Fülep Márk, a „teljes körű” fuvolás

Párizstól Moldváig – ez a címe egy bemutatkozó lemeznek. Nyugat és Kelet emblematikus említése sokféleséget ígér. A CD főszereplője, Fülep Márk nem ismeretlen a hallgató előtt, de önálló korongja eleddig nem volt. Biztosan meg akarja ragadni az alkalmat, hogy 73 percben mindent megmutasson, ami eddig zenész fantáziáját megmozgatta, mindent, amit tud a hangszeréről, annak szerteágazó családjáról, a zenetörténet korszakairól, belevegye a fuvola nagyjainak felvételeivel összehasonlítható klasszikusokat és a kevésbé közismert repertoárt, megmutassa, hogy a kortársak világában is otthon van, sőt – kollégái között egyediként – a népzenei „fuvola-rokonokat” is megszólaltassa.

Mielőtt bárki mohóságot vélne kiolvasni e tág horizont felmutatásából, e sokrétűségnek a hallgatókra „borításából”, valami kamaszos félelmet, hogy ha most nem adok mindenről számot, nem fogják felismerni, mekkora érték vagyok, bocsássuk előre: nem ez Fülep Márk alapállása. A „mekkora értékre” rácsodálkoztat, de ezzel nem magára mutat, hanem mindarra, amit játszik.

Barokkot a korhű szellemből táplálkozó díszítésekkel ad elő, de hogy nem üveg mögött mutatja meg a „műtárgyat”, hanem kézbe veszi és „saját szavaival” magyarázza, mindjárt Boismortier h-moll szvitjének Fantáziájában és Gigue-jében hallhatjuk, amelynek theorba-kíséretéhez (Tokodi Gábor) saját hangszerelésben hangulatteremtő ütőket (Varasdy Dávid – kasztanyetta, Barvich Iván – csörgődob és dob) társít. Telemann fisz-moll fantáziáját pusztán basszusfuvolára álmodja át, nem ellentmondva a barokk hangszerválasztási szabadságának, de olyan hangzást létrehozva, amely a szerzőre alighanem meglepően hatna, mi azonban már annyi idő múltán mindent másképpen is hallunk, mint a művek keletkezésének kora. Bach a-moll partitáját követően Mozart D-dúr fuvolanégyesét játssza Molnár Noémi, Móré László és Maróth Bálint társaságában. Az Adagio és a Rondo tétel közé stílushű eingangot komponált Fülep, ezzel is bizonyítva e zenék anyanyelvi ismeretét. A romantikába Rahmanyinov Vocalise-a révén lép át Fülep Márk, ebben hangszín-interpretációját Varasdy Dávid vibrafonkísérete közvetíti. Érdekes: a hangzástól némi szentimentalizmust várnánk, az előadás azonban szinte tárgyilagos. Debussy Syrinxe után két kortárs lép a színre. Az 1965-ös születésű Markus Zahnhausen furulyás-zeneszerző Altatódal egy kolibrinek című kompozíciójával, amelyet Flauto dolce solo című héttételes gyűjteményéből emelt ki Fülep, de ehhez is hozzátett valamit: a kolibri szélsebes szárnycsapkodásához jobban illő piccolón szólaltatja meg. Innen az altfuvola búgásába vált Láng István 1970-es keletű Dramma brevejével.

Ezután kezdődik a CD látványos sajátossága. Palóc, alföldi majd dunántúli flóta- és moldvai tilinkódallamok csendülnek föl Boismortier, Mozart, Rahmanyinov Láng avatott tolmácsolójától. Nem kirándulásnak hat ez a műsorrészlet. „Mint klasszikuszenészt elsősorban az érdekelt, hogy miben más az a hozzáállás, ami a testvérműfajokhoz, a népzenéhez, a dzsesszhez vagy akár a színjátszáshoz szükséges” – nyilatkozta két éve egy napilapnak. Az 1977-ben, a népzene muzealizálódása után született Fülep a teljes körű („allround”) zenész képességével és igényességével nyúl a Yamaha fuvolához éppúgy, mint „Pál Pista bácsi” faragott flótájához. Köze van az anyaghoz. És mély köze a lélekhez, amely ezeken az anyagokon keresztülhangzik az ismert és ismeretlen szerzők hangjai révén.

