DR. KÖVES PÉTER*

CSAJKOVSZKIJ REJTÉLYES HALÁLA

Pjort Iljics Csajkovszkij (1840-1893)

Figyelmesen hallgatom Csajkovszkij VI. szimfónia, h-moll, „Pathétique” (op. 74) szimfóniáját. Az első tétel sejtet valamiféle szomorúságot, de ez feloldódik egy melankolikus, jellegzetesen Csajkovszkij dallamban. A komponista nemrég tért vissza fáradtan Amerikából, ahol nagysikerű koncerteket adott, kimerült volt és szomorú, amikor hozzákezdett VI. szimfóniájának komponálásához.

Nagyezsda von Meck (1831-1894)

Nagyezsda von Meck bárónő hosszú éveken át támogatta anyagilag és lelkileg is a mestert. Ez különleges emberi kapcsolat volt. Meck asszony dúsgazdag özvegy volt és rajongott Csajkovszkij muzsikájáért. Rendszeresen leveleztek egymással, és rendszeres anyagi támogatást nyújtott Csajkovszkijnak, hogy gondtalanul dolgozhasson. Kapcsolatukban a legérdekesebb az volt, hogy soha nem találkoztak személyesen. Volt olyan helyzet is, amikor egy helységben üdültek, és tudatták egymással, hogy merre fognak sétálni a parkban, hogy a másik még véletlenül se válassza ugyanazt a sétányt. A folyamatos anyagi támogatás egyszer csak megszakadt, és a levelezés is véget ért, mikor Meck asszony tudomására jutott Csajkovszkij vonzódása a saját neméhez. Egyéként Meck asszony egy évvel a szimfónia bemutatása után meghalt.

Mi okozta a váratlan fordulatot Csajkovszkij hangulatában, mely híven tükröződik a szimfónia utolsó tételében?

1.Adagio - Allegro non troppo - Andante - Moderato mosso - Andante - Moderato assai Allegro vivo - Andante come prima - Andante mosso 00:00

2.Allegro con grazia 18:18 3.Allegro molto vivace 26:53 4.Finálé:Adagio lamentoso - Andante - Andante non tanto 37:45

Filharmónia Zenekar Vezényel: Otto Klemperer

Csajkovszkij otthona Klinben

Tehát Csajkovszkij rossz kedélyállapotban látott neki a VI. szimfónia komponálásának. 1893-at írunk. Kiln nevű városkában lakott a mester Moszkva és Szentpétervár közötti vasútvonal mentén. Nem szerette a közszerepléseket, nem szeretett interjút adni, kerülte a társaságot. Itt, a vidéki nyugodt környezetben dolgozott. Mikor elkészült egy-egy tétellel, elküldte, vagy elvitte a kottát Szentpétervárra, ahol nagy érdeklődéssel várták az új szimfónia bemutatását.

2.Allegro con grazia 18:18-tól

Filharmónia Zenekar Vezényel: Otto Klemperer

Tovább hallgatva a szimfóniát, a komor első tétel után egy kedvesen hömpölygő keringő következik, mely azért különös, mert nem ¾-es, hanem 5/4-es ritmusban szól. Ez a ritmusképlet az orosz népzenében gyakori, de a nyugati európai zenében feltűnést keltő.

3.Allegro molto vivace 26:53-tól

Filharmónia Zenekar Vezényel: Otto Klemperer

A III. tétel lendületes, vidám scherzo, induló. Életerő szólal meg benne. Magával ragad a vakító fényű, sistergő irama.

4.Finálé: Adagio lamentoso - Andante - Andante non tanto 37:45-től

Filharmónia Zenekar Vezényel: Otto Klemperer

Aztán valami borzasztó történhetett Csajkovszkijjal, mert az utolsó (IV.) tétel valami hihetetlenül letaglózó, depressziós zene. Mérhetetlen szívbemarkoló fájdalom cseng ki belőle. Komor, gyászos hang. Mintha az élettől búcsúzna. Metszően éles fájdalom kiáltások még kihallatszanak a zenéből, aztán teljes belenyugvás, távolodás, elernyedés, mindennek vége…

Mi történhetett a III. és a IV. tétel megírása közben? A szimfóniák utolsó tétele diadalmas, magával ragadó szokott lenni, de ebben az esetben a kétségbeesés, búcsúzás, és beletörődés hangzik.

A valóság abban kereshető, hogy Csajkovszkij homoszexuális volt. Emiatt rejtőzködő életet élt. Igyekezett minden lehetőségével palástolni szexuális irányultságát.

37-éves korában a látszat megőrzése érdekében megnősült, de a már egy hónap múltán külön költöztek. Felesége később elmegyógyintézetbe került.

