BÚCSÚ Fekete Ferenc gordonkaművész-tanárTÓL,
nyugalmazott zeneiskola-igazgatóTÓL 6 tételben

(1947-2018)

Néhány napja érkezett a megrendítő hír: Fekete Ferenc gordonkaművész-tanár, a Simonffy Emil Zeneiskola nyugalmazott igazgatója befejezte földi életét.

1947. június 3-án született Nagykállón, később a család Nyíregyházára költözött. A zenei pálya iránti érdeklődése és tehetsége korán megmutatkozott. Zenei tanulmányait a nyíregyházi zeneiskolában kezdte meg, majd a debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakiskolában folytatta, Ádám Károly Tanár úr osztályában. Gordonkatanári diplomáját 1969-ben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Debreceni Tagozatán szerezte meg, majd állami ösztöndíjjal a kijevi Csajkovszkij Konzervatóriumban előadóművészként végzett Cservov professzor irányításával. Ezt követően Kijevben, Moszkvában és Weimarban vett részt külföldi mesterkurzusokon.

Már a főiskolai évek alatt kapcsolatba került a tanítással, 1970-ben előbb tanári, majd 1974-ben iskolaigazgatói kinevezést kapott a debreceni Simonffy Emil Zeneiskolában, amely megbízatását egészen 2007-ig, nyugdíjba vonulásáig töltötte be. A debreceni zenetanárképzésben mind szakmai partnerként, mind pedig óradíjas oktatóként hozzájárult a kiváló szakmai és emberi kapcsolatok ápolásához a debreceni zenei intézmények tanárai között, így elősegítve a zenei tehetségek gondozását és pályára irányítását.

Számos egyéb, zenei-közéleti szerepet is vállalt: alapító tagja volt a Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetségének, közoktatási szakértőként, országos gordonkaversenyek zsűritagjaként tevékeny részt vállalt a zeneoktatás rendszerének alakításában, miközben iskolája új épületének előbb 1982-ben történő létrehozását, majd annak 2007-ben megvalósult átépítését is nevéhez köthetjük, méltó körülményeket biztosítva ezzel az ott folyó kimagasló szakmai munkának. Az általa irányított iskola tantestületi munkáját „Debrecen Város Közoktatásáért” és a Magyar Művészetoktatásét” kitüntetéssel ismerték el, de ugyanígy említhetjük a „Debreceni Egyetem kiváló gyakorlóiskolája” címet, valamint a „Kiváló művészetoktatási Intézmény” minősítést is. Fekete Ferenc a több évtizedes kiváló zenepedagógiai és előadóművészi tevékenységéért és vezetői munkájáért számos elismerést kapott, többek között a 2007-ben alapított Simonffy emlékplakett első kitüntetettje volt.

Művészi megnyilvánulásait a szólista produkciók mellett a kamarazenei, és a zenekari együttesekben történő közreműködés révén ismerhette a debreceni zeneszerető közönség. Részt vett új zeneművek bemutatásában, így például Albert Roussel gordonkaversenyének magyarországi bemutatója, valamint finn és magyar zeneszerzők műveinek bemutatása fűződik nevéhez. Külföldi vendégszerepléseken Európa számos országában járt, nemcsak a zeneiskola zenekari együtteseivel, de szólistaként a Közalkalmazottak Szimfonikus Zenekara és a Debreceni Filharmonikus Zenekar tagjaként egyaránt.

Tevékeny, értékes élete, emberi habitusa, áldozatos munkája, együttműködő személyiségalkata és művészi hitvallása immár veszteségeink listáját gyarapítja, de tanítványaiban, és természetesen bennünk, kollégáiban mindez tovább él! A családtagok, kollégák, barátok és ismerősök Budapesten, a rákoskeresztúri Újköztemetőben kísérik utolsó útjára 2018. július 26-án, 10:45 perces kezdettel.

Nyugodjék békében!

Dr. Duffek Mihály

zongoraművész, egyetemi tanár

(Debreceni Egyetem Zeneművészeti Kar)

II.

„A MUNKA AZ EGYIK LEGSZEBB RENDELTETÉSE AZ EMBERNEK”

(FEKETE FERENC EMLÉKÉRE)

Gyászoló Családtagok!

Végtisztességet tévő Gyülekezet!

Megszomorodott szívvel hozom a Debreceni Zenede egykori és jelenlegi tanárainak, diákjainak és munkatársainak vigasztaló üzenetét Fekete Ferenc gordonkaművész-tanár, igazgató úr sírhantjához. Amikor egy embertársunk élete véget ér és szembesülnünk kell a megváltoztathatatlannal, gyakran kavarognak bennünk az elhunyttal kapcsolatos régebbi és közelebbi emlékeink. Így vagyunk ezzel most is valamennyien. Fekete Ferenc pályafutása ugyanis bővelkedett olyan tettekben, vállalásokban és eredményekben, melyekre emlékezve az elhivatott, munkaszerető vezető képe jelenik meg előttünk.

