KÁDEK HENRIETT

Sík Olga - Orákulum (3/3.)

A módszer

Sík Olga (1911-2007) operaénekes, művésztanár (MyMusic)

https://youtu.be/CexA4euVQKY (1:58)

https://youtu.be/BSj0SNxzFtM (0:36)

https://youtu.be/Gte7LOGuUFQ (2:19)

Olgi azt szokta mondani, hogy megtanulni jól énekelni nehéz, jól énekelni már könnyű.

Meg hogy „aggyal” énekelünk.

Leggyakrabban, pedig, hogy: Ne csinálj semmit, hagyd, hogy szóljon a hangod!

Ezek az instrukciók persze mit sem érnek Olgi nélkül.

Tudvalévő, hogy a tanításban a MÓDSZER a fontos. Minden énektanár azt szeretné elérni, hogy a növendéke felszabadultan, jó hanggal énekeljen. Magam is kipróbáltam több énektanárt, hogy a tanításban tapasztalatot gyűjtsek.

A hangszeres tanításban nem annyira szélsőségesek a módszerek, mint az énektanításban. A hangszer testünkön kívül van, látjuk, tapintjuk. Az énekesnek „hangszere” a teste, a hangadó szervei által létre jövő hang pedig lelke megnyilvánulási eszköze. Vegetatív működés. Ha nem ismerjük az anatómiát, a működés mikéntjét, a tanítás esetleges.

A FONIÁTRIA (görög eredetű orvosi szakkifejezés=a beszédhangok képzésében levő hibák javítása, gyógyítása. A szerk. megj.), mint orvostudomány foglalkozik a hangadó szervek működésével. Születésünkkor kódolva van e szervek jó működése. Ugyanúgy, ahogy például a mozgásszerveké is. Ahogy az utóbbiak, úgy a hangadó szervek is deformálódnak esetleg megbetegszenek az évek során a használat mentén. A foniátriai gyakorlatok olyan speciálisan gyógyítják e szerveket, mint a gyógytorna gyakorlatok a mozgásszerveket.

A múlt század elején, a 20-as években élt Münchenben egy világhírű gégész-foniáter. A Hang és Beszédgyógyászati Intézetben kezelt és gyógyított beteg hangokat, énekeseket, színészeket, papokat, tanárokat, stb., akik funkcionális hanghibákban szenvedtek. Az volt az ő specialitása, hogy a beteget olyan egyedülálló módszerrel tanította újra beszélni, hogy az esetek nagy többségében soha többé nem volt gondjuk a hangadással.

Szamosi Lajos maga is énekesnek tanult, Bécs és Berlin után Párizsban. A régi olasz énekiskolák a lágy hangadást tanították, „belcanto”. A Wágner operák mentén azonban kialakult ekkorra már a keményebb német iskola is, ami inkább a beszédre, a kimondás érthetőségére tette a fókuszt. Szamosit vonzotta az énektanítás. Művészi és orvostudományi szempontból is. Gondolt egyet és kiment Münchenbe. E nagyhírű orvos asszisztenseként 5 éven át megtanulta módszerét. Hazajött és „ha a betegtorkú embereknek jót tettek e gyakorlatok, az egészséges énekeseknek nem árthat” alapon kidolgozta a skálákat. Vagyis átültette a foniátriai gyakorlatokat énekgyakorlatokba. Klasszikus énekesekkel foglalkozott, inkább profikkal. Kezdőkkel kevésbé. Beszédtechnikát is tartott, mert a foniátria mentén egyértelmű, hogy a hangképzésben nem különbözhet a beszédhang az énekhangtól. Lélektannal is foglalkozott. Teljes komplexitásban gondolkodott a tanítási módszerét kialakítandó.

Sík Olga 1933-ban végzett operaénekesként a Zeneakadémián. 2-3 éve tanított is már. Elment Szamosihoz és 20 éven át dolgoztak együtt.

Olga a maga zsenialitásával kibővítette, fejlesztette tovább és kialakította saját módszerét.

Csoda módszerének egyik lényege a foniátria.

A foniátriai gyakorlatok átidegzik a rossz működést jóra, a hang kinyílik. Ez általában 1,5 és 2,5 év között történik, napi gyakorlás mellett. A hang ereje, teltsége, dinamikája, csengése rezonanciafüggő. Fog és ajakhangokkal nem lehet megtanulni, csak evidensen rezonáns hangzókkal. A skála szótagok választása ezen alapszik.

Mivel Olga színpadi művész is volt, tanult színpadi beszédet, mesterséget, a hangképző gyakorlatoknál is ilyen irányú instrukciókat adott. Tudta, hogy e vegetatív funkcióban idegződik, amit hozzá csatolunk.

