ELHUNYT SZÉCSÉNYI OLIVÉR KÖZÉPISKOLAI ÉNEK-ZENETANÁR, KARNAGY, NYUGÁLLOMÁNYÚ ALEZREDES

(1929-2018)

A lovaggá avatás képei

Hallgasd meg előadásában a muzsikus dalát! (MP3) 2,4M

ÖNÉLETRAJZ

Katonai szolgálatom:

-Önkéntes jelentkeztem a Kossuth Akadémiára 1948 tavaszán.

-Bevonultam 1948 okt. 20-án sorkatonai csapatszolgálatra, a Piliscsabai 1. ö. löv. zj. közepes  aknavető századához.

-Áthelyezéseim:

-Tiszti avatásom 1950 szept. 24-én, főhadnagyi rendfokozattal.

Tiszti beosztásaim:

-1950. 09. 25. Budaőrsi Repülőtér: Htp.pk.

-1950. 11. 01-től. Htp. Tiszti Iskola: htp.harcászati tanár, és mellette a Tiszti Iskola énekkarát vezettem.

-1955. 08. 01-től Zrínyi Katonai Akadémia: htp.harcászati tanár

-1978.-tól nyugdíjazásomig a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola Zenész Tiszthelyettes Képző igazgatója

1956. 11. 16-án, a már évek óta érlelődött tervem alapján, leszereltem, zenei pályára mentem, amit eddig is a bevonulásom óta, a katonai elfoglaltságom mellett végeztem. Felvettek a Zeneakadémiára, így teljesült a régi vágyam. A Zeneakadémiát  1962-ben végeztem el kitüntetéses diplomával. Utána gimnáziumi ének-zene tanárként, igazgató helyettesként, és budapesti szakfelügyelőként dolgoztam. A polgári életben végzett munkám betetőzése volt, hogy kineveztek az Egri Tanárképző Főiskola tanszékvezetőjének.

1963-tól, mint tartalékos őrnagy, hivatásos tisztekkel együtt, rendszeresen részt vettem a magasabb fokozatú törzsekben folyó továbbképzéseken és gyakorlatokon. Ezek évenként 2-3 alkalommal 1 héttől 2 hónapig tartó időtartamúak voltak. Közülük néhány fontosabb: ETI 1963-ban, MN 4390 l966-ban, MN 5232, 1968-ban, Htp. Kik. Központ 1972-ben, Htp. Kik. Központ 1973-ban, MN 4010 1974-ben, MN Tábori Htp. Vez. Törzs 1976-ban. Mindezek mellett évtizedek óta állandó szervezője vagyok a htp.parancsnoki tagozaton végzett bajtársaink találkozóinak a Balatonkenesei Honvéd Üdülőben.

Kulturális elfoglaltságaim:

     Az időnkénti katonai szolgálatom mellett, a Honvédség különböző alakulatainál a katonák zenei műveltségének emelésével, a menetdalok tanításával és több helyen a kórus szervezésével, illetve vezetésével foglalkoztam. Ezek az alakulatok: Honvéd Folyami Flottila, Rétsági ezred, Aszódi ezred, Építő dandár, és elsősorban a Kossuth Lajos Katonai Főiskola, valamint a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola. A Kossuth Lajos Katonai Főiskola énekkarával, a Teleki Blanka Gimnázium lánykórusának időnkénti közreműködésével, országos szinten a legmagasabb minősítéseket értük el. Kiváló Együttes cím, Magyar Rádió Éneklő Ifjúság nagydíja háromszor, Magyar Rádió Kóruspódium nívódíja kétszer került a birtokunkba. Számos filmfelvétel, több hanglemez, sok rádió-és televíziós szereplés, és az Ország több nagy városában adott élő hangverseny jellemezte a munkánkat. A Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskolán a feladatom ebben az időszakban a közös éneklés kialakítása, az általános kulturális műveltség fejlesztése, menetdal-versenyek előkészítése, zsűrizése volt.

.

Visszatérés a Honvédség hivatásos állományába.

      1977-ben kerestek meg a Honvédség illetékesei és felajánlották a Zalka Máté Kat. Mű. Főiskola keretében működő Zenész Tiszthelyettesképző Szakközépiskola igazgatói beosztását. Az indokuk az volt, hogy én katona is vagyok, meg zenész is, a végzettségem és a Honvédségnél eddig végzett tevékenységem erre a posztra alkalmasnak minősít. A két Minisztérium /Honvédelmi-Oktatási/ megállapodása alapján még fél évig az egri beosztásomat is folytatni kellett, miközben már az új beosztásomban is végeztem a munkám.  A kinevezésemmel együtt alezredessé léptettek elő. Beosztásomat nagyon szerettem, bár a sokfelől érkező különböző utasításokat nehéz volt egyeztetni különösen akkor, ha ezek egymással ellenkezők voltak. Úgy vélem, hogy a munkámmal elégedettek lehettek, amit igazolnak az akkor kapott kitüntetéseim is. Ebben a beosztásban katona is, és zenész is lehettem egyszerre. A Zenész Tiszthelyettesképző Szakközépiskolából 1983. okt.1.-én nyugdíjba mentem

Nyugdíjasként beléptem a Bolyai Nyugállományú Klubba, később évekig elnökségi tagja, majd titkára lettem. Sok egyéb társadalmi elfoglaltságom és egészségügyi problémáim miatt kértem az elnökségből való felmentésemet, de továbbra is aktivistaként ténykedem a Klub eseményeinek feljegyzésében, illetve jegyzőkönyvezésében, valamint egyéb feladataiban.

