FENYVES MÁRIA ANNUNZIATA
200 év távlatából…
„A művész igazi hívatása eljuttatni a fényt
az emberi szív mélyébe”
Romain Roland
A több mint 300 éves zenés színpadi
alkotásokat, a kritikai és esztétikai írások özöne kiérte. Egyetlen műfajnak
sincs akkora irodalma, mint az operának.
„A zene külön világ, külön valóság, a hangok, érzelmek különös játéka,– vallotta
többek között Stravinsky – különös élményvilág a sok-ezeréves korszak az
emberiség történetében.”
S a mítoszok szólnak minden élőlényről, s a lantosok énekükkel embereket,
fákat, füveket, sziklákat elbűvöltek, meghatottak. E művelődés közben született
meg valójában a művészet, mint önálló tevékenység alakultak ki az eredetmítoszok,
amelyek a zene forrását, – visszavetítve a maguk korának állapotát – mesés
világát tárták elénk szárnyaló ívben, lobbanó lángként.
Második emberi beszéd a muzsika. A zene, a dal, a muzsika megfogalmaz
bennünk valamit, csak nem a szemmel látható világból, hanem bent, mélyen,
valami örömet, szépséget, melyhez fáradhatatlanul szívünk veri az ütemet: ez
egy csodás öröm, lelki táplálék. „Teljes lelki
élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek régiói, amelyekbe csak a zene
világít be!” – mondta Kodály Zoltán. „A zene, – idézem Arisztotelész
szavait, – képes átformálni a lélek erkölcsi alkatát!” Igen! A zene rejtélyes
dolog: fölemel, elringat, lelkesít, örömet ad, elszomorít, enyhet ad, gyógyít,
boldogságcseppeket ad.
A két francia műfajból, a vígoperából és a nagyoperából alakult ki a
lírikus hangú zenei dráma, a lírikus opera. Az új műfaj nagyjai: Cherles Gounod,
Ambroise Thomas, Jules Émile Massenet, Léo Delibes, Charles Camille Saint-Saëns,
César Franck, Georges Bizet, Jacques Offenbach...
A kor nagyjairól: Ambroise Thomas (1811-1896) dallamvilága gazdag,
színpadi érzéke kitűnő volt, dallamai világa szépen áradóak (Mignon, Hamlet).
Charles Camille Saint-Saëns (1835-1920) – Gounod és Halévy tanítványa – 16
operát írt, köztük a Sámson és Delila-t, amit Liszt Ferenc mutatott be
Weimarban, 1877-ben óriási sikerrel.
Léo Delibes (1836 – 1891) 12 vígoperát írt, köztük a Coppélia-t.
Legismertebb műve a Lakmé, lágy, kedves dallamaival. César Franck (l822-1890)
belga művész, az új francia szimfónia zenei atyja. Hatása kettős volt, -
fogalmazta egykor Vincent D’Indy - művészi és erkölcsi. Panis angelicus-a csupa
áhítat.
Georges Bizet (1838-l875) Gounod és Halévy tanítványa, 8 operát írt, az
első a Gyöngyhalászok volt 1863-ban, majd 1875-ben a mind máig nagy sikerű
művének, a Carmennek volt a bemutatója, amelynek librettóját Mérimée egyik
novellája alapján Meilhac és Halévy írtak. A hangversenyek kedvelt darabja „Az
arlesi lány” c. zenekari szvitje. Jacques Offenbach (1819-1881) mintegy 100
operettje után egyetlen romantikus operájával búcsúzott a „Hoffmann meséi”-vel,
1881-ben. Ő volt a parodisztikus offenbachi opera megteremtője.
Charles François Gounod
Charles François Gounod (Párizs, 1818. június
17. – Saint-Cloud, Párizs, 1893. október 18.) francia zeneszerzőt
világszerte a Faust zeneköltőjeként említik, tartják számon, amit hivatalosan
is franciák nemzeti operájává vált. Gounod a francia érzelmesség egy nemét
képviselte, operaköltészete az ún. meyerbeer-i nagyopera talajából
táplálkozott, de kifinomultabban, poétikusabban, választékosabban. Ő és Thomas
a francia „opéra lyrique”
megteremtőjének tekinthetők. Dallamviláguk hajlékony, finom, erőteljes,
ábrázoló készségű, színes, változatos lírai. Húsz évesen Rómába ment, ahol egy év múlva
megnyerte a „Római díj”-at, egy kantátájával. Három év múlva visszatért
Párizsba, ahol orgonista állást vállalt.
Gounod és Faust
A Faust a legkülönbözőbb európai népeknél tűnt fel, mint egyike az
emberiség vándormeséinek. Évszázadok során felvette a mendemondák különböző
színeit, de egy vonal, egy alapvarázs kibontakozott: a tudásszomj és az
életvágy hatalmas megszemélyesítője. Az első nyomtatott emlék l587-ben jelent
meg. A következő évszázadokban felbukkant a színpadokon, bábjátékokban,
balettekben, a drámairodalomban, a muzsikában.
