MAGYAR ÖRÖKSÉG DÍJ 2018
I.
TAKÁCS JÓZSEF LAUDÁCIÓJA*
AZ ÓBUDAI DANUBIA
ZENEKAR KULTÚRMISSZIÓJA
Óbudai polgárként megalakulásától fogva követem az Óbudai
Danubia Zenekar sorsát, hányattatásait, felfelé
ívelő szakmai fejlődésüket, sikereiket. Csodálom fiatalos
lendületüket, vitalitásukat, folytonos megújulásra való képességüket, - ami mindig
is jellemezte a zenekart – amely ebben az évben ünnepli születésének 25. évfordulóját.
A zenekart Óbudai Ifjúsági Zenekar néven Héja Domonkos
alapította 1993-ban a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola
diákjaiból. Emlékszem első fellépéseikre, az Óbudai Társaskörben vagy a
San Marco utcai Művelődési Ház színháztermében, ahol eleinte a
fiatalos lelkesedés segített pótolni az egységes zenekari hangzást, az egyes
szólamok gyengélkedéseit. A tudatos és aprólékos szakmai műhelymunka,
valamint a rendszeres koncertezés eredményeképpen az együttes néhány év alatt a
magyar zenei élet elismert szereplőjévé vált. 1997-ben már a Saarlandi Fesztiválon szerepeltek szép sikerrel. Héja
Domonkos első magyar dirigensként 1998-ban megnyerte a Budapesti
Nemzetközi Karmesterversenyt, köszönhetően a zenekarral végzett közös
munkának is. 2000-ben Európa egyik legszebb koncertterme, a zürichi Tonnhalle fogadta őket, játszottak a Berlini Konzerthausban, Hannoverben, a Vatikánban II. János Pál
pápa előtt, és a Budapesti Tavaszi Fesztiválon több alkalommal. Az
együttes 2001-ben elsőként nyerte el és három évig viselhette a
megtisztelő Nemzeti Ifjúsági Zenekar címet.
A zenekar fejlődésében fontos szerepe volt annak,
hogy nagyszerű vendégkarmesterekkel is dolgozhattak, többek között: Lukács
Ervin, Kocsis Zoltán, Vásáry Tamás, Eötvös Péter,
Fürst János, Medveczky Ádám és Vashegyi György
álltak már a zenekar élén. A nemzetközi koncertélet nagy egyéniségei közül: Kobayasi Ken-Ichiro,
Jurij Szimonov, José Cura,
Rico Saccani, Jean-Bernard Pommier
és Sir Neville Marriner
vezényelte már a zenekart.
2005-ben elhagyták a nevükből az „ifjúsági”
jelzőt, két év múlva a ma használatos Óbudai Danubia
Zenekar néven „keresztelkedtek” újra. 2008-ban, tizenöt évesen már büszkén
hirdették: „Nem a fiatalságunk múlt el, a tudásunk lett több!” Héja Domonkos
2011-ig volt az együttes vezető karmestere és művészeti
vezetője.
Hámori Máté a Magyar Örökség Díjátadó ünnepség résztvevőit is
elbűvölte az Óbudai Danubia Zenekar
kamaracsoportjának mini koncertjével
2013-ban Hámori Máté került a zenekar élére, amely egy ma
is tartó, rendkívül gyümölcsöző időszak kezdetét jelentette, ami új
arculatot és stratégiát adott az együttesnek. Hámori Mátét gyermekkora óta
ismerem, de gondolom, hogy rajtam kívül többen is a jelenlévők közül. Máté
korán elkötelezte magát a muzsikával, 18 évesen a Zeneakadémiára kerülve
tüstént megalakította a Teatro di Musica
Kamarazenekart, ki ne emlékezne a több éven keresztül, bérlet-szerűen
meghirdetett családias hangulatú remek koncertekre a Budai Ciszterci Szent Imre
Gimnázium dísztermében.
Az ÓDZ egész Budapestre kiterjedő interaktív
általános iskolai koncertsorozatot rendez minden évben, „A
zene…az kell!” címmel, ahol több ezer gyermek
első, élmény-szerű találkozását a klasszikus zenével az ODZ
muzsikusai teszik lehetővé, korszakos jelentőségű pedagógiai,
értékmentő munkát végezve az utánunk jövő generációk zenei kultúrába
való beavatásával. Erről az elhivatott munkáról egy interjúban így vallott
Hámori Máté: „A művészet az utolsó, közös fogódzópontunk.
Neveltetésünkben benne van, hogy ez érték és fontos. Azt szeretném: ne csak a
neveltetésünkben legyen benne, hanem élő találkozásunk legyen mindezzel!
Találjunk rá a gyökereinkre, találjunk rá arra, ami összeköt minket! Az én
feladatom, hogy – elsősorban itt, Magyarországon – a fiataloknak,
eljövendő generációknak nyújtsak olyan fogódzót a múltjukhoz, ami a
jövő záloga lehet.”
