Feltárni, lejegyezni,
megőrizni*
Beszélgetés Vásárhelyi Gáborral, Bartók Béla
magyarországi jogörökösével
Bartók Béla
1927-ben (Magyar
Nemzet)
Hetven éve hunyt el
Bartók Béla Amerikában, és ez egyebek között azt is jelenti, hogy
Magyarországon az év végével lejárnak a zeneszerző szerzői jogai.
Ennek kapcsán beszélgettünk Vásárhelyi Gáborral, Bartók jogörökösével, aki
nagybátyja, ifjabb Bartók Béla 1994-ben bekövetkezett halála óta látja el a
feladatokat.
– 70 év telt el Bartók
Béla halála óta. Hogy kerültek önhöz a magyarországi jogok?
– Bartók Amerikában
hunyt el, két fia, ifjabb Bartók Béla és Bartók Péter, valamint második
felesége, Pásztory Ditta maradtak utána. Bartók hátrahagyott életművét
ők hárman megosztva kezelték, ez a megosztás azonban semmiféle
szembenállást nem jelentett. Nagybátyám, ifjabb Bartók Béla itt élt
Magyarországon, a németek által akkor megszállt területen, ezért Bartók,
teljesen praktikusan, ennek a közép-európai régiónak a jogait őrá,
idősebb fiára bízta, Bartók Péter és Pásztory Ditta Amerikában voltak, így
a világ többi részére vonatkozó jogokat pedig szándéka szerint őrájuk
bízta. Nagybátyám 1994-ben hunyt el, ő hagyta rám az általa gyakorolt
jogokat és a tulajdonában lévő tárgyi emlékeket. Ugyanakkor a jogok
története kapcsán azt is el kell mondani, hogy Bartók halála után egy
ügyvédekből álló tröszt próbálta meg rátenni a kezét az amerikai tárgyi és
szellemi örökségre, beleértve a kéziratokat és a szerzői jogokat is.
Bartók Péternek évtizedekbe került az, hogy ezt a lehetetlen helyzetet bírósági
perek sorával megváltoztassa, és mindazt, ami őt megilleti,
visszaszerezze. Amikor ez sikerült, attól kezdve legfontosabb feladatának azt
tartotta, hogy az édesapja műveinek a kéziratait és az összes meglévő
feljegyzést összehasonlítsa a ténylegesen megjelent kiadásokkal, és az esetleg
előforduló hibákat kijavítsa. Ő már két évtizede ki is jelentette,
hogy mással nem is szeretne foglalkozni egész életében, de még így is kevés
lesz az idő ahhoz, hogy ezt a nagy munkát befejezze. Szerencsére
munkatársaival a mai napig tudja folytatni a művek revideálását.
– Ha már a jogoknál
tartunk, tisztázzuk, mit is takar a szerzői jog.
– A minden szerzőt
megillető szerzői jog halál utáni létjogosultságának az az alapja és
a szükségszerűsége, hogy az adott szellemi terméket meg lehessen védeni
attól, hogy bárki korlátozás nélkül átírja, megváltoztassa vagy torzítva felhasználja
akkor, amikor az még nem került be elég erőteljesen a köztudatba, így
elkerülve azt, hogy az eredeti mű a feledés homályába merüljön. Az, hogy
ezt az európai jog a szerző halálától számított hetvenedik naptári év
utolsó napjában határozta meg, hosszú nemzetközi tapasztalat és megállapodások
következménye. Bartók Béla szerzői joga tehát nem ma, hanem majd december
31-én szűnik meg, és persze vannak olyan színpadi művek, amelyeket
szerzőpárosként jegyeznek, ezek jogai pedig egészen más szabályozás alá
esve, a szerzőpárosok közül legkésőbb elhunyt halálát követő 70.
év végén szűnnek meg, a szerzőpáros mindkét tagjára nézve egyaránt.
- És ezek a szerzői
jogok járnak jogdíjjal?
– Tisztázni kell az anyagi jogok és a személyhez fűződő jogok
viszonyát. Gyakran fordultak hozzám vagy Péterhez azzal a kéréssel, hogy
bizonyos előadások esetében engedjük el a jogdíjakat. Én ilyen esetekben
külön is elmondtam, hogy a kifizetett és befolyt szerzői jogdíj a
műveknek a kiadóit illeti meg. A művek kiadói ennek az összegnek egy
bizonyos töredékét fizetik a szerző jogutódjának. A Bartók-művek
esetében, a kiadókkal Bartók által kötött szerződés szerint az anyagi jog
a kiadót, a személyhez fűződő jog pedig a szerzőt, illetve
később a szerző jogutódját illeti meg. Magyarul abban a kérdésben,
hogy egy művet a kiadottól eltérő formában elő lehet-e adni, a
szerző jogutódja dönthet, de az anyagi jog, vagyis a jogdíj a kiadót
illeti meg. Éppen ezért mi nem tehetjük meg egyetlen esetben sem, hogy
lemondunk a szerzői jogdíjról, hiszen az valaki másnak a jogos bevétele.
