ELHUNYT ANKER ANTAL KÖZÉPISKOLAI ÉNEK-ZENETANÁR, KARNAGY, SZAKTANÁCSADÓ

1930-2018)

Anker Antal 1930. július 31-én született Budapesten. 1949-52 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola középiskolai tanárképző, egyházzene és karvezető szakán tanult többek között Bárdos Lajos, Ádám Jenő, Szabolcsi Bence, Bartha Dénes, Kodály Zoltán, Gárdonyi Zoltán, Forrai Katalin és Vásárhelyi Zoltán irányításával.

Munkahelyei:

1959-85 Fővárosi Szerb Antal Gimnázium (tanár)

1985- Fővárosi Szilágyi Erzsébet Gimnázium (tanár)

1976- Fővárosi Pedagógiai Intézet – szakfelügyelő

1957-62 HVDSZ Liszt Ferenc Férfikara (karnagy)

1981- Fővárosi Pedagógiai Intézet Vegyeskara (karnagy)

1961 – Újpesti Munkásotthon Férfikara (karnagy)

Elhunyt 2018. október 6-án, Budapesten 88 éves korában.

Anker Antal visszaemlékezése*

A jelenlegi Szerb Antal Gimnáziumban (azelőtt Cinkotai tanítónőképző, majd 12 évfolyamos iskola) az 1959/60-as tanévtől folyamatosan tanítottam az 1984/85-ös tanévig. Összesen 26 tanévet.

1959 szeptemberében, munkába állásomkor vált meg az iskolától a még létező IV. tanítóképzős évfolyam, így az iskola gimnáziummá lett. Az ének-zene tantárgy – különösen a képzős osztályokban – kiemelt jelentőségű volt. Budapest legjobb zenepedagógusai voltak az elődeim. Nevük mindenképpen említést érdemel: Darázs Árpád (az Állami Népiegyüttes kórusának karnagya, majd az Egyesült Államokban a leghíresebb egyetemek kórusainak vezetője) Katanics Mária, ma is élő legendás zenepedagógus, Tóth Mihály (később a Népművelési Intézet egyik vezetője, majd a Kórusok Országos Tanácsának főtitkára lett). A tanulók zongorát vagy hegedűt tanultak, így az iskolának mindig híres énekkara volt. Odakerültemkor a heti 1-2 órára redukálódott énekórákon sok fáradságomba telt az iskola előzőleg országos hírű zeneoktatásának beindítása, és a régi hírnév megközelítése. Szerencsére, az eleinte még főként lányokból álló tanulók között szép számmal akadtak jó hallású, szép hangú növendékek. A hatvanas évek elejére már száz főt megközelítő kórus működött. A régebbi iskola hírnevének köszönhetően meghívást kaptunk az 1961-ben rendezett Első Debreceni Nemzetközi Kórusversenyre. Nehéz munkával (a lányok a tanév befejezése után június-júliusban is vállalták a sűrű próbákra járást!) sikerült igen jól helytállnunk a nemzetközi mezőnyben. A kórus további életében említést érdemel egy külföldi (csehszlovákiai) vendégszereplés, sok rádiófelvétel, sőt a Magyar Televízió egyik első színes adásában is énekeltünk. A Budapesti KISZ által tavasszal rendezett kulturális programokon éveken át a legjobb budapesti énekkarként rendszeresen mi képviseltük a fővárost a Soproni Országos Diáknapokon. Nagy élmény és szép siker volt mindegyik. Sopronban nem egyszer álltunk a dobogó legmagasabb fokán. A legjobb hangúakból alakított Kamarakórus különösen sok sikert és hírnevet hozott az iskolának. Mindenütt megismerték a Szerb Antal Gimnázium nevét!

Tanórákon fő elem volt a zene megszerettetése, a zenei ízlés fejlesztése. Igyekeztem arra, hogy az értékes, maradandó zenét meg tudják különböztetni a talmi, csillogó, de üres, tiszavirág életű művektől. Bukás nem volt ebből a tárgyból, de növendékeim közül erre a 26 év alatt igazán rá sem szolgált egy sem. Manapság a 20-30-40 évvel ezelőtt végzettekkel találkozva még mindig örömmel emlegetik ének-zeneóráikat. Nem egy közülük kifejezetten ezek hatására taníttatja zenére gyermekét, és tart ilyen-olyan kapcsolatot a zenével. Volt év, amikor a mintegy 400 növendékből közel 300-nak volt hangverseny, vagy ifjúsági operabérlete, esetleg mindkettő.

Szeretném azt gondolni, hogy a szerb Antal Gimnáziumban töltött 26 évem alatt a mintegy 3500 növendékemnek sikerült valamit átadnom a zene szeretetéből, sikerült műveltségüket ebbe az irányba kitágítanom.

1977-ben fővárosi szakfelügyelő lettem, és tanítottam a Budapesti

Tanítóképző Főiskolán is. 1985 szeptemberében hagytam el az intézményt, ahol életem legszebb éveit tölthettem. Új iskolám a Szilágyi Erzsébet Gimnázium lett, ahol, mint szakfelügyelőnek – módom volt megismerni a zenei tagozatos gimnáziumok munkáját, erre szükségem volt. Több mint 50 évi aktív zenepedagógiai munka után mentem nyugdíjba, főiskolai adjunktusi és szakfelügyelői megbízatásom megtartása mellett.

Ma már csak régi szép emlékeimnek élek, és ezek között kitörölhetetlenül kedves a Szerb Antal Gimnáziumban eltöltött éveim hosszú sora.

*Forrás: Szerb Antal Gimnázium honlapja