Kobzos Kiss Tamás emlékkönyv (Csőrsz Rumen István) (pdf) (Parlando 2018/5.)

Kivételes kiadvány jelent meg Csörsz Rumen István és Szerényi Béla szerkesztésében. Az ő tiszteletreméltó vállalkozásukat – nem túlzás! – „mesebelinek tűnő nemzetközi összefogás” segítette, ami példamutató a zenésztársadalom számára. Ennek eredménye leginkább a DVD melléklet (mondhatni, teljességre törekvő) anyagában mutatkozik meg.

A cím: remélhetőleg sokaknak ismerős idézet, amelynek „életrajzát” a szerkesztők bevezető tanulmánya tárja fel: Csokonai Vitéz Mihály választotta mottóul 1802-ben Kleist-fordításához („Dúdolj verset! Kinek? A’ Magyar Nemzetnek.”), ahol forrásként feltüntette: „Szilágyi Márton 1699”. Szilágyi Tönkő Márton verse Debreceni Ember Pál teológust köszöntötte, új könyve megjelenésekor.

A debreceni születésű Kobzos Kiss Tamás szívesen választotta önálló estjei címéül ezt az idézetet, ebből a meggondolásból lett címe a munkássága felidézésére vállalkozó kiadványnak. Amely a lehető legautentikusabb képet kívánja adni korunknak és az utókornak arról a többfunkciós muzsikusról, akinek munkásságában a három pillért a következőkben jelölték meg a szerkesztők: „a magyar népzene és régi zene feltárása-népszerűsítése mellett a nyugat-európai, elsősorban középkori muzsika világhírű előadója lett, egyúttal pedig a török és ázsiai zenekultúrák avatott tolmácsa – szó szerint, hiszen magyarra fordította a kínai zeneelméleti zsebkönyvét, illetve török misztikus költők munkáit.” Bevezető írásuknak a „Tamás könyve” címet adták, ami megint csak telitalálat, hiszen a leghitelesebb képet vázolták fel róla, a vele készült (nyomtatásban megjelent) beszélgetésekből és a népzenével, a népzene tanításával kapcsolatos írásaiból készített összeállítással. Műgondjukra jellemző, hogy kiterjedt figyelmük a szöveggondozásra a tekintetben, hogy ahol nem sérült tőle a szövegkörnyezet, ott kihagyták a válogatásban másutt (esetleg így is többször) szereplő rövid részleteket. Sőt, tekintettel arra, hogy 151 kép is található a könyvben, szinte Tamás képeskönyvének is mondhatnánk („pályája képekben”).

Az olvasnivaló mintegy 100 oldal (szerkesztői bevezető tanulmány, Kobzos Kiss Tamás életrajza, rövid angol rezümével, Kobzos Kiss Tamás közzétett gondolatai (Álmodtunk, sírtunk, ösztönöztünk. Beszélgetések Kobzos Kiss Tamással, továbbá Küsebb furulyámat tegyétek fejemhez. Gondolatok a népzeneoktatásról), Erdélyi Zsuzsanna laudációja 2006-ból, a Magyar Örökség-díj átadásakor, valamint a muzsikus édesapjának, Kiss Tamásnak Fiamnak, hangszereihez című verse.

Kobzos Kiss Tamás a váci Duna-parton (2010. november 19.). Fotó: Solymosi Tari Emőke

Ehhez járul félakkora terjedelemben, mintegy függelékként, a hangzó mellékletek tartalomjegyzéke és a képjegyzék. (Ez utóbbinál van ugyan néhány apró pontatlanság, de ezek nem zavaróak. Például, hogy Raffay Dávid domborműve az Óbudai Népzenei Iskola kapujában – mint a 17. oldalon -, vagy az intézmény aulájában – mint a 146. oldalon olvassuk – található, hogy a 28. oldal fotójával nem számol el a jegyzék, vagy hogy a 95. oldalon látható 12 személy közül egynek hiányzik a neve…)

A CD-mellékletet a Magyar Rádió archívumában található felvételek közül szerepel 24, végighallgatható, változatos műsort kínálva (Csörsz Rumen István szerkesztésében; a technikai előkészítés Arany Tímea, a mastering Mazura János gondos munkáját dicséri).