– Akkor ilyen kérés
esetén mit lehetett tenni?
– Volt olyan eset, amikor egyetértve a nemes céllal, amihez kérték ezt a
hozzájárulást, azt mondtam: rendben van, kössék meg a kiadóval a szokásos
szerződést, fizessék be a kért összeget, és én majd nekik megtérítem az
egész kifizetett jogdíjat.
Bartók Béla akadémiai székfoglalója
– Lejárnak a szerzői
jogok, és ezzel megszűnik a jogdíj is. Mi lesz utána?
– Ennek két közvetlen
következménye van. Az egyik, hogy az a felelősség, amelyet nagybátyám az
én vállamra helyezett, és amely felelősséget és feladatot az elmúlt 21
évben az ő instrukciói szerint, Bartók Péter hozzáállásával összeegyeztetve
láttam el, ettől kezdve a mindenkori előadók és művészek etikai
és művészi magatartása felelős része lesz. A művek közkinccsé
válnak. A másik a jogdíjak megszűnésével függ össze, és ez több kérdést is
felvet. Én kezdettől úgy tekintettem a befolyt szerzői jogdíjakra, hogy
azoknak többek között az a szükségszerű funkciója, hogy a tárgyi emlékeket
– és itt gondolok részben a bútorokra, a személyes használati tárgyakra és a
kéziratokra – megfelelő módon fenn lehessen tartani, illetve szükség
szerint a Bartók életművével foglalkozó intézmények működését
támogatni lehessen. Azzal, hogy a szerzői jogdíj megszűnik,
természetesen ez a háttér is eltűnik, a tárgyi emlékek viszont
megmaradnak, hiszen a szerzői jog szűnik meg és nem a tulajdonjog. A
Bartók Emlékházban és a Zenetudományi Intézetben letétben
lévő tárgyak továbbra is megmaradnak a tulajdonomban, ezeket továbbra is
fenn kell tartani, viszont a mögöttes pénzügyi háttér ezzel most lecsökken. Ami
előrevetíti azt is, hogy az az anyagi és tevőleges segítségnyújtás,
amit az elmúlt években, évtizedekben feleségemmel, Virághalmy Ágnessel
próbáltunk az erőnkhöz mérten folytatni,
Virághalmy Ágnes és Vásárhelyi Gábor Bartók Béla Emlékház kertjében (MTVA)
abban a nagyságrendben, ahogy eddig történt, nem folytatódhat. Gondolok itt a
Bartók Emlékház 2005-ös felújítására, amit pénzügyileg én magam vállaltam el,
és amire nagyságrendileg többévnyi befolyt magyarországi jogdíjnak
megfelelő összeget kellett fordítanom, vagy arra a gyakorlatra, ami azóta
is folytatódik, hogy az emlékházban a tárgyi hagyaték gondozása az
állagmegóvástól a megrongálódott hagyatéki tárgyak restaurálásán át az általunk
rekonstruált épület állagromlásáig a nyakunkba szakadt, ez természetesen a
továbbiakban nem maradhat így. Ugyanezt el kell mondanom a Bartók-sír
ápolásáról is. Természetesen, amíg mi élünk, a Bartók-sírt gondozni fogjuk, de
az a gyakorlat, hogy ezeket a kiadásokat mindig Bartók Béla bevételeiből
fedezzük, ezzel véget ér.
– Ha ez eddig így
működött, jogos lehet a kérdés, hogy hol volt e téren a magyar állam.
