Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben,

Ember lenni mindég, minden körülményben."

                              Arany János

 

KÖSZÖNTÉS ÉS EMLÉKEZÉS

1002

MAGYAR ZENEPEDAGÓGUS és ZENEMŰVÉSZ
SZÜLETÉSI ÉVFORDULÓJA

(2019.)

2. tervezet

 

Az évfordulókra vonatkozó ismertetéseink terjedelmét - néhány kivételtől eltekintve - kizárólag a figyelemfelkeltést szolgálják, minden teljességre való törekvés nélkül. Legfőbb cél az EMLÉKEZTETÉS kiváló jelenlegi és egykori kollégáink „KEREK” születésnapjára!

 

Köszönettel fogadjuk a további jelentősnek ítélt évfordulós információkat éppen úgy, mint az alábbi évszámokkal kapcsolatos hiány-pótlásokat, kiegészítéseket, korrekciókat, netán önálló írásokat!

 

Erre minden bizonnyal szükség lesz, mert az interneten kívül rendelkezésre álló magyar nyelvű lexikonok, lexikonszerű nyomtatott kiadványok is már 30-35 évesek, és a legtöbb esetben csak a születési dátumokat rögzítik… Megjegyezzük, hogy az életmű / legfontosabb munkahelyek-városok / rövid jellemzésén, bemutatásán túl egyéb konkrétumokra (pl. tanárok, tanulmányok helyszínei, időpontjai, fontos szereplések, kitűntetések, stb.) a csak kivételes esetekben vállalkoztunk, viszont ilyen irányú kiegészítéseknek szívesen adunk helyet az „évfordulósról” szóló külön írásokban!

 

Értesítéseiket előre is köszöni:

Dittrichné Vajtai Zsuzsánna és Zelinka Tamás

tamas.zelinka@gmail.com

0630/826-1746, 0620/493-7663

 

 

390 éve született

Kájoni János (kb. 1629., Kiskaján, Belső-Szolnok vármegye – 1687. április 25.,

Gyergyószárhegy) ferences szerzetes. (Maga is írja: "Natus valachus sum") Ő a

híres Kájoni-kódex alkotója, amely Erdély korabeli zenei gyűjteménye.

Orgonista, orgonaépítő, énekszerző- és fordító is volt. 1675-ben nyomdát alapít

Csíksomlyón;

Dettelbach Gaudencz Lipót (Magyaróvár, 1739. szeptember 22. – Kismarton 1818. október 18) ferences szerzetes, zeneszerző, orgonaművész. A mariánus tartományba lépett be, 1757-ben Malackán, 1759-től Pesten, 1761-től Pozsonyban, 1763-től Győrött, 1769-től Pozsonyban, 1771-től Nagyszombatban, 1773-tól Pozsonyban, 1778-tól Pesten, 1779-től Boldogasszonyban, 1791-től ismét Kismartonban volt a rendi templom orgonistája;ó

 

255 éve született

Bihari János (Nagyabony, 1764. október 21. –  Pest, 1827. április 26.)

zeneszerző, hegedűművész 1801-ben Pestre ment, ahol megalakította

híressé vált zenekarát. Működésének fénykora az 1820-as évek elejére tehető. A 19. század elejének legkiválóbb zeneszerzője és előadóművésze, a verbunkos stílus legjelentősebb képviselője volt. Lavotta Jánossal és Csermák Antallal együtt a magyar zenei romantika virtuóz triászát alkotta;

 

245 éve született

Csermák Antal György (Csehország, 1774–Veszprém, 1822. október 25.) zeneszerző, hegedűművész-tanár. Bécsben volt hegedűtanár, majd Magyarországra költözött, 1795-től a Pest-budai magyar színtársulat prímhegedűse. Gödöllőn Grassalkovich hercegnél hallotta játszani Bihari Jánost, a korszak legnagyobb hatású, cigány származású magyar hegedűvirtuózát. Vándormuzsikusi élete során az ország és Európa legkülönbözőbb részein bukkant fel. Veszprémbe 1818 után jutott el, ahol Ruzitska Ignác táncokat jegyzett tőle, amelyeket később kiadott a Magyar nóták Veszprém vármegyéből c. sorozatban. Biharival és Lavottával a verbunkos muzsika legjelentősebb képviselője volt;

 

240 éve született

Blahag József (Rajka, 1779 – Bécs, 1846. december 15.) karnagy, zeneszerző,

zenetanár. Kántortanítói oklevéllel kezdte zenei pályafutását. 1802-től a bécsi

Leopoldstädter Theater énekeseként tűnt fel. 1824-től a Peterskirche karnagya;

 

Loeffler János (Gyula, 1779. december 26. – Nagyvárad, 1849. február 8.) – éneklőkanonok, tanár;

 

 

230 éve született

Adler György (Moson-Szent János, 1789. április 20. – Buda, 1862. március 23.)

zeneszerző, karnagy feltételezhetően Joseph Haydn tanítvány volt. 1800-1827-

ig volt a győri székesegyház hangszeres zenésze és basszistája. Ekkor Budára

költözött, ahol már a következő évtől tagja volt a Mátyás-templom zenekarának. Egyik alapítója a Táborszky vonósnégyesnek;

 

Galántai Jakab István (Mezőkeresztes, 1789. október 29. – Budapest, 1876.

október 18.) drámaíró, műfordító, dalszerző, publicista, újságíró, a Magyar

Tudós Társaság levelező (1833) tagja. Az 1820-as–1840-es évek művelődési,

színházi és zenei közéletének jeles alakja volt;

 

Ruzitska György (Bécs, 1789 – Kolozsvár, 1869. dec. 2.) zeneszerző, tanár

Bécsi tanulmányai után sokoldalú zenészként báró Bánffy János házitanítója

Nagyfalun. 1819-től Kolozsvárott élt, ahol a Nemzeti Színház korrepetítora és

karmestere is. 1837-ben irányítása alatt szervezték át a Musicai

Conservatóriumot, melynek haláláig igazgatója is volt;

 

 

225 éve született

Barta János (1794 körül – Pozsony, 1874. augusztus) zeneszerző, tanár. A

magyar zene egyik legrégibb művelője. Sok dalt szerzett és írt egy zongora gyakorlókönyvet is;

 

Füredy László (Péteri, 1794. november 13. – Pest, 1850) zenetanár, zeneszerző.

1829-től pozsonyi orgonista, később bécsi csellista;

 

Zsasskovszky Endre, id. (Zsasskó, Árva vm., 1794. október  22.– Eger, 1866. április 18.) kántortanító, orgonista. Alsókubinban, majd Nárnesztón volt kántortanító;

 

 

220 éve született

Bartay Endre (ismert mint Bartay András is) (Széplak, 1799. július 4. – Mainz,

1854. október 4.) városi tisztviselő, a pesti Magyar Nemzeti Színház bérlőigazgatója, zeneszerző, zenepedagógus. A Pestvárosi

Énekiskola alapítója és első igazgatója volt;

 

Bräuer Ferenc (Pest, 1799. október 20. –  Pest, 1871. április 15.) zeneszerző, egyházkarnagy. 1819-től Pesten zenetanár, majd a Belvárosi templom karnagya. 1845-től haláláig a Nemzeti Zenede aligazgatója;

 

Dolezsalek Antal József (Lipnitz, Csehország, 1799. április 3. – Bécs, 1849.

augusztus 19.) az országos vakok intézetének igazgatója s a budapesti

zeneegylet alelnöke. 1823-ban Krumauban (Csehország) gimnáziumi

tanár és azon évben Prágában a császári és királyi mintaiskola igazgató-tanítója

lett, hol egy vak fiút a tudományokban és zenében oktatott és egyúttal a vakok

oktatási módszerében kiképezte magát; 1825-től a prágai gimnáziumban, 1830-

tól pedig a tabori főiskolában tanított. 1832-ben a Pesten alapított országos

vakok intézete igazgatójának hivatott meg és ezen állását 1833. szeptember 1.

elfoglalta; 1846. április 24-éig volt az intézet élén, midőn állásából

elmozdíttatott; azután Bécsbe ment, hol szintén a vakok, siketnémák és szellemi

fogyatékosok oktatásával foglalkozott;

 

Sárközy Kázmér (Nagybajom, 1799. március 10. – Pettend, 1876. február 16.)

politikus, alnádor, zene- és táncszerző. Tagja volt a Veszprém vármegyei

Zenetársaságnak is;

 

Schmidt Péter (Grabócz, 1799. augusztus 15. – Pécs, 1874. március 28.)

orgonista, karnagy, zeneszerző, zenetanár, és tanítóképző intézeti tanár,

Mohácson segédtanító, a Pécsi Székesegyház orgonistája, a Pécsi Dalárda egyik

megalakítója (1847), illetve újjáalakítója;

 

 

215 éve született

Bezerédj Amália, Bezerédj Istvánné  ( Szentistvánfa, 1804. április 15. –Máriavölgye, 1837. szeptember 21. ) író, muzsikus, tanár, az első magyar kottás-verses óvódai könyv szerzője: Flóri  könyve (1840). 1836-ban falusi szegények számára Hidjapusztán alapította az első óvodák egyikét. Írásai közül életében egy elbeszélése jelent meg;

 

Szerdahelyi József (Hódmezővásárhely, 1804. március. 9. – Pest, 1851.

február 18.) színész, operaénekes, zeneszerző, operarendező, fordító, zenekari

muzsikus, ének- és zenetanító;

 

 

210 éve született

Amtmann Prosper (Sellye, 1809. július 25. – Pécs, 1854. január 9.) fuvolaművész és zeneszerző. Németnek született, de magát magyarnak vallotta.

A pécsi Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumában érettségizett 1825-ben.

1829–35 között a bécsi Operaház első fuvolása volt. 1835-ben Erkel Ferenc

kísérte koncertjét Pesten. 1835–1839-ben hangversenykörúton járt, Európaszerte

koncertezett. Jó barátságban volt Theobald Böhmmel, akitől egy új

mechanikájú „Böhm-fuvolát” kapott. 1840-ben hazatért, majd Marburgban élt,

ahol zeneigazgató lett. 1842-45 között Grazban élt, majd Pécsett telepedett le;

 

Fáy István gróf (Pécel, 1809 – Füles, 1862. március 17.) zeneszerző,

műgyűjtő, máltai lovag, tanár. Fáji kastélyában évente háromszor "muzsikai

akadémiákat" rendezett. Neves könyvtárral és műgyűjteménnyel rendelkezett,

mintegy száz festményt a kastélyban állított ki;

 

 

205 éve született

Egressy Béni / eredetileg Benjámin / Sajókazinc, 1814. április 21. – Pest, 1851. július 17.) zeneszerző, író, operaénekes, színész. 1837-ben került a Pesti Magyar (1840-től: Nemzeti) Színházba, először karénekesként. Legalább 1839-től foglalkozott zeneszerzéssel; komponistaként a magyar férfikari irodalom, valamint a népies magyar dalszerzés egyik úttörője lett, s ő volt Petőfi Sándor verseinek első megzenésítője a nevesebb muzsikusok közül. Legmaradandóbb alkotása Vörösmarty Mihály Szózat című versének pályadíj-nyertes megzenésítése, amelyet 1843. május 10-én mutattak be a Nemzeti Színházban. Foglalkozott színművek, operaszövegek írásával és fordításával is. Egressy írta a Bátori Mária, a Hunyadi László,valamint a Bánk bán című operák szövegkönyvét, amelyek zenéjét Erkel Ferenc szerezte. Részt vett az 1848-49-es szabadságharcban. 1849 szeptemberében honvéd főhadnagyként ott volt a komáromi vár védői között. Itt írta a Klapka-indulót. A szabadságharc leverése után Klapka György menlevelével szabadult;

 

Liedl Lipót (1814 ­– Veszprém, 1876. szeptember 11. ) hegedűs, zeneszerző, tanár. 1837-ben hegedűsként került a székesfehérvári dóm zenekarába, és engedélyt kapott „hangász tanintézet” felállítására. Rövid időn belül hírnevet szerzett magának, több helyen (1841-ben Győrött) hangversenyt adott. A 19. században, Székesfehérvárott az egyik legjobb hegedűsnek tartották. 1849. május 1-jén Gabriel Ferenc (1812–1849) utódaként, másodkoncert-mesternek Veszprémbe a székesegyház zenekarába került. Zenetanítással is foglalkozott. Ő volt Auer Lipót első tanára. Művei a székesfehérvári és a veszprémi székesegyházi és a tatai Esterházy-féle kottagyűjteményben találhatók;

 

200 éve született

Szentkirályszabadjai Karsa András vagy Karsa Endre (Zsujta, 1819. május 4. –

Sátoraljaújhely, 1870. március 25.) jogász, vármegyei főügyész, zeneszerző,

tanár, 1848-as főhadnagy. Vezetéknevét később Karossa formában, keresztnevét

pedig Endre formában használta;

 

Karsa András vagy Karsa Endre, Szentkirályszabadjai (Zsujta, 1819. május 4. – Sátoraljaújhely, 1870. március 25.) jogász, vármegyei főügyész, zeneszerző, tanár,  1848-as főhadnagy;

Langer János (Sasvár, 1819. augusztus 28. – Budapest, 1889. szeptember 16.)zeneszerző, énekes, karnagy, tanár. Az első Magyar Dalárda alapítója volt;

Munczy Ádám (Börény, 1819-1888) klarinétművész, tanár, aki 1848-ban, a

forradalomban, Farkas Miska bandájában vett részt, majd 1873-ban Lajos fia

zenekarához csatlakozott és még Amerikába is eljutott;

 

Müller Frigyes (Sümeg, 1819 – Linz, 1854) zeneszerző, karmester, tanár.

Szénfy /Kohlmann/ Gusztáv (Nyíregyháza, 1819. augusztus. 17. – Miskolc,

1875. november 22.) zenetanár, népzenetudós;

 

Zsasskovszky Ferenc (Alsókubin, 1819. április 3. – Eger, 1887. december 1.)

karnagy és zenetanár;

 

 

195 éve született

Fáy Gusztáv (Pozsony, 1824. július 5. – Pest, 1866. május 19.) Franciaországban és Olaszországban tanult operaszerző,

tanár. 1843-ban Bartay András Szózat-pályázatán dicséretben részesült;

 

Kohn /Kohányi/ Sámul (Cohó, 1824 – 1899k. ) izr. hitközségi tanító. 1846-tól az óvodai nevelés területén tevékenykedett, kisdedóvó intézet tulajdonosa is volt;

 

Riszner József (Turócszentgyörgy, 1824 – Bruck, 1891) zenetanár tánckomponista. 1863 októberében kezdte meg működését Jászberényben. A zene és ének oktatásban az intézet szép eredményt ért el. Több alkalommal rendeztek nyilvános hangversenyt. A zongoratanító Riszner írta át Palotásy János műveit zongorára és segítette azok megjelentetését is;

 

Salamon János (Kolozsvár, 1824 – 1899) karmester, zenekarvezető. Az első

kolozsvári zenekarvezető, a magyarországi és erdélyi cigányprímások vezetője;

 

Stéger Xavér Ferenc (Szentendre, 1824. december 2. – Szentendre, 1911.

március 1.) operaénekes-tanár,

 

Zsasskovszky Endre (Alsókubin, Árva vármegye, 1824. január 21. – Eger, 1882.

május 15.) karnagy és zenetanár. Mint karnagy és zenetanár, valamint zeneszerző működött Egerben haláláig, 1882-ig;

 

 

190 éve született

Farkas Miska ( Győr, 1829. március 8. – Győr, 1890. február 24. ) győri zenekarvezető, a Dunántúl leghíresebb

prímása, zenetanár;

Nyizsnyay Gusztáv /született Nyizsnyánszky/ (Eger, 1829. október 12. –

Hódmezővásárhely, 1882. január 7.) vándorlantos, zeneszerző, zenetanár, a

„magyar trubadúr”;

 

 

185 éve született

Angster József (Kácsfalu,1834. július 7. – 1918. június 9.) orgonakészítő mester, Európa egyik legnevesebb és Közép-Európa egyik legkeresettebb

orgonagyártója, a magyar iparművészet kimagasló alakja;

 

Bogyó Alajos (Nemespann, 1834. június 11. – Pécs, 1906. július 22.) színész,

énekes, tanár;

 

Murska Ilma (Agram, 1834. február 5. – München1889. január 13.)

operaénekes-tanár;

 

Nikolits Sándor (Arad, 1834  – 1895) zeneszerző, zenepedagógus, a pesti

Nemzeti Zenede fuvolatanára, 1875-től a Zeneakadémia zeneszerzéstanára.

Nikolits tevékenysége elsősorban a pesti majd budapesti zeneiskolák, egyletek, zenés színházak megalapításához kötődött. Pedagógiai munkássága révén a korabeli zeneoktatás hagyományokat teremtő vezéralakjává vált. 1865-75 között a Nemzeti Zenede tanáraként, 1875-től a Zeneakadémia tanáraként folytatott pedagógiai tevékenységet. 1889-ben részt vett a „Magyar Zeneiskola" megalapításában, amelynek első igazgatója volt. 1894-ben alapította meg a Budapesti Zeneművészkört;

 

 

180 éve született

Berecz Ede (Boldog, 1839. július. 19. – Temesvár, 1910. május. 1.) karnagy,

zenetanár. 1861-ben a kolozsvári akadémiai templom orgonistája, 1863-ban

egyházi karnagya lett; egyúttal magán zongora- és énekmester volt;

 

Bignio Lajos (Pest, 1839. /1838 / április 25. – Bécs, 1907. november 7.)

operaénekes-tanár;

 

Bodorfi Henrik (1824–1875) énekművész-tanár;

 

Bogisich Mihály (Pest, 1839. január 10. – Esztergom, 1919. augusztus 7.)

zeneszerző, zenetörténész, zenei író, zenetanár, az MTA tagja. A budapesti tudományegyetemen az általános és az egyházi zenetörténelem magántanára (1881-től). A magyar katolikus egyházzene jelentős újítója, munkássága alapvető jelentőségű a magyar egyháztörténetben;

 

Nagy Lajos (Nyíregyháza, 1839 – Nyíregyháza, 1899) kántor, orgonaművész és

zeneszerző. Jelentős műve az „Általános Chorálkönyv”;

 

Carina Anna /Gschmeidler/ (Bécs, 1839. november. 12. – Budapest, 1885. május 7.) énekművész-tanár;

 

Hajós Zsigmond (Cegléd, 1839. május 14. – Budapest, 1911. június 25.)

operaénekes-tanár;

 

Pauliné Markovits Ilka (Pest, 1839. december. 24. – Cirák, 1915. november

18.) énekművész-tanár,

 

Puks Ferenc (Pest, 1839 – Budapest, 1887. július 30.) karmester, zeneszerző. 1882–83-ban a Zeneakadémia énektanára. Növendékei között

volt Blaha Lujza, Komáromi Mariska és Pálmay Ilka is;

 

Siposs Antal (Ipolyság, 1839. január 17. – Révfülöp, 1923. június 18.)

zongoraművész és zeneszerző. Már tanítványként, hangversenyeken feltűnést

keltett egyéni zongorajátékával. 1858-ban Liszt Ferenc magával vitte

Weimarba, ahol két esztendeig tanította. Hazatérve, 1861-ben Szirákon

zenetanárként helyezkedett el a Degenfeld grófi családnál. 1874-ben magán zeneiskolát létesített. A zenei élet vezető egyénisége volt;

 

Szabados Géza (Pest, 1839. július 31. – Budapest, 1903. szeptember 3.)

zenetanár, dalszerző. 1883-ban Zichy Géza védnöksége alatt magán zeneiskolát

nyitott Kecskeméten, amely 10 évig állt fenn;

 

 

175 éve született

Bach Albert [Bach Bernhard, Bach Bernát] (Gyula, 1844. március 24. –

Edinburgh, 1912. november 10.) – operaénekes, énekpedagógus, zenei és

művészeti író;

 

Erkel László (Pest, 1844. április 9. – Pozsony, 1896. december 3.) zongoratanár,

karnagy. Pozsonyba települt át, s haláláig ott folytatta karnagyi és zongoratanári

tevékenységét. Jóllehet Erkel László alkalmilag komponált is, ma főként Bartók

Béla tanáraként ismerjük;

 

Gobbi Alajos (Pest, 1844 –) hegedűművész-tanár, karnagy. Első zenei kiképzését a budapesti nemzeti zenedében nyerte, hol az énekben Engeszer M. és Wöhler G., zongorában és zeneszerzésben Thern Károly, a hegedüben pedig Ridley Kohne és Huber Károly voltak tanárai. Egy évet Münchenben töltött Laub H. oldala s vezetése mellett. 1863-ben első hegedüsnek szerződtették a pesti Nemzeti Szinházhoz, hol 1888-ig működött. Ekkor nyugalomba vonult. A Nemzeti Zenedében 1878-től tanított a hegedűtanszakon,  1885-től  a Nemzeti Zenede karnagyi állásával is megbizták;

 

Plotényi Nándor (Munkás, 1844 – Budapest, 1933): hegedűművész és

zongoraművész-tanár. 1862-ben Reményi Ede fedezte fel tehetségét, később

mint Reményi kísérője szerepelt. 1867-ben tartotta első önálló hegedűestjét

Pesten. 1870-től a Nemzeti Színház zenekarának tagja (hegedűs). Párizsban,

majd ismét Magyarországon élt (főként nagylázi birtokán);

 

Szautner Zsigmond (Tétény, 1844 – Budapest, 1910) egyházzenei karnagy,

zenetanár. Zeneművészeti munkásságát a budai egyházi zeneegyesületnél

kezdte, hol igazgatói állást foglalt el, későbben a budai zeneakadémiának lett

igazgató-karnagya. 1886. a fővárosi tanács ajánlatára ő nyerte el egyhangúlag a

belvárosi főplébánia megüresedett karnagyi állását. Az 1890-es évek elején

az országos magyar királyi zeneakadémiánál a liturgia tanárául nevezték ki;

 

170 éve született

Basch Vilmos (1849 –) operaénekes;

 

Bauer Henrik (Besztercebánya, 1849 – Szlavónia, ?) zeneszerző, zenetanár.

1873-ban az aradi főgimnázium tanára volt. 1877-ben lemondott állásáról és

Szlavóniába költözött. Legismertebb műve a Kivándorlók című operett, amelyet

Pesten is bemutattak. Több történeti és esztétikai is cikket írt;

Dubez Péter /Peter Dubez/Dubetz/ (1838 v. 48 v. '49 – 1889 v. '90)

hárfaművész-tanár. Előbb a pétervári opera, majd a pesti Nemzeti Színház,

később az Operaház zenekarának lett a tagja; Élvezte Richter János, Richard

Wagner szakmai tiszteletét, bizalmát;

 

Harrach József (Szászrégen, 1849. szeptember 14. – Budapest, 1899.

szeptember 15.) zenei író, pedagógus. 1873-tól haláláig a belvárosi

főreáliskolában német nyelvet és irodalmat, filozófiát, valamint rendkívüli

tárgyként éneket tanított. Emellett 1888-től a Zeneakadémián zenetörténetet,

pedagógiát, zeneesztétikát és poétikát tanított. 1889-től az intézmény titkári

feladatait is ellátta. 1890 és 1892 között állami kiküldetésben Németországban,

Svájcban, Franciaországban a zenei oktatást, nevelést és a zenei életet

tanulmányozta;

 

Krecsányi Sarolta ( Várpalota, 1849. január 26. – Budapest, 1908. április 5. )
színésznő, énekesnő, tanár.

Lányi Géza (1849 – 1908) cimbalomművész-tanár és nótaszerző a Népszínház

cimbalmosa volt, népszerű magyar nóták szerzője;

 

Saxlehner Emma (Pest, 1849. szept. 28. – Budapest, 1938): operaénekes-tanár;

 

Zicsi és vásonkői gróf Zichy Géza (Sztára, 1849. július 23. – Budapest, 1924.

január 14.) író, drámaíró, színműíró, zeneszerző, zongoraművész, belső

titkos tanácsos, császári és királyi kamarás, főrendiházi tag. Alig 14 esztendősen

egy vadászbaleset során elveszítette jobb karját (saját puskája roncsolta szét

jobb kezét). Elkeseredés helyett megkettőzött ambícióval valóságos

zongoravirtuózzá képezte magát, „bal kézre”. 1866-ban Pozsonyban lépett fel

először félkezű zongorajátékával, és nagy sikert aratott, majd 1867-ben Pesten

hangversenyezett. Mint zongoraművész egész Európában ismertté vált, és a

hangversenykörútjaiból befolyt jövedelmét szinte teljes egészében jótékonysági

célokra fordította, valamint kulturális mecenatúrát folytatott belőle. „Zách Klára

balladája” című művének bemutatója kapcsán elnyerte mesterének, Liszt

Ferencnek a támogatását és barátságát, és épp Liszt biztatásának hatására

fejlesztette tovább balkezes zongoratudását. Több alkalommal is együtt koncertezett Liszt Ferenccel, európai hangversenykörútjainak egy-egy állomáshelyén;

 

 

165 éve született

Antos Károly (Divišov, 1854. június 4. – Körmöcbánya, 1927. február 5.)

karnagy és zeneszerző karnagy. Antos Kálmán orgonaművész, zeneszerző,

karnagy apja. Prágában tanult, Grazban és Bécsben dolgozott. 1875–1881

között Veszprémben az egyházmegye orgonistája és helyettes karnagya. 1881-

től 1923-ig Körmöcbányán a vártemplom ének- és zenekarának karnagya,

valamint a gimnázium zenetanára;

 

Böhm Gusztáv (Pest, 1854. június 14. – Újpest, 1878. június 23.) a Nemzeti

Színház opera-rendezője, tanár;

 

Margitai József /született: Majhon József (Cserencsóc, 1854. március 9. –

Budapest, 1934. június 6.) állami képzőintézeti igazgató. Iskolai tanulmányait

végezve, megszerezte a képesítést az elemi (1874), a polgári iskolai tanítóságra

(1875) és a zenetanárságra (1879). Működését, mint községi tanító 1873-ban

Csáktornyán kezdte, hol 1879-ben állami képzőintézeti tanár és 1890-ben

igazgató lett;

 

 

160 éve született

Arányi / Goldberger/ Dezső (Szatmárnémeti, 1859. augusztus 18. –

Pesterzsébet, 1923. január 25.) operaénekes-tanár;

 

Györgyné Fischer Zsófia (1859 ?–1905) operaénekes-tanár;

 

Barna Izsó (Budapest, 1859. május 8. – Budapest, 1944) zeneszerző, karnagy,

zenetanár. Több nagy vidéki színházban, így Aradon, később a budapesti

Városligeti Színházban lett karnagy;

 

Beleznay Antal (Jászberény, 1857. január 13. – Nagyvárad, 1915. szeptember

26.) karnagy, zeneszerző, zenetanár. Jászberényben tanító (1870-es évek–1888),

majd a nagyváradi polgári iskola tanítója (1888–1897), a nagyváradi

főszékesegyház karnagya (1897–1915). Pályája elején, Jászberényben országos

hírű dalkört (Palotásy Dalárda) vezetett (1878–1888), majd Nagyváradra

kerülve elsősorban zeneszerzéssel foglalkozott. Több kiadást megélt iskolai énekgyűjteményt állított össze, ill. alapvető fontosságú, az alap- és középfokú ének- és zeneoktatásban nélkülözhetetlen tankönyveket, egyéb segédkönyveket írt és szerkesztett;

 

Brück Gyula (Nagykőrös, 1859. augusztus 20. – Debrecen, 1918. szeptember 9.) zeneszerző-tanár. Fontos műve: Zenei alaktan (Zeneköltészettan.) a klasszikus mesterek műveiből és a magyar zeneirodalom jelesebb termékeiből, valamint a magyar népdalokból vett számos – a szöveg közé nyomott – példával. Zeneiskolák, tanítóképzők és a magántanulás számára;

 

Csikai Gyuri (Torda, 1859 –) karmester. Salamon János országos hírű zenekarának a tagja, később a karmestere lett. Zenetanítással is foglalkozott;

 

Gokler Antal ( Zsomboly, 1859–) pedagógiai és zenei író. Középiskoláit Vásárhelyen végezte. A Temesvári Magyar Dalárda karnagya, a Romániai Magyar Dalosszövetség főkarnagya;

 

Franek Gábor (Trubek [Csehország], 1859. december 12. – Győr, 1930. február 9. ) zeneszerző, orgonista, tanár. Prágában tanult, majd zenei tanulmányait Berlinben folytatta. 1881-ben került Veszprémbe, ahol először brácsás, majd másodorgonista lett. 1884-ben karmesternek nevezték ki Pancsován (Szerbia), ahol 1890-től ő vezette a Magyar Dalkört. 1894-ben elnyerte Győrött a székesegyházi karnagyi állást. A Győri Ének- és Zeneegyleten belül létrehozta a filharmóniai osztályt. Igazgatója volt a Győri Ének- és Zeneegylet zeneiskolájának, karnagya az egylet énekkarának,

 

Gokler Antal (Zsombolya, 1859 –) pedagógiai és zenei író;

Kalár (Kinter) Károly (Pest, 1859. szeptember 7. –) zongoratanár, orgonista.

Pedagógiai munkája: Zeneelmélet a nemzeti zenede előkészítő, első, második és

harmadik osztálya részére példákkal és írásbeli gyakorlatokkal (1894);

 

Major J. Gyula (1859 –)zeneszerző, tanár;

 

Reich Irma (Széppatak, 1859. március 14. – Prága, 1930. július 5.) operaénekes-tanár;

 

Turolla Emma (1859–?) operaénekes-tanár;

 

Veres Sándor (Hejőcsaba 1859. április – Rákospalota, 1913. szeptember 30.)

operaénekes, tanár;

 

Vikár Béla (Hetes, 1859. április 1. – Dunavecse, 1945. szeptember 22.) etnográfus, műfordító, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja

folklorista, a La Fontaine Társaság elnöke, az országgyűlés jegyzője. A

Kalevala műfordítója. Már az 1870-es évek végétől népmesék és népdalok szövegeit jegyezte le gyorsírással. 1896 karácsonyán Borsod vármegyében kezdte el –Európában egyedülálló módon – fonográfra rögzíteni a népdalokat. Bartók Béla jegyezte le fonográffelvételeit. 1900-ban a Párizsi Világkiállításon megrendezett Ethnográfiai Kongresszuson ismertette módszereit és eredményeit. A nemzetközi etnográfia is számon tartotta ettől kezdve. Gyűjtései során mintegy hétezer dalt rögzített. 1911-ben választották be a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjainak sorába. Leghíresebb a finn eredetiből fordított Kalevalája;

 

 

155 éve született

Béres Mimi (1864-1946) operaénekes-tanár;

 

Eckhardt Antal (1863-1864? – Keszthely, 1932. október 18.) tanár, zeneszerző,

karnagy. Pályáját katonazenészként kezdte, másodkarmestere volt az 52-es

bakák zenekarának. Az 1890-es években a pécsi püspöki tanítóképző intézetben

tanított éneket, majd hegedűmesterként, egyúttal a Pécsi Dalárda karnagyaként

is dolgozott. 1909-1919 között a keszthelyi premontrei gimnázium ének- és

zenetanítója volt. Keszthelyi működése során művészi színvonalra emelte a

templomi zenét. Megalakította a Keszthelyi Ének és Zene Egyletet, amelyben

összefogta a város zenei társadalmát. Karnagya volt a Keszthelyi Iparosok

Dalkörének. Orgonatudományáról ismerték szinte az egész Dunántúlon.

Szárnykürtre;

 

Hodossy Béla (Kerca, 1864. január 3. –1943) tanítóképző-intézeti tanár. 1889-

ben tanítóképző tanári képesítést szerzett a nyelv- és történettudományi

szakcsoportból és a zenéből; ugyanez évben a sárospataki állami tanítóképzőhöz

került zenetanárnak. Foglalkozott a magyar zene törvényeivel, ritmusával és a

magyar zenetudomány irodalomtörténetével is;

Komáromi Mariska (Miskolc, 1864. június 3. – Pécs, 1936. október 23.) magyar

operaénekesnő, tanár;

 

László Árpád (Módos, 1864. december 14. – Marosvásárhely, 1960. szeptember

23.) magyar zeneszerző, zenepedagógus és zenekritikus. Zenepedagógusként a Caland-Breithaupt-módszert saját tapasztalataival egészítette ki; tevékenységét George Enescu is sokra értékelte;

 

Léh Jakab (Szentfülöp, 1864. április 28. – Szeged, 1944. szeptember 4.) kántor,

karnagy. 1882: Újvidéken kántor, 1893: megszervezte a Cecília énekkart, mely

megszűntéig (1944) a Délvidék legrangosabb énekkara volt;

 

Murka Gáspár (Szeged, 1864 – 1902) cigányprímás-helyettes;

 

Pásztory Pálma (1884–1960) hegedűművész-tanár.

 

Pintér József (Albertirsa, 1864–1893) cimbalomművész, tanár;

 

Ritter Lőrinc (Máriacell, 1864. március 28. – Veszprém, 1941. március 28. ) székesegyházi orgonista és karnagy. Bécsben orgonát és zeneszerzést tanult, 1879-ben államvizsgát tett. 1884-től a veszprémi székesegyház orgonistája, 1910 után karnagy, megtartva orgonista tisztségét is. 1917-től két évtizedig a városi zeneiskolában zongorát tanított. Hornig Károly püspök engedélyével 50 évig volt a veszprémi zsinagóga orgonistája. Munkásságának 50 éves jubileuma alkalmából XI. Pius pápától Pro Ecclesia et Pontific érdemkeresztet kapott;

 

Stoll Károly (Pest, 1864 – Budapest, 1922. január 27.) zeneszerző, tanár,

énekes és rendező;

 

Sztojanovics Jenő (Pest, 1864. április 4. – Budapest, 1919. január 28.)

bárzongorista, dómorgonista, zenekritikus, polgári iskolai igazgató, zeneszerző,

karnagy, orgonaművész, zenepedagógus; a Szent István-bazilika első karnagya,

ének- és zenekarának megszervezője, a Mátyás-templom karnagya, az elemi

iskolai énekoktatás hazai megalapozója; a Székesfővárosi Énekkar megalapítója

és vezetője, a Magyar Zenészek Országos;

 

 

150 éve született

Beck Vilmos (Pest, 1869. február 19. – Chicago, 1925. december 1.)

operaénekes-tanár;

 

Bodó Alajos (1869 – 1931) zeneszerző, zongoraművész-tanár;

 

Déri Jenő (1869 –1942) operaénekes-tanár;

 

Diósy Béláné / Händel Berta/ (Újpest, 1869. szeptember 30. – Budapest, 1927.

augusztus 1.) operaénekes-tanár;

 

Kéry Gyula (Buda, 1869. augusztus 3. – Budapest, 1919. február 22.) újságíró,

író, zeneszerző. 1890–92-ben a Pécsi Figyelő, 1892. máj.–nov.-ben a Győri

Hírlap, 1892–93-ban a Pécsi Napló segédszerkesztője, 1893–94-ben a Budapesti

Hírlap munkatársa. 1895-ben megindította a Művészeti Lapokat;

 

Kun László (Sarkad, 1869. augusztus 18. – New York, 1939): karmester,

cimbalomművész-tanár és zeneszerző. 1895-ben a kolozsvári Nemzeti Színház,

1896-ban a budapesti Nemzeti Színház karmestere. 1897–1908 között a Vígszínház karnagya. 1901-től a Zeneakadémia tanára. 1909-ben ismét a Nemzeti Színháznál működött, mint karmester;

 

Küzdő Viktor (1869–?) hegedűművész-tanár.

 

Márkus Dezső (1869 –1948) magyar karmester, tanár. Különböző prózai

színházaknál kezdte pályáját, majd 1895-ben az Operaház korrepetitora lett.

Három évvel később a prágai Német Színházban kezdte operadirigensi

pályafutását. Működött Amszterdamban, majd a budapesti Operaháznál, végül

1911-ben ő lett a Népopera, később Városi Színház főzeneigazgatója. Ebben a

minőségében éveken keresztül vezette a második budapesti dalszínházat;

 

Pazeller Jakab /Jacob Pazeller/ (Baden bei Wien, 1869. január 2. – Budapest,

1957. szeptember 24.) zeneszerző, karmester, zenetanár. 1895-ben a bécsi Carl

Theater karmestere lett. 1896-tól katonakarmester volt Aradon, majd

Herkulesfürdőn. 1903-ban komponálta a Herkulesfürdői emlék című keringőjét.

Ennél is ismertebb dala az „Akácos út”, amelyet szintén a herkulesfürdői

promenád ihletett;

 

Poldini Ede (Pest, 1869. június 13. – Vevey, 1957. június 28.) zeneszerző és

zongoraművész;

 

Vasquez de Molina grófné, sz. Ucelli Italia (Trieszt, 1869. március 24. – ? ,

1945): operaénekes-tanár. 1890-ben az Aida címszerepében lépett fel először.

1912-ben a budapesti Operaház magánénekese. 1917-ben örökös tag, 1932-ben

tiszteletbeli tag lett,

 

 

145 éve született

Adorján Jenő (Nagykároly, 1874. március 24. – Gödöllő, 1903. szeptember 18.)

hegedűművész-tanár, zeneszerző. Dolgozott Párizsban, Lübeckben, majd a

düsseldorfi operában és városi zenekarban, mint koncertmester.

Hegedűdarabokat és gyakorlatokat komponált;

 

Balázs Árpád, medgyesi (Kolozsvár, 1874. november 16. – Budapest, 1941. március 23.) zeneszerző, tanár, dalköltő;

 

Dr. benyói és urbanói gróf Benyovszky Rudolf (Nagylég, 1874. szeptember 29. – Nagylég, 1955. december 25.) jogász, nagybirtokos, hegedűművész, zeneszerző, hangszerkészítő, festő. 11 évesen már egy jótékonysági koncert

szólóhegedűse volt. Később mestere, Hubay Jenő jubileumi koncertjén is

játszott. A zeneszerzésbe is belevetette magát, ezen a téren Weiner Leó

tanítványa volt, több szerzeményét a pozsonyi rádió is közreadta.

Tanulmányozta az olasz hegedűket, főleg a Stradivarit, sőt otthonában saját

maga is készített hegedűket, szám szerint 24-et ;

 

Berkovits Lajos (1874–) hegedűművész, tanár;

 

Gyenes Izsó (Szepsi, 1874. július 8. – Budapest, 1961. augusztus 27.)

hegedűművész, pedagógus. Már tizenkét éves korától katonai, majd színházi

zenekarokban működött. Egyik alapítója volt az Orsz. Magy. Zeneszövetségnek

(1901. okt. 8.). Kaposváron vonósnégyes-társaságot, zenekart szervezett. Akkor létesítette a Harmónia Zenemű és Hangszer Vállalatot, amely hangversenyek és operaelőadások rendezésével nyolc évig vezető szerepet játszott Kaposvár és Somogy megye kulturális életében. Késő öregségéig zenepedagógusként működött Győrött, Budapesten, Balassagyarmaton. Sokat tett a süket és nehezen nevelhető gyermekek zeneoktatása érdekében. Ehhez új hangjegyírási formát dolgozott ki és feltalálta „a vonóshangszerre szerelhető kéztámasztót”. Eredményeit szaklapokban, folyóiratokban megjelent cikkekben és tanulmányokban ismertette;

 

Lichtenberg Emil (1874 - Budapest, 1944. december 6.) karnagy. 1902-től

1907-ig az Operaház korrepetitora. 1907-től 1925-ig karmestere volt 1908-ban

megalapította a Budapesti Ének- és Zenekar-egyesületet, s ezzel Bach, Händel

és az oratórium-stílus kultuszának magyarországi kezdeményezője lett; évrőlévretöbb oratóriumot mutat be, gyakran saját bevezető előadása kíséretében. Számos opera- és hangverseny-ismertetést írt. Munkásságának súlypontját mégis mindvégig a vokálszimfonikus zeneirodalom hazai terjesztése adta. E célja megvalósítása érdekében már 1908-ban megalakította a Magyar Nők Karegyesülete, majd 1910-ben a Budapesti Karegyesület elnevezésű éneklő közösségeket;

 

Mambriny Gyula (Budapest, 1874. február 23. – Budapest, 1928. január 16.)

hegedűművész és pedagógus.1907-től a budapesti Zeneakadémia tanára volt

(1922-től a hegedű-tanárképző vezetője);

 

Pécsi /Prichystal / József (Biskupitz, 1874 – Budapest, 1958) karmester,

zeneszerző. Kezdetben katonakarmester, később a MÁV, illetve a Vasutas

Szakszervezet központi zenekarának vezetője és országos főkarnagya. Számos

zeneműve közül a leghíresebb a fagottra, klarinétra és zongorára épülő etűdje, a

 „Dörmögő Dömötör Istók gazda udvarán”, amely évtizedekig volt a TV esti

meséjének a szignálja;

 

Saja Sándor (Öcsöd, 1874. – ?) erdélyi magyar kántortanító, ének- és zenetanár,

karnagy. A debreceni tanítóképző elvégzése után (1893) a budapesti

Zeneakadémián szerzett tanári oklevelet magánnövendékként (1912). 1893-tól

Szatmárnémetiben református kántortanító, majd egy évtizeden át a

szatmárnémeti Református Főgimnázium ének- és zenetanára, ugyanakkor a

helybeli Református Énekkarnak és az Iparos Otthon Dalkörének karnagya,

1929-től a Romániai Magyar Dalosszövetség egyik országos karnagya. Kis

Choralkönyvet adott ki az erdélyi református énekeskönyv új dallamaihoz

(Kolozsvár, 1923);

Seprődi János (Kibéd, 1874. augusztus 15. – Kolozsvár, 1923. március 6.)

erdélyi magyar zenetörténész, folklorista. zenepedagógus, zenetörténész,

folklórkutató. 1904-től haláláig a kolozsvári református gimnázium tanára. Úttörő népzenegyűjtői munkássága Kodály Zoltán és Bartók Béla tevékenységét néhány esztendővel megelőzve indult. Régi zenei emlékeink feltárásával, a ref. egyházi ének archaikus dallamvilágának kutatásában és népszerűsítésével éppúgy érdemes munkát végzett, mint a székely népdalok gyűjtésével és művészi feldolgozásával, a magyar népdal történelmi rétegeződésének vizsgálatával;

 

Szeghő Sándor (Budapest, 1874. február 8. – Budapest, 1956. augusztus 3.)

karmester, zeneszerző.1904-től katonakarmesterként működött, 1905-ben

Vavrinecz Mór karnagysága idején a budapesti Mátyás-templom orgonistája

volt. 1919-től a Budai Dalárda karnagya lett;

 

Székely Arnold (Budapest, 1874. november 6. – Montréal, 1958. szeptember

24.) zongoraművész, pedagógus. 1907-től lett a Zeneakadémia (zongora,

módszertan) tanára, majd 1920-tól 1939-ig a zongoratanárképző vezetője.

Zongoristaként itthon és külföldön is több sikeres koncertet tartott. 1939-ben,

hatvanöt éves korában nyugdíjazták, ám ezután is dolgozott: a Fodor zeneiskola

tanáraként. 1948-ban Párizsban tartott zenepedagógiai előadást. 1951-ben

Kanadában telepedett le, és ott is tanított, sőt, – idős kora ellenére – még

előadóművészként is fellépett;

 

Vargha Viktor (Devecser, 1874 –?) hegedűművész-tanár, karmester. A

Székesfővárosi Magyar Zeneiskolában kezdett tanítani, az 1. világháború

éveiben katona, 1918 után hegedűtanfolyamok vezetésével bízták meg. Számos

európai hírű művész tanára volt. A két háború között a Vígszínház és a

Székesfővárosi Zenekar hangversenymestere, első hegedűse a Budavári

Koronázó Főtemplom és a Szent István Bazilika zenekarának. 1940-ben, a

Budapest Székesfőváros Vörösmarty Mihály Községi Gimnáziumból ment

nyugdíjba;

 

Vincze Zsigmond (Zombor, 1874. július. 1.–Budapest, 1935. június 30.)

karmester, zeneszerző. A Budapesti Zenekedvelők Egyesületének iskolájában

tanult. Pályáját Debrecenben kezdte. Énekesek zongorakísérőjeként

hangversenyezett. 1894-től az Operaház zenekarának koncertmestere volt.

1898-tól Komjáthy János, 1901-től Krecsányi Ignác társulatánál karmester.

1903-tól haláláig a Király Színház tagja – kivéve az 1928–1930 közötti szegedi

szerződést;

 

Zsedényi Aladár, teljes nevén: Zsedényi Aladár Ernő (Szabadka, 1874. július

18. – 1934 és 1941 között) tanító, hírlapíró és zeneszerző, tanár;

 

 

140 éve született

Árvai József ( Sümegmihályfa, 1879. március 9. –  Veszprém, 1953. május 28.) cigányprímás;

 

Császár Mihály (Pápa, 1879. január 18.  –  Budapest, 1926. szeptember  5.) tanár, műfordító, zeneszerző, művelődéstörténész. Zeneszerzőként több misét, egyházi éneket és kísérőzenét szerzett. A magyar művelődés története c. összefoglaló műve kéziratban maradt;

 

Farkas Imre (Debrecen, 1879. május 1. – Budapest, 1976. március. 25.): költő,

operettíró, zeneszerző, zenetanár;

 

Felhő Rózsi Vidos Dánielné (1879  – 1963) énekmnűvész-tanár;

 

Gábor József (Balassagyarmat, 1879. május 14. – Illéspuszta/ Iliasov, 1929)

operaénekes, színész, rendező, tanár. Az I. világháború körüli évtizedek egyik legjelentősebb magyar énekese, majd énektanára volt. Tanítványai

közül megemlítendő Pataky Kálmán (1896-1964) személye, aki a XX. század

egyik legnevesebb magyar tenoristája volt;

 

Geszler Ödön (Budapest, 1879. május 4. –  Budapest, 1959. december 25.)

zenetanár, zeneiskolai igazgató, zeneszerző, zenei író. 1909: a székesfővárosi

Közép- és Felsőfokú Zenetanfolyam énektanára, 1912: a Székesfővárosi

Felsőbb Zeneiskola, a Német u. polgári fiúiskola és a Nemzeti Zenede tanára,

1917-19: a Pesti Napló zenekritikusa is. 1922-43: nyugdíjazásáig ig., 1923: a

székesfővárosi zenetanfolyamok szakfelügyelője;

 

Novák Károly (Budapest, 1879 – Budapest, 1979) karnagy, zeneszerző, tanár.

