ZELINKA
TAMÁS
ITTZÉS
MIHÁLY ZENEPEDAGÓGUS PÁLYARAJZA*
„Fontos számomra az elvi gondolat-hűség
és a nyitottság egyensúlya, a
múlt-jelen-jövő
hármasságának szerves egysége a
szemléletmódban, a tisztesség, és az »itt élned s
halnod kell« (vagy inkább így: élned, vagyis
szolgálnod, s halnod itt kell) erkölcsi parancsa.”
(Ittzés Mihály: Hitvallás)
Ittzés
Mihály (Kép az MMA portréfilmjéből)
Az élet egy szolgálat – Portréfilm Ittzés
Mihály zenepedagógus, művészeti íróról (előzetes) (4:22)
„Fontos számomra az
elvi gondolathűség és a nyitottság egyensúlya, a múlt-jelen-jövő
hármasságának szerves egysége a szemléletmódban és a tisztesség… és az »Itt
élned, halnod kell!«… vagy inkább így: Élned (vagyis szolgálnod) s halnod itt
kell! erkölcsi parancsa.” (Ittzés Mihály).
Rendező: Nagy Katalin, operatőr: Horváth Adrienne, Goda Csaba, Marosi
Géza
(Az MMA filmjének részlete)
I.
Ittzés Mihály friss zeneakadémiai zenetanári és
karvezetői diplomával a győri Zeneművészeti Szakiskolában
kezdett tanítani 1963-ban (szolfézs, zeneelmélet, zeneirodalom, népzene),
később a növendékzenekar és egy általa alapított kamarazenekar
karnagyaként is működött. Iskolai együttesével kortárs szerzők,
Szőnyi Erzsébet és Sári József új műveit is bemutatta. 1970-ben
Katona József és Kodály Zoltán szülővárosába hívták, ahol először
Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskola és Gimnázium karnagy-tanára lett. Itt
kapcsolódott be az iskola tanulóival az Ifjú Zenebarátok Magyarországi
Szervezetének munkájába. Ezt a tevékenységet a tanítás mellett évekig sikeresen
végezte, számtalan előadást tartott, koncertet szervezett. A szervezetnek
hosszú időn át volt elnökségi tagja.
Kecskeméten is hamar elkötelezte magát közismereti
iskolai munkája mellett a Kecskeméti Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet egyik
előzményének is betudható I. Nemzetközi Kodály Szeminárium szervezésébe.
Rendszeresen előadója volt a Kecskeméti Népzenei Találkozóknak is.
1973-tól pedig már a Kodály Zenepedagógiai Intézet
tanáraként (szolfézs, zeneelmélet, zeneirodalom, népzene, karvezetés) és a
könyvtár vezetőjeként vett részt az intézmény szervezeti kereteinek
megtervezésében, tartalmi felépítésében, 1980-tól több mint 20 éven át
igazgatóhelyettesként is. 2005-ben az Intézet – önálló szervezeti egységként –
a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemhez kapcsolódott. Ittzés Mihály
oktatóként (zeneirodalom, kutatási konzultáció, Kodály életmű) és
kutatóként tovább is részt vesz az Intézet munkájában.
Számos kurzuson oktatott és konferencián, Kodály
Szimpóziumon tartott előadást: Ausztrália (1979), Ausztria (1990), Dánia
(2007), Finnország (1991, 2004), Görögország (1989), Írország (1983, 1985),
Kína (2004), Korea (2003), Olaszország (1988), Lengyelország (1976-tól 2007-ig
2-3 évente).
Szakmai munkájában kezdettől fogva szem előtt
tartotta Kodály 1947-ben írott cikkének (Százéves terv, Visszatekintés I. 207.
old.) mottóját: „Cél: magyar zenekultúra.” Ars Poeticájában pedig ez olvasható:
„Ha megfogalmazom is az
élet-vezérfonalnak tekinthető eszméket, amelyeket követni akarok, tudnom
kell, milyen szinten vagyok képes szolgálni azokat a gyakorlatban: mesterként
vagy kisinasként, újat alkotóként vagy tanítóként, vagy akár csak »kétkezi«
munkásként? Mi a fontos indíték és egyben fő cél a tevékenységemben: az
önmegvalósítás vagy a szolgálat?
