ELHUNYT DR. NAGY MIKLÓS KÖZÉPISAKOLAI ÉNEK-ZENETANÁR,
KARNAGY, ZENEISKOLAI IGAZGATÓ, NY. FŐISKOLAI TANÁR

(1928-2018)

MIKLÓS BÁCSI

Dr. Nagy Miklós

Dr. Nagy Miklós, mindenki Miklós bácsija ének- és zenetanár, karnagy, életének 91. évében csendesen, mint amilyen az élete volt, elment. A „garancia lejárt”, ahogy mondogatta évek óta. Készült, várta a békés elmúlást. Mindent elrendezett maga körül.

Rendkívül nagy tudású zenész. Volt falusi tanító, kántortanító, a zeneiskola, a zenei szakközépiskola igazgatója, a megye kulturális éltének irányítója, a tanítóképző ének-zene tanszékének vezetője, kórusvezető, karnagy, zeneszerző, Gyömöre templomának orgonistája, az esztétika tudományának doktora. Gondolatai zenei szaklapokban, pedagógiai folyóiratokban is megjelentek. A felsorolást lehetetlen hiánytalanul elvégezni.

„Igazi reneszánsz ember volt. A kultúra alázatos szolgálatával elévülhetetlen érdemei voltak a megye kórusmozgalmának, zeneoktatásának alakításában” – ahogy egyik méltatója írja. Mindenütt elismerést vívott ki tudásával, szerénységével. A zene, a Kodály-módszer szenvedélyes apostola volt. Szinte minden tanítványát meg akarta tanítani énekelni, hangszeren játszani. Amikor utcán is találkoztam vele, hosszasan, lelkesen beszélt a Kodály-módszer elévülhetetlenségéről. Örömmel hallgattam, mert ilyen alkalommal is tanultam tőle. Ő a megye „Kodály Zoltánja.”

Emlékszem, fehér köpenyben – amikor tanároknak is ez a viselet volt szokás –, sétált végig a zeneiskola folyosóján, hogy minden rendben van-e. Lelkiismeretessége szívbéli kötelességéből fakadt.

Fertődi kitüntetésének átvételét követően egykori kollégáival (Kisalfold.hu)

Maradandó érdemet szerzett, amikor Fertődön 1959-ben Haydn halálának 150. évfordulóján megyei dalos találkozót szervezett. 1969-ben, szintén Fertődön, létrehozta a Zenei tábort, amely 20 évig működött. A megyében több településen szorgalmazta ének-zene iskolák létrehozását.

Mindenütt ott volt a megyében, ahol reményét látta annak, hogy a zenének gyökeret lehet verni.

A 80. születésnapján a tanítóképző intézetben rendezett ünnepségen elvezényelte régi-újonnan felállt kórusának Karai József: Estéli nótázás című művét. Ezzel és több más művel együtt Aranykoszorú minősítést kapott a kórus 1974-ben. Kezével jelzett („Miklós bácsis”) egyéni hangindítását ma is szemem előtt látom.

Lelkesedett a tanítványaiért, ahogy a tanítványai is érte. Számtalan diákjának példaképe volt, sokan választották a zenei pályát az ő hatására. Követte tanítványai útját, mindenütt ott volt, ahol erre szükségét érezte.

Dr. Nagy Miklós egy közelmúltbeli fényképen „Visszaemlékezéseim” c. könyvének győri premierjén a könyv szerkesztőjének Marosné Németh Zita, valamint a beszélgetést vezető Harcsás Judit újságíró társaságában (Főoldal - Győri Szalon)

Kommunikatív volt. Minden számára fontos baráttal, ismerőssel, tanítvánnyal tartotta a kapcsolatot. Nem feledkezett el névnapról, születésnapról, évfordulóról. Mindezt a „világhálón” tette! A tanítóképző hallgatóiból „Facebook-családja” volt.

Igazi családjában is szeretet vette körül. Minden kívánságát teljesítették, amelyet a tőle megszokott szerénységgel fogadott. A hálás gyerekek, unokák, dédunokák minden alkalmat megragadtak ahhoz, hogy együtt legyenek szeretetre, tiszteletre méltó szüleikkel, nagy- és dédszüleikkel. Hatására utódai közül is többen választották a tanári pályát.

