“A TANÍTÁSON KERESZTÜL SZEMÉLYISÉGET IS FEJLESZTÜNK”

Lebanov József úgy véli hidat kell építeni a köznevelés és a közigazgatás között

Húsz évet dolgozott zeneiskolában, igazgatóként is irányította az intézményt, így jelentős tapasztalattal rendelkezik a téren, hogy hogyan gondolkodnak a zenepedagógusok, és milyen elvárásokkal állnak a fenntartó, s a minisztérium felé. Az EMMI főosztályvezetője szerint a nyugodt szakmai munka feltételei már adottak, bár még sok helyen nem ideálisak. Lebanov József a hangszercsere program továbbfejlesztését, a továbbképzési lehetőségek bővítését, a digitális tananyag és a kottafejlesztés elindítását is említette, de emellett szó esett a zenetanítás lényegéről, s arról is, hogy mit jelent számára a zenekari muzsikálás.

- A köznevelési stratégiai főosztály munkatársaként munkájának mekkora részét teszik ki a zeneoktatást érintő ügyek? A stratégiai főosztálynak mi a zeneoktatási stratégiája?

- A feladatkörünk kiterjed a teljes köznevelési rendszerre, így ennek megfelelően a napi munkában arányosan jelennek meg zeneoktatás ügyei. Természetesen vannak egyedi, és jellemzően visszatérő feladatok, melyek megoldásán ütemezetten dolgozunk. Fontosnak tartjuk a művészetoktatás szerepét, hatását a tanulók és a magyar kultúra vonatkozásában egyaránt, tehát természetes, hogy a zeneoktatás a korábbiakhoz hasonlóan a jövőben is kellő figyelmet fog kapni. A XXI. század folyton változó technikai-gazdasági környezetében elengedhetetlen ma már a rugalmasság, a gyors döntési képesség, a kreativitás, az innovativitás, alkalmazkodó képesség, és nem utolsó sorban a szociális érzékenység, melyek az érzelmi intelligencia fejlesztésével a művészetoktatáson keresztül fejleszthetők. Amennyiben a gyerekek számára nem adjuk meg azt a lehetőséget, hogy alkotó tevékenységet végezhessenek, amely által lépésről lépésre fedezhetik fel a világot, úgy az érzelmi fejlődésüket is gátoljuk. A zenei nevelés továbbá hozzájárul a hátrányos helyzetből induló tanulók esélyegyenlőségének elősegítéséhez, segítheti ezáltal a felsőoktatásba való bekerülésüket, társadalmi helyzetükből való kiemelkedésüket.

- Hogyan látja az oktatáson belül a zenepedagógia, a zenepedagógusok helyzetét?

- Fontos, hogy az alapfokú művészetoktatás, azon belül a zeneiskolák, valamint a művészeti szakgimnáziumok a köznevelési rendszer alapfeladatot ellátó intézményei. Az általános, minden iskolára és pedagógusra vonatkozó egységes szabályozás egyfajta kiszámítható biztonságot is jelent, ugyanakkor természetesen a szakterület speciális jellemzői megfelelően érvényesülnek. A nyugodt szakmai munka feltételei adottak, de egyenlőre sok helyen nem nevezhetőek ideálisnak. Azonban az elmúlt évben elindult hangszercsere-program olyan mennyiségű minőségi eszközhöz juttatja az iskolákat, amelyre korábban nem volt példa, s továbbá szeretnénk megerősíteni a módszertani továbbképzéseken való részvétel lehetőségét is.

- Ön vezette az Albertirsai Zeneiskolát. Hogyan tekint vissza az ott töltött évekre? Mit tartott igazgatói működése legnagyobb eredményének?

- Nagyon jó visszatekinteni a zeneiskolában eltöltött húsz évre. A kiváló tantestülettel sok sikert, szép eredményeket értünk el. A növendékeink rendszeresen szereztek az országos versenyeken dobogós helyezéseket, emellett felújítottuk az iskola épületet, és viszonylag sok hangszer beszerzésére is sor került. A kollégákkal a mai napig tartom a kapcsolatot, s ha lehetőségem adódik, akkor az iskola fúvós zenekarába is szívesen beülök. Székelyudvarhelyi zenetanár barátaimmal pedig már tizenöt éve közösen szervezünk egy zenei tábort az erdélyi gyerekek számára, s ezt a rendezvényt különösen fontosnak tartom. Arra pedig kifejezett büszke vagyok, hogy egyik volt növendékem jelenleg a Staatskapelle Berlin tagja.

- Trombitaművész, s trombita tanár. Mit élvezett a legjobban a tanításban, s mit akart mindenáron átadni a növendékeinek?

- Hiszem, hogy a zenetanítás több, mint a hangszeres technikai feladatok megoldása. A tanításon keresztül személyiséget fejlesztünk, gondolkodásmódot adunk, attitűdöt alakítunk ki, azaz segítünk abban, hogy teljes emberré neveljük a tanulókat. Vannak fontos pillanatok, amelyek meghatározóak lehetnek hosszú időre. Az egyik az, amikor a tanuló először veszi kezébe a hangszert, s először szólaltatja meg önállóan. Az első színpadra lépés élménye szintén meghatározó. Majd amikor a napi munka eredményeképpen alaposabb ismeretek, tapasztalatok birtokában ki tud teljesedni választott hangszerén a diák, az lesz az igazán örömteli állapot… Valamint mindenképpen jó találkozni az egykori növendékekkel, akik szívesen hozzák gyermekeiket a zeneiskolába, vagy akár kollégaként kapcsolódnak be az oktatásba.

