Szőnyiné
Szerző Katalin*
„Holnap”, azaz másnap közvetítették volna...[1]
(Zuzana Růžičková
hangversenye a Szegedi Tisza Szálló díszterméből, 3. műsor,
1976. december 15-én, 19 óra 33 perctől)
Papp Márta (1948-2018) emlékére
Zuzana Růžičková (Ludwig Van)
A Rádió 3. műsora holnap este 19 óra 33 perckor
közvetíti Zuzana Růžičková (1927-2017, cseh
csembalóművész) csembaló-estjét a Szegedi Tisza Szálló díszterméből.
A világhírű cseh előadóművésznő a
Szegedi Zenei Hetek vendégeként érkezik hazánkba, s hangversenye a tegnapi
nappal elkezdődött impozáns szegedi rendezvénysorozat egyik legizgalmasabb
eseményének ígérkezik.
Zuzana Růžičková Johann Sebastian Bach billentyűs műveiből
állította össze holnapi hangversenyének műsorát. A hangverseny első
részében a zeneszerző G-dúr francia szvitjét (BWV 816), majd a Kromatikus
fantázia és fúgát (BWV 903) halljuk, a műsor második részében pedig a
c-moll toccata (BWV 911) és a B-dúr partita (BWV 825)
hangzik majd fel a művésznő előadásában.
Zuzana Růžičková,
Bach French Suite No.5 in G major BWV 816
(18:23)
Bach Chromatic Fantasia and Fugue in D minor BWV 903 Zuzana Růžičková (12:52)
JS Bach / Zuzana Ruzickova, 1961: Partita No. 1 in B-flat
major BWV 825 (14:23)
Már a felsorolt Bach-művek
kiválasztása és összeállítása is a hangverseny programjának igen átgondolt
tervszerű felépítéséről, az előadóművész érzékeny
ízléséről tanúskodik. A négy Bach-mű ugyanis – egy-egy jellegzetes
műfaj képviselőjeként – a darabok érdekes párhuzamba állítására ad
alkalmat. A hangversenyt nyitó G-dúr francia szvit és a befejező
műsorszámként megszólaló B-dúr partita, egyaránt
Bach szvitmuzsikájának remekmívű reprezentánsa. Az általuk közrefogott két
másik Bach-mű, a Kromatikus fantázia és fúga és a c-moll toccata pedig –
ez utóbbi második részének nagyszabású fúgájával – a zeneszerző
billentyűs hangszerekre írt műveinek másik jellegzetes csoportját
képviseli. Ezek a művek, amelyek általában egy prelúdium és fúga, toccata és
fúga, fantázia és fúga tétel párosításából állnak, valamennyien egy rögtönzés
jellegű, szabadabb formálású első tétel és egy szigorú szerkesztési
szabályoknak engedelmeskedő fúga-tétel sajátos feszültségéből
teremtik meg a két tételtípus szerves összetartozását.
A műfaji párhuzamokon túl
összeköti a hangversenyen elhangzó műveket keletkezéstörténetük
időbeli közelsége is. A B-dúr partita
kivételével a G-dúr francia szvit éppúgy, mint a Kromatikus fantázia és fúga és
a c-moll toccata, Bach életének egyik legtermékenyebb alkotói periódusában, a kötheni évek alatt keletkezett.
Bach 1717-től 1723-ig állt a
kötheni herceg szolgálatában, mint a zeneszerető
Lipót herceg udvari karmestere. Ez az időszak elsősorban Bach hangszeres műveinek páratlan
bőségével, tartalmi elmélyülésével gazdagította a zeneszerző
életművét. Az egykori Szász-Anhalt tartomány Köthen városában nem állt ugyan orgona és énekegyüttes Bach
rendelkezésére, mint korábbi és majd későbbi kántori hivatalaiban (ezzel
magyarázhatjuk a városban írt orgona és vokális kompozícióinak kis számát), de
mindezekért a hiányokért bőségesen kárpótolta a zeneszerzőt a herceg
zenekarával létesíthető együttes munka lehetősége. Adataink vannak
arról is, hogy 1719 márciusában a herceg egyenesen Bach kedvéért hozatott
Berlinből egy akkor még igen költséges hangszernek számító csembalót. – A
művészi munkát serkentő kedvező külső körülmények olyan
jelentős művek keletkezését érlelték meg azután Köthenben,
mint a hat Brandenburgi versenymű, a nagy zenekari szvitek, a 2 és 3
szólamú invenciók, az angol és francia szvitek, vagy a Wohltemperiertes
Klavier I. kötetének halhatatlan remekművei.
A holnapi hangversenyen elhangzó
művek közül a c-moll toccátát keltezi a
legkorábbra a Bach-irodalom. Mint Bach hét billentyűs toccata-jának
egyike, valószínűleg 1717 körül, de legkésőbb már 1720 táján
elkészülhetett. A kompozíció a korai Bach remekművek közé tartozik,
melynek egyik legdöntőbb bizonyítéka, hogy a kéziratban még nem jelölte
meg egyértelműen a zeneszerző, hogy melyik korabeli billentyűs
hangszerre képzelte el. Így a későbbi érett mester műveivel
ellentétben a c-moll toccatát épp úgy előadhatták orgonán, mint a
polgárság kedvelt korabeli hangszerén, a clavichordon,
vagy a 18. századi hangversenytermek teltebb hangzású csembalóin.