Összevonta a német iskolát a „bel canto”-val.

Egyik legnagyobb erénye pedig, hogy levette a stílust a hangképzésről.

Különböző zenei műfajokban, különböző az éneklés stílusa. A negyvenes-ötvenes években, amikor már a könnyűzenei éneklés egyértelműen elvált a klasszikustól, a tanításban / mert még többnyire operisták tanítottak / gond volt a hangképzés mikéntjével. Slágert, sanzont, jazzt, rokkot nem lehet klasszikus stílusban énekelni. Stílusmentes hangképzéssel bármilyen stílusban lehet jó hangadással énekelni. Olga vállalt kezdőket, amatőröket és profikat, minden zenei műfajból. Gyermekeket nem. Őket anatómiai szempontból tilos hangképzésre tanítani! Beszédtechnikát nem tartott. A jó énekhangképzéstől egyébként óhatatlanul mindenkinek feljavult a beszédkészsége.

A jobb eredmény és a hatékonyabb fejlődés érdekében úgynevezett „mankóka” talált ki. Tulajdonképpen a kezet, mint kihelyezett pszichológiai technikát alkalmazta. A kéz ilyenkor a belső működést képviseli, illetve megfelelő instrukcióval irányítja is a belső működést. Ez a módszer másik zsenialitása. Azokban a helyzetekben, amit nem lehet megfogalmazni, megmagyarázni, ésszel utasítani döbbenetesen hasznos.

Harmadik zsenialitása pedig, hogy rendszert épített. A gyakorlatok egymásból-egymásra épülnek. A legegyszerűbbtől haladnak a legnehezebbig. Fokozatos a terhelés az izmok és a kimondás szempontjából. A növendék így óráról órára maga szabja meg fejlődési ritmusát. Amikor már érzi, tudja, akkor jöhet az új feladat.

Egy-egy egyedi problémára kitalált újabb gyakorlatot, de mindig egyeztette foniáter-gégészével.

Nincs esetlegesség! A gyakorlás evidensen meghozza a várt eredményt. A jó hangadás-képzés nem akarat kérdése. E speciális módszernek köszönhetően „megtörténik”.

A lelkiekkel való foglalatosság nála elsősorban azt jelentette, hogy nagyon szuggesztíven hangolódott rá minden növendékére. Ahogy a jó pszichológus, jókor jó kérdéseket tett fel. Néha abból állt az óra, hogy beszélgettünk. Tudatosan, célirányosan, de közvetlenül, természetesen és bizalmasan. Az ő idejében a pszichológia még nem volt olyan kiteljesedett tudomány, mint napjainkban. Nem voltak megfogalmazások a hétköznapi nyelv szintjén. Ő értette és alkalmazta. Tudta, hogy e tanításban 80 %. Dalválasztása is „terápiás jellegű” volt. Persze, hogy a növendéknek pont ott volt legnagyobb gátlása, amiről a dal szólt. Mire eljutott a koncertig, általában az életében is továbblépett. Nyitott órái is ezt segítették szinte észrevétlenül. A növendék megszokta, hogy mindenféle állapotában „nézve van”. Így megtanulta vállalni önmagát. Megtapasztalta, hogy semmilyen atrocitás nem éri, ha netán rosszul csinál valamit. Esetleg megjött az öniróniája…

Pedagógiai módszere a jutalmazás volt. Tőle hallottam először, hogy szabad rosszul énekelni. Illetve, ahogy tudott szívből örülni, ha valami sikerült, az igazi jutalom volt. Sosem szidott, negatívan sosem minősített. Főleg nem a személyt illetően. A hibákat rögtön javította. Egy-két instrukció után már is helyre került, ami még előbb rossz volt.

Természetesen mind ehhez kellett az a MINDEN, ami Benne volt, aki Ő volt.

1987-ben ismertem meg Olgit és 20 éven át dolgoztam vele, kisebb megszakításokkal.

2000 óta tanítok az Ő módszerével, melyet én is kibővítettem, fejlesztettem KÁDEK MÓDSZER-ré tettem ÉNEKELJ SZABADON! A következő részben leírom tapasztalataimat.

Kádek Henriett www.kadekacademy.com

Kádek Henriett emlékezésének 3/1. része (Kádek Henriett: Sík Olga – orákulum. Vallomás) a Parlando 2018/6. számában, 3/2. része pedig a 2018/7. számban (Sík Olga - Orákulum. Életút (3/2.) (Kádek Henriett) jelent meg.