– Ezt a problémát –
kisebb-nagyobb sikerrel – több éve próbálom felvetni az illetékeseknek, és
megértetni velük azt, hogy mi sem leszünk örökké, a szerzői jogdíjak pedig
még addig sem tartanak. Tehát amennyiben a magyar államnak fontos Bartók Béla,
akkor meg kell tenni azokat a lépéseket, amivel az állam kifejezi azt, hogy
Magyarországnak, a magyar népnek Bartók Béla büszkeség. Persze, Bartók Bélára
nemcsak akkor kell büszkének lenni, amikor felírjuk a zászlóra, hogy Bartók a
miénk, hanem akkor is, amikor a sírnál a dísznövényeket rendben kell tartani,
amikor ki kell fizetni a sírkarbantartást, amikor az emlékház állagmegóvását el
kell végezni, vagy amikor költségvetést kell biztosítani arra, hogy egyáltalán
működhessen. Én erre nem úgy tekintek, hogy ez az állam számára egy kötelező
teher lenne, hanem inkább úgy, mint egy lehetőségre. Mint ahogy a 2006-os
Bartók-évet is azért kezdeményeztük a feleségemmel együtt, mert azt gondoltuk,
a magyar nemzet és a magyar kultúra számára egy nagy lehetőség, amikor
büszkén megmutathatjuk, hogy a világviszonylatban is elismert bartóki kultúra a
magyar kultúra gyökerein alapszik.
–2016-ban is lesz
Bartók-év?
– Igen, és nagy örömömre
most nem nekünk kellett kezdeményezni, hanem az állam magától döntött így.
Mondok egy külföldi példát. Ha azt mondjuk, Salzburg, akkor mindenkinek azonnal
Mozart jut az eszébe, mert ott felismerték ezt a lehetőséget, és minden
téren ki is használják azt. Ha ugyanezt Magyarország és Bartók viszonylatából
nézzük, akkor nagyon szomorú kép rajzolódik ki, úgy tűnik, mintha a
Bartókkal kapcsolatos kiadásokat, kötelességvállalásokat nyűgként élné meg
az ország, és ehhez elegendő például az emlékház költségvetését
megnéznünk, amely az elmúlt tíz évben folyamatosan csökkent. Persze, sok más
intézmény költségvetése is csökkent, de azokban a kérdésekben, ahol a magyar
gyökereket, a magyar kultúrát lehet bemutatni, nem szabad költséghatékonyságot
keresni, hanem ezekre igenis pénzt kell szánni. Az említett Bartók Emlékház
nyilvánvaló, hogy sosem lesz költséghatékony, hiszen a belépőkből
származó bevételből sosem lesz nyereséges. De ha már kitágítom a képet, és
Budapestre vagy az egész országra gondolok, akkor ez a ház is egyike azoknak a
fontos helyeknek, amelyek egy ide látogató kultúrember számára vonzó
zarándokhelyet, a hazaiak számára pedig a kulturális gyökereket jelentik, mind
a fővárosi, mind az országimázs fontos részét jelenthetik.
– Ez a hozzáállás
kezdettől ilyen volt?
– Amikor a világban már
klasszikusként, elismert zeneszerzőként tisztelték és játszották Bartók
Bélát, kénytelenek voltak itthon is tudomást venni a sokszor cenzúrával
agyonhallgatott nagy magyarról. 1981-ben, Bartók születésének a 100.
évfordulóján volt egy átmeneti fellángolás, több könyv is megjelent, akkor
hozták létre a Bartók Emlékházat. Igaz, ifjabb Bartók Béla akkor is nagyobb
összeggel segítette ennek a létrejöttét. Az ő elképzelése már akkor is az
volt, hogy minden olyan tárgy és bútor, amely az édesapjától megmaradt, itt
legyen elhelyezve, hiszen azok ennek a háznak a berendezései voltak, amikor
Bartók benne élt. Mivel ez akkor, a létrehozók más elképzelése miatt nem
valósult meg, így csak a 2005–2006-os általunk elvégzett felújítás után
sikerült e házban egy helyen kiállítani a szinte teljes Magyarországon maradt
tárgyi hagyatékot.
– A Bartók Archívum
tavaly került a figyelem látószögébe, a Zenetudományi Intézet költöztetésével
kapcsolatosan. Hogyan jött egyáltalán létre a Bartók Archívum?