Szerencsés, aki belső adottságainál fogva és külső
körülményeinek köszönhetően is harmonikusan össze tudja illeszteni a
kettőt. Szerencsés az is, aki idejekorán megtalálja azt a célt, amely egész
életre szóló hivatást (elhivatottságot) ad számára.”
Azt vallotta, hogy a közösség szolgálatának az
egyik legtermészetesebb formája a tanítás, a megszerzett javak továbbadása (Sonline)
II.
Ittzés
Mihályt a zenepedagógia mellett pályakezdésétől foglalkoztatta a
zenetörténeti kutatás, ezen belül is különösen Kodály életműve.
Publikációs tevékenységét 1965-től datálja, amikor első cikkei,
tanulmányai megjelentek. Kutatási eredményei azóta fontos részét képezik a hazai
zenetörténeti és zenepedagógiai szakirodalomnak, melyekben a gyakorlat és az
elmélet mindig harmóniát alkotva jelenik meg. Fő kutatási területe Kodály
Zoltán élete és munkássága, de foglalkozik a magyar zenetörténet más
kérdéseivel is. MMA
székfoglaló előadása 2014-ben a „Bukovinától Svájcig, Árgírus nótájától a
Duóig: Kodály, 1914” címet viseli, 2002-ben „Zoltán Kodály, In Retrospect”
című zenetudományi doktori (PhD) disszertációját a Jyväskylä-i Egyetemen
(Finnország) védte meg.
A
szakirodalomban fontos helyet foglalnak el azok a tanulmányai, melyek Kodály
Zoltán és elődei munkásságának kapcsolódásairól szólnak. A „Kodály és
Liszt” c. munkájában például arra keresi a választ, hogy a nemzeti és az
egyetemes művészi küldetést vállaló és teljesítő Liszt Ferenc által
megkezdett úttal összefüggésben „...működésének
szinte minden területén Kodály is számos tanújelét adta annak, hogy a XIX.
századi pályatárs munkássága gazdag tanulsággal és példaképként állt
előtte.”
Az „Erkel
és Kodály” c. tanulmányban azt a kérdést járja körül, hogy az ifjú Kodály
gondolhatott-e arra: „...valamikor
örököse, folytatója, sőt beteljesítője lesz azoknak a törekvéseknek
és feladatoknak, amelyre az 1810 táján született nagy európai muzsikus- nemzedéknek
jelentős, hazai viszonylatban mindenképpen egyik legnagyobb alakja
feltette az életét. Pedig így történt: Erkeléhez hasonlóan hosszú élete
folyamán: Kodály Zoltán megőrizte, vagy inkább: felelevenítve folytatta,
de egyúttal meg is haladta – Bartókkal szövetkezve – azt, amit Erkel és
kortársai, Liszt és Mosonyi elkezdtek...”.
Hasonlóan
izgalmas a „Kodály és Itália” c. tanulmánya is, melyben áttekinti „...a magyar mesternek Itáliához, mint az
európai zene egyik szülőhelyéhez fűződő kapcsolatát.” A „Zeneszerző
kortársak – ahogy Kodály látta őket” c. munkájában Ittzés Mihály abból
indul ki, hogy „Kodály Zoltán hosszú
élete folyamán mindig érdeklődéssel, nyitott szívvel és szellemmel, de a
maga meggyőződését fel nem adva figyelt a világra. Egészen fiatalon
kialakította határozott elképzelését, elveit, melyekhez egész életében hű
maradt. Ezek az elvek határozták meg azt
is, hogyan vélekedett zeneszerző-kortársairól. A személyes
meggyőződés ad hitelt mindezeknek a megnyilvánulásoknak.” „A népzenekutatás és a nyelvészet
eredményeinek hatása Kodály pedagógiai életművében” c. munkájában pedig
megvilágította Kodály tudományos és művészi alapú pedagógiai
gondolkodását, törekvését, „hogy
tudniillik miért kell a népzene mint alap és kiindulópont a zenei neveléshez...”.
