35 ÉVES A SEMMELWEIS VONÓSNÉGYES
A vonósnégyes tagjai: dr. Kelemen László – 1. hegedű,
dr. Székely György – 2. hegedű, dr. Ostoros Gyula – brácsa, dr. Asbót Richard – cselló
A Bartók Rádióban
készült beszélgetés linkje a Semmelweis vonósnégyes 35 évéről dr. Kelemen
László és dr. Székely György közreműködésével (2018.XI.4.):
Orvosnégyes -
30 éves a Semmelweis vonósnégyes – YouTube (26:21)
(Riportfilm, 2013)
A Semmelweis vonósnégyest 1983-ban négy fiatal, zenekedvelő orvos alakította meg. Első nyilvános koncertjét 1984-ben a Zichy-kastély dísztermében adta. E koncert sikere indította el a négy aktív orvos alkotta kvartett amatőr művészi pályáját. Szerepeltek többször a Zeneakadémia Nagytermében, és rendszeresen koncerteznek a Régi Zeneakadémián és a Bartók Béla Emlékházban. Felléptek Berlinben, Grazban, Rómában és számos alkalommal Salzburgban. Részt vettek a Budapesti Tavaszi Fesztivál programjában is. Évente koncertet adnak a fóti templom restaurálásának javára. 2008-ban a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Musica dilecta – amatőr művészek számára alapított – díját elsőként nyerték el. Neves előadóművészek és pedagógusok segítettek repertoárjuk kiépítésében: Kistétényi Melinda, Nagy Enikő, Szentpéteri Gabriella, Varga Csilla, Devich Sándor, Frankl Péter, Konrád György, Rolla János, Várjon Dénes, Vásáry Tamás. Kamaramuzsikájuk felidézi a XVIII.-XIX. század házimuzsikájának hangulatát, amely a társasági együttlét népszerű formája volt.
Semmelweis vonósnégyes – YouTube (16:07)
J. Haydn: A Megváltó hét szava a keresztfán - részletek. Előadja: Semmelweis Vonósnégyes
Találkozásaim
- Vásáry Tamás zenés délutánja - Semmelweis
... (9:12)
R. Schumann: Esz-dúr zongoraötös,
op. 44 (I. tétel)
Vásáry Tamás (zongora) és a
Semmelweis vonósnégyes
III.
"Büszkén vállaljuk, hogy amatőr együttes
vagyunk"
Dr. Székely György
(Semmelweis vonósnégyes)
A Semmelweis vonósnégyes, bár ritkán koncertezik, érdekes színfoltja a hazai koncertéletnek. Nevükből kitalálható: orvosokból álló kvartettről van szó. Az együttes második hegedűsével, dr. Székely Györggyel, a Szent János kórház I. számú Belgyógyászati Osztályának osztályvezető főorvosával beszélgettünk.
- Érdekes egybeesés, hogy amikor telefonon
megkeresett, épp egy olyan filmet néztem, amiben szerepel a Café Momus. Tudja,
melyik ez?
- Gondolom, a
Bohémélettel kapcsolatos...
- A Picasso kalandjai.
- Ó, hát persze!...
- És tudja, hogy abban a
jelenetben Mimit Elisabeth Söderström
énekli, aki nem csak a hangját, hanem játékát is adta a filmhez? Ebben az
időben a svéd énekesnő a New York-i Metropolitan sztárja volt. Nekem
egyik kedvencem. "Picasso" hangja pedig a szintén kiváló Gösta Winbergh volt.
- Ezt nem tudtam.
Mentségemül szolgáljon, hogy erről a filmről zenei téren az
embereknek általában a finn dizőz ugrik be...
- És egy orvos-muzsikus,
Albert Schweitzer.
- Stimmel. Úgyhogy
témánál is vagyunk. Volt egyszer egy Semmelweis Kamarazenekar...
- Nem csak volt, van is.
Elődje, az Orvosegyetem Szimfonikus Zenekara, már a háború előtt is
működött, és a 60-as években alakult át kamarazenekarrá, Tardy László fáradhatatlan munkájával (ő egyébként a
Mátyás-templom karnagya). Első hegedűse, koncertmestere dr. Kelemen
László, érbetegségekkel foglalkozó belgyógyász-háziorvos. Ő professzionális
szinten hegedül, rendszeresen zenél, és a kamarazenekarbeli tevékenysége mellett
alapított egy kvartettet is. Ez még nem a Semmelweis vonósnégyes volt, nem csak
orvosokból állt. De történt egy sajnálatos haláleset, és ez az együttes
megszűnt. Ez után alakult meg, huszonkét évvel ezelőtt, a
kamarazenekar négy orvos-tagjából a Semmelweis Vonósnégyes.
- Házi muzsikálásra,
vagy koncertekre készültek?
- A cél a házi muzsika
volt, hogy saját magunk élvezetére zenéljünk. Viszont egy hónappal a
megalakulásunk után máris jött az első felkérés, 1983 decemberében Tolnán,
a zeneiskolában adtunk koncertet, ahol profi művészként fogadtak minket.