– Ifjabb Bartók Béla már
1961-ben a budai Várban önállóan létrehozott Bartók Archívumban elhelyezte a
nála lévő hagyatékot. A Zenetudományi Intézet későbbi megalakulásának
alapjait szintén a Bartók Archívum adta, ekkor költözött az archívum is a ZTI
jelenlegi épületébe, mely méltó, és az utóbbi években végzett átalakítások után
szakszerű környezetben tette lehetővé a hagyaték őrzését és
kutatását. Ez a több évtized alatt létrehozott helyzet változna meg az esetleges
költözéssel, mely sem a Bartók Archívum, sem a hagyatéki tárgyak számára nem
teremtene elfogadható helyzetet. Én továbbra is úgy látom, hogy a költözésre
vonatkozó rossz döntés megváltoztatható. Ifjabb Bartók Béla azért helyezte el
itt a hagyatékot, hogy a kutatás számára hozzáférhetővé tegye az eredeti
forrásokat. Ehhez a szándékhoz csatlakozott volna Bartók Péter 1998–2001-ben,
amikor ő is megpróbálta a tulajdonában lévő kéziratrészt is a
budapesti Bartók Archívumban elhelyezni. Az erre vonatkozó tárgyalások azonban
sajnálatos módon a fogadó fél érdektelensége miatt megszakadtak. Bartók Péter
azonban annak ellenére, hogy ezt a tervét nem tudta megvalósítani, mégis
annyira fontosnak tartotta, hogy lehetővé tegye a magyarországi kutatást,
hogy saját költségén egy 55 ezer dollár értékű fotokópiás másolati anyagot
készített a nála lévő kéziratokról. Ezeket a Bartók Archívumban helyezte
letétbe 2001-ben. Ezt a kérdést én azért is tartom fontosnak, mert jól
példázza, hogy Bartók mindkét fia a tőle telhető legtöbbet próbálta megtenni
annak érdekében, hogy ehhez a hatalmas szellemi értékhez a jelen és az utókor
zenetudósai a kutatás érdekében hozzáférhessenek. Sajnálatos tény az, hogy a
várható költöztetés miatt az egész archívum jövője kétségessé vált, és így
a tulajdonomat képező hagyatéki részt is kénytelen voltam visszavenni,
annak megóvása érdekében.
– A Zenetudományi
Intézet kezeli a Bartók-gyűjtéseket is?
– Bartók a
Kárpát-medencei magyar paraszti kultúra felkutatásával, annak peremvidékein
található, velünk együtt élő népek kultúrájával való összehasonlításával
foglalkozott. Rengeteg tárgyi, de például táncrendet is magába foglaló adatot,
tárgyat gyűjtött a parasztdalok mellett. 30 éves gyűjtő,
rendszerező, tudományos munkája miatt nemzetközi konferenciákon és
publicisztikában is megalakította az összehasonlító népzenekutatást a világban.
Több ország, például Törökország is az ő úttörő munkássága miatt
kezdett el foglalkozni a saját népzenegyűjtésével. Bár 1940-ben a Columbia
Egyetem díszdoktoraként a délszláv anyag rendezésébe is belefogott, a
legfájóbb, hogy amiért ezt a rengeteg munkát elvégezte, a 13 ezer dallamot
felölelő Bartók Rend, a mai napig kiadatlan. Az 1990-es években ugyan két
kötet elkészült, de a kiadás megakadt. A kézirati és részben a hangzó anyagnak
az interneten való megjelenítése azért nem ugyanaz, mintha kezelhető, kész
könyv állna rendelkezésre. A kiadvány elkészítése véleményem szerint pedig
szándék kérdése. Szándék arra vonatkozóan, hogy a megfelelő pénzügyi és
kutatói hátteret ehhez az állam biztosítsa. Amikor azt látom, hogy hosszú évek
vagy évtizedek óta a Bartók Archívumban egyetlen státuszban dolgozó kutató van,
maga az archívum vezetője, az összes többi munkatárs csak időszakos
pályázatok útján kap lehetőséget arra, hogy ott dolgozzon, akkor azt érzi
az ember, hogy erre nincs meg a megfelelő akarat és strukturális háttér.
– Megjelent tavasszal a
sajtóban, hogy a jogdíjak megszűntével eltűnik a Bartók–Pásztory-díj
is, noha a végrendelet arról szól, hogy ennek a fedezetét egy bankban
elhelyezett összeg biztosítja.
– A Liszt Ferenc
Zeneakadémia ilyen, hivatalos közlést nem tett. Nem is lehet, hiszen a
Bartók–Pásztory-díj fedezetét a Pásztory Ditta végrendelete szerint az ő
halálakor a bankban elhelyezett pénzösszeg törzstőkéjének kamatai
jelentik, a díjat minden évben Bartók születésnapján, meghatározott szempontok
és a mindenkori rektor elnökletével a Bartók–Pásztory-díj kuratóriuma döntése
alapján adják át. Hogy kik a díjazottak, abba értelemszerűen sem
nagybátyámnak, sem nekem nem volt és nem is lesz beleszólásom. Ehhez a
törzstőkéhez valóban hozzájön egy kis rész abból a szerzői jogdíjból,
ami Pásztory Ditta végrendelete szerint a Liszt Ferenc Zeneakadémiára szállt,
de ez nagyságrendjét tekintve elenyésző a törzstőkéhez képest.