A Kodály Intézet alkotóműhelyi szellemében Ittzés Mihály felelős szerkesztői munkája eredményeként az elmúlt évtizedek jelentős zenepedagógiai kötetei láttak napvilágot: például. Kodály Zoltán nevelési eszméi a harmadik évezred küszöbén (Szerkeszti: Szőnyi Erzsébet, 1999; Dobszay László: Kodály után. Tűnődések a zenepedagógiáról, 1991/2007).
A
Magyar Kodály Társaság közelmúltbeli elnökei:
Szőnyi Erzsébet és Ittzés Mihály
III.
A győri szakiskolai és a budapesti zeneakadémiai tanulmányai során
különösen nagy hatással voltak rá Szabó Miklós és Lendvai Ernő, illetve
Szőnyi Erzsébet, Bárdos Lajos és Vásárhelyi Zoltán. Több munkája jelzi a
tanítványi hűséget: pl. Szőnyi Erzsébet 75 éves.
Beszélgetés az ünnepelttel; Poeta doctus in
musica. Bárdos Lajos centenáriumára; Adatok Vásárhelyi
Zoltán és a Zeneakadémia kapcsolatához. In. memoriam Vásárhelyi Zoltán.
(Szerk.: Ittzés Mihály. Kecskemét: Kodály Intézet, 1997. 172-179); Emlékek és találkozások:
Vásárhelyi Zoltán (1900-1977). Gazdag műjegyzéke szerint azonban szívesen
foglalkozik a magyar zenetörténet és zenepedagógia más fontos szereplőivel
is. A Kecskeméthez szorosan kötődő személyek közül Vásárhelyi
mellett M. Bodon Pál életútját is felidézte.
Ezen
az úton halad a „22 zenei írás (Kodály és… elődök, kortársak, utódok)” című
kötet,
amely az
ezredfordulóig írt és ars poetica-szerű tanulmányok gyűjteménye. A
Kodály Zoltánról szóló írások nagy száma mellett – mint ahogy erre a kötet
alcíme is utal – Liszt Ferenc, Bartók Béla, Bárdos Lajos és Petrovics Emil
munkásságába is bepillanthatunk. A kötet műfaji meghatározása a
szerző találó szövegezése szerint „alkalmazott
zeneelmélet-tudomány”, miközben címe Kodály 22 kétszólamú énekgyakorlatára
is „rímel”. Ez a kötet is jól reprezentálja Ittzés Mihály széleskörű
érdeklődési körét, élvezetes és közérthető fogalmazását, gondosságát,
stílusát.
Az említett válogatásban a „Kodály országa? (Egy magyar rapszódia, avagy a magyar zenepedagógia keservei és örömei)” című dolgozat nem véletlenül került a „22 zenei írás” élére. Ebben Ittzés Mihály a tőle megszokott szenvedélyességgel kérdezi meg, hogy méltók vagyunk-e a „Kodály országa” epiteton ornansra. „A választ persze nagyon egyszerűen meg lehetne fogalmazni egyetlen szócskával: nem!, nem vagyunk méltók! Persze, mint minden hirtelen kimondott válasz, ez is túlzó, éppen ezért valamelyest igazságtalan. Ha az ellenkezőjét válaszolnánk – igen!, méltók vagyunk! – akkor is, sőt még inkább - a túlzás bűnébe esnénk. Pro és kontra elfogultság helyett keressük a reális képet.” Az 1999-ben írt tanulmány kódájában pedig így fogalmaz: „...közelebb kerültünk-e a százéves terv [Kodály, 1947] megvalósulásához, vagy inkább távolodtunk tőle? Én az utóbbi véleményre hajlok. De nem akarom, nem tudom feledni a reményt: talán mindig lesznek olyanok, akik nem adják fel a küzdelmet, s legalább a maguk területén úgy dolgoznak, mint akik ragaszkodnak az álmokhoz, hátha valóság lesz belőlük...”.
Ittzés
Mihály, amikor az ének-zenetanításunk elhúzódó válságából történő
kivezető utat keresi a hazai és nemzetközi kurzusokon, zenepedagógiai,
ill. zenetudományi konferenciákon tartott előadásain, szívesen vállalkozik
Kodály téziseinek a XXI. századi továbbgondolására:
1. minden gyermek
részesüljön zenei nevelésben;
2. a zenei
nevelés bázisa az énekhang, az éneklés legyen;
3. a zenével
való találkozás az értékközpontúság elvén történjen, s ehhez a zenei anyanyelv
jelentse a garanciát;
4. a zeneértővé nevelés feltétele a zenei írás-olvasás elsajátítása, amihez (amegfelelő hangzás-elképzelések, érzetek kialakulásához) a relatív szolmizáció szükséges.”
