NAGY ZSOLT*
Johannes Brahms: AZ V. Magyar Tánc és a
katonazenészek
Johannes Brahms - Hungarian Dance No.
5
(3:22)
Nem
tudom, van-e olyan fúvószenekar az országban, amelyik legalább egyszer ne
tűzte volna műsorára Brahms egyik legismertebb zeneművét. Talán
érdemes tudni róla, hogy milyen nagy szerepe volt a mű létrejöttében a
magyar katonazenészeknek.
Elsőként
Reményi Edét (Miskolc, 1828. január 17. –
San Francisco, 1898. május 15.) emelném ki. A világhírűvé vált
hegedűművész az 1848-49-es szabadságharc alatt Görgey Artúr tábornok
segédtisztje és tábori hegedűse volt. A világosi fegyverletétel után –
hasonlóan sok más katonatársához – menekülnie kellett az országból. Konstantinápolyon, Párizson, Londonon
keresztül eljutott Amerikába, ahol tovább képezte magát, és mint ismert virtuóz
– a magyar zene lelkes támogatója – tért vissza Európába. 1852 és 53 között a fiatal Brahmsot is magával
vitte hangversenyútjaira, akivel rövid idő alatt páratlan karriert futott
be.
Reményi
Ede és Johannes Brahms (1852)
Egyes történetírók
szerint már Amerikába utazása előtt 49-ben találkozhatott az akkor 16
esztendős Johannes Brahms-szal, amikor
búcsúhangversenyt adott Hamburgban és ennek zongorakíséretét bízta az ifjú
zongoristára. A telt ház előtt tartott hangverseny akkora sikert aratott,
hogy meg kellett ismételni. Sajnos a brahms-i
életrajz is elég homályos ebből az időszakból.
Johannes
Brahmsról (Hamburg, 1833. május 7. – Bécs, 1897. április 3.)
olyan
legendák keringenek, hogy már 13 éves korától megélhetési zenészként
zongorázott a Hamburg dokk negyedének bárjaiban. Itt fedezte fel a fiatal
tehetséget Reményi, és kérte fel zongorakisérőjének hangversenyeihez. A
legújabb kutatások szerint azonban az akkori jogszabályok tiltották Hamburgban,
hogy kiskorúak bordélyokban zenéljenek és a Brahms család is volt olyan tehetős,
hogy nem kellett a fiatal zeneszerzőnek ilyen módon pénzt keresnie.
Ami
biztos, hogy Brahms remekül zongorázott és két magyar hegedűművésszel
- Reményi Edével valamint Joachim Józseffel - való kapcsolata is hozzájárult
ahhoz, hogy ismertséget szerezzen. A hegedűvirtuózokkal játszott
koncertjein pedig volt alkalma megismerni a magyar zenét.
Magyar
táncait eredtileg négy kézre komponálta két kötetben az első tízet
1869-ben, majd további két kötetben 1880-ban még tizenegy táncot. Az első
két kötetet később átírta egy zongorára, valamint az 1, 3 és 10 táncokból
zenekari átiratot készített. Csak a 11, 14 és 16 eredeti Brahms kompozíció, a
többi magyar dallamok alapján készült zongoradarab. A 2. Magyar Tánc
feltételezhetően Reményi Ede szerzeménye alapján készült, az 5. Magyar
Táncról viszont biztosan tudható, hogy a középső 28 ütem vivace résztől eltekintve egy magyar katonakarmester
szerzeménye.
Kéler Béla
Kéler Bélát (Bártfa, 1820. február 13. – Wiesbaden. 1882. november 21.) 1856-ban nevezték ki az akkor Debrecenben működő gróf Mazzuchelli Alajos táborszernagy nevét viselő császári-királyi galíciai 10. sz. sorgyalogezred zenekartának karmesterévé. A szülővárosából Debrecenbe tartó utazás alatt írta a Bártfai emlék csárdás című zeneművet 1858 nyarán. A műben a-mollban csendült fel az a 36 ütem, amelyet Brahms 11 évvel később fisz-mollba hangszerelt át négy kézre és az 5. Magyar Tánc elejét valamint visszatérését alkotja.
A
Bártfai Emlék borítója
Kéler a négy
éves katonai szolgálatot 1860-ban egészségügyi okok miatt otthagyta. Mind
karmesterkén, mind zeneszerzőkén Európa szerte
jelentős sikereket ért el. Jó barátság kötötte Brahmshoz. Az
első 10 Magyar Táncok megjelenése után írt egy tanulmányt, amiben leírja,
hogy a 10-ből 9 tartalmaz olyan dallamokat, amelyek korábban más
zeneszerzők műveiben már be lettek mutatva. A Magyar Táncok első
kiadványában szerepel is, hogy ezek a művek átiratok és nem saját
szerzemények. A későbbi kiadásokból és átdolgozásokból azonban ez már
kimaradt…
Tagadhatatlan
tény, hogy Brahms a legjelentősebb külföldi szerző, akinek a
művei hozzájárulnak a magyar zene népszerűsítéséhez, még ha a
dallamok eredeti szerzőinek neve az évek alatt feledésbe is merült.