Számtalan díjjal ismerték el munkásságát, amelyet megyei szinten díjazni lehetett. Csak a legutóbbiak közül néhány:

2016. Gyömöre Község Díszpolgára

2017. Cziráky Margit Életmű Díj, Fertőd

2018. Rubint diplomás Pedagógus, Győr

A tanítóképző mennybeli ének-zene tanszékének tanárai ismét együtt: Valastyán Mihály, dr. Barsi Ernő, Baróthy Zoltán, Adorján Gyuláné (Piroska néni), dr. Nagy Miklós. Győr zenei életének meghatározói a 60-as 70-es években.

Miklós bácsi avizójára (hangindítására) ismét megszólalhat:

„Erdő mellett estvélëdtem,

Subám fejem alá tëttem,

Összetëttem két kezemet,

Úgy kértem jó Istenemet:

Én Istenëm, adjál szállást,

Már mëguntam a járkálást,

A járkálást, a bujdosást,

Az idegën földön lakást.

Adjon Isten jó éjszakát,

Küldje hozzám szent angyalát,

Bátorítsa szívünk álmát,

Adjon Isten jó éjszakát.”

A MESTER, az EMBER átment a „túlsó partra”… átmentette „szerelmét”, a zenét a „túlsó partra.”

Hálás tanítványai nevében:

Marosné Németh Zita

II.

A győri Liszt Ferenc Zeneiskola búcsúzik egykori igazgatójától Dr. Nagy Miklóstól

„Az igazságot keresni,

a szépséget szeretni,

jót akarni, és a legjobbat tenni

- ez az, amire hivatott az ember!”

/Mendelssohn B. Felix/

Dr. Nagy Miklós, 1958 és 1969 között igazgatta a Liszt Ferenc Zeneiskolát. Alig 30 évesen, Győr-Sopron megye ének-zene szakfelügyeletét is végezve érkezett és nagy örömmel, hatalmas lelkesedéssel kezdett a munkához. Elsőrendű feladatának a zenehallgató közönség nevelését tekintette. Felismerte, hogy az akkor már jelentős ütemben fejlődő Győr kulturális életében kulcsfontosságú lesz a zenei nevelés. A zeneiskolába vonzott gyermekek lesznek a jövő zeneértő, és zeneművelő felnőttjei.

A szép tervekhez szükséges feltételek megteremtésén fáradozott. Vezetése alatt költözött át az iskola véglegesen a Czuczor utcából a Liszt Ferenc utcába. A kényelmetlen átalakítások 1965-ben fejeződtek be: az árkádos folyosók üvegablakokat kaptak, 21 tanterem és díszterem tette otthonossá a zeneoktatást, és bővült a hangszerpark is.

Irányítása alatt jó kollektíva kovácsolódott össze, amely partner volt az akkor zajló zeneiskolai tantervi reform végrehajtásában. (Az országos zeneiskolai rendtartás kidolgozásában Nagy Miklós komoly részt vállalt.) Megújult az iskolaszervezet az Igazgató Tanács létrejöttével, új házirend készült, bevezették a tanári munkanaplókat, a tanulói ellenőrző könyveket. A szakmai munka terén is a megújulást szorgalmazta. Az iskola hagyományos (zongora, hegedű, ének, gordonka) tanszakai mellé újak zárkóztak fel. Beindult a klarinét, gitár és rézfúvós oktatás. A mai napig élő vizsgarendszer is ekkor alakult ki. Szívügyének tekintette az együttmuzsikálást, elősegítette a kamarazene oktatás bevezetését.

Miklós bácsi álmának megfelelően olyan népszerű lett a zeneoktatás ekkoriban Győrben és a környező településeken, hogy úttörő kezdeményezésére két vidéki fiókiskola is nyílt: Kapuváron és Csornán.

A zenei nevelést az iskola falain kívül is fontosnak tartotta a zenei ismeretterjesztő mozgalom beindításával. Az Ifjú Zenebarátok Köre azzal a céllal alakult, hogy a gyermekek zeneirodalmi és esztétikai műveltségét fejlessze.

