„Visszatekintés” a Nagykőrösi Zeneiskola elmúlt
évtizedeire
Hartyányi
Mária Piroska nyugalmazott zenetanár visszaemlékezése
A
nagykőrösi Weiner Leó Zeneiskola a „Weiner Hét” rendezvénysorozata
keretében emlékezett meg alapításának 65. évfordulójáról. Kedves volt
növendékem Százdiné Szecsei Anikó igazgatónő a tantestület nevében
felkért, hogy elevenítsem fel a zeneiskola élettörténetét. Természetesen
elvállaltam ezt a nemes feladatot. Már az első évben növendéke, majd
diplomám megszerzése után nyugdíjba vonulásomig – 45 évig – pedig tanára voltam
a zeneiskolának. Visszaemlékezésemben 45 fénykép segített, most megpróbálom
másként felidézni az elmúlt 65 évet.
Nagykőrösön
az 1950-es évekig csak a tanítóképzőben folyt hangszertanítás, meg egy-két
magántanárnál lehetett zongorázni tanulni. Híres énekkara volt a
tanítóképzőnek és a gimnáziumnak. Az általános iskolákban is fontos volt
az énektanároknak, hogy jó kis kórusuk legyen. Kodály Zoltán nemhiába hangoztatta
„Legyen a zene mindenkié!”, lassan kezdtek megnyílni a zeneiskolák. Nálunk
Nagykőrösön az én kedves általános iskolai énektanárom, Szilvásy László
vállalta fel a zeneiskola létrehozását. Az alapító tanárok közül már csak dr.
Vecseri Zsigmondné Márta néni él. 94 évesen is szeretettel emlékezik Szilvásy
Lászlóra. Dicséri, hogy milyen gondosan szervezte az akkori nehéz körülmények
között az iskolát. A Partizán Szövetségtől sikerült kiigényelnie a szép
épületet, hangszereket szerzett és lelkes tantestületet hozott össze.
Természetesen ő lett az első igazgató. Szolfézst tanított, de már a
„Kodály-módszer” szerint. Felkérésére Orosz Szeréna zongoratanárnő a
magánnövendékeit behozta a zeneiskolába. Geszner Jenő zongoraművész
is hamarosan a tantestület tagja lett. Sok szép hangversenyére emlékezhetnek a
nagykőrösiek. A tanítóképzőből két tanárt hívott meg: Herczegh
Lászlót hegedűtanárnak és Kovács Istvánt szolfézstanárnak. Herczegh Laci
bácsinál kezdtem én is hegedülni tanulni. Emlékkönyvembe ezt írta: „Az élet
legfényesebb oldala a muzsika!” Kovács Pista bácsi vitt el bennünket
először az Operába és az Erkel Színházba. Életre szóló élmény volt. Tőle
tanultam meg, hogy mindig felkészítve kell vinni a gyerekeket az operai
előadásra. Fülembe cseng, ahogy mondta: „Kell a zene, mint a kenyér!
Boldog, aki muzsikál, mert örömet, bánatot levezet.” Dr. Nyíri Géza a
konzervgyár fúvószenekarát vezette. Ő lett a fúvós tanszak egyik tanára. A
zenekar tagjai pedig jöttek tudásukat gyarapítani a zeneiskolába. Nyíri Géza
közvetítésével jött Szentesről dr. Vecseri Zsigmond fúvós- és ütőtanárnak,
felesége, Márta néni pedig zongoratanárnak. Ceglédről Szirmay Reginald
járt át zongorát és magánéneket tanítani. Baranyi Ferenc Kossuth-díjas
költő mindig nagy szeretettel emlékezik rá, mert életének meghatározó
tanára volt. Simon István klarinéttanár pesti zenekartól érkezett Kőrösre,
hogy a fiatalokat tanítsa. Török Iván operaházi gordonkaművész pedig
szabadnapján járt le, hogy megismertesse a kőrösi gyerekeket a gordonka
szép hangszínével. Szabados László és Németh László általános iskolai
énektanárok szolfézst tanítottak, Hartyáni Dezső bácsi pedig hegedűt.