1910-16 között saját zeneiskoláját vezette; 1914-18-ban a Ludovika Akadémia

ének- és zenetanára volt. 1900-tól karnagyként a Tungsram Dalkört, a

Pamutipar Rt. Dalkörét, az Országos Postaaltisztek Dalkarát, a Sennefelder

Dalkört, stb. vezette;

 

Sziklai Szeréna (Budapest, 1879. január 2. – ?) operaénekes-tanár;

 

Szoyer Ilona / Soyer Ilona / (Debrecen, 1879. július 24. – Budapest, 1956.

február 2.) opera-énekesnő, tanár. A színpadtól visszavonulva énektanítással foglalkozott;

 

Tessényi Margit (1879-1957) zongoratanár, zenei szakíró;

 

Vagyon Géza (1879  –  1932) zeneszerző-tanár;

 

 

135 éve született

Balázs Béla / eredeti nevén Bauer Herbert/ (Szeged, 1884. augusztus 4. –

 Budapest, 1949. május 17.) költő, író, filmesztéta, filmrendező, filmfőiskolai

tanár. A 20. századi magyar kultúra egyik jeles egyénisége, akinek műveinél is

jelentősebb szellemi hatása – többek között – a barátaira (Bartók Béla, Kodály

Zoltán, Lukács György, Fülep Lajos, Hauser Arnold, Mannheim Károly) és a

filmesztétikára;

 

Beck X. Ferenc (Budapest, 1884  –) énektanító, zeneszerző;

 

Bodon Pál (Horka, 1884. augusztus 7. – Soltvadkert, 1953. február 12.)

zeneszerző, zenepedagógus. Segédkezett Bartók és Kodály népdalgyűjtésében. 1910-től a kecskeméti városi zeneiskola igazgatója. Pedagógiai munkássága mellett komponált és neves szerzők műveit hangszerelte. 1937-ben Kodály Háry János-partitúráját kiszenekarra hangszerelte át. 1949-ben vonult nyugalomba. Halála után jelent meg Az intonálás iskolája népzenénk énekkari gyakorlata és a fizika tükrében c. munkája (Bp., 1953);

 

Budanovits Mária (Szabadka, 1884. augusztus 12. – Budapest, 1976. május 7.) énekesnő-tanár;

 

Csányi Mátyás (Szeged, 1884. december 6. – Arad, 1962. március 6.) romániai

zeneszerző, zenetanár, színházi karmester;

 

Gajári István (Budapest, 1884. november 22.  – Budapest, 1939. február 12.)

újságíró, zeneszerző;

 

Győri Emil / Álnevei: Traian Cornea, André Durois, Henry F. Clark, Boris D.

Sibleff, Pueblo del Cazartos, Irwing Berlin. / (Temesvár, 1884. július 30. –

Bukarest, 1941. március 2.) erdélyi magyar zeneszerző, tanár, szövegíró,

színműíró. Angliában kezdett zeneszerzéssel foglalkozni. A két világháború

között egyike a legsikeresebb operett-, táncdal-, sanzon- és nótaszerzőknek;

 

Haselbeck Olga (Budapest, 1884. február 19.– Budapest, 1961. október 16.)

operaénekes-tanár;

 

Horváth Dezső (Tótkomlós, 1884. szeptember 5. – Budapest, 1968. április 15.)

zongoraművész-tanár, zeneszerző. Vidéki városokban hangversenyezett.

Érdemeket szerzett Chován Kálmán- és Erkel Ferenc-relikviák gyűjtésével;

 

Keéri-Szántó Imre (Budapest, 1884. január. 12. – Budapest, 1940. február. 22.)

zongoraművész és pedagógus. 1912–1919-ben a Székesfővárosi Felsőbb

Zeneiskola tanára és a fővárosi zenetanfolyamok szakfelügyelője. 1918-tól

haláláig zongoratanár a Zeneművészeti Főiskolán;

 

Kilényi Ede / Edward/, id. (Békés, 1884. január 25. – Tallahassee, USA, 1968.

augusztus 15.) hegedűművész, zeneszerző, zenepedagógus. 1930-tól főleg

Hollywoodban működött és filmzenét írt. Több hegedűművet, egy

vonósnégyest, színpadi zenét is komponált. Gershwint is tanította;

 

Nagypál Béla, Friedenstein (Budapest, 1894. július 19. – Budapest, 1968. június 30.) magyar színházi karmester, zeneszerző;

 

Péterfi István dr. (Fegyvernek, 1884. július 21. – Budapest, 1962. május 9.)

újságíró, zenekritikus. 1953-tól haláláig a Zenei Alap vezetője;

 

Pikéthy Tibor (Komárom-Újszőny, 1884. március 28. – Vác 1972.

július 21.) zeneszerző, karnagy, orgonaművész. Előbb Pannonhalmán, később

Ravazdon, majd 1915-től Vácott lett tanító. Ez utóbbi városban a püspöki

székesegyház karnagya és orgonistája tisztet is betöltötte. Itt jelent meg könyve

1916-ban Schubert (Franz) és emlékei Magyarhonban címmel. 1946-ban

egyházzenei igazgató lett. Néhány évig a Nemzeti Zenedében is tanított.

Nevéhez fűződik az első állami támogatású zeneiskola alapítása Vácott, ahol

igazgatóként zeneelméletet és összhangzattant oktatott. Tiszteletére a váci Zeneművészeti Szakközépiskola 2004-ben felvette a nevét;

 

Pilinszky Zsigmond (Budapest, 1884. május 5. – Budapest, 1957. december 9.)

énekművész-tanár;

 

Schwalm Ferenc (1884-1944) zenekari nagybőgőművész-tanár. 1928-tól a

Filharmóniai Társaság zenekarának tagja.1924-től tanított a Zeneakadémián;

 

Szamosi Elza (1884-1924) operaénekes-tanár;

 

Szendrei Alfred [Aladár] (Budapest, 1884–1976) karmester, zeneszerző,

zenetanár;

 

Visó Márk (Felsővisó, 1884 –?) énekművész-tanár. Számos hangversenyt adott

Budapesten és vidéken is. 1906-tól tagja volt az Operaház énekkarának. Neve

szerepel az OMIKE zenekarának és énekkarának névsorában;

 

 

130 éve született

Ada Adrienne (Budapest, 1889 – ) énekesnő, tanár;

 

Balabán Imre (Budapest, 1889. december 26. – Budapest, 1947. május 16.) biztosítóintézeti vezérigazgató, a magánbiztosításügy szakértője, zongoratanár, zongoraművész és népzenegyűjtő. 1913-ban elvégezte az aacheni technikai főisk. biztosítási tanszakát.  Mint muzsikus az igazi magyar népdal és a modern zene propagálásában szerzett érdemeket. 1910-ben végezte el a Zeneművészeti Főiskola zongora- és zeneszerzési tanszakát. Tanárai között volt Bartók Béla. Ugyanebben az évben a reichenbergi színház karmestere. 1911–12-ben a Fodor Zeneisk. tanára. 1911-ben titkára az akkor megalakult Új Magyar Zene Egyesületnek (UMZE). 1910–14 között részt vett a Bartók Béla és Kodály Zoltán kezdeményezésére megindult népdalgyűjtésben, főként Kolozs és Hunyad vm.-ben. Mint zongoraművész elsőnek játszotta Mo.-on Debussy műveit. 1923-ban átvette az UMZE vezetését. 1945-ben az újjáalakult UMZE elnökévé választotta;

 

Bányay Aladár (Nagybecskerek, 1889. január 20. – Budapest, 1973. június 5.)

zeneszerző, zenetanár;

 

P. Budanovits Mária /Budánovits/ (Szabadka, 1894. augusztus 12. – Budapest, 1976. május 7.) operaénekesnő, tanár, az Operaház örökös tagja, Palotay Árpád operaénekes, rendező felesége. voltA Zeneakadémián tanult, tanárai Maleczky Bianka és Anthes György – voltak.  Nyugdíjaztatása után énekpedagógiával is foglalkozott, tanítványai dicsérték szakmai felkészültségét.

 

Diskay József  (Tapolca, 1889 – Los Angeles, 1960. június  6.) operaénekes. 1929-től Hollywodban a hangosfilm egyik első énekes sztárjaként élt és dolgozott. A pittsburgi rádió egyik vezetője volt, egy időben énekiskolát is fenntartott;

 

Farkas Sándor (1889 –) operaénekes, tanár;

 

Gábriel Ferenc (Budapest, 1889. január 2. – Budapest, 1968. május 29.)

hegedűművész, főiskolai tanár. Négy évet töltött Dessauban a Hofoper

koncertmestereként. Hazatérése után másodhegedűs a Hubay-vonósnégyesben.

1922–1959 között a Zeneművészeti Főiskolán a hegedűtanszakon és

kamarazenét tanított; egy ideig a vonós-főtanszakot vezette. Működése a

magyar hegedűpedagógia terén nagy jelentőségű. Világhírű tanítványai közé

tartozik Martzy Johanna és Varga Tibor;

 

Gervay Erzsi (Budapest, 1889. március 7. – Budapest, 1971. január 14.)

operaénekes, tanár;

 

Hanák Árpád (1889 – 1941) zongoraművész, zenetanár. 1910-től 1920-ig a

pécsi zenei élet irányítója volt, mint művész és pedagógus. 1920-tól a Fodor Zeneiskola tanára;

 

Hilbert Janka (Budapest, 1889. január 1. – Budapest, 1957. április 1.)

énekművész, tanár;

 

Kiss Angyal Ernő (1899-1968) zeneszerző, korreepetitor-tanár;

Koch Lajos (Budapest, 1889. október 8. – Budapest, 1977. december 25.)

magyar könyvtáros, zene- és színháztörténész, tanár;

 

Láng Erzsébet / Kecskeméti Pálné / (1889. december 14. –Washington, 1959.

november 23.) csembalóművésznő. 1908-1911-ig Bartók Béla zongoristatanítványa Budapesten, 1943-1945 között pedig Bartók legszűkebb baráti köréhez tartozott New York-ban;

 

Lányi Viktor (Rákosfalva, 1889. augusztus 8.– Brüsszel, 1962. október 22.)

zeneszerző, író, műfordító. Kitűnő prozódiával, magas színvonalon fordított le számos operát magyarra. Fordításai közé tartozik a teljes Tetralógia (Wagner: A Nibelung gyűrűje); a Parsifal (Wagner), a Falstaff, A végzet hatalma, a Don Carlos (Verdi) stb., a Turandot (Puccini);

 

Maleczky Bianka (Budapest, 1889. január 14.–Budapest, 1946. május 14.)

operaénekes, zeneakadémiai tanár. 1912–1925 között az Operaház

magánénekesnője volt, 1921-től tanított a budapesti Zeneakadémián;

 

Németh Mária (Körmend, 1889. március 13. – Bécs, 1967. december 28.)

operaénekes, tanár;

 

Radics Jenő (Bilke, 1889. január 27. – Budapest, 1951) szabad bölcsész, zeneszerző, tanár, dalszövegíró.

 

Rezik Béla (Arad, 1889 – 1973. december 6.) énektanár, karnagy. A Zeneművészeti Főiskolán 1910-ben középiskolai ének-zenetanári oklevelet, a Nemzeti Zenedében 1914-ben pedig végbizonyítványt szerzett. 1911-től a budapesti II. kerületi Állami Főreál iskola /1938-tólToldy Ferenc Gimnázium/ énektanára. 15 évig a budavári Mátyás-templom szólóénekese és a Székesfővároisi Énekkar korrepetitora. A Palestrina Kórus alapító tagja és 7 évig főtitkára. A budapesti III. kerületi Törekvő Dalkar, a Csepeli Papírgyári Dalkar, a Goldberger-gyári és a Süss-gyári Dalkar karnagya;

 

 

125 éve született

Anday Piroska, Rosette Anday (1894. december 22. – Bécs, 1977. szeptember

8.) operaénekesnő, tanár;

 

Békefi Ernő (Bakonykút, 1894. január 1. – Rajka 1972. márvcius 3.) tanító. Elemi iskoláit Romándon, a középiskolát Veszprémben végezte. 1923-tól haláláig Rajkán volt tanító. Egyenes ági rokonai között ma is sok zenepedagógus és művész van. A község lakosaiból zenekart és énekkart szervezett, az iskola tanulóiból színjátszó csoportot hozott létre. A második világháború alatt a lengyel menekültek parancsnoka volt. Ebben az időben bíztak rá egy zsidó internálótábort, amit a tőle telhető emberséggel vezetett. 1945 után kezdte el Liszt Ferenc rajkai őseinek kutatását, könyvet is írt ebben a témában. 1972. március 3-án halt meg Rajkán. Hamvait a rajkai katolikus templomban helyezték örök nyugalomra, itt látható a munkásságát megörökítő emléktábla is. A rajkai általános iskola 1990-ben vette föl a nevét.

 

Braun Dezső (Temesvár, 1894. április 27. – Temesvár, 1940. február 15.)

romániai magyar zenekritikus, zenetanár;

 

Farkas Márta (Balassagyarmat, 1894. márc. 25. – ) hegedűművésznő. Farkas Ferenc pusztavérti (Komárom megye) földbirtokos, tb. megyei főjegyző, Nógrád megyei ny. aljegyző leánya. (Anyja: Burány Mária). Kisgyermekkorában feltűnt rendkívüli tehetségével, 9 éves korától a Zeneakadémián tanult, Hubay Jenő tanítványaként 1910-ben végzett, 1914-ben művészi oklevelet nyert. Tehetségéről a sajtó elragadtatással írt. Több hazai és külhoni turné után hároméves Észak-Amerikába szóló szerződést kapott, de a világháború kitörése megakadályozta utazását, jelentősen befolyásolva nemzetközi pályafutását. Itthon, 1923-ban volt mesterével, Hubay Jenővel adták elő Bach kettős versenyét frenetikus sikerrel;

 

Fenyves Jenő (Budapest, 1894 –) karmester, zeneszerző, zenetanár;

 

Fodor Kálmán (Naszály-Billegpuszta, 1894. március 21. – Győr, 1961. március 30.) énektanár, orgonaművész. Tanítói oklevelét 1913-ban szerezte meg a Dunántúli Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyházkerületi Soproni Tanítóképző Intézetben. Másodtanító Somlószőlősön 1913–1914-ben. 1914-től Rozsnyón kántortanító. 1923-ban a győri evangélikus iskola énektanítója és a gyülekezet kántora. 1925–26-ban a Győri Evangélikus Iskolaigazgatója. Újjászervezte és vezette az egyházi énekkart és az iskolai gyermekkórust. Tervei szerint építette át 1926-ban a pécsi Angster-cég a győri evangélikus öregtemplom orgonáját. Hosszabb ideig orgonistája volt a Kossuth utcai neológ zsinagógának is. Vezette az Iparos Dalkört, később a Richards gyár énekkarát. Az iskolák államosítása után rövid ideig kántori szolgálatot végzett. 1952-től 1957-ig a Győri Állami Liszt Ferenc Zeneiskola igazgatója;

 

Gstettner Alice / Molnár C. Pálné / (Korneuburg, Ausztria, 1894. október 15. –

Budapest, 1978. március 9.) énektanár.1949–1958 között a Liszt Ferenc

Zeneművészeti Főiskolán tanított. Német származása ellenére az olasz

módszerrel oktatott: ragaszkodott ahhoz, hogy tanítványai az elvégzett anyagot

magyar és eredeti szöveggel egyaránt elsajátítsák. Nyugdíjba vonulása után

ismét magánúton tanított;

 

Krausz Mihály (1894 –) zeneszerző, tanár;

 

Herz Ottó (Eperjes, 1894. december 31. – New York, 1976. január 5.)

zongoraművész, kiváló kamarazenész és zongorakísérő. Elsősorban, mint

zongorakísérő vált világhírűvé, de közreműködött számos kamarazenekari

hangversenyen és szonátapartnere volt sok hegedűsnek és csellistának. A két

világháború között számos magyarországi Bartók- és Kodály-koncert

közreműködője volt. 1933-tól 1938-ig a Fodor zeneiskolában tanított;

 

Katona Jánosné Benkő Anna (Hévíz, 1894. május 29. – Budapest, 1963.

november 6.) énekes-tanár. A galgahévízi népi együttes egyik alapító és

szervező tagja;

 

Kígyósi Árpád (Budapest, 1894. február 11. –) zenetanár, kottaszerkesztő,

közreadó (Fodor Zeneiskola, Budapest, Kígyósi Zeneoktatói Munkaközösség);

 

Klafszky Henrik (Sásony, 1894. április 13. – Sopron, 1990. december 10.)

karnagy, zenepedagógus, banktisztviselő. 1945 után részese volt a soproni zenei élet újjászervezésének. A szimfonikus zenekar tagjaként szívügyének tartotta Sopron egyházzenei életének feltámasztását, templomokban is muzsikáltak. 1952-ben Klafszky a postás zenekart vezényelte, Petőházán 10 évig vezette a zeneiskolát. 1949-ben a banktól nyugdíjba vonult. 1963-tól szerepelt a Soproni Ünnepi Hetek zenei programjain, tanított a zeneiskolában, játszott a szimfonikus zenekarban;

 

Koudela Géza (Kalocsa, 1894. március 25. – Budapest, 1939. június. 21.) pap,

zeneszerző, hitoktató, egyházzenei igazgató, pápai kamarás. 1920: átment az

esztergomi főegyházmegyéhez hitoktatónak. 1928: az Egyetemi templom

karnagya és a KPI énektanára. 1928-39: a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola

egyházzenei tanszakának tanára. Az Országos Liszt Ferenc Társaságnak 1933-

tól ügyvezető igazgatója, 1934-től alelnöke, a Muzsika társszerkesztője;

 

Kövesdi Rezsőné, Braun Gina (Pécs, 1894. február 2. – Budapest, 1989. március 3.) zongoraművész-tanár. 1915-ben, 21 éves korában diplomázott Szendy Árpádnál, Liszt Ferenc tanítványánál. Tanulmányai befejeztével a Fodor

zeneiskolában tanított. Kísérő- és kamaramuzsikusként koncertezett Telmányi

Emillel és Hubay Jenővel;

 

Léner Jenő (Szabadka, 1894. június 23. –New York, 1948. november 29.)

hegedűművész, a nevét viselő vonósnégyes alapító primáriusa. Az Operaház

zenekarának tagja, majd Smilovits Józseffel és Hartman Imrével triót alakított,

melyet később Róth Sándor bevonásával vonósnégyessé bővített. A

vonósnégyes, mely sokat köszönhetett Weiner, Leó vezető irányításának, 1919-

ben Szegeden mutatkozott be. Bécsben 1920-ban játszottak először és még

ebben az évben Olaszországban tettek hangversenykörutat, majd Ravel

meghívására Párizsban léptek fel. 1923-ban Angliában telepedtek le. Évenként

mintegy 120 koncerten játszottak. Európán kívül 1929-ben és 1930-ban New

Yorkban szerepeltek, majd beutazták az egész USA-t és Kanadát is. 1935 – 36

nyarán Svájcban, 1937 nyarán Angliában kamarazene-kurzust tartottak;

 

Id. Magyari Imre (Debrecen, 1894. szeptember 10. – Budapest, 1940. április

27.) korának egyik leghíresebb prímása volt;

 

Maleczky Oszkár (Budapest, 1894. február 6 – Budapest, 1972. február 22.)

operaénekes, tanár. Harminc éven át, 1932-1962-ig tanított a Zeneakadémián

éneket és színpadi játékot;

 

Mészáros Anna, Bodonyi Lászlóné (Újpest, 1894. június 26. – Budapest, 1977.

június 12.) zongoraművész-tanár. Rövid ideig a Nemzeti Zenedében tanított,

majd átvette édesanyjának, magán zeneiskoláját. Ez élete végéig fönnállt, ahol

az ötvenes évektől fiával, Bodonyi István hegedűművésszel és leányával,

Bodonyi Anikó zongoraművésznővel tanított együtt. A hatvanas évektől

zeneoktatói munkacsoportot is vezetett;

 

Micsey Józsa (1894–) operaénekes-tanár;

 

Miklósvári Gyenge Anna (Kézdivásárhely, 1894. március 20. – Philadelphia,

1955. március 21.) magyar színésznő, opera-énekees, tanár;

 

Molnár C. Pálné, Gstettner Alice (Korneuburg, Ausztria, 1894. október 15. –

Budapest, 1978. március 9.) énektanárnő. Előbb saját magán-zeneiskolájában,

1949–1958 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanított;

Nobilis Tibor (Budapest 1894. szeptember 17.-Mosonmagyaróvár, 1960. február 15.)egyházzenész, kántor, karnagy. Zenei tanulmányait a Kecskeméti Városi Zeneiskolában (zongora) és Harmat Artúrnál (egyházzenei ismeretek) folytatta. 1922-1926 között az egri főszékesegyház orgonistája és helyettes karnagya, 1926-tól a magyaróvári katolikus plébániatemplomban a Magyaróvári Egyházi Énekkar karnagya volt, de vezényelte a Magyaróvári Férfidalárdát is. 1936-ban vezetésével Esztergomba és Visegrádra kirándult a templom kórusa, ekkor föl is léptek Esztergomban;

 

Nagypál Béla (Budapest, 1894. július 19. – Budapest, 1968. június 30.) magyar

színházi karmester, zeneszerző;

 

Szabó György Polikárp (Juta, 1894. július 4. – Esztergom, 1979. január 5.)

ferences szerzetes, zeneszerző, tanár. 1921-1930 között a gyöngyösi teológián

tanított dogmatikát és zenét. Zenei tehetségét fölismerve a ferences rend

segítette zenei képzését külföldön is, 1926-ban a bécsi zeneakadémián, 1928-

ban Rómában az Egyházi Zeneakadémián tanult. 1930-ban egyházzenei

doktorátust szerzett. 1931-34-ben a gyöngyösi főiskolán kívül a váci püspöki

szemináriumban is oktatott zenét. 1934-től 1950-ig Szolnokon tevékenykedett,

12 éven át, mint rendfőnök plébános és esperes, 1940-42-ben rendi

kormánytanácsos, hitoktatási felügyelő volt, tanított, plébániai énekkart

szervezett és dirigált. Mint zeneszerző főleg orgonaműveket komponált;

 

Szamosi Elza /Szamossy / (Budapest, 1884. március 8. – Budapest, 1924. július

14.) opera-énekesnő-tanár. Színésznői pályafutását Németországban kezdte.

Csak 1903-ban lépett fel először Magyarországon, amikor megnyitották a

Királyszínházat. Később a Népszínházhoz szerződött, de 1904-ben már az

Operaház társulatának tagja. Kiváló drámai énekesnő volt. Amerikában

vendégszerepelt 1906-ban, de egy évre rá visszatért az Operaházhoz. 1917-ben

végleg megvált az Operaháztól, és Bécsben énekiskolát nyitott. Később ismét

fellépett operettekben. Főbb szerepei: Bizet: Carmen, (Carmen), Puccini:

Bohémélet (Mimi), Puccini: Pillangókisasszony (Cso-Cso-Szán), Eugene

D’Albert: Hegyek alján (Márta);

 

Szatmári Tibor (Budapest, 1894. szeptember 23. – Budapest, 1942. november

12.) zongoraművész-tanár. 1924-ben lett a Nemzeti Zenede tanára, majd a 20-as

évek végétől haláláig a budapesti Fodor Zeneiskolában tanított. Számos kitűnő

tanítványt nevelt. Főként Schumann műveinek volt hivatott előadója;

 

Szenkár Dezső (Budapest, 1894. január 28. – Budapest, 1962. december 5.)

zeneszerző és karmester, tanár. Innsbruckban, Stockholmban, Berlinben,

Helsinkiben, majd Párizsban működött. 1939-ben visszatért Budapestre. Főként

színpadi műveket és könnyűzenét írt;

 

Ulbrich Hermin /Mártony Ferencné/ (1894-1981) gordonkaművész-tanár, az

első hazai vonósnégyes megalapítója;

 

Vermes Jenő (1894-1970?) operaénekes-tanár. 1911-ben debütált a Városi

Színházban, ahol több főszerepet is énekelt (Brogni, Sarastro, Rocco). Az 1930-

as években szerződött az Operaházhoz. A kórus tagja volt, de énekelt számos

comprimario- és karakterszerepet is;

 

Vigh Jenő (1894-1960) zenekritikus, író, operaénekes;

 

Zádor Jenő (Bátaszék, 1894. május 11. – Los Angeles, 1977. április 5.) magyar

1922-től a bécsi Új Konzervatórium tanára volt. 1935. A budapesti

Zeneművészeti Főiskola tanára.1939. Kivándorolt az Egyesült Államokba, ahol

még abban az évben bemutatták Kolumbusz c. operáját. Művei a XIX. sz.

végének stílusát idézik, elsősorban Reger és Richard Strauss volt rá hatással.

Kiváló drámai érzékkel rendelkezett. Operákat, szimfóniákat, kamarazenei

műveket, dalokat és zongoraműveket komponált. Számos filmzenét is szerzett

Hollywoodban. 1922-től a bécsi új konzervatóriumban, 1935-től a budapesti

Zeneakadémián tanított. 1939-ben kivándorolt az USA-ba. 1940-től

Hollywoodban tanított és főként filmzenéket komponált;

 

 

120 éve született

Bakkay Gyuláné Dávid Nelli (Alsó-Jára, 1899. május 22. –) zongoratanár

(Művelődési Központ és Állami Zeneiskola, Békés);

 

Baranyai István (Szépmező, 1899. április 24. – ) erdélyi zenekritikus,

zenetanár;

 

Bárdos Alice (Budapest, 1899. február 3. – 1944) hegedűművész-tanár. 1926-

ban a szombathelyi városi zeneiskola hegedű-tanszakának vezetője, a

Kultúregyesület zenekarának hangversenymestere, és megalapította a

Szombathelyi Kamarazene-társaságot, majd 1935-ben a szombathelyi

Collegium Musicumot. A Magyar Holocaust áldozata;

 

Bárdos Lajos (Budapest, 1899. október 1. – Budapest, 1986. november 18.)

zeneszerző, karnagy, zenetudós, karnagy, zenetudós. 28 évesen meghívást kapott Harmat Artúrtól a Zeneakadémia egyházkarnagy-képző tanszakára. Később a középiskolai énektanár- és karvezetőképző valamint a zenetudományi tanszakon is tanított. Legtöbb tantárgyának (hangszerelés, prozódia, kargyakorlat, magyar népzene, transzponálás, partitúraolvasás, összhangzattan, zeneelmélet, ellenponttan, formatan, népdaléneklés, magyar egyházi népének, katolikus egyházi népének, egyházzenei formatan) anyagát is maga dolgozta ki. Szívügyének tekintette a magyarországi énekkarok számának és színvonalának növelését. 1929-től a Palestrina Kórus élén főleg oratóriumokat mutatott be. 1941-ben a Palestrina és a Cecília Kórus egyesítésével megalapította a Budapesti Kórust, 1942 és 1962 között a budavári Mátyás-templom ének- és zenekarának karnagya. 1931-ben – Kerényi György és Kertész Gyula társaságában – megalapította a Magyar Kórus folyóiratot és

azonos nevű kiadóvállalatot. Húsz év alatt kb. 2000 művet adtak ki egyfelől régi mesterek, másfelől fiatalabb magyar zeneszerzők tollából. A kiadott gazdag

zeneirodalom bemutatására sok iskola részvételével hangversenyeket

szerveztek, ezzel elindították az Éneklő Ifjúság mozgalmat. A

cserkészmozgalmon belül megindította és elterjesztette a városi ifjúság körében

is a népdaléneklést (101 magyar népdal). Gazdag zeneszerzői munkásságát (kb.

600 mű) népdalfeldolgozások, misék, motetták, költők verseire írt kórusművek,

színpadi és drámai kísérőzenék, dalok, hangszeres művek alkották.

Zenetudósként tankönyveket, tanulmányokat, könyveket írt. Híresek Bartók,

Kodály és Liszt kutatásai. Bárdos Lajos halála után sorra alakultak a nevét

viselő iskolák. Ezek az alakulás sorrendjében a következők: Dunakeszi,

Budapest (Baranyai utca), Tapolca, Fehérgyarmat, Mezőkövesd, Nagyatád,

Mezőtúr, Hajdúszoboszló, Budapest (Alsó-erdősor u.). A 9 Bárdos iskola

kétévente országos találkozót rendez, ahol egy közös hangversenyen mutatják

be tudásukat. Bárdos Lajos írásai a Parlandóban: A mazurkák népi skálái,

1978/4.; Összerakó játék, 1978/6.; Szétszedős játék, 1978/7-8.; Bach nyitókadenciái,

1978/9.; Schubert harmóniák, 1978/10.; Schubert új hangzatai,

1978/11.; A hangközök jelzői, 1978/12.; Mindegyikből kétféle, 1979/1.;

Pentafónia, 1979/4.; Ketten külön, ketten együtt (Egy sajátos kezdőképlet)

1979/5.; Szerkezet és színezet, 1979/3.; Bartók “szűkszavú” dallamai – I. rész,

1979/6.; II. rész 1979/7-8.; A „négy betű” történetéből, 1979/9.; Mozart és az

organika, 1979/10.; Mozart és a “tengely”, 1979/11.; S vagy D? 1979/12;

Nápolyi dominánsok, 1980/1.; Plagális formaterv - I. rész 1980/2.; II. rész

1980/3.; Vikariáló hangok dallamban és harmóniában - I. rész 1980/4.; II. rész

1980/5.; Mixtúrák (Chopin dicsérete), 1980/6., Mikrokozmosz-problémák,

86

1980/7-8.; Csak - finálisz - I. rész 1980/9.; I1. rész 1980/10., - III. rész:

1980/11., (Kodály zenéjében), - IV.rész: 1980/12., Dallam-vetület

népzenénkben és Bartóknál, 1981/2., Bartók honvágy-dallama, 1981/3., Régi

hangzat új helyen (Schubert újításaiból), 1981/4., Háromféle pentatónia - I. rész:

1981/5., - II. rész: 1981/6., Törpetonalitás Bartók műveiben, 1981/7-8.,

Pentaton akkordok, Bartók műveiben, - I. rész: 1982/1., - II. rész: 1982/ 2.; III.

rész 1982/3.; Heptatonia tertia I. rész 1982/4.; II. rész 1982/5.; Tizenkétféle

kvartszexakkord, 1982/6-7.; Araszoló mozgás I. rész Kodály: op. 3. I., 1982/10.;

II. rész Kodály: op. 5.l.,1982/11.; Célharmonizálás (Kodály: Op. 11. 2.),

1983/3.; Lasso – Liszt – Kodály - I. rész 1983/6-7.; II. rész Vezetőhang nélkül

1983/8-9.; A hatodik hármashangzat, 1983/11.; Kóda-akkord, 1984/3.; Bartók

és a rend (közreadja: Póczonyi Mária), 1989/11.;

 

Csákváriné, dr. Takács Erzsébet (Balassagyarmat, 1899. aug. 28. – Gödöllő, 1981.) Zenetanár. Az Amizoni Nőnevelő intézet tanára. Polgári iskolai, középiskolai, tanítóképző intézeti és zenei szakiskolára képesített zenetanár;

 

Csámpai Ivó (Fiume, 1899. július 24. Fiume – München, 1984. október 18.)

cigányprímás, zeneszerző, zenetanár;

 

Czövek Erna (Orsova, 1899. december. 13. – Budapest, 1983. március. 30.)

zenetanár, zeneiskolai igazgató. 1920-1947 között a Fővárosi Zenetanfolyam

zongoratanára. 1945 után a tömegzenei nevelés, az új típusú zenei oktatás egyik

élharcosa: 1947-től 1950-ig a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium, majd a

Népművelési Minisztérium zenei előadója; 1950-52-ben a budapesti Bartók

Béla Zenei Gimnázium zongora- és szolfézstanára; 1952-től 1962-ig a Fővárosi

Zeneiskola Szervezet 1. sz. körzeti zeneiskolájának igazgatója. Sokat tett a

magyar zeneoktatás modernizálásáért. Előkészítette a vidéki zeneiskolai hálózat

államosítását. – Főbb művei: Zongora Ábécé (1946); Zongoramuzsika 6 kötet

(1951); Zongora-iskola I. (1975); Miniatűrök, zongorára (1975); Zongora-iskola

II. (1977.); Emberközpontú zenetanítás, módszertan (1979.). Az 1960-as és

1970-es években a Parlando Szerkesztőbizottságának tagja volt. Emlékét a Tóth

Aladár Zeneiskola és a nevét is viselő budakeszi Czövek Erna AMI ápolja a

legaktívabban; és a nevét is viselő budakeszi Czövek Erna AMI ápolja a

legaktívabban. Czövek Erna Parlandóban megjelent írásaiból: Gondolatok az

ismeretterjesztésről, 1962/2., Hivatásos zenészek képzése (ISME), 1964/7-8., A

zenepedagógia kapcsolata a mai zenével, 1969/3., Az egyéni fokozatosság elve

a technika megalapozásában (Martienssen), 1971/5;

 

Diskay József / Klein József (Tapolca, 1889 – Los Angeles, 1964) operaénekes,

tanár;

 

Engel Iván (Békéscsaba, 1899. október 6. –  Bázel, 1985. december 16.)

zongoraművész, egyetemi tanár.1921-ben mutatta be első önálló hangversenyét

a Zeneakadémián, ahol 10 évig tanított zongora és zongora kötelező tárgyat.

1925-ben meghívták a kairói zeneiskola tanárának, ahol 1927-ig volt. Ezután

Berlinben élt. A második világháborút követően a budapesti Zeneművészeti

Főiskola tanára lett 1956-ig. 1956-tól Svájcban élt;

 

Falk Géza (Budapest, 1899. január. 16. – Pozsony-Ligetfalu /SK, Bratislava-

Petržalka, 1945. március 29.) 1922-ben végezte a Zeneművészeti Főiskolát. Négy évig volt a budapesti Zsidó gimnázium zenei vezetője. Elméleti könyvei:

Általános zeneelmélet: Zenei formatan. Kompozíciói: Furulyás; Kinyilatkoztatás (oratóriumok); vonósnégyes, fúvóstrió, dalok. F. azok közé a magyar zenészek közé tartozik, akik a zsidó népi zene alapjain komponálnak;

 

Farkas Jenő (1899–1949) I. Ferenc József utolsó prímása. 14 éves volt, amikor

megalapította együttesét;

 

Gábriel Ferenc (Budapest, 1889. január 2. – Budapest, 1968. május 29.) magyar hegedűművész, főiskolai tanár. Budapesten a Zeneakadémián Hubay Jenőnél, majd Párizsban tanult. Ezután a Hofoper koncertmestereként négy évet töltött a németországi Dessauban. Miután hazatért, a Hubay vonósnégyes másodhegedűseként szerepelt. 1922 és 1959 között a Zeneművészeti Főiskola tanára volt a hegedűtanszakon. Kamarazenét is tanított és egy időben ő vezette a vonósfőtanszakot is;

Hajdu Anna (Kemecse, 1899. október 13. – Budapest, 1988. november 15.

hangverseny-énekesnő, énektanár. Hivatásos működésének befejezése óta fiatal énekesek hangképzőjeként vált ismertté;

 

Hajós László (1899) hegedűművész, tanár;

 

Halász Gitta (Lipik, 1899 – Budapest, 1968. május 8.) operaénekes. Élete utolsó éveiben énektanítással foglalkozott;

 

Hanák Árpád (Budapest, 1889 –) zenetanár, zongoraművész;

 

Harsányi László (Nemesszalók, 1899. március 26. – Budapest, 1976.

szeptember 26.) kántortanító, karnagy,

 

Herczeg László (1909-kb. 1994) zenetanár;

 

Hoór-Tempis Erzsébet (Budapest, 1899. július 30 – Budapest, 1981. október

20.) énekművész-tanár. 18 éves korától éneket tanított. 1924-ben meghívta a debreceni Városi Tanács a Városi Zeneiskola ének tanszakának vezetésére, itt tanított 1947-ig. Debrecenben zeneóráin növendékeit művészi igényességre nevelte. Művelt muzsikus, kiváló műfordító is volt (5 nyelven beszélt), lefordította a műdalok és operarészletek (áriák, együttesek) szövegeit; zongorán kísért, kosztümöket-kellékeket tervezett és készített. Kiváló énekmester, ismerte a teljes énekes szakirodalmat (az összes jelentős operát), remekül zongorázott, kiváló pedagógus volt, az énekesszólisták több generációja került ki keze alól. Tóth Aladár 1947-ben meghívta a bp.-i Operához énekmesternek, ahol haláláig tanított. A budapesti Zeneművészeti Főiskola ének-főtanszak tanára volt 1949-62 között nyugdíjazásáig;

 

Kaposi Gyula (Kiskunfélegyháza, Pest vm., 1899. január 18. – Budapest, 1970. október  2.) pap, tanítóképzői zenetanár. 1931. a szegedi római katolikus tanítóképző zenetanára; 1932: a budapesti Zeneművészeti Főiskolán zenetanári oklevelet szerzett; Az 1940-es évek elején a Hittudományi Főiskola énektanára, a szegedi Püspöki Tanoncotthon igazgatója és egyházzenei szakfelügyelő. A Katolikus Legényegyletek csanádegyházmegye elnöke, az Országos Egyházzeneművészeti Tanács tagja, az Országos Magyar Cecília Egyesület csanádegyházmegye igazgatója, a Szegedi Testgyakorlók Körének társelnöke. Egyházzenei előadásokat tartott Szegeden és környékén. Kántorképzői tantervet készített;

 

Lajtai Lajos (Budapest, 1899. április 13. – Budapest, 1966. január 12.)

zeneszerző, tanár;

 

Laki Farkas Jenő (Répcelak, 1899 – 1949) prímás, zeneszerző, tanár.

I. Ferenc József utolsó prímása (a királygyűrű tulajdonosa). 1932-től a Magyar

Cigányzenészek Országos Egyesületének alelnöke, a Fráter Lóránt Társaság

tagja;

 

Laurisin Miklós (Kalocsa, 1899. augusztus 21. – Budapest, 1949. november 6.)

zongoraművész-tanár és zeneszerző. 1922-től a Nemzeti Zenede, 1924-től a

Fodor Zeneiskola, 1930 – 46 között a Zeneművészeti Főiskola tanára;

 

Maleczky Bianka (Budapest, 1889. január 14.–Budapest, 1946. május 14.)

Operaénekes-tanár. 1921-től tanított a Zeneakadémián;

 

Ormándy Jenő, Eugene Ormándy /eredetileg Blau-Ormándy Jenő/ (Budapest,

1899. november 18. – Philadelphia, 1985. március 12.) magyar származású

amerikai karmester, zeneszerző, karnagy, zenetudós.1914-ben a budapesti

Zeneakadémián diplomázott Hubay Jenő hegedűtanítványaként. 1917-ben

professzorrá nevezték ki. 1921-ben New York-ban koncertmester lett, ott is

telepedett le. 1924-től karmester volt New York-ban, 1931–1936 között

Minneapolisban. 1936-ban ment Philadelphiába, ahol előbb Leopold Stokowski

mellett a Philadelphia Orchestra állandó karmestere, majd 1938–1973-ig

zeneigazgatója volt. 1945-ben ő mutatta be Bartók Béla 3. zongoraversenyét;

 

Sándor Renée /Ster/ 1899. július 8. – Budapest, 1977. augusztus 29.) zongoraművész-tanár. 1945 előtt a Goldmark Zeneiskolában, 1949-től a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán (1951–54) tanította a zongorakötelező tárgyat;

 

Schirger Géza (Budapest, 1899. október 19. – Dunaújváros, 1981)

zongoratanár, zeneszerző, karmester. 1926-34-ig a Royal Orfeum

másodkarmestere, 1934-ben a Flóra Balett munkatársa. 1952-54. között a

veszprémi zeneiskola igazgatója. 1955-től a dunaújvárosi zeneiskola

igazgatóhelyettese. 1966-ban nyugállományba vonult. 1974-től a Dunapataji

Állami Zeneiskola solti tagozatának szerződéses zongoratanára;

 

Seress Rezső /született Spitzer Rudi / (Budapest, 1889. november 3. – Budapest,

Józsefváros, 1968. január 11.) zeneszerző, zongorista. Leghíresebb dala, a Szomorú vasárnap (Gloomy Sunday) világsláger lett;

 

Szabolcsi Bence (Budapest, 1899. augusztus 2. – Budapest, 1973. január 21.)

zenetörténész, művészettörténész, az MTA tagja (levelező 1948, rendes tag

1955). Budapesten tanult jogot, irodalomtörténetet és filozófiát (1917-20) és

Lipcsében zenetudományt, művészettörténetet és történelmet (1921-23).

Társszerkesztője volt a „Zenei Szemlének" (1926–29), Tóth Aladárral a Zenei

lexikonnak (1930–31). Tagjává választotta őt 1936-ban a londoni Royal Asiatic

Society, 1938-ban a Nemzetközi Zenetudományi Társaság, 1940-ben a

Nemzetközi Népzenei Tanács, valamint 1960-ban a finn Kalevala Társaság.

1945-től a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zenetörténet-tanára (magyar

zenetörténet, zenetörténet, operatörténet, zenei stílustörténet). 1951-ben

megalapította és haláláig irányította a zenetörténész-képzés legelső

magyarországi műhelyét, a zenetudományi tanszakot. 1950–1956 között az "Új

Zenei Szemle", 1960-tól 1973-ig a "Magyar Zene", haláláig a "Studia

musicologica" c. folyóiratok szerkesztő bizottságának tagja volt. Ez utóbbinak

(Kodály Zoltán 1967-ben bekövetkezett halála után szerkesztője lett. 1951–

1956, valamint 1959–1961 között elnöke volt a Magyar Zeneművészek

Szövetségének. Bartha Dénessel együtt szerkesztették a "Zenetudományi

tanulmányok" tízkötetes könyvsorozatát (1953–62). 1961-ben megalapította és

1973-ig igazgatóként irányította az MTA Bartók Archívumát, amely 1969 (más

forrás szerint 1974) óta az MTA Zenetudományi Intézeteként működik;

 

 

115 éve született

Andor Ilona (Pécsvárad, 1904. április 9. – Budapest, 1977. július 18.) ének-

zenetanár, karnagy. Zongorát tanított 1927-28-ig zongorát tanított a pécsi

Városi Zeneiskolában, mint óraadó (más helyen 6 évet említenek). 1929-től a

Ranolder tanítóképző Intézetben fakultatív zenetanár és II. karnagy. A

harmincas évek közepén a Zeneakadémia Középiskolai énektanárképző

tanszakának hallgatója. 1948-tól a Ranolderben I. karnagy (az intézet neve

Leövey Klárára változott, ma is ez a neve).  Kodály több művét (Árva vagyok,

Hegyi éjszakák V.) az ő kórusának írta. Az elsők között alakította ki Bartók és

Kodály kórusműveinek előadói stílusát. Budapesten elsőként kapott engedélyt Kodálytól a névviselésre – ez 70 éve volt 1949-ben;

 

Balázs Ibolya (1904–1989) operaénekes-tanár;r

 

Báthory Sándor (Mezőtúr, 1904 – Szeged, 1993) gordonkaművész-tanár. 1935-

ben Mezőtúron zeneiskolát alapított. 1947-52 között a szegedi Állami

Konzervatórium tanára, 1952-66 között pedig a Zeneművészeti

Szakközépiskola igazgatóhelyettese, majd igazgatója, 1966-72 között a Szegedi

Zeneiskolai Tanárképző Intézet igazgatója. Tanítványa volt többek között

Onczay Csaba és Sin Katalin gordonkaművész;

 

Berendné Rosenák Margit (Budapest, 1904-) zenetanár, zongoraművész;

 

Bodó Erzsébet /Berg Ottóné / 1904. szeptember 11. – 1957.) operaénekes-tanár;

 

Bors Irma (1904-1993) irgalmas rendi kedves nővér, zenepedagógus életében

embermentő tetteiért nem akart elismerésben részesülni, bár a megmentettek –

köztük tanára, Kodály Zoltán is, akit az üldözések idején zsidó származású

feleségével együtt bújtatott – szorgalmazták, hogy a Világ Népeinek Igazai közé

kerüljön. A kezdeményezést folyamatosan azzal hárította el: „Ne, nem azért

tettem.”. Az 1993. március 9-i halálát követő temetésen egyik tanítványa

nekrológjában így méltatta bátor kiállását: „Az üldöztetés idején zsidó társait

mentette. A veszélyes időkben Kodályék a Szent Teréz Intézet pincéjében

rejtőztek, amint azt Kodály levelei is tanúsítják;

 

Bruckner Gyula (Budapest, 1904–) hegedűtanár. 1925-től a kispesti Deák

Ferenc reálgimnázium zenetanára volt. Zeneesztétikai előadásokat tartott a

Kispesti Evangélikus Ifjúsági Egyesületbe4n. 1936-ban a kispesti Koppazeneiskola tanára lett;

 

Brunovszky Károly (Budapest, 1904. november 2. – Budapest, 1988. április 15.)

hegedűtanár, hegedű és brácsaművész-tanár. 1924-1930 között Waldbauer

Imrénél és Lajtha Lászlónál tanult. A Városi Színház zenekarában játszott.

1930-ban alapító tagként került a Budapesti Hangversenyzenekarba, ahol

ügyvezetőként is működött. 1940-44-ben a Székesfővárosi Zenekarnál játszott.

1945-től 1949-ig ismét a Budapesti Hangversenyzenekarnál művészeti titkár.