A fiatalok mellett ODZ sikerrel bővítette a már nem
annyira fiatal korosztályokhoz tartozó törzsközönségét is. Kiemelt
koncertsorozataik egyik helyszíne évek óta a Zeneakadémia, ahol a patinás
koncertterem nemes hagyományait ötvözik a zenekarra jellemző új
törekvésekkel. Gyermekekből így
lettek Hősök, majd a
Szabadság és az Otthon szavak jelentésrétegeit vizsgálták a zeneműveken
keresztül, tavaly a régmúlt s a modern idők mítoszait mutatták be a zene
nyelvén, a 25. évforduló kapcsán - pedig számokba és idézetekbe bújtatva
rejtették el koncertjeink hívószavait, a műfajok összekapcsolásával új
utakat találva a közönséghez.
Az együttes a BMC-ben
háromrészes zeneszerző portrék formájában izgalmas, újszerű
bérletsorozatokat indított 2014-ben, azóta is hangos kritikai és
közönségsikerrel, amihez mindig hozzájárul a „házigazda” Eckhardt
Gábor zongoraművész szellemes bevezető, illetve a zenekari darabokat
„felvezető” elemzése. Tematikus és formabontó koncertjeik mind egy célt
szolgálnak: szeretnék, hogy a magas szintű zene eljusson a legtöbb
emberhez, legyen az klasszikus vagy kortárs zene, akár nagy zeneszerzők kevéssé
ismert művei, és – hasonlóan a jelenhez – egyéni és hiteles megszólalási
mód jellemezze a jövő Danubia koncertjeit is.
Az Óbuda-Békásmegyer Önkormányzat – a zenekar
fenntartójának - támogatásával új, végleges otthonra leltek: a zenekar 2014-ben
megkapta a Flórián téri régi mozi épületét használatra, amelyet felújítottak,
és amely azóta a próbatermük. A szó legnemesebb
értelmében „népművelők”, misszionáriusok. Rendszeres fellépői az
Óbudai Nyár eseménysorozatának. Kiemelt szerepet vállalnak a kerület
nyugdíjasokat támogató intézményeinek illetve idősotthonainak kulturális
életében. Társadalmi szerepvállalásukkal két civil szervezet, a Gézengúz
Alapítvány és a Magyar Hospice Alapítvány működésének sikeréhez is
hozzájárulnak, jótékony hangversenyeikkel.
Hámori
Mátéról a Magyar Örökség Díj átadó ünnepségen készült ez a kép is
„A zene – mint minden előadóművészet
– gyökerei az ősi rítusok világából táplálkozik, és minden koncert, még ma
is bizonyos értelemben rituális tett, ahol a közösség (közönség) tagjai együtt
élhetik át a földöntúlival való találkozást” vallja Hámori Máté. Ennek adta a
közelmúltban fényes bizonyítékát a zenekar Beethoven Missa
Solemnis-ének a Zeneakadémia nagytermében a Nemzeti
Énekkarral és remek szólistákkal együtt megtartott nagysikerű
előadásával, minden taktusával igazolva a zenekar, és művészeti
vezetőjének ars poetica-ját: „A
művészet jelentősége nemcsak a szabadidő eltöltésében, hanem az
önazonosságban keresendő. Most sem azért megyek el a templomba, hogy
Istennek tegyek egy szívességet. Hanem, hogy végrehajtsam a szent szertartást,
ami az emberek együttlétével, a misztérium közös megtapasztalásával válik
lehetővé. Ez a közös misztérium van ott a koncerttermekben is, amikor a
zene olykor megállítja a levegőt.” És megtörténik a „csoda”, ez a
váratlan, többnyire kiszámíthatatlan, felfokozott érzelmi azonosulás, egyfajta
kegyelmi állapot, ami felejthetetlen élményként lelkünk részévé válik. Kívánom
az Óbudai Danubia Zenekarnak, és persze magunknak is,
hogy koncertjeiken minél gyakrabban legyen részük, legyen részünk a csodákban!
Budapest, 2018. június 23.
II.
TIMÁR
SÁNDOR LAUDÁCIÓJA**
a Cédrus
Táncegyüttes hagyományőrző tevékenysége
„Titkos
törvényit mesterség nem szedi rendbe,
Csak maga
szab törvényt s lelkesedése határt.
Ember az,
aki magyar tánchoz jól terme, örüljön!
Férjfierő s lelkes szikra feszíti erét.”
Berzsenyi Dániel szólt így a magyar táncról, remekül
érzékeltetve virtuozitását, szenvedélyes érzelemgazdagságát, belső
szépségét és közösségteremtő erejét. Varga Zoltánt már ifjú táncosként
megragadta a tánc varázsa, és – bár mérnökembernek készült – a művészi
tehetséget azonnal felfedeztem nála. Már a kezdetekkor különös érzékenységet
mutatott a különböző táncstílusok iránt, és mint színpadi táncos jó
ízléssel, a megfelelő szellemben tolmácsolta tudását. Nem véletlen, hogy
legkedvesebb barátom és munkatársam, dr. Martin György is felfigyelt
tehetségére, s buzdítására Varga Zoltánt 1964-ben előbb asszisztensi, majd
koreográfiai feladatokkal bíztam meg, végül első számú munkatársam lett a
Bartók Béla Táncegyüttesben.