A „ráadásszámmal”, Rimszkij-Korszakov A dongójának ugyancsak Fülep által a Mozart kvartettre „áthangszerelt” változatával záruló lemeznek külön értéke a füzet. A művész ismertetője igazán a hallgatóhoz szól: aprólékosan informatív, de sohasem tudálékos. A Práczky István ízlését dicsérő, a belívek margóján a sokféle itt hallható hangszert felvillantó tervezés egyszerre ismeretterjesztő és dekoratív. Fülep Márk jóvoltából bejárjuk a zene világát Párizstól Moldváig. Párizs, Moldva és a sok „közbeeső” hely és kultúra révén pedig feltárul Fülep Márk gazdag világa. Kettős debütálás ez: nemcsak ő, a művész, hanem a felvételt készítő Phoenix Stúdió, mint kiadó is első lemezét jegyzi. Mindkettejüktől folytatást várunk!

Hollós Máté

*Gramofon, 2013 ősz

Fülep Márk YouTube-n található filmjeiből:

Fülep Márk fuvolaművész moldvai népzenét játszik (6:13)

Moldvai tilinkós-dobos öves tánc: Fülep Márk Barvich Ivánnal (Sebő Együttes)

(2009.12.14.)

Mercadante: e-moll fuvolaverseny I. tétel (20:25)

Paganini-Fülep: Moto perpetuo (4:00)

Budavári Kamarazenekar

Budavári Kamarazenekar vezényel: Héja Benedek közreműködik: Fülep Márk fuvolaművész (2015. május 10.)

Markus Zahnhausen: Toccata Altatódal egy kolibrihez (1:53)
Fülep Márk, pikkoló

"Markus Zahnhausen (1965) neves német furulyaművész, zeneszerző. Műveinek többségét saját hangszerére írt darabok alkotják. A Nr. 3 Toccata Altatódal egy kolibrinek (1988/90) a Flauto dolce solo című altfurulyára írt héttételes ciklus egyik darabja. A Dél-Amerikában honos, különleges kicsiny madárfajt, a kolibrit idézi. A kolibri sokkal gyorsabb világban él, mint az ember. Szárnyai elképesztő gyorsasággal képesek verdesni: egyenletes repüléskor másodpercenként nyolcvanszor, az udvarlás célját szolgáló légtornász-bemutatók alkalmával pedig kétszázszor. A madár mérete és gyorsasága adta az ihletet ahhoz, hogy a fuvola-család legkisebb tagjára, a pikkolóra írjam át a művet. Az a furfangos szerző még így is lehetetlen feladat elé állított: akármilyen gyorsan játssza is az ember a darabot, a hangok egymáshoz mért sebessége meg sem közelíti a kolibri szárnycsapásainak gyorsaságát… " (Fülep Márk)

A videót a szerző azért tette közzé, mert nagyon tetszett neki a körlégzés-technika és a világon készült felvételek közül ezt találta leggyorsabbnak.
2018.09.06

160607 Dobogó (28:56)

Budaörsi Városi Televízió (Közzététel: 2016. jún. 7.) filmjében Fülep Márk, fuvolaművész. A művész a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémián Prőhle Henriknél tanult, ahol 2000-ben Summa Cum Laude diplomázott. Játékával és munkásságával mindig komoly szakmai elismeréseket váltott ki. Artisjus-díjat (1998, 2008), Fischer Annie ösztöndíjat (2004, 2005, 2006) és Lajtha László-díjat (2008) kapott. A klasszikus fuvolairodalom teljes repertoárjának megszólaltatása mellett fontosnak tartja a magyar népzene hagyományának ápolását. 2000 óta tanít a budaörsi Leopold Mozart Zeneiskolában.