Klasszikus alakját Johann Wolfgang von Goethe (l749-l832), formálta meg,
a költő, a természettudós, aki a világirodalom legnagyobb drámai költeményével
ajándékozta meg a világot, az emberiséget. Imádta a természetet és minden
pillanatot felhasznált, hogy hatalmas tudását még teljesebbé tegye. Ő írta Schiller
koponyája (1826) című versében:
„Az élettől kaphat-e többet ember,
mintha a Természet-Isten kitárul?”
Húsz éves volt, amikor első vázlatait papírra vetítette, s ezzel
megteremtette a világirodalom egyik legmaradandóbb alakját, Faustot. 1790-ben
újabb átdolgozás következett, majd 30 évi munka után került a nyilvánosság elé
az első rész, amely már a teljes történetet tartalmazta, eredeti címén: „Faust
et Marguerite”. 1797. június 24-én írta meg az „Ajánlás”-t. A második rész
röviddel a költő halála előtt jelent meg.
A Faust szöveg szerzői: Jules Barbier (1825-1901), és Michel Carré
(1819-1872), számos operaszöveg és színmű írói voltak. Csalhatatlan, biztos
érzékkel ragadták meg a történetnek kínálkozó líráját.
Goethe filozófiai súlyú drámai költeményének szellemét adták vissza, a
„Gretchen-epizód” fonalát közvetítve, melynek formái áttekinthetők,
kristályosak. Az emberi szenvedélyek drámáját, a jó és a rossz küzdelmét
mutatták. Ő volt az egyszerű, természetes dallambeszéd mestere, művész,
életteljes valóságérzésével, egészséges lírizmusával, melyben egyúttal egy újszerű francia
hang is kibontakozott. A zene gazdagon áradó lírája, francia hajlékonyságú,
elegáns dallamai, csillogón, könnyedén, jó ízléssel párosulva, és kitűnő
színpadi érzékkel került a nagy közönség elé.
GOUNOD - FAUST (2:46:16)
Opernhaus Zurich 2005. Jonas Kaufmann, Elena
Mosuc, Carlo Colombara Patrick Fournellier in Faust.
A bemutató 1859. március 19-én volt a Théâtre-Lyrique-ben. Tíz év múlva
egy recitatóval és egy balettel bővítve került színpadra. Az 5 felvonásos mű a
16. században játszódik. Az első felvonás 1. jelenete Faust dolgozószobája,
amely nyomott hangulatot mutat, kívülről behallatszik a fiatalság vidám éneke. 2.
jelenet. Faust megidézi a Sátánt. Mefisztó megjelenik, aláírják a szerződést: a
földön kiszolgálja Faust doktort, de lent a lelke a Sátáné. Majd Margit víziója
után Faust és Mefisztó lendületes duettje hallható.
A második felvonás a város főterén játszódik. Bal felől kocsma, ezzel a
cégérrel: „Bacchus istenhez”.
Kórusszámok (diákok, katonák, leányok, diákok, asszonyok, leányok, polgárok) és
szólószámok (Valentin, Brander, Siebel) váltják egymást, köztük a regimentjével
háborúba készülő Valentin meleg hangú, őszinte imája: „Véres harcok hajnalán / Válok
tőled, szép hazám!”, aki ezt követően barátai gondjaira bízza húgát, Margitot. A felbukkanó Mefisztó különböző ördögi
csodákat tesz, majd gúnyolódni kezd Margittal. A kihívásra Valentin karddal
felelne, de fegyverét Mefisztó a levegőben kettétöri. A 3. jelenetben megjelenik
Mefisztó Valentin és társai kardjuk kereszt alakú markolatával védelmezik meg
magukat. amire Mefisztó görnyedten visszatántorodik. Ez az opera egyik
legőszintébb perce. A Mefisztó társaságában megjelenő Faust a karját kínálja
Margitnak, de az még ezt a szerény közeledést is elutasítja.
Gounod: Faust - Mefisztó rondója - Kováts Kolos -
YouTube (2:01)
A harmadik felvonás Margit kertje. E felvonás már teljesen a szólistáké!
Az 1. jelenetben így indul Siebel áriája: „Helyettem kis virág, tégy vallomást”.
Faust cavanitájában hódolattal adózik Margit lakhelyének: „Óh, áldlak, te drága
hajlék!” Mefisztó egy ékszeres ládikát helyez el Margit házának küszöbén. A
hazatérő Margit némi tétovaság után fel is próbálja az ékszereket. Miután a
Margit őrzésével megbízott Márta asszonyt Mefisztó magába bolondítja, a felvonás
további részében Margit és Faust duettjévé a főszerep. Az egész felvonás
poétikus hangú csillogás, ragyogás.
A negyedik felvonásban látható egy utca, mint az I. felvonás 2. képében
Margit háza előtt és a templom. A két felvonás között 9 hónap telt el: Margit
megszülte a Fausttól fogant gyermekét, mely miatt a polgárok kiközösítették.
Valentin csapatával hazatér a háborúból: „Bátran küzd seregünk, hogyha kell, /
Szívünket diadal tölti el!” E férfikar szárnyaló tematikája Verdi „A trubadúr” c.
operájában felhangzó katonakórus rokona. Mefisztó szerenádjának („Ne tetesd babám,
hogy alszol”) hallatára a már mindenről értesült Valentin ront ki az utcára.