- Huszonöt évvel ezelőtt, 1993-ban lett a Bohém Ragtime Jazz Band tagja. Hogyan jut ma is ideje az együttesben való muzsikálásra? S még egy szimfonikus zenekarra is, hiszen a Kecskeméti Szimfonikus Zenekar névsorában is megtaláltam a nevét…

- A Szimfonikus Zenekarban már nem tudom vállalni a részvételt, azonban a Bohém Ragtime Jazz Band-nek a mai napig tagja vagyok. Nem mindig könnyű összeegyeztetni a zenekari programokat a napi feladatokkal, eddig azonban meg tudtam oldani. Számomra felüdülést és egyben kikapcsolódást is jelent a zenekarban való játék.

- Zeneiskola igazgatóból, majd tankerületi igazgatóból lett az EMMI főosztályvezetője. Hogyan kezdett neki a minisztériumi munkának? Mi volt az, amiben úgy vélte, segíteni tudja az egykori kollégái munkáját?

- Úgy vélem, nagy segítséget jelent, hogy ismerem a köznevelésben dolgozó kollégák napi munkáját, gondolkodását, a pedagógusi tevékenység nehézségeit és szépségeit. Fontos, hogy a közigazgatás és a köznevelés sajátságos rendszereinek működéséből, jellegükből fakadó különbségek ne „falat” jelentsenek, hanem képezzünk „hidat” közöttük. Remélem, ebben érdemben tudok közreműködni.

- Mennyire nézi ma már minisztériumi és mennyire zeneiskolai szemmel a különböző rendeleteket, változtatásokat?

- Mindkét szemlélet fontos. Jogi, közigazgatási szempontok figyelembe vétele nélkül nem lehet az oktatásirányításban stratégiákat, koncepciókat, jogszabályokat alkotni. Ugyanakkor mindezeknek a pedagógusok napi szakmai munkáját kell segíteniük, szolgálniuk, s a pedagógiai célokkal koherens egységet kell, hogy alkossanak.

- Sok mindent történt az elmúlt években, hiszen sor került a pedagógusi életpálya bevezetésére, fenntartót váltottak a zeneiskolák is. Mi az, amivel elégedett, s melyek azok a területek, ahol Ön szerint előrelépésre van szükség?

- A 2013 óta megvalósuló, átlagosan 50%-os pedagógus béremelés, a jelentős infrastrukturális, módszertani és tartalomfejlesztő projektek, a Modern Város Program, a Klebelsberg Képzési Ösztöndíjprogram, az állami intézményfenntartás kiegyensúlyozott, pénzügyileg stabil működése, valamint a szaktanácsadási, minősítési, tanfelügyeleti rendszer magas színvonalú megvalósítása mind-mind pozitív támogatást jelentenek a zeneiskolák számára. Tovább szeretnénk folytatni a hangszercsere programot, szükséges a pedagógusok módszertani továbbképzési lehetőségeinek bővítése, a digitális tananyag és kottafejlesztés elindítása, valamint a pedagógus utánpótlás biztosítása.

Külön kiemelésre érdemes a Hangszercsere Program. A fiatalok zenei nevelésének az eddigieknél is nagyobb támogatása céljából a köznevelési intézmények számára elindítottunk egy olyan hangszerfejlesztési programot, amelynek során az iskolák állami támogatás segítségével lehetőséget kapnak megfelelő hangszerek beszerzésére, az idei évben 3 milliárd forint keretösszeggel. Ennek részeként a program egy darab pianínót biztosít az alapfokú művészeti iskolák 50%-a számára, 1 millió Ft/pianínó összegben, s egy darab zongorát a zeneművészeti szakgimnáziumok 50%-a számára 9 millió Ft/zongora összegben. Az általános iskolák és gimnáziumok 50%-a számára egy darab elektromos zongora jár 350.000 forint/instrumentum összegben, a zeneiskolák és zeneművészeti szakgimnáziumok hangszerbeszerzéseik támogatására pedig 17.000 forintot kapnak tanulónként. A zeneiskolák és zeneművészeti szakgimnáziumok hangszerjavításának támogatására szintén jut pénz, tanulónként 2400 Ft. A források a fenntartóknál állnak majd rendelkezésre, reményeim szerint már április hónapban.

- A köznevelés helyzete, fejlesztési irányai címmel tartott előadást az a 17/18-as tanévnyitó konferencián. Mit emelne ki ennek témái közül, amelyek a zenei területre is vonatkoznak?

- A tanévkezdő konferenciákon bemutattuk a folyamatban lévő és a tervezett változásokat, az eredményeket, fejlesztéseket. Ezek közvetlenül, vagy transzfer hatásukban mind érintik a zeneoktatást is. Ezek közül talán legfontosabbnak az iskolák stabil fenntartói hátterének biztosítását és a pedagógus béremeléseket emelem ki.

- Az ilyen és hasonló konferenciákat követően gondolom kap kérdéseket is a kollégáktól. Mi érdekeli őket a leginkább?

- Leggyakrabban a napi feladatok gyakorlati megvalósítása, a jogértelmezési kérdések, valamint a lokális, helyi egyedi problémák megoldása foglalkoztatja a kollégákat. Természetesen mindezek mellett a nagyobb fejlesztések helyi adaptálása, megvalósítása szintén rendszeresen felmerülő téma.

- A kilenc évfolyamos általános iskola bevezetése az alapkészségek fejlesztése érdekében címmel is többször felszólalt már. Hogyan látja, mindez mennyiben hatna a zeneoktatásra?

- Korai még a kilenc évfolyamos általános iskoláról beszélnünk. A készülő Nat-tervezet áttekintését követően lehet majd érdemi szakmai vitát folytatni arról, hogy valóban szükséges-e, indokolt-e ennek bevezetése, megteremthetők-e ehhez a feltételek. Ennek kapcsán kell majd vizsgálni az esetleges bevezetés hatását az egyes iskolatípusokra…

R. Zs.