A
„22 zenei írás” 20. és 21. tanulmánya egy másik nagy példakép, Bárdos Lajos
életműve előtt tiszteleg, akinek egy kismonográfiát is szentelt (Bárdos Lajos. Magyar zeneszerzők
36. Budapest: Mágus, 2009; angolul: Budapest: BMC, 2015). Ebben is szerencsésen
fonódnak össze az életrajzi adatok és a zenetörténeti szálak, miközben a
szerző nagy érzékenységgel mutatja meg, hogy miképpen tudott Bárdos tiszta
maradni a II. világháború utáni magyar valóságban és szolgálni hazánk zenei
újjáépítését, közben szigorúan betartva ami „elve volt, hogy pártot és politikai hatalmasságokat meg nem
énekel".
IV.
Ittzés Mihály talán egyik legnagyobb
látogatottságú ismeretterjesztői munkája az a mozgó kiállítás, amelyet
Kodály Zoltán születésének 125. évfordulóján (2007-ben) a fővárosi
utazóközönség a 2-es és 3-as metrószerelvényeken láthatott, amely a Mester
életét, továbbá zeneszerzői, zenetudósi, zenetanári és népzenekutatói
munkásságát mutatta be. Ugyanebben az évben szerkesztőként és
zsűritagként egyaránt fontos szerepet vállalt a szintén Kodály főtémájú
Kárpát-medencei zenei műveltségi verseny sikeréért, melyen 107 erdélyi,
felvidéki, kárpátaljai, burgenlandi, délvidéki és magyarországi ifjú zenebarát
csapat vett részt. Ő volt a
Hungaroton gondozásában megjelent Bicinia Hungarica és Tricinia teljes anyagát
dupla cd-n közreadó hangzó vállalkozás ötletgazdája és szorgalmazója is a
magyar kórusmozgalom legjobbjainak közreműködésével.
V.
Ittzés Mihály pályakezdése óta megbecsült és aktív tag zenei életünk rangos szakmai és tudományos testületeiben:
Magyar
Művészeti Akadémia
(zeneművészeti
tagozat, levelező tag: 2012, rendes tag: 2014)
Magyar Kodály Társaság**
(társelnök 2007-2012, elnök 2012-2018),
Nemzetközi Kodály Társaság (IKS, alelnök: 1993-2001),
Zenetudományi és Zenekritikai Társaság,
Bárdos Lajos Társaság,
Liszt Ferenc Társaság,
Kórusok és Zenekarok Szövetsége, KÓTA
Bár nyilvános fórumokon zenepedagógusnak és
művészeti írónak nevezik, teljes körű jellemzésére talán a zenei
művelődés politikusi cím a legmegfelelőbb, mert Ittzés Mihály a
szó lelkiismereti értelmében mindig is nemzetpolitikában gondolkodott,
életútját pedig Kodály ügyének, a magyar zenepedagógiának, és a zenetudománynak
szentelte. Olyan személyiség, akinek legfontosabb fegyvere a tudás és az
alkotói gondolat. Kollégái és tanítványai szeretik bölcsességét, humanizmusát
és azt, hogy még a nehéz helyzetekben is határozott, szelíden nyugodt,
feszültségeket oldani igyekvő. És ahol csak teheti, mindig, mindenütt,
mindenkinek segít.
Valószínűleg
ezek a kedvelt tulajdonságai arra vezethetők vissza, hogy Győrben
lelkipásztorkodó és korán elhunyt édesapja nemcsak a nevét, de közösséget
szolgáló lelkiségét is rá örökítette.
Díjai,
kitüntetései:
Apáczai Csere János-díj (1988)
Péterfi plakett (1988)
Kodály Zoltán közművelődési díj (2002)
Szabolcsi Bence-díj (2011)
Köztársasági Érdemrend kiskeresztje
(1998)
Főbb publikációiból
Önálló
kötetek:
„A múlt csak
példa legyen": A magyar történelem Kodály Zoltán műveiben.