Elhivatottságról beszélek, mert az már a tanulmányai idején is jellemző volt a most eltávozott kedves Kollégánkra. A nyíregyházi zeneiskola után tanári diplomájának megszerzéséig Debrecenben tanult a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskolában, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Debreceni Tagozatán. Tudásvágya arra ösztönözte, hogy folytassa tanulmányait. Így került ösztöndíjjal Kijevbe, ahol a Csajkovszkij Konzervatóriumban tovább fejlesztette tudását és művészdiplomát szerzett. Céltudatos munkája eredményességének hangzó bizonyítékai vannak a ránk maradt felvételeken.

1970-ben lett a debreceni Simonffy Emil Zeneiskola tanára. Az itt eltöltött négy év után, az akkori körülmények ismeretében is megpályázta az igazgatói állást, melyet a tantestület egyetértése alapján el is nyert. Fiatalon, nem túl sok tanári tapasztalat birtokában, de a jövőbe vetett hit bizalmával vállalta, hogy az akkori szétszóratottságban, nehéz körülmények között, tíz helyen működő intézményt összetartja és annak feladatellátását irányítja. Nagy elhatározás volt ez, elhivatottsága töretlenségének ékes bizonysága. Amint azt visszaemlékezéséből megtudhattuk, a zeneiskola névadójának, Simonffy Emilnek pályafutása követendő példa volt számára. A Vár utcai Zenepalotát fölépíttető, majd a benne folyó tanítást és muzsikálást irányító, sokoldalúan művelt és tájékozott „királyi főtanácsos” igazgatót ugyanis a „munka emberének” nevezték tisztelői, aki a város zenei arculatának alakításában is múlhatatlan érdemeket szerzett. Mindennek fő tanulsága Fekete Ferenc számára a következő volt: „Megértettem, hogy az iskolavezetéssel hivatásszerűen kell foglalkozni.” Valószínűleg e felismerés késztette arra, hogy látókörét, mozgásterét a zenetanítás eredményesebbé tételének érdekében fokozatosan tágítsa. Tehetségfejlesztési szakértő végzettséget szerzett és pedagógus szakvizsgát tett. Tagja lett a pedagógiai programokat minősítő testületnek is. Versenyeken zsűrizett, és részt vett a zeneiskolai gordonka tantervi program megírásában. Alapító elnökségi tagja volt a Magyar Zeneiskolák Szövetségének. Mindemellett – lehetőségeihez mérten – jó ideig az aktív muzsikálás is része maradt életének. Kamarazenélt és néhány évig tagja volt a Debreceni Filharmonikus Zenekarnak is.

Nagy szerencséje volt a Simonffy–zeneiskolának, hogy annak idején az inézményt belülről is jól ismerő, ambiciózus, fiatal tanár került az igazgatói székbe, akinek egyaránt megvolt az önfejlesztő és a szervező képessége. Ezeket jól kihasználva fel tudta gyorsítani az intézmény fejélesztését és a munkakörülmények rendbe tételét. Mindenekelőtt azzal, hogy sikerült beláttatni a fenntartóval az akkori körülmények tarthatatlanságát, és a zeneiskola 1982-ben végre egy országos viszonylatban is kiemelkedő minőségű, a magas színvonalú szakmai munkához megfelelő körülményeket biztosító, önálló épülethez jutott, amit 2007-ben még tovább bővítettek. Természetesen ennek létrejötte elsősorban a város érdeme, helyének kijelölése azonban nagy valószínűséggel az Igazgató Úr személyes sikere, aki minden követ megmozgatott azért, hogy a zeneiskola a már több mint 120 éves intézménynek otthont adó Zenepalota tőszomszédságában álljon. Biztosítva ezzel a két képzési szint szorosabb együttműködését. Sikeres törekvéseinek eredményeként az iskola iránti érdeklődés fokozódott, és a létszám jelentősen emelkedni kezdett. Az oktatás színvonalának minőségét pedig számtalan versenygyőzelem, külföldi szereplés, nemzetközi cserekapcsolat és fesztiválokon való megjelenés bizonyítja. A zeneiskola így regionális jelentőségű intézménnyé vált.

