BUDAI LÍVIA ÜNNEPLÉS AZ
OPERAHÁZBAN (2012)
Kiril Manolov
bolgár operaénekes, Arnaud Bernard rendező,
Budai Lívia operaénekesnő, Halász Péter karmester és Ókovács
Szilveszter operaházi főigazgató Giuseppe Verdi Falstaff című
operájának sajtótájékoztatóján az Operaházban 2013. szeptember 11-én. (© MTI Fotó: Bruzák Noémi)
A Magyar Állami Operaház 2012/13. évadnyitó
társulati ülésén ünnepélyes keretek között adta át Ókovács
Szilveszter főigazgató a
világhírű magyar mezzo szoprán művésznőnek Budai Líviának az OSVÁTH-DÍJAT, amelyet Osváth Júlia
örököse, hagyatékának gondozója Rákóczi Katalin alapított.
Osváth Júlia (1908-1994) a huszadik század
egyik legnagyobb magyar operaénekesnője volt. Hazai dalszínházunk mellett
a Salzburgi Ünnepi Játékok közönsége is élvezhette kivételes tehetségét Mozart
szerepekben. A Magyar Állami Operaházban Szilágyi Erzsébetként mutatkozott be
még a 30-as években, majd a Verdi, Puccini, Wagner, Mozart hősnők
mellett évtizedeken át ő volt a legnagyszerűbb Melinda, Erkel Ferenc
Bánk bánjában. Rákóczi Katalin
úgy döntött, hogy erre emlékezve, a Bánk bán egy-egy előadásának kiváló
szereplőjének produkciójáért, illetve művészi életművéért
alapítja meg az Osváth-díjat, amit minden évben a szezon kezdetén adnak át az
Operában. A díjat Domonkos Béla szobrászművész alkotta, akinek fél alakos,
Melinda jelmezében lévő, gyönyörű Osváth szobor-portréja a
dalszínházban, a Székely Bertalan terem bejárata előtt áll. Domonkos Béla
ennek alapján készítette el a díjat, ami 30-szor 40 cm-es réz dombormű és
szintén Melinda szerepében ábrázolja a művésznőt. A díj mellé egy
oklevél is jár, amelyben olvasható a kitüntetett művész részletesen értékelt
életműve. Egyébként Osváth
Júlia a II. kerületben élt, Rákóczi Katalin szintén itt lakik, és Budai Lívia
művésznő, akinek Kanadában van állandó otthona, pár éve szintén itt a
második kerületben vásárolt egy szép lakást, s ha hazajön, boldogan élvezi
környezetét.
Budai Lívia a budapesti Zeneművészeti
Főiskolán szerzett diplomája után négy évig volt az Operaház magánénekese.
Világkarrierje a müncheni Operából és a londoni Covent Gardenből
indult. Különlegesen nemes, nagy volumenű, magasságokat és mélységeket
egyformán hibátlanul megszólaltató mezzo-szopránja
mellé a természet kifogástalan színészi képességekkel is megáldotta.
Az elmúlt évtizedekben bejárta a világot. Az is tény,
hogy nem csak egyszer, hanem újra és újra visszahívták a különböző
helyszínekre. Anglia, Franciaország, Olaszország, Németország, Finnország,
Spanyolország, Belgium, majd az USA, Kanada, Japán közönsége ünnepelte a nagy mezzo-szerepekben.
Többek között Azucena,
Carmen, Eboli, Ulrika, Delila, Giulietta,
Fenena, és a Pikk Dáma nem mindennapi Öreg
grófnőjének különlegesen zseniális alakításával aratott hatalmas
sikereket. Verdi Aidájának egyiptomi királylányát, Amnerist
más helyszínek mellett a veronai arénában és a müncheni Operában is énekelte.
Ott Placido Domingo volt a partnere, aki azt mondta
neki az előadás után, hogy: „…Lívia
drága, ha ne adj Isten egyszer elveszítenéd ezt a
gyönyörű hangod, olyan remek színésznő vagy, hogy ebből is
megélhetnél az egész világon.”
Csajkovszkij:
Pikk dáma / Pique dame - Hermann-Grófnő jelenet ...
Szerencsére a hangja ma is tökéletes. Repertoárja
gyorsan bővült, ma már Richard Strauss és Wagner művek
hősnőiként is számon tartják a legnagyobb operaházakban.
Remekül beszél németül, angolul, franciául, olaszul.
Oroszul a szerepek szövegét megérti, és kifogástalan kiejtéssel énekli el. A
másik négy nyelv és persze a magyar, elég arra, hogy mindenütt helyt álljon.
Szabad idejében pár éve kedvet kapott a festészethez.
Kanadában, ahol hűséges férjével él immár több évtizede, az otthonukat
körülvevő csodálatos erdők, hegyek, tavak jelentik a témát
festészetéhez. Néhány éve, az Erkel Színházban ezekből a
festményekből rendeztek sikeres kiállítást. Boldog, ha Magyarországon
lehet, nagy a baráti köre, szívesen lát vendégeket budai otthonában. Ha több
ideje van, akkor rendszeresen látogatja a színházi előadásokat és
figyelemmel kíséri a hazai fiatal operaénekes generáció produkcióit.
Én itt születtem, itt tanultam, ha ritkán is
énekelek itthon, azért ez az én hazám. Nagyon büszke vagyok arra, hogy magyar
vagyok, és ezt a világ minden táján hangoztatom is. – mondta beszélgetésünk során. Egész eddigi
pályájának elismeréseként 2010-ben magkapta a magyar államtól a PRO CULTURA HUNGARICA c. kitüntetést.
Régi vágya teljesült, mert az elmúlt szezonban végre a
Bánk bán Gertrudisaként állhatott a magyar közönség elé. Nem véletlenül kívánta
elénekelni és megformálni Gertrudis figuráját. Kiváló alakítása méltó volt
Osváth Júlia legendás Melindájához.
Amikor megtudta, hogy az évadnyitó társulati ülésen
kívánják átadni neki az Osváth díjat, éppen Strasbourgban készült egy
bemutatóra. Nálunk ugyan kevéssé ismert, a múlt század elején élt és alkotott,
sikeres osztrák komponista, Franz Schrecker: Der ferne Klang c. operájában énekel
két szerepet is. A próbákból elengedték két napra, így repülőre ült, hogy
jelen lehessen ezen a felemelő ünnepségen. Másnap már repült is vissza,
hogy eleget tegyen művészi kötelességének.
Most, hogy a Pro Cultura
Hungarica kitüntetés mellé megkapta az Osváth-díjat,
csak azt kívánjuk, hogy minél többet hallhassuk itthon, és
reméljük, hogy előbb-utóbb a Kossuth-díj is elérkezik hozzá.
László Zsuzsa
Aranytollas újságíró, szerkesztő
(2012.IX.25.)
------------
Budai Lívia (Livia Budai-Batky; Esztergom,
1950. június 23.
–) magyar operaénekes, magánénekes. Külföldi pályafutása alatt három
világrészen vált ismertté művészete.