Számos tanítványom közül, akik jelenleg is aktív
tevékenységet folytatnak, Varga Zoltán a legrégebbi, s az alatt a csaknem húsz
év alatt, amit együtt töltöttünk, Zoltán alkotói pályafutása kiteljesedett,
jelentős koreográfus lett, és komoly szakmai sikereket ért el. Az erdélyi,
kárpátaljai és felvidéki gyűjtő munka, az országos és határon túli
koreográfusi tevékenység, a folyamatos táncházi oktató tevékenység rengeteg
tapasztalatot hozott a számára. Mikor útjaink szétváltak, Zoli már egy híres,
méltán elismert koreográfus, jó nevű táncpedagógus volt, aki sikeresen
működött önállóan is.
Így feleségével, Lőrincz Beátával – aki szintén
tanítványom volt a Bartók Együttes táncosaként, majd a Magyar
Táncművészeti Főiskola táncpedagógus karán – együtt vállalták az
életre szóló küldetést, hogy nemzeti kultúránkat magas színvonalon elsajátítva
színpadra állítsák és átadják tudásukat az utánuk jövő generációknak. Az
együttesi munka mellett mélyen átélt, fontos feladatuknak tartották, hogy a
hivatalos magyar közoktatásnak része legyen a néptánc oktatás is. Ennek
szellemében megalapították a Fóti Népművészeti Szakközépiskolát,
kidolgozták annak tantervét és szakmai vezetőként irányították az
intézményt 1993-tól 1998-ig. A ma is töretlenül működő iskola idén
ünnepli elindulásának 25. évfordulóját.
A híres mondás, miszerint minden sikeres férfi mögött ott
áll egy nő, az ő esetükben valóban igazolódott, hiszen ők ketten
nagyszerű, összetartó és hatékony művészpárost alkotnak. Közös pályafutásuk
tette lehetővé, hogy 1999-ben létrehozzák saját táncpedagógiai
műhelyüket, a solymári Cédrus Táncegyüttest.
A Cédrus Táncegyüttes kamara bemutatója a Magyar Örökség
Díjátadón MTA Dísztermében
Céljuk a Kárpát-medence tánchagyományainak felkutatása,
bemutatása, hogy a jövő generációi is élhessenek nemzeti kulturális
örökségünkkel. Táncosaik „anyanyelvi szinten” sajátítják el az egyes
tájegységek táncait, énekeit. Tagjai lelkes amatőr táncosok, akik –
fáradtságot nem kímélve – szabadidejüket áldozzák szívbéli céljaik
megvalósítására. Hazai és külföldi
fellépéseik a magyar nemzet határmódosítás nélküli egyesítésének jeles
eseményei. Műsoraikat a Varga Zoltán koreográfus által megálmodott
színpadi táncok alkotják. Jól tudják: a népzene, a tánc, az ének és a
népviselet csakis együtt, egységben értelmezhetők.
Óriási érdemük, hogy Solymáron, egy Budapest közeli
kisebb településen mára mintegy 400 fiatalt és gyermeket tudtak megszólítani
ebben a mozgásszegény és közösségek nélküli világban. Ez az értékteremtő
munka a múlt kincseivel erősíti a jelent, és így alapozza meg a
jövőt.
A Cédrus Táncegyüttes a Duna Palota színpadán
A Cédrus Táncegyüttes fiatal táncosai elhivatott,
színvonalas értékmentő és értékteremtő tevékenységükkel növelik azon
közösségek táborát, amelyek hiszik, sőt, pontosan tudják, hogy a nemzeti
kultúra elsajátítása, művelése, tiszteletben tartása és továbbadása –
mindezek összessége – alapfeltétele egy nemzet megmaradásának.
Őszintén gratulálok a méltán kiérdemelt Magyar
Örökség-díjhoz!
Mindkét laudáció 2018.
június 23-án hangzott el a Magyar Örökség Díjátadó ünnepségén a
Magyar Tudományos Akadémia, Díszteremében. A Magyar Örökség Díjátadón, az
MTA Dísztermében készült felvételek Szőts
László munkái.
A fenti két művészeti műhelyen kívül az alább
felsoroltak is Magyar Örökség Díjban részesültek:
Herczegh Géza nemzetközi hírű, széleskörű
jogtudósi munkássága
Laudátor: Dr. Szalayné dr. Sándor Erzsébet nemzetközi
jogász, egyetemi tanár
Aknay János festőművészete
Laudátor: Novotny Tihamér
művészeti író, szerkesztő
Ulman István nemzetfaragó és a
Gömöri Kézművesek Társulása példája
Laudátor: Badin Ádám
mesemondó, rendező, bábjátékos (Rozsnyó)
Ágh István írói munkássága
Laudátor: Dr. Márkus Béla irodalomtörténész, egyetemi
tanár, az MMA r. ragja
A több mint 400 éves Egyetemi Könyvtár
Laudátor: Dr. Szögi László történész, levéltáros, könyvtáros,
egyetemi tanár, az Egyetemi Könyvtár volt főigazgatója