Kedves Emlékezők! Ez hát Fekete Ferenc igazgató úr életműve. Ez az életmű befejezett, de folytatható. S hogy ez napjainkban megtörténik, Neki abban is része van. Áldozatos tevékenységével a haza bölcsének, Deák Ferencnek gondolatát erősítette bennünk: „A munka az egyik legszebb rendeltetése az embernek”

Emléke legyen áldott! Nyugodjék békében!

Molnár Zsolt

gordonkaművész-tanár, főiskolai docens,

kabinetvezető (Debreceni Egyetem Zeneművészeti Kar)

III.

Straky Tiborral kamara muzsikál

M. de Falla: Fire Dance - Ferenc Fekete (cello) & Tibor Straky (piano)

„Fekete Ferenc gordonka művész-tanár vagyok, a debreceni Simonffy Emil Zeneiskola nyugalmazott igazgatója.” Így kezdte bemutatkozását 2015-en, egy interjúra készülve.

Nyíregyháza, Debrecen, Kijev, Moszkva, Weimar - az életút egy-egy lehetősége, hogy a személyes adottságok kibontakozzanak, hogy egy nagyszerű ember, s kiváló muzsikus választott útján járva meghatározó személyisége legyen a magyar zenei nevelésnek, az embernevelésnek. S aztán 1970-től ismét Debrecen, Debrecen, 37 éven át Debrecen.

Nem valamiféle bezárkózás, hanem a zene teljesége tanításban alap és mester fokon, iskola szervezésben, iskolavezetésben, iskola építésben, elméleti alapok írásba vetésében, szervezve nem csak egy iskola életét, de utat mutatva az ország zeneiskoláinak, segítve írásaival, tevékenységével a magyar zeneiskolai oktatás nemzetközi hírnevének növelését, sosem felejtve tanítványai, kollégai előbbre juttatását, a bennük rejlő lehetőségek szabad kibontakozását segítve.

A tanulásban sosem állt meg, de kezdetektől adta is tovább tudását, a tőle mindig megszokott odaadással, szeretettel, emberséggel. Nem kötelesség volt számára a tanítás, az iskola, a hangversenyezés, hanem AZ ÉLETE. S ezt az életet igyekezett teljességgel élni.

Sokkal többet vállalt, s tett, mint azt rajta kívül bárki elvárta volna. Közoktatási szakértőként, a Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetsége egyik alapítójaként, majd vezető tisztségekben jutott energiája jogszabályokra, szakmai segítésre, az ország zenei életének szervezésére, hogy a ténylegesen, s kétszer is megújult debreceni zeneiskolai épület mellett „épüljön” a magyar zeneiskolai nevelés is, készüljenek zeneiskolai minta épületek, legyenek méltó körülmények, felkészült tanárok, találja meg minden tehetség a maga jó útját. Míg tehette, élete minden pillanatával ezt a célt szolgálta.

Örült, ha segíthetett, s boldog volt, hogy muzsikus társai segítségével sikereket érnek el.

Elveszítettünk egy kollégát, egy nagy tudással, szívből zenélő, nevelő muzsikust, a veszteséget már nagyon érezzük.

„Meggyőződésem, hogy a magyarországi zenei nevelés eredményes, és kialakult rendszere példa értékű Európában. Örülök, hogy részese lehettem ennek a fejlődésnek, és a debreceni zeneoktatás sikereinek. Nyugalomba vonulásom nem jelent számomra passzív pihenést, mert kapcsolataim nem szakadtak meg az intézményekkel, és a kollégákkal.”

Áll az épület, marad az írás. Alkotása maradandó, s munkánkat végezve emléke örökké köztünk él.

Béke poraira!

Ember Csaba

elnök (Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetsége)

IV.

Fekete Ferenc, Banda Pál és Déri György a VI. Banda Ede Csellófesztivál és Verseny zsűritagjaként (2014)

Elhunyt Fekete Ferenc gordonkaművész-tanár, a Simonffy Emil Zeneiskola nyugalmazott igazgatója. 1947. június 3-án született Nagykállón. A zenei pálya iránti érdeklődése és tehetsége korán megmutatkozott. Zenei tanulmányait a nyíregyházi zeneiskolában kezdte meg, majd a debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakiskolában folytatta, Ádám Károly osztályában. Gordonkatanári diplomáját 1969-ben szerezte a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Debreceni Tagozatán, majd állami ösztöndíjjal a kijevi Csajkovszkij Konzervatóriumban előadóművészként végzett Cservov professzor irányításával. Ezt követően Kijevben, Moszkvában és Weimarban vett részt külföldi mesterkurzusokon.