Mostanában a kamatok általában szerte a világban elég alacsonyak, tehát ez az
összeg már messze nem olyan magas, mint volt valamikor, de amennyiben ez a
törzstőke nem sérül, akkor a Bartók–Pásztory-díj a kamataiból továbbra is
megmarad és kiosztható.
– Van-e még olyan fontos
kérdés, melyről most nem ejtettünk szót?
– Természetesen
rengeteg, de egy ilyen interjúba nem férhet bele minden, azonban mivel e
beszélgetésben is említettük Bartók Béla amerikai tartózkodását, van két, az
utóbbi időben szinte tabuként kezelt kérdés, amiről mindenképp
beszélni szerettem volna, és amelyet bár minden hivatalos helyen kerülnek,
internetes fórumok kommentárjaiban rendre megjelenik. Először is az
állítólagos emigráció kérdése. Ifjabb Bartók Béla egész életében hangsúlyozta,
több írásában és könyvében is kitért arra a fontos tényre, hogy Bartók Béla és
felesége, Pásztory Ditta nem emigrált. A diktatúra és a háború elutasítását
kifejezve, hosszabb időre az Egyesült Államokba utaztak, de Bartók Béla
soha nem is gondolt arra, hogy végleg hazát cseréljen (az értelmező szótár
meghatározása szerint: emigrálni – hazát cserélni), soha nem is kért amerikai
állampolgárságot sem ő, sem felesége. Bár sokan tanácsolták neki, hogy
állampolgárságot kérjen, de inkább vállalta a háborús bürokráciát, és csak az
ideiglenes tartózkodási engedélyekért folyamodott az USA-ban. Az elutazását követően,
amíg a háborús viszonyok engedték, idősebb fia által fenntartotta a család
úti ingatlanbérletét, személyes tárgyai nagy részét és bútorait is otthagyva.
Nem tudom és nem értem az okát, de valamiért, valakik minduntalan vissza
szeretnék a köztudatba hozni ezt az emigrációval kapcsolatos
történelemhamisítást.
A másik ilyen kérdés
Bartók származásával kapcsolatos. Sokan tényként kezelik, hogy Bartók azért
ment Amerikába, mert ő vagy a felesége, Pásztory Ditta zsidó származású
volt. Ez pedig egyáltalán nem igaz. Félreértés ne essék, Bartókkal kapcsolatban
mindig a torzítatlan igazságra törekedtem, ő maga is így tenne, és ha ez
történetesen fordítva lenne, akkor is ugyanígy állnék ki a valóság mellett.
– Honnan ered ez az
elmélet?
– A mai világban a
legáltalánosabban használt tudásforrás az internet, azon belül is egy
internetes nagy lexikon, amely nem feltétlenül tudományos alapon készült, mégis
a leginkább hivatkozott forrás. Ha itt megjelennek ezek a hamis információk,
gyorsan terjednek, és teljesen félreviszik az ezekből következő
magyarázatokat, következtetéseket is, jelen esetben Bartók Amerikába
távozásának az okát is. Sándor György, aki olyan közel állt Bartókékhoz,
hogy Bartók nagyon szűk, néhány fős körben tartott temetésén is ott
volt, maga mondta el az utolsó interjújában, hogy az ő legjobb tudomása
szerint Bartók Bélának és feleségének semmilyen családi zsidó kapcsolata nem
volt. Persze, Bartók élete folyamán nagyon sok zsidó származású emberrel került
kapcsolatba, például Sándor Györggyel is, és más Bartókkal együtt dolgozó
zenész között is számos zsidó művésszel, és a levelezés, valamint a
művek és azok előadása bizonyítja, hogy ezek nagyon jó munkakapcsolatok
voltak. Bartók elutasított minden diktatúrát és minden embertelen bánásmódot,
és ennek alkalmanként hangot is adott, például avval is, hogy nem volt hajlandó
kitölteni a származására vonatkozó kérdőívet sem, ezzel mintegy
sorsközösséget vállalva azokkal, akiket ez hátrányosan érinthetett.
– Sokszor fellépett ön
is, Bartók Péter is bizonyos előadások ellen, többször tiltott le
koncerteket, bemutatókat. Mi alapján döntött arról, hogy egy előadásra
engedélyt ad vagy sem?