1949-1977 között a Magyar Állami Operaháznál volt művészeti titkár. Emellett

1950-től ellátta a Budapesti Filharmóniai Társaság titkári teendőit; 1967-től az

egyesület ügyvezető igazgatója volt;

 

Domján István /Géza/  (Rákospalota, 1904. augusztus 8. –) karnagy, zenetanár. A tapolcai Filharmonikus Zenekar, a Községi Leventezenekar, a VOGE Csobánc Férfikar, a Palestrina Kórus karnagya volt;

 

Enge János (Pécs, 1904. október 6. – Budapest, 1981. május 18. )

zenepedagógus, főiskolai tanár, zeneszerző. Rácvárosban működött először

önálló kántorként (1923-1927). 1927 és 1945 között a mosoni plébániatemplom

kántora volt. Legnagyobb itteni érdemének a Mosoni Ének- és Zeneegylet

(MÉZE) felvirágoztatását, országos kórussá fejlesztését tarthatjuk. 1933-ban

létrehozta a MÉZE Zeneiskoláját. 1938-ban elvégezte a Liszt Ferenc

Zeneművészeti Főiskola egyházkarnagyi szakát. Tanított az 1938-ban

meginduló Magyaróvári Zeneiskolában. 1940-ben a MÉZE vegyeskara a győri

dalosversenyen első helyet ért el. Mosonban és Magyaróváron számos kórust

vezetett. 1945-ben a zalaegerszegi leányliceumban tanított. Az egyházi líceum bezárása után visszakerült Pécsre, a tanítóképzőbe, ahol tanult és 1951-től taníthatott. 1955 és 1967 között a székesfehérvári zeneiskola igazgatója volt;

 

Frid Géza (Máramarossziget, 1904. január. 25. – Amszterdam, 1989.

 szeptember 13.) zeneszerző, zongoraművész. Európa legjelentősebb városaiban

koncertezett, majd 1929-ben Amszterdamban telepedett le. Zongorakísérőként

és Bartók- interpretátorként is fellépett többek között az USA-ban és a Távol-

Kelet országaiban. 1964-1969 között az utrechti konzervatórium kamarazene

tanára;

 

Gosztonyi János (Újpest, 1909. április 12. – Budapest, 1972. február 27.)

orgonaművész-tanár. 1954-ig Ózdon római katolikus egyházkarnagy volt és

zongorázni tanított. 1954-től nyugdíjazásáig (1969) Budapesten általános iskolában tanított éneket, és énekkart vezetett;

 

Gregor Klára, Paulovics Gézáné (Budapest, 1904. június 28. – Budapest, 1976.

július 5.) orgonaművész-tanár. 1928-tól hangversenyezett, gyakran játszott

Ausztriában, Svájcban, Olasz- és Franciaországban. Az ötvenes évektől

Budapesen, Hódmezővásárhelyen tanított orgonát, zongorát és zeneelméletet;

 

Gyulai Elemér (Kaposvár, 1904. február. 19. – 1945 - A Holocaust áldozata)

zeneszerző és zenepszichológus. Magyarországon elsőként foglalkozott

tudományosan a zenepszichológiával. 1936–39 között módszeres kísérleteket

folytatott az Országos Szociálpolitikai Intézetben a zenehallgatás másodlagos

színélményeinek vizsgálatára. Szerzeményeivel több nemzetközi és hazai díj

nyertese volt. A fasizmus áldozata lett;

 

Koncz János (Szombathely, 1904. november 25. – Budapest, 1937. január 5.)

hegedűművész-tanár. Hubay Jenő tanítványa volt. 13 éves korában, mint

csodagyermek járta be Európát. 1920–26-ban Olaszországban élt. 1928-tól a

Zeneművészeti Főiskola tanára volt. Klasszikus művek kiváló előadásával tűnt

ki. Nevét és emlékét Országos Zeneiskolai Hegedűverseny őrzi szülővárosában;

 

Kovács György (Budapest, 1904. július 3. – Budapest, 1985. május 2.)

zeneszerző, tanár. A Hunnia filmgyár zenei vezetője volt. Később jazz100

hangszerek tanításával foglalkozott és elméletet tanított. Tagja volt a Budapesti

Szimfonikus Zenekarnak;

 

Laczó István (Szombathely, 1904. szeptember 16. – Budapest, 1965. szeptember

27.) operaénekes-tanár. 1935-től 1963-ig, nyugalomba vonulásáig az Operaház

magánénekese;

 

Lesznai Lajos (Budapest, 1904. december 6. – Budapest, 1977. november 17.)

zeneesztéta, a zenetudományok kandidátusa (1971). 1945-ben belépett a Szikra

Könyvkiadó szerkesztőségébe, lektorként dolgozott 1945-től 1948-ig, majd a

Honvédelmi Minisztériumban 1949-től 1952-ig. A Zeneműkiadónál lektor

(1952–56). 1956-tól nyugdíjazásáig (1962) a Népművészeti Intézetben volt

előadó. 1945 óta számos zenei tárgyú cikket, tanulmányt publikált, népszerűsítő

előadásokat tartott. Cikkei jelentek meg az Új Zenei Szemlében, a Magyar

Zenében, a Parlandóban, a Studia Musicologicában;

 

Lubik Imre (Budapest, 1904. december 7. – Budapest, 1964. január 17.)

trombitaművész, főiskolai tanár;

 

Masopust Péter (Erzsébetfalva, 1904. május 20. – Budapest, 1970. június 6.)

hegedűművész-tanár. A Budapesti Hangversenyzenekar hegedűse (1927–32),

majd 1966-ig a budapesti magyar Állami Operaház szólamvezetője volt.

Pestszenterzsébeten zeneiskolát alapított (1940), melyben 1962-ig tanított;

 

Nádasdy Kálmán /született Graff Kálmán/ (Budapest, 1904. november 25. –

Budapest, 1980. április 17.) filmrendező, színészpedagógus, színházigazgató,

műfordító. Segédrendezőként került az operaházba 1923-ban. 1926 és 1932

között zeneszerzést tanult a Zeneakadémián, ahol Kodály Zoltán volt a tanára.

1933-ban lett az Operaház rendezője, majd 1941-től főrendezője, 1957 és 1966

között vezető főrendezője. 1959 és 1966 között az operaház igazgatója volt.

Rendszeresen rendezett külföldi színházakban is. 1938-ban a milánói Scala-ban

(Puccini: Turandot), 1938-tól 1940-ig a firenzei Maggio Musicaleban (Bartók:

A kékszakállú herceg vára, Kodály: Székelyfonó), 1948-ban Palermóban

(Offenbach: Hoffmann meséi), a Veronai Arénában (Bizet: Carmen). Nevét a XX. kerületi Nádasdy Kálmán Művészeti Iskola viseli;

 

Dr. Nagy Béláné Steiner Erzsébet (Budapest, 1904. szeptember 7.)

hegedűművész-tanár (Fővárosi Zeneiskola Szervezet, Fővárosi IX. kerületi

Állami Zeneiskola);

 

Ottó Ferenc (Valkó, 1904. október 26.– Gödöllő, 1976. november 19.)

zeneszerző, zenetanár;

 

Palotai Vilmos (1904-1972) gordonkaművész-tanár;

 

Perlaki József (Ózd, 1904. május 9. – Budapest, 1984. július 16.) harsona- és

tubaművész, tanár. 1939-68-ban a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának

harsona-szólamvezetője: 1945-82-ben a Bartók Béla Zeneművészeti

Szakközépiskola harsona-tuba tanára. Művei: Harsonaiskola (1-3.); Tubaiskola;

Harsonaduók;

 

Rösler Endre (Budapest, 1904. november 27. – Budapest, 1963. december 12.)

operaénekes-zeneakadémiai tanár;

 

Som László (Budapest, 1904. március 24. – Budapest, 1982. augusztus 11.):

nagybőgőművész és tanár. 1940-ben a Budapesti Hangversenyzenekar alapító

tagjaként került az együttesbe, majd az Operaház zenekarában játszott 1968-ig.

1963-1981 között vezette a Budapesti Filharmóniai Társaság kottatárát. 1953-

1980 között a Székesfehérvári Állami Zeneiskolában tanított;

 

Somogyi Vilmos (Budapest, 1904. szeptember. 10. – Budapest, 1985. április 3.)

zenetörténész, zenei író, újságíró. Pályáját sportújságíróként kezdte, majd 1926-

tól 1944. márciuságig az Operaház sajtófőnöke volt. Dolgozott a Magyar Rádió

Új zenei Újság műsorának, cikkírója volt a Muzsika c. folyóiratnak;

 

Szabó Ernő (Székelyudvarhely, 1904. november 22. – Debrecen, 1982.

szeptember 12.) hegedűtanár, zenei író. 1929-1952 között a sárospataki református főiskola, 1952-66-ban a debreceni református kollégium zenetanára és a Kodály Zoltán Zenei Szakközépiskola tanszékvezető hegedű-tanára; 1966-1969 között a budapesti Zeneművészeti Főiskola Tanárképző Intézete debreceni tagozatának hegedű-, hegedű-módszertan, kamarazene tanára, főiskolai docense volt. 1969- től nyugdíjasként óradíjas tanár, a debreceni tudományegyetem meghívott előadója;

 

Szabó Lujza (Budapest, 1904 – Budapest, 1934. november 19.): énekesnő.

1927-ben szerződtette az Operaház, amelynek haláláig tagja maradt;

 

Szelényi István (Zólyom, 1904. augusztus 8. – Budapest, 1972. január 31.)

zeneszerző, zongoraművész, zenetörténész, karnagy. Zongoratanári oklevelét

1926-ban szerezte meg s egyben pedagógiai ösztöndíjat is kapott. Így jutott a

Fodor Zeneiskolában tanári álláshoz. 1926-ban Kadosa Pállal, Kósa Györggyel,

Kelen Hugóval és Szabó Ferenccel megalapította a Modern Magyar Muzsikusok

Szabad Egyesületét. Egyik vezető művésze lett a magyar zenei avantgarde-nak.

Előadóművészként ez időtől mutatta be hangversenyein és rádiószereplésein a

kortárs komponisták zongoraműveit, köztük Schönberg, Hindemith, Casella

darabjait. Jelentős szerepet játszott a munkás kulturális mozgalomban a

munkáskórusok irányítójaként. A budapesti Állami Zenei Gimnáziumban

zongora- és zeneszerzéstanár (1946-48), az intézet igazgatója (1948-50). A

Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában zeneszerzést, és a Liszt Ferenc

Zeneművészeti Főiskolán zenetörténetet, zeneszerzést, partitúraolvasást és

zeneelméletet tanított. 1951–56-ban az Új Zenei Szemle felelős szerkesztője

volt;

 

Szüts Márta (Pécs, 1904. szeptember 28. – Budapest, 1982. november 18.),

a Fővárosi XI. kerületi Állami Zeneiskola zongoratanára;

 

Toperczer István (Szalárd, 1904. április 29.) zenekari hegedűművész

(Marosvásárhelyi Színház Zenekara, Pécsi Nemzeti Színház Zenekara,

BSZKRT, Budapest, Budapest Kamarazenekar - II. hegedű szólamvezető,

Kolozsvári Operaház Zenekara - brácsa, Székesfővárosi Szimfonikus Zenekar -

- II. hegedű, szólamvezető, Rádiózenekar, Budapest, Pécsi Nemzeti Színház

Zenekara – szólóbrácsás, fuvolás);

 

Trózner József (Marosvásárhely, 1904. augusztus 4. – Marosvásárhely, 1984.

február 6.) erdélyi magyar zeneszerző-tanár. A második világháború után

hathatós zenei nevelőtevékenységet fejtett ki: tanára volt a vásárhelyi városi

Zenekonzervatóriumnak (1947–49), a Népi Művészeti Iskolának (1949–71),

ezzel egy időben a Zenei Líceumban (1949–60) és a Pedagógiai Főiskolán

(1961–68) is tanított szolfézst, zeneelméletet és összhangzattant.

 

Váczi Gyula (Budapest, 1904. október 1. – Budapest, 1973. március 17.)

magyar klarinétművész-tanár tanulmányai végeztével, 1929-ben az operaház

alkalmazta. 1949 őszétől a budapesti Erkel Ferenc Zeneművészeti

Szakiskolában, majd 1954-től a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában

tanított fúvós kamarazenét. Több zenepedagógiai kiadványban működött közre

társszerzőként ( Balassa György–Berkes Kálmán: Klarinétiskola, Magyar

tanulmányok klarinétra, Ujjgyakorlatok klarinétra, A fúvás nélküli gyakorlás

iskolája, Technikai gyakorlatok klarinétra haladók számára);

 

Vadász Ernőné Benedek Erzsébet (Nagyvárad, 1904. március 15.) zongoratanár

(Fodor Zeneiskola, Budapest, Fővárosi Zeneiskola Szervezet);

 

 

110 éve született

András Béla /Endre/ (Budapest, 1909 – Budapest, 1980. február 21.) zeneszerző, karmester, zenetanár. Pályája kezdetén a Városi Színházban és a kolozsvári Magyar Operában volt karmester. Később a Budai Dalárda, majd a Vasas Énekkar vezetője lett. 1946–49-ben a Vígopera igazgatója, majd a Vasas

Központi Művészegyüttes;

 

Antal István (Budapest, 1909. január 27. – Budapest, 1978. szeptember 25.)

zongoraművész, zenepedagógus. 1945-től a Nemzeti Zenede, 1948-tól haláláig

a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára (zongora, metodika) volt.

Repertoárján döntően Bach, Beethoven, Schubert, Liszt Ferenc, Bartók Béla és

kortárs magyar zongoraművek szerepeltek. Ő mutatta be Molnár Antal Szvitjét,

Szervánszky Endre Szonatináját, Kadosa Pál III. zongoraversenyét, Sugár

Rezső Hegedű-zongora szonátáját, Horusitzky Zoltán zongoraversenyét. Alapító tagja volt a budapesti Liszt Társaságnak továbbá tagja a bécsi és varsói Chopin társaságnak. Művészi játékát számos hanglemez őrzi;

 

Aszalos Imréné Timáry Mária (1909. október 12. –) hegedűtanár (Állami

Zeneiskola Nyíregyháza, és Baja);

 

Balázs Gyula /dr. ujlaki (Keszthely, 1909. március 30. –1983. május 2.)

zongoraművész-tanár, zeneszerző;

Baranyi Dezső (1909–1962) cigányprímás;

 

Dr. Barna Andrásné, Dénes (Davidovits) Erzsébet (Miskolc, 1909. december 1.

Budapest, 1984. augusztus 11.) zenetanár. 1953-tól részt vett zenei

intézményeink művelődéspolitikai munkájában. A Művelődésügyi

Minisztériumban főelőadója, majd osztályvezetője. 1964-től 1977-ben való

nyugdíjazásáig a Zenei Főosztály főosztályvezetője volt;

 

Bársony Rózsi / Sonnenschein Róza (Budapest, 1909. március. 14. – Bécs, 1977.

március 28.) énekes-színész, tanár;

 

Dr. Berkes Kálmán (1909. július 25. – Budapest, 1969. április 3.) klarinétművész-tanár. 1947-től Kecskeméten, 1950-től Cegléden, Székesfehérvárott, majd Budapesten tanított. Számos régi kéziratot tárt fel (pl. Krommer-Kramař műveit). Évtizedeken át a Berkes-kamaraegyüttes vezetője volt. Klarinétiskola c. tankönyve (Balassa Györggyel, 1951) húsz kiadást ért meg;

 

Borst Rudolf (1909-2000) trombitaművész-tanár, kottaközreadó-szerkesztő;

 

Csirszka Konrád (Bezda, 1909. augusztus 2. – Győr, 1953. december 14.) egyházi karnagy, orgonaművész, zenetanár. 1928–1935 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanult, 1933-ban egyházi karnagyi oklevelet, 1935-ben középiskolai zenetanári, és tanítóképző intézeti zenetanári képesítést szerzett. Orgona szakon akadémiai végbizonyítványát 1945. október 15-én kapta meg, zongorából 1951-ben. Budapesten kezdett tanítani a Németh utcai Polgári Fiú Iskolában az 1935–37-es tanévben, mellette kántor, korrepetitor és zenekari pianista volt. 1937 őszén a Győri Katolikus Tanítóképző Intézetben folytatta munkáját 1948-ig, az államosításig. Az 1949 –1950-es tanévtől a Győri Állami Konzervatórium tanára, szolfézst és zeneelméletet oktatott;

 

Fábián István (1909. december 26. – 2004. április 16.) alezredes, tanító, tanár, zeneszerző;

 

Fajth Tibor (Kiskunhalas, 1909. december 21. – Budapest, 1975. május 13.)

jogász, zenei és idegenforgalmi szakíró, tanár, igazgató. 1934–1945 között

fővárosi tisztviselő, 1945-től a Gazdasági Főtanács, később a Népgazdasági

Tanács munkatársa volt. 1955-ben a Kiadói Főigazgatóság elnökhelyettese,

1956-tól a Népművelési Minisztérium pénzügyi főcsoportjának vezetője. 1957-

től a Magyar Államni Operaház Operaház megbízott vezetője volt. 1960-tól nyugdíjazásáig a Magyar Nemzeti Bank titkárságát vezette. 1958-tól jelentkezett, mint szakíró

 

Fátyol Mihály (Makó, 1909. szeptember 19. – Makó, 1980. február 2.) zenész,

nótaszerző, tanár;

 

Garai György (Rákospalota, 1909. december 2. – Lipcse, 1988. május. 15.)

hegedűművész, tanár. 1926-ban mutatkozott be Bécsben, majd 1927-ben Bp.-en

is. 1927-30 között a Magy. Triótagja, 1930-33-ban a Garay-kvartett primáriusa,

1940-45-ben a Fővárosi Zenekar, 1945-51 közt a Magyar Állami Operaház,

1951 után az Áll. Hangverseny Zenekar koncertmestere. 1949-től 1960-ig a budapesti Zeneművészeti Főiskola hegedűtanára, 1960-tól haláláig a Lipcsei Rádió Szimfonikus Zenekarának koncertmestere és a lipcsei Zeneművészeti Főiskola hegedűtanára, a weimari zenei mesterkurzusok tanára is. Nevéhez fűződik számos magyar zeneszerző, így Jemnitz Sándor, Ránki György, Sugár Rezső, Szabó Ferenc, Tardos Béla, Veress Sándor hegedűműveinek ősbemutatója is;

 

Hajdú Anna /Hajdú Miklósné/ (1909-1988) zongoraművész-tanár, 1952-1988

zeneakadémiai (zongora-kötelező) tanár;

 

Hajdu Mihály (Orosháza, 1909. január 30. – Budapest, 1990. július 23.)

zeneszerző, egyetemi tanár. 1941-49 között a Székesfővárosi Felsőbb

Zeneiskola zeneelmélet tanára, majd a Bartók Béla Zeneművészeti

Szakiskolában tanított (1949-60), s végül a Liszt Ferenc Zeneművészeti

Főiskola (népzene, zeneelmélet, formatan (tanszékvezető egyetemi tanára,

valamint a Művészeti Alap Zenei Szakosztály Segélyezési Bizottságának elnöke

volt;

 

Halmos László (Nagyvárad, 1909. november 10. – Győr, 1997. január 27. )

zeneszerző, karnagy, tanár. 1931. augusztus 1-től a győri székesegyház

karnagya lett, és a hittudományi főiskolán, majd a városi zeneiskolában tanári

megbízatást is kapott. Megalapította a Palestrina kórust, melynek széles

repertoárt határozott meg Palestrinától Kodályig egészen az új magyar zenéig.

Eredeti intonációjú Te Deumját Bárdos Lajos mutatta be a magyar rádióban

1934-ben. Hatalmas, szinte valószínűtlenül gazdag életútja során a Győri Palestrina kórust 1931-től 1953-ig vezette. 1932-ben alapította és tíz éven át vezette a győri napközi otthonok száztagú Pacsirta Gyermekkarát. 1936-tól 1946-ig vezette a Győri Ének- és Zeneegylet vegyeskarát és női kamarakórusát, az utolsó években zenekarát is (ebből alakult később a Győri Filharmonikus Zenekar). Megszervezte a győri Selyemgyár női karát, vezette a győri Iparos Dalkör férfikarát. 1945 után szervezte az akkor alakult zenekonzervatórium tanáraként annak kórusát, az Olajgyár és a Grábgyár vegyeskarát, majd a Szakszervezetek Győr-Sopron megyei Kultúrotthona énekkarát. Később vezette még a nyomdavállalt vegyeskarát, a honvédség férfikarát, a pedagógusok énekkarát. Megszervezte és vezette a Nemzeti Bank énekkarát, a mosonmagyaróvári tanács vegyeskarát, a Kossuth Lajos Gimnázium és az Agrártudományi Főiskola kórusait, valamint a Győri Járási Tanács Zenekarát. Igen jelentős a Győri Ének- és Zeneegyletben kifejtett tízéves karnagyi, szervezői munkássága. Negyvenéves pedagógus pályája során

tanított általános és középiskolában, tanítóképzőben, zenekonzervatóriumban,

főiskolán;

 

Hámory Imre (Bakonytamási, 1909. május 9. – Budapest, 1967. november 12.)

magyar operaénekes-tanár, színész.  A felívelő pályáját a második világháború törte derékba. 1957-ig a debreceni Csokonai Színház magánénekese volt, de 1957 és 1965 között újra az Operaház tagja lett, amikor is betegsége miatt vissza kellett vonulnia;

 

Herczeg László (Székesfehérvár, 1909. január 4. –) hegedűtanár (kántor-tanító, Tiszaroff, gimnáziumi tanár, valamint énekkar- és zenekarvezető, Zilah, Tanítóképző-hegedűtanár, karnagy, Nagykőrös, Felsőfokú Óvónőképző-hegedűtanár és Kecskeméti Szimfonikus Zenekar-brácsás;

 

Herz Lili (Budapest, 1909. –) zongoraművész-tanár. A Zeneművészeti Főiskolán majd Bécsben tanult;

 

Jámbor Ági (Budapest, 1909 – 1997.) zongoraművész-tanár. 1926-1931. között

Berlinben Edwin Fischer tanítványa volt, akivel Németország szerte sok közös

hangversenyt tartott. A berlini Humbold egyetem zenetörténeti előadásait

hallgatta és az egyetemi énekkar hangversenyeit kísérte. 1931-1933-ig

Párizsban élt, ahol több hangversenyt adott. 1937-ben a

varsói Nemzetközi Chopin Verseny 5. helyezettje volt. 1945 után az Egyesült

Államokban telepedett le, ahol a pennsylvaniai Bryan Mawr College-ban

tanított;

 

Jerémiásné Stepanek Ilona (Kiskunhalas, 1909. március 24. –) zongoratanár

(Állami Zeneiskola, Kiskunhalas);

 

Dr. Kiss Gyula (Budapest, 1909. december 18. – Budapest, 1987. szeptember 3.)

zenekari hegedűművész, zenetanár. 1933-35-ben a Főv. Zenekar; 1935-39

között a Bp.-i Hangversenyzenekar; 1939-73-ban a Magy. Rádió Szimfonikus

Zenekarának hegedű szólamvezetője volt;

 

Kovács Boriska (Pozsony, 1909. január 13. – Budapest, 1988. november 20.)

hegedűművész-tanár. 1931-51 között elsősorban magánoktatással foglalkozott,

1945 után a Magyar Rádió ifjúsági osztályának munkatársa. 1972-ig nyugdíjba

vonulásáig, az V. kerületi zeneiskolában tanított;

 

Nádasi Alfonz (Győr, 1909, március 21. – Budapest, 1997. szeptember 19.)

OSB bencés szerzetes, bencés tanár, tartalékos tábori lelkész. A teológia mellett

görög-latin szakos tanári diplomát is szerzett. Így lett tehát “dr.” és “osb”.Három

évtizeden át szoros munkatársi, mélységes szellemi-lelki kapcsolat, lelki

dialógus fűzte Kodály Zoltánhoz. Munkatársként, gyóntató papként állt a

Mester mellett: ő temette első feleségét, Emma asszonyt és Kodály Zoltánt is.

Kodály Zoltántól kapta azt a dedikált fényképet, amely a Mi mindenre

emlékezett Kodály? című könyv második kiadásának hátsó, belső borítóján

látható. A dedikáció textusa: "Nádasi Alfonz - ignis ardens-nek;

 

Paul Tibor (Budapest, 1909. szeptember 12. – Sydney, Ausztrália, 1973.

október 19.) karnagy, klarinétművész. A Budapesti Hangversenyzenekar egyik

alapító tagja volt (1930), az együttes adminisztratív vezetője. 1934–1936 között

Hermann Scherchen és Felix von Weingartner karmesterképző tanfolyamán

tanult. 1945–1948 között a Magyar Rádió szimfonikus zenekarának másodkarnagya volt, 1948-tól külföldön élt. Karnagy a svájci rádiónál és a berni operaházban (1948–50), majd Sydney-ben (Ausztrália) működött (1951–61), a New South Wales-i konzervatórium tanára, az opera vezető karmestere (1955). 1961 és 1967 között a Dublini Rádió főzeneigazgatója volt, ezután visszatért

Ausztráliába;

 

Penninger Antal (Budapest, 1909. május 22. – Budapest, 1974. február 19.)

operaénekes-tanár. A harmincas évek végén több ízben meghívott vendégként

lépett fel a budapesti Operaházban és a Városi Színházban. 1943-tól

magánénekesként szerződött az Operaházhoz. 1947-től az Operaház „Gördülő

Opera” megalapítója (Staggione) és művészi titkára lett. Vezetése alatt 1950-ig

több mint 160 előadást rendeztek az ország számos nagyvárosában. Ez idő tájt

az operakultúra magas szintű terjesztését a Staggione társulata jelentette. 1957-

ben Palló Imre igazgató az Operaház szervezési és bérletosztály vezetésével

bízta meg. Nevéhez fűződik a bérletrendszer korszerűsítése. 1965-től az

Operaház zeneműtárát vezette;

 

Pfeiffer Ede Sándor (Körmend, 1909. február 23. – Kalifornia, 1976. március 26.)  hegedűművész, zenepedagógus. Érettségi után Berlinben Carl Flesch kurzusain vesz részt, majd a Halle-i Egyetemen zenetörténetet és esztétikát hallgat. Hóman Bálint kultuszminiszter bízza meg Gyula, Hódmezővásárhely, Orosháza zeneiskoláinak megszervezésével. 1935-1941 között Gyulán élt és dolgozott, ő hozta létre az első városi zeneiskolát. Az 1950-es években több kórus és zenekar vezetésére is meghívják. 1956 után családjával együtt elhagyja Magyarországot és Kaliforniában telepedik le. Gyulán munkásságát emléktábla és zenei rendezvénysorozat őrzi;

 

Reményi Gyenes István /Gyenes István / (Kaposvár, 1909. február 24. –

Budapest, 2001. május 28.) magyar újságíró, költő, író, műfordító, zenész,

tanár;

 

Rengei Miklós (Budapest, 1909. június 14. – Budapest, 1984. szeptember 13.)

hegedűművész-tanár. 1927-29 közt a Székesfővárosi Zenekar tagja, majd 1931-

ig koncertmestere. Mint alapító tag került 1931-ben a Budapesti

Hangversenyzenekarba, 1936-tól a Rádiónál dolgozott, 1942-ig a

szalonzenekar, majd 1942-57 közt a Szimfonikus Zenekar tagja. 1957-től az

Operaház zenekarában játszott;

 

Rossa Ernő (Budapest, 1909. március 5. – Budapest, 1972. május 28.)

zenepedagógus, karnagy, szövegíró és zeneszerző. 1932-1948 között polgári

isk.-i ének-szakfelügyelőként működött, majd a Gyógypedagógiai és a

Pedagógiai Főisk.-n tanított. Egy ideig a Magyar Dal és az Éneklő Nép c.

folyóiratokat szerk. Több üzemi énekkart vezetett (Budai Textilkikészítő,

Főposta stb.). Később a Pedagógusok Szakszervezetének énekoktatói

osztályvezetőjévé nevezték ki. Élete utolsó éveiben a Bp., II. ker.-i tanács zenei

előadója. Főként kórusműveket, tömegdalokat (Dalolva indulj, ifjúság…) és

népdalfeldolgozásokat komponált. Szöveget írt Liszt F. A munka himnusza c.

művének első magyar kiadásához (1948). – M. Mandoliniskola. A mandolin

játék elsajátításának módszeres elméleti és gyakorlati anyaga iskolai és magán

használatra (Bp., 1957);

 

Sallay Józsa (Budapest, 1909. április. 11. – Budapest, 1988. április 26.)

énekművész-tanár. 1943-tól a Nemzeti Zenede ének-főtanszak tanára

nyugalomba vonulásáig, majd 1973-81-ben a Liszt Ferenc Zeneművészeti

Főiskola hangképző mestere volt;

 

Dr. Skultéty Antalné (Budapest, 1909. március 11. –) hegedűtanár (Fővárosi Zeneiskola Szervezet – szakfelügyelő is, Fővárosi XI. kerületi Állami Zeneiskola, a Hegedűiskola társszerzője);

 

Szabó Miklós (Székesfehérvár, 1909. november 27. – Budapest, 1999. május

22.) operaénekes, tanár, műfordító. Hangversenyénekesként kezdte pályafutását,

majd 1941-ben az OH tagja lett;

 

Szávainé Demény Magda (Pécs, 1909. július 9. – Budapest, 1976. április 5.)

zenepedagógus, zongoraművész. 1945 után a Fővárosi Zeneiskola Szervezetnél

tanított. 1949-től haláláig a Magyar Zeneművészek Szövetsége ügyvezető

titkára, 1941–53-ban a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanársegéd volt.

Az 1956-os és 1958-as Bartók, az 1959-ben rendezett Haydn-fesztivál egyik

szervezője, a Budapesti Zenei Hetek egyik kezdeményezője volt. Szerepe volt

az 1960-as évek kezdetén a Korunk zenéje c. hangversenysorozat elindításában.

Közben megszakítás nélkül tanított zongorát a zeneiskolákban. Részt vett az

Egyesült Nemzetek Szervezete Nemzetközi Zenei Tanácsainak ülésein.

Nevéhez fűződik a Jeunesses Musicales magyarországi szekciójának, az Ifjú

Zenebarátok Magyarországi Szervezetének létrehozása (1965), melynek

főtitkára s egy ideig a nemzetközi elnökség tagja volt. Egyik szervezője a

Jeunesses Musicales Budapesten tartott világkongresszusának (1969).

Veszprémi Lilivel szerk. a Muzsikáljunk együtt c. és a Régi magyar

négykezesek c. sorozatot (1955–58), ez utóbbiban Liszt több négykezesét is

közreadta. Cikkei a Zenepedagógia, Új Zenei Szemle, a Muzsika, a Parlando c.

folyóiratokban Szávai Magda néven jelentek meg;

 

Szeredi-Saupe /S/ Gusztáv (Budapest, 1909. április 3. – Budapest, 1988.

szeptember 3.) brácsaművész, tanár. Játszott a Budapesti Hangversenyzenekarban, majd a Budapesti MÁV Szimfonikus Zenekar egyik alapítója, brácsása és zenekari titkára volt. 1958-tól 1968-ig a Halle-i Händel Festspielorchester – viola d'amore – szólistája. 1950-ben megalapította a Magyar

Hárfástriót: Molnár Anna (hárfa) és Vermes Mária (hegedű) társaságában. Az

1950-ben alapított vonós-triója ugyancsak jelentős szerepet játszott. A két trió

számára számos magyar és külföldi zeneszerző komponált értékes zenedarabot.

A harmincas évek, elejétől tanított, 1950-től a Székesfehérvári Állami

Zenekonzervatóriumban; 1958-tól Halle-Wittenbergben, ahol a Martin Luther

Universität docense volt hegedű, brácsa szakon;

 

Tálos Edith (Kassa, 1909. június 4. –) zongoratanár (Állami Tanítóképző

Intézet, Székesfehérvár, Állami Zeneiskola, Székesfehérvár);

 

Ungár Imre (Budapest, 1909. január 23. – Budapest, 1972. november 22.)

zongoraművész, zenepedagógus. Fontos állomás volt karrierjében az 1932-es

varsói Chopin-verseny, amelyen megosztott első díjat nyert. A második

világháború kitörésekor Hollandiába emigrált, ahonnan csak 1943-ban tudott

hazatérni. A nyilas időkben Jármer Lajos zenetanár rejtegette. A

hangversenyezést 1945-ben kezdte újra. Koncertjein különösen emlékezetesek

voltak Johann Sebastian Bach, Wolfgang Amadeus Mozart, Ludwig van

Beethoven, Frédéric Chopin, Franz Schubert, Claude Debussy, Bartók Béla és

Kodály Zoltán műveinek interpretációi. A hanglemezfelvételeket nem szerette,

a rádióban viszont gyakran fellépett. 1949-ben a Liszt Ferenc Zeneművészeti

Főiskola tanára lett ( zongora, gyakorlati tanítás, zongora kötelező) , és oktató

munkáját – vaksága ellenére – haláláig végezte. Több jeles tanítványa is volt,

például Baranyai László és Németh Tamás zongoraművészek, Durkó Zsolt

zeneszerző. Munkatársa volt Szabolcsi Bencének, Tóth Aladárnak és Gát

Józsefnek. Saját vaksága magyarázza, hogy sokat segítette a vakok

zenetanulását és a vak zenetanárok alkalmazását is. Erről írást is megjelentetett

a Parlando folyóiratban, A vak muzsikus szerepe társadalmunk zenei

nevelésében címmel. 1953-tól haláláig betöltötte a Vakok Szövetségének

alelnöki tisztét. A Parlandóban megjelent további írásaiból: Gondolatok az

ujjgyakorlat, skála és etűd szerepéről a zongoraoktatásban, 1966/4;

 

Vécsey Jenő (Cece, 1909. július 19. – Budapest, 1966. szeptember 18.)

zeneszerző, zenetudós. 1942-től az OSZK munkatársa, 1945-től haláláig a

zeneműtár vezetője. Sokat tett a 18. sz.-i magyar zene felélesztéséért.

Szerkesztésével indult meg a Zeneműkiadó Vállalat Musita Rinata sorozata;

 

Venetianer Rózsi, Szabó Béláné (Zákány, 1909. május 1. – Budapest, 1975.

augusztus 5.) zongoraművész, zongoratanár. 1945 után a budapesti Zenei

Gimnáziuban, illetve annak zenei tagozatán, a Bartók Béla Zeneművészeti

Szakiskolában, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanárképző

tagozatán tanított;

 

Dr. Zsengellér Ferenc (Cegléd, 1909. július 3. –) gitárművész-tanár (Erkel

Ferenc Állami Zeneiskola, Cegléd – igazgató helyettes is);

 

Zelinka Tiborné Weisz Jolán (Gyergyóújfalú, 1909. június 18. – Budapest,

1992. november 20.) zongoratanár (Fővárosi Zeneiskola Szervezet 5. sz.

Körzeti Zeneiskola, VIII. kerületi Állami Zeneiskola);

 

 

100 éve született

Angyal Nagy Gyula (Budapest, 1914. május 1. – München, 1993. szeptember

7.) operaénekes, tanár. 1939-1943 - Kolozsvárott operaénekes, de operettekben

is fellép, 1943-1956 - a budapesti Operaház tagja, 1957- gyermekei után

Ausztriába utazik, 1957 - 1993 - Németországban, Münchenben élt;

 

Arató Pál (Szeged, 1914. szeptember 26. – Budapest, 1987. január 27.)

zongoraművész, tanár. Hírnévre, mint kiváló kamaramuzsikus és zongorakísérő

tett szert. Pedagógusként többek között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola

zenetanárképző tagozatán tanított;

 

Babos Károly (Bp., 1914. szeptember 28. – Bp., 1976. október 25.) nótaszerző,

tanár. Gyermekkorától zongorázott, 18 évesen már hivatásos zenész volt.

Táncdalai hanglemezen is forgalomba kerültek. Első nótáit az 1930-as évek

végén már játszották;

 

Bagossy Judit /Nagy Józsefné/ Dés, 1914. december 14. -) zongoraművész,

zenetanár (Hatvan, Fővárosi I. kerületi Zeneiskola);

 

Bak László (Marosvásárhely, 1914. március 12. –  Budapest, 1978. február 26.)

zongoraművész, zenetanár. 1939-től 1941-ig a Mosonmagyaróvári Államilag

Engedélyezett Városi Zeneiskola igazgatója és tanára. Innen Nagyváradra

került, 1946-tól a budapesti MÁVAG Mozdony- és Gépgyár Zeneiskolája

igazgatója volt, majd nyugdíjazásáig zongoratanár;

 

Bakonyi Béla (Szikszó, 1914. február 23. – 2001) zenetanár, helytörténész.

 

Bálint Ágnes (Debrecen, 1914 – Budapest, 1982. január 25.) zongoraművésznő,

kamaramuzsikus, tanár. Rövid ideig magánúton tanított, majd 1948-ban

Kőbányán alapított zeneiskolát. 1949-ben az Erkel Ferenc Zeneművészeti

Szakiskola korrepetitorává nevezték ki, ahol az ötvenes évek elején zongorafőtárgyat is tanított. 1950-től haláláig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára volt, ahol korrepetitorként és zongorakísérőként működött. 1953-ban az Országos Filharmónia szólistájává nevezték ki;

 

Balogh Gyula (Hódmezővásárhely, 1914 – Szentes, 1973) kántortanító,

általános iskolai énektanár, zeneiskola-igazgató. Tanulmányai elvégzése után a

szentesi Deák Ferenc Általános Iskolában éneket tanított és a kórust vezette.

Később a Petőfi Sándor Általános Iskola ének-zene tagozatának létrehozását

segítette. Közben bekapcsolódott a szentesi munkacsoport (munkaközösség)

tevékenységébe, zongorát, szolfézst is tanított és vezette a Városi

Pedagóguskórust. 1960 és 1962 között a Szentesi Állami Zeneiskola igazgatója

volt;

 

Bámbó Gábor (Marosvásárhely, 1914 – Marosvásárhely, 2002) hegedűs,

főprímás. A marosvásárhelyi Székely Népi Együttes, majd a Maros

Művészegyüttes prímása;

Barabás Sári (1914-2012), a müncheni Gärtnerplatztheater ünnepelt énekesnője;

Behár György (Budapest, 1914. március 3. – Budapest, 1995. március 3. )

zeneszerző, karmester, zenetanár. Halhatatlan szorgalommal alkotott és számos

darabját játszották színházaink. A klasszikus zenei gyökerekhez ennek ellenére

később sem lett hűtlen: itthon kevéssé ismert szimfonikus és kamaraművei

(Bolero, Magyar képek, Divertimento) külföldön komoly sikereket arattak.

Hosszabb időn át a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat vezetője volt, a rádióban

és tévében szerkesztőként, a Miskolci Nemzeti Színházban pedig karmesterként

működött, és eközben folyamatosan komponált. Népszerűségét mindenekelőtt

dallamos, érzelmes slágereivel - mint például a Szemembe nézz, Szállnak a

darvak - alapozta meg;

Berei Lajosné Szeghő Erzsébet (Héthárs, 1914. november 15. –) zongora- és énektanár (Állami Zeneiskola, Héthárs);

Csiby József (Ditró, 1914. január 1. –) zenekari hegedűművész-tanár (Budapesti

MÁV Szimfonikusok, Magyar Állami Operaház, és a Fővárosi VII. és VIII.

kerületi Állami Zeneiskola);

 

Dárday Andor (Tata, 1914. április 25. – Budapest, 1986. február 16.)

operaénekművész-tanár, titkár. Az aktív zenei életbe csak 1945 után

kapcsolódott be. 1945-1951 között a Magyar Állami Operaház énekkarában

működött, majd 1951-1975 között az intézmény művészeti titkára volt.

Nyugdíjba vonulása után rövid ideig az 1973-ban újjá alakult Liszt Ferenc

Társaság titkárságán dolgozott;

 

Dormai Imre (Nyalka, 1914. július 23. –) zenekari gordonkaművész-tan

 

Dósa Mária (Marosvásárhely, 1914. július 4. – Budapest, 1980) operaénekes-tanár;

 

Fischer Annie (Budapest, 1914. július 5. – Budapest, 1995. április 10.) zongoraművész 10 éves korában (1924) Beethoven I., C-dúr zongoraversenyével

debütált. 1926-ban volt az első nyilvános külföldi fellépése Zürichben, amelyen

Mozart és Schumann egy-egy zongoraversenyét játszotta. Igen korán kezdte

pályáját, igazi nemzetközi áttörésre azonban csak akkor kerülhetett sor, amikor

megnyerte az 1933-ban Budapesten rendezett nemzetközi Liszt Ferenc

Nemzetközi Zongoraverseny első díját. Felfelé ívelő karrierjét a holocaust

szakította félbe. Ezeket az éveket Fischer Annie Svédországban töltötte férjével,

Tóth Aladár zenetudóssal (aki 1946-tól az Operaház igazgatója volt). 1946-ban

tért vissza újra Budapestre, és ettől kezdve megszakítás nélkül itt élt, innen járta

a világot;

 

Fricsay Ferenc (Budapest, 1914. augusztus 9. – Bázel, 1963. február 20.),

magyar karmester. Gyermekkorától kezdve rendszeresen fellépett. Hivatásos

pályafutását – apja utódaként – a Magyar Királyi 9. Hunyadi János Gyalogezred

zenekarának katonakarmestereként Szegeden kezdte 1934-ben, 1935-ben a Szegedi Filharmonikus Egyesület zenekarának (ma: Szegedi Szimfonikus Zenekar) karmesterévé nevezték ki, 1936 és 1939 között előadásokat dirigált a Városi Színházban (ma: Szegedi Nemzeti Színház) és a Szegedi Szabadtéri Játékokon. 1944-ben, a német megszállás alatt bujkálni kényszerült, majd a háború után Budapesten folytatta pályafutását. A nemzetközi hírnevet Gottfried van Einem Danton halála című művének bemutatása hozta meg neki, az 1947-es Salzburgi Ünnepi Játékokon. 1948 és 1952 között a berlini Deutsche Oper, illetve a RIAS szimfonikus zenekar (kezdetben az amerikai szektor zenekara, később a berlini rádiózenekar) vezető karmestere, 1954-1955-ben a Houstoni Szimfonikusok vezetője, 1956-1958 között a müncheni Staatsoperben dolgozik, majd 1960-tól ismét Berlinben;

 

Gergely Ferenc (Budapest, 1914. szeptember 10 – Budapest, 1998. március 18.)

orgonaművész, zenepedagógus. 1931-től haláláig a pesti Belvárosi Ferences

Templom orgonistája, 1948-ig karnagya is volt, 1947-től 1950-ig a Dohány utcai

főtemplomban is orgonált. Pedagógiai munkáját a Nemzeti Zenedében kezdte

1943-ban, és itt (illetve az utódintézményben, a Bartók Béla Zeneművészeti

Szakközépiskolában) tanított orgonát 1969-ig. Részbeni átfedéssel, 1948 és

között a Zeneakadémián is tanította az orgona hangszert, továbbá zenei rögtönzést, transzponálást, partitúraolvasást, zongorakötelező tárgyat. A főiskoláról 1976-ban ment nyugdíjba. Pályafutása során orgonaművészek és kántorok sora került ki keze alól. Végrendelete értelmében hamvait a Belvárosi Ferences Templom kriptájában helyezték végső nyugalomra (Gergely Ferenc a ferences rend confratere volt.) 2018. márciusában Magyar Örökség Díjjal ismerték el életművét;

 

Gombás Ferenc (Marosvásárhely, 1914. április 2. – Miskolc, 1988. október 30.)

gordonkaművész-, kamarazene-tanár Zeneiskola, Sopron, Zeneiskola-igazgató is

(Baja), Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zeneiskolai Tanárképző Miskolci

Tagozata, Erdélyi Vonósnégyes, Miskolc). Miskolc zenei életben és

zeneoktatásában 1950-től haláláig tevékenykedő Gombás Ferenc gordonkaművész művészi és pedagógiai hagyományainak megőrzése, továbbfejlesztése érdekében rendszeres időközönként Gombás Ferenc nevével jelzett megyei gordonkás találkozót és emlékkiállítást rendez a miskolci Egressy Béni Alapítvány;

 

Herszényi Bálint (Győr, 1914. január 8. –) zongoraművész-tanár (Zeneiskola,

Miskolc, Zeneművészeti Szakközépiskola-igazgató (Miskolc), Liszt Ferenc

Zeneművészeti Főiskola Zeneiskolai Tanárképző Miskolci Tagozata docens, majd tanár, szakfelügyelő;

 

Horváth Cyrill József (Hosszúpereszteg, 1914. július 6. – Veszprém, 1982. március 27.) római katolikus lelkész, karnagy. 1937-ben szentelték pappá. Kéthelyen és Felsőiszkázon káplánként szolgált. 1942-ben a Budapesti Zeneművészeti Főiskolán egyházkarnagyi oklevelet szerzett. 1943-tól káplán Balatonlellén, Nemestördemicen és Igalban. 1945-től megbízott székesegyházi karnagy Veszprémben, később zenetanár a szemináriumban. 1948-ban kórusával megnyerte a megyei centenáriumi énekkari versenyt. 1960 után egyházmegyei zenei főigazgató;

 

Horváth László (Pápa, 1914. szeptember 19. – Sümeg, 1987. április 1.) ének-zenetanár, karvezető a tanítóképző főiskola elvégzése után két éven át

házitanítóként, majd 1935-től 1940-ig állami segédtanítóként dolgozott a Zala

megyei Bocskán. 1940-ben költözött Sümegre, ahol volt igazgatóhelyettes,

tanulmányi főfelügyelő, majd az Ipari Iskola igazgatója. Nevéhez fűződik az 50-es 60-as években Sümeg ének-zenei életének igen magas színvonala;

 

V. Inselt Katalin / Kató (Budapest, 1914. április. 17. – Budapest, 1987. május 6.) 1948-49 között a Nemzeti Zenede zongoratanára; 1949-66-ban a budapesti

Bartók Béla Zenei Szakközépiskola tanára; 1951-1954. között a Zeneakadémián

(zongorakötelező tárgy); 1966-77-ben a pedig a Liszt Ferenc Zeneművészeti

Főiskola Zenei Tanárképző Intézete Budapesti Tagozatának volt tanszakvezető

tanára 1977-ig, nyugdíjazásáig;

 

Istók Margit (Budapest, 1914. – Makó, 2005. június 18.) zongoratanár (Állami

Zeneiskola, Makó-tanszakvezető is). „Kodály Zoltán tanítványa volt, a város

kulturális életének meghatározó szereplője, aki még a '90-es évek elején is

fogadott tanítványokat. Tőle tanult zongorázni többek között Szentpéteri Csilla

(dr. Kerek Ferenc zongoraművész-tanár is, a Szerk. megjegyzése) is. 94 éves

korában, 1995 júniusában hunyt el, és végrendeletében azt kérte a várostól,

hogy házából a város zenei életének teret adó kulturális központot hozzanak

létre, gondozzák méltó módon a hagyatékát. A József Attila utca 10. alatt álló

polgárháznak ugyanis a tisztázatlan öröklési viszonyok miatt csak 2000

júniusában lett törvényes gazdája a város.” (Forrás: delmagyar.hu);

 

Kaufmann Károly (1914-1994) karmester, zenetanár;

 

Kiss Ferenc (Győr, 1914. március 18. –) zenekari hegedűművész, kamarazeneművész (Budapesti Hangversenyzenekar, Magyar Állami Operaház, MRT Szimfonikus Zenekara-szólamvezető, Magyar Trió);

 

Laczkó Mária (Tiszaföldvár, 1914. december 14. – Budapest, 1984. március 9.)

operaénekes-tanár;

 

Márkos Albert (Székelykeresztúr, 1914. október 17. – Kolozsvár, 1981. június

11.) romániai magyar zeneszerző, karnagy, tanár. A Gh. Dima Zeneművészeti

Főiskolán a módszertan, zeneelmélet, akusztika, hangszerelés professzora 1946-

tól haláláig. Szerepet vállalt a kóruskultúra fejlesztésében karmesterként is.