Kecskemét: Kodály Intézet – Erdei
Ferenc Művelődési Központ, 1996.
22 zenei
írás (Kodály és… elődök, kortársak, utódok). Kecskemét: Kodály Intézet, 1999.
Bárdos Lajos.
Kismonográfia: Magyar zeneszerzők 36. Magyarul: Budapest: Mágus, 2009;
angolul: Budapest: BMC, 2015.
Szerkesztésében
megjelent kötetek:
Ady-Kodály
Emléknapok, Kecskemét, 1977. XI. 30.- XII. 1. Kecskemét: Kodály Intézet, 1979.
A zenei
nevelés helyzete Magyarországon. Budapest: MTA-ZTI, 1981.
Kodály
Intézet Évkönyve, I-V. – I.: 1982, II.: 1983, III.: 1986, IV.: 2001, V.:
2007.
In memoriam
Vásárhelyi Zoltán. Kecskemét: Kodály Intézet, 1997.
Csenki Imre
Emlékkönyv (Csenki Éva
közreműködésével). Kecskemét: Kodály Intézet, 2004.
Ének-zene
tankönyv az óvónői szakközépiskolák számára, I-IV. (Róbert
Gáborral). Budapest: Tankönyvkiadó, 1974-1992 (átdolgozással, több kiadásban)
Részek az
egészhez. Magyar zenetörténeti
tanulmányok a 80 éves Bónis Ferenc tiszteletétre. Budapest: Argumentum, 2012.
Élet és Mű. Zenetudományi tanulmányok a 90. éves Eősze László
tiszteletére. Budapest: EMB, 2013.
Fontosabb
tanulmányok (amelyek saját kötetekben nem jelentek meg):
Adatok
Kecskemét zenetörténetéhez 1599-1853. In: Iványosi Szabó Tibor (szerk.): Bács-Kiskun Megye
Múltjából. IX. Közművelődés. Kecskemét: Bács-Kiskun Megyei Levéltár,
1987.
Kodály és
Liszt. In: Bónis
Ferenc (szerk.): Kodály Zoltán és Szabolcsi Bence emlékezete. Kecskemét: Kodály
Intézet, 1992.
Gyermekalakok
az operaszínpadon. Ezredvég, 1993/9
Erkel és
Kodály. In: Bónis
Ferenc (szerk.): Erkel Ferencről és koráról. Budapest: Püski, 1995.
Kodály
nyomdokain? Az énekkar a 20. századi magyar zeneszerzésben és zenei életben. Magyar
zene, 2000/2.
Liszt és
Kodály zsoltárai: a 13. zsoltár és a Psalmus Hungaricus / Psalms by Liszt and
Kodály:
Psalm 13 and Psalmus Hungaricus. In. Hamburger Klára (szerk.): Liszt 2000.
A nagy magyar és európai mester a
21. század küszöbén / The Great Hungarian and European Master at the Threshold
of the 21st Century. Budapest: Liszt Ferenc Társaság, 2000.
Zeneszerzőkortársak
- ahogy Kodály látta őket. In: Bónis Ferenc (szerk.): Erkel Ferencről,
Kodály Zoltánról és korukról. Budapest: Püski, 2001.
Vitairat a
magyar zenei közoktatásért. ZeneSzó, 2003/4.
Kodály köpönyege. [Kodály és tanítványai.] In: Ittzés Mihály (szerk.): A
Kodály Intézet évkönyve IV. 1975-2000. Kecskemét: Kodály Intézet, 2001.
105-112. [Előadás a Magyar Tudomány Napja alkalmából Kecskeméten tartott
konferencián. – Angol változata: Kodály, the example and the inspiration,
217-225.]
