Díjazott díszkiadás

Dohnányi Ernő: Variationen über ein Kinderlied (op. 25.)

Ernst von Dohnányi/Ernő Dohnányi - YouTube (3:41)

Dohnányi Ernő előadásában látható/hallható a „Gyermekdal-variációk” c. művének záró szakasza (Duna TV)

2018. június 7-e újabb állomás az Országos Széchenyi Könyvtár kiadványainak történetében: ekkor adták át a Petőfi Irodalmi Múzeum dísztermében a Köztársasági elnöki különdíjat (fakszimile, reprint és adaptál kiadványok kategóriájában) annak az újdonságnak, amely Dohnányi Ernő méltán közkedvelt művét, a Változatok egy gyermekdalra című művét kínálja muzsikusoknak és gyűjtőknek.

Ráadásul, most jelent meg teljes egészében Dohnányi-mű a szerző kéziratában (születésének 140. évfordulóján)! Lehetetlenség megilletődés nélkül forgatni.

Zavarba ejtő már a látványa is: az új külső őrzi a régi (az eredeti) idő- és használat-okozta kopásait, sérüléseit. Magas szintű játéka a valódinak és a virtuálisnak! És ott a könyvtári jelzet (mármint, annak „mása”), Ms. mus. 2987.

Az érdeklődő megilletődve olvassa Dohnányi kézírását, a partitúra címlapját, majd a kottát. Megunhatatlan élmény az a szellemi kirándulás, melynek során – tér-idő korlátok nélkül – betekintést kapunk valamely alkotói műhelybe! S miként egy „kirándulásnál”, itt is személyre szabott, hogy ki-ki mennyi élménnyel és tanulsággal gazdagodik. Mert élmény maga a látvány is, de szellemi kalandot az olvasás jelent, a német nyelvű „ajánlás” kisilabizálása, a partitúra instrumentáriumának áttekintése, és a valódi lényeg: a kotta olvasása. Persze, így, önmagában leginkább csak a gyakorló muzsikusoknak ad böngésznivalót, ám ezzel az autográf (vagyis, szerzői kéziratos) partitúrával a kézben a mű meghallgatása különlegességszámba megy. Azokra, akik szoktak zenét hallgatni (nyomtatott) partitúrából követve a hangzást, kellemes meglepetés vár: kiderül, hogy könnyű követni a kézirat kiegyensúlyozott kottaképét, nem okoz gondot a lapozás. És miképp a nyomtatványoknál, itt is mind részletezőbben lehet tájékozódni a többszöri végighallgatás során.

A reprodukció ezúttal teljes értékű élményt ad. Mert még a kíváncsi természetű muzsikusok is megelégednek annak észrevételével, hogy hol vannak „ragasztások” a partitúrában (vagyis, hol módosította valamely hangszer-hangszercsoportok játszanivalóját a szerző), anélkül, hogy tudni akarnák, eredetileg mit tervezett oda. S a műgondnak hála, jól kivehető az is, hogy hol módosított terjedelmesebb szakaszt a szerző (újonnan beillesztett fóliók).

A kiadványhoz ismertetőfüzet is tartozik, amelynek bevezető tanulmányát Kelemen Éva írta (aki korábban Dohnányi Ernő családi leveleit is sajtó alá rendezte). Lényeglátóan helyezi el a sokoldalú muzsikus munkásságát a maga korában, s megtudjuk: miután nyilvánvalóvá vált számára, hogy a hazatérése lehetetlen, maga Dohnányi rendelkezett arról, hogy „itthon hagyott javai” a Nemzeti Múzeum részeként működő Széchényi Könyvtárba kerüljenek (vagyis 1945 előtti életművének jelentős része). A Variációk egy gyermekdalra szerzői kéziratos partitúrája azon 17 kézirat egyike, amelyek 1959-ben (tehát már a szerző életében) bekerültek a Zeneműtárba. Ami a címet illeti, az eredetileg német nyelvű (Variationen über ein Kinderlied für grosses Orchester mit concertantem Klavier), a magyar nyelvű szakirodalomban mind Változatok, mind Variációk címkezdettel szerepel, (Kelemen Éva tanulmányában is). Élvezetes olvasmány végigkísérni a mű sorsát keletkezésétől a bemutatóig és tovább, a zongoraművész-zeneszerző repertoárjának részeként. A berlini ősbemutatót követően csaknem félszáz alkalommal tűzte műsorra, és örvendetes, hogy két felvétel is fennmaradt a szerző szólójával, amely angol földön, angol zenekar közreműködésével, angol karmesterrel készültek – mert az angol közönség fogadta a legfogékonyabb lelkesedéssel ezt a különleges darabot, amely a kezdeti vegyes fogadtatásra utalva később azt az ajánlást kapta, hogy „A humor barátainak örömére, mások bosszúságára”. Vázsonyi Bálint afféle zenei „Így írtok ti”-nek tartotta a művet, amely azok számára is teljesértékű zenei élményt ad, akik – kellő zeneirodalom- ill. stílusismeret híján – nem ismerik fel a „modelleket”, az utalásokat (miként a parodizáltak ismerete nélkül sem érdektelen Karinthy remeke sem).

A fiatal Dohnányi Ernő

A zongoraszólam igényességét tekintve már-már rendhagyó zongoraversenynek tekinthető tétel formája egyedi; a nagyzenekari bevezetés után halljuk a témát és 11 (számozott) variációját, majd – a bevezetésre visszarímelő - finálé-hatású fúga következik, végül pedig szinte codettának hat a gyermekdal-téma visszaidézése. A tanulmányban a mű szerkezeti felvázolása korrekt a 8-9. variációig, ám hibásan szerepel a variációk száma (a magyar szövegben a 8., az angol nyelvűben a 22. oldalon). Feltehetően a pontosságra törekvés „túlburjánzása” a többször előforduló „szerzői autográf” meghatározás – a kézirat-jelleg pontosításaként az autográf meghatározás önmagában is egyértelműsíti, hogy szerzői leírásról van szó.

A kézirat leírását tartalmazó fejezet részletesen leírja a partitúra megannyi sajátosságát (valószínűsíti, hogy e kéziratot használták az 1914-ben tervezett kiadás előkészítése során), s lelkiismeretesen „elszámol” a későbbi (színes) bejegyzésekkel is.

A reprezentatív kötet létrejöttében közreműködők listáját a melléklet tartalmazza: felelős kiadó az OSZK főigazgatója, kiadói programvezető dr. Boka László, Kelemen Éva bevezető tanulmányát Mikusi Balázs fordította. Ackermann Ádámot munkatársként tüntették fel, a nyomdai előkészítés Vincze Judit feladata volt, a nyomdai munkálatokat a Nalors Grafika Kft. végezte (ügyvezető: Szabó Gábor). Kiderül: kis létszámú alkotógárda munkájának és teljesítményének eredménye a „Szép Magyar Könyv” versenynek ez a nyilvánvalóan nemzetközi érdeklődésre is méltán számot tartó díjazottja.

Fittler Katalin

Dohnányi Ernő: Változatok egy gyermekdalra. Variationen über ein Kinderlied
Hasonmás kiadás
A kísérő tanulmányt írta: Kelemen Éva
OSZK, Budapest, 2017.
104 kottaoldal + 32 oldal tanulmány
ISBN 979 080 167 029 8