Az igazi kincset a DVD jelenti, a maga 456 (!) trackjével. Csaknem 35 órányi hanganyagot tartalmaz mp3 formátumban, továbbá a kiadványok címlapját és kísérőfüzetének anyagát. 15 teljes (1987 és 2013 között megjelent) albumhoz, valamint kilenc témakörbe rendezett válogatáshoz jutunk 1974 és 2015 között készült lemez-, rádió- és koncertfelvételekből. Már az albumok címének, tartalmának a végigolvasása is rendkívül tanulságos – így válik érzékelhetővé, hogy Kobzos Kiss Tamás munkássága valóban három pillérű! Egy-egy album végighallgatása élmény – amennyiben LP anyagáról van szó! De például Tinódi Lantos Sebestyén Cronicájához érve azzal szembesülünk, hogy ez a tétel önmagában 9 (!) órányi hanganyagot tartalmaz. A Katolikus Rádióban készült felvételt hallgatva gondolunk csak bele igazán, hogy hogy is volt ez annakidején az énekmondókkal (s leghíresebbjükkel, Tinódi lantos Sebestyénnel)? Egy-egy históriás ének előadásában az improvizáltan díszített hangszerkíséret jelenti a kisebb zenei feladatot – ámde a próza! Megannyi felsorolás: tényekkel, nevekkel, adatokkal! Komoly feladatot ró a memóriára (akkor sem elhanyagolható a feladat, ha – történeti távlatból rekonstruálva – az írott szöveg igénybevételével történik), ráadásul közben az érdeklődés fenntartása a cél, tehát a „szöveges szólam” interpretálása (nem is beszélve, a mindvégig érthető szövegmondás itt elengedhetetlen követelményéről!).

Ritkaságokhoz jutunk a hazai forgalomba nem került felvételek által – és itt teljesedik ki átélhető valóságában az, ami rövid helyen elfér az életrajzban, a külföldi muzsikustársakkal való együttműködésről.

Kobzos Kiss Tamás szellemi horizontjának szélesítéséről gondoskodott a soknyelvű-sokstílusú „dúdolnivaló” – de nem csoda, ha az érdeklődőre a legnagyobb hatást a magyar nyelvű énekek teszik. Ennek bizonysága, hogy szívesen hallgatja a „duplikátokat” is, amikor ugyanaz az ének – más kíséretben/feldolgozásban – többször előfordul, legyen szó históriás énekről, régi vagy új versek megzenésítéséről. (Néhány apró „tisztogatnivalót” leszámítva, egyetlen zavaró hiba került a DVD anyagába, vélhetően az anyag tömörítésekor: a Főnix és bárány gyűjtemény 3. száma (Pálóczi Horváth Ádám: Bosszús bibliográfia) valóban bosszúságot okoz: az „ugrások” miatt élvezhetetlen.)

A soknyelvű gazdag hallgatnivaló ismeretében még jelentősebbnek hat Kobzos Kiss Tamás pályakezdésének korszaka, amikor az amerikai folk-mozgalom iránti lelkesedés közepette rátalált annak hatásmechanizmusában a követni/átvennivaló példára: személyessé tenni, az egyén által a közösséghez szólva, az előadást. A magyar nyelvhez pedig Illésék is példát adtak…

S miközben a török vagy épp okszitán dalokat hallgatom, arra gondolok, vajon a külföldi hallgatóságnak hasonlóképp egzotikumot jelentett-e a magyar szövegű históriás énekek repertoárja? És itt máris megmutatkozik a szöveg elsődlegessége mellett a hangszeres kíséret kidolgozottsága iránti igény!

A felvételek előadóinak részletező felsorolása egyúttal Kobzos Kiss Tamás „csillagtúrai” működésére is rámutat. Muzsikus-partnerei között megannyi külföldi és hazai együttes szerepel – és ez a kép még tovább differenciálódik, ha a kiadvány létrejöttében közreműködők e kétségkívül korszakos jelentőségű, példa-értékű teljesítményén fellelkesedve, lesznek, akik további kutatásokra vállalkoznak. A szerkesztők az anyaggal való gondos elszámolása során konkrét utalásokat tettek a lehetséges folytatást illetően.

De ha semmi több nem történik, akkor is egyedülálló, ami ezzel a kiadvánnyal Kobzos Kiss Tamásnak jutott. Bizonyságaként annak, hogy muzsikusként és emberként egyaránt értékesnek tartották egykori muzsikustársai, tanítványai.

Fittler Katalin