FITTLER KATALIN

A Diótörőtől a Teremtésig

Utánpótlás-nevelés a Müpában

Vannak programok, amelyek hagyományosan valamennyi korosztály érdeklődésére igényt tartanak, ilyen a Diótörő is, amely a karácsonyvárás időszakában évről-évre szerepel több helyszínen, különböző előadókkal, változatos koreográfiával. Az előre gyakran „kiszámíthatatlan” látványvilág jelenti az újdonságot, Csajkovszkij megunhatatlan zenéjéhez társulva. A repertoárokba való „bebetonozódás” tehát abból a közönségigényből fakad, hogy az „ugyanazt, de mégis másképp” elvárás jegyében ki-ki szinte saját Diótörő-készletet gyűjt az évek során. Generációkról generációkra öröklődik, mondhatni, kritikátlanul ez a Diótörő-néző hagyomány. Az érdeklődés intenzitását mutatja, hogy nem lehet elég előadásról gondoskodni, a teltház még a magasabb kategóriájú produkcióknál is szinte bizonyosra vehető.

2018-ban már november végén megkezdődött a Diótörő-járás a Müpában. November 25-én a Müpa rendezésében a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben került színre, decemberben 19-én és 20-án két-két alkalommal pedig a Fesztiválszínházban, a Nemzeti Táncszínház rendezésében. Igaz, internetes információ szerint a 25-i előadás rendezője a Szegedi Kortárs Balett. A lényeg: a Szegedi Kortárs Balett produkciója.

A 2018. november 25-i műsort a MATINÉKONCERTEK – Műhelytitkok sorozat keretében hirdették, „10-14 éveseknek” ajánlva. Ám az érdeklődő nem mindig figyelmes! Családi programmá lényegítve át a kínálatot, megannyi aprósággal is megjelentek. És nem kevesen voltak, akik csak ott és akkor döbbentek rá, hogy a „Műhelytitkok” azt volt hivatott – igaz, kellőképp burkoltan, tudatosítani, hogy lesz beszélgetés is… A moderátor Mohácsi Szilvia közreműködéséről csak kevés helyen lehetett értesülni.

Tény, hogy az apróságok csodálatraméltóan kitettek magukért! Pedig erőteljesen próbára lettek téve! Az első órában (!) a szünetig alig volt zene! Szerencsére – hasznosat az ezúttal életmentően kellemessel ötvözve – a színpadra szervezték a táncosok bemelegítőjét, így elsősorban erre irányult a legkisebbek figyelme (azon túl, hogy kétségkívül élmény lehetett számukra a hatalmas terem). A rendező-koreográfus Juronics Tamás a felnőttek számára élvezetes beszélgetőpartnere volt Mohácsi Szilviának, s az előre átgondolt, felépített beszélgetés kétségkívül koncentráltabb légkört érdemelt volna. Az, hogy időnként kérdésekkel, „szavazással” próbálták aktivizálni a gyerekeket, kevéssé meggyőző eszköz volt ahhoz, hogy ébren tartsák a figyelmet. Tény, hogy aligha számíthattak arra, hogy ilyen nagy számban lesznek olyan apróságok, akiktől aligha lehet elvárni még csak a csendben maradást sem… Ehhez képest nagyon kevés szülő kényszerült beszélgetés közben kisurranni a csemetéjével, és a nézőtér „alapzajára” igazán nem lehetett panasz. A kárpótlást a szünet jelentette, amikor játszótérként vették igénybe a többszintes tér minden kínálkozó lehetőségét (futópályától csúszdáig), és az örvendetesen nagy számban működő büfék remekül bírták az ostromot. „Kicsit uncsi volt” – talán ez volt a legszigorúbb kritika, ami egy kiskamasz szájából elhangzott…

Pillanatkép a Szegedi Kortárs Balett előadásából

A műsor második órája, a tényleges (rövidített) Diótörő e várakozás által felcsigázva még inkább hatásosnak bizonyult. Az 1975-ös, Ingmar Bergman-rendezte Varázsfuvola-film jutott eszembe – ezen az előadáson is a bőség zavarával küszködött volna az operatőr, annyi kedves-szép, átszellemült gyermekarcban lehetett gyönyörködni. Érdekes (vagy talán nem is annyira?), hogy a Marika és a Diótörő-herceg érzelmileg telített kettősét érezték hosszadalmasnak („akciószegénynek”) a kicsinyek – de szerencsére közeledett a finálé, amikor felszabadultan lehetett hangot adni a tetszésnek.