 Kiegészítés a már leírtakhoz:

 6 éves koromtól tanultam zongorázni. Apám, aki orvos volt, nagyon szépen hegedült. 8-9 éves koromtól alkalmi családi zenekart alkottunk, két kisebb lánytestvérem is beszállt a zenekarba, az egyik a szék karfájára kötött kutacs ütögetésével adta a ritmust, a másik két fedővel a dobot utánozta. Játék volt, de nagyon élveztük. Apám hegedült, én zongoráztam. Az első zongoratanárom egy Baltazár nevű tanító volt, nála borzasztóan untam a zongoraórákat. Kértem, hogy tanuljunk már olyat is, ami énekelhető, nem csak unalmas etűd. Végre hozott egy kottát. „Hullámzó Balaton tetején.” Nagyon szerettem játszani. 4 elemi osztály elvégzése után a Miskolci Fráter György Katolikus Gimnáziumba írattak be. Elég jó tanuló voltam. Ekkor már más tanárnál tanultam. 12 éves voltam, amikor Apám meghalt. Rettenetesen megviselt. A tanulmányi eredményem is erősen visszaesett. Aztán kezdtem visszatérni az élethez. Első nyilvános szereplésem orosz katonák részére volt, amikor észrevették, hogy van zongora a lakásban, kérték, hogy játsszak nekik. A Valahol a Volga mentén címűt tudtam, első nekifutásra kb.50-szer kellett eljátszanom, és közülük többen sírva énekelték. Aztán más dalokra is megtanítottak. Már akkor elég jól tudtam harmonizálni, így szépen is szólt. A 4 gimnáziumi osztály elvégzése után a Miskolci Evangélikus Tanítóképzőben folytattam a tanulmányaimat. Közben igen nagy ambícióval a zenetanulásba is bevetettem magam. Így, mire l6 éves lettem, levizsgáztam, és működési engedélyt kaptam. Először tánciskolában a tanulóórákon játszottam, aztán a szombat és vasárnap esti össztáncon, majd, mivel az összhangzattannal is szorgalmasan foglalkoztam, és sokat gyakoroltam, különböző szórakozó helyekre hívtak játszani tánczenekarokba. Harmadéves tanítóképzős koromban egy énekes-zenés játékhoz írtam zenét, amit be is mutattak. Közben jártam a tanítóképzőbe, és egyre többet játszottam esténként, sőt éjszakánként. Az igazgató engedélyezte, persze azt nem tudta, hogy volt, amikor reggel 7-ig játszottunk, és onnan mentem egyenesen iskolába. Miután a család fenntartásához szükség volt az én keresetemre, mindent vállaltam. Az osztálytársaim már nagyon vártak reggel, mert ebben az időben egyik napról a másikra abbahagytam a dohányzást, de a cigarettákat elfogadtam a kínálóktól, és vittem az iskolába. Kiöntöttem a táskámból a tanári asztalra, kb. 40-50 cigarettát, amin megosztoztak. A harmonika szeretetére és megtanulására az vezetett, hogy kb. 17 éves koromban Tabányi Mihály és zenekara adott ott egy hangversenyt, és egészen elbűvölt. 1948-ban 19 éves koromban önként bevonultam katonának a Kossuth Akadémiára. A zene mellett tüzér szerettem volna lenni, nagyapám az első világháborúban tüzér százados volt, és a harctéren szerzett sebeibe halt bele. A Miskolci Hősök temetőjében van eltemetve. Érdekes módon a zene és a katonaság /harcászati tanár voltam/ kettőssége végig kísért az egész életemen.

    Első munkahelyem a XIV. Egressy Gábor Gimnáziumban volt, ahova már ötödéves hallgatói koromban, a II. félévben kiközvetítettek. Innen kerültem a Telekibe, l évig mindkét iskolában voltam, aztán csak a Telekiben. Pár év múlva szakfelügyelőnek neveztek ki 4 budapesti kerület valamennyi általános iskolájába és gimnáziumába.

    Megpróbálom felsorolni az általam vezetett énekkarokat:

   Honvéd Folyami Flottilla, Egressy G. Gimnázium, Teleki Blanka Gimn, Jáhn Ferenc Gyermekápolónőképző Intézet, Szentkirály utcai Ápolónőképző, Állami Védőnőképző Iskola. Orvostovábbképző Intézet Egészségügyi Szakiskolája, Batthyány Strattmann László Gimnázium, Aszódi Gépesített Ezred, Építő Dandár, Kossuth Lajos Katonai Főiskola, Egri Tanárképző Főiskola vegyeskara, éa a Vágány utcai TEFU férfikara.

   Mindig rengeteget dolgoztam. A Zeneakadémia nyári szüneteiben is traktort, meg teherautót vezettem. Szükség volt rá! Soha nem akartam vagyont gyűjteni, sokfelé dolgoztam, de nem sokat kerestem. Soha nem unatkoztam, és a fiatalok közt éltem.

    Csak  egy kívánságom volna, azt csinálhassam sokáig tovább, amit eddig!

Szécsényi Olivér nyá. alez.

2018. október 17.-én, 89 éves korában hunyt el Budapesten.