– Ilyesmit akkor
tettünk, ha a műveket valamilyen más formában, vagy más hangszereléssel,
esetleg más történet mellé szerették volna felhasználni, magyarul sérült volna
a mű integritása. Sok téves információ kering erről is, sokan a mai
napig ezt úgy próbálják beállítani, hogy azért tiltottunk le előadásokat,
mert nem fizettek elég jogdíjat. Soha, sem Péter, sem nagybátyám, sem én nem
tekintettük ezt anyagi kérdésnek. Ha ez ilyen szempontból merült volna fel,
akkor mindenhez hozzájárultunk volna, hiszen a betiltott előadás után nem
jár jogdíj. Bartók Péter, aki a legautentikusabb forrás e téren, úgy fogalmazta
ezt meg: arra ő nem vállalkozik, hogy eldöntse, egy mai másik verzió az
apjának tetszene-e vagy sem, de abban a formában, ahogy Bartók leírta és kiadásra
átadta a művet, biztosan tudja, hogy az apjának megfelelt, és ezért ő
ragaszkodik az eredeti Bartók-műhöz, amíg a szerzői jog arra
lehetőséget ad. Ez az a vezérfonal, ami mindig kapaszkodót jelentett
ahhoz, hogy egy-egy előadással kapcsolatban hogyan döntsek.
Zárásként engedjen meg egy gondolatot, ami
sokkal fontosabb jogoknál és jogsértéseknél. Bartók egész életében arra
törekedett, hogy a magyar zenei gyökereket feltárja, lejegyezze, megőrizze
és ezáltal a világnak bemutassa a magyar kultúra
értékeit, nagyságát. A magyar utókor egyféleképpen maradhat hű Bartókhoz,
ha e törekvését tovább erősítve mindent megtesz a magyar kultúra mély és
valós gyökereinek megtartása, bemutatása és gyarapítása terén.
*Kiss Eszter Veronika
(Feltárni,
lejegyezni, megőrizni – 70 éve hunyt el Bartók Béla - Magyar
...
https://mno.hu/.../feltarni-lejegyezni-megorizni-70-eve-hunyt-el-bartok-bela-1306134 ) interjúját a Parlando másodközlésben közli a riportalannyal
összefüggő további személyes fotóval (Virághalmy Ágnes, Vásárhelyi Gábor,
Király Csaba) és az alábbi három videó filmmel:
1.)
BARTÓK BÉLA LEVELE A
SZOVJETUNIÓRÓL 1929 (32.34)
vagy
https://www.youtube.com/watch?v=7JYzdqhnRm4 (32:34)
Vásárhelyi Gábor előadása. Pásztó, 2013. október 5.
(GAÁL ISTVÁN FILMNAPOK)
Felvétel: Shah Timor
2.)
Bartók
hazatér 1988. / Bartok Returns Home 1988. (1:11:02)
vagy
https://www.youtube.com/watch?v=ACKIAxKA-LM
(1:11:02)
BBC production 1989 (MCMLXXXIX) Director –
Donald Sturrock (1988)
This film was made on the
occasion of Béla Bartók's reburial
at the Farkasrét Cemetery in Budapest 1988. According the composer’s
will, his ashes returned to Hungary many years after his
death in New York 1945.
Péter Bartók, the composer's
son guides us through the
last five years in America,
sharing his memories. The composer's elder son Béla and most of the musicians (Yehudi Menuhin,
Sir George Solti, György Sándor, Ervin Lukács, László Bársony among others) who
also appearing in this grievous
film aren’t with us anymore.
A Bartók hazatér c.
film abból az alkalomból készült, hogy Bartók Béla földi maradványai a
zeneszerző végakaratának megfelelően 1988-ban Magyarországra
érkeztek. Hamvait a Farkasréti Temetőben helyezték örök nyugalomra, sok
évvel 1945-ben New York-ban bekövetkezett halála után. Bartók Péter, a
zeneszerző fia kalauzol minket végig az utolsó öt év amerikai helyszínein,
megosztva legszemélyesebb emlékeit. Ifj. Bartók Béla valamint a művészek
többsége (Yehudi Menuhin, Solti György, Sándor György, Lukács Ervin, Bársony
László), akik szintén megszólalnak ebben a fájdalmas filmben, már nincsenek
köztünk.
3.)
Bartók Béla síremléke (3:21)
vagy
https://www.youtube.com/watch?v=k8pEDPVCNYM (3:21)
Bartók Béla síremléke a Farkasréti temetőben -1988-2012-2013
(A filmet Vásárhelyi Gábor
készítette)