Már a főiskolai évek alatt kapcsolatba került a tanítással, 1970-ben előbb tanári, majd 1974-ben iskolaigazgatói kinevezést kapott a debreceni Simonffy Emil Zeneiskolában, amely megbízatását egészen 2007-ig, nyugdíjba vonulásáig töltötte be. A debreceni zenetanár képzésben mind szakmai partnerként, mind pedig óradíjas oktatóként hozzájárult a kiváló szakmai és emberi kapcsolatok ápolásához a két intézmény tanárai között, így elősegítve a zenei tehetségek gondozását és pályára irányítását.

Számos egyéb, zenei-közéleti szerepet is vállalt: alapító tagja volt a Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetségének, közoktatási szakértőként tevékeny részt vállalt a zeneoktatás rendszerének átalakításában, miközben iskolája új épületének előbb 1982-ben történő létrehozását, majd annak 2007-ben megvalósult átépítését is nevéhez köthetjük, méltó körülményeket biztosítva ezzel az ott folyó kimagasló szakmai munkának. Az általa irányított iskola tantestületi munkáját „Debrecen Város Közoktatásáért” és a „Magyar Művészetoktatásét” kitüntetéssel ismerték el, de ugyanígy említhetjük a „Debreceni Egyetem kiváló gyakorlóiskolája” címet, valamint a „Kiváló művészetoktatási Intézmény” minősítést is. Fekete Ferenc a több évtizedes kiváló zenepedagógiai és előadóművészi tevékenységéért és vezetői munkájáért számos elismerést kapott, többek között a 2007-ben alapított Simonffy Emlékplakett első kitüntetettje volt.

Emlékét kegyelettel megőrizzük.

Búcsúzik tőle a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakgimnázium és Zeneiskola – AMI nevelőtestülete

Kedves Gyászolók!