Papp Zsuzsa (Papp Károlyné) is tanúsíthatja, hogy Dezső bácsi általános
iskolai énekkara Kodály, Bartók kórusműveit olyan jól énekelte, hogy még a
Rádióban is szerepeltek. Bálint Ferencet 1953 késő őszén helyezték
Esztergomból Nagykőrösre a tanítóképzőbe. A Zeneakadémián Bárdos
Lajos és Ádám Jenő is tanította. Tanári pályáját Baján kezdte. Lukin
László, de különösen Mohayné Katanics Mária mindig nagy szeretettel emlékezett
meg róla, mert az ő hatására választotta a karvezető pályát. Bálint
Ferenc a zeneiskolában zongorát, szolfézst tanított, és az iskolai, meg a
városi zenekart is vezette. 1954-től nála folytattam én is a zongora
tanulmányaimat.
1955-ben
Szilvásy László Veszprémbe költözött, s ott is megszervezte a zeneiskolát.
Nagykőrösön Bálint Ferenc lett az utóda.
Olyan
jó érzés, hogy még elmondhatom, hogy mennyi tudást, emberséget kaphattunk
tanárainktól. Az ő lelkiismeretes munkájuk megalapozta a zeneiskola
folyamatos fejlődését és a zenei pályára termettek sikeres elindítását. Néhányukat
a tablón is láthatjuk. Papp Zsuzsa (zongora-szolfézs)
volt az első - későbbiekben Papp
Károlyné szolfézs szaktanácsadó, a
legutóbbi két szolfézs tanterv
írója, az Alapfokú
szolfézstanítás a gyakorlatban c. könyv társszerzője -, aztán
folytatódott: Tartsay András (harsona), Vedres Szabolcs (trombita), Szabó Edit
(zongora), Beleznay Tibor (kürt), ifjú Nyíri Géza (kürt), Nyíri Csaba (kürt),
Herczegh László (gordonka), Herczegh Zsolt (gordonka), Szabó Júlia (szolfézs), Pólus
László (zongora), Herczegh Mária (fuvola), Udvardi Éva (brácsa), Szűcs Zoltán (trombita),
Király Ágnes (brácsa), Molnár Zsuzsa (zongora), Matuz István (fuvola).
Tanáraim:
Herczegh László és Bálint Ferenc tanácsára én is a zenetanári pályát
választottam. 1963-ban Szabó Edittel együtt mi voltunk az elsők, akik már
a tanárképzőben megszerzett tudásunkkal felvértezve visszaérkeztünk
Nagykőrösre. Máig nem tudok elképzelni nagyobb szeretetet, mint ahogy a
tantestületben bennünket fogadtak. Volt tanárom, Bálint Ferenc igazgató úr
minden elképzelésem megvalósításában támogatott (évfordulós megemlékezések,
óvodás hangversenyek, stb.). Igyekeztünk a növendékeinkből a maximumot
kihozni, és megszerettetni velük a zenét. Arra törekedtünk, hogy mindig az
értéket adjuk tovább.
A
zeneiskola kezdettől meghatározó része volt a város zenei életének. Mindig
szépen szerepeltünk a megyei, az országos versenyeken és fesztiválokon. Dr.
Vecseri Zsigmondnak jó kis ütőegyüttesei voltak. Emlékszem, hogy
dobzenekara milyen nagy sikerrel szerepelt 1968-ban a Televízióban.
Minden
segítséget megkaptunk Varsányi Lászlóné Annikától, a Pest Megyei Zeneiskolák
főelőadójától a munkánkhoz. Szívvel - lélekkel segített, ahol csak
lehetett.