A c-moll toccata formálása, zenei
nyelve is a korai művek jellegzetes stílusjegyeiről árulkodik.
Legszembetűnőbb, hogy a mű – méreteiben, mondanivalójában egész
tételre elegendő – hatalmas kettős fúgája, a c-moll toccatában még
nem válik külön tétellé, hanem a toccata formán belül bontakozik ki. – Bach e fiatalkori műve így szinte
példája lehetne annak az izgalmas műfajtörténeti pillanatnak, amely már a
17. századi orgonamesterek, Sweelinck, Frescobaldi, Scheidt
művészete óta elkezdődött: a virtuóz, laza szövésű darabokba
eredetileg csupán kötőanyagként ékelt fúgaszerű imitációs szakaszok
lassan szétfeszítették a fantázia-forma kereteit, és a maguk önálló életét
követelték. Bachnál már csaknem címadás kérdése, hogy a c-moll toccata
formálásával rokon műveket a „toccata
és fúga” címmel lássa el.
- A
holnapi hangverseny előzeteseként hallgassuk most meg a c-moll toccata
drámai hangvételű kezdetét (1-6. ütem, vége el...).
Majd hallgassuk meg a három
szólamú fúga egyik részletét (33-51. ü.)...
A c-moll toccata első
ütemeinek lázas, szenvedélyes hangján szólal meg a kötheni
évek egyik legszenvedélyesebb billentyűs műve, a Kromatikus fantázia és fúga
is. A drámai kifejezés intenzitásában, a feszültség állandó fokozásában azonban
Bach e művével talán csak a korszak másik kiemelkedő Bach alkotása, a
g-moll orgona fantázia és fúga vetekedhet.
Robbanó indulatokkal telített már
a fantázia kétszer nekilendülő virtuóz indítása is, amelyet szabad
rögtönzésre emlékeztető, hallatlanul merész, kromatikus modulációkra
épülő folytatás követ. A fantázia-tétel közepén váratlanul megindítóan
kifejező hangszeres recitativóhoz érkezünk, majd újból az extatikus
látomásoké a szó. A fantázia tételt követő háromszólamú fúgatétel nem
kevésbé drámai: témájának merész, félhangos építkezése a téma minden
felhangzásakor különös, leküzdhetetlen feszültséget teremt a hallgatóban.
(Illusztráció: fantázia eleje, el... 48. ü-től be, 49-57. ü.,
fúgakezdet: 1-26. ü., vége el.)
A Zuzana
Růžičková holnapi előadásában megszólaló másik két
Bach-mű, a G-dúr francia szvit és a B-dúr partita,
a Kromatikus fantázia és fúga költőjének „másik” arcával ismertet meg
bennünket. Nyoma sincs ezekben a művekben a végletes emberi
szenvedélyeknek, nagy érzelmi megrázkódtatásoknak. Mindkét mű az életnek
örülni tudó, derűs, kiegyensúlyozott zeneszerző portréját vetíti
elénk.
A két kompozíció műfaja nem
is igen adott alkalmat a szélsőséges hangulatok, érzelmek megjelenítésére.
A szvit is, a partita is a Bach-korabeli régi és
újabb táncok stilizált füzéreként, funkciója szerint a kor szórakoztató
társasági zenéjének szerepét töltötte be.
A G-dúr francia szvit 1722-ben, Köthenben keletkezett, a hat francia szvit sorozatának
ötödik darabjaként. A művet felesége, Anna Magdalena
Bach számára komponálta a zeneszerző, közös családi alkalmakra szánt
bensőséges házimuzsikaként (Pl.: Allemande).
Růžičková hangversenyének utolsó
műsorszáma, a B-dúr partita, 1726-ban, Lipcsében
keletkezett. Fontos állomás ez a mű Bach életében. Lipcse város
tekintélyes zenepedagógusaként – nagynevű elődjéhez, Kuhnauhoz hasonlóan – Bach is népszerű műfajban
írt, divatos billentyűs muzsikával akarta a zenét tanuló ifjúság
érdeklődését felkelteni. Kuhnau mintájára ő
is koncertszerű előadásra szánt, virtuóz partitákat
komponál, szám szerint hatot, melyeket saját költségére 1726 és 1731 között
folyamatosan meg is jelentetett. A vállalkozás Bach életének első,
nyomtatásban is megjelenő hangszeres műveit ihlette, s e művek
közül az „Opus 1”-ként
számon tartott első Bach kompozíció a B-dúr partita.
A népszerűségre való
törekvés természetesen semmit sem vont le a partiták
magas művészi színvonalából. A sorozatot nyitó B-dúr partitáról
szintén elmondható, hogy a kompozíció egyike Bach legcsodálatosabb, minden
ütemén a géniusz keze nyomát magán viselő alkotásainak.
(Hangzó részlet: „Giga”.)
(Kelenföld, 2018. 05.18.)