A zene varázshatalma ezúttal elégségesnek bizonyult, hogy a legkisebbek számára kétségkívül hosszú program végülis, mindent összevetve, sikeresnek bizonyuljon. De azért érdemesebb lenne máskor több körültekintéssel tálalni az előadást!

Pillanatkép a Szegedi Kortárs Balett előadásából (Csajkovszkij: A diótörő – Müpa)

Amikor a kevesebb: több – erre kaptunk mintapélda-értékű előadást január 1-jén. Immár több mint egy évtizedes hagyománya van annak, hogy újév napján újraélhetjük Haydn kései remekét, A teremtést. Fischer Ádámnak nemcsak az ötlet köszönhető, s nem is az jelenti vállalkozása legnagyobb értékét, hogy megannyi rangos külföldi zenekar tolmácsolásában, vezető szólisták közreműködésével hozza házhoz ezt az oratóriumot, hanem az az érzelmi töltés, amely sugárzik a karmesterből. A megunhatatlanság manifesztálódik évről-évre, s a kompozíciót ily módon mind alaposabban megismerő visszatérő hallgató (előbb-utóbb) azon veszi észre magát, hogy átvette a dirigens lelkesedését.

Az esti előadást megelőzően, A teremtés részleteiből fiataloknak meghirdetett újévi hangversenyre kerül sor (elsősorban a 12-16 éves korosztályra számítva). Jóllehet, némely műsorajánló kétórás produkciót harangozott be, 2019. január 1-jén egyórányi műsorban lelhettünk maradéktalan örömet. Fischer Ádám, mint „műsorvezető” – a hagyományos értelemben szinte elképzelhetetlen. Viszont az élmények megosztásának vágya, a mű részletszépségeinek felfedésére való törekvés rendkívül hatásos „kalauzzá” tette. Minden szavából sugárzott a mű iránti elragadtatás, ugyanakkor műhelytitkokat tárt fel, sőt, arra is talált lehetőséget, hogy bevonja az előadóművészet kreatív folyamatába a hallgatókat. Egyes mozzanatok különböző karakterizálása közül szavazhatott a közönség a neki leginkább tetszőre (hogyan ordítson az „állatkert-ária” megfelelő helyén az oroszlán, hogyan zümmögjön a rovarok raja) – és a kiválasztott verzió szerepelt a hamarosan felcsendülő részletben. Ezúttal is rendkívül széles volt a hallgatóság korosztálya – de itt egy pillanatig sem kellett aggódni esetleges rendzavarás miatt. Az egyetlen csengő cérnahangú kérdés a zenekar első hangjainál („Mit csinálnak?”) a szeretetteljes elmosolyodáson kívül arra inspirálta a rendszeres hangverseny látogatókat, hogy időnként próbálják elképzelni, mit érezhet-gondolhat, aki éppen itt-és-most van először komolyzenei rendezvényen. (Erre persze aznap aligha kerülhetett sor, hiszen volt más, zeneibb megfigyelnivaló!)

Fischer Ádám (Újévi koncert fiataloknak – Müpa)

Tekintettel a hangverseny kimondatlanul is „beavató” jellegére, a délutáni előadás szólistái magyar művészek voltak, akik magyarul énekeltek. Becsületükre legyen mondva, tökéletes szövegértést biztosítva. Rácz Rita, Megyesi Zoltán és Cser Krisztián mellett az esti hangverseny együttesei szerepeltek: a Magyar Rádió Énekkara (ők németül énekeltek, de Fischer Ádám ismertetője és főképp az interpretáció hangulata biztosította, hogy senki se értetlenkedjék emiatt), valamint a Düsseldorfi Szimfonikus Zenekar, amelynek jelenlegi vezető karmestere Fischer Ádám. Hasznos lehetett ez a délutáni rövid hangverseny a játékosoknak, akik ily módon az üres koncertteremben való próbát követően akusztikai tapasztalatot szerezhettek a teltházas teremről is. Fischer Ádám arra bíztatta hallgatóságát, hogy a megismert-megszeretett részletek után hallgassák meg egyvégtében is a művet. Remélhetőleg sokan felfedezték, hogy az esti hangversenyt élő adásban közvetítette a Duna TV, tehát hamar lehetőségük nyílt az élmény kiteljesítésére.

Jól kezdődött ez az esztendő!