RETKES ATTILA*

 

Bartók Béla és az unitáriusok**

 

 

Bartók Béla és ifj Bartók Béla[1], a Magyarországi Unitárius Egyház egykori főgondnoka

 

A 20. századi magyar zene géniusza, Bartók Béla harmincöt éves korában, 1916 áprilisában, saját elhatározásából lett unitárius. Hatéves fiával, Bélával – a magyarországi egyházrész későbbi főgondnokával[1] – együtt csatlakozott a Budapesti Unitárius Egyházközséghez.[2]  Bartók felnőttkori vallásosságáról, keresztény hitének megéléséről valójában szinte semmit sem tudunk – leveleiben, sajtónyilatkozataiban nem foglalkozott egyházi témákkal[3]; az egyházközség szervezeti életében, különböző testületeiben nem vett részt. Jellemző, hogy Szaniszló József kötetében[4] egyáltalán nem foglalkozik a nagy zeneszerzővel, mert a közgyűlési és keblitanácsi jegyzőkönyvek egyszer sem említik Bartók nevét. Csupán azt tudjuk biztosan, hogy Bartók Béla római katolikusnak született, de nem kapott különösebben vallásos nevelést, sőt a katolikus tanítástól, liturgiától, a templomi külsőségektől kifejezetten idegenkedett; misére csak tizennégy éves koráig járt.[5] Művészete azonban arról tanúskodik, hogy a spiritualitás meghatározó jelentőségű volt számára. Felnőtt férfiként talán az Erdély iránti mély szeretete, valamint a letisztult, egyszerű liturgia közelíthette az unitáriusokhoz, de ez csupán feltételezés.[6]

 

Bartók Béla huszonnégy éven át (1916–1940) tartó unitárius egyháztagságának érdekes dokumentuma Szent-Iványi Sándor lelkész visszaemlékezése, amelyet Bartók születésének centenáriumára írt.  Ebben Szent-Iványi felidézi, hogy 1940 tavaszán Bartók segítségét kérte a Budapesti Unitárius Egyházközség új kántorának kiválasztásában, mert azt szerette volna, hogy „az állást ne korteskedés, hanem felkészültség alapján töltsük be.”[7] A keblitanácsosok nem is remélték, hogy a világszerte elismert zongoraművész-zeneszerző elvállalja ezt a feladatot, de Bartók igent mondott.[8]

 

Árokháty Béla[9] (Dunántúli Református Kántorképző)

 

 

A jeles református egyházzenész, Árokháty Béla[10] bevonásával végighallgatta a kántori állásra pályázókat, majd Szent-Iványi Sándor lakásán vacsorázott, s itt – a lelkész kérésére – kifejtette az unitárius egyházzenére vonatkozó elképzeléseit, miszerint vissza kellene térni a 16-17. századi protestáns zsoltáréneklés hagyományaihoz, és a hangszerkíséret nélküli (a cappella) énekléshez. Orgonára csak a nagyvárosokban van szükség, ahol a gyülekezet már elszokott az énekléstől. „Azt azonban, hogy más zeneszerszám használatát is engedélyezzük, nem volt hajlandó elfogadni. Ez engem egyénileg lesújtott, mert épp akkoriban szerveztem meg egy zongora kvartettet. (…) Bartóknak az volt a véleménye, hogy a kvartett adjon külön koncertet (…), de az istentisztelet folyamán ne játsszék.”[11]

 

 

A ferencvárosi székhelyű unitárius gyülekezet 2001. július 7-én, Bartók Béla hamvainak hazai földben történő elhelyezésének 25. évfordulója alkalmából vette fel a halhatatlan muzsikus nevét (missziohaz.hu)

 

 



 


* Dr. Retkes Attila főszerkesztő, kiadói ügyvezető (GRAMOFON - KLASSZIKUS ÉS JAZZ Kulturális Értékteremtő Kft.