Egy
„antimuzikális" költő, avagy Weöres Sándor a zeneszerzők
szövegírója. Forrás,
2003/6
Egy
zeneköltő az ezredfordulón. Vonások a hetven esztendős Kocsár Miklós
zeneszerzői arcképéhez. Forrás, 2004/2
Kodály
Zoltán: Zrínyi szózata. Egy kórusmű és történeti összefüggései. Az
ősbemutató ötvenedik évfordulója alkalmából. In: Ittzés Mihály (szerk.): A
Kodály Intézet Évkönyve V. 2000-2005. Kecskemét: Kodály Intézet, 207. 78-82. [A
Kodály Intézet 30 éves jubileumi konferenciáján elhangzott angol nyelvű
előadás nyomán. Kottapéldák az angol változatban: 174-184.]
Weöres
Sándor gyermekversei zenei tükörben. (Miért szerethetik a gyerekek Weöres
Sándor verseit?)
Könyv és Nevelés, 2006/2
Kodály
Galántája, Galánta Kodálya. In: Galánta, 770 – 1237-2007. (7.2. fejezet) Szerk.:
Dr. Pukkai László. Galánta város, 2007. 158-167.
Bárdos Lajos, a zenetudós. In: Szabó Márta (szerk.): Bárdos
szimpóziumok. 25 év 25 előadás. Debrecen: Debreceni Egyetemi Kiadó, 2010.
28-37.
„Felemelé Kádár szemeit az égre…” Transzcendens momentumok Kodály
műveiben. Ittzés Mihály (szerk.): Részletek az egészhez. Tanulmányok a
19. és 20. század magyar zenéjéről. Emlékkönyv a 80 éves Bónis Ferenc
tiszteletére.” Budapest: Argumentum, 2012
A kórusszerző műhelyében.
[Szabó Csaba kórusműveiről.]
Üvegszilánkok között. Szabó Csaba
emlékkönyv. (Szerk.: Ittzés Mihály és Szabó Péter). Budapest: Szabó Csaba
Nemzetközi Társaság / Cellissimo, 2013. 243-259.
Kodály Emma népdalfeldolgozásai. In: Berlász Melinda, Grabócz Márta
(szerk.):
Ujfalussy emlékkönyv. Budapest:
L’Harmattan, 2014.
„… behívtak őrszolgálatra egy másik, szellemi őrseregbe…”
Kodály Zoltán munkássága az I. világháború idején.
Szellemi őrszolgálat a hátországban. Kodály Zoltán munkássága az I. világháború idején. Forrás, 47. évf. 12. sz. 2015. december. 81-89.
Függelék:
Az Ittzés család (1994)
(30:27)
Egy 1994-ben készült dokumentumfilm a
kecskeméti Ittzésekről. (Ittzés Mihály, Ittzésné Kövendi Kata, Ittzés
Tamás, Ittzés Gergely, Ittzés Ádám)
Az élet egy szolgálat – Portréfilm Ittzés Mihály
zenepedagógus, művészeti íróról (előzetes) (4:22)
„Fontos számomra az
elvi gondolathűség és a nyitottság egyensúlya, a múlt-jelen-jövő
hármasságának szerves egysége a szemléletmódban és a tisztesség… és az »Itt
élned, halnod kell!«… vagy inkább így: Élned (vagyis szolgálnod) s halnod itt
kell! erkölcsi parancsa.” (Ittzés Mihály).
Rendező: Nagy Katalin, operatőr: Horváth Adrienne, Goda Csaba, Marosi
Géza
(Az MMA filmjének részlete)
Hungarikum Akadémia, Dr. Ittzés Mihály és az Adorate Kórus
(18:48)
Dr. Ittzés Mihály elnök, Magyar Kodály
Társaság: A Magyar Kodály Társaság bemutatása. Az újpesti Adorate Kórus Kodály
műveket ad elő. (Karnagy: Hasznosi Judit) (Hungarikum Akadémia, 2014.
szeptember 17.)
Dr. Ittzés Mihály tanár Úrnak névnapi köszöntő
2015.09.29. (1:08)
Sose törjön félre
kedved csizmasarka,
Legyen örömödnek
bugyogója tarka,
Ne legyen életed rövid,
mint nyúl farka,
A sorsnak irántad ne
legyen szűk marka.
Boldogságod fénye
legyen szép szivárvány,
Rajta, mint egy hídon,
szép tündérek járván,
Ne bántson a métely,
sem másféle járvány,
Hanem oly erős
légy, valamint a márvány.
Arany János