Ez ránk egy olyan mély benyomást tett, hogy elkezdtünk azon gondolkodni,
kilépjünk-e közönség elé. Fél éves gyakorlás után merészkedtünk az akkori Zichy
Kastély (ma Óbudai Társaskör) koncerttermébe. Aztán az egyik felkérés hozta a
másikat, sohasem mi jelentkeztünk, hanem minket kértek.
- Milyen gyakorisággal
tudtak, tudnak koncertezni?
- Évi 3-6 fellépésünk van.
Ez összetart minket, mert ha ilyen kis mértékben is, de egy több évtizedes
munkánál szükség van arra, hogy valami produkció kerekedjen ki a sok
gyakorlásból és próbából.
A munkánk eredménye az lett, hogy egészen különleges
helyszíneken is játszhattunk. Felléptünk kétszer Salzburgban (egyszer a Mozarteumban is), Grazban, Berlinben, itthon vidéken,
Budapesten, sokféle helyszínen. Kiemelem az Óbudai Társaskört, a Régi
Zeneakadémiát, Semmelweis Tibor hegedűkészítő mester Muzsikus
Kávéházát, és nem utolsósorban azt is, hogy két alkalommal a Zeneakadémia
nagytermében volt szerencsénk játszani. Nagyon élménydús,
nagyon impresszív két évtized volt, amely nem csak
baráti társaságként tartott össze minket, hanem arra is lehetőséget adott,
hogy elmélyedjünk a zenében.
- Kaptak-e a szakma
képviselőitől támogatást?
- Sok-sok művésszel
megismerkedtünk, így személyes kapcsolatba kerültünk például Végh Sándorral, a
salzburgi Camerata Academica
világhíres karnagyával, és Kistétényi Melindával is,
aki személyes barátságával ajándékozta meg az együttest, együtt kamarazenéltünk.
Ők sajnos már nincsenek közöttünk. Akik viszont jelenleg is sokat
segítenek: Nagy Enikő brácsaművésznő, Varga Csilla
zongoraművésznő és Devich Sándor
professzor, a Bartók Vonósnégyes egykori tagja.
Ilyen módon bekerültünk egy kicsit a zenei élet
vérkeringésébe. Tudnak rólunk, számon tartanak minket.
- Hogyan definiálná
mindezek után a Semmelweis Vonósnégyest? Amatőr, műkedvelő, vagy
hivatásos, profi együttes?
- Mi nagyon büszkén
vállaljuk, hogy amatőr együttes vagyunk, akik fellépnek, koncerteket
adnak, és akiknek ilyen szempontból némi ismertségük van. Semmiképpen nem
mondanám azt, hogy odaállítjuk magunkat a professzionális vonósnégyesek mellé,
de mégis úgy látszik, hogy szükség van erre a fajta zenélésre
is, ami egy bizonyos szinten az amatőrségnél egy picit többet kíván.
Igyekszünk ezt teljesíteni.
- Milyen zenei
képzettséggel rendelkeznek a tagok?
- Mindannyian
zeneiskolában tanultunk, és több más hangszeren is játszunk. Én gitáron, az
első hegedűsünk zongorán és orgonán, a brácsásunk hegedűn, a
csellistánk pedig szintén zongorán és orgonán. És valamennyiünknek
van egyéb zenei tevékenysége is. Kelemen Lászlóról beszéltem, Ostoros Gyula a
Mátyás-templom zenekarának tagja, Asbót Richard több
kórusban is énekel. Én zenei újságcikkeket is írok.
- Akkor már csak a
párosítás hiányzik: ki kicsoda?
- Én gasztroenterológus-belgyógyász
vagyok, az első hegedűsünkről, Kelemen Lászlóról már szóltam,
Ostoros Gyula, a brácsásunk tüdőgyógyász-onkológus, a csellista, Asbót Richard pedig kardiológus. Tehát négy belgyógyászról
van szó. Nem operálunk ugyan, de manuálisan is tevékenykedünk.
- Nehéz összeegyeztetniük
a próbákat, fellépéseket?
- Meglehetősen. A
szakma mindenképpen lefoglalja az embert, és mindenkinek van magánélete is
(családi téren összesen 12 gyermekkel büszkélkedhetünk). Ezt úgy tudnám
megfogalmazni, hogy egy amatőr vonósnégyesnek, ha szerepelni akar, akkor
hosszmetszetben kell annyit tudnia gyakorolnia, mint egy profi kvartettnek.
Tehát mi elgyakorolgatunk öt-tíz évig egy művön, és utána azt mondjuk,
hogy most már sorozatban fellépünk vele.
- Mekkora az együttes
repertoárja?
- A kvartett-irodalomnak
az a része, amely a lelkesebb amatőröknek íródott, az elsősorban
Haydn és Mozart, amely egy csodálatos világ. Innen mi eljutunk Beethovenig,
Mendelssohnig, Schubertig, és eljutottunk a Schumann-zongoraötösig is. A
késői Beethoven-kvartettek, vagy XX. századi vonósnégyesek technikai
kihívását nem vállalhatjuk fel.