Zenepedagógiai és kórussal kapcsolatos írásait a Művelődés közölte;

 

A. Mihálka Margit (Zalaegerszeg, 1914. február 21. –) zongoratanár (Állami

Zeneiskola, Sopron;

 

Dr. Molnár Sándorné (Nagyvárad, 1914, július 2. –) hegedűművész-tanár

(Városi Zeneiskola, Nagyvárad, Városi Zeneiskola, majd Zeneművészeti

Szakközépiskola, Miskolc, Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zeneiskolai

Tanárképző Intézet Miskolci Tagozata);

 

Moskovszky Vincéné Csomós Irén (Heves, 1914. október 14. –) ének-zenetanár, karvezető (1. sz. Ének-Zenei Általános Iskola, Eger, Eger város és járás szakfelügyelő, Gárdonyi Géza Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola, Eger – furulya- és ütőhangszerek tanítása is);

 

Nagy József (Budapest, 1914. április 19. –) zeneszerző, karmester, műfordító

 (GANZ-MÁVAG Zeneiskola – igazgató, Magyar Állami Operaház –ügyelő,

Közlekedési Szakszervezetek Művészegyüttese – karmester, Pénzintézetek

Központi Szimfonikus Zenekara – karmester, KPVDSZ Operastúdió – karnagy,

korrepetitor, művészeti vezető, Magyar Nyelvtudományi Társaság tagjaként

prozódiai cikkek írása a Parlandóban);

 

Nyáry Lajos (Medgyesegyháza, 1914. április 27. – Debrecen, 1986. április 7.): orgonista, kántor-tanító, ének-zenetanár, karnagy, zeneszerző;

 

Ónozó János (Dálya, 1914. október 16. – Budapest, 1987. április. 19.)

kürtművész, pedagógus, Liszt-díjas (1954). 1933-42 között a budapesti

Rendőrzenekar, 1943-77 között pedig a Magyar Állami Operaház zenekarának

tagjaként játszott. Alapító tagként kürtölt 1947-63 között a Budapesti

Fúvósötösben.1983-ig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Budapesti

Zenetanárképző Intézetének Budapesti Tagozatán tanított;

 

Péterné Frank Klára (Budapest, 1914. február 10. – kb. 2000) zongoraművésztanár, főiskolai docens (Zeneművészeti Szakközépiskola, Szeged, Pedagógiai Főiskola, Budapest és Szeged - ének-zene tanszék, Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola, Budapest, - zongora korrepetitor, Postások Erkel Ferenc Zeneiskolája - énekes korrepetitor, XI. kerületi Szabó Ferenc Vegyeskarkorrepetitor);

 

Petra László (1914-1975) operaénekes-tanár;

 

Pusztai Ferenc (Budapest, 1914. május 18. – 2013) ütőhangszeres művész-tanár

Budapesti Máv Szimfonikusok, Fővárosi XVIII. kerületi Dohnányi Ernő

Zeneiskola);

 

Rauhala Lenke, előző neve Erdélyi Lászlóné Murin Lenke (Sátoraljaújhely,

1914. március 9. – 2014. augusztus) rubin diplomás zongora és középiskolai

ének-zenetanár. A Miskolci Egressy Béni Zeneiskola alapítója és igazgatója

volt, nyugdíjazásáig sikeresen vezette az intézetet. 1969-ben Finnországba,

Leempelébe, majd Tamperébe folytatta pedagógiai munkásságát; zongorát

tanított és kórusokat szervezett, vezényelt. Kidolgozta a finn népdalokon

alapuló zeneóvodai oktatás tematikáját, majd ezt könyvben is megjelentette

(finn nyelven), rendszeresen kurzusokat szervezett az óvodapedagógusoknak. A

finn Kodály-társaság egyik alapítója. Munkásságáért a finn államelnök a

pedagógusoknak adható egyik legmagasabb kitüntetésben részesítette, és

feljogosította az „Örökös főzeneigazgató” cím viselésére;

 

Rónai István (Budapest, 1914. június 7. – Budapest, 1985. december 1.) zenei

rendező, tanár. 1941-44-ben a csepeli zeneiskola zeneelmélet tanára; 1949-től

haláláig a Magyar Rádió zenei rendezője. Állandó rendezője volt a táncdal- és

jazzfesztiváloknak, de rendezett zenés játékokat, prózai darabokat is. Ő vitte

színre az ötvenes években Farkas Ferenc Csínom Palkóját, a Bástyasétány 77-et

és A Kreml toronyórája c. művet;

 

Rózsa Vera (1914. május 16. – London, 2010. október 15.) énekművész-tanár.

Első fellépései közé tartozott az OMIKE művészakció keretében Händel Judás

Makkabeus című oratóriumának előadásán az egyik zsidó nő szerepe. 1943-ban

debütált Cherubinoként Mozart Figaro házassága c. darabjának előadásán az

OMIKE operaegyüttesében. Első férje, a kiváló karmester és zeneszerző Weiner László a Holocaust áldozatává vált. Férje deportálása után Rózsa Vera egy darabig bujkált, majd a svéd nagykövetségen dolgozott, ahol Raoul Wallenberg a nácizmus üldözötteinek a menekítő akcióit szervezte. 1945–1946 között az Magyar Állami Operaház, 1946–51-ben a bécsi Staatsoper tagja volt, ahol ígéretes színpadi karrierjét betegsége szakította meg;

 

Sinkóné Róth Ágnes (Karcag, 1914. szeptember 22. –) hegedűművész-tanár

(MRT Szimfonikus Zenekara);

 

Sikolya István (Budapest, 1914. június 6. – Budapest, 1986. december 4.)

operaénekes, tanár. 1941-42: a Fővárosi Operettszínház, 1943-44: a Kolozsvári,

1945-49: a Szegedi Nemzeti Színház, 1950-77: a Magyar Állami Operaház

énekese,

 

Suhayda Mária (Eperjes, 1914. március 16. – Budapest, 1995. február 3.)

zongoraművész, főiskolai docens;

 

Szabó András (Hódmezővásárhely, 1914. július 31. –) zongoraművész-tanár

(GANZ-MÁVAG Zeneiskola, Budapest, Zeneiskola, Hódmezővásárhely –

igazgató is, Zeneművészeti Szakközépiskola, Szeged, Tanítóképző,

Hódmezővásárhely – énektanár, Hódmezővásárhelyi Női Kar és Postás

Szimfonikus Zenekar, Budapest – karnagy, Állami Zeneiskola, Kaposvár);

 

Szanati József (Budapest, 1914. március 4. – Kolozsvár, 1975. szeptember 2.)

operaénekes, tanár;

 

Sződyné Szamosi Edith (Budapest, 1914. augusztus 24. –) zenekari

fuvolaművész-tanár (Saját szalonzenekarának művészeti vezetője, Honvéd

Művészegyüttes, Magyar Állami Operaház, Fővárosi XI. kerületi Állami

Zeneiskola);

 

Tárnai Antal (Annavölgy, 1914. március 22. – 1998) zenekari gordonművésztanár. Kezdetben különböző zenekarokban dolgozott, majd 1945-től a Budapesti Operaház tagja lett. Itt működött egészen 1978-ban történő nyugdíjazásáig. Pedagógusi tevékenységét Újvidéken kezdte meg, ahol a konzervatórium tanára volt 1941-44-ig. 1946-tól Győrött a Zeneművészeti Szakiskola tanára volt. Tanítványai közül 25-öt vettek fel a Zeneművészeti Főiskolára, illetve ennek valamelyik tagozatára. Tárnai Antal a Zeneművészeti Főiskola Győri Tagozatának annak beindulásától tanára volt. 52 éven át tanított kitartóan;

 

Tölgyesi Júlia (Nyírbátor, 1914. november 16. – Los Angeles, 1978. augusztus

18.) népdal- és magyarnóta-énekes, tanár;

 

Török Iván (Budapest, 1914. július. 31. – Budapest, 1988. december. 3.)

gordonkaművész-tanár. 1933-ban a Budapesti Hangversenyzenekar

szólógordonkása. 1936-1976 között a Magyar Állami Operaház

gordonkaművésze, 1957-től szólamvezetője, 1958-tól magángordonkása. 1940-

től a Budapesti Filharmónia Társaság Zenekarának is tagja volt. 1969-73-ban a

Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola adjunktusa, 1973-1986 között docense. A

Zeneművészeti Főiskola Zeneiskolai Tanárképző Intézet pécsi tagozatán is

főiskolai docens volt, de tanított a budapesti Bartók Béla Zenei

Szakközépiskolában is;

 

Udvardy Tibor (Budapest, 1914. szeptember 4. – Balatonboglár, 1981. július

16.) operaénekes-tanár. 1939-ben mutatkozott be az Operaházban a Hunyadi

László címszerepében. Évekig, mint ösztöndíjas a Belvárosi Plébániatemplom

szólistája volt. Oratóriuménekesként is elismerték;

 

Uher Zita (Budapest, 1914. szeptember 6. – Budapest, 2009. február 10.)

operaénekes-tanár, az 1930-as és az 1960-as évek közötti nagy magyar

operaénekes generáció jeles képviselője. 1965-ben vonult nyugdíjba, s

ezután – bár a fellépéseket sem hagyta abba – énektanárként tevékenykedett;

 

Dr. Ujfalusi László (Csíkszereda 1914. január 5. – Budapest, 2001. december

22.) harsona és tubaművész-tanár 1935-től 1972-ig a Magyar Állami Operaház

Zenekarának tagja, 1945-től nyugalomba vonulásáig a Liszt Ferenc

Zeneművészeti Főiskola harsona- és tuba, továbbá a rézfúvós kamarazene

tanára. Harsona- és tubaiskolát írt, rézfúvós előadási darabokat tett közzé;

 

Vargyas Lajos (Budapest, Óbuda, 1914. február 1. – Budapest, 2007.

október 11.) népzenekutató, folklorista. 1940 után a Zenetudományi Intézet

egyház-zene szakán Kodály Zoltán tanítványaként dolgozott. Ezt követően a

Budapesti Egyetem Néprajz Tanszékén, a budapesti Egyetemi Könyvtárban, a

Néprajzi Múzeum Népzenei Osztályán, a Magyar Tudományos Akadémia

Népzenekutató Csoportjában, mint igazgató és a Magyar Tudományos

Akadémia Zenetudományi Intézetében tudományos tanácsadóként dolgozott.

1952-ben jelent meg A magyar vers ritmusa című könyve, s ugyanebben az

Évben adták közre Kodály Zoltánnal a mindmáig „Kodály-Vargyas”-ként

emlegetett A magyar népzene című munkát, amelynek Vargyas Lajos a

példatárát szerkesztette;

 

Dr. Vargha Károly (Szentlászló, 1914. november 7. – Pécs, 1993. március 18.)

főiskolai tanár, zenei szövegíró és műfordító. 1941-48: Szegeden, a Királyi Katolikus Tanítóképző Intézetben, Kőszegen és Baján, az Állami Tanítóképző Intézetben tanított. 1949–51: a pécsi Állami Pedagógiai Gimnázium tanára. 1951–56: a pécsi Pedagógiai Főiskolán oktat a magyar nyelvi tanszéken oktatott. 1956–: megszervezte és vezette a Pécsi Tanárképző Főiskola német tanszékét, amely később a  és kisebbségi honismereti kutatás bázisa lett. Itt nyugdíjazásáig. Händel, Bach, Haydn és más német zeneszerzők szövegeit fordította és prozódiailag ellenőrizte. Rendszeres munkakapcsolatban állt Kodály Zoltánnal

és Bárdos Lajossal;

 

Wéber István (1914 –) középiskolai ének-zenetanár, karnagy. 1982. november

20-án lett 68 éves Vétek (Wéber) István, a Vasas Zenekar egykori művészeti

vezetője és másodkarnagya;

 

 

100 éve született

Anhalt István (Budapest, 1919. április 12. – 2012. február 24.) zeneszerző,

zeneszerzéstanár. 1949 óta Kanadában élt. Montréalban huszonkét évig oktatott a McGill Egyetemen, ahol 1964-től 1971-ig vezette az elektronikus zenei stúdiót. Akingstoni Queen's Egyetemen tizenhárom éven át volt a zeneszerzés

professzora;

 

Dr. Asztalos Sándor (Tiszalök, 1919. október 15. – Budapest, 1970. május 25.)

költő, zenekritikus és esztéta. A Debreceni Tudományegyetem Bölcsészeti

Karán végzett klasszika-filológia szakon. Diplomája megszerzése után ugyanitt

tanársegédi állást kapott. 1945 után a debreceni városigazgatásban

kultúr tanácsnokként dolgozott. 1950-ben a Népművelési Minisztérium zenei

osztályához került. 1951-től a Magyar Nemzet kulturális rovatvezetője lett. A Muzsika című folyóiratot 1957-ben alapította meg, s haláláig főszerkesztője volt;

 

Bagarus Ernő (Garabonc, 1919. február 9. –) zenekari harsonaművész-tanár

(Rendőr Zenekar Győr; Fővárosi Nagycirkusz; Debreceni Máv Szimfonikus

Zenekar, szólamvezető);

 

Barabás Sári (Budapest, 1919. március 14. – München, 1969) opera-és operetténekesnő, énektanár;

 

Dr. Baranyi Jánosné Seregély Klára (Székesfehérvár, 1919. július 9. –)

zongoratanár, szakfelügyelő. (Állami Zeneiskola, Székesfehérvár és Fővárosi

XIV. kerületi Állami Zeneiskola);

 

Faragó András (Fülöpszállás, 1919. március 16. – Budapest, 1993. február 16.)

operaénekes, tanár;

 

Fekete János (Budapest, 1919. július 15. – Budapest, 1984. február 19.)

hegedűművész-tanár. 1938-39-ben Svájcban játszott egy szalonzenekar

tagjaként. 1941-1943 között a Budapesti Hangversenyzenekar tagja, 1947-51-

ben a Fővárosi Operettszínház zenekarában játszott. 1951-56-ban a Magyar

Rádió Tánczenekarának, 1956-1984 között a pedig a Magyar Rádió

Szimfonikus zenekarának tagja. Rendkívül sokoldalú muzsikus, a hegedű

mellett kiválóan játszott mélyhegedűn, szaxofonon, klarinéton és trombitán;

 

Fekete Sándor (Rimóc, 1919. július 17. –) ének-zenetanár. (Kiskőrös,

Evangélikus Kántorképző; Bács-Kiskun megyei ének-zene szakfelügyelő;

Közoktatási Minisztérium ének-zene tárgy szakfelügyelője; Gimnázium,

Kiskőrös);

 

Fráter Gedeon (Budapest, 1919. április 16.– Budapest, 1998. november 16.)

karmester, tanár. 1938-tól tíz éven át a Magyar Állami Operaház korrepetitora, 1949-től 1983-ig ugyanott karmester. Vezényelte az Operaház teljes balett-repertoárját;

 

Göndör Márta / Szeszlerné/ (Sátoraljaújhely, 1919. augusztus 14. – 2003.

november) hegedűművész-tanár. Hegedűtanulmányait szülővárosában és Sárospatakon kezdte Szabó Ernőnél, majd 1934 és 1937 között a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Koncz János és Zathureczky Ede osztályában hegedűt, Waldbauer Imrétől és Weiner Leótól kamarazenét tanult. 1939-től 1944-ig az OMIKE Zenekar tagja, 1945-től az Állami Hangversenyzenekar (korábban Székesfővárosi Zenekar) hegedűse, 1979-től nyugalomba vonulásáig szólamvezetője;

 

Göndöcs József (Fehérgyarmat, 1919. október 27.– Budapest, 2005. december 10.) operaénekes, az MZTSZ munkatársa. Művészi pályáját a Magyar Rádió

Énekkarában kezdte (1950-51), majd 1951-től nyugalomba vonulásáig, 1985-ig

a Magyar Állami Operaház magánénekese volt;

 

Halász Kálmán (Pécs, 1919–Fort Worth/Texas, USA, 1970. február 1.) zeneszerző, orgonaművész és elmélettanár (Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola). 1956-tól az USA-ban élt, a Texas Boys Choir nevű kórus korrepetitora volt;

 

Hellenbach Dénes (Marija Bistrica, 1919. július 19. – Székesfehérvár, 2008. március 21.) zenetanár, kántor, 1957-től Székesfehérváron tevékenykedett;

Huszár Klára (Budapest, 1919. május 29. – Budapest, 2010. június 13.)

operarendező, dalszövegíró, műfordító, tanár. 1938-1942 között a

Zeneművészeti Főiskola ének-zenetanár szakos hallgatója volt. 1951-1956

között ugyanitt megszerezte az operarendező képesítést, ekkor Oláh Gusztáv

tanítványa volt. 1947-1951 között a Magyar Rádió munkatársa, megszervezte a zenei Rádióiskolát, a Dolgozók Zeneiskoláját. 1947-1951 között

gyermekoperákkal foglalkozott, valamint az ifjúsági osztály vezetője volt. 1956-1979 között a Magyar Állami Operaház asszisztense, majd rendezője;

 

Kalmár Márton (Nóráp, 1919. január 18. –) főiskolai tanár, karnagy, szerkesztő

Székelykeresztúr, Pápa – általános iskolai ének-zene tanár, Bartók Béla

Zeneművészeti Szakközépiskola, Budapest-tanár, BM Művészegyüttes-karnagy,

Népművészeti Intézet-zenei osztályvezető, Zeneművészeti Szakközépiskola,

Győr-igazgató, Művelődési Minisztérium – zenei főelőadó, Liszt Ferenc

Zeneművészeti Főiskola Zeneiskolai Tanárképző Intézet Budapesti Tagozata –

tanár, metodikai kabinet vezető, tankönyvíró, Parlando Szerkesztő bizottsági

tag). A Lampart Budafok Vegyeskar Kalmár Márton vezetésével 1949-ben

alakult meg a Budafoki Zománcedénygyár dolgozóiból. Írásai a Parlanóban:

Zene az iskolában (ISME), 1964/ 7-8., Az iskolai ének-zene és a szolfézstanítás

tantervei és módszeres problémái (különös tekintettel az ének-zenei iskolákra);

 

Keveházi János (Kisnyárád, 1919. május 14. – Alsóőrs, 1987. június 30.)

zenekari kürtművész-tanár (Honvédség és MÁV Szimfonikusok, Magyar

Állami Operaház, Fővárosi Operettszínház, Népszínház Operatársulata;

 

Király Ernő (Szabadka, 1919. március 16. – Újvidék, 2007. december 14.)

vajdasági néprajzkutató, avantgárd zeneszerző, zenepedagógus. 1954-től 1983-

ig az Újvidéki Rádió magyar népzenei műsorait szerkesztette, és állandó

munkatársa volt a Magyar Szó művelődésrovatának. Feltalált és

megszerkesztett két új hangszert, a citrafont 1974-ben és a tablofont 1976-ban.

1949 óta komponált. Az általa feltalált új hangszerekkel bejárta az egész

világot. Újraértékelte és újra felfedezte a citerát, az egyik legautentikusabb

magyar népi hangszert. Élete során több mint háromezer magyar, szerb, ruszin,

cigány népdalt gyűjtött, rendszerezett és rendezett könyv formájába. Vajdasági

cigány népzenei gyűjtése egyedülálló kiadvány. 1992-től a Magyar Művészeti

Akadémia tagja volt;

 

Kollár Endre (Budapest, 1919. december 11. – Budapest, 1978. március 7.)

zenekritikus, zenei ismeretterjesztő, pedagógiai író. Operaénekesnek készült.

1937-től 1945-ig a Hitelbankban dolgozott. 1945 után újságíró volt, a Szabad

Szó zenekritikusa (1946–48), utána haláláig a MÜDOSZ (Művészeti Dolgozók

Szakszervezete) és az Országos Szórakoztatózenei Központ munkatársa. 1968-

ban ő szervezte meg a televízió egyik népszerű vetélkedő műfaját „Zenélő órák” címmel, és az 1970-ben felújított műsor egyik játékvezetője. Számos

hangverseny műsorvezetője volt. Számos írása jelent meg a Parlandóban is;

 

Kozák Lajos (Békésszentandrás, 1919. március 12. –) fa-, rézfúvó- és

gordontanár (Honvédzenész, Zeneoktatói Munkaközösség, Szarvas, Állami

Zeneiskola, Békéscsaba- szarvasi kihelyezett tagozat mb. igazgató, Állami

Zeneiskola, Szarvas- igazgató helyettes is);

 

Kövecses Béla (Budapest, 1919. január 1. – Budapest, 2000. július 30.)

operaénekes-tanár. 1946-tól 1975-ben történt nyugalomba vonulásáig a Magyar

Állami Operaház magánénekese volt;

Lehota Dezső (Szeged, 1919. augusztus 7. – 2015. július 15.) hegedűművész, koncertmester, zenetanár. 1934-ben az Országos Zenei Fesztiválon a zenei szekcióban Paganini D-dúr hegedűversenyével első díjat nyert. 1937-ben Budapesten megkapta a BM Szimfonikus Zenekar koncertmesteri állását. Munkája mellett beiratkozott a Zeneművészeti Főiskolára, ahol tanulmányait Katona Béla vezetésével folytatta. 1940-ben besorozták, a Magyar Királyi Honvédség Szimfonikus Zenekarának tagjaként 1945-ben a Vörös Hadsereg fogságába esett, négyévi fogságot szenvedett. 1950-ben tanulhatott ismét Katona Bélánál a Zeneművészeti Főiskolán. 1955-ben költözött Kaposvárra, ahol a Liszt Ferenc Zeneiskola tanszékvezető tanári posztját nyerte el. A Liszt Ferenc Zeneiskolában végzett munkája mellett a Kaposvári Tanítóképző Főiskolán intézeti tanárként oktatott. Oktatói tevékenysége mellett a kaposvári Csiky Gergely színházban koncertmesteri feladatokat is ellátott. 1958-ban lett a Kaposvári Szimfonikus Zenekar vezetője és szólistája. 1967 februárjában jelentkezett a Das Orchester folyóirat hirdetésére, melyben koncertmesteri állást hirdettek a Pfälzische Philharmonie, Staatsorchester Rheinland-Pfalz zenekarba (Bővebben Deutsche Staatsphilharmonie Rheinland-Pfalz). Egyik legnagyobb sikereként értékelte, hogy 48 éves kora ellenére sikeres felvételi anyagot állított össze tizenhét pályázóval szemben.

 

Lorenz Kornélia (1919–) operaénekes-tanár. 1946-ban debütált a Magyar Állami Operaházban. 1947-49 a Szegedi Nemzeti Színház, majd 1966-ig a ismét a Magyar Állami Operaház tagja;

 

Lukács Pál (Budapest, 1919. április 27. – Budapest, 1981. május 22.)

brácsaművész, hegedű- és énektanár. 1946-ban lett a főiskola tanára

(mélyhegedű, kamarazene), egy évig éneket is tanított, 1947-től pedig a brácsa

főtanszak vezetője lett. 1972-től rektor-helyettes, 1975-től ének tanszékvezetője

is volt. Elnökségi tagja volt a Magyar Zeneművészek Szövetségének;

 

Nádor Józsefné (Hatvan, 1919. július 24. –) zongoratanár (Pálóczi Horváth Ádám Zeneiskola, Zalaegerszeg);

 

Rácz Kiss János (Arad, 1919. november 20. – Budapest, 1986. július 23.)

hegedűművész-tanár;

 

Raskó Magda (Budapest, 1919. május 29. – Budapest, 1992. március 16.)

énekesművész-tanár. 1945-ben lett az Operaház tagja, ahol 25 évig volt a

színház magánénekesnője;

 

Sárai Tibor (Budapest, 1919. május 10. – Budapest, 1995. május 11.) közéleti

zeneszerző, zeneakadémiai tanár. 1948-tól 1949-ig a Magyar Zeneművészek

Szabad Szakszervezetének megbízott főtitkára. 1949-ben a Magyar Rádió

helyettes osztályvezetője, majd műsorigazgatósági tag, később 1950 és 1953

között a zenei főosztály vezetője. 1949-től 1950-ig a Népművelési Minisztérium

osztályvezetője. 1953 és 1959 között a Bartók Béla Zeneművészeti

Szakközépiskola, majd 1959-től 1980-as nyugalomba vonulásáig a Liszt Ferenc

Zeneművészeti Főiskola (szolfézs) docense, illetve egyetemi tanára. 1959-től

1978-ig a Magyar Zeneművészek Szövetségének főtitkára. 1972 és 1977,

valamint 1980 és 1985 között a Nemzetközi Zenei Tanács (UNESCO)

Végrehajtó Bizottságának tagja, 1975-től 1977-ig annak alelnöke, és 1980-tól

1982-ig főtitkára. Közéleti pályafutása mellett zeneszerzőként is aktív volt;

 

Scheck György (Soroksár, 1919. szeptember 11. –) zenekari harsonaművész-tanár (Honvédzenekar, Magyar Állami Hangversenyzenekar, SZOT Művészegyüttes Szimfonikus Zenekara, Fővárosi Operettszínház Zenekara);

 

Sipos Éva, Bántainé (Máramarossziget,1919. június 3.) zeneelmélet- és

metodikatanár, 1978-1981 között a Zeneakadémián;

 

Sugár Rezső (Budapest, 1919. október 9. – Budapest, 1988. szeptember 22.)

zeneszerző, zenepedagógus. 1943 és 1946 között középiskolai tanárként, 1946

és 1949 között pedig a Székesfővárosi Felsőbb Zeneiskolában dolgozott. 1949-

től a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában, 1966-tól a Liszt Ferenc

Zeneművészeti Főiskola Tanárképzőjének budapesti tagozatán tanított, majd

1968-tól a Zeneakadémia (zeneszerzés, hangszerelés, partitúraolvasás)

zeneszerzés tanszékvezető tanáraként dolgozott 1979-ig;

 

Szeszler Tibor (Budapest, 1919 –) oboaművész-tanár. 1952-ben lett a Magyar

Állami Hangversenyzenekar első oboása, 1947-ben pedig a Budapesti

Fúvósötös egyik alapító tagja. 1949-től tanított a Bartók Béla Zeneművészeti

Szakiskolában. Többkötetes oboaiskolája ma is alapműve e hangszer

tanításának;

 

Szijjártó Jenő (Gölnicbánya, 1919. július 17. – Pozsony, 1986. július 28.)

karnagy, zeneszerző, zenetanár. 1951-től a Csehszlovák Rádió zenei rendezője

volt, majd 1953-54-ben a Csemadok Központi Bizottságán dolgozott;

 

Tiszay Magda (Békéscsaba, 1919. április 4.–München, 1989. december 27.)

operaénekes-tanár. 1944-ben mutatkozott be az Operaházban ifj. J. Strauss A

cigánybáró Mirabellájaként. A háború utáni időszakban hamarosan ő lett a társulató vezető alt énekesnője;

 

Törzsök János (Pécs, 1919. november 12. –) zenekari nagybőgőművész-tanár

(Állami Operaház Zenekara, Pécsi Filharmonikus Zenekar – szólamvezető is);

 

Vámosi Nagy István (Budapest, 1919. október 23. – Budapest, 1992. október

12.) zenetörténész, bölcsész, tanár, író, antropozófus. 1943-tól publikált,

zenekritikákat is írt. 1945-1949 között a Közoktatási Minisztérium zenei és

színházi előadója volt, majd a Színház- és Filmművészeti Főiskola könyvtárosa.

1951-től a Zeneműkiadó Vállalat külső munkatársa volt. 1955-től a Szegedi

Zeneművészeti Szakiskola és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára;

 

Varga Elemér (Debrecen, 1919. szeptember 4. – Budapest, 2000) zenekari

oboaművész-tanár. 1934-1940 között a debreceni MÁV Filharmonikus zenekar

oboa szólamvezetője, 1940-től 1977-ig a Székesfővárosi Zenekar, illetve a

Magyar Állami Hangversenyzenekar oboása és angolkürtöse. 1950-től a

Fővárosi IX. kerületi Állami Zeneiskola oboatanára;

 

Vargha Róbert (Rákospalota, 1919. november 26. –) operaénekes-tanár.

1954-55 a pécsi, majd a szegedi Nemzeti Színház tagja volt;

 

Id. Véghelyi Miklós (Felsőgalla, 1919. december 5. –) zenetanár (Honvédzenekar, Kiskunhalas, Rendőrzenekar, Szekszárd, Babits Mihály Művelődési Központ – zenekarvezető);

 

Veress László (Kézdivásárhely, 1909. május 17. – Szeged, 1971.június 21.) ének-zenetanár, kántor, karnagy. 1928. augusztus 12-étől Makón kántortanítóként működött. A református polgári fiúiskolában is éneket tanított. 1942 szeptemberében pályázat útján elnyerte a Szeged Kálvin téri Református Egyházközség Presbitériuma által meghirdetett orgonista kántori állást, ezt a munkakört az iskolák államosításáig töltötte be. Közben 1947-ben a Klauzál Gábor Gimnáziumban és az Árpád-házi Szent Erzsébet Leánygimnáziumban énektanárként működött. Tanári munkáját a szegedi Madách utcai általános iskolában folytatta, 1955-ben általános iskolai tanári oklevelet nyert;

 

Wilkovits Kató (1919–) operaénekes-tanár;

 

Zádor Endre (Ungvár, 1919. szeptember 18. –) énekművész-tanár (Állami

Operaház, Zeneművészeti Tanárképző Intézet, Ungvár, Liszt Ferenc

Zeneművészeti Főiskola Zeneiskolai Tanárképző Intézet Debreceni Tagozata –

magánének tanszak csoportvezetője is);

 

Dr. Zalotai Józsefné (Fodor Sarolta (Rozsnyó, 1924. március 1. –) ének-zenetanár (Batthyány u. Általános Iskola, Budapest Szlovák Tanítóképző és Szlovák Gimnázium és Általános Iskola, Budapest – könyvtáros is);

 

Zsoldos Imre (1919. március 26. – 1985. augusztus 25.) magyar karmester,

szólista és trombitás volt. Pályafutása az 1950-es években kezdődött, híres

szórakozóhelyeken (Moulin Rouge, Palais De Dance). 1948-tól a Magyar Rádió

munkatársa, majd a Magyar Rádió Tánczenekarának karmestere és szólistája,

később létrehozta a Stúdió 11 zenekart;

 

 

 

95 éve született

Adamóczki Béla (1924. szeptember 19. –) klarinéttanár, karnagy, tárogatóművész;

 

Antalffy Albert (Mohács 1924. április 24. – Budapest, 2013. május 9.)

operaénekes-tanár. 1949 és 1951 között a Magyar Rádió Énekkarának tagja

volt, majd 1951-ben az Operaházhoz került, ahol magánénekesként harminc

éven át lépett színpadra. Tanári munkájához utolsó pillanatáig hű maradt: neves tanítványainak egyike, Bretz Gábor;

 

Bächer Mihály (Budapest, 1924. július 22. – Budapest, 1993. április 6.)

zongoraművész-tanár. 1962-től a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán

zongora főtárgyat tanított. Számos lemezfelvétele jelent meg, többek között

Beethoven, Liszt, Brahms és kortárs magyar zeneszerzők műveiből;

 

Balogh Éva (Gyöngyöspata, 1924. november 6. –) operaénekes, tanár (Állami

Operaház-ösztöndíjasként, Debreceni Csokonai Színház);

 

Bartók Péter (Budapest, 1924) Bartók Béla második, Pásztory Dittától született

gyermeke. 1942-ben jutott ki Amerikába. Jelenleg Floridában él, és a hagyaték

gondozójaként konfliktusokat is vállalva őrködik apja zenéjének tisztaságán;

 

Bársonyné Spiró Alice (Budapest, 1924. február 10. –) zongoraművész-tanár

(SZOT Munkaközösségi Zeneiskola, Állami Zeneiskola-Tatabánya, Fővárosi

VII. kerületi Állami Zeneiskola-tanszakvezető, főiskolai gyakorlatvezető-tanár);

 

Bodonyi Anikó (Budapest, 1924. szeptember 24. – Budapest, 1987. december) zongoraművész-tanár (Zeneiskola-Szentendre, Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola-Debrecen, Fővárosi 2. sz. Körzeti Zeneiskola, Zeneművészeti Szakközépiskola-Győr);

 

Bobe Gáspár Ernő (1924–1993) hegedűművész, prímás. A Zeneakadémiát

Rados Dezső tanítványaként fejezte be. Együttesét 1948-ban alakította meg.

Archaikus egyéni hangvételű hegedűjátékát a kortárs muzsikusok is nagyon

becsülték;

 

Borsai Ilona (Kolozsvár, 1924. április. 10. – Budapest, 1982. július 8.)

népzenekutató. Népzenei előadó a Népművészeti Intézet Néprajzi Osztályán

(1951–56); az MTA Népzenekutató Csoportjában, ill. a Zenetudományi

Intézetben működik (1961–), közben hosszabb egyiptomi tanulmányutat tesz

(1966–67). Munkássága a Mátra-vidék zenei életére, a summásdalokra terjed ki,

az egyiptomi zenei szájhagyománnyal foglalkozik. Gyűjtő munkája elsősorban

a kopt liturgia dallamvilágára terjedt ki. Mint népzenekutató a Mátra-vidék

zenei életét vizsgálta, a summások dalait, népi gyermekmondókákat, énekes

játékokat gyűjtött;

 

Borsányi Gábor ( Kajászószentpéter, 1924. február 17. –Tapolca, 1988. augusztus 14. ) tanár (Református Kollégium, Pápa, Batsányi János Gimnázium, Tapolca-igazgató is), zeneiskolai igazgató (Tapolcai Állami Zeneiskola) és karnagyként a Zeneiskola Aranyhíd Kamarakórusának és vonószenekarának, továbbá Tapolca Város Vegyeskarának vezetője;

 

Dr. Csányi László (Csákvár, 1924. április 23. – Budapest, 2005. március 8.)

karnagy, jogász. 1950-től a Magyar Rádió munkatársa. Felesége Botka Valéria,

vele alapították 1954-ben a Magyar Rádió Gyermekkórusát. A kórussal 1985-ig

dolgoztak együtt. A karnagy-házaspár elévülhetetlen érdemeket szerzett a zene

szeretetének elmélyítésében, az együtténeklés örömének megismertetésében és

gyermekek ezreinek adtak életre szóló impulzust a kollektív éneklés, a zene

iránti igényesség felkeltéséhez és műveléséhez;

 

Darvas Éva (Budapest, 1924. május 13. – Budapest, 2006. november 9.)

zongoratanár, szakfelügyelő, főiskolai gyakorlatvezető tanár (Fővárosi

Zeneiskola Szervezet, Fővárosi IX. kerületi Állami Zeneiskola);

 

Dr. Dégi Lászlóné (Miskolc, 1924–) zenekari hegedűművész-tanár. Pályafutását

Szentesen kezdte, s 1954-57-ig a zeneiskola tanára és első igazgatója volt;

 

Farkas Sándor Mihály (Győr,1924. november 1. – München, 1987. március 21.) hegedűművész, koncertmester. Az ötvenes évek elején az Állami Népi Együttesben és a Honvéd Művészegyüttesben dolgozott. 1960-ban Németországba távozott, s több nagyvárosban fellépett. Elnyerte a Müncheni Rádió Filharmonikus Zenekarának koncertmesteri állását. Huszonhét éven keresztül volt koncertmester;

 

Frideczky Frigyes (Bukarest, 1924. október 3. –) zenei szakíró, karvezető, költő, egyetemi magántanár (Művelődési Minisztérium Zenei Osztály, Műszaki

Egyetem és ELTE Tanárképző Főiskola, Budapest);

 

Gábor Éva (Felsővisó, 1924. április 13. – 1998) ének-zenetanár,

népzenegyűjtő. (Lajtha László Népzenekutató Csoportja-munkatárs, Juhász

Gyula Tanárképző Főiskola-hangképző tanár, Szeged);

 

Gafni Miklós / Vári-Weinstock (Tiszacsege, 1924. július 6. – New York, 1981.

május 15.) énekművész-tanár. 1945 ellőtt a budapesti Operaházban énekelt.

1945-ben Amerikában telepedett le. Tagja volt a New York-i Metropolitan

Operának;

 

Geiger István (Madaras, 1924. július 25. –) trombitaművész-tanár. (Művelődési

Ház, Madaras; Állami Zeneiskola madarasi kihelyezett tagozata; ifjúsági

fúvószenekarok vezetője);

 

Gencsy Sári (Debrecen, 1924. augusztus 16. – 2008. május 6.) operaénekesnő,

tanár. Az Operaházban 1950-ben debütált Gilda szerepében Verdi Rigoletto

című operájában. 1975-ben vonult vissza. Nyugalomba vonulása után szinte haláláig a Színház- és Filmművészeti Egyetem énektanáraként tevékenykedett;

 

Gergely Gyula (Budapest, 1924. november 22. –) karnagy, rézfúvósművész-tanár, hangszerelő (Magyar Állami Operaház-zenekari művész; Fővárosi XV. kerületi Állami Zeneiskola - rézfúvós tanár; Fővárosi XV. kerületi Zeneiskola rézfúvós zenekara-karnagy);

 

Gyulai Gaál János (Budapest, 1924. április 28. – Budapest, 2009. február 12.)

zeneszerző-karmester. 1941-ben első díjat nyert a debreceni Hubay-versenyen.

A Magyar Állami Hangversenyzenekarban helyezkedett el hegedűsként, majd a

Budapesti Operettszínház korrepetitora lett. 1959-ben a Magyar Rádióhoz került, ahol a Bartók-terem zenei vezetője (gyakran zenei rendezője is) volt. Itt kezdett karmesterként és hangszerelőként is tevékenykedni. Számos musical, filmzene és színpadi kísérőzene mellett ő írta Kovács Kati 1966-os, fesztivál győztes dalát (Nem leszek a játékszered;

 

Horti Gábor (Budapest, 1924. június 11. –) hegedűművész-tanár (Szabolcsi

Bence Zeneiskola-hegedűtanár; Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola, Miskolc, Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolai Zeneiskolai Tanárképző Intézet Budapesti Tagozata-gyakorlatvezető tanár);

 

Dr. Kálmánfi Béla (Budapest, 1924. július 28. – Budapest, 1988. március 28.)

ének-zenetanár, szakfelügyelő (Óvónőképző Intézet és Általános Gimnázium, Püspökladány-igazgató,karvezető, ének-zenetanár; Tanítóképző Főiskola, Esztergom - ének-zenetanár);

 

Kiss Ilona (1924-) énekes-színész, tanár. Pályáját 1939-ben Kolozsvárott

kezdte, majd 1949-1959 között a Fővárosi Operettszínház tagja volt;

 

Konrád György (Szeged, 1924. október 18.) hegedűművész-tanár,

kamaramuzsikus. 1951-76 között a Székesfővárosi Zenekar, majd utódja, a

Magyar Állami Hangversenyzenekar brácsa szólamának vezetője. 1976-tól a

Magyar Állami Operaház zenekarának, 1980-tól a Magyar Rádió Szimfonikus

Zenekarának szólamvezetője. 1959-től a Tátrai vonósnégyes tagja. A Liszt

Ferenc Zeneművészeti Főiskolán éveken át tanított kamarazenét, illetve brácsát.

1983-tól másfél évtizeden át rendszeres közreműködője volt a Budapesti

Fesztiválzenekar hazai és külföldi hangversenyeinek. Jelenleg is aktív

résztvevője zenei életünknek!

 

Kovács Imre (Nádudvar, 1924. augusztus 29. – Budapest, 2008. július 7.)) fuvolaművész-tanár. Négy évtizeden át volt az Állami Hangversenyzenekar megbecsült tagja. 1948-tól 1972-ig I. fuvolán játszott, majd 1988-ig ütőhangszeresként és cimbalomművészként, valamint fúvós korrepetitorként működött az együttesben. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola ZTI Budapesti Tagoztatán és a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola legendás fuvola- és kamnarazene tanára volt;

 

Dr. Krizsán Zoltán (Fülek, 1924. január 6.) zenekari hegedűművész-tanár

(SZOT Szimfonikus Zenekar; Magyar Néphadsereg Művészegyüttes

Szimfonikus Zenekara; Magyar Állami Hangversenyzenekar – zenekari

felügyelő is, Magyar Kamarazenekar);

 

Lakatos György (Budapest, 1924–) hegedűművész, prímás. Rados Dezső zeneakadémiai tanárnál szerzett magasabb fokú zenei képesítést;

 

Lőrincz Edith (Budapest, 1924– ) hegedű- és brácsaművész-tanár. 1949-ben a

Rádiózenekar tagja lett, de adott szólóhangversenyeket is. 1957-ben a

Philharmonia Hungarica alapító tagja volt, mint szólóbrácsás. A Romor-kvartett

tagjaként is számos hangversenyen játszott. 1967-ben Kölnben telepedett le,

ahol 1970-től a Városi Konzervatóriumban tanított;

 

ifj. Magyari Imre (Budapest, 1924. július 28. – Karcag, 1980. augusztus 6.)

Hegedűművész-tanár, zenekar-alapító, a 20. század első felében a világszerte

egyik legismertebb magyarországi prímása. Friss diplomásként 1948-ban lett a

Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának a tagja. Az 1950-es években elejétől

népdalfeldolgozásokat készített, és régi verbunkosokat hangszerelt a rádió

számára;

 

Martzy Johanna (Temesvár, 1924. október 26. – Rüschlikon, 1979. augusztus

13.) hegedűművész-tanár. 1948-ban elhagyva Magyarországot, a svájci

Glarusban telepedett le;

 

Márton Gábor (Hajdúszoboszló, 1924. december 20. –) ének-zenetanár

(Kunpálhalmi Általános Iskola, Debrecen; Általános Iskola, Hajdúszoboszló;

Hajdú-Bihar megyei Tanács VB, Debrecen – főelőadó; Debreceni Csokonai

Színház, személyzeti vezető; Debreceni MÁV Zenekari Főnökség – zenekari

igazgató);

 

Mátyás Mária (Hajdúdorog, 1924. szeptember 23. – Budapest, 1999.

szeptember 12.) énekesnő-tanár. Az Operaházban 1946-ban debütált.

Magánénekesként tevékenykedett 1980-ig;

 

Meizl Ferenc (Bácsbokod, 1924. február 11.) zenekari klarinétművész-tanár,

kamaramuzsikus (1947-49. Budapesti MÁV Szimfonikusok-zenekari tag, 1949-

Magyar Állami Operaház- szólóklarinétos; 1955-67 Bartók Béla Zeneművészeti

Szakközépiskola, Budapest – klarinéttanár, 1967 – Liszt Ferenc Zeneművészeti

Főiskola és a Zeneiskola Tanárképző Intézet Budapesti Tagozata –

klarinéttanára, 1954 – a Budapesti Fúvósötös tagja);

 

Mérei Ferenc (1924 –) nagybőgőművész-tanár 1942 és 1947 között a Székesfővárosi Zenekar, majd 1947-től a budapesti Operaház zenekarának tagja volt. 1953-tól a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarában is közreműködött; főiskolai tanár, karnagy;

 

Dr. Mihálka György (Kölcse, 1924. április 22. – Szeged, 2008. augusztus 6.)

főiskolai tanár, karnagy. Tanári pályáját Fehérgyarmaton kezdte, majd

Szegeden előbb az Alsóvárosi Általános Iskolában, később a tanítóképzőben

tanított. Ezután a Tömörkény István Gimnáziumba került, ahol több tárgyat is

oktatott, és az énekkar vezetése is a feladatai közé tartozott. 1973 és 1992 között

a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Ének-Zene Tanszékének karvezetés

tanára, az európai hírű I. számú női kar karnagya volt. Nyugdíjba vonulása után

megkapta a Magister Emeritus Professori címet. Élete utolsó négy évében a

Tetz Alapfokú Művészetoktatási Intézmény igazgatójaként segítette a ceglédi

ifjúság kulturális nevelését;

 

Mózsi Ferenc (Pozsony, 1924. május 3.) szlovákiai magyar irodalom- és zenepedagógus, zeneesztéta, pedagógiai szakíró. (Szlovák nyelvű kiadványokban František Mózsi, szerb-horvát nyelvűekben Ferenc Pozsonyban zene–képzőművészet, illetve magyar–történelem szakos végzettséget szerzett. Ezt követően Komáromban pedagógiai iskolai tanár, majd minisztériumi főhivatalnok Pozsonyban, később tanszékvezető egyetemi tanár lett. A neveléstudomány kandidátusa fokozatot 1973-ban szerezte meg.

Tankönyvek, módszertani kiadványok és segédkönyvek szerzője, összeállítója.

Főleg az irodalmi és művészeti nevelés, valamint az anyanyelvi oktatás, illetve a kétnyelvűség kérdéseivel foglalkozott.

 

Mura Péter (Budapest, 1924. június 21. – Budapest, 2009. december 28.)

karmester, tanár. 1942-től 1944-ig az OMIKE művészakció operakorrepetitoraként tevékenykedett. Az egyesület a Pesti Izraelita Hitközség

Wesselényi utcai Goldmark-termében rendszeres színházi és operaelőadásokra

kapott engedélyt. 1945 és 1950 között a Magyar Állami Operaház korrepetitora volt. 1950- től 1953-ig a Gördülő Opera zenei vezetője, majd 1953 és 1957 között a Miskolci Nemzeti Színház zeneigazgatója, ahol ő szervezte meg az

operatársulatot. 1957–1958-ban a Varsói Állami Opera karmestere, 1958-tól

1961-ig a bytomi Sziléziai Állami Opera karmestere és a Katowicei

Zeneakadémia tanára. 1961-ben a Miskolci Szimfonikus Zenekar alapítója,

1984-ig igazgató karmestere, 1984 és 1987 között az Operaház karmestere,

1986-tól a Zeneakadémia tanára (idegen nyelvű szerepgyakorlat, kamaraének,

korrepetició, operaegyüttes-gyakorlat);

 

Dr. Murányi Róbert Árpád (Burg, 1924. június 7. – Budapest, 2002. június 13. )

zenetörténész, karnagy, orgonaművész, tanár. 1952-től 1974-ig tanárként

működött, 1974-től az Országos Széchényi Könyvtár Zenei Gyűjteményének

tudományos főmunkatársa, majd 1981-től ugyanott osztályvezető;

 

Pados Jenő (Tatabánya, 1924. október 15. –) oboaművész-tanár (Székesfővárosi

Zenekar, Magyar Állami Operaház, Budapesti MÁV Szimfonikusok);

 

Pándi Marianne (Budapest, 1924. augusztus 30. – Budapest, 2009. szeptember

12.) zenetörténész, felelős szerkesztő. 1958 és 1987 között az Országos

Filharmónia műsorfüzeteit szerkesztette, 1969–1984 között a Hungarian Music

News felelős szerkesztőjeként dolgozott. Szerkesztői és kritikusi munkásságát

jelentős monográfiák írása és fordítása kísérte. Országos népszerűségét Pándi

Marianne azonban mindenekelőtt négykötetes Hangversenykalauzával vívta ki,

melynek kötetei 1972-től kezdve jöttek ki, legújabb kiadása pedig 2005-ben

jelent meg, s amely az értő hangverseny-látogató közönség alapműve lett;

 

Pethes Iván (Budapest, 1924. augusztus 4. – Budapest, 1980. január 20.)

zeneíró, tánctörténész, könyvtártudományi kutató, tanár. 1945 után a Magy.