 

** Részlet dr. Retkes Attila: Unitárikusok Budapesten c. doktori disszertációjából (3:8) A teljes értekezés elérhető a Debreceni Református Hittudományi Egyetem Tudástárában: https://dea.lib.unideb.hu/dea/bitstream/handle/2437/249821/REtkesAttila_Doktori_PhD_nyomdai_jav_20171010_titkositott.pdf

 

[1] Ifj. Bartók Béla (1910–1994)  MÁV-főmérnök, geodéta, író, a szocializmus évtizedeiben a Magyarországi Unitárius Egyház főgondnoka. Bővebben: Lőrincz: Ifj. Bartók Bélára emlékezünk, in: Unitárius Élet, 1994/7–8, 7; Bónis: Emlékképek ifjabb Bartók Béláról, in: Hitel, 2013. december, 85–88.

[2] A Budapesti Unitárius Egyházközség Anyakönyve az 1916. évről – Áttérések, 3. és 4. sorszám. A BUE Lelkészi Hivatala, Budapest.

[3] Bartók Béla felnőttkori vallásossága, keresztény hitének gyakorlása, unitárius egyháztagsága vonatkozásában a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetének (MTA BTK ZTI) Bartók Archívumában nincsenek adatok. A Zenetudományi Intézet és a Hagyományok Háza által kiadott CD-ROM-on – Pávai, I. – Vikárius, L. (szerk.): Bartók Béla élete levelei tükrében, Budapest, 2007 – nem esik szó a Budapesti Unitárius Egyházközségről. Ez a CD-ROM Bartók Béla „magánéletének” legteljesebb dokumentumtára, amely az alábbi kötetek anyagát tartalmazza: Demény, J. (szerk.): Bartók Béla levelei, Budapest, Zeneműkiadó, 1976; Ifj. Bartók, B. – Gombocz, A. (szerk.): Bartók Béla családi levelei, Budapest, Zeneműkiadó, 1981; Ifj. Bartók: Apám életének krónikája, Budapest, Helikon, 2006.

[4] Szaniszló: i. m.

[5] A Bartók’s Years in America (New York, 1954) című kötet szerzője, a II. világháború után emigrációban élő író, művelődéstörténész, a kereszténység előtti idők összehasonlító vallástörténetével behatóan foglalkozó Juhász Vilmos (1899–1967) részletesen – bár dokumentumok nélkül, saját meggyőződése alapján – elemezte Bartók Béla világnézetét, vallási szocializációját. Juhász szerint „Bartók lázadóan opponált annak a vallásnak a tanaival és formáival szemben, amelybe beleszületett, de ennek ellenére éppen oly mélyen vallásos szellem volt, mint akár Mozart, akár Verdi. (...) Ha Bartók vallásos világképét (...) meg akarjuk érteni, akkor a pásztornomádok egy csoportjának a vallásos világképét kell felidéznünk. (...) Bartók ősvallási világképének ismertetésével a legtávolabbról sem akarjuk azt állítani, hogy holmi turánista és keresztényellenes új pogányságnak lett volna híve. (...) Az ő személyes vallásos világképe mélyen keresztényi volt az ’alma naturaliter christiana’ értelmében, és az emberiség örök megváltás-vágyában gyökerezett.” Juhász: Bartók Béla világnézete, in: Hírünk a világban – Magyar Kulturális Figyelő, Washington, 1953. március-április, 1–3, 1953. május-június, 8–10. 

[6] Muszka Ibolya unitárius levéltáros megemlékezésében így fogalmaz: Bartók „erdélyi zenekutatói útjai során találkozott az unitarizmussal, és ott találta meg a maga személyes hitvallását is, ahogyan Szabolcsi Bence zenetörténész nevezte a Cantata profanát. A kilenc csodaszarvas-fiúról szóló román kolinda szövegére épített mű zenei mondanivalója: csak tiszta forrásból! A tiszta forrás forrásvidékét Bartók Béla Erdélyben találta meg, talán ezért választotta az erdélyi alapítású, a tiszta forrásból – a bibliai forrásokhoz visszatérő – táplálkozó unitárius egyházat vallása otthonává.” Muszka: Akik előttünk jártak – Bartók Béla, in: Unitárius Élet, 2001. március-április, 11.