A révkomáromi zeneiskolával felvett szakmai kapcsolat révén, létrehozta az első külföldi együttműködést is.

Miklós bácsi igazi hagyományteremtő volt, és fáradhatatlan a zenei rendezvények szervezésében. Nevéhez fűződik az Ifjú Muzsikusok Fesztiválja versenysorozat elindítása. A nemes cél azóta is töretlen: neves szakmai zsűri előtt megmutatni a tehetségeket, szakmai tapasztalatcserét teremteni a zenetanárok számára. A Liszt Ferenc Zeneiskola 1968 óta szeretettel és nagy odaadással ápolja a regionálissá nőtt versenyeit is.

Ugyanebben az évben Mikós bácsi kezdeményezésére valósult meg az első Országos Zenei Nevelési Konferencia. A nagyszabású vállalkozás célja az volt, hogy összefoglalja a zenei nevelés addigi eredményeit, találkozási és továbbképzési lehetőséget teremtsen a zenepedagógusok számára. Foglalkozott a zeneoktatás módszertani kérdéseinek rendszerezésével, valamint ismertté tette Győr város zenei életét ország-világ előtt. A megkezdett munka sikerét jelzi, hogy a konferenciák napjainkig folytatódnak.

A Liszt Ferenc Zeneiskola élén eltöltött bő tíz esztendőt Miklós bácsi „a férfikor rendkívül aktív periódusának, küzdelmes szakaszának” tekintette. Tanított, alkotott, szervezett, és tanult is egyben. A közművelődési és a zenei élet minden ágában ott volt, és valami újat hozott létre. Muzsikusként, zenei alkotások létrehozójaként is tisztelhetjük. Élete mottóját Csodaforrás című gyermekoperájának egyik áriájában fogalmazta meg: „Annyit ér csak minden ember, amennyit munkával megteremt.”

Igazgatása utolsó két évében elvállalta a Zeneművészeti Szakközépiskola vezetését is, azzal a feltétellel, hogy a zeneiskola irányítása is a feladata maradhat. Később, amikor a városi művelődési osztály élére került, akkor sem szakadt el a zeneiskolától. Gondja volt az iskola épületének fejlesztésére, ügyeinek támogatására.

Végig járva a tanári pálya minden lépcsőjét, a Győri Tanítóképzőben folytatta és teljesítette be tanári, és tudományos munkásságát.

Az utolsó időkig nyomon követte rendezvényeinket, együtt örült velünk sikereinknek.

Szerette a zeneiskolát tiszta szívéből!

Mi is hálával gondolunk Rá, emlékét megőrizzük.

Szakács Erika

intézményvezető

III.

Gyászol az egyetem Győrben - Emlékezés Nagy Miklós főiskolai tanárra

2018. szeptember 25-én a Széchenyi István Egyetem Apáczai Csere János Kar Dísztermében az ünnepeltek és ünneplők örömteli pillanatainak körében dr. Nagy Miklós nyugalmazott főiskolai tanár és kedves felesége átvették a tanítói rubinoklevelüket.

A diploma átvételétől elsuhant. A hetven év rövid volt, de az eredményes tevékenységhez nem, ez utóbbiért, az eredményesség köszönetéért került adományozásra az oklevél. Örültek a Kar oktatói, mert a Tanár úr életének kiteljesülése Győrött, a Liszt Ferenc utcában valósult meg. Az esemény után néhány héttel, november 15-én a Liszt Ferenc utcai épületen fekete zászló lengett. A Kar oktatóit szomorúság töltötte el, mert már történelem a Tanár út földi léte, hisz e napon eltávozott az égi világba. Vitte magával az égi mezőkre a zene szeretetét, a felhalmozott tudást, tapasztalatot, az általa a zene oktatására felkészített tanítványok sokaságának emlékét, szeretetét. Ami azonban ránk maradt, azzal gazdagodtunk, mert itt maradtak tetteinek nyomai, megfontolt szóbeli és a papírra vetett írásbeli javaslatai, intelmei.