Fausttal vívott párbajában halálos sebet kap, és míg Mefisztó magával vonja a
gyilkost, a házból élősiető Margitot haldokló bátyja megátkozza. Margit
könyörgése: „A mélységekből esdek hozzád” - őszinte, igazi drámai szárnyalás,
valóságos remekmű.
Ötödik felvonás: Walpurgis-éj a Harz hegységben, majd a börtön. A
leglátványosabb, legismertebb az opera utolsó felvonása, a hatásos Walpurgis-éji
bacchanália-jelenet. Fausat azonban nem érzi jól magát, mert állandóan a
Margitra gondol, aki közös gyermekük megölése miatt börtönbe került. Faust felkeresi fogságában Margitot és
felajánlja számáéra a közös menekülés lehetőségét, de azt a lány elutasítja és
az isteni oltalomért imádkozik:
„Anges purs! Anger
radiex!”
„Tiszta, sugárzó angyalok
Vigyétek fel a mennybe
lelkemet!
Ott Isten fénylő seregei
várnak,
Ott bűnömre lesz bocsánat!
„Megmentve” – zengi az
angyalok kara. Margit bűntől megtisztult lelkét befogadja a mennyország!
Gounod-nak
a Faust sikerét
következő műveivel nem sikerült megismételnie, de az 1867-es Rómeó ás Júliája még sikert aratott.
1871-ben három évre Londonban telepedett le a német–francia háború
miatt. Saját kórust alapított és vezetett, Viktória
királynő kedvelte.
Londonban bemutatott La rédemption
című oratóriumát kedvezően fogadták, a világkiállításra pedig megírta a Gallia című motettáját. Párizsba vissza- térve utolsó
operái, a Cinq-Mars (1877),
a Polyeucte (1878),
vagy a Le tribut de Zamora (1881)
és a többi, teljesen visszhang nélkül maradtak.
Gounod-t
egyműves zeneszerzőnek tartják. Faustja azonban olyan keresett darabja a világ
operaszínpadainak, ami mindenképpen a francia operazene fontos szereplőjévé
emeli.
Gounod egyházi zenéi közül talán a J. S. Bach-hal „közösen jegyzett”
„Ave Maria” a legismertebb. Bach Wohltemperiertes Klavier I. C-dúr
prelúdiumához fűzött híres dallamát eredetileg Alphonse de Lamartiene Vers sur
um album („Le livre de las vie...”) c. verséhez írta, még ugyanabban az évben
(1852) készült a Méditation sur le 1er
prélude de Bach c. átirat
(hegedű-zongora), és csak 1859-ben illesztette hozzá az Ave Maria vers
szövegét. Az Ave Maria egy csodálatos ima!
Ave Maria ˇ Bach ˇ Callas (2:48)
Luciano Pavarotti - Ave maria by Charles Gounod (3:02)
További jelentős műveiből néhány: Mireille, Rómeó és Júlia, Sába
királynője, Messe sollennele á Saint Cécile („Ünnepi mise Szent Cecília
tiszteletére”), Stabat mater, Ave verum-motetta, Angeli custodes
(„Őrangyalok”)-orgonás mise, Jeanne d’Arc emlékmise. És végül a szépséges,
áhítatot keltő La rédemption / Repantier („A
megváltás”), amely még a szíveket is megkönnyezteti.
„Halld meg kiáltásomat,
és lásd bűnbánatomat.
Siess segítségemre Uram.”
„Ó Divin Redempteur.
Ó divin Redempteur!
Pardoune a ma faiblesse.”
https://youtu.be/hE_Tqctum3M (6:37)
(Elhangzott a Fenyves Mária Annunziata által szerkesztett és rendezett
Buza Barna emlékesten, közreműködött Ardó Mária, Pánti
Anna, Pető József operaénekesek, Csoma Bálint cselló, Hegedűs Valér zongora)
Az emlékezés
ébrentartásának egyik legjobb módja, ha a kortársak egy részének szívét, lelkét
meg tudjuk indítani. Gounod a legnemesebben használta fel a képességét. A Fausttal
belenőtt szókincsünkbe, dallamkincsünkbe. Soraiból reánk ragyog egy nagyszerű
összefoglaló elme klasszikus kísérlete, az ifjú ember erotikájától az aggastyán
lehiggadt filozófiájáig, a hitről a hitetlenségig, az ábrándtól a minden
ábrándnál lenyűgözőbb valóságig.
Charles François Gounod
Nappalok és éjszakák,
nosztalgiák, sorsok, örömök, bánatok ringatóznak bennünk, melyek aztán a
könyvek, a papírok lapjaira kerülnek, mikor mit diktál a szív az ész, a kéz, a
lélek, a zene. Gounod születésének
200. évfordulóján hallgassuk meg csodás műveit.
„Ars longa, vita brevis”
A szerzőről
Fenyves
Mária Annunziata író, költő, festő,
grafikus, zongorista, énekes.