Z. Kodály: Sonatina - Ferenc Fekete (cello) & Tibor Straky (piano)

Az elmúlt percekben mély megrendüléssel hallhattuk azt a felvételt, melyen szeretett halottunk, Fekete Ferenc, gordonkaművész-tanár adta elő Kodály Zoltán: Szonatina c. művét, zongorán közreműködött kedves egykori igazgatótársa, Straky Tibor. „Fényességet küldeni az emberi szív mélységébe: ez a művész hivatása.” „Az igazi mester nem nevel tanítványokat, hanem csak mestereket.” Ez a két, Robert Schumanntól származó idézet szépen kifejezi azt, miért is érdemes a zeneművész-tanári hivatást választani. Ferenc életében is meghatározó volt a nagy zeneszerzők műveivel való találkozás, és a családi környezet. Édesapja nemcsak a természettudományok kiváló tanára, de görög katolikus kántor-tanító is volt, a tőle örökölt zenei affinitása hamar megmutatkozott, és érdeklődése már gyermekkorában egyre inkább a zenei pálya felé irányult. Szülei és testvérei mindenben segítették őt céljai elérésében, amiért mindig hálás volt nekik és kiváló tanárainak, akik szintén támogatták ebben. Tanulmányait a nyíregyházi zeneiskolában kezdte, majd a debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakiskolában folytatta. Gordonkatanári diplomáját 1969-ben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Debreceni Tagozatán szerezte meg, ezt követően állami ösztöndíjjal előadóművészként végzett a kijevi Csajkovszkij Konzervatóriumban. Mindig fontosnak érezte a folyamatos önképzést, ezért Kijevben, Moszkvában és Weimarban is részt vett külföldi mesterkurzusokon. Nagy hatással voltak rá azok a világhírű zeneművészek, akiknek a szerepléseit figyelemmel kísérhette. Már a főiskolás évek alatt kapcsolatba került a tanítással, 1970-ben előbb tanári, 1974-ben pedig – a tantestület teljes támogatása mellett – iskolaigazgatói kinevezést kapott a debreceni Simonffy Emil Zeneiskolában. Ugyanebben az évben kötött házasságot is, melynek gyümölcse 2 fiúgyermek születetése volt. A gondoskodó családapai feladatok mellett az iskolaigazgatás nagy kihívást jelentett számára, a kezdeti mostoha körülményeket felszámolva sikerült egyre ragyogóbb sikereket elérni, és a hozzá hasonló elhivatottságú szakembergárda közreműködésével az ország egyik legkiválóbb zeneiskoláját vezethette 33 esztendőn keresztül. Nemcsak őt, de az általa irányított iskola tantestületi munkáját is számos díjjal és kitüntetéssel ismerték el az elmúlt évtizedekben. 2 Mindeközben megmaradt gyakorló muzsikusnak is: művészi megnyilvánulásait a szólista produkciók mellett a kamarazenei és a zenekari együttesekben történő közreműködés révén ismerhette a zeneszerető közönség. Részt vett új zeneművek bemutatásában, számos külföldi vendégszereplés alkalmával Európa számos országában járt, nemcsak a zeneiskola együtteseivel, de szólistaként és a debreceni zenekarok tagjaként egyaránt. Számos egyéb, zenei-közéleti szerepet is vállalt: alapító tagja volt a Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetségének, országos közoktatási szakértőként, gordonkaversenyek zsűritagjaként tevékeny részt vállalt a zeneoktatás rendszerének alakításában. A debreceni zenetanárképzésben mind szakmai partnerként, mind óradíjas egyetemi oktatóként hozzájárult a kiváló szakmai és emberi kapcsolatok ápolásához a debreceni zenei intézmények tanárai között, így elősegítve a zenei tehetségek gondozását és pályára irányítását. Jeles tanítványai közül azóta is többen a hazai és a nemzetközi zenei életben kiváló zenekarokban és együttesekben működnek közre, illetve tanítanak a zeneoktatás különböző szintjein. Mindig különös gondot fordított rájuk pályájuk során, és büszke volt rá, hogy öregbítik a debreceni zeneoktatás hírnevét. 2007-ben történt nyugdíjba vonulását követően is aktív életet élt, de az idő előrehaladtával egészsége sajnos egyre jobban megrendült, számos életmentő beavatkozáson esett túl, de jóságos és segítőkész tenni akarása, szeretete a család és a szakma iránt haláláig mit sem változott, mert ahogyan Ludwig van Beethoven megfogalmazta: „Az élet keresztjei olyanok, mint a kotta keresztjei: felemelnek.” Élete utolsó szakaszát a fővárosban, szerető családja közelében töltötte. Nagyon boldog volt, hogy többet lehetett együtt velük, és külön öröm töltötte el az unokákkal való együttlét és törődés. Bár állapota sokat romlott, súlyos betegsége mégis váratlanul, viharos gyorsasággal gyűrte le őt. De tevékeny, értékes élete, emberi habitusa, áldozatos munkája, együttműködő személyiségalkata tovább él bennünk, Istennek pedig hálásan megköszönjük azt, hogy ismerhettük és szerethettük őt! 3 Mélyen megrendülve, de Isten akaratában megnyugodva búcsúznak tőle szerető gyermekei: Zsolt és Ákos, menyei: Bernadett és Eleonóra, unokái: Botond és Nóra, testvérei: Valéria és Ildikó, unokaöccsei: Tamás, Dániel és Balázs, unokahúga: Angéla, nászurai: Péter és Mihály, nászasszonya: Margit, a Gyurkó, a Tóth, a Fekete, a Kontor, a Huszka, a Beregi és a Zolcsák család tagjai, a kedves rokonok, a jó barátok, a korábbi munkatársak, művésztársak, a zenei szakmai szervezetek képviselői, a debreceni zenekarok tagjai, a szeretett tanítványok, a barátságos szomszédok, az ismerősök, és mindazok, aki ismerték és szerették őt. Emléke legyen áldott, nyugalma csendes! A szakmai szervezetek búcsúztatója a temetés után fog elhangzani.

Ifj. Beregi István atya

VI.

Fekete Ákosnak nagyon szépen köszönjük, hogy az alábbi video válogatást a PARLANDO rendelkezésére bocsátotta Édesapja, Fekete Ferenc gordonkaművész-tanár gazdag és sikeres életművéből:

Beethoven: Cello Sonata in C major (Op. 102, No. 1) - Ferenc Fekete (cello) & Tibor Straky (piano)

Válogatta: Fekete Ákos

VII.

Fekete Ferenc parlandóbeli írásaiból:

Banda Ede VI. Budapesti Csellófesztivál és Verseny. 2014. április 14-16. (Parlando (2014/4.)
- Fekete Ferenc összefoglalója
- Dr. Déri György: Mi is a kamarazene?.

(2018/5.)

Fekete Ferenc:

- Interjú vázlat a Plusz TV News műsorában bemutatott riporthoz

- Gondolatok az iskolavezetésről

Fekete Ferenc a kép jobbszélén kollégáival: Papp Károlynéval, közelmúltban elhunyt Lengyel Endrével és Banda Pállal az V. Budapesti Banda Ede Csellóversenyen
(2011. április 8-9-én a Fasang Árpád Zeneiskola)

Fekete Ferenc gordonkaművész-tanár hamvasztás utáni búcsúztatása 2018. július 26-án volt a rákoskeresztúri Újköztemetőben, a görög katolikus egyház szertartása szerint. A búcsúztatón a közzétett emlékezések közül ifj Beregi István, Ember Csaba és Molnár Zsolt szavai hangzottak el.