Gazdag, több markáns szakaszra bontható életút fejeződött be november közepén, amely 90 éve kezdődött Rábacsanakon 1928. június 27-én. A polgári iskolai tanulmányait bejáróként Pápán végezte, majd az útja a közeli nagy múltú Pápai Tanítóképzőbe vezetett. A híres alma materben 1943-1948 között tanult, ahol elindult, illetve kiváló tanárai elindították a zenei pályán. Még 1948 nyarán kántorképesítő vizsgát tett. A tanítóképző ösztönző hatása, az apai szülői házából a zene, édesanyjától az éneklés szeretete 1948-ban Győrbe vitte, ahol a Zenekonzervatórium hallgatója lett, magánének, zongora, gordonka és klarinét szakon. A konzervatórium befejezése után 1951-ben már a pedagógiai tanulmányait fejleszti a Budapesten működő Apáczai Csere János Pedagógiai Főiskola győri kihelyezett tagozatán. Már a tanulmányai alatt bizonyította aktivítását, vállalkozói szemléletét így lett a zenei versenyek sikeres résztvevője, amelyet az elnyert díjak sokasága bizonyít. Felfedezi, használja azokat a színtereket, amellyel zenei ismereteit fejlesztheti, így kántorizál Felpécen és Gyömörén, kórusokat, zenekarokat vezet. Miután a pedagógiai tanulmányait munka mellett végezte szülőfalujához közel Győrszemere-hegyen, Gyarmaton, Gyömörén a tanítói diplomájával tanítóként tevékenykedik. Hatalmas munkabírásával mindenütt túllépi a tanítói feladatkört, vállalja énekkarok, zenei együttesek szervezését és működésének irányítását.

Dr. Nagy Miklós Gyömöre község díszpolgáraként (gyomore.hu)

Már 1951-ben a gyömörei általános iskolában igazgatói feladatokkal bízzák meg. Amikor - ha szükség van rá - a szülőfaluját, illetve annak térségét segítve a szakmai feladatokon túl, közéleti feladatokat vállal. Így dolgozik Téten a Járási Tanácson, mint oktatási csoportvezető, a Megyei Tanácson ének-zene szakfelügyelő. A gyermekek szeretete éltető erővé alakult át a pályája során, mert úgy érezte, hogy az embernek, amit adni tud, meg kell adnia a gyermeknek, így számukra gyermekdalokat, népdalfeldolgozásokat, színdarabokat, gyermekoperákat írt és vitt színpadra.

Életének mozgalmas szakaszát jelentik a hatvanas évek. Ének-zenei tanári feladatok lát el Győrben a Bercsényi Miklós Általános és Középiskolában, igazgató a Liszt Ferenc Zeneiskolában, majd az újonnan létrejött Zeneművészeti Szakközépiskolában úgy, hogy a feladatokat egy időben végezte. Ezt követően a Győri Városi Tanács Művelődési Osztályát irányította. Ez idő alatt, a nagy terhelés mellett a Zeneakadémián elvégezte a középiskolai énektanár és karvezető tanszakot, és diplomát szerzett.

Ezen évek kihívásait leghitelesebben a Tanár úr fogalmazta meg, amikor azt írja emlékirataiban: „Életemnek 1958-1970-ig terjedő időszaka a férfikor rendkívül aktív periódusa, küzdelmes szakasza volt. Lényemből fakadt, hogy amire vállalkoztam, maximálisra törekedve, maradéktalanul teljesítettem. Tanultam, tanítottam, alkottam, szerveztem."

A Tanár úr tevékenységeinek felsorolása nem teljes, de így is egy óriási szívet mutatnak, amely a tenni akarást fejezi ki az emberekért. Emberekért, mert emberi módon tudott mindenkit – legyen az gyermek, felnőtt, szülő, tanító, tanár, vagy egy kórusban éneklő idős kórustag – megszólítani. Őszinte, érdeklődő, segítő szavai tükrözték szakmájának, a zenének a harmóniáját, ritmusát.