A zeneszerző és felesége, Antonyina Miljuková

Abban az időben a törvény súlyosan büntette a homoszexuális életvitelt. Ekkoriban volt Oscar Wildenak is a pere és elítélése Angliában. Csajkovszkij tudta, hogyha kitudódik róla a „bűne” akkor megalázó tárgyalásnak kell következnie, majd szibériai száműzetés lenne az ítélet.

Voltak alkalmi partnerei, de a legkínosabb a 17-éves unokaöccsével folytatott viszony volt, aki visszaélt a helyzettel, Csajkovszkijjal szemben pimasz magatartást tanúsított, sőt anyagilag zsarolta.

Csajkovszkij korának talán a legnépszerűbb zeneszerzője volt, aki a cári Oroszország ékköve volt, legdicsőségesebb „export cikke”. Meg akarták menteni mindenképpen. A cár úgy gondolta, hogy annak, akit megtisztel kegyeivel, annak szeplőtelennek kell maradnia. Nem akart semmi nyilvános tárgyalást, botrányt. Ennek érdekében Voroncov gróf, III. Sándor cár egyik minisztere kezdeményezte, hogy hívjanak össze egy héttagú „becsületbíróságot”, amely megállapítja, hogy bűnös-e, vagy sem, és remélhetőleg felmentés születik, vagy enyhe ítélet. Szüksége volt Oroszországnak Csajkovszkij hírnevére, ő képviselte legékesebben az ország imázsát. Ünnepelt zeneszerző volt világszerte. Műveit egész Európában, sőt Amerikában játszották. Dicsőséget hoztak számára a kamaraművek, a balettjei (Diótörő, Hattyúk tava, Csipkerózsika), hegedűversenye, zongoraversenyei, különösen operái: az Anyegin és a Pique Dame.

Mivel a cári titkos rendőrség is követte Csajkovszkijt, egyre jobban szorult a hurok a zeneszerző nyaka körül. A „becsületbíróság” 4:3 arányban bűnösnek találta, noha a tagok mind Csajkovszkij hívei volt, régi barátok, magas beosztású kultúrát kedvelő személyek voltak, de többüknek is volt valami vaj a fülük mögött, amiért zsarolhatók voltak, és ennek nem akarták kitenni magukat. Nem vállalták fel Csajkovszkij támogatását. Jótevője, Meck asszony is tudomást szerzett a „bűnös életről”, és megszakította a kapcsolatot. Csajkovszkij 10 évvel idősebb fivére Nápolyban élt. Megkísérelte Itáliába hívni a zeneszerzőt, aki már többször járt Itáliában, és mindig jól érezte magát. Több műve tanúskodik erről (Firenzei emlék, Olasz capriccio). Elkerülhetné a megalázó tárgyalást, ha Itáliába utazna, ahol folytathatná megszokott életvezetését, ahol nem büntetik a „deviánsokat”.

P. I. Csajkovszkij a VI. szimfónia komponálása idején

Csajkovszkij maradt, és folytatta a VI. szimfónia komponálását borzalmas idegállapotban. Ekkor tudta meg, hogy bírósági meghurcoltatásnak néz elébe.

Hatalmas érdeklődés előzte meg a bemutatót Szentpéterváron. A művet maga a szerző vezényelte. Jelen volt az arisztokrácia színe-java, sok zenekritikus, újságíró, a 20-éves Rachmaninov, a gyermek Sztravinszkij, Glazunov. A bemutató után ünnepelték a szerzőt, majd másnap egy előkelő vendéglőben díszvacsora volt Csajkovszkij tiszteletére.

Állítólag már hazafelé menet rosszullétről, gyomorgörcsökről panaszkodott. Tény, hogy rögtön ágynak dőlt. Az orvosok kolerát állapítottak meg. Valóban abban az időben Szentpéterváron előfordultak kolerás megbetegedések. Vacsora közben Csajkovszkij megivott egy pohár vizet, ezt tekintették a fertőzés forrásának. Gyanús, hogy luxus étteremben csapvizet ivott volna. Az orvosok nem rendelték el a szokásos járványügyi intézkedéseket. Barátok látogathatták a betegágyánál.

Tény az, hogy 8 nap múlva, 53 évesen, 1893. október 25-én elhunyt. A hivatalos kommüniké szerint a halál oka kolera volt. De felvetődik a gyilkosság gyanúja is: az a pohár víz, amit a vacsorán megivott arzént, vagy egyéb mérget tartalmazhatott. A másik lehetőség, hogy öngyilkosságot követett el, mivel nem akart szembenézni egy kínos tárgyalással, és az azt követő ítélettel, mely nagy valószínűség szerint szibériai száműzetés lett volna.

Így ért véget egy dicsőséges életpálya, mely csodálatos szépséget és örömöt nyújt az utókornak.

*Orvos, író.