[7] Szent-Iványi: Bartók Béla és az unitáriusok,in: Unitárius Élet, 1981/1, 1–2.

[8] „Boldog emlékezetű gondnokunk, Kelemen Béla (…) javasolta, hogy bízzanak meg engem Bartók Béla felkérésével.  Így hárult rám a lehetetlennek tűnő feladat: a legendás nagyságú zeneszerző és kutató felkérése egy ilyen kicsiségnek látszó ügynek az eldöntésére, mint a kántori állás. Nekem azonban nem látszott túlzásnak ez a lépés, mert én Bartók Béla rajongásával a szívemben jöttem Budapestre. Az a szerencse ért ugyanis, hogy az első világháború alatt Zsizsmann Rezsőnek, a marosvásárhelyi városi zeneiskola fiatal tanárának lettem kis tehetségű, de annál lelkesebb tanítványa a zongora tanszakon. Zsizsmann Rezső Bartók legkorábbi apostola volt Erdélyben. (...) Sokat hallottam tőle Bartókról, mint művészről, és mint emberről is.

    Amikor a kolozsvári Teológián meghallottam, hogy Bartók (kisfiával, az akkor hatéves Bélával) áttért az unitárius vallásra, mármint régi ismerőst zártam a szívembe.” Szent-Iványi: i. m.

[9]Árokháty Béla (1890–1942) orgonaművész, zeneszerző, egyházi karnagy. Teológiai tanulmányait Sárospatakon és Budapesten végezte, a Zeneakadémián Kodály Zoltán (zeneszerzés) és Antalffy-Zsiross Dezső (orgona) növendéke volt. 1920-tól református hitoktatóként, a budapesti református teológiai zenetanáraként és karvezetőjeként dolgozott. 1923 és 1925 között Skóciában szolgált. Hazatérte után a Goudimel-énekkar, majd a saját alapítású Korál Kamarakórus és Zenekar vezetője. Orgonatervezőként is jelentős érdemeket szerzett. Írásai: Szenczi Molnár Albert és a genfi zsoltárok zenei ritmusa (Kecskemét, 1934); Az orgonaépítés problémái (Budapest, 1937). Bővebben: Karácsony: Apró képek Árokháty Béla életéből, Debrecen, 1942; Fekete: Orgonáink szerepének újragondolója: Árokháty Béla, in: Zsoltár – A Református Egyházzenészek Munkaközösségének Lapja, 2003, 17–33.

[10] Árokháty Béla (1890–1942) orgonaművész, zeneszerző, egyházi karnagy. Teológiai tanulmányait Sárospatakon és Budapesten végezte, a Zeneakadémián Kodály Zoltán (zeneszerzés) és Antalffy-Zsiross Dezső (orgona) növendéke volt. 1920-tól református hitoktatóként, a budapesti református teológiai zenetanáraként és karvezetőjeként dolgozott. 1923 és 1925 között Skóciában szolgált. Hazatérte után a Goudimel-énekkar, majd a saját alapítású Korál Kamarakórus és Zenekar vezetője. Orgonatervezőként is jelentős érdemeket szerzett. Írásai: Szenczi Molnár Albert és a genfi zsoltárok zenei ritmusa (Kecskemét, 1934); Az orgonaépítés problémái (Budapest, 1937). Bővebben: Karácsony: Apró képek Árokháty Béla életéből, Debrecen, 1942; Fekete: Orgonáink szerepének újragondolója: Árokháty Béla, in: Zsoltár – A Református Egyházzenészek Munkaközösségének Lapja, 2003, 17–33.

[11] Szent-Iványi: i.m.