Tanár úr joggal érezte, hogy a zenei élet fejlesztéséért tett sokrétű tevékenysége, egy olyan tapasztalatot adott számára, hogy azt rendszerezni kell azzal a szaktudással, amelyet az 1970-es években már birtokolt. Így pályafutására egy koronát tett, mert úgy döntött, hogy az aktív munkaviszonyban töltött éveinek utolsó 18 évét a Győri Tanítóképző Intézetben, majd Főiskolán tölti.

Jó döntés volt, hisz a zenei oktatásáról híres Tanítóképző egy kitűnő felkészültséggel rendelkező oktatóval gazdagodott. Az intézmény feladatrendszerében azonnal megtalálta a helyét és szerepét. Nagy hangsúlyt helyezett a kutatómunkára, az ének-zene tanítás módszertanára, a kórustevékenységre. Pár hónapos tevékenység után két kórust alapított és megteremtette annak a lehetőségét, hogy a hallgatók karvezetői képesítést is szerezzenek a tanulmányok során. Részt vett a Tanítóképző Intézetnek főiskolává történő átszervezésében. A létrejött Ének-zene Tanszék vezetője lett.

Kórusával, a Collegium Musicummal a sikerek sokaságát érte el. Nagyban elősegítette a gyakori kórusfellépésekkel, találkozókkal az intézmény hazai és nemzetközi kapcsolatainak fejlesztését, kialakítását. A Tanítóképzőben megtalálta azt a terepet, amelyen Ő magabiztos volt. Tevékenysége az oktatásszervezéstől, az oktatáson és a módszertani fejlesztéseken, az esztétikai tanulmányokon át, a tudományos munkában az egyetemi doktori cím megszerzéséhez vezetett. E nekrológ írójának kedves emléke az, mikor Tanár úr által végzett felmérés eredményeinek statisztikai feldolgozása során, az 1980-as évek elején gyötörték az akkor modernek számító asztali számítógépeket, amelyeknek adattárolása még magnó kazettákon történt. Órák hosszú sora kellett ahhoz, hogy pár száz adat hibamentesen a magnókazettáról beolvasásra kerüljön. Ma is tiszteletet érdemel az, hogy Tanár úr túl a 60. éven, az akkor még nem digitalizált világban minden áldozatot meghozott a kutatásának eredményességéért. A Képzőben eltöltött közel 20 év számára a kiteljesedés éve volt. Tanítványai számára emberségével, módszereivel a győri képzős éveket évtizedek távlatából is felejthetetlené tette.

Tanár úr tudatosan sikeres volt. Hitt a munkában, a szakmájából adódó kiegyensúlyozott létformában és így az emberekben. Ezért tudta feldolgozni azt a sok-sok feszültséget, nehézséget, amelyet az a kor, amelyet megélt, néhány részterületen magával hordozott. Az emberi nagyságával megtalálta annak a kornak is a szépségét mind otthon a szeretett családjában, mind a közéletben. Ezért tudta nyugdíjas éveit is boldogan és kiegyensúlyozottan megélni feleségével és a szeretett családjával. Szinte az élete utolsó napjáig a szellemi tevékenység, a helytörténeti kutatások, a természet és a szülőfaluja iránti szeretete az örömeinek forrása volt.

A kórusmozgalom Győrben, a megyében, országosan sokat profitált Nagy Miklós tanár úr életpályája során. A megyei zenei táborok, a zenei konferenciák kezdeményezése, Győr város zenei élete ma is hordozza a Tanár úr átgondolt tevékenységének egy-egy mozzanatát.

Most a szomorú hír hallatán, a megírt Visszaemlékezéseit ismételten kézbe vettem, más érzülettel láttam hitvallását az élet értelméről, amelyet úgy élt meg, ahogyan azt vallotta és rögzítette, eltervezte. Aki így tudta megélni életét, mint ahogyan azt Tanár úr megélte, az egy eredményes, boldog élet! Kívánjuk neki az égi boldogságot, a földről vitt zenei élmények és az égi kórusok körében. Mi pedig, akik ismertük soha nem feledjük!

Dr. Cseh Sándor

egyetemi docens, egykori kolléga emlékező írása dr. Nagy Miklós életútjáról, életművéről

KISALFOLD.HU

2018.11.27. 08:34