Rádióhoz került; 1947-ig zenekari fagott-játékosként, majd 1951-ig forgatóként,

később technikai szerkesztőként dolgozott. 1957-ig az MTA és a Népművelési

Intézet munkatársa, majd tánctörténeti kutatással foglalkozott. 1957-ben

újjászervezte a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola könyv- és kottatárát,

1960-ban az Országos Széchényi Könyvtár módszertani osztályának vezetője

lett;

 

Ránki Lili (Budapest, 1924. március 11. –) zongoratanár-szakfelügyelő

(Fővárosi Zeneiskola Szervezet, Színház- és Filmművészeti Főiskola, Fővárosi

XI. kerületi Állami Zeneiskola, Fővárosi Pedagógiai Intézet-zongora

szakfelügyelő, Continuo Alapítványi Zeneiskola);

 

Ribáry Antal /gyakran: Ribári/ (Budapest, 1924. január 8. – Budapest, 1992.

április 24.) zeneszerző-zenetanár;

 

Rudolf Péterné Dániel Katalin (Budapest, 1929. május 23.) középiskolai énekzenetanár (Hámán Kató Gimnázium, Budapest, Áldás utcai Általános Iskola, Budapest, Tanítóképző Főiskola - Óvónőképző Tagozat, Budapest);

 

Starker János (Budapest, 1924. július 5. – Bloomington, 2013. április 28.)

gordonkaművész-tanár különböző hazai és külföldi koncertek után, a háború

befejeztével a Budapesti Filharmóniai Társaság zenekarának (1945–1946) és a

Magyar Állami Operaház zenekarának szólógordonkása volt 1945–1946 között.

1948-ban költözött az USA-ba, ahol a Dallasi Szimfonikus Zenekar (1948–

1949, Doráti Antal vezetésével), a Metropolitan Operaház (1949–1953), majd a

Chicagói Szimfonikus Zenekar szólógordonkása volt (1953–1958), 1958-tól

haláláig a bloomingtoni Indana University nagyhírű gordonka tanszakának

vezetője volt.1962-ben a chicagói Conservatory College díszdoktorává avatták;

 

Szabó Tivadar (Jászárokszállás, 1924. április 17. –) ének-zenetanár kántortanító, (1. sz. Általános Iskola, Gyöngyös; Állami Zeneiskola, Gyöngyös –

igazgató is; Ének-Zenei Általános Iskola, Heves);

 

Szalatsy István (Budapest, 1924. december 25. – ) az 1990-es években halt meg,

melynek időpontja ismeretlen) karmester. 1955-ben lett a szegedi Nemzeti

Színház tagja, ahol a következő évben Verdi Álarcosbál c. operájának

dirigálásával debütált karmesterként. 1982-ben történt visszavonulásáig a

színház legsokoldalúbb, legtöbbet foglalkoztatott dirigense volt;

 

Szebenyi János (Budapest, 1924. május 10.) fuvolaművész, tanár.

1945-től 1947-ig a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának szólófuvolása,

1957 és 1948 között a Magyar Állami Hangversenyzenekar első fuvolása. 1970-

től 1990-ig a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola tanára. Szólista

pályafutását 1945-ben kezdte, hét önálló lemeze jelent meg. Ismeretlen 18.

századi műveket fedezett fel és adott közre Magyarországon, Angliában, az

NSZK-ban és Hollandiában; számos átiratot készített;

 

Szenes Iván (Budapest, 1924. április 25. – Budapest, 2010. szeptember 13.)

író, dalszövegíró, dramaturg, zeneszerző. Statisztikák és az Artisjus 2000-es

kimutatása szerint Magyarország legtöbbet játszott szerzője;

 

Dr. Szentjóbi Miklósné Prockl Magdolna (Budapest, 1924. december 17.)

zenekari hegedűművész-tanár (Szakszervezeti Zenekar; Kaposvári Csiky

Gergely Színház Zenekara; Szegedi Szimfonikus Zenekar);

Dr. Szőnyi Erzsébet (Budapest, 1924. április 25.) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett zeneszerző, karvezető, zenepedagógus. A budapesti Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban érettségizett, ahol Sztojanovits Adrienne tanítványa volt. 1942–47 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanult zeneszerzést és karvezetést. Olyan legendás hírű tanárok óráit látogatta, mint Viski János, Szegedi Ernő, Bárdos Lajos, Vásárhelyi Zoltán, Kodály Zoltán, Szabolcsi Bence, Weiner Leó és Ferencsik János. 1947–48-ban a párizsi Conservatoire növendékeként Tony Aubinnál, Nadia Boulanger-nál, illetve Olivier Messiaennál tanult. 1948 és 1981 között a Zeneakadémián tanított, ahol 1960-tól tanszékvezető egyetemi tanárként dolgozott. Éveken át vezette a Szilágyi Erzsébet Gimnázium leánykórusát. 1964-ben a Zenei Nevelés Nemzetközi Társasága (ISME) elnökségi tagjává választották. 1978 és 2003 között a Magyar Kodály Társaság társelnöke és a Bárdos Lajos Társaság társelnöke. 1992–96-ig a Magyar Zenei Kamara alelnöke, 1996-tól a Magyar Muzsikus Fórum társelnöke. 1992 óta a Magyar Művészeti Akadémia tagja. 1993–94-ben a Magyar Rádió felügyelőbizottságának elnöke. A hartfordi (USA) Kodály Musical Training Institute tagja, a francia Kodály Társaság tiszteletbeli elnöke és a Kóta tiszteletbeli elnöke, a Nemzetközi Kodály Társaság (IKS) és a varsói Chopin Társaság tiszteletbeli tagja. Kodály Zoltán zenepedagógiai módszerének világszerte ismert folytatója és népszerűsítője. 1994 óta a törökbálinti zeneiskola viseli a nevét;

 

Tornyos György (Jászberény, 1924. július 24.) zeneelmélet-tanár, zeneszerző,

karnagy (Líceum és Tanítóképző Intézet, Jászberény- szolfézs- és zeneelmélettanár; Ganz-Mávag Művelődési Központ Női Kar és Acélhang Férfikar –zongorakísérő és vezető karnagy; Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola-elmélettanár);

 

Vadas Kiss László (Tét, 1924. május 31. – Szentendre, 1999. november 2.)

operaénekes-tanár. 1956-ban a Miskolci Nemzeti Színház, majd 1958-ban a

Szegedi Nemzeti Színház, 1970-ben pedig a Magyar Állami Operaház

szerződtette;

 

Valusek Béla (Vértesszőlős, 1924. január 5.) zenekari trombitaművész-tanár

(Pénzügyőr Zenekar; Zeneművészeti Szakközépiskola, Debrecen-tanár; Fővárosi

Operettszínház Zenekara; Magyar Állami Hangversenyzenekar);

 

Varga László (1924–) gordonkaművész, tanár. 1945-46-ban a Budapest Symphony csellistája volt. Megnyert egy fiatal karmesterek részére kiírt versenyt is, és dirigálta a Budapest Symphony Orchestra-t és más zenekarokat. Varga László évekig élt Nyugat-Európában és Dél-Amerikában is turnézott a Léner vonósnégyes tagjaként. 1948 augusztusában az USÁ-ba ment és két évre a New York City Opera Company, aztán a New-York Philharmonic Orchestra

szólócsellistája lett. Sokat koncertezett kamaraművészként is. Évekig tanított a

San Francisco State University cselló tanszakán;

 

Várhelyi Endre (Hódmezővásárhely, 1924. június 25. –Budapest, 1979. július 27.) operaénekes-tanár;

 

Zentai Anna (Budapest, 1924. június 29. –) Jászai Mari-díjas magyar szín- és

énekművész, tanár. Miután elvégezte a Színiakadémiát, a Szegedi Nemzeti

Színházhoz került, ahol egyaránt játszott prózai szerepeket, operettet, valamint

operát. 1950 és 1979 között a Fővárosi Operettszínház tagja volt, később

szabadfoglalkozású művésznőként dolgozott;

 

 

90 éve született

Dr. Ábrahám Imre (Nyúl, 1929. október 23.) általános és középiskolai tanár, helytörténész, nyelvész, könyvtáros, zenepedagógus,és karnagy, illetve

Pannonhalma díszpolgára. A hatvanas években igazgatóként fellendítette a

Művelődési Ház tevékenységét, ahol irodalmi színpadot szervezett, majd a

nyolcvanas években értelmiségi kört hozott létre. 1990-ben megalapította és

vezette a Cantate Kamarakórust, ami eredetileg templomi kórus, de

nagyon hamar a település rendezvényein, ünnepi műsorain is rendszeresen

felléptek és fellépnek a mai napig is;

 

Antal György (Budapest, 1929. január 11.) harmonikaművész-tanár 1950-től 63-ig harmonikát tanított a Steinitz Zeneiskolában, később pedig 1971 és 1983

között a Csepeli Zeneiskolában, valamint a Sashalmi Munkaközösségi

Zeneiskolában. Hangszeres rátermettségét az 1948-as Országos

Harmonikaverseny I. díjával, valamint az 1952-53-as kulturális versenyek I.

díjával bizonyította. 1946 és 1950 között a Magyar Rádió szólistája, játszott

Herrer Pál, Jáki-Tóth Pál és Horváth István László zenekarában. 1958-63 között

Turán László zenekarának tagja, mellette saját zenekart is vezet. 1975-től 1994-

ig az Országos Zenepedagógus Szakosztály Harmonika Tagozatának, később a

ZETA Harmonika Tagozatának vezetője;

 

Antal Lívia (Budapest, 1929. július 10. – 2001) hangversenyénekes-tanár. Mint

az Országos Filharmónia szólistája számos magyar művet mutatott be;

 

Aracsi László (Hódmezőúvásárhely, 1929. október 27.) középiskolai énektanár,

karvezető, ny. főiskolai docens (Zeneművészeti Szakközépiskola elmélettanár

és igazgató helyettes, Szeged; Szegedi Tudományegyetem Zenei Intézete);

 

Aszódi Ferenc (1929. augusztus 6.) zeneszerző, tanár;

 

Bántainé Sipos Éva (Máramarossziget, 1929. június 3. –) zenetanár. 1950-ben Gyulán élt és dolgozott, majd utána hosszú ideig a budapesti Zeneakadémián tanított, férje halála után visszaköltözött Gyulára;

 

Bartáné Szőllősi Olga (Valjatino, 1929. október 23.) zongoratanár-korrepetitor

(Zeneiskola-Ungvár; Fővárosi XVIII. kerületi Állami Zeneiskola);

 

Bartha Alfonz (Madaras, 1929. október 13. – Budapest, 2013. április 2.)

operaénekes-tanár. 1955–1959 között a debreceni Csokonai Színház tagja,

1959-től a Magyar Állami Operaház magánénekese volt;

 

Dr. Bartha Ferencné Vizeli Katalin (Debrecen, 1929. április 21.)

hegedűművész-tanár (Csepeli Állami Zeneiskola, Simonffy Emil Zeneiskola-tanszakvezető és főiskolai gyakorlatvezető);

 

Breitner Tamás (Budapest, 1929. április. 13.– Pécs, 1991. március 26.)

karmester, zeneigazgató. 1960-tól 1970-ig a Fővárosi Operettszínház

karmestere, majd 1970-től 1991-ig, haláláig a Pécsi Nemzeti Színház

karmestere, 1984-től zeneigazgatója, valamint a Pécsi Filharmonikus Zenekar

vezetője volt;

 

Dr. Buzás Zoltán (1929. szeptember 12.) tanár, megyei tanulmányi

felügyelő, iskolai csoportvezető, zeneiskolai főelőadó (Heves

megyei Tanács VB);

 

Csányi "Matyi" Mátyás (Budapest, 1929 – Augsburg, Németország, 1980)

jazzhegedűs, gitáros, tanár;

 

Fodor András /1947-ig: Fodor Andor)/ (Kaposmérő, 1929. február 27. –

Fonyód, 1997. június 27.) költő, zenei-és esszéíró;

 

Fülemile Tibor (Budapest, 1929. október 11. – Budapest, 2011. december 1.)

fagottművész-tanár, a Magyar Fúvósötös tagja. Többek között a Magyar Állami

Operaház Zenekara, a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara és a Mihály

András által alapított Budapesti Kamaraegyüttes szólistájaként dolgozott. 1983-

2006 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára, egyetemi docense,

majd professor emeritusa volt;

 

Gajodi Sándor (Szeged, 1929. január 1.) zenekari hegedűművész-tanár.

(Szegedi Nemzeti Színház zenekara-szólamvezető, Szegedi Szimfonikus

Zenekar – szólamvezető; Liszt Ferenc Állami Zeneiskola, Szeged; Szegedi

Kamarazenekar);

 

Gergelyné Kottler Márta (Budapest, 1929. május 29.) zenekari brácsaművész-tanár (Honvéd Művészegyüttes-szólamvezető; Állami Operaház Zenekara;

Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara);

 

Hanák Árpád (Budapest, 1889 –1941) zongoraművész-tanár. 1910-től 1920-

ig a pécsi zenei élet irányítója volt, mint művész és pedagógus. 1912-től évente

több önálló hangversenyt adott a Zeneakadémián, a Vigadóban, Szegeden és

Pécsen. 1920-tól a Fodor Zeneiskola tanára;

 

Halkovics János (Törökszentmiklós, 1929. november 1.) ének-zenetanár,

karvezető, népzenekutató, szerkesztő (Magyar Rádió népzenei szerkesztőség h.

vezető; népzenegyűjtő; Kertészeti Egyetem Kórusának karnagya; az OKISZ

Erkel Ferenc Művészegyüttes Népi Zenekarának vezetője);

 

Halmos István (Budapest, 1929 –) az irodalomtudományok kandidátusa (1960), az MTA Népzenekutató Csoportjának, ill. a Zenetudományi Intézet főmunkatársa (1962–). Aspiráns (1952–56), muzeológus a nyíregyházi Jósa András Múzeumban (1956–), a Jászberényi Múzeum igazgatója (1957–), népzenei előadó a Népművészeti Intézetben (1958–);

 

Házy Erzsébet (Pozsony, 1929. október 1. – Budapest, 1982. november 24.)

operaénekes, színésznő. Pályafutását a Magyar Rádió énekkarában kezdte.

1951-ben debütált az operaházban Verdi Rigolettójának apródjaként. Kezdetben

lírai szerepeket énekelt, majd az 1960-as évektől drámaibb szerepeket is.

Jelentős részt vállalt új magyar operák bemutatásában;

 

Hidi Péter (Budapest, 1929. november 30. –) hegedűművész-tanár. 1949-től a

Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarának tagja, 1958-tól

hangversenymestere. 1972-től a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Budapesti

Tanárképző Intézetének vonósnégyes- és kamarazene-tanára;

 

Hubbes Walter, álneve Elek János (Brassó, 1929. március 19. – Stuttgart, 2008) zeneszerző, zenei író, karmester. Tanulmányait bukaresti Zeneakadémián fejezte be, ahol zeneszerzést, vezénylést is tanult, zenetanári oklevelet szerzett (1964). Közben 1950-től Kolozsvárt munkáskórusokat és népi zenekart vezetett; 1955-ben Marosvásárhelyen telepedett le, ahol egy évig a Népi Alkotások Házának szakirányítója, majd 1956 és 1970 között az Állami Székely Népi Együttes karmestere. 1970-től 1972-ig Sepsiszentgyörgyön vezetett népi együttest;

 

Illés András (Nagykálló, 1929. július 24.) ének-zene és pedagógia-tanár

(Tanítóképző Intézet, Kisvárda-ének-zenetanár; Felsőfokú Tanítóképző,

Nyíregyháza-intézeti tanár; Bessenyei György Tanárképző Főiskola,

Nyíregyháza - főiskolai docens);

 

Jakab Zoltán (Pestszentlőrinc, 1929. január 6.) zongoratanár, főiskolai tanár

(Állami Zeneiskola, Zalaegerszeg; Pedagógiai Főiskola, Pécs-adjunktus, majd

tanszékvezető; Budapest Táncegyüttes-zenei vezető);

 

Kállay Géza (Budapest, 1929. október 29. – Budapest, 1982. március 28.)

hegedűtanár, fővárosi szaktanácsadó és pedagógiai felügyelő. Pedagógiai

tevékenységét 1959-ben a Fővárosi 3. sz. körzeti zeneiskolában kezdte. 1963-tól

szakfelügyelőként is tevékenykedett. 1968-tól a budapesti III. ker.-i Állami

Zeneiskolában tanított. A Kodály-módszer hegedűs adaptációjának

kidolgozásában, valamint a csoportos hangszeres előkészítés módszerének

kialakításában tevékenykedett;

 

Kármán Vera / Halász Ferencné (Budapest, 1929. április 16. – Budapest, 2007.

május 26.) zenekari hegedű- és kamaraművész. 1951 és 1996 között volt

Magyar Állami Hangversenyzenekar tagja, az utolsó két évtizedben az 1.

hegedű szólamvezetője. Játszott a Várkonyi Vonósnégyesben és 1957-től,

alapító tagként a Magyar Kamarazenekarban;

 

Kertész István (Budapest, 1929. augusztus 28. – Herzliya, 1973. április 16.)

karmester. 1947-től 1950-ig a Magyar Állami Operaház karmestere volt. 1953-

tól 1955-ig Győrben volt karmester, ezt követően 1957 elejéig a budapesti

Operaház alkalmazta, az 1952/53-1956/57 között tanévekben pedig a Liszt

Ferenc Zeneművészeti Főiskolán (karmesterképzés, korrepetíció) is dolgozott.

Az 1956-os forradalom leverése után családjával együtt elhagyta

Magyarországot, majd a Hamburgi Szimfonikus Zenekar és a Hamburgi Állami

Operaház vendégkarmestere lett. 1960-ban meghívást kapott az Augsburgi

Opera főzeneigazgatói posztjára. 1961-ben meghívták a Salzburgi Ünnepi

Játékokra is. Az Izraeli Filharmonikus Zenekarral 1962 márciusában kezdődött

a kapcsolata, a Tel-Avivi Mann Auditóriumban adott hangversennyel. 1964-ben

a Kölni Operába kapott zeneigazgatói kinevezést. Kölni igazgatói státusza

fenntartásával 1965-ben a Londoni Szimfonikus Zenekar vezető karmestere lett,

és egyúttal a Covent Garden vendégkarmestere is. 1973-ban a Bambergi

Szimfonikus Zenekar vezető karmestere lett;

 

Keszler Pál (Budapest, 1929. június 22. –): harsonaművész-tanár, színházigaz-

gató. 1962–1977 között az Országos Rendező Iroda igazgatója, 1977–79-ben

vezető beosztásban dolgozott a Művelődési Minisztériumban. 1979-től 1990-ig

a Fővárosi Operettszínház igazgatója volt;

 

Dr. Kokas Klára (Szany, 1929. április 24. – Arlington, 2010. február 7.)

zenepedagógus és zenepszichológus. Kutatási területei voltak: zenepedagógia,

zenepszichológia, zeneterápia. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola

énektanár és karvezető szakán végzett 1950-ben. Később az ELTE pedagógiapszichológia szakos hallgatója (1965 és 1970 között) lett, ahol egyetemi doktorátust is szerzett. Szombathelyen általános iskolában, majd a Tanítóképző Intézetben, később a Münnich Ferenc Nevelőotthonban tanított. 1970-ben kijutott Bostonba (Massachusetts állam), az első amerikai Kodály Musical Training Institute-ba. 1973-tól a kecskeméti Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet docense, s Európa és Amerika és Ausztrália számos helyére hívták meg vendégprofesszornak. 1989-től az Agape Zene Életöröm Alapítvány vezetője volt, a Kokas-módszer egész iskolát teremtett. Könyveit több nyelven közreadták, filmjeivel, videó-műsoraival is sikereket aratott. Kokas Klára volt az egyik legszínesebb egyéniség Kodály tanítványai közül, aki a Mester módszerét saját tapasztalatai, élményei alapján forradalmi irányba fejlesztette tovább a zene, a mozgás, a személyiség és a közösség négyszögében. Életében nagyon fontos szerepet játszott Kecskemét. 1973 és 1989 között a Kodály Intézet docenseként tanított a hírős városban, és a kezdetek óta kurzusokat tartott,

Kovács Andor (1929–1989) gitárművész-tanár. Az 50-es, 60-as évek

egyik legismertebb jazzgitárosa. Az ötvenes években a Martini-zenekar sztárja volt;

 

Kovács Gyula (Budapest, 1929. december 27. – Budapest, 1992) korának

legvirtuózabb jazz-dobosa volt. A hazai jazzélet összes legendás alakjával

játszott együtt, részt vett külföldi fesztiválokon, tanítványai között volt több mai

élvonalbeli zenész is. Tanított a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola Jazz Tanszakán;

 

Kovács Ferenc (Budapest, 1929. április 1. –) zenekari trombitaművész-tanár

(Miskolci Nemzeti Színház, Postás Szimfonikus Zenekar-szólamvezető);

 

Kozma Mátyás (Marosvásárhely, 1929. július 23. –) romániai magyar

orgonaművész, zeneszerző. Marosvásárhelyen a Filharmónia orgonistája

(1955-57), majd igazgatója (1959-66), a rádióstúdió zenei szerkesztője (1957-

59), a Tanárképző Főiskola zene szakán adjunktus (1966-74), a Maros Együttes

művészeti titkára (1974-78), majd korrepetitora (1978-80);

 

Kulka János (Budapest, 1929. december 11. – Stuttgart, 2001. október 19.)

karmester, zeneszerző. Pályáját a Magyar Állami Operaházban korrepetitorként

kezdte. 1957-ben emigrált, és Fricsay Ferenc invitálására Münchenben, a Bajor

Állami Opera tagja lett. Két évvel később a stuttgarti, hasonló időszak után a

hamburgi, később a wuppertali opera vezető karmestere. 1975-ben - hasonló

beosztásba - ismét Stuttgartba szerződött;

 

Kutasy Ferenc (Mogyoród, 1929. szeptember 22. –) zongorista, korrepetitor,

karmester (Vegyipari Szakszervezetek Zenekarának karmestere, Magyar

Jégrevű - korrepetitor karmester; Magyar Rádió zenei munkatársa);

 

Dr. Láng Ferencné Janota Erna (Torda, 1929. január 18. –) zongoratanár

(Mosonyi Mihály Állami Zeneiskola, Mosonmagyaróvár; Liszt Ferenc Állami

Zeneiskola, Győr);

 

Láng Gusztáv (Szarvas, 1929. szeptember 26. – zongoraművész-tanár (Állami

Zeneiskola, Székesfehérvár; Állami Zeneiskola, Szarvas – igazgató is; Bartók

Béla Zeneművészeti Szakközépiskola, Békéscsaba; Békés megyei zeneiskolák

szakfelügyelője; Szarvas város Kamarazenekarának vezetője);

 

Maácz László (Endrőd, 1929. október 30. –) néptánc-kutató. A Néprajzi Múzeum segédmuzeológusa, az Állami Népi Együttesnél néprajzkutató, lektor, a Művelődési, majd Kulturális Minisztérium munkatársa, a Táncművészet c.

folyóirat szerkesztője. Kutatási területe a táncfolklór, a tánctörténet, színpadi

táncművészeti kritikákat írt;

 

Mán György (Budapest, 1929. január 6. –) zenekari hegedűművész-tanár

(Bagdadi Szépművészeti Intézet - brácsa szólamvezető, Bagdadi Balett és

Zeneiskola – karmester is; Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskola,

Budapest – zenekari karmester is; Singapore Szimfonikus Zenekar - brácsa

szólamvezető-helyettes);

 

Dr. Márkusné Natter-Nád Klára (Budapest, 1929. augusztus 18.) középiskolai

ének-zenetanár, karvezető, zenei szerkesztő (Fővárosi VI. kerületi Általános

Iskola és a Fővárosi 1. sz. Körzeti Zeneiskola, Fővárosi II. kerületi Ének-zenei

Általános Iskola, Tankönyvkiadó Vállalat – felelős szerkesztő; Bárdos Lajos Társaság vezetőségi tagság, Kodály Társaság Hírei-felelős szerkesztő; a KÓTA c. folyóirat állandó munkatársa);

 

Márton József (Budapest, 1929. október 1. –) zenekari ütőhangszeres művésztanár (Honvéd Művészegyüttes; Magyar Állami Operaház Zenekara; Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara);

 

M. Mátés Katalin (Somogyszentmiklós, 1929. június 19. –) énekművész-tanár

(Fővárosi IX. kerületi Állami Zeneiskola-énektanár; Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zeneiskolai Tanárképző Intézet Budapesti Tagozata-énektanár);

 

Mocsár Sándor (Demecser, 1929. december 29. – zenekari hegedűművész-tanár

(Állami Zeneiskola, Nyíregyháza-tanár; Weiner Leó Állami Zeneiskola, Kisvárda-tanár; Szabolcsi Szimfonikus Zenekar-zenekari művész);

 

Mohayné Katanics Mária (Baja,1929. április 20. –) lözépiskolai ének-zenetanár, karnagy. 1952 és 1959 között a Cinkotai Tanítóképző, 1959-től 1972-ig a budapesti Szilágyi Erzsébet Gimnázium, 1972 és 1984 között a budapesti Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskola karnagya, énektanára. 1960-tól a Zeneművészeti Főiskola Gyakorlóiskolájának vezető tanára, 1984-től a Zsámbéki Tanítóképző Főiskola vezető tanára. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán az 1987/88. tanévben karvezetést tanított. 1959-ben megalapította a Szilágyi Erzsébet Női Kart;

 

Molnár Zoltán (Pécel, 1929. július 14. –) harsonaművész-tanár (Szegedi Nemzeti Színház Zenekara; Szolnoki Szigligeti Színház Zenekara; Bartók Béla Állami Zeneiskola, Pápa – ütőhangszereket is tanított);

 

Németh Alice (Sopron, 1929. augusztus 13. –) énekművész-tanár. 1956-tól a

Szegedi Nemzeti Színház magánénekese, 1963–1970 között az Országos

Filharmónia szólistája. 1970-től a Pécsi Nemzeti Színház magánénekese;

 

Dr. Nemcsik Pál Lőrinc (Ókécske, 1929. február 16. –) ének-zenetanár,

történelemtanár (105. sz. MTH intézet, Járdánháza; Általános Iskola,

Borsodnádasd – ugyanott gyűjteményvezető is. 1980-ban már megyei

szaktanácsadó az ének-zene terén. 1968-tól a Magyar Tudományos Akadémia

Zenetudományi Intézetének munkatársa;

 

Oromszeginé Maucha Márta (Budapest, 1929. március 31. – 1991)

fuvolaművész, zenepedagógus (Állami Zeneiskola, Mátészalka; Váci Állami

Zeneiskola nagymarosi kihelyezett tagozata; Körzeti Állami Zeneiskola, Szob-

tanszak- és tagozatvezető is);

 

Palcsó Sándor (Pécs, 1929. november 8.) operaénekes, színész, rendező. A

Honvéd Művészegyüttes férfikar szólistájaként kezdte énekművészi pályáját.

1957-1979 között az Operaház magánénekese volt. 1979 óta súlyos betegsége

miatt lett nyugdíjas. 1980-1986 között szerződéses operaénekes volt.

Életpályája alatt sok új magyar opera ősbemutatóján szerepelt. Sokoldalú

énekes, kiváló színészi adottságokkal;

 

Reményi Jánosné (Miskolc, 1929. szeptember 13. –) zongoratanár (Erkel Ferenc Állami Zeneiskola, Miskolc – gyakorlóiskolai tanár is);

 

Idősebb Sapszon Ferenc (Szeged, 1929. december 14. – Budapest, 2011.

augusztus 4.) karnagy, a Magyar Kórusok, Zenekarok és Népzenei Együttesek

Szövetségének (KÓTA) tiszteletbeli elnöke. 1966-tól 1990-ig a Magyar Rádió

Énekkarának karigazgatója. 1957-től az Országos Filharmónia ösztöndíjas

karnagyaként dolgozott az Állami Férfikarnál. 1958-ban a Rádióénekkarhoz

került, amelynek előbb korrepetitora, 1964-től karnagya, majd 1966-tól

karigazgatója volt. 1990 és 2002 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola

debreceni konzervatóriumának karvezetés-tanáraként, főiskolai docenseként

dolgozott. Pályája elején is vezetett amatőr kórusokat, 1945 és 1950 között

Szegeden, 1950-től pedig Budapesten. 1952 és 1985 között a Semmelweis

Kórus, 1964-től 1978-ig a Bartók Kórus, 1984-től a Budaörsi Pro Musica

Kórus, 1997-től 2006-ig pedig a szlovákiai magyar pedagógusok Vass Lajos

Kórusának vezető karnagya volt;

 

Seres István (Kolozsvár, 1929. augusztus 17. – Budapest, 1987. március 21.)

zenetanár, dramaturg. 1958-tól 1972-ig a kolozsvári G. Dima Zeneművészeti

Főiskolán muzikológus tanár. 1973-tól az Országos Filharmónia dramaturgja,

1977-től dramaturg-csoportvezető. 1977-től a budapesti Zeneművészeti Főiskola

Zeneiskolai Tanárképző Intézet Debreceni Tagozatának adjunktusa volt;

 

Stanics Béla (Budapest, 1929. február 20.) hegedűtanár (Liszt Ferenc Állami

Zeneiskola, Szeged – igazgató helyettes is);

 

Szabó Zsuzsa (Budapest, 1929. augusztus 1. –) zongoraművész-tanár (Országos

Filharmónia – szólista; Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola, Budapest-tanár; Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola-tanár);

 

Szalai József (Uzd-Borjád, 1929. december 24. – Budapest, 2014. június 23.)

cimbalomművész-tanár (Országos Filharmónia – szólista). Gerencsér Ferenccel

közösen alkotott cimbalomduó a 60-as évektől új hangzásvilágával, gazdag

repertoárjával nagy lehetőségeket nyitott a cimbalom irodalmának bővítése

terén. Kortárs zeneszerzőket inspiráltak darabírásra. Rácz Aladár tanítványaként iskolát teremtettek a következő generációk számára, s ez az örökség az utódokat is kötelezi, hagyománytiszteletre és továbbgondolásra készteti;

 

Székely András (Budapest, 1929. augusztus 5.) zenetörténész, szerkesztő,

Zenei rendező. 1957-92 Magyar Hanglemezgyártó Vállalat (későbbi Quint),

zenei rendező, szerződéses szerkesztő, 1974-97 Muzsika Folyóirat 1984-88

olvasószerkesztő, 1988-97 h. főszerkesztő-helyettes, 1999-2009 Magyar Zene,

szerkesztője, 1997-99 LFZF Szegedi Konzervatóriuma, főiskolai adjunktusa

Kutatási területe a régi zene előadása (XVIII. sz.). Több száz hanglemez zenei

rendezője, producere, szerkesztője (pl. Bartók összkiadás, Hungaroton Antiqua),

fordítói tevékenysége: Casella-Mortari: a mai zenekar technikája (1978),

Telemann: Curriculum vitae (1996), L. Mozart: Hegedűiskola (1998), J. J.

Quantz: Fuvolaiskola (2011). A Nemzetközi Telemann Társaság, elnöke, a

Magyar Zenetudományi és Zenekritikai Társaság (-2010), továbbá a Magyar

Haydn Társaság elnökségi tagja (-2010);

 

Székely Andrásné Bakonyi Klára (Budapest, 1929. június 14. –) hegedűtanár

(Fővárosi XIII. Kerületi Állami Zeneiskola);

 

Teőke Géza (Budapest, 1929. március 20. – Budapest, 1989. június 30.)

zongoraművész-tanár, zenetörténész 1953 őszétől egy évig Békéstarhoson, majd

az iskola. megszüntetése után a szombathelyi zeneiskolában tanított 1981-ig. A

Szombathelyi Szimfonikusokkal több hangversenyt adott magyar és osztrák

városokban. Mint J. S. Bach életművének kiváló ismerője, élete végéig Bach-kutatással foglalkozott. Elsősorban az értelmezési, interpretálási problémák újszerű megoldása érdekelték;

 

Till Ottó (Budapest, 1929. június 30. – Budapest. 2011. szeptember 19.)

karnagy, hegedű- és szolfézstanár, zeneiskolai igazgató. Élete fő

munkásságának tekintette Óbudához kötődő zenepedagógiai tevékenységét.

1954-ben 25 évesen megalapította azt a zenekart, mely 1962-ben az Óbudai Kamarazenekar néven működött már az Óbudai Társaskör keretében, és amely

számos hazai és nemzetközi sikert ért el az évtizedek folyamán. Az 1968-ban

önállóvá vált III. kerületi zeneiskolának 1989-ig volt igazgatója, de más szakmai

fórumoknak is tagja volt: így például a Parlando szerkesztőbizottságának és

az Országos Zenepedagógiai Szakosztály titkárságának. 1989-ben, mint

zeneiskolai igazgató nyugdíjba vonult, de a zenekar vezetésével nem hagyott

fel. Óbuda Önkormányzata fáradhatatlan munkássága elismeréséül 1994-ben az

„Óbuda díszpolgára” címmel tüntette ki;

 

Timár Imre (Siófok, 1929. október 2. – 2007. szeptember) karnagy.

Tanulmányai befejezése után a Honvéd Művészegyüttesnél dolgozott. Tanári

pályafutása elején a fővárosi Kanizsai Dorottya Gimnáziumban kórust

szervezett, mely néhány év alatt az ország legkiválóbb leánykórusa lett. 1960-

tól 1995-ig, nyugállományba vonulásáig a Budapesti Tanítóképző Főiskolán

tanított. A főiskola női karának irányításával hazai és nemzetközi hírnévre tett

szert;

 

Trajtler Gábor (Budapest, 1929. május 12. –) orgonaművész-tanár.

1952-ben szerzett lelkészi oklevelet. 1976-ig állt gyülekezeti lelkészi

szolgálatban Cinkotán, majd a Deák téren. A zenei szakiskolában zeneszerzést

tanult, majd a zeneakadémián az orgona szakot végezte el. 1959-ben Zalánfy

Aladár utódjaként a Deák téri templom orgonistájának hívták. 1976-ban országos zeneigazgatói megbízást kapott. Nevéhez fűződik az Evangélikus Énekeskönyv szerkesztése. Részt vett az 1986-os Agenda és a 2007-es Evangélikus istentisztelet – Liturgikus Könyv szerkesztésében. 2008-ig végezte egyházunk orgonáinak szakfelügyeletét. Vezető szerepet játszott az evangélikus kántorképzés megszervezésében. A rendszeres oktatás mellett 1994-ig igazgatta a Kántorképző Intézetet. 1967-től 2004-ig tanított az Evangélikus Hittudományi Egyetemen. Munkájának gyümölcse az egyházzenei tanszék 1992-es megalakulása;

 

Varga Ferenc (Cegléd, 1929. május 20. – Budapest, 2013. január (zenei

ének-zenetanár, zenei szerkesztő (Tanítóképző Főiskola, Kecskemét; Magyar

Rádió-zenei szerkesztő. Legismertebb műsorai: Hangfelvételek felsőfokon,

Lemezmúzeum, Művészlemezek, a Rádió Lemezalbuma stb.);

 

Vámos Ágnes (Budapest, 1929. július 29. –) operaénekes-tanár. 1949-től volt az

Operaház magánénekese;

 

Vig Rudolf (Bogács, 1929. június 25. – Esztergom, 1983. március 10.)

népzenekutató, karnagy. Kodály Zoltánnál hallgatott népzenét (1943- 1948),

majd ösztöndíjjal a moszkvai konzervatóriumban népzenetudományi és

karvezetői tanulmányokat folytatott (1949-54). Az Állami Népi Együttes

énekkari karnagyaként működött (1954-58). Az MTA Népzenekutató Csoport

munkatársa (1958-1980), majd haláláig a Gorkij Könyvtár Zeneműtárának

tudományos dolgozója;

 

Vigh Lászlóné Petelei Magdolna (Konstanca, 1929. szeptember 3. –) magánénekés szolfézstanár (Liszt Ferenc Állami Zeneiskola, Baja; bajai Városi Liszt Ferenc Énekkar – másodkarnagy);

 

Vikár László (Szombathely, 1929. június 8. –) népzenekutató, az MTA

Zenetudományi Intézet tudományos főmunkatársa (1960–), igazgató helyettese

(1891–), a zenetudományok kandidátusa (1960). A főiskola elvégzését követően

Kodály tudományos aspiránsaként folytatta tovább tanulmányait (1956–59),

majd 1960–73 tudományos munkatárs és titkár a Magyar Tudományos

Akadémia Népzenekutató Csoportjában (1974-től MTA Zenetudományi Intézet

Népzenei Osztály), 1973-tól tudományos főmunkatárs, 1977–91 a Népzenei

Osztály vezetője, 1981–84 az intézet igazgatóhelyettese, 1991-től tudományos

tanácsadó.1970 óta oktat népzenét a Zeneművészeti Egyetemen, kezdetben

óraadóként, később mint az intézmény adjunktusa, 1982–97 docense, 1997-től

egyetemi tanára. 1985 óta a Calgary Egyetem (Kanada) előadója. 1961-ben

védte meg kandidátusi értekezését, 1989-ben nyerte el a zenetudományok

doktora címet. Tagja volt az MTA Urálisztikai (Finnugor) Komplex

Bizottságának, a Zenetudományi Bizottságnak tagja, alelnökként működött a

Nemzetközi Kodály Társaságban (1975–93), a Magyar Kodály Társaságban

alelnöke (1978–84), ügyvezető elnökként pedig az ICTM magyar nemzeti

bizottságánál (1970–95);

 

Vujicsics Tihamér (Pomáz, 1929. február 23. – Damaszkusz, 1975. augusztus 19.) zeneszerző, népzenegyűjtő. A szerb anyanyelvű magyar zeneszerző elsősorban a balkáni népek, így a szerbek

népzenéjét gyűjtötte és népszerűsítette Magyarországon (Palóc fantázia,

Kalotaszegi concerto, Drágszéli táncok). Gyűjtött makedón, sokác, albán,

perzsa, arab népzenét is. 137 filmzene és egy opera is volt szerzeményei között;

 

Zoltán Aladár /álneve: Homoródi Zoltán; szignója: -n.-r/  (Homoródszentmárton, 1929. május 31. – Marosvásárhely, 1978. július 9.)

erdélyi zeneszerző, zeneíró, zenekritikus, szerkesztő, pedagógus,

folklorista. Kezdetben kolozsvári Gheorghe Dima Zeneművészeti Főiskolán

zeneszerzési (gyakornok, majd tanársegéd (1950–55); 1955–60 között a

Művelődés munkatársa, szerkesztő, a zenei rovat vezetője. 1954-től a Román

Zeneszerzők Szövetségének, 1960-tól a Román Zeneszerző Szövetség

Marosvásárhelyi Fiókjának titkára, 1968-tól a Szövetség egyik alelnöke. 1965-

től haláláig a marosvásárhelyi Állami Filharmónia igazgatója. Az ő igazgatása

alatt indult be a Marosvásárhelyi Zenei Napok elnevezésű hangversenysorozat;

 

 

85 éve született

Adorján József (Apc, 1934. március 11.) ének-, zenetanár, szakfelügyelő,

zeneiskolai igazgató, karnagy-művészeti vezető;

 

Agócsy Erika /Horváth Gyuláné (Pécs, 1934. július. 27. – 2018) szolfézstanár, karnagy. 1952-70 Állami Zeneiskola, Pécs, tanszakvezető szolfézstanár, 1970-80 Állami Zeneiskola, Sopron, tanszakvezető szolfézstanár, szakfelügyelő, 1980-87 Weiner Leó Állami Zeneiskola és Zeneművészeti Szakközépiskola, Budapest XI. kerület, vezető szolfézstanár. A zeneóvodai tanítás módszerének egyik megalkotója és a Pécsi Zeneóvoda vezető tanára; az ifjú zenebarát táborok egyik alapítója és vezetője, a Kodály-módszer egyik külföldi terjesztőjeelsősorban Olaszországban;

 

Dr. Almási István (Kolozsvár, 1934. december 8.) zenetanár, karvezető,

zenetörténész. 2004 között népzenekutatóként a Kolozsvári Folklórintézetben

dolgozott – 1992-től I. fokozatú tudományos főmunkatársi minőségben.

130 erdélyi és partiumi helységben közel 5000 vokális és hangszeres dallamot

gyűjtött. Vizsgálódásai kiváltképpen a népi dallamok osztályozási,

rendszerezési és tipológiai kérdéseire, az etnikai kölcsönhatásokra, módszertani

problémákra és a népzenekutatás történetére irányultak;

 

Ágai Karola / született: Staud / (Budapest, 1927. március 30. – Budapest, 2010.

február 22.) operaénekes. Pályafutását 1952-ben a SZOT énekkarában kezdte. 1953–1955- ben a Magyar Rádió énekkarának tagja, 1955-től 1957-ig a Honvéd

Művészegyüttesének szólistája volt. A Magyar Állami Operaházban 1955-ben

meghívott vendégként lépett fel Mozart A varázsfuvola című operájában: az Éj

királynője szerepében debütált. 1957-ben lett az Operaház magánénekese, s

hamarosan vezető koloratúrszopránja.  1992-ben a Magyar Állami Operaház örökös tagja lett;

 

Bakó Imre (Polgárdi, 1934. december 10.) kürtművész (Szegedi Nemzeti

Színház; Fővárosi Operettszínház; Stadttheater Freiberg);

 

Balásfai Attila (Budapest, 1934. május 23.) zongoraművész-tanár (Állami

Zeneiskola, Székesfehérvár; Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola, kötelező

zongoratárgy);

 

Bánrévy Antal (Budapest, 1934. november 14. – 2011.) zongoraművész-tanár.

1959-1960 Debreceni Zeneművészeti Szakközépiskola zongora-tanár; 1960-

1976 Pécs, Zeneművészeti Szakiskola, továbbá 1967- 1976 LFZF Zeneiskolai

Tanárképző Intézet (ZTI) Pécsi Tagozat - zongora főtárgy-, módszertan-,

esztétika-tanár; 1976 - 1985 LFZF ZTI Budapesti Tagozata - kamarazene

(főiskolai docens); 1985- 2004 LFZF kamarazene (egyetemi adjunktus). Zenei

aktivitása: zongoratanítás minden szinten, módszertan, tanítási módszertan,

didaktika/, továbbképzések, szakfelügyelet, kamarazene, filozófia, esztétika,

opera kritikák. A Parlandóban megjelent írásaiból: A zongorajáték és a

zongoratanítás módszere - esztétikai kiindulással I. rész 1974/6., II. rész 1974/7-8. III.

rész 1974/10., IV. rész 1974/12., V. rész 1975/1., VI. rész 1975/2., VII. rész 1975/3.,

VIII. rész 1975/6., IX. rész 1975/7-8., Válasz előtt (egyelőre néhány kérdés),

1975/6.,Válasz egy metodikai dolgozathoz fűzött megjegyzésekre - I. rész: 1975/10.,

II. rész: 1975/12., Utóiratként válaszolok, 1976./1;

 

Bárdfalvi Ferenc (Székesfehérvár, 1939. június 8.) karvezető, zenetanár (TÜSZI temetői énekkar, Pécs, kórusvezető; Pécsi Nevelők Háza Kamrakórus; Színházi ügyelő-Pécsi Nemzeti Színház, múzeumi restaurátor);

 

Barth Márta (Budapest, 1934. július 23. –) zongora- és szolfézstanár, általános

iskolai ének-zenetanár, zenei könyvtáros (Ceglédi Állami Zeneiskola, Fővárosi

VI. kerületi Állami Zeneiskola, IX. kerületi általános iskolák);

 

Béres Károly (Mezősas, 1934. szeptember 23.) ének, zene és történelemtanár, a

ceglédi zeneiskola ny. igazgatója, országos tanügyigazgatói szakértő;

 

Borgulya László (Szarvas, 1934. június 3.) zeneelmélet-, szolfézs- és

zongoratanár (Állami Zeneiskola, Sopron);

 

Boros Attila (Budapest, 1934. április 5.) zenei szerkesztő, műsorvezető, riporter,

zenei író, karmester. 1965-től a Magyar Rádió munkatársa;

 

Buza Kiss Lajos (Budapest, 1934. május 9.) zenekari hegedűművész-tanár

(Magyar Állami Operaház, Budapesti Filharmóniai Társaság, Dorog Állami

Zeneiskola;

 

Devescovi Erzsébet (1934. június 19.) hárfaművész-tanár. 1957-92 Magyar Állami Hangversenyzenekar, 1989- Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola, hárfatanár. Több zeneszerző hárfára írott művét Devescovi Erzsébetnek ajánlotta, és ezek ősbemutatója is az ő nevéhez fűződik: néhai férje, Járdányi Pál, Kalmár László és Székely Endre. Több éve ad rendszeresen koncerteket fiával, Járdányi Gergely nagybőgőművésszel;

 

Durkó Zsolt (Szeged, 1934. április 10. – Budapest, 1997. április 2.) zeneszerző,

főiskolai tanár. Szabadfoglalkozású zeneszerzőként kezdte pályafutását, majd

1972 és 1977 között a Zeneakadémián a 20. századi zeneszerzést oktatta. 1982-

től a Magyar Rádió vezető zenei lektora volt. 1987-ben alapítója volt a Magyar

Zeneművészeti Társaságnak, és elnökeként elindította a Mini Fesztivált, a

kortárs zene jelentős rendezvényét. 1992-ben a Magyar Művészeti Akadémia,

1993-ban a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja lett. Nemzetközi

zenei ismertsége 1963-ban indult, amikor az Episodi sul tema B-A-C-H című

zenekari műve elnyerte a Santa Cecília Akadémia nagydíját;

 

H. Csida Gizella (Mohács, 1934. szeptember 18.) magánénekes, továbbá

szolfézs- és ének-zenetanár, karvezető (Pécsi Nemzeti Színház; Ágoston téri

Általános Iskola, Pécs; Állami Zeneiskola, Pécsvárad;

 

Csikiné Pap Jolán (Gyula, 1934. február 10.) ének-zene, továbbá zeneiskolai

szolfézs- és magánének tanár (Erkel Ferenc Zeneiskola, Gyula);

 

Csintalan László (Eger, 1934. június 27.) hangmérnök, főmérnök-helyettes,

stúdióvezető (HUNGAROTON);

 

Czágásch Józsefné Temes Zsuzsanna (Győr, 1934. augusztus 27.) hegedű- és

szolfézstanár, (Állami Zeneiskola, Mosonmagyaróvár; Állami Zeneiskola,

Kapuvár; Liszt Ferenc Állami Zeneiskola, Győr - igazgató is);

 

Czakó István (Békés, 1934. augusztus 3.) zenekari hegedűművész, hegedű- és

szolfézstanár (Miskolci Szimfonikus Zenekar – brácsaszólam-vezető; Erkel

Ferenc Zeneiskola, Miskolc);

 

Dalló Gyula (Budapest, 1934. augusztus 18.) hárfaművész-tanár (Magyar Állami Operaház; Deutsche Staatsoper, Berlin);

 

Dobsa Sándor (Szeged, 1934. január 10. – Budapest, 2005. május 25.)

zongoraművész-tanár, zeneszerző 1958-tól dolgozott a Magyar Rádióban. A

Rádió tánczenekarának zongoristája volt, majd az 1963 őszén megalakult Stúdió

11 zenekar művészeti vezetője lett. A 11 tagú együttes neve fogalommá vált a

magyar könnyűzene világában, a zenekar több száz lemez elkészítésében vett

részt,

 

Erkel Tibor (Csökmő, 1934. január 11. –) zongoraművész-tanár, zenei rendező,

politikus, országgyűlési képviselő. 1963–1992 között a Magyar Rádió zenei

rendezője volt. 1964 óta a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen (zongora,

zongora kötelező) tanít. 1965–1970 között csoportvezető-helyettesként

dolgozott. 1969 óta zongora tanszékvezető egyetemi tanár. 1979–1983 között a

Művelődési Minisztérium Zene- és Táncművészeti Osztályának vezetője volt.