Szinte
minden évben volt felvételizőnk, pedig soha nem beszéltünk rá senkit erre
a nehéz pályára. A tovább tanuló növendékeink közül többen is visszajöttek
közénk tanítani: Németh Margit (hegedű), Pálfi Alojzia/Lujzi (szolfézs),
Barnáné Módra Zsuzsa (zongora), Németh Ágota (gordonka). Jól tudtunk együtt
dolgozni, egymás növendékeit meghallgattuk, ötleteinkkel segítettük egymás
munkáját.
A
kerek jubileumi éveket megünnepeltük. Kiemelkedett a 25 éves, melyen együtt
szerepeltünk Emődi Zsuzsa és Puszta Erzsébet konzis növendékeinkkel, akik
azóta már művészek, Kulin Katalin és Molnár Edit pedig már tanárok. Bárdos
Lajos Bálint igazgató úr felkérésére nagyon szép előadást tartott. Zárásként
az esti hangversenyen az iskola két egykori növendéke, Szűcs Zoltán
trombitaművész és Beleznay Tibor kürtművész adott hangversenyt Váczy
Károly zongoraművésszel, aki a Bartók Szakiskolában az igazgatójuk volt.
Iskolánknak
éveken át meghatározó tanárai voltak: Dávid Sándor (hegedű), Kovács Ildikó
(gordonka), Reininger Zsuzsa (szolfézs, énekkar), Járvás Ferencné (zongora),
Barna Elek (klarinét), Sajtiné Szemerédi Anna (hegedű), Timkó Tamás
(zongora), Timkó Tamásné (hegedű).
Bálint
Ferenc halála nagy veszteség volt mindannyiunknak. Engem különösen megrázott,
mert 5 évig voltam növendéke és 18 évig volt igazgatóm. Emberségét bizonyítja,
hogy igyekezett és tudott is segíteni akkor is, amikor más meg sem próbálta.
Rövid
ideig Kis István, a Kultúrház egykori igazgatója vezette a zeneiskolát, őt
követte Barnáné Módra Zsuzsa 1986-tól. Ügyesen újított, alakított, hogy a
megváltozott körülmények között is minden remekül menjen az intézményünkben.
Mindenki örömmel fogadta a városban a szívet-lelket melegítő Adventi
hangversenyeket. Nagy sikere volt a Farsangi mókás esteknek is. Solt Péter
kollégánk elvesztése után már nem volt erőnk folytatni.
Közben
végzett Ádám Magdolna (zongora), Vida Edit (gordonka), Köte Zoltán (ütőhangszerek),
Török György (trombita), Százdiné Szecsei Anikó (szolfézs). Így a tantestület
nagy része máig saját nevelés.
Mindig
mindenkit szeretettel fogadtunk. Biztosan ezért van, hogy az ide érkező
fiatalok közül többen le is telepedtek, pl.: Sohajdáné Justin Katalin
(zongora), Nyergesné Radnóti Hajnalka (hegedű), Matuska Zoltánné (zongora),
Szládekné Zakár Csilla (fuvola, furulya). Bizony a héten is elcsodálkoztam,
hogy Olgyay Gábor (gitár, citera, népi furulya) is már 30 éve tanít
Nagykőrösön. Horogszegi Jánosné (zongora) 20 éve érkezett közénk
Kárpátaljáról.
Az
1980-as évek végétől 2000-ig a Barna Elek által vezetett Ifjúsági
fúvószenekar és Big Band nagy sikerrel szerepelt itthon és külföldön is.
Maczelka Ferenc fuvolazenekarába is nagyon szívesen jártak a növendékeink. Úgy
érzem, hogy a hosszú évtizedek alatt minden növendékünk kapott „útravalót”
életének a „tarisznyájába”.