- A falon viszont egy
Bartók-képet látok.
- Ha nem is játsszuk
vonósnégyeseit, zeneileg úgy érzem, rajta nőttem fel. Kétszer is készültem
Bartók-versenyre, így megismertem munkásságát, ami életem nagy élménye volt.
- Tud-e az Önökéhez
hasonló együttesekről?
- Nem nagyon. Amatőr
vonósnégyesek vannak Magyarországon, de ilyen, hosszú évtizedekig
koncertező együttesről nem tudok. Általában házi muzsikára jönnek
össze az amatőr zenészek, akiknek időnként - néha profi
művészekkel - adódik egy-egy fellépésük. Orvos-vonósnégyes itthon biztosan
nincs több, külföldön is csak néhány. Starker
Jánossal beszéltem egyszer, ő Bloomingtonban ismert egy ilyen együttest.
Bár szerettünk volna, de nem volt módunk velük találkozni.
Ugyanakkor Magyarországon évente megrendezik az orvosi és
egészségügyi dolgozók zenei fesztiválját. Ez egy többnapos rendezvény, amelynek
során 30-40 egészségügyis vállalkozik arra, hogy
szólistaként vagy valamilyen kamara-formációban fellépjen.
- Volt-e már példa
arra, hogy a munkahelyén gratulált Önnek egy páciens egy koncert miatt, illetve
fordítva, mentek-e oda koncert után azzal, hogy valahol fáj?
- Pontosan ezt a kérdést
tették fel nekünk nemrég a Bartók Rádióban is. Igazából ez fordítva
működik, hiszen a betegek először a bajaikkal fordulnak orvoshoz.
Meggyógyítjuk őket, és ha megtudják, hogy zenélünk, jó néhányan eljönnek a
koncertjeinkre.
- Ha már a betegek
szóba kerültek, akkor felvetődik még egy téma: az orvoslás és a zene
összefüggése. Sokat lehet olvasni a zene gyógyító,
terápiás hatásáról. Ön hogy vélekedik erről?
- Ez a terület sokakat
izgat. Hazánkban is vannak ilyen témájú konferenciák, és egy nemzetközi
társaság évente rendez kongresszust különféle helyszíneken. Viszont ez nem
belgyógyászati terület, én nem foglalkozom vele. Ez a pszichiátriában, az
ideggyógyászatban, a mozgásszervi betegségekkel kapcsolatban kerül elő. De
sokan beillesztik a gyakorlatukba. Még az orvosok is élnek vele, maguk és
betegeik komfortérzetének növelésére szól a klasszikus zene a rendelőkben,
műtőkben. Pont nemrég volt egy személyes élményem ezzel kapcsolatban.
Néhány napja koncerten voltam, mellettem egy kismama ült, és azt láttam, hogy
amikor megszólal a Mozart fuvola-hárfa verseny, a papa odateszi a kezét a
kismama hasára, boldogan várva, hogy mit fog majd a Mozart-zene kihozni a
leendő gyermekből. Visszatérve a kérdésre: én is látok benne valamit.
És vannak, akik esküsznek is rá.
*
IV.
35 ÉVES A SEMMELWEIS VONÓSNÉGYES
2018. október 20., 19:00
Till Ottó-terem
MINDEN JEGY ELKELT!
Ünnepi hangverseny Óbudán művészbarátok közreműködésével
Közreműködik:
Konrád György – brácsa
Várjon Dénes – zongora
Sümegi Eszter – szoprán
Rajk Judit – alt
Käfer György – klarinét
Tóth-Vajna Zsombor – continuo
Vezényel: Tóth-Vajna Gergely
Műsorvezető: Dr. Batta András zenetörténész
Mozart: G-dúr vonósnégyes, K. 156
Mozart: g-moll – vonósötös – I. tétel, K. 516
Közreműködik: Konrád György – brácsa
Mozart: A-dúr klarinétötös, K. 581– I. tétel
Közreműködik: Käfer György –
klarinét
***
Pergolesi: Stabat Mater – részletek
Közreműködik: Sümegi Eszter, Rajk Judit, Tóth-Vajna Zsombor,
Tóth-Vajna Gergely
Chopin: f-moll zongoraverseny, op. 21 - II. Andante
Közreműködik: Várjon Dénes
Dohnányi: c-moll zongoraötös, op. 1 – I. tétel
Közreműködik: Várjon Dénes
égis, ha valaki két,
a zenét szó szerint szívből szerető ember szavait szeretné hallani
muzsikáról, barátságról, az amatőr "előadóművészet"
lényegéről, hallgassa meg Székely Gyuri és Kelemen Laszló
volt a vendége barátom, kollégám,
muzsikustársam szavait vonósnégyesünk elmúlt 35 évéről. Nagy szerencsének,
jobban mondva: áldásnak érezzük ezeket az éveket és a minket meghallgatók
szeretetét egyaránt.
.