1992–1994 között a Művelődési és Közoktatási Minisztérium Színház-, Zene- és

Táncművészeti osztályának vezetője. 1996 óta a MIÉP tagja:1998–2002 között

országgyűlési képviselő, az egészségügyi és szociális bizottság, valamint a

kulturális és sajtóbizottság tagja. 2002–2006 között a Fővárosi Közgyűlés és a

Kulturális Bizottság tagja-alelnöke;

 

Fejér Sebestyén (Újpest, 1934. augusztus 23.) zenekari kürtművész-tanár (MRT

Szimfonikus Zenekara; Magyar Állami Operaház zenekara);

 

Földes Imre (Budapest, 1934. március 8.) zenetörténész, muzikológus,

egyetemi tanár. Oktatói életműve: 1960-1974: Magyar Iparművészeti Főiskola:

óraadó zenetörténet tanár. 1961-1966: Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola:

zenetörténet, zeneirodalom, zeneelmélet, szolfézs tanár. 1961-2003: Liszt

Ferenc Zeneművészeti Főiskola (ma: Egyetem) és Budapesti Tanárképző

Intézet: zeneirodalom, általános zenetörténet, zeneelmélet-szolfézs,

közművelődési ismeretek tanár. Nyugdíjba vonulása óta, speciális

kollégiumokat tart az Egyetem valamennyi fakultása és a doktoriskola számára.

Főbb publikációi: 1. Harmincasok - beszélgetések magyar zeneszerzőkkel

(Bozay Attila, Durkó Zsolt, Kocsár Miklós, Kurtág György, Láng István,

Lendvay Kamilló, Papp Lajos, Petrovics Emil, Soproni József, Szokolay Sándor

(Zeneműkiadó 1969) 2. Johann Sebastian Bach élete és művei (Tankönyvkiadó

1976; 2. kiadás 1980; 3. kiadás 1989) 3. „METSZET” – beszélgetések magyar

zeneszerzőkkel. Az 1996-ban, a Fészek Művészklubban megtartott

beszélgetések közül az alábbiak jelentek meg a Parlando hasábjain: Dukay

Barnabás, Faragó Béla, Olsvay Endre, Orbán György, Sári József, Sáry László,

Serei Zsolt, Tihanyi László, Vajda János. Évtizedek óta a TIT József Attila

Szabadegyetemének egyik legsikeresebb előadója, a ZETA Választmányi tagja,

a FÉSZEK Művészklub alelnöke;

 

Gaál Zoltán (Brassó, 1934. február 21.) zeneszerző, zenetanár;

 

Geszty Szilvia (Budapest, 1934. február 28.) operaénekes-tanár. 1961-ben a

berlini Staatsoperben debütált, 1961 és 1970 között a kelet-berlini Német

Állami Opera vezető szólistája, 1970-től 1972-ig a hamburgi Állami Opera

magánénekese, 1972 és 1975 között a stuttgarti Városi Színház első

koloratúrszopránja. 1975-től a stuttgarti Zeneművészeti Főiskola tanára. 1986 és

1991 között a zürichi Zeneművészeti Főiskolán tanított;

 

Hamburger Klára (Budapest, 1934. szeptember 29.) zenetörténész.

1981-ben szerezte meg a zenetudományok kandidátusa tudományos fokozatot,

és 1982-ben lett bölcsészdoktor. 2003-ban akadémiai doktori címet szerzett.

Oktató munkája keretében 1999-ben és 2002-ben „Liszt Ferenc zenéje” címen

kollégiumot tartott a Zeneművészeti Egyetem zenetudományi szakos

hallgatóinak, emellett DLA és PhD mestervizsgák opponense és zsűritagja. Fő

kutatási területe Liszt Ferenc élete és zenéje. Az MTA Zenetudományi

Bizottságának alelnöke, 1991 és 2005 között a magyar Liszt Ferenc Társaság

főtitkára;

 

Hary Béla (Szilágysomlyó, 1934. október 2. – Kolozsvár, 2011. május 14.)

erdélyi karmester, operaigazgató, zenetanár. 1956-ban került a Kolozsvári

Magyar Operához korrepetitorként, melynek kétszer volt az igazgatója (1973-

1978; 1984-1989). Operák mellett, számos operettek és balettet vezényelt,

közben zeneszerzéssel is foglalkozott. A Kolozsvári Magyar Opera és a Gyulai

Várszínház együttműködésével született meg Erkel Ferenc összes operájának

felújítása és bemutatója. 1998-ban a Kolozsvári Magyar Opera örökös tagjává

választotta;

 

Hegedűs Gyula (Miskolc, 1934. augusztus 5.) zenekari fuvolaművész-tanár

(Erkel Ferenc Állami Zeneiskola, Miskolc; Zenei ismertetők az Országos

Filharmónia ifjúsági koncertjein);

 

Hézser Zoltán (Debrecen, 1934. január 7. – Budapest, 1988. június 10.)

zenetörténész, zenei író, a HUNGAROTON zenei rendezője;

 

Hollai Keresztély (Budapest, 1934. augusztus 7.) orgonaművész-tanár, főiskolai

docens. 1958-59 Fővárosi Zeneiskola - szolfézs tanár, 1959-64 Angyalföldi Ált.

Iskola, Budapest - zenetanár, 1964-75 Pécsi Zeneművészeti Szakközépiskolazeneelmélet tanár, 1974-75 Pécsi Pedagógiai Főiskola - zeneelmélet óraadó tanár, 1975-től Debreceni Egyetem Konzervatóriuma - zongora tanszakon zeneelmélet oktató, főiskolai docens;

 

Jákó Vera (Budapest, 1934. augusztus 2. – Budapest, 1987. november 18.)

előadóművész, magyarnóta-énekes-tanár;

 

Kalmár Gyula (Szatmárnémeti, 1939. május 17.) zongora- és szolfézstanár

(Állami Zeneiskola, Eger), számítógépes gyakorlóprogramok készítése és

oktatása (Számítástechnika az alsó fokú zeneoktatásban, Parlando, 1989/1. szám

23-26. old.);

 

Kammerer András (Dunabogdány, 1939. december 24. –) trombitaművész-tanár

 (Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola, Debrecen; Debreceni MÁV

Filharmonikus Zenekar-szólamvezető és igazgató helyettes is, Liszt Ferenc

Zeneművészeti Főiskola Zeneiskolai Tanárképző Intézet Debreceni Tagozata –

docens; a Debreceni Rézfúvós Kamaraegyüttes alapító tagja és művészeti

vezetője);

 

Károlyi Pál (Budapest 1934. június 9. –) zeneszerző, nyugdíjas főiskolai tanár.

(1962-90 Weiner Leó Zeneiskola zongora, zeneelmélet, zeneszerzés tanár,

Budapest, 1990- BDF Művészeti Kar, zeneelmélet, egyházzene irodalom és

kórusirodalom tanár, Szombathely, 1995- főiskolai tanár);

 

Dr. Kelemenné Farkas Éva (Endrőd, 1934. augusztus 23.) szolfézstanár (Állami Zeneiskola, Nagybátony; Állami Zeneiskola, Eger);

 

Kovács János (Nádudvar, 1934. február 1. –) fagottművész-tanár (Budapesti

MÁV Szimfonikusok-szólamvezető, zenekari felügyelő; Fővárosi IX. kerületi

Zeneiskola - fagott-tanár);

 

Kováts András (Pécs, 1934. augusztus 27.) hegedűművész-tanár, koncertmester

(Liszt Ferenc Állami Zeneiskola, Pécs, Pécsi Tanárképző Főiskola - Ének-Zene

Tanszék, adjunktus, hegedű- és kamara-zenetanár, zenekarvezető);

 

Kovátsné Gaál Mimi (Nagyatád, 1934. november 15.) zongora- és kamarazenetanár (Bartók Béla Állami Zeneiskola, Pápa – kamarazene-tanár; Fővárosi IV. kerületi Állami Zeneiskola – zongoratanár; Fővárosi V. kerületi Szabolcsi Bence Állami Zeneiskola - zongora- és kamarazene-tanár; Pécsi Sopianae Kamarazenekar - csemballista);

 

Králikné Rosner Melánia (Cece, 1934. december 22. – Budapest, 2004)

énekművész-tanár (Zeneművészeti Szakközépiskola, Győr, Liszt Ferenc

Zeneművészeti Főiskola Zeneiskolai Tanárképző Intézet Budapesti Tagozata –

tanszékvezető);

 

Lakosné Nagy Mária (Kerekegyháza, 1934. október 11.) ének-zenetanár

(Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskola és Gimnázium, Kecskemét;

Óvónőképző Intézet, Kecskemét – énektanár, adjunktus, Tanítóképző Főiskola,

Kecskemét-énektanár, főiskolai tanár);

 

Lubik Hédy /eredeti neve: Lubik Hedvig/, Budapest, 1934. június 20.)

hárfaművész-tanár. 1952 és 1987 között a Magyar Állami Operaház és

a Budapesti Filharmóniai Társaság, továbbá a Budapesti Kamaraegyüttes tagja

és szólistájaként is szerepelt. 1959-ben tanári kinevezést kapott a

Zeneakadémián, a hárfa és a kamarazene tantárgyakat oktatta. 1984-től

nyugdíjazásáig, 1996-ig főiskolai, illetve egyetemi tanári beosztása volt. Az

elmúlt évtizedekben tanítványa volt többek között Vigh Andrea, Peták Ágnes,

Sipkay Deborah és Bábel Klára;

 

Madarász Katalin (Túrkeve, 1934. január 23. –) magyar nótaénekesnő és

népdalénekes-tanár;

 

Marosy László (Pécs, 1934. május 20.) hegedűművész-tanár (Liszt Ferenc

Állami Zeneiskola, Pécs – tanszakvezető és módszertani tanár is, Pécsi

Filharmonikus Zenekar);

 

Máté János (Táp, 1934. június 6. – Budapest, 1998) orgonaművész, karnagy,

teológiai professzor, XX. századi egyházzenész, a budapesti református

kántorképző megalapítója., Budapesti Ref. Theológia professzora,

egyházzenész, kántorképzés atyja. 1959-től húsz évig volt orgonistája a

Rákospalotai református gyülekezetnek, vezetője az ifjúsági énekkarnak, 1968-tól

a budapesti Kálvin téri Református templom orgonista-karnagya harminc évig.

1959-től Budapesten, Debrecenben és Fóton, 1995-től Szlovákiában,

Jugoszláviában és Romániában vezetett rendszeresen kántorképző tanfolyamokat.

1962-től rendszeresen hangversenyezik orgonistaként és kórusvezetőként.

A világ számos országában vendégszerepelt. Készültek rádiós és televíziós

felvételek művészetéről. 1971-1979 között zongorát tanított a Kodály Zoltán Zenei

Általános Iskolában. 1979-től haláláig, 1998-ig a Károli Gáspár Református

Egyetem hittudományi karának himnológiai, egyházzene tanszékvezető tanára.

1979-től élete végéig a Károli Gáspár Református Egyetem egyházzenei tanszék

vezetője és a Ráday Kórus karnagya. Kántorképző és egyházzenei tankönyveket szerkesztett. A református ritmikus énekeskönyvet (szöveg és ritmusának kidolgozásával) megformálta. Az 1996-ban megjelent Egyetemes Énekeskönyv szerkesztő-bizottságának titkára volt, melyben a Zsinati Bizottság munkáját összegezte, a kottagrafikát ellenőrizte és lektorálta;

 

Monoki Lajos (Kisújszállás, 1934. július 16.) hegedű- és szolfézstanár, karnagy,

ny. főiskolai docens (Felsőfokú Tanítóképző Intézet, Szeged; Juhász Gyula

Tanárképző Főiskola Ének-zenei Tanszék-tanszékvezető docens). Tárgyai: hegedű, szolfézs, zenekarvezetés, népzene, hangszeres népzene, hegedű;

 

Nagy Imre (Hódmezővásárhely, 1934. május 6. – Szeged, 1988) zenekari

oboaművész-tanár (Szegedi Nemzeti Színház Zenekara; Szegedi Szimfonikus

Zenekar – zenekari titkár, felügyelő és ügyeletes igazgató is; Liszt Ferenc Állami

Zeneiskola, Szeged; Szegedi Fúvósötös - alapító tag);

 

Nagy László (Tiszalúc, 1934. június 6.) zenekari harsonaművész-tanár

(Miskolci Nemzeti Színház; Miskolci Szimfonikus Zenekar; Egressy Béni

Állami Zeneiskola, Miskolc; Miskolci Fúvósötös – alapító tag);

 

Nagyné Komlós Zsuzsa (Buzsák, 1934. november 18.) ének-zene- és

zongoratanár, karnagy (Általános Iskola, Hegykő; Állami Zeneiskola, Sopron);

 

Dr. Nagyné Somogyi Ilona (Budapest, 1934. július 6.) énekművész-tanár

(Országos Filharmónia – szólista; MRT Énekkara; Bartók Béla Állami

Zeneiskola, Szolnok – tanszakvezető is);

Neszlényi Pfeiffer Judit (1934. április 23.) az Egyesült Államokban élő

zongoraművész-tanár, zeneszerző. Faragó Györgytől tanult a Zeneakadémia

zongora tanszakán, illetve Kodály Zoltán és Viski János növendékeként

zeneszerzést. 1974 és 1986 között Los Angelesben, a California State

University-n oktatott, s azóta is küldetéseként tekint Liszt zenéjének

népszerűsítésére. Ennek szellemében lett társalapítója és fő szervezője a jelentős Los Angeles-i nemzetközi Liszt zongora- és énekversenynek. 2013. őszi

zeneakadémiai mesterkurzusán- elsősorban Liszt és más romantikus szerzők

zongoradarabjaival foglalkozott;

 

Rados Ferenc (Budapest, 1934. október 26.) zongora-művésztanár, 1964-ben a

Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola, majd a Zeneművészeti Főiskola

(zongora, kamarazene) tanára lett, mint Kadosa Pál asszisztense, Kurtág

Györggyel közösen. Mint pedagógus, egy egész magyar zenész generáció

számára bírt meghatározó jelentőséggel. Zongoratanárként tanítványa volt

többet között Ránki Dezső, Kocsis Zoltán és Schiff András. Legendáshírű

zongoraművész. A Parlandóban megjelent írásaiból: Rados Ferenc Kalandozások a

zongorafilozófia körül I.(1975/3., II.1975/7-8., Válasz „Hű tanítvány” jeligére,

1975/9., „Félreértés?” 1976/1.);

 

Rékai Iván (Budapest, 1934. október 4. –) zeneszerző és zeneelmélet-tanár, az

Alkotó Muzsikusok Társaságának alapító tagja. Nyolc évig a Magyar Rádió

zenei rendezője volt. Ezzel egy időben kezdett el zeneelméletet, zeneirodalmat,

zeneirodalom-ismeretet és szolfézst tanítani a Veszprémi Állami Zeneiskolában,

majd a Fővárosi IV. kerületi Erkel Gyula AMI tanára lett (zeneelmélet- és

zeneirodalom-tanár);

 

Révész Dorrit (Budapesten,1934. május 8. – Budapest, 2008. augusztus 18.)

zenetörténész, szerkesztő, fordító, közreadó. 1959-ben került szerkesztőként a

Zeneműkiadó Vállalat irodalmi szerkesztőségébe, 1968-tól 1990-ben történt

nyugalomba vonulásáig ugyanott főszerkesztőként dolgozott. Működésének

ideje alatt jelentek meg olyan sorozatok, mint az Orfeusz könyvek, a Napról

napra sorozat kötetei, A hét zeneműve rádióelőadás-szövegeinek nyomtatott

formája, a Grove-monográfiák. Főszerkesztői tevékenységének legnagyobb

vállalkozása a háromkötetes, német Brockhaus-Riemann Zenei Lexikon magyar

változatának előkészítése, fordítása, lektorálása és megjelentetése (1983-85),

amelyen irányításával éveken át szinte a teljes irodalmi szerkesztőség dolgozott.

Önálló zenetudományi munkásságának a szakma által máig használt eredménye

a Bartha-Somfai Haydn als Opernkapellmeister című könyv (1960)

papírkutatási fejezete, a Bartha Dénessel közösen jegyzett Joseph Haydn élete

dokumentumokban című gyűjtemény (1961, 1978 - e mű átdolgozott, új kiadását élete utolsó hónapjaiban rendezte sajtó alá), fordítói munkáját olyan kötetek fémjelzik, mint Eric Walter White Stravinsky-monográfiája (1976), Leonard Bernstein A megválaszolatlan kérdés címmel napvilágot látott írásgyűjteménye (1979), vagy A zene könyve (1981, 1983). Miután kiadói főszerkesztőként nyugalomba vonult, 1990-től haláláig az MTA Zenetudományi Intézetének Bartók Archívumában folytatta munkáját, egyrészt a Bartók Béla Írásai könyvsorozat főszerkesztőjeként, másrészt a Bartók Béla Zeneműveinek Kritikai Összkiadása készülő mintaköteteinek közreadójaként;

 

Somfai László (Jászladány, 1934. augusztus 15.) zenetörténész, egyetemi tanár,

a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, Bartók Béla zenei hagyatékának

neves kutatója. Az Országos Széchényi Könyvtár Zeneműtáránál kezdett el

dolgozni. 1963-ban átment a Magyar Tudományos Akadémia Bartók

Archívumához, ahol tudományos munkatárs lett, majd 1972-ben kinevezték

annak vezetőjévé. 2005-ig vezette az archívumot. Ezen kívül 1969-ban kezdett

el oktatni a Zeneművészeti Főiskolán (később Liszt Ferenc Zeneművészeti

Egyetem) docensi rangban (zenetörténet, stíluselemzés, paleográfia, Urtext,

Haydn), majd 1980-ban megkapta egyetemi tanári kinevezését. Az 1980-as

években több alkalommal volt vendégprofesszor az Amerikai Egyesült

Államokban. A salzburgi Mozart-kutató Intézet és a kölni Joseph Haydn Intézet

tagja is lett. 1997 és 2002 között a Nemzetközi Zenetudományi Társaság

elnöke, ezenkívül a Magyar Zenetudományi és Zenekritikai Társaság alapító

első elnöke volt. A Studia Musicologica szerkesztőbizottságának tagja. 1982-

ben védte meg a zenetudományok akadémiai doktori értekezését. Az MTA

Zenetudományi Bizottságának lett tagja, amelynek később elnökeként is

dolgozott. 1995-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2004-ben

annak rendes tagjává választották. Emellett a Brit Akadémia és az Amerikai

Tudományos és Művészeti Akadémia is felvette tagjai sorába. Kutatási területe:

a Bartók - kompozíciók forráskutatása, illetve Joseph Haydn. Bartók Béla zenei

hagyatékának és forrásainak nemzetközileg elismert kutatója. A 2000-es évek

elején kutatásai középpontjában a Bartók-kottaösszkiadás metodológiai

(módszertani) megalapozása. Emellett kutatta Bartók kompozíciós módszerét is.

Nevéhez kilenc kotta-urtext és nyolc kommentált kotta-fakszimile kiadása

fűződik. Fontosak Joseph Haydn zenei hagyatékának kutatása terén kiadott

publikációi;

 

Sáros Éva /Kuthy Tamásné (Bánhida, 1934. december 12. – Budapest, 1970.

június 1.) énekesnő-tanár;

 

Sebestyénné Farkas Ilona (Köröstarcsa, 1934. december 18.) középiskolai ének-zenetanár, karnagy (Fővárosi XIV. kerületi Hunyadi János Ének-Zenei

Általános Iskola, Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola, Békéscsaba –

népzene-, szolfézs-, és zeneelmélet-tanár). ,„Kodály Zoltán tanítványa volt, aki

megígértette vele, hogy nem zenei adminisztrátor lesz, hanem tanítani fog. Ő ezt a vállalását 50 éven keresztül meg is tartotta és fáradhatatlan zenepedagógusi, karnagyi, népzenészi munkájával több generációnak adta át a zene szeretetét. 22 éven keresztül tanított a zuglói Hunyadi János Általános Iskolában, munkássága mind a mai napig meghatározza az iskola zenei életét. Itt jelenleg is vezeti a Hunyadi Véndiák Kórust. 1980-tól Békéscsabán dolgozott, alapítója volt a békéscsabai Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolának. Több kórust hozott létre a városban, kollégáival megrendezte a Békés megyei dalos találkozókat. Közreműködik a határon túli óvónők és tanítónők zenei

képzésében. A Kőrösi Nyári Akadémia tagjaként minden évben 60 határon túli

nevelő képzésében vesz részt;

 

ifj. Som László (Budapest, 1934. július 26. – Budapest, 2000)

nagybőgőművész-tanár 1961-ben diplomázott. 1955-től a budapesti MÁV

Szimfonikus Zenekar, 1958-tól az Operaház zenekarának tagja, 1963-tól

szólamvezető és a Budapesti Filharmóniai Társaság zenekarának tagja. Több

mint három évtizeden keresztül volt az 1963-ban alakult Liszt Ferenc

Kamarazenekar nagybőgőse. 1961-től a XIV kerületi, majd 1965-től a IX. kerületi zeneiskolában tanított. 1994 óta a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola tanára;

 

Strém Kálmán (Nagykanizsa, 1934. május 29. – Budapest, 2005. november 27.)

zeneszociológus, hangversenyszervező, szerkesztő. 1952-től az Országos

Filharmónia koncertszervező cégnél dolgozott. A rendszerváltás után elsőként

alapított magán koncertszervező irodát, és haláláig vezette a Strém Koncert Kft.

Megszervezte többek között a „Földvári Napok” kortárs zenei fesztivált, a

„Haydn Eszterházán” című koncertsorozatot és a T-Com Zongorabérletet.

Visszahozta a magyar koncertpódiumra Schiff Andrást, ő ismertette meg a

magyar közönséggel a Franciaországban élő Rév Lívia zongoraművészt,

fölkarolt és pályára állított fiatal muzsikusokat (Kovács Ágnes szopránénekest,

Füzi Nóra zongoraművészt és az Accord Vonósnégyest), és ő indította el

Budapesten a kulturális menedzserképzést a Zeneakadémián. Nevéhez olyan

kiváló tanulmányok fűződnek, mint a Hol vannak a magyar vonósok?, vagy a

Lemorzsolódás a zeneiskolákban. Koncertszervezőként mindig a tökéletességre

törekedett. 2009. május 29-én a nagykanizsai Medgyaszay Művelődési Ház előterében mellszobrot avattak tiszteletére, Gerő Katalin alkotását. A nagykanizsai Zeneiskola vonószenekara Strém Kálmán nevét viseli;

 

Szabó Andrea (Sátoraljaújhely, 1934. december 8. –) zongoraművész-tanár

(Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola – korrepetitor; Oszaka University of

Arta –vendégprofesszor);

 

Szegleth Ferenc (Ugod, 1934. május 10.) operaénekes, tanár. 1957-60 az Operaház kórusának tagja, majd a Déryné Színházban és a szegedi Nemzeti Színházban működött, 1970 -1975 között az Operaház művésze;

 

Székács János (Budapest, 1934. október 30. – Budapest, 1981. augusztus 3.)

brácsaművész, zenetanár. 1959-től a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának

h. szólamvezetője; 1966-tól a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti

Szakközépiskola brácsa-tanára; 1973-tól a Zeneművészeti Főiskola Zeneiskolai

Tanárképző Intézet budapesti tagozat brácsa-tanára; 1958-tól a Weiner

vonósnégyes brácsása;

 

Takácsné Masopust Margit (Budapest, 1934. január 18.) zongoratanár (Fővárosi Zeneiskola Szervezet; Fővárosi XX. kerületi Állami Zeneiskola – tanszakvezető és igazgató is);

 

Dr. Tar Jánosné / Cvetkova Tamara (Hanino /moszkvai kerület/, 1934. május

24.) zongoratanár (Dnyepropetrovszk és Moszkva; Szovjet Nagykövetség

Zeneiskolája, Budapest; Állami Zeneiskola, Érd);

 

Tibay Krisztina (Battonya, 1934. március 25. – 2006) operaénekes-tanár

(Debreceni Csokonai Színház);

 

Tóth László (Balkány, 1934. május 18.) hegedűtanár (Állami Zeneiskola,

Mátészalka; Állami Zeneiskola, Kazincbarcika);

 

Tóthmátyás Lajos (Matty, 1934. március 29. – Budapest, 2004. április 27.)

zeneiskolai igazgató, zeneszerző. Pedagógiai pályafutását Komlón kezdte, majd

1965-től 20 éven át a zalaegerszegi zeneiskola igazgatója volt. Az ő

kezdeményezésére vette fel az iskola Pálóczi Horváth Ádám nevét, akinek Zala

vármegyéhez fűződő munkásságával részletesen foglalkozott. 1985-től 10 éven át volt a budapesti XVI. kerületi zeneiskola igazgatója. Itt ő szervezte meg az Országos Cimbalom Találkozót, és ő volt a spiritus rectora annak, hogy az iskola Rácz Aladár nevét vegye fel;

 

Vas Erika (Budapest, 1934. szeptember 24.) zongora- és szolfézstanár (Fővárosi

Zeneiskola Szervezet; Fővárosi VIII. kerületi Állami Zeneiskola; Fővárosi II.

kerületi Állami Zeneiskola – gyakorlatvezető tanár is);

 

Vértes Imréné Ökrös Piroska (Debrecen, 1934. március 3.) fuvola- és

szolfézstanár (Állami Zeneiskola, Karcag; Óvoda, Debrecen; Kavay J. Ének-

Zenei Általános Iskola és Váci Mihály Gimnázium, Taszavasvári – ének-zene

tanár, karnagy);

 

Vas Erika (Budapest, 1934. szeptember 24.) zongora- és szolfézstanár (Fővárosi

Zeneiskola Szervezet; Fővárosi VIII. kerületi Állami Zeneiskola, Fővárosi II.

kerületi Állami Zeneiskola – gyakorlatvezető tanár is);

 

Virágh József (Budapest, 1934. március 11. – Budapest, 1983. április 29.)

gitárművész, tanár;

 

Weninger Richárd (Versec, 1934. december 21. – Szeged, 2011. november 2.)

hárfaművész-tanár, karmester. 1958-tól 1961-ig a Vasas Központi

Művészegyüttes korrepetitora volt. Ezután két évig az NDK-ban dolgozott, mint

korrepetitor, karigazgató és hárfás. Vaszy Viktor újabb hívására 1963-ban

hazatért és a Szegedi Szimfonikus Zenekar tagja lett. 1977-ig játszott az

együttesben. 1980-ban megalapította a Weiner Kamarazenekart, melyet

vezényelt is. Számos ősbemutató és magyarországi bemutató fűződik a nevéhez.

Zenepedagógusi munkája 1965-ben indult. A Szegedi Zeneművészeti Szakközépiskolában és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Szegedi Tagozatán, illetve az utóbbi jogutódjaként létrejött SZTE Szegedi Konzervatóriumában hárfát, hárfás kamarazenét és kamarazenét tanított. Ezeknek az iskoláknak 1976-tól egyben az igazgatója is volt. 1978-ban 10-18 éves korú fiataloknak főiskolai előkészítő tagozatot létesített, 1983-ban pedig a Tagozat egyetemi képzési jogának megszerzését irányította. Az intézmény élén 2000-ig, 24 éven át állt, ami rendkívüli a felsőoktatásban.Tagja volt a Parlando Szerkesztő Bizottságának;

 

Zsiga László (Kalocsa, 1934. július 10.) gimnáziumi ének-zenetanár (Ének-

Zenei Általános Iskola, Kecskemét; Kecskeméti Kodály Kórus karnagya;

Kecskeméti Szimfonikus Zenekar –nagybőgő);

 

 

80 éve született

Ádám Károly (Alcsút, 1939. február 6.) főiskolai tanár, gordonkaművész.

Oktatói tevékenysége a debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti

Szakközépiskolához (1960-68), a miskolci Bartók Béla Zeneművészeti

Szakközépiskolához (1982-86) és a Debreceni Egyetem Zeneművészeti

Karához (1968. óta) kötődik. Gordonka főtárgy, módszertan, didaktika,

repertoárismeret tárgyak tanára. Oktatói tevékenysége mellett a Debreceni

Filharmonikus Zenekar gordonka szólamvezetője 1974-79, az Országos

Filharmónia szólistája 1975-86-ig;

 

Ágoston Edith (1939. május 22.) énekművész-tanár. 1958-tól a

debreceni Csokonai, 1963–1987 között a Pécsi Nemzeti Színház magánénekese;

 

Albert Miklós (Budapest, 1939. november 23.) operaénekes-tanár.

1965–68-ban a debreceni Csokonai Színház, 1968–1976 között az Operaház,

1976-tól a Pécsi Nemzeti, majd ismét a debreceni Csokonai Színház

magánénekese;

 

Aldobolyi Nagy György (Szeged, 1939. március 1.) zeneszerző, dalszövegíró,

karmester, rendező. 1964-ig az MRT Szimfonikus Zenekarának, majd a

Budapesti MÁV Szimfonikusoknak tagja volt. 1968-ig tanított, azóta részben

szabadfoglalkozású zeneszerző. 1986–89-ben a kecskeméti Katona József,

1988-2001 között az egri Gárdonyi Géza Színház zenei vezetője volt;

 

Amirás Miklós (Torda, 1939. május 16.) zenekari hegedűművész-tanár

(Kolozsvári Állami Filharmónia Zenekara, Postás Szimfonikus Zenekar-zólamvezető);

 

Andor Éva (eredeti neve: Prácser Éva) (Budapest, 1939. december 15. –

Budapest, 2014. május 16.) opera-énekesnő, zeneakadémiai tanár. Tagja volt

Andor Ilona kiváló karvezető és zenepedagógus gyermekkórusán. 1964-ben a

Magyar Állami Operaház magánénekese1986-ban a Zeneakadémia ének

szakának tanára lett: előbb docens, majd 2000-től tanszékvezető. Tagja volt a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezete elnökségének;

 

Baditz Gabriella /Borsosné / (Győr, 1939. április 1.) szolfézstanár (Állami

Zeneiskola Berettyóújfalú; Püspökladány-igazgatóhelyettes is), énekkari

művész (Debreceni Kodály Kórus);

 

Bali József (Mohács, 1939. február 6.) zenetanár (Állami Zeneiskola, Szolnok),

karnagy (Bartók Béla Kamarakórus, Szolnok) és karmester. Ez utóbbi munkája

döntően az 1965-ben az általa megalapított Szolnoki Szimfonikus Zenekarhoz

köti. A kezdő, 18-20 főből álló együttesből ma egy biztos intézményi háttérrel

rendelkező 50 tagú, képzett muzsikusokból álló hivatásos szimfonikus zenekart

alakított ki;

 

Bencsáth Ilona (Szeged, 1939. február 23. – Budapest, 2008. november 5.)

zongora- és szolfézstanár (Fővárosi Zeneiskola Szervezet) és énektanár-karnagy

(XVIII. kerületi Általános Iskola, X. kerület Pataky I. tér 1. sz. Ének-zenei Ált.

Iskola, Fővárosi Énekkar (altszólamvezető és másodkarnagy);

 

Bergendy István (Szolnok, 1939. október 8. )zeneszerző, szaxofonista, énekes

a Bergendy-együttes zenekarvezetője. Testvérével, Bergendy Péterrel 1958-ban

alapították a Bergendy-együttest a Marx Károly Közgazdaságtudományi

Egyetem klubjában;

 

Blaskovicsné Szappanos Enikő (Kecskemét, 1939. január 23.) gordonka- és

szolfézstanár (Állami Zeneiskola, Szentes; Állami Zeneiskola, Cegléd; Kodály

Zoltán Ének-zenei Általános Iskola zeneiskolai tagozat, Budapest);

 

Bozay Attila (Balatonfűzfő, 1939. augusztus 11. – Budapest, 1999. szeptember

14.) zeneszerző, citera- és furulyaművész. 1963–64-ben a szegedi

Zeneművészeti Szakközépiskola zeneszerzés és zeneelmélet tanára volt, majd

1966-ig kamarazenei szerkesztőként dolgozott a Magyar Rádiónál. 1979-től

haláláig a Zeneakadémián tanított, eleinte hangszerelést, de főleg zeneszerzést.

1979-től kapcsolódott be a magyar zene szervezeti életébe: a Magyar

Zeneművészek Szövetségének elnökségi tagja, 1988-tól a Magyar

Zeneművészeti Társaság alapító és egy ideig elnökségi tagja, a Békéstarhosi

Baráti Kör elnöke volt. Alapító tagja és – 1991-ig – elnökségi tagja volt a

Magyar Zeneszerzők Egyesületének, 1991-től alelnöke, majd 1992-tól 1996-ig

elnöke volt a Magyar Zenei Kamarának. 1990-tól 1993-ig a Nemzeti

Filharmónia igazgatója volt. Alapító tagja volt az 1992-ben létrejött Magyar

Művészeti Akadémiának;

 

Darányi Lajos (Sátoraljaújhely, 1939. április 13. – Temetése születésnapján,

2011. április 13-án volt a sárospataki református temetőben.) zongoraművésztanár (Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola, Debrecen);

 

Dávid Sándor (Cegléd, 1939. szeptember 5.) hegedűtanár, szakfelügyelő,

koncertmester (Erkel Ferenc Zeneiskola, Cegléd; Pest megyei hegedű

szakfelügyelő; Ceglédi Városi Kamarazenekar koncertmester);

 

Deák Árpád (Alsószéli, 1939. október 12.) zenekari oboaművész, zenetanár

(Pécsi Nemzeti Színház és Pécsi Filharmonikus Zenekar-szólamvezető I. oboa;

Zeneművészeti Szakközépiskola, Pécs; Mecsek Fúvósötös);

 

Dr. Deák Ferencné Nagy Judit (Budapest, 1939. május 7.) zeneiskolai szolfézs és zongoratanár, ének-zenetanár (Ének-zenei Általános Iskola, Kalocsa; Állami

Zeneiskola, Kalocsa-igazgatóis, Fővárosi X. kerületi Zeneiskola);

 

Deák Tibor (Szeged, 1939. június 4.) zongoraművész-tanár (Zeneművészeti

Szakközépiskola, Szeged-tanszakvezető is);

 

Deseő Csaba (Budapest, 1939. február 15. –) hegedű- és brácsaművész

tanár. Hat évig volt zeneiskolai tanár. Hat évig zeneiskolai tanárként dolgozott,

majd 1967-től 1999-ig a Magyar Állami Hangversenyzenekar tagja volt.

Személye és művészete híd a klasszikus zene és a jazz között;

 

Dömötör Ilona /dr. Koplárné / (Kecskemét, 1939. január 8. – Érd/Zalaegerszeg,

2000. június) zongora- és szolfézstanár, karnagy (Pálóczi Horváth Á.

Zeneiskola, Zalaegerszeg; Zalaegerszegi Vegyeskar-karnagy);

 

Esztényi Szabolcs (Budapest, 1939. december 20.) zongoraművész, zeneszerző

(varsói Chopin Zenei Középiskola; Varsói Zeneakadémia és Pedagógiai Intézet

zenei improvizáció tanára; a magyar-lengyel kulturális kapcsolatok kiemelkedő

eredményű szervezője, fejlesztője);

 

Farkas Magdolna (Székesfehérvár, 1939. július 21.) zeneiskolai oboa- és

fafúvóstanár (Állami Zeneiskola, Várpalota, Fővárosi XIII. kerületi Szabó

Ferenc Állami Zeneiskola, és zenekari oboaművész, Annabergi Színház);

 

Ferencz Éva (Budapest, 1939. március 3.) zeneiskolai zongora- és szolfézstanár

(Állami Zeneiskola-zongora tanszakvezető, Sopron);

 

Gál Károly (Mezőberény, 1939. június 19. – Miskolc, 2007. szeptember 25.)

hegedűművész-tanár, koncertmester. Miskolcon, a Bartók Béla Zeneművészeti

Szakközépiskolában vállalt állást, és mivel a Miskolci Szimfonikus Zenekar is

1963-ban alakult meg, ennek az első koncertmestere lett. 1967-ben, amikor

megalakult a Zeneakadémia Miskolci Tanárképző Intézete, főiskolai

tanársegédi, majd 1979-től adjunktusi kinevezést kapott. 1972-ben

megalakította a nevét viselő Gál Vonósnégyest, amelynek 1986-ig, melynek

fennállásáig volt a művészeti vezetője. A Főiskolán 1980-tól docensi, majd

1987-től főiskolai tanárként dolgozott. 1982-ben – tanítványai

kezdeményezésére és közreműködésével – megalakította a Reményi Ede

Kamarazenekart, amelynek csaknem haláláig művészeti vezetője volt. 1989-től

2004-ig vezette a vonós tanszéket;

 

Gortva Irén (Csanádapáca, 1939. május 3. – Szeged, 2009.) énekművész-tanár.

1959-től 1971-ig a Szegedi Nemzeti Színház énekkari tagja, majd 1971-től

magánénekese;

 

Hajdu Sándor (Nagykanizsa, 1939. június 5. – Balatonboglár, 2013. december

30.) magyar karmester, zeneszerző, zenei vezető, a Bergendy-együöttes tagja;

 

Herczeg László (Tiszaroff, 1939. szeptember 25.) zenekari gordonkaművésztanár és szolfézstanár (Debreceni MÁV Filharmonikus Zenekar, Állami Zeneiskola-gordonka-, szolfézs-, zeneelmélet- és zenetörténet-tanár, Püspökladány, Hajdú-Bihar megyei Pedagógiai Továbbképző Intézetmunkaközösség-vezető;

 

Hursánné Vizy Ildikó (Miskolc, 1939. szeptember 21.) zeneiskolai fuvola- és

szolfézstanár (Erkel Ferenc Állami Zeneiskola, Miskolc, Egressy Béni Állami

Zeneiskola, Miskolc, igazgató-helyettes is;

 

Ihász Istvánné (Hódmezővásárhely, 1939. május 21.) hegedű és szolfézstanár

(Állami Zeneiskola, Hódmezővásárhely);

 

Jablonkay Éva (Mezőkövesd, 1939. december 1. – Budapest, 2010. július 12.)

Operaénekes-tanár;

 

Kardos Pálné, Csaba Ilona (Szomotor, 1939. november 4.) szolfézs és

zongoratanár (Juhász Gyula Tanárképző Főiskola, Szeged; Kodály Zoltán

Zeneművészeti Szakközépiskola, Kecskemét; Lovassy L. Zeneművészeti

Szakközépiskola, Veszprém);

 

Kedves Tamás (Szeged, 1939. december 25. – Debrecen, 2007. február 5.)

gordonka művésztanár. diplomáját 1964-ben szerződtette a Szegedi Nemzeti

Színház igazgatója, Vaszy Viktor a zenekar cselló szólamának vezetői

álláshelyére, és a Szegedi Zeneművészeti Szakközépiskola igazgatójától,

Báthory Sándortól tanári kinevezést is kapott. Szegedtől 1976-ban vált meg,

áthelyezéssel a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Debreceni Tagozatának

igazgatója (1989-tól Debreceni Konzervatórium) lett. 1988-ban kapott főiskolai

tanári kinevezést. A zene mellett Kedves Tamás filozófia és esztétika tantárgyakat is tanított, lévén ez irányú diplomával is rendelkezett. Az 1970-1980-as években tagja volt a Parlando Szerkesztő Bizottságának. Válogatás Kedves Tamásnak a Parlandóban megjelent írásaiból: A zenepedagógus, mint az állandó önfejlesztés modellje - I. rész: 1978/10., II. rész 1978/11., Komplex esztétikai nevelés és a zenetanárképzés, 1987/8-9., A magyar zenészképzés alternatívái, 1991/1., A nemzeti identitás-tudat alakításának lehetőségei a zenei nevelésben, 1989/4., Szabadságra ítélve. Merre tart a magyar zenei nevelés. 1991/2;

 

Kempelen Tünde /Miskolczi Ottóné / (Budapest, 1939. július 20.) karvezető,

ének-zenetanár. 1977-ben elindította az országos, majd nemzetközi

kórusfesztivál sorozatot, akkor még Solymári Zenei Hetek néven, ahol az utolsó

1986-ban volt. Bárdos Lajos halála után már Budapestre került a sorozat

központja, amikor Kempelen Tünde már a Budapesti Művelődési Központ zenei

szaktanácsadója volt. A sorozat akkor kapta meg jelenleg is használt méltó

nevét: Bárdos Lajos Zenei Hetek, amely már a XXXVII. sikeres évadnál tart;

 

Kenderessy Sándor (Ógyalla, 1939. június 16.) trombitaművész-tanár

(Budapesti MÁV Szimfonikusok; Postás Szimfonikus Zenekar);

 

Király István (Szombathely, 1939. október 9.) zenekari kürtművész és tanár,

szolfézstanár, kamaraművész (Szegedi Nemzeti Színház; Szegedi Szimfonikus

Zenekar; Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Zeneiskolai Tanárképző Intézet

Szegedi Tagozata, Zeneművészeti Szakközépiskola, Szeged; Szegedi Fúvósötös

– alapító tag; Szegedi Kürtszextett alapító tag);

 

Királyné Veszprémy Eszter (Debrecen, 1939. augusztus 19.) zeneiskolai

hegedűtanár, igazgató, zenekari hegedűművész-koncertmester (Állami

Zeneiskola, Püspökladány; Simonffy Emil Állami Zeneiskola, Debreceni-gazgató is; Debreceni Csokonai Színház operett zenekarának koncertmestere);

 

Kisfalussy Bálint (1939. október 16. ) zeneszerző, tanár;

 

Kocsárné Herboly Ildikó (Budapest, 1939. március 28.) középiskolai ének-zenetanár, karvezető-tanár, főiskolai docens (43. sz. ének-zenei Általános

Iskola, Budapest; Fővárosi Zenei tagozatú általános és középiskolák

szakfelügyelője; Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (szolfézs, módszertan); LFZF Zeneiskolai Tanárképző Intézet Budapesti Tagozata - karvezetés tanár; Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet - főiskolai docens, a Kodály-módszer jelentős képviselője);

 

Kocziány Lajos (Budapest, 1939. február 24.) zenekari hegedűművész-tanár

(Pécsi Filharmonikus Zenekar; Szombathelyi Szimfonikus Zenekar; Budapesti

MV Szimfonikus Zenekar);

 

Komár László (Adásztevel, 1944. november 28. - Budapest, 2012. október 17.) énekes;



Korda György /született: Klein György/  (Budapest, 1939. január 4.) énekes;

 

Kósáné Kádár Vera (Nádudvar, 1939. július 11.) ének-zene- és zongoratanár

(Ének - Zenei Általános Iskola, Dombóvár; Állami Zeneiskola, Dombóvár-zongoratanár; Állami Zeneiskola, Keszthely –zongoratanár);

 

L. Kovács Ildikó (Budapest, 1939., október 14.) zongora- és szolfézstanár

(Csermák Antal Állami Zeneiskola, Veszprém; Veszprém Város Vegyeskar-szólamvezető és zongorakísérő; Péti Munkás Énekkar-zongorakísérő);

 

P. Kovács Judit (Budapest, 1939. augusztus 12.) ének-zene-, zongora-,

zeneelmélet- és szolfézstanár (Általános Iskola és Gimnázium, Nagymaros;

Állami Zeneiskola, Heves-zongoratanár; Állami Zeneiskola, Érd-zongoratanár; Tinódi Lantos Sebestyén Állami Zeneiskola, Várpalota-szolfézs tanszakvezető, zongoratanár);

 

Králik Judit (Balassagyarmat, 1939. július 30.) zenekari fagottművész-tanár

(Állami Zeneiskola, Szombathely-szolfézs- és fúvóstanár; Szombathelyi

Szimfonikus Zenekar);

 

Kruza Richard (Chojnice, 1939. június 17.) vibrafonművész, zeneszerző,

hangszerelő;

 

Lakatos Zoltán (Orosháza, 1939. október 14.) trombitatanár (Erkel Ferenc

Állami Zeneiskola, Gyula);

 

Lambertné Papp Mária (Budapest, 1939. február 14.) harmonikatanár

(Zeneoktatói Munkaközösség, Dunaújváros; Állami Zeneiskola, Dunaújváros);

 

Láng Gusztávné (Kecskemét, 1939. július 12.) zongora- és szolfézstanár

(Állami Zeneiskola, Székesfehérvár; Állami Zeneiskola, Szarvas; Bartók Béla

Zeneművészeti Szakközépiskola, Békéscsaba);

 

Lovas József (Szolnok, 1939. március 12.) zongoratanár (Állami Zeneiskola,

Veszprém-megyei szakfelügyelő is; Veszprémi Petőfi Színház-korrepetitor,

zenei munkatárs);

 

Lörinczyné Morvay Éva (Budapest, 1939. december 7.) gitártanár (Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola, Budapest);

 

Máder László (Budapest, 1939. szeptember 7.) Magyar Rádió szerkesztő-rovatvezető;

 

Máténé Lőrincz Julianna (Budapest, 1939. április 26.) ének-zenetanár, karnagy

 (I. és II. sz. Általános Iskola, Fót; Fővárosi XV. kerületi Czabán S. téri

Általános Iskola; Váci járási zenei szakreferens; Budapesti Kálvin Kórus –

karnagy);

 

Menyhárt Péter (Pápa, 1939. november 30.) zenekari hegedűművész-tanár

(Állami Zeneiskola, Pápa; Állami Zeneiskola, Ajka-igazgatóhelyettes is;

Szombathelyi Szimfonikus Zenekar-brácsa-szólamvezető);

 

Mezey Erzsébet (Budapest, 1939. február 14.) zenekari gordonkaművész. 1963-

tól MÁV Szimfonikus Zenekar (rövid megszakítással a Dubrovniki

Zenekarban);

 

Mező László (Szeghalom, 1939. április 27. ) gordonkaművész-tanár, aki 1957-ben alapító tagja volt a Komlós Vonósnégyesnek, a későbbi Bartók vonósnégyesnek, 1960-ig zenélt a kvartettben. 1957-től 1962-ig az Országos Filharmónia szólistája volt, és a világ számos pontján koncertezett. 1961-ben kezdett tanítani a Zeneakadémián, jelenleg a Vonós és húros hangszerek tanszékének professor emeritusa. 1976-tól ismét a Bartók Kvartett csellistája lett, és ugyanettől kezdődően a Budapesti Kamaraegyüttesnek is;

 

Nagy Imréné Madarász Marianna (Szeged, 1939. december 18.) zenekari

ütőhangszeres művész-tanár (Szegedi Szimfonikus Zenekar);

 

Nagy József (Budapest, 1939. november 30.) harmonika- és zongoratanár

(Kigyósi Árpád munkaközösségi iskola; Fővárosi XVI. kerületi Rácz Aladár

Zeneiskola; Fővárosi XVI. kerületi Zeneoktatói Munkaközösség-zongoratanár;

is);

 

Nagy Kristófné (Karcag, 1939. április 12.) gordonka- és szolfézstanár (Állami

Zeneiskola, Karcag-igazgató helyettes is);

 

Pajor Ferenc (Diósgyőr, 1939. január 18.) hegedűtanár, megyei szaktanácsadó

(Állami Zeneiskola, Gyöngyös; Állami Zeneiskola, Keszthely; Állami

Zeneiskola, Nyíregyháza- megyei szakfelügyelő is);

 

Pechan Zoltánné Krizsa Mária (Szeged, 1939. január 30.) zongoratanár (Liszt

Ferenc Állami Zeneiskola, Baja; Liszt Ferenc Állami Zeneiskola, Orosház-aigazgató is; Békéscsabai Szimfonikus Zenekar);

 

Pege Aladár (Budapest, 1939. október 8. – Budapest, 2006. szeptember 23.)

bőgőművész-tanár, zeneszerző, a magyar dzsessz kiemelkedő alakja, világhírű

nagybőgős, zseniálisan improvizáló virtuóz, akit nemzetközi kritikusok „a

nagybőgő Paganinije” néven is emlegettek (nevéből eredő szójátékkal:

Pegenini). Egyszerre játszott klasszikus zenét és dzsesszt – e kétféle

elhivatottság sajátos kölcsönhatása egyéni színt adott játékának. 1978-tól a

Zeneművészeti Főiskola docense volt egészen nyugdíjba vonulásáig;

 

Pejtsikné Párdányi Judit (Budapest, 1939. november 3.) énektanár, karnagy.