Az
50 éves évfordulót szeretném még kiemelni. Barnáné Módra Zsuzsa igazgatónő
ötlete volt az évkönyv. Remek lett és egyedi. Sok szép visszaemlékezés érkezett
bele nem csak azoktól, akik zenei pályára mentek. Sok-sok megható kép található
benne 1954-től. Jó érzés lapozgatni. Az ünnepi koncerten volt növendékeink
szerepeltek: Szentpéteri Ildikó hegedűművész, Járvás Katalin
zongoraművész, Szőke Anikó gordonkaművész, Matuz István
fuvolaművész (ma már Kossuth-díjas is!).
Azóta
is sok minden történt. Újabb művészek viszik hírét iskolánknak,
városunknak és országunknak itthon és szerte a világban. Pl.: Tömösközi László
ütőhangszeres művész és Fehér Ernő zongoraművész, Patay
Lóránt gordonművész, Kuttenberg Anikó brácsaművész, Matuska Réka
hegedűművész.
Az
55 éves jubileumkor búcsúztattak el, tehát már 10 éve vagyok nyugdíjas. Nagyon
jó érzés, hogy azóta is mindig hívnak az iskolába. Ha egészségem engedi, mindig
ott voltam és ott is vagyok.
Bizony
úgy rohan az idő, hogy már Barna Elekné Módra Zsuzsa is nyugdíjba ment és
2012-től Százdiné Szecsei Anikó vette át a stafétabotot tőle. A
folytonosságot is mutatja, hogy a folyosón újabb és újabb izgalmas
versenykiírásokat látunk. A növendékek szívesen vesznek részt a zenei
rajzpályázatokban, a zenetörténeti vetélkedőkben. Most is a Weiner Hét
keretében a „Szent György napi köszöntő” hangversenyen a Népdaléneklési
Verseny helyezettjei együtt szerepeltek Olgyay Gábor citerás növendékeivel. Jó
érzés, hogy még ott lehetek Tolnai Csilla (hegedű) és Matuska Flóra
(gordonka) diplomahangversenyén. Jó volt látni a múlt héten a
növendékhangversenyen, hogy ebben a rohanó világban is ugyanúgy ott van a
gyerekek arcán az öröm, a muzsikálás öröme.
A
650 éves Nagykőröshöz méltó volt a 65 éves zeneiskola tanári hangversenye,
melyen a tantestület minden tagja szerepelt. A műsorban Mendelssohn,
Brahms, Kreisler, Weiner, Sosztakovics, Fauré, Joplin stb. művek
hangzottak el remek előadásban. Különösen nagy sikert aratott F. Doppler: Magyar
fantázia műve Unyi – Csernus Veronika és Gyürü Veronika fuvolatanárok,
továbbá Polyákné Györe Éva Kornélia zongoratanár előadásában. J.- B. Singelée
VII. Solo Concert kompozícióját Tóth Eszter a különleges hangszínű bariton
szaxofonon szólaltatta meg Horogszegi Jánosné zongorakíséretével. A közönség
hosszan tartó vastapssal ünnepelte a tanárokat.
A Nagykőrösi Weiner Leó
Zeneiskola tantestülete
Százdiné
Szecsei Anikó igazgató közvetlen, meleg szavakkal köszönte meg tanárainak a
szereplést és áldozatos munkájukat. Befejezésül Kodály Zoltánt idézte: „Utóvégre lehet élni zene nélkül is. A
sivatagon át is vezet út. De mi, akik azon fáradozunk, hogy minden gyermek
kezébe kapja a jó zene kulcsát, s vele a rossz zene elleni talizmánt, azt
akarjuk, ne úgy járja végig útját, mintha sivatagon menne át, hanem virágos
kerteken.”
Köszönet
illeti a zeneiskola volt és jelenlegi fenntartóit, az igazgatókat, a tanárokat,
akik az elmúlt 65 évben lelkesen mindent megtettek és megtesznek ma is, hogy a
zene, a jó Isten csodálatos ajándéka a mindenkori nagykőrösi gyerekekhez
eljuthasson.