Pályája kezdetén a Soproni Állami Zeneiskolában tanított szolfézst és vezetett

középiskolai kórusokat. 1972-82 között a Kecskeméti Óvónőképző Intézet

ének-zene tanszékén dolgozott docensként, majd a kecskeméti Kodály Iskola

vezető karvezető tanára lett. Nevéhez több száz bemutató (tanítás hazai és

külföldi iskolákban illetve vendégszereplés) kapcsolódik. 2001 óta a

Nemesszeghy Márta Kórus karnagya;

 

Pénztáros Barnáné Ángyán Erzsébet (Hatvan, 1939. január 18.) zongoratanár

(Állami Zeneiskola, Hatvan; Fővárosi Zeneiskola Szervezet 7. sz. körzet;

Fővárosi XI. kerületi Weiner Leó Zeneiskola);

 

Pertis Jenő (Budapest, 1939. április 23. – Budapest, 2007. május 2.) zeneszerző.

karvezető. 1964-től 1999-ig a Magyar Állami Operaház korrepetitora volt.

Kezdetben a balettkarnál, majd 1989-től a magánénekesek mellett dolgozott.

Operaházi munkája mellett 1985-től 1989-ig a Magyar Táncművészeti Főiskola

zenei tanszékének vezetőjeként dolgozott;

 

Petró István (Miskolc, 1939. november 1.) zenekari ütőhangszeres művésztanár

(Állami Zeneiskola, Eger; Állami Zeneiskola, Leninváros / Tiszaújváros;

Miskolci Nemzeti Színház Szimfonikus Zenekara);

 

Pintér Ferenc (Szombathely, 1939. április 29. – Győr, 2009. február 8.) opera-,

hangversenyénekes, karvezető. 1970 és 1989 között Győr város tanácsának

művészeti főelőadója, 1974-76-ig a győri Tanítóképző Főiskola Magyar

Tanszékének óraadó tanára, 1970-től az Országos Zenei Nevelési Konferencia

titkára, 1978-tól a Győri Kisfaludy Színház magánénekese, 1989-2001-ig a

győri Liszt Ferenc Zeneiskola igazgatója;

 

Rédly Dénesné Vigassy Mária (Budapest, 1939. március 13.) zenekari

hegedűművész-tanár (MRT Szimfonikus Zenekara);

 

Ribly János (Mohács, 1939. március 26.) zenekari hegedűművész-tanár (Pécsi

Filharmonikusok-szólamvezető; Pécsi Nemzeti Színház Zenekara-szólamvezető, zenekari titkár; Pécsi Szimfonikus Zenekar-szólamvezető, zenekari titkár; Pécsi Vonósnégyes tagja);

 

P. Ritkó Katalin (Budapest, 1939. július 2.) szolfézstanár (Fővárosi XIV.

kerületi Zeneiskola);

 

Robozné Homolay Klára (Nyíregyháza, 1939. április 23.) zongoratanár

(Fővárosi IX. kerületi Állami Zeneiskola-igazgató-helyettes is);

 

Román Zoltán Pál (Békéscsaba, 1939. szeptember 13. – 1995. december)

zenekari fuvolaművész-tanár, szolfézstanár (Állami Zeneiskola, Gyula;

Eberswalde Szimfonikus Zenekar; Szegedi Nemzeti Színház Zenekara;

Szegedi Szimfonikus Zenekar; Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zeneiskolai Tanárképző Intézet Szegedi Tagozata; Szegedi Fúvósötös alapító tag);

 

Rothstädterné Bujdosó Ágnes (Gyula, 1939. június 18.) hegedűtanár (Csermák

Antal Zeneiskola, Veszprém-tanszakvezető is);

 

Rózmann Ákos (Budapest, 1939 – Stockholm, 2005) magyar-svéd zeneszerző,

orgonaművész. Elektroakusztikus zeneszerzési kísérleteit a stockholmi

Zeneművészeti Főiskola stúdiójában és az EMS-ben (Stockholmi

Elektroakusztikus Zenei Stúdió) kezdte meg. Miután posztgraduális tanulmányait a stockholmi Zeneművészeti Főiskolán 1974-ben befejezte, Rózmann Svédországban maradt, és élete hátralevő részét Stockholmban töltötte;

 

Rozsonits Géza (Fertőszentmiklós, 1939. március 16. – Pécs, 1996. július 16.) helytörténész, kórusvezető, pedagógus. Tanulmányait Sopronban, a Tanítóképző Intézetben folytatta. 1957-ben szerzett tanítói diplomát, majd ismereteit bővítendő a Pécsi Tanárképző Főiskola ének-történelem szakán tanult tovább, ahol 1960-ban történelem-énektanári diplomát, s karvezetői képesítést szerzett. A pécsi évek alatt alapító tagja lett a mai is működő Pécsi Pedagógus Kórusnak, melyet fiatal tanára, Tillai Aurél szervezett és vezetett. Diplomamunkájaként írt Joseph Haydn – Eszterháza muzsikusa című munkája országos pályázaton második helyezést nyert; 

 

Rácz Miklós (Gödöllő, 1939. október 23.) nagybőgős, tanár (BM Duna

Művészegyüttes-zenekari tag; KISZ Központi Művészegyüttes Zeneiskolája-

nagybőgő-tanár);

 

Serné Kutas Edit (Rákosliget, 1939. szeptember 25.) (zongora-, szolfézs- és

általános iskolai ének-zenetanár (Fővárosi XVII. kerületi Bartók Béla Állami

Zeneiskola-igazgató is);

 

Dr. Sóti Lászlóné (Budapest, 1939. október 17.) hegedűtanár (Állami

Zeneiskola, Gyöngyös-tanszakvezető is);

 

Szabó András (Abony, 1939. december 1.) énekművész-tanár (Szolnok Városi

Tanács- népművelési felügyelő és igazgató; Szolnok Megyei Művelődési

Központ-művészeti igazgató-helyettes; Szolnok, Széchenyi Városrész –

közművelődési vezető);

 

Dr. Szabó Ferencné Szilágyi Erzsébet (Szeged, 1939. március 1.) szolfézstanár

(Általános Iskola, Mezőtúr; Békéscsaba és Zalaegerszeg-ének-zenetanár; Liszt

Ferenc Állami Zeneiskola, Pécs);

 

Szalai Györgyné Komoly Zsuzsanna (Pitvaros, 1939. március 22.– 2001. január 6.) szolfézs-, továbbá középiskolai magyar nyelv- és irodalomtanár, zeneiskolai igazgató (Péczely Attila AMI, Hódmezővásárhely);

 

Szathmáry Zsigmond (Hódmezővásárhely, 1939. április 28.) orgonaművész-

tanár, zeneszerző. Az 1961-1962/63-as tanévekben a Liszt Ferenc

Zeneművészeti Főiskolán zongorakíséret tanított. Az 1970-es évek óta él

Németországban. 1978 óta a freiburgi Zeneművészeti Főiskola professzora, az osakai Művészeti Egyetem állandó vendégtanára, a hollandiai Haarlem-i Nyári Orgonaakadémián rendszeresen tart mesterkurzusokat;

 

Szél Pálné Szőke Mária (Szeged, 1939. február 1.) magánének- és szolfézstanár

(Liszt Ferenc Zeneiskola, Baja; Liszt Ferenc Állami Zeneiskola, Orosháza; Liszt

Ferenc Állami Zeneiskola, Szeged-magánének tanszakvezető is;

 

Szentey Marianne (Budapest, 1939. november 12.) ének-zenetanár, karvezető

(Ének-Zenei Általános Iskola, Üllő; Általános Iskola, Budakeszi-megyei énekzene szakfelügyelő is; Móricz Zsigmond Gimnázium, Szentendre-megyei

ének-zenevezető szakfelügyelő és könyvtáros is);

 

Szentmáry Kálmán (Budapest, 1939.május 13.) klarinét és szolfézs tanár, igazgató, zenekar vezető. Munkahelyek: 1961. Fővárosi Zeneiskola Szervezet 1.sz. körzeti Zeneiskola, zenetanár, 1969-ben - név változás miatt - Fővárosi XIV. kerületi  Állami Zeneiskola, majd Szent. István király Zeneiskola és Zeneművészeti Szakközépiskola. 1975- 1979  Kulturális Minisztérium, főelőadó. 1979-1984 Postás Szimfonikus Zenekar, igazgató. 1984-2011 Ferencvárosi Ádám Jenő Zeneiskola, igazgató.1984. Ádám Jenő Zenekar alapítója és állandó karmestere. A zenekar számos budapesti helyszínen szerepelt (múzeumok, templomok, vagy pl. többször a Ferencvárosi Nyári Fesztivál rendezvényein),  külföldön pedig Németországban, Ukrajnában, és a Bécsi Ünnepi Hetek keretében koncertezett. Szentmáry Kálmánnak zenepedagógiai és vezetőimunkáján kívül jelentős művelődésszervezői, kulturális menedzseri és zenei ismeretterjesztő tevékenysége is;

 

Szilvásyné Németh Gabriella (Hegyeshalom, 1939. szeptember 28.)

matematika-, ének-zene-, fuvola- és szolfézstanár, zenekari fuvolaművész (2.

sz. Általános Iskola, Veszprém-matematika- és ének-zenetanár; Lovassy

László Gimnázium, Veszprém-matematikatanár; Állami Zeneiskola, Veszprém

-fuvola- és szolfézstanár; Veszprémi Szimfonikus Zenekar-első fuvolás,

Országos Zenepedagógus Szakosztály tagja);

 

Szirmay Márta / neve Szirmai alakban is előfordul/ (Kaposvár, 1939. október

9. –) opera- és dzsesszénekesnő, tanár. 1963-ban lett tagja az Operaháznak. Eleinte jazzt is énekelt. 1978 óta külföldön élt;

 

Szűcs Lóránd (Miskolc, 1939. szeptember 12. – Budapest, 2012. február 5.)

zongoraművész, tanár-tanár. 1960 és 1980 között az Országos Filharmónia

szólistája. 1961-től 1969-ig alma materében zongorakísérő, 1969-től 2009-

ig kamarazenét és zongorakíséretet tanított a Zeneakadémián, 1978-tól

egyetemi tanári rangban. 1980-tól 2000-ig korrepetitorként a Magyar Állami

Operaházban dolgozott. Alapító tagja volt a Mihály András vezette Budapesti

Kamaraegyüttesnek;

 

Tar Lőrinc (Feketeardó, 1939. július 12.) középiskolai ének-zenetanár,

karvezető (Tanárképző Főiskola Ének-Zene Tanszék, Eger; Egri Főiskola Női

Kara és Megyei Művelődési Központ Kamarakórusa-karnagy);

 

Tarnay György (1939–) karmester, zenetanár. Különböző vidéki színházaknál

tevékenykedett. 1967 –től a debreceni Csokonai Színház karmestere;

 

Dr. Ujfalussy Józsefné Pap Enikő (Debrecen, 1939. május 9. középiskolai ének

zenetanár, karvezető (Kossuth Lajos Tudományegyetem Gyakorló Gimnáziuma, Debrecen; Debreceni Kodály Kórus-karnagy; Liszt Ferenc Zeneiskola Tanárképző Intézet Debreceni Tagozata-karvezetés tanár; ELTE Általános Iskolai Tanárképző Főiskolai Kar, Budapest-karvezetés tanár,

kórusvezető, ének-zene-karvezetés tanszék szakcsoportvezetője;

 

Varvasovszky Jánosné Velsz Dóra (Budapest, 1939. július 15.) zongora-,

szolfézs-, pszichológia- és pedagógiatanár tanár (Állami Zeneiskola és Ének-

Zenei Általános Iskola, Mosonmagyaróvár –ének zenetanár is), Zeneművészeti

Szakközépiskola és Szaktanárképző, Győr – gyakorlóiskola vezető, Liszt Ferenc

Zeneművészeti Főiskola Zeneiskolai Tanárképző Intézet Debreceni Tagozta).

További jelentősebb szakfeladataiból: A Muzsikáló Egészség Alapítvány

Zeneiskolájában zenei foglalkozások tartása, a Salzburgi Mozarteumban az

Integrált Nevelési program keretében előadások tartása, a Kelet-magyarországi

Művészetterápiai Egyesületet megalapítása, a németországi Rheiland-Pfalz

Pedagógiai Centrum három fogyatékos intézetében zeneterápiai foglalkozások

keretében improvizációs módszereinek bemutatása, a Wesley János

Lelkészképző Főiskola által szervezett zeneterápiai jellegű továbbképzéseken

előadások tartása. „Örömmel gondolok arra, hogy már nekem is vannak a

szakmai területeken eredményesen tevékenykedő tanítványaim. Fasching

Zsuzsanna, Czabán Angelika, Szabó István, Sárosiné Szabó Márta, Sárosi

György, Váradi Judit, Rohrné Szűcs Éva, Sármai József, Vigh Lajos, Bárány

Estilla, Csóka Károly, Lakos Ágnes, Tas Ildikó, Gál Erika, Kapiné Detki Eszter,

Gurmai Éva”;

 

Vermesy Péter (Brassó, 1939. május 19. – Heidenheim, 1989. december 17.)

erdélyi magyar zeneszerző. 1962–63-ban a kolozsvári Állami Bábszínház zenei

munkatársa, 1963–84 között a Gh. Dima Zenekonzervatórium adjunktusa.

1968-ban Gaudeamus-ösztöndíjjal hollandiai tanulmányúton járt. 1985-től

Németországban élt, 1987-től Heidenheim an der Brenzben volt tanár;

 

Virágh László (Kispest, 1939. március 8.) zeneszerző, költő, műfordító.

Tanulmányait (1959-1964) az ELTE BTK, olasz–pszichológia szakán végezte.

Közben Geszler Györgynél zeneszerzést tanul és az ELTE Énekkarának

másodkarnagya, 1963–68 az I. László Gimnázium, 1968–70 az Ihász Dániel

Gimn. olasztanára, a magyarországi régizenei mozgalom egyik elindítója, 1971

megalapítja az Ars Renata szólóének-együttest, 1991-től az ELTE BTK, 1998-

tól a Pázmány Péter Katolikus Egyetem olasz tanszékén megbízott előadóként

elindítja a zenetörténet oktatását. 1994. a Magyar Régizenei Társaság alapító

elnöke. 1976-ban megtalálja Balassi nótajelzésének első változatát, a Gianéta

Padovanát. Ugyanekkortól a MTA Irodalomtudományi Intézetének külső

munkatársa. Kutatási területe: 1. zene és költészet a reneszánszban, 2. a

manierizmus énektechnikája korabeli dokumentumok alapján. 1998-tól

mindezidáig (a feldolgozásokat nem számítva) mintegy negyven önálló művét

mutatták be, legtöbbjét Balassi-versekre, köztük két ciklussal (CD 2004. Versei és műfordításai és esszéi jelentek meg a Muravidék és a Napút c. folyóiratban, az Alterra kiadó Megérint, rádtalál és Advent című, valamint a Rím Kiadó Arcok és énekek köteteiben. Önálló műfordításkötete ARS RENATA Olasz reneszánsz versek címmel 2011-ben a Magyar Kultúra Kiadónál (Győr) jelent meg;

 

Visontay István (Rákosliget, 1939. május 22.) zongoraművész-tanár, karmester.

Évtizedek óta Németországban dolgozik. Tanított többek között pl. a

schönebecki Zeneiskolában;

 

Vízvári Ferenc (Pakod, 1934. július 28.) szolfézs- és zeneelmélet tanár (Állami

Zeneiskola, Zalaegerszeg; Zrínyi Miklós Gimnázium, Zalaegerszeg-énekzenetanár, karnagy);

 

Wambach Ferencné Zacher Ilma (Győr, 1939. július 2.) hegedű- és

szolfézstanár (Állami Zeneiskola, Győr; Fővárosi VII. kerületi Állami

Zeneiskola-igazgató helyettes is; Fővárosi VI. kerületi Tóth Aladár Zeneiskola

AMI örökös tiszteletbeli igazgatója);

 

 

75 éve született

Ábrahám Balázs (Budapest, 1944. december 24.) általános iskolai énektanár,

fúvóskarnagy, zeneiskolai igazgató;

 

Albert György (Marosvásárhely, 1944. november 6.) zeneszerző-tanár;

 

Avar Antal (Felsőgalla, 1944. december 30.) budapesti és győri harsona és tuba

szakközépiskolai művész-tanár;

 

Bajmóczi Katalin (Budapest, 1944. március 18.) zenekari hegedűművész-tanár.

(Szombathelyi Szimfonikus Zenekar; Fővárosi XXII. kerületi Állami

Zeneiskola; BM Szimfonikus Zenekar);

 

Baronits Zsolt (Komárom, 1944. július 11. – Budapest, 1999. augusztus 3.)

magyar zenész, a Syrius együttes alapítótagja, szaxofonosa és

zenekarvezetője. 1962-ben alapította meg a Syriust, melyet egyúttal

mindvégig menedzselt, valamint annak egyetlen állandó tagja volt;

 

Bazsinka István (Pécs, 1944. március 2.) zenekari harsonaművész (Magyar

Állami Hangversenyzenekar) és tanár (Fővárosi IV. kerületi Állami

Zeneiskola);

 

Sz. Bécsi Gizella (Budapest, 1944. január 1.) zongora- és szolfézstanár,

(Fővárosi XXI. kerületi Zeneiskola) és korrepetitor (MRT Gyermekkóruskorrepetitor és MN Művészegyüttes);

Berei Erzsébet (Szeged, 1944. február 13.) zenetanár (Állami Zeneiskola, Hódmezővásárhely-zongora tanár, uo. igazgatóhelyettes,és igazgató; Liszt Ferenc Ének-Zenei Általános Iskola, Hódmezővásárhely-igazgató; Liszt Ferenc Ének-Zenei Általános Iskola és a Péczely Attila Zeneiskola összevont intézménye, Hódmezővásárhely-igazgató;

Bedőné Bakki Katalin (Jászberény, 1944. január 31. –) kürt- és szolfézstanár

 (Tápiógyörgye, Nagykáta), továbbá karnagy (Lehel Vezér Gimnázium; Vasas

Munkáskórus; Palotásy János Vegyeskar, Jászberény);

 

Berkesi Sándor (Budapest, 1944. június 6.) zeneszerző, egyetemi docens. A magyar református egyházzene mai legnagyobb képviselője, formálója, Debrecen díszpolgára. Diplomáját 1967-ben szerezte

meg a Zeneakadémia középiskolai énektanár és karvezető tanszakán.

Ugyanebben az évben lett a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumának

énektanára, valamint a Kántus vezető karnagya. 1991-től a Liszt Ferenc

Zeneművészeti Egyetem Debreceni Konzervatóriumának főállású tanára, majd

később főiskolai docense lett. 1999 óta a Tiszántúli Református Egyházkerület

és a Református Kollégium egyházzenei igazgatója, valamint a Debreceni

Református Hittudományi Egyetem tanára. Több református intézmény

vendégtanára volt. Többször vezényelte a Debreceni Kodály Kórust is.

Munkássága elsődlegesen az említett Kántus életében volt igen meghatározó;

 

Bernitzky Zsuzsanna /Erdeiné/ (Sárvár, 1944. december 23. – 2008. február 15.) zongora- és szolfézttanár (Állami Zeneiskola, Orosháza; Liszt Ferenc Állami Zeneiskola, Szeged );

 

Bertalan András (1944–) nagybőgő és trombita szakon végzett 1966-ban a

Zeneművészeti Főiskola Győri Tagozatán. A Győri Filharmónikus Zenekar

szólamvezetője 1969-től, valamint tanít a győri Zeneiskolában;

 

Biernaczky Szilárd (Budapest, 1944. március 24.) filosz, afrika zenéjének

kutatója, felelős szerkesztő;

 

Bihari Tóth Zsuzsanna (Váncsod, 1944. szeptember 4.) operaénekes-tanár.

1975–76-ban a Honvéd Művészegyüttes, 1977-től a Népszínház operatársulatának magánénekese;

 

Bogáthy József (Zalaegerszeg, 1944. március 20.) kürttanár (Állami Zeneiskola-

Nagykanizsa, Állami Zeneiskola-Kaposvár, Somogy megyei rézfúvós

szakfelügyelő, ifjúsági fúvószenekarok vezetője;

 

Boldoczki Sándor (Kiskőrös, 1944. november 2.) zeneiskolai trombita-,

szolfézstanár (Állami Zeneiskola, Kiskunmajsa, Állami Zeneiskola, Kiskörős –

zenekarvezető is), továbbá ének-zenetanár (Petőfi Sándor Gimnázium,

Kiskőrös);

 

Bolyki Rezső (Salgótarján, 1944. december 4.) zenekari kürtművész-tanár

(Postás Szimfonikus Zenekar);

 

Borsody László (Ostffyasszonyfa,1944. június 7.) zeneszerző, zenetanár. (MN

Művészegyüttes-korrepetitor, Fővárosi III. kerületi Aelia Sabina Állami

Zeneiskola - tanár);

 

Csemer Géza (Szeged, 1944. július 18. – Budapest, 2012. január 16.) író,

forgatókönyvíró, zenés-színházi rendező.1967-1985 között az Operaház

segédrendezője, 1970-től az ORI és a Magyar Média műsorait állította

színpadra. 1973-ban Hej, cigányok címmel folklór-összeállítást készített,

cigány-klubokat vezetett. 1994-1997 között a Napház alapító igazgatója volt. A

Reneszánsz Roma Műhely Alapítvány és ennek keretén belül működő Cigány

Színházi Társulás elnöke és rendezője volt;

 

Csíky Csaba (Kassa, 1944. október 26.) zeneszerző, orgonaművész, karnagy,

egyetemi oktató. Már 1965-től tanított a máramarosszigeti Zeneiskolában,

1970–1992 között a sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház zenei

vezetőjeként működött. 1992-től karnagy és orgonista lett a marosvásárhelyi

Vártemplomban és innen kapcsolódott be az erdélyi újjászülető

kórusmozgalomba. Férfikart alapított, majd felkérték a Vártemplom Musica

Humana női kamarakórusának vezetésére. Sepsiszentgyörgyi zenés színpadi

tapasztalatait kamatoztatta Marosvásárhelyen is, hiszen 1998 és 2002 között a

Nemzeti Színház zenei vezetője. Közben sikerrel felvételizett a Gh. Dima

zeneakadémia doktorátusi képzésére, és 2005-ben megvédte az Orgonaépítészet

a mai Románia területén a XIX. században : Kolonics István (1826–1892) című

doktori disszertációját. 2002-től a Művészeti Egyetem adjunktusa, zenei

ismereteket, éneket tanított, majd 2005-től az egyetem zenetanári tagozatán

előadótanár, oktatott témakörei: ellenpont, kamarazene és zeneesztétika. 2000-

től a marosvásárhelyi Kántor-Tanitóképző Főiskola (a Károli Gáspár

Református Egyetem kihelyezett tagozata) zenei tanszékvezetője. Oktatott

témakörei: karvezetés, orgona;

 

Csoma Mária (Kolozsvár, 1944. február 25.) énekesnő, tanár. A kolozsvári

Állami Magyar Opera magánénekese;

 

Eötvös Péter (Székelyudvarhely, 1944. január 2.) zeneszerző, zenepedagógus

és karmester. 1963 és 1971 között film- és színházi kísérőzenék

komponálásával foglalkozott. 1966-ban Kölnbe költözött, ahol a

Musikhochschulében folytatott karmesteri tanulmányokat, majd 1967-től egy

évig a Kölni Opera korrepetitora lett. A következő évben kezdődött

együttműködése a Stockhausen Együtessel, amelynek 1976-ig tagja maradt.

Közben 1971-ben a Kölni Rádió elektronikus zenei realizátora lett, egészen

1979-ig, majd 1991-ig a Pierre Boulez alapította párizsi Ensemble

InterContemporain zeneigazgatója lett. 1985–1988 között több alkalommal

vezényelte a londoni BBC Szimfonikus Zenekart, majd 1992 és 1995 között a

Budapesti Fesztiválzenekar rendszeresen visszatérő vendégkarmestere volt,

illetve többször koncertezett a Nemzeti Filharmonikusokkal is, mint a kortárs

zene egyik legelismertebb interpretátora. 1994-ben a Holland Rádió

Kamarazenekarának vezető karmestere lett. Közben zenepedagógiai

tevékenységet is folytatott: 1992–1998 között a karlsruhei, majd 1998-tól a

Kölni Zeneművészeti Főiskola professzora lett. 1991-ben a pályakezdő

karmestereket segítő intézetet alapított Fiatal Karmesterek Nemzetközi Eötvös

Intézete néven. 2003 és 2005 között a Stuttgarti Rádió Szimfonikus

Zenekarának, 2003-tól 2007-ig a Göteborgi Szimfonikus Zenekarnak, 2009-től

2011-ig pedig a bécsi Rádió Filharmonikus Zenekarának első vendégkarmestere

volt. Közben 2004-ben visszaköltözött Magyarországra, azóta ideje jelentős

részét itt tölti. Ebben az évben a róla elnevezett intézet is Budapestre költözött.

Professzori munkája azonban továbbra is a karlsruhei és a kölni Zeneművészeti

Főiskolához kötötte egészen 2007-ig.1991-ben létrehozta a Nemzetközi Eötvös

Intézet Alapítványt, 2004-ben pedig az Eötvös Péter Kortárszenei Alapítványt;

 

Erdei Péter (Debrecen,1944. december 8.) karnagy, zeneakadémiai tanár. 1968

és 1972 között az USA-ban a wellesleyi Kodály Musical Training Institute

(Boston, USA) társalapítója és tanára. A budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti

Egyetem egyetemi docense 1973-tól 2003-ig. 1972-1973-ban a Zeneművészeti

Főiskola debreceni tagozatán tanít, a debreceni Kodály Kórus helyettes

karnagya, később vezető karnagya 1983-1985 és 1998-2000 között, valamint

2003-tól 2006-ig. 1973-tól a budapesti Zeneművészeti Főiskola karvezetés

tanára. 1974-től 1990-ig és 1994-től 2008 augusztusáig a kecskeméti Kodály

Zoltán Zenepedagógiai Intézet főigazgatója. 1991-től 1993-ig a Magyar Rádió

és TV Énekkarának karnagya. 1976-tól 2005-ig a Kecskeméti Pedagógus

Énekkar karnagya;

 

Erdeiné Berniczky Zsuzsanna (Sárvár, 1944. december 23.- Szeged, 2008.

február 15.): zongora és szolfézstanár (Orosháza - Állami Zeneiskola), továbbá

zongoratanár és korrepetitor (Szeged - Liszt Ferenc Zeneiskola);

 

Faragó "Judy" István (Borota, 1944. november 20. – 2003. június 27.) magyar

gitáros, zeneszerző-tanár;

 

Geiger György (Homokmégy, 1944. augusztus 3.) trombitaművész. Közben 20

évesen első trombitás lett a Magyar Állami Operaház zenekarában. 1969-ben

került a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarába szólótrombitásnak.

1975-ben vezetésével megalakult a Modern Rézfúvós Együttes. 1979 óta tanít a

Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola szaktanárképző tagozatán. Több számára

írt trombitaversenyt mutatott be, amelyek zömmel szerzői lemezeken is

megjelentek, illetve rádiófelvétel készült belőlük (Székely Endre, Jereb Ervin,

Hidas Frigyes, Lendvay Kamilló, Dubrovay László, Petrovics Emil, Malek

Miklós, Rózsa Pál, Patachich Iván albumai). 1996-ban Soroksár Városa

díszpolgárává avatta;

 

Gellén László (Debrecen, 1944. március 13.) zenekari oboaművész-tanár

(Kaposvári Csiky Gergely Színház Zenekara; Debreceni Máv Filharmonikus

Zenekar; Perui Állami Hangversenyzenekar; Debreceni Lyra Szimfonikus

Zenekar);

 

Hajduné Nemes Klára (Budapest, 1944. május 26.) zenetanár, karnagy

(Fővárosi Marczibányi téri Ének-zene tagozatos Általános iskola ének- és

furulyatanár; Werst Hartford, Conn., USA/ Kodály Intézet/; Kodály Zoltán

Zenepedagógiai Intézet; Kecskemét-főiskolai adjunktus; Tavasz Kórus,

Budapest-karnagy);

 

Hajduné Varga Matild (Budapest, 1944. január 31.) zenekari hegedűművésztanár (BM Szimfonikus Zenekar; Fővárosi XI. kerületi Állami Zeneiskola, Postás Szimfonikus Zenekar);

 

Hajósné Pataky Katalin (Hejőkeresztúr, 1944. július 24.) középiskolai énekzene

tanár, zenetanár (Állami Zeneiskola, Dunaújváros /dalosjáték, szolfézs,

zeneelmélet, zongora/; ELTE Apáczai János Gyakorló Iskola, Budapest – énekzenetanár; Móricz Zsigmond Gimnázium, Budapest - ének-zenetanár);

 

Halász Ildikó (Budapest, 1944. május 29.) zongoratanár (Debreceni Csokonai

Színház; Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola-korrepetitor;

Gárdonyi Zoltán református Művészetoktatási intézmény; Biharkeresztes és

Magyarhomorog, Zeneiskola-zongoratanár);

 

Hámori Teréz (Budapest, 1944. március 20.) zenekari hegedűművész (Postás

Szimfonikus Zenekar, MV Szimfonikus Zenekar);

 

Hantos Balázs (Budapest, 1944. március. 17.) operaénekes0. 1973–74-

ben a kasseli opera, 1974-től az Operaház magánénekese;

 

Harsányi István (Kartal, 1944. november 9.) zenekari gordonművész-tanár

1967-től 1970-ig a Miskolci Szimfonikus Zenekar szólamvezetője volt, majd

1970-től a Magyar Rádió és Televízió zenekarának tagja lett, ahol 1973 óta

szólamvezető. 1970 és 1976 között a Zeneművészeti Főiskola Miskolci

Tagozatának tanáraként fejtett ki pedagógiai tevékenységet. Zenekari munkája

mellett hangszerépítést is tanult Balázs István műhelyében, 1989-től

hangszerészként is dolgozik;

 

Holló Erzsébet / Zsizsa/ (Gyöngyös, 1944. május 27.) óvónő, énektanár,

karnagy (X. sz. Óvoda, Gyöngyös;Társadalmi ünnepeket szervező iroda

módszertani munkatárs és igazgató, Gyöngyös; Berze Nagy János Gimnázium

ének-zene tanár és karvezető, Gyöngyös; a TÜSZSZI Muzsikus Cég

leánykarának, majd vegyeskarának vezetője; a Cantus Corvinus Vegyeskar

karnagya);

 

Horváth Bálint (Kenderes, 1944. október 17.) operaénekes-tanár. 1968–1973 között és 1976–77-ben a debreceni Csokonai, 1973–76-ban a pécsi Nemzeti Színház, 1977-től az Operaház magánénekese. Énektanári munkát folytat;

 

Horváth István (Szentendre, 1944. október 5.) hangmérnök, elektronikus zenei

stúdió vezető. A Magyar Rádió elekroakusztikus stúdiójának vezető

hangmérnökeként jelentős szerepe volt a 20. századi magyar elektronikus zene

fejlődésében. 1970-től nyugdíjazásáig, 2007-ig a Magyar Rádió

hangmérnökeként dolgozott. 1974-től részt vett a rádió elektronikus zenei

stúdiójának létrehozásában, majd 1976-tól a stúdióvezető hangmérnöke volt a

stúdió 2007-es bezárásáig. 1975 és 1995 között a Zeneakadémia zeneszerzés

szakos hallgatóinak az elektroakusztikus zeneszerzés gyakorlatát oktatta

Pongrácz Zoltán professzor úr irányításával. 1991-től a Sugár Miklós

zeneszerző-karmester irányításával megalapított elektroakusztikus műveket

megszólaltató EAR együttes hangmérnöke;

 

Horváthné Bakó Enikő (Debrecen, 1944. május 13.) középiskolai ének-zene

tanár, karvezető (Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola, Kecskemét -

(ének-zene és hegedűtanár; Fővárosi II. kerületi Járdányi Pál Zeneiskola

hegedű- és szolfézstanár; Fővárosi III. kerületi Aelia Sabina Zeneiskola hegedű

előképző tanár, ifjúsági zenekarvezető);

 

Horváthné Nagy Gabriella (Debrecen, 1944. november 15.) zongora- és

szolfézs- és ének-zenetanár (Ének-zenei Általános Iskola, Tiszavasvári; Állami

Zeneiskola, Újfehértó-zongora- és szolfézstanár; Bartók Béla Állami

Zeneiskola, Hajdúböszörmény-zongoratanszak-vezető);

 

Kalmár Magda (Budapest, 1944. március 4.) opera-énekesnő. Az Operaház

1967-ben szerződtette. 1998 óta az Operaház örökös tagja. Hangversenyénekesként és operett-énekesnőként is elismert.

 

Kapronyi Margit / Mester Gáborné/  (Budapest, 1944) zongora- és szolfézstanár

(Állami Zeneiskola, Szentendre; Fővárosi III. kerületi Aelia Sabina Zeneiskola

AMI, Budapest);

 

Kelecsényi Zsolt (Budapest, 1944. március 9.) ének-zenetanár, karnagy (XVIII.

kerületi Általános iskolák: Darus utca, Bokányi D. utca; Vörösmarty Mihály énekzenei és nyelvi tagozatos Általános Iskola és Gimnázium);

 

Kelemen Magdolna (Budapest, 1944. május 2.) gordonkatanár, zenekari

gordonkaművész (Fővárosi Operettszínház, Állami Zeneiskola, Dorog, Állami

Zeneiskola, Zalaszentgrót; Fővárosi III. kerületi Aelia Sabina Zeneiskola AMI);

 

Kendeh Gusztáv (Nyáregyháza, 1944. július 27.) fuvola- és szolfézstanár

(Állami Zeneiskola, Keszthely; Járdányi Pál Állami Zeneiskola AMI Tapolca-

igazgató);

 

Kerényi Gábor (Fót, 1944. augusztus 13.) zenekari hegedűművész-tanár

(Miskolci Szimfonikus Zenekar);

 

Kiss Gyöngyi (Budapest, 1944. október 26.) zongoraművész-tanár, szerkesztő

(Magyar Rádió Zenei Főosztály-zenei szerkesztő;

 

Keveháziné Hegyi Ildikó (Rákospalota, 1944. április 23.) hegedűművész-tanár.

A művészképző elvégzése után a nagyváradi majd a kolozsvári Filharmónia

zenekarának tagja lett. 1980-tól a Pro Camera vonósnégyes első hegedűse

(számos hazai kortárs mű bemutatója fűződik nevükhöz). 1989-ben családjával

áttelepült Magyarországra, ahol előbb a budapesti Operaház, majd 1992-től a

Rádiózenekar koncertmestere lett. Több kamaraegyüttes művészeti vezetője

(Pro Camera vonósnégyes, Camerata Budapest kamarazenekar) az

Intermoduláció kortárszenei együttes koncertmestere, az Édes vonósnégyes

tagja);

 

Kiss Lászlóné (Somlóvásárhely, 1944. március 25.) gordonka- és szolfézstanár

Vándor Sándor Zeneiskola, Leninváros / Tiszaújváros-igazgató is);

 

Kiss Sarolta (Szatmárnémeti, 1944. március 31.) zongoratanár (Művelődési

Ház, Martfű; Állami Zeneiskola, Abony; Fővárosi XVI. kerületi Rácz Aladár

Zeneiskola AMI);

 

Klenjánszky Tamás (Budapest, 1944. október 31. –) zongoraművész, művészeti

szaktanácsadó. Pályája kezdetén a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Győri

Tanárképző Intézetében tanított zongora, zenetörténet és esztétika tárgyakat,

majd Budapesten, az egykori Interkoncert művészeti szakembereként, majd az

Interart Fesztiválközpont alapító igazgatójaként tevékenykedett. 1997-től 2004-

ig az Európai Művészeti Fesztiválok Szövetségének titkárságát vezette

Genfben. 2004-től független szakértőként és felsőfokú szakképzési programok

előadójaként vállalt felkéréseket, elsősorban a kulturális tárca nemzetközi

művészeti programjaival foglalkozó háttérintézményekben. Pályája kezdetén

aktív résztvevője volt az Ifjú Zenebarátok Magyarországi Szervezetének;

 

Komár László /Kómár István László/ Adásztevel, 1944. november 28. –

Budapest, 2012. október 17. ) énekes;

 

Korda Ágnes (Budapest, 1944. augusztus 20. – Budapest, 1976. február 21.)

zenei újságíró;

 

Kóté András (Cegléd, 1944. augusztus 25.) általános iskolai orosz és zenetanár

(Általános Iskola, Újszilvás - orosz és ének-zenetanár; Általános Iskola, Cegléd

- orosz és ének-zenetanár; Erkel Ferenc Állami Zeneiskola, Cegléd-gitártanár);

 

Kovács Attiláné Szentiványi Márta (Győr, 1944. május 1.) zongora- és

szolfézstanár (Állami Zeneiskola, Vác, Fővárosi XVII. kerületi Bartók Béla

Zeneiskola, Budapest, Fővárosi XIV. kerületi Állami Zeneiskola);

 

Dr. Kovács Erzsébet (Székesfehérvár, 1944. február 28.) énektanár, karvezető

(II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola, Székesfehérvár; József Attila

Gimnázium, Székesfehérvár);

 

Körmendi Klára (Budapest, 1944, március 22.) egyetemi docens

 (LFZE Billentyűs és Akkordikus Hangszerek Tanszék - XX. századi

zongoramuzsika előadói gyakorlata tárgy. Fontosabb koncertjei: 1965:

Nemzetközi Chopin Zongoraverseny. 2008-tól a Magyar Zeneművészeti Társaság elnöke, választmányi tag az Erkel Társaságban, és a Veress Sándor

Társaságban, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanulmányi bizottságának

elnöke;

 

Kőszegi Imre (Budapest, 1944. december 6.) dobművész-tanár, zeneszerző, a

Magyar Jazz Szövetség elnöke 2002-2008, a hazai és a nemzetközi jazzélet

egyik legaktívabb résztvevője, a Zeneakadémia Jazz Tanszék ütőtanára;

 

Krum Gyula (Orci, 1944. június 1.) zenekari hegedűművész-tanár (Józsefvárosi

Zeneiskola, Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara);

 

Kucsera Imre (Fót, 1944. október 26.) zenekari hegedűművész, hegedű- és

szolfézstanár (Budapesti MÁV Szimfonikusok; Postás Szimfonikusok);

 

Lampert Vera (külföldön Vera [Lampert] Deak is) (Torbágy, 1944. december

24.) zenetörténész. 1969 és 1978 között a Magyar Tudományos

Akadémia Zenetudományi Intézetében a Bartók Archívum munkatársa. 1978-tól

az Egyesült Államokban él. Kutatásainak középpontjában Bartók

népzenetudományos munkássága, a népzenének műveiben játszott szerepe, és

előadóművészi pályája áll;

 

László-Bakk Anikó (Székelyudvarhely, 1944. január 28.) zenetanár, zenei író,

rádiós szerkesztő. Pályáját korrepetitorként a kolozsvári Balettiskolában kezdte

(1970-74), majd a zongora mellékszak tanára ugyanitt a Művészeti Líceum

balett-tagozatán. A Román Rádió magyar adásában szerkesztette a Bújj, bújj,

zöldág c. zenés gyermeksorozatot (1974-84), egy ideig a Kolozsvári

Szabadegyetem zeneszemináriumát vezette (1982-85). Első írását az Utunk

közölte (1967);

 

Lendvai Csócsi József (Ménfőcsanak, 1944. október 21. hegedűművész-tanár

egy Antonio Stradivari hegedűn játszik. 1954-ben 10 éves korában már a Rajkó

zenekarban játszott és tanulmányait is itt folytatta, egészen a 60-as évek közepéig.

1985-ben a 100 tagú Cigányzenekar, Berki László alapító ajánlásával meghívta őt a

zenekarba és azóta is tagja ennek a nagy múltú társulatnak. 1988-ban Boross Lajos2005. december 12-én a 100 tagú Cigányzenekar alelnökévé választják. Fischer

Iván karmesterrel nagysikerű koncertet adtak a Carnegie Hall-ban New York-ban;

 

Lévai Zsolt (Eger, 1944. október 11.) hegedű- és szolfézstanár (Állami

Zeneiskola, Eger; Gárdonyi Gimnázium, Eger-ének-zenetanár, Musikschule

Feldkirch);

 

Dr. Lichyné Szücs Márta (Sajóbábony, 1944. május 21.) középiskolai énekzenetanár (Zeneművészeti Szakközépiskola, Miskolc-igazgató is);

 

Madarassy Gábor (Budapest, 1944. november 19.) zenekari ütőhangszeres

művész-tanár (Magyar Néphadsereg Művészegyüttes; Magyar Állami

Hangversenyzenekar / Nemzeti Filharmonikus Zenekar; Fővárosi IV. kerületi

Erkel Gyula Állami Zeneiskola);

 

Maginé Hazafi Márta (Királyháza, 1944. február 18.) klarinét- és szolfézstanár

(Bartók Béla Állami Zeneiskola, Hajdúböszörmény-furulyatanítás és

tanszakvezetés is);

 

Matkovics Tilda (Bácsújfalú, 1944. március 14.) zongora- és szolfézstanár

(Liszt Ferenc Zeneiskola, Szekszárd, Bihari János Állami Zeneiskola, Abony,

Fővárosi XVI. kerületi Rácz Aladár Zeneiskola);

 

Mátyás Ferenc (Esztergom, 1944. március 24.) ének-zenetanár, zeneiskolai

igazgató (Általános Iskola, Tápiógyörgye; Bihari János Állami Zeneiskola,

Abony-igazgató helyettes is, Körzeti Állami Zeneiskola, Tápiógyörgye-

igazgató is);

 

Meskó Sándor (Munkács, 1944. július 18.) zongoraművész-tanár (Kijevi Állami

Opera-korrepetitor, Kijevi Állami Bábszínház-zenei vezető; Liszt Ferenc

Zeneművészeti Főiskola Zeneiskolai Tanárképző Intézet Debreceni Tagozata; Békéscsabai Jókai Színház-karmester);

 

Dr. Miháltz Gábor (Szeged, 1944. április 1.) klarinétművész, főiskolai tanár.

1967-94 MÁV Szimfonikus Zenekar, szólamvezető első klarinétos, 1969 Liszt

Ferenc Zeneművészeti Egyetem Tanárképző Főiskolai Kara klarinét és klarinét

módszertan tárgyak oktatója, 1996 tanszékvezető tanár, 1985-91 igazgató. Főbb

publikációi: A skálázásról (1985, Parlando), Iskolaváltás a klarinétjátékban

(Parlando, Rohrblatt, német nyelven), A klarinétjáték módszertana (főisk.

jegyzet, 2003-disszertációja címe is egyben. Megjelenik a Parlando 2014/2.

számában);

 

Módos Tiborné (Zagyvaróna, 1944. szeptember 26.) középiskolai magyar és

ének-zenetanár (Általános Iskola, Kálló; Petőfi Gimnázium, Aszód);

 

Dr. Molnár Gyula (Szeged, 1944. január 30. –) biológus, ornitológus,

természetfotós, természetvédő, zenész. A szegedi József Attila Tudomány

egyetem biológia-kémia szakán diplomázott. 1964-ben - húszévesen -

megalakította saját zenekarát, a későbbi Molnár Dixieland Band-et, amellyel

azóta is sikert sikerre halmozott;

 

Molnár Lajos (Deáki, 1944. október 7.) ének-zenetanár (Általános Iskola, Tevel

– tanító; Ságvári Endre Általános Iskola; Dunaújváros, Állami Zeneiskola;

Dunaújváros-zongorakísérő);

 

Molnár László (Budapest, 1944. november 14.) karmester. 1968-tól 1972-ig

különféle munkaköröket töltött be Szolnokon (pl.: a városi önkormányzat

Bartók Kamarakórusának karnagya). 1972 óta a Bessenyei György Tanárképző

Főiskola adjunktusa, a Szegedi Nemzeti Színház karigazgatója, karmestere;

 

Mucsi Árpád (Szeged, 1944. március 30.) zenekari harsonaművész-tanár

(Szegedi Szimfonikus Zenekar, Molnár Dixieland);

 

Nagy Ferencné Révész Mária (Dunaföldvár, 1944. február 17.) fafúvós-tanár

(Állami Zeneiskola, Dunapataj, Erkel Ferenc Állami Zeneiskola, Komló -

furulyatanítás, és tanszakvezető is);

 

Dr. Nagyné Bárány Estilla (Dáka, 1944. május 5.) fuvola. És szolfézstanár

(Bartók Béla Állami Zeneiskola, Pápa);

 

Nagyné Rábai Julianna (Polgár, 1944. február 4.) zongora- és szolfézstanár

(Állami Zeneiskola, Nyíregyháza; Simonffy Emil Állami Zeneiskola,

Debrecen;)

 

Németh Gyula (Kustánszeg, 1944. április 235.) zenekari gordonművész-tanár

(Pálóczi Horváth Ádám Zeneiskola, Zalaegerszeg; Szombathelyi Szimfonikus

Zenekar);

 

Németh Márta (Budapest, 1944. október 8.) középiskolai ének-zenetanár,

karvezető (Cegléd, Állami Zeneiskola – szolfézstanár; Fővárosi XV. kerületi

Hubay Jenő Zeneiskola-szolfézs-tanár; Bartók Béla Zeneművészeti

Szakközépiskola Jazz Tanszak - hangképző tanár, ének főtárgy- és

szolfézstanár; Magyar Rádió Énekkara-hangképző tanár; Liszt Ferenc

Zeneművészeti Főiskola Középiskolai Énektanárképző- hangképző tanár);

 

Németh Tamás (Baja, 1944. január 30.) zongoraművész-tanár (Vakok Általános

Iskolája, Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola; Fővárosi XIV. kerületi

Állami Zeneiskola. 1991-ben négy vak zenetanár – Farkas Mátyás, Lakatos

Tamás, Magyar Csaba és az alapító, Németh Tamás – "Ungária" néven

zongoranégyest hozott létre Ungár Imre zongoraművész-tanár, a nagy előd

tiszteletére;

 

Padosné Mátray Éva (Budapest, 1944. július 27.) zongoraművész-tanár

(Fővárosi XIX. kerületi Zeneiskola – tanszakvezető is), XX. kerületi Állami

Zeneiskola;

 

Paksa Katalin (Zalaegerszeg, 1944. február 8.) népzenekutató, a

zenetudományok kandidátusa (MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont

Zenetudományi Intézet Népzene- és néptánckutató osztály). 1971-től 1973-ig az

MTA Népzenekutató Csoportjának tudományos segédmunkatársa. 1974 óta az

MTA (BTK) Zenetudományi Intézetében dolgozik, jelenleg tudományos

tanácsadóként. 1988-ban kandidátusi fokozatot szerzett (A magyar népdal

díszítése című könyvével), 2003 óta akadémiai doktor, disszertációja, a Magyar

népzenetörténet könyv alakban is megjelent. Részt vett a magyar népzene

rendszerezésében, a Magyar Népzene Tára VI-IX. kötetének munkatársa, a X.,

kötet szerkesztője, a Magyar Népzenei Antológia (IV. Alföld) társszerkesztője.

Kutatási témái: A magyar népzene történeti és stiláris összefüggései, Népzenei

előadásmód, Népzenei forrás-kiadás;

 

Palotás József (Kiskunfélegyháza, 1944. március 16.) hegedű- és szolfézstanár

az M. Bodon Pál Zeneiskola vezetője. 1965. szeptember 1-jétől kinevezett

tanárként már Kecskeméten tanított az Állami Zeneiskolában, 1974. augusztus

1. óta a később M. Bodon Pál nevét felvevő intézmény vezetője. A Kecskeméti

Szimfonikus Zenekarnak 1965 óta tagja, 1969-től hangversenymestere;

Parákné Vass Klára (Sárvár, 1944. június 11.) zenekari oboaművész-tanár

(Állami Zeneiskola, Celldömölk; Szombathelyi Szimfonikus Zenekar; Fővárosi

XXI. kerületi Fasang Árpád Állami Zeneiskola AMI);

 

Pásztory Zoltán (Mosonmagyaróvár, 1944. október 31. – Budapest,

2005. május 1.) ütőhangszeres zeneművész, a legendás Illés-együttes tagja. Gyermekkorában úttörő és ifjúsági zenekarokban játszott. Zenei konzervatóriumot végzett, majd a KISZ Művészegyüttesben és a Fővárosi Operettszínház zenekarában is dobolt. 1965 végén került az azóta már legendássá vált Illés együtteshez. Az együttes 1973-as megszűnése után egy ideig egy gumigyárban dolgozott, később a Német Szövetségi Köztársaságba költözött, ahol vendéglátóipari zenészként kereste kenyerét. Pásztory Zoltán ott volt a feloszlást követő valamennyi Illés-koncerten: 1981-ben, 1990-ben, 1996-ban és 2001-ben is. Már nem vehetett részt az együttes megalakulásának 40. évfordulójára tervezett koncertsorozaton;

 

Pileczky Erzsébet (Veszprém, 1944. szeptember 24. – Balatonfüred, 2017. január 26. ) gimnáziumi ének-zenetanár, karnagy (1967-72 Radnóti Miklós Általános Iskola történelem-, és ének-zenetanár, osztályfőnök, az iskolai énekkar megalapítója, 1970-től emellett óraadó tanár a balatonfüredi Lóczy Lajos Gimnáziumban, 1974- főállású tanár a Gimnáziumban, 1972 Balatonfüred Város Vegyeskarának megalapítója, szakmai cikkek a Pedagógiai Szemle c. újságban);

 

Pusztai Ferenc (Alberti, 1944. szeptember 21.) ütőhangszeres művész-tanár

(Budapesti MÁV Szimfonikusok-timpani szólamvezető; Magyar Állami

Hangversenyzenekar;

 

Dr. Rásonyi Leila (Kolozsvár, 1944. május 22.) hegedűművész-tanár 1971-ben

a párizsi Jacques Thibaud nemzetközi hegedűversenyen elnyerte a Mention-díj

arany fokozatát. Ebben az évben kezdett tanítani a budapesti Zeneakadémián is.

1982 és 1985 között a Postás Szimfonikus Zenekar I. hangversenymestere. Ezt

követően önállóan koncertező művész lett. 1987-91 Johann Strauss Zenekar

szólistája, nemzetközi szereplések, 1988- Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola,

egyetemi adjunktus, 1998-2001 Tajvani Művészeti Akadémián

vendégprofesszor, hegedű főtárgy, kamarazene és metodika tanár angol

nyelven, Tajvanban 26 szóló-és nagyzenekari est, 2001-09 LFZE, Hegedű

Tanszék, hegedű tanár, 2003-tól egyetemi docens.1991-ben megalapította a

Lajtha vonósnégyest, aminek primáriusa lett. 2003-ban szerezte meg DLAdiplomáját „A zsidó műzenei stílusjegyek kialakulásának történeti áttekintése néhány hegedűdarab elemzéséhez” c. dolgozatával. Rásonyi Leila egy 1715-ben készült Giuseppe Testore-hegedűn játszik;

 

Rohonyi Anikó (Budapest, 1944. november 16.) operaénekes-tanár;

 

Rolla János (Kőtelek, 1944. szeptember 30.) hegedűművész, a Liszt Ferenc

Kamarazenekar koncertmestere, a Zempléni Művészeti Napok alapítója. Liszt

Ferenc Kamarazenekar koncertmestere, a Zempléni Művészeti Napok alapítója

koncertmestere, a Zempléni Művészeti Napok alapítója.1963–1979 között a

Liszt Ferenc Kamarazenekar hangversenymestere, 1979 óta művészeti vezetője;

 

Rozsos István (Budapest, 1944. július 6.) opera- és oratóriuménekes, tanár

Operaházi tagsága mellett tagja volt a Stadtische Büchne Osnabrück színháznak

és a Deutsche Oper am Rhein Düsseldorfnak, de tagja volt a Madách

Színháznak is. Oratóriuménekesként is tevékenykedik;

 

Schmidt Nóra (Budakalász, 1944. május 23.) zongoraművész-tanár (Liszt

Ferenc Zeneművészeti Főiskola-tanár, Budapesti Kamaraegyüttes);

 

Sellyei Gáborné (Szombathely, 1944. szeptember 8.) ének zenetanár (Általános

iskolák, Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola; Szombathely Ének-Zene

Tanszék-csoportvezető);

 

Simon Mihály (Debrecen, 1944. augusztus 20.) hegedű- és szolfézstanár (BM

Tűzrendészet Országos Parancsnokság Zenekara - hegedű, Állami Zeneiskola,

Siófok – igazgató is; Lappeenrantal Zenei Intézet – hegedű-, brácsa- és

kamarazene-tanár);

 

Sipos Antal (Polgár, 1944. november 2.) fuvola- és szolfézstanár (Állami

Zeneiskola, Karcag és igazgató-helyettes is; Állami Zeneiskola, Kisújszállás);

 

Soltész Nagy Lászlóné Lédeczi Judit (Budapest, 1944. február 26.) gordonka- és

szolfézstanár (Állami Zeneiskola, Berettyóújfalu; Erkel Ferenc Állami

Zeneiskola, Cegléd; Kossuth Lajos Gimnázium, Cegléd-ének-zenetanár,

karvezető);

 

Somfai Mária Erzsébet (Óradna, 1944. április 2.) zongora- és szolfézstanár

(Állami Zeneiskola, Nádudvar; Állami Zeneiskola, Tiszafüred);

 

Somosné Sűrű Erzsébet (Szolnok, 1944. május 1.) hegedűtanár (Bartók Béla

Zeneiskola, Szolnok; Szolnoki Szimfonikus Zenekar- koncertmester, hegedű

szakfelügyelő);

 

Szabóné Éles Júlia (Tarcal, 1944. április 24.) zongora- és szolfézstanár,

kamaraművész (Állami Zeneiskola, Nyíregyháza, Cantemus Gyermekkar,

Nyíregyháza – zongora-korrepetitor);

 

Szabóné Kozák Anna (Debrecen, 1944. július 29.) zongora- és szolfézstanár

(Állami Zeneiskola, Ajka; Csermák Antal Állami Zeneiskola, Veszprém);

 

Szathmáry Lilla (Pápa, 1944. július 3. –) orgonaművész, karnagy. 1980-tól a

Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium tanára;

 

Szatmári Györgyné (Taktaharkány, 1944. január 1.) történelem és énekzenetanár (Állami Zeneiskola, Sátoraljaújhely-zongoratanár);

 

Szécsi Pál (Budapest, 1944. március 19. – Budapest, 1974. április 30.) énekes, szövegíró;

 

Szeibert István (Máramarossziget, 1944. november 7.) romániai operaénekes-tanár.

 

Szentirmai Szabolcsné (Kassa, 1944. január 23.) zongoratanár, basszusgitáros,

billentyűs, énekes (Palotási János Állami Zeneiskola; OSZK Könnyűzenei

Stúdió);

 

Szentirmai Zsolt (Jászberény, 1944. március 16.) klarinét- és szolfézstanár

(Állami Zeneiskola, Kisújszállás-fafúvós tanár,; Palotási János Zeneiskola,

Jászberény; Állami Zeneiskola, Kisújszállás; Musikschule Mittleres Rheintal,

Hohenems/Voralberg);

 

Szentmihályi Gyula (Budapest, 1944. december 10.) zenekari hegedűművész-tanár (Postás Szimfonikus Zenekar- II. hegedű szólamvezető is);

 

S. Szerdahelyi Katalin (Veszprém, 1944. október 26.) zongora- és szolfézstanár

(Zenei Általános Iskola, Üllő – ének-zenetanár, Állami Zeneiskola, Siófok,

Háziipari Szövetkeztek Kodály Zoltán Női Karának karnagya, Zenei Intézet,

Lappeenranta – korrepetitor is);

 

Szirbekné Bokor Júlia (Veszprém, 1944. július 19.) zongora- és szolfézstanár

(Csermák Antal Állami Zeneiskola, Veszprém; Veszprém Város Vegyeskara

zongorakísérő);

 

Szirányi János (Budapest, 1944. június 14.) zongoraművész, tanár, igazgató.

1968-70 Fővárosi XIX. ker. Zeneiskola - zongoratanár, 1968-78 Zeneakadémia

Gyakorló Iskolai zongora tanszak vezető, 1970- Magyar Rádió, Szimfonikus

zenei rovat, zenei szerkesztő, rovatvezető helyettes, 1982-91 MR Zenei

Főosztályvezető, főszerkesztő, 1991-93 főosztályvezető, Bartók Rádió mb.

intendáns, 1993-94 MR Zenei Főosztály – vezető szerkesztő, 1994-96 MR

elnöke, 1996-02 MR művészeti igazgatója, 2002- Bartók Béla Emlékház

igazgató. A Világhíres zeneszerzők 20 kötetes könyvsorozat szerkesztője,

Schubert, Kodály és Bartók életrajzi könyvek (Kossuth Kiadó 2011) írója. Liszt

Ferenc Társaság. elnöke, Lajtha László Társaság elnöke, Nemzeti Kulturális

Alap Zenei Kollégiuma, 2006- elnöke, ORTT Panaszbizottság;

 

Szirmainé Székely Anikó (Nagysimonyi, 1944. augusztus 10.) zenekari

hegedűművész-tanár (Bartók Béla Állami Zeneiskola, Szombathely;

Szombathelyi Szimfonikus Zenekar);

 

Szkladányi Péter (Zirc,1944. november 20. – Pécs, 2003. május 29.)

fuvolaművész, zenekari igazgató. 1964-től a Mecsek Fúvósötös, 1966-tól 1983-

ig a Pécsi Szimfonikus Zenekar tagja. 1984-től haláláig a Pécsi Szimfonikus

Zenekar ügyvezető igazgatójaként dolgozott. 1989-ben a pécsi Zenei Fesztivál

alapítója

 

Szótér Béla (Beregszász, 1944. július 23.) zenekari klarinétművész-tanár (Técső

– fúvóstanár, Zeneiskola, Koszinó - igazgató is; Körzeti Állami Zeneiskola,

Nagykáta);

 

Szőke Géza (Vácrátót, 1944. szeptember 9.) (ének-zene-, harsona- és

szolfézstanár (Állami Zeneiskola, Zalaszentgrót; Állami Zeneiskola, Keszthely);

 

Sztán Jánosné (Hódmezővásárhely, 1944. szeptember 25.) hegedűtanár (Állami

Zeneiskola, Sárospatak; Állami Zeneiskola, Orosháza; Állami Zeneiskola,

Csongrád);

 

Tallós Pálné Bányász Teréz (Pápa, 1944. június 30.) zongora- és szolfézstanár (Állami Zeneiskola, Ajka devecseri tagozata; Koncz János Állami Zeneiskola, Sárvár; Ságvári Pedagógus Kórus);

 

Telek Károlyné Erős Mária (Jászberény, 1944. június 20.) zongora- és

szolfézstanár (Művelődési Ház, Jászalsószentgyörgy; Palotási János Zeneiskola,

Jászberény - igazgató-helyettes is);

 

Tihanyi József (Paks, 1944. április 21.) ny. pécsi gyakorlóiskolai (ének-zene)

vezetőtanár. 1968-69-ben óraadó tanár a paksi Vak Bottyán Gimnáziumban.

1969-2006 között a pécsi Tanárképző Főiskola Gyakorló Általános

Iskolájában, (névváltozás után a Pécsi Tudományegyetem I. Számú Gyakorló

Általános Iskolájában) 222 ének-zene-karvezetés szakos főiskolai és egyetemi

hallgató tanítási gyakorlatainak vezetője. A Magyar  Rádió hangfelvételein népdalfeldolgozások énekes szólistája (1972-1997). Tankönyvbíráló (Apáczai Kiadó - 1997-2015) az általános iskola alsó tagozatos kiadványainál, és Schóber Tamással közösen szerkesztett daloskönyve jelent meg. A Pécsi Kamarakórus és a Bartók Béla Férfikar tagja;

 

Timkó Tamás (Pereszlény, 1944. október 20.) zongora- és szolfézstanár,

karvezető (Erkel Ferenc Állami Zeneiskola, Cegléd; Állami Zeneiskola,

Nagykőrös; Zenei Intézet, Tampere);

 

Timkóné Bognár Márta (Cegléd, 1944. november 27.) hegedű- és szolfézstanár

(Erkel Ferenc Állami Zeneiskola, Cegléd; Arany János Gimnázium és Óvónői

Szakközépiskola, Nagykőrös-ének-zenetanár, karvezető; Zenei Intézet,

Tampere);

 

Timkóné Gerendásy Anna (Gyón, 1944. szeptember 4.) középiskolai énekzenetanár, karvezető (Szinyei Merse Gimnázium, Budapest; Fővárosi XVI. kerületi Állami Zeneiskola - zeneelmélet-tanár; BKV Szabó Máté Művelődési Ház Ifjúsági Vegyeskara - másodkarnagy);

 

Dr. Tokaji András (Budapest, 1944) nagybőgőművész-tanár, zeneszociológus:

 

Tóth Gyöngyvér (Győr, 1944. augusztus 27.) gordonka- és szolfézstanár (Állami

Zeneiskola, Keszthely; Mosonyi Mihály Állami Zeneiskola, Mosonmagyaróvár);

 

Tóth Kovács László (Szeged, 1944. szeptember 23.) zongora-, szolfézs- és

fagott-tanár (Szeged, 1944. szeptember 23.) Állami Zeneiskola, Csongrád;

Állami Zeneiskola Fiókiskolája, Kiskunmajsa-vezető és alapítótanár; Állami

Zeneiskola, Kiskunmajsa-igazgató is);

 

Török István (Szeged, 1944. szeptember 11.) zenekari trombitaművész-tanár

(Szegedi Szimfonikus Zenekaró; Postás Szimfonikus Zenekar, Állami Operaház

Zenekara; Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zeneiskolai Tanárképző Intézet

Győri Tagozata, Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola, Budapest);

 

Uhrner Rudolf (Budapest, 1944. december 1.) zenekari klarinétművész-tanár

(Állami Zeneiskola, Dunaújváro; Postás Szimfonikus Zenekar; Fővárosi II.

kerületi Állami Zeneiskola);

 

Vághelyi Gábor (Gödöllő, 1944. július 9. –) operaénekes-tanár. 1967–74-ben a

Honvéd Művészegyüttesben énekelt, 1974–1981 között a Szegedi Nemzeti

Színház magánénekese;

 

Váradi Emőke (Budapest, 1944. május 3. – 2018) zongoraművész-tanár (Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola, Miskolc-korrepetitor is; Liszt Ferenc

Zeneművészeti Egyetem Zeneiskolai Tanárképző Intézet Miskolci Tagozata, korrepetitor is; Magyar Állami Operaház-korrepetitor);

 

Váray László (Bácsandrásszállás, 1944. május 6.) zenekari ütőhangszeres

művész-tanár (Zeneművészeti Szakközépiskola, Győr, Liszt Ferenc

Zeneművészeti Főiskola Zeneiskolai Tanárképző Intézet Győri Tagozata,

Széchenyi István Egyetem Varga Tibor Zeneművészeti Intézet, Győr)

Ütőhangszeres szótára a világon egyedülálló gyűjtemény, melyben 4600

szócikk szerepel, melyben nemcsak a hangszerek nevét, hanem a különleges

ütők megszólaltatási módját is leírta. Tagja volt a Győri Filharmonikus Zenekarnak és 1974-ben megalakította a Győri Ütő együttest.

 

Vaszlik Kálmán (Ózd, 1944. november 22.) zenekari fuvolaművész-tanár,

vezető karmester ( Fővárosi XVI. kerületi Állami Zeneiskola; Fővárosi

Operettszínház Zenekara; Pénzügyőr Zenekar; Budapest, Rácz Aladár

Zeneiskola AMI, Budapest és Molnár Antal Zeneiskola AMI, Budapest);

 

Vecsey Ervin (Budapest, 1944. október 27.) klarinét- és szaxofontanár (Állami

Zeneiskola, Várpalota, Állami Zeneiskola, Balatonfüred);

 

Véghné Balla Edit (Jánd, 1944. február 15.) gordonkatanár (Zeneiskola,

Beregszász; Állami Zeneiskola, Mátészalka);

 

Veres István (Szentes, 1944. december 7.) fuvola- és szolfézstanár (Állami

Zeneiskola, Zalaszentgrót; Rózsavölgyi Márk Állami Zeneiskola;

Balassagyarmat-igazgató is);

 

Vidovszky László (Békéscsaba, 1944. február 25. Békéscsaba) zeneszerző,

Egyetemi tanár. 1970-ben Simon Albert ösztönzésére Eötvös Péterrel, Kocsis

Zoltánnal, Sáry Lászlóval és Jeney Zoltánnal közösen megalapította az Új Zenei

Stúdiót, mely hamarosan nemzetközileg is jól ismert zeneszerzői és előadói

műhellyé vált, s 1972 és 1990 között több mint 600 kortárs zenei művet

mutatott be. Az együttes koncertjein zeneszerzőként és előadóként egyaránt

közreműködött. 1972 óta tanít, kezdetben a Liszt Ferenc Zeneművészeti

Főiskola Tanárképző Intézetében, 1984-től a pécsi egyetemen, 1999 óta a

budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen is (zeneszerzés);

 

Dr. Völgyi Zoltánné Bornemissza Zsuzsa (zongora- és szolfézstanár (Albert I.

Általános Iskola, Sásd – ének-zenetanár, kórusvezető, Állami Zeneiskola,

Marcali);

 

 

 

70 éve született

Ágoston Ottó ( Miskolc, 1949. március 16.) ütőhangszeres zenekari művész, zeneiskolai tanár (Debreceni MÁV Filharmonikus Zenekar, Debreceni Ütőhangszeres Együttes – alapító tag; Állami Zeneiskola Eger – ütőhangszeres tanár; Egri Szimfonikus Zenekar–szólamvezető)

 

Avanesian Karine ( Jereván, 1949. szeptember 9.) zongoratanár (Zeneiskola, Jereván; Budai Járási Állami Zeneiskola-zongoratanár, zongorakísérő; Fővárosi III. kerületi Állami Zeneiskola – zongoratanár);

 

Babos Gyula (Budapest, 1949. június 26. – 2018. április 12.) jazzgitáros;

 

Bagoly István ( Budapest, 1949. július 2.) zenekari tubaművész-tanár ( Magyar Néphadsereg Művészegyüttes Szimfonikus Zenekara-zenekari művész);

 

Bajtay Horváth Ágota (Budapest, 1949. december 3. –) operaénekes. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem ének–opera szakát 1970–1976 között végezte dr. Sipos Jenő vezetésével. 1977-től volt a Szegedi Nemzeti Színház magánénekese;

 

Balás Eszter (1949) énekes, logopédus;

 

Balázs Gábor (Budapest, 1949. október 31.) nagybőgőművész-tanár;

 

Bálint Gábor (Budapest, 1949. április 15.) zenekari tubaművész-tanár (Postás Szimfonikus Zenekar);

 

Balla Tibor ( Debrecen, 1949. május 23.) énekkari művész, tanár (Debreceni Kodály Kórus-énekkari művész; Óvónőképző Intézet, Hajdúböszörmény – tanár; Tanítóképző Főiskola, Debrecen-tanár);

 

Balla Zsuzsánna ( Budapest, 1949. február 28.) középiskolai ének-zenetanár, karnagy (Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola ZTI Debreceni Tagozata-tanár; Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola – tanár);

 

Bancsó Ervin (Győr, 1949. november 24.) zeneiskolai hegedű- és szolfézstanár (Állami Zeneiskola, Zalaegerszeg–tanár; Állami Zeneiskola, Sopron- tanár; Szombathelyi Szimfonikus Zenekar – zenekari művész);

 

Bartáné Góhér Edit ( Dunatetétlen, 1949. december 29.) ének-zenetanár, karnagy (Talinn Körzeti Általános Iskola, Szolnok; Tiszaparti Gimnázium ének-zene tagozat, Szolnok);

 

Békefi Antal Attila (Veszprém, 1949. december 25. -Szombathely, 2015. január 10.) zenepedagógus, a szombathelyi Bartók Béla Zeneiskola furulya és kamarazene tanára, furulyatanszakának egykori vezetője, a szombathelyi zenei élet jelentős alakja, a Savaria Régi Zene Műhely szervezője, a Tinódi Alapítvány kuratóriumának elnöke;

 

Bódiné Vincze Teréz ( Miskolc, 1949. szeptember 15.) zongoratanár (Állami Zeneiskola, Eger);

 

Borovy Klára Tóth Tamásné (Pécs, 1949. február 4.) fuvolatanár (Körzeti Állami Zeneiskola, Gödöllő);

 

Buffó Rigó Sándor (Tata, 1949. április 18. – Budapest, 2014. április 27.) cigányprímás. 1992-től lett a 100 Tagú Cigányzenekar prímása, majd 1994-től főtitkára. 1997-től az együttes művészeti vezetője, majd 2005. december 12-től az elnöke lett;

 

Conrádné Maklári Anna (Kecskemét, 1949. január 3.) zongoratanár (Állami Zeneiskola, Komárom, Állami Zeneiskola, Kisbér-alapító igazgató, Gimnázium, Kisbér-ének-zenetanár);

 

Csápné Kató Annamária (Szolnok, 1949. január 17.) ének-zenetanár, karnagy (Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskola, Győr-tanár és karnagy);

 

Cser László (Budapest, 1949. szeptember 25.) zenekari nagybőgőművész-tanár (Magyar Állami Operaház);

 

Csirszka Konrádné Komor Katalin ( Nógrádsép, 1949. december 23.) zeneiskoilai gordonka- és szolfézstanár, általános iskolai ének-zenetanár (Állami Zeneiskola, Kapuvár, gordonka- és szolfézstanár; Liszt Ferenc Állami Zeneiskola, Győr-gordonka- és szolfézstanár);

Csóka Károly (Esztergom, 1949. augusztus 4.) zongoratanár (Állami Zeneiskola, Komárom; Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola-korrepetitor; Bihari János Állami Zeneiskola, Abony- zongoratanár; Körzeti Állami Zeneiskola, Tápiógyörgye-igazgatóhelyettes, zongoratanár);

Csóka Károlyné Poppel Márta (Győr, 1949. május 20.) zongora- és szolfézstanár, általános iskolai ének-zenetanár, karvezető (Bartók Béla Állami Zeneiskola, Pápa – zongoratanár, tanszakvezető; Bihari János Állami Zeneiskola, Abony-zongoratanár; Körzeti Állami Zeeneiskola, Tápiógyörgye nagykátai fiókiskolája–tanszakvezető zongoratanár);

Czeglédy Zoltánné (Debrecen 1949. október 28.) oboa- és szolfézstanár (Állami Zeneiskola, Kisújszállás-oboatanár; Palotási János Állami Zeneiskola, Jászberény (oboatanár); Állami Zeneiskola, Hajdúszob-oboa- és szolfézstanár; Debreceni Kodfály Kórus–énekkari művész);

 

Czentnár Ferenc (Göncruszka, 1949. szeptember 7.) zenekari kürtművész-tanár (Miskolci Szimfonikus Zenekar);

Daragó Károly (Bogács, 1949. február 5.) zenekari kürtművész-tanár (Miskolci Nemzeti Színház–kürt szólamvezető; Fővárosi Operettszínház – kürt szólamvezető;

Dr. Dávid István ( Székelyudvarhely, 1949) orgonaművész, főiskolai tanár, a gyülekezeti kántor. 1973-1987 Kolozsvár – Művészeti Szakközépiskola – korrepetitor, zongoratanár. 1987-1988 a Kolozsvári Farkas utcai templom orgonistája; 1988 szeptemberétől a Nagykőrösi Református Egyház orgonaművész-kántora; 1989-1995 a kecskeméti Kodály Zoltán ének-zenei szakközépiskola zongoratanára; 1991-től a Nagykőrösi Tanítóképző Főiskola tanára, 1994-től tanszékvezető, jelenleg a Károli Gáspár Református Egyetem Főiskola Kara Kántorképző Intézetének vezetője;

Demény P. János (Budapest, 1949. szeptember 7.) zeneszerző, kamarazene- és elmélettanár (Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola ZTI Debreceni Tagozata -tanár; Editio Musica Budapest-szerkesztő);

Denke Sándor (Siklós, 1949. május 25.) zenekari hegedűáművész-tanár (Pécsi Nemzeti Színház és Filharmonikus Zenekar; Budapesti MÁV Szimfonikusok; Magyar Állami Operaház);

Diószeghy Rita (Budapest, 1949. június 27.) harmonikatanár (Fővárosi XIII. kerületi Szabó Ferenc Állami Zeneiskola);

Dolly, polgári nevén Penczi Mária Ilona (Budapest, 1949. május 21.) énekesnő, a Dolly Roll együttes tagja;

 

Drigán Bertalan (Berettyóújfalu, 1949. február 19.) zenekari klarinétművész-tanár (Kisz Központi Művészegyüttes – zenekari művész; BM Duna Művészegyüttes – zenekari művész);

 

Éder György (Budapest, 1949. február 2.) gordonkaművész-tanár ( MRT Szimfonikus Zenekar-gordonka szólamvezető  és szólógordonkás; Éder-vonósnégyes);

 

Elek Tihamér (Orosháza, 1949. június 29. – 2001. január 11.) zenekari fuvolaművész-tanár (Magyar Állami Operaház – zenekari művész; Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola ZTI Budapesti Tagozata – tanár; Budapesti Kamaraegyüttes és a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara – zenekari művész;

 

Ella Péter (Veresegyház, 1949. március 30.) csembaló-, és klavikord művész-tanár, zenei rendező (Magyar Rádió-zenei rendező);

 

Ember Csaba (Ecseg, 1949. október 3.) zenetanár, karnagy (Balassa Bálint Gimnázium, Balassagyarmat – tanár, Rózsavölgyi Márk Állami Zeneiskola tanár, igazgató-helyettes, igazgató; Balassagyarmati Városi Szövetkezeti Vegyeskar-karnagy; Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetsége-elnök);

 

Ember Péterné Nóti Erzsébet Adél (Kecskemét, 1949. szeptember 24.) zeneiskolai zongora- és szolfézstanár, általános iskolai ének-zenetanár (Rózsavölgyi Márk Állami Zeneiskola, Balassagyarmat – tanár);

 

Emresz Klára (Sopron, 1949. október 29.) zenekari gordonkaművész-tanár (Szegedi Szimfonikus Zenekar – zenekari művész);

 

Falvai József (Bánhida, 1949. augusztus 7.) zenekari klarinétművész-tanár (Győri Filharmónikus Zenekar-klarinét szólamvezető; ODEON Koncert Szalonzenekar – művészeti vezető);

 

Falvai Sándor (Ózd, 1949. augusztus 3.) zongoraművész, egyetemi tanár. 1967-1972 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatója, tanára Bächer Mihály volt. 1972–1973 között a moszkvai Csajkovszkij Konzervatóriumon tanult. 1973 óta a Magyar Filharmónia szólistája és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára. 1987-től több ciklusban a zongora-orgona-hárfa-csembaló tanszékvezetője. 1994 óta egyetemi tanár, 1997-2004 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektora volt;

 

Faragó Laura (Pécel, 1949. augusztus 9.) énekművész, népdalénekes. A Szegedi Tanárképző Főiskolán folytatta, ahol többek között Kardos Pál és Gábor Éva voltak a tanárai, és ahol 1971-ben szerzett diplomát. Országos ismertségre 1970-ben tett szert, amikor első helyezést ért el a Röpülj, páva! című televíziós vetélkedőn. A Röpülj, páva! népdalversenynek köszönhetően került, tanári diplomája megszerzését követően a Zeneakadémiára, ahol a dal- és oratóriuménekes szakon tanult tovább; mestere Dagmar Freiwald-Lange professzor volt. Egy ifeig az MTA Zenetudományi Intézetében dolgozott Vargyas Lajos munkatársaként, később sokat foglalkozott népdalgyűjtéssel is- Elsősorban az 1940-es években Baranyába menekült moldvai csángók körében, Domokos Pál Péter irányítása mellett. 2014. június 21-én Magyar Örökség díjban is részesült;

 

Farkas A. Tamás (Budapeszt, 1949. február 24.) karmester, zenekari kürtművész-tanár (Zrínyi Miklós Katonai Akadémia-zenekari kürtös; Pénzügyőr Zenekar-karmester; Tatabányai Koncert Rézfúvós Zenekar – karmester);

 

Farkas József (Kolozsvár, 1949. július 17.) zongoratanár (Kolozsavári Balett Szakközépiskola –korrepetitor; Állami Esztrád Színház, Temesvár – karmester; Erkel Ferenc Állami Zeneiskola, Dorog – tanár; Orkán Együttes és a Budapesti Ragtime Band tagja);

 

Farkasné Perlaki Edit (Zalaegerszeg, 1949. október 10.) középiskolai orosz- és ének-zenetanár (Zrínyi Miklós Gimnázium, Zalaegerszeg);

 

Farkas Tamás (Soroksár, 1949. február 24.) zenekari kürtművész-tanár, karmester (Zrínyi Miklós Katonai Akadémia Zenekara-zenekari művész; Vám- és Pénzügység Zenekara – zenekari művész és karmester);

 

Farkasné Perlaki Edit (Zalaegerszeg, 1949. október 10.) középiskolai orosznyelv tanár, énekkari művész (Általános Iskola, Pókaszepetli; Zrínyi Miklós Gimnázium, Zalaegerszeg; MMK-Volán Vegyeskar – szólamvezető);

 

Farsang László (Császbozsok, 1949. december 15.) trombitatanár, fúvószenekari karnagy (Állami Zeneiskola, Lenti – rézfúvóstanár; Pálóczi Horváth Ádám Állami Zeeneiskola, Zalaegerszeg-rézfúvóstanár és a Városi Úttörő és Felnőtt Fúvószenekar karnagya);

 

Fasang Zoltánné László Éva (Hejcse, 1949. március 27.)gordonművész-tanár (Magyar Állami Operaház Zenekarara – zenekari művész);

 

Fazekas Tiborné (Miskolc, 1949. október 30.) ének-zenetanár, karnagy (Általános Iskolas, Városnamény;Városnaményi Liszt Ferenc Vegyeskar – énekkari művész);

 

Fazekas Tiborné Lente Anna (Hajdúnánás, 1949. november 3.) zongoratanár (Nádudvari Zeneiskola –fiókiskola vezető; Weiner Leó Állami Zeneiskola, Kisvárda – igazgató helyettes);

 

Fekete Mihály (Szeged, 1949. szeptember 4.) zenekari harsonaművész-tanár (MN Művészegyüttes Központi Zenekara – zenekari művész; Szegedi Nemzeti Színház – zenekari művész);

 

Feketéné Jarosiewitz Margit (Csenger, 1949. októbert 13.) ének- és gordonkatanár (Szegedi Szimfonikus Zenekar-zenekari művész; Liszt Ferenc Állami Zeneiskola, Szeged-ének-és gordonkatanár);

 

Ferenczi Erzsébet (Nyíregyháza, 1949. december 31.) középiskolai ének-zenetanár, karnagy (Vasvári Pál Gimnázium – ének-zenetanár, karnagy);

 

Ferenczi Ilona (Miskolc, 1949. február 15.) zenetörténész (MTA BTK Zenetudományi Intézet-tudományos főmunkatárs);

 

Forgács Júlia (Budapest, 1949) operaénekes, tanár;

 

Fórizs Béla ( Peszerzsébet, 1949. augusztus 18.) zenekari hegedű- és brácsaművész, tanár (Állami Déryné Színház –koncertmester; MN Művészegyüttes – brácsa szólamvezető);

 

Fohner János ( Budapest, 1949. augusztus 15.) kürtművésztanár, karnagy (Állami Zeneiskola, Sopron- tanár; A Soproni Úttörő Fúvószenekar-karmester; a Sopron Városi Tanács Fúvószenekara-karmester);

 

Gál Anikó (Budapest, 1949. augusztus 17.) zongora-, szolfézs és általános iskolai ének-zenetanár (Állami Zeneiskola, Székesfehérvár-tanár; Győri Kisfaludy Színház –korrepetitor és karigazgató;

 

Gémesi Katalin (Budapest, 1949. július 26.) általános iskolai ének-zenetanár, gitártanár (Fővárosi XII. kerületi Állami Zeneiskola – szolfézs- és gitártanár; Fővárosi XV. kerületi Állami Zeneiskola gitártanár);

Gyapjas Tibor (1949) operaénekes;

 

Gulyás Jánosné Magyar Ilona (1949. augusztus 26.) orosz- és ének-zenetanár, kórusvezető, zongoratanár, pedagógiai szakos előadó (Tanítóképző Főiskola gyakorló általános iskolája, Kaposvár – tanár, majd kórusvezezető; Tanárképző Főiskola Művészeti Nevelési Tanszék, Kaposvár – főiskolai tanár);

 

H. Nagy Zsuzsanna (Dég, 1949. aug. 31.) zenetanár, egyházzenész. 1969-től a pécsi Liszt Ferenc Zeneiskola hegedűtanára. 1970-től tanár a veszprémi Csermák Antal Zeneiskolában, 1975-től a pápai Bartók Béla Zeneiskolában. Tk.: 1970 után kántora és karnagya az adászteveli és a pápai ref. templomnak. 1990-től nyaranta tanára az Országos Kántorképző Tanfolyamnak. Újraindulása óta óraadó tanár a Pápai Reformárus Teológián. 17 évig vezette a Pápa Városi Középiskolás Zenekart;

 

Hagyó Lászlóné Jakkel Ibolya (Jászapáti, 1949. augusztus  11.) zongoratanár (Palotási János Állami Zeneiskola, Jászberény-zongoratanár; Tanítóképző Főiskola, Jászberény- művészeti nevelés tanszék tanára);

 

Harmath Albert (Budapest, 1949. február 24.) énekes színész, színművész

(Miskolci Nemzeti Színház; Pécsi Nemzeti Színház; Fővárosi Operettszínház);

 

Hartmann József ( Szekszárd, 1949. február 6.) harsona- és rézfúvóstanár, karmester (Állami Zeneiskola, Paks-rézfúvóstanár és uo. igazgató is; A paksi MK Fúvószenekarának vezetője);

 

Hecht Anna (Tejfalu, 1949. július 24.) matamatikas-fizika tanár, karnagy. Egyetemi tanulmányainak idején Pozsonyban a József Attila Klubnak és az Operabarátok Társulásának aktív tagja. 1972-ben a Pozsonyi Comenius Egyetemen megszerzett tanári diplomával matematika-fizika szakos tanárként kerül a Somorjai Magyar Tannyelvű Gimnáziumba, ahol leánykart alapít. Elvégezte a Kecskeméti Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet karvezetőképzői, és Budapesten a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem egyházzenei tanfolyamát. 1973-tól tagja a Pokstaller László által 1972-ben alapított Somorjai Híd Vegyeskarnak.  A  kórusnak 2000-ig énekese és  szólamvezetője, majd az alapító karnagy halála után 2000-től karvezetője és karnagya. 1989-től tagja a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusának, amelynek 1992 januárjától szólamvezetője és vezetőségi tagja. 2006-2015-ig a kórus elnöke és ügyvezetője. A kilencvenes évektől aktív szerepet vállalt a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségében;

 

ifj. Hegyi Géza (Budapest, 1949. február 17.) gordonkaművész-tanár (Postás Szimfonikus Zenekar-zenekari művész; Fővárosi VI. kerületi Állami Zeneiskola-gordonkatanár; Szimfonikus Zenekar, Innsbruck-zenekari művész; Staatliche Hochschule, Gelsenkirschen – tanár)

Heilig Gábor (Budapest, 1949. október 27.)  zeneszerző, szövegíró, előadóművész. Megalapította a Kerek-Perec együttest, majd 1975-től az Apostol, 1976 és 1979 között a Gemini együttesben, 1980-tól pedig néhány éven át a Bojtorján együttes kültagjaként játszott. A 100 Folk Celsius együttes tagjakénttöbb hanglemez szerzője;

 

Herczegh Mária (Nagykőrös, 1949. május 23.) fuvolaművész-tanár (Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola ZTI Debreceni Tagozata-tanár; Fővárosi III. kerületi Állami Zeneiskola-fuvolatanár);

 

Hlács Gusztáv ( (Budapest, 1949. november 17.) hegedűtanár (Fővárosi XVII. kerületi Bartók Béla Állami Zeneiskola);

 

Hollai Kálmán /eredeti neve: Heiser Kálmán/ (Salgótarján, 1949. február 26.) zenés színházi színész (Kaposváry Csiky Gergely Színház; Fővéárosiu Operettszínház);

Horváth Erzsébet (Soporon, 19849. november 7.) zenekari hegedűművész-tanár és szolfézstanár (Állami Zeneiskola, Sopron; Liszt Ferenc Szimfonikus Zenekar, Sopron);

Horváth János (Kecskemét, 1949. június 9.) középiskolai ének-zenetanár, karvezető, és gordonkatanár (Kodály Musical Training Institute, Watertown-karverzető, karvezetés-, szolfézs-, metodika-, iskolai ének-zene- és kamarazenetanár; New England Conservatory of Music, Boston-karvezető, karvezetés-, szolfézs-metodika-, iskolai ének-zene-, kamarazene-tanár);

 

Huszár Imre (Miskolc, 1949. február 15.) zenekari nagybőgőművész-tanár (Miskolci Szimfonikus Zenekar-zenekari művész; Postás Szimfonikus Zenekar -szólamvezető);

Huszti István (Budapest, 1949. november 24.) zenekari nagybőgőművész-tanár (Postás Szimfonikus Zenekar-bőgő szólamvezető-helyettes, Fővárosi Operettszínház–zenekari művész);

 

Huzella Péter (Budapest, 1949. szeptember 27.) zeneszerző, gitáros-énekes, a Kaláka, majd a Neil Young Sétány (NYS) formáció tagja;

 

Illa Gábor (Sárvár, 1949. január 17.) zenekari hegedűművész-tanár (Állami Zeneiskola, Kőszeg-igazgató-helyettes és uo. fiókiskola vezető; Szombathelyi Szimfonikus Zenekar – zenekari hegedűművész és uo. szólamvezető; Szombathelyi Savaria Vonósnégyes másodhegedűse; Kőszegi Haydn Vonósnégyes művészeti vezetője, prímhegedűse);

 

Illényi Gáborné (Budapest, 1949. április 17.) zenei szakkönyvtáros (Magyar Rádió zenei nyilvántartás, szakkönyvtáros);

 

Jász Klári (Szeged, 1949. április 27.) operaénekes, énektanár (Magyar Állami Operaház-magánénekes);

 

Jenei Szilveszter (Baja, 1949. július 8.) zenekari szólógitáros, zeneszerző, tanár (Illés együttes, Kormorán együttes; „Deák Bill” Blues Band);

Kékes Zoltán (Budapest, 1949. november 2. – Budapest, 2017. január 20.) énekes, gitáros, előadóművész, menedzser;

Kemenczky Kálmánné (Sátoraljaújhely, 1949. június 17.) zongora- szolfézs- és általános iskolai ének-zenetanár (Állami Zeneiskola, Sátoraljaújhely-zongoratanár);

Keresztfalvi Gizella ( Szolnok, 1949. január 4.) ének-zenetanár, zenekari gordonművész-tanár (Miskolci Szimfonikus Zenekar-szólógordonos; Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola ZTI Miskolci Tagozat – gordontanár);

Kertész Tamás (Nagykanizsa, 1949. augusztus 14. – 2006. augusztus 19.) magánénekes. 1968-tól tanult a Zeneakadémián, ahol Réti József volt a mestere. Operaénekesi és magánének tanári diplomáját 1974-ben szerezte meg. 1974 és 1981 között a Magyar Állami Operaház, 1981-től 2003-ig a Csokonai Színház tagja volt, ahol 2000-ben örökös taggá választották. Pedagógiai munkássága: 1977–1981 A Szentendrei Zeneiskola magánénektanára;1983–1989 Ady Endre Gimnázium, Debrecen, a drámatagozat vezető énektanára;1984–1990 Debreceni Egyetem Konzervatóriuma, magánének és hangképzés tanár; 1985–1990 Debreceni Kodály Kórus, hangképzés tanár; 1981–2003 A debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola tanszékvezető magánénektanára;

Keveházi Jenő (Budapest, 1939. április 8.) zenekari kürtművész-tanár (MRT Szimfonikus Zenekar – 1. kürtös);

Kis Judit (Bélmegyer, 1949. szeptember 28.) zongora-, szolfézs- és általános iskolai ének-zenetanár (Állami Zeneiskola, Esztergom-zongoratanár; Szobi Körzeti Állami Zeneiskola-zongoratanár).

 

Kovács Anna Mária (Debrecen, 1949. május 14.) zernekari hegedűművész-tanár (Debreceni MÁV Filharmonikus Zenekar- zenekari művész, mb. szólamvezető);

Kovács Gézáné Surmann Mária ( Isaszeg, 1949. november 22.) magánének-, szolfézs- és általános iskolai ének-zenetanár (Állami Zeneiskola, Monor –szolfézstanár);

Dr. Kovács Sándor (Budapest, 1949. november 27.) zenetörténész, szerkesztő. Tanulmányok: 1972: diploma - Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Pécsi tagozata – zongoratanár 1977: diplomák -  Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem – zongora illetve zenetudományi szak; Oktatói tevékenység: 1976-1979: Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Pécsi tagozata - általános zenetörténet, népzene, zeneelmélet; 1977 óta: Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola illetve Egyetem - általános zenetörténet, magyar zenetörténet, a zenetudományi tanszak hallgatóinak 20. századi zenetörténet,  speciális kurzusok vezetése; 1991 óta: Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézete - általános zenetörténet, magyar zenetörténet, zeneelmélet; 2001-2005: Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézete -  az intézmény igazgatója; 2005-2011:a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Zenetudományi Tanszék - tanszékvezető egyetemi tanára; 2011. július 1. óta a Zenetudományi és Zeneelméleti Tanszék mb.tanszékvezetője; 2013- : a Doktori Iskola vezetője. Oktatott tárgyak: általános zenetörténet, magyar zenetörténet, 20. századi zenetörténet, Bartók életműve, Magyarország zenei élete, zenei publicisztika.

Kováts Kriszta (Gyöngyös, 1949. november 8.) fuvola- és szolfézstanár

(Körzeti Állami Zeneiskola, Szob-igazgató-helyettes; Állami Zeneiskola, Gyöngyös-fuvola- és szolfézstanár; a gyöngyösi Városi Kamaraegyüttes tagja, a gyöngyösi Városi Ifjú Zenebarát Csoport vezetőtanára);

 

Kozákné Kovács Márta (Budapest, 1949. november 12.) zenetanár, karvezető (Fővárosi XVII. kerületi Bartók Béla Állami Zeneiskola);

Lantos István (Budapest, 1949. július 10.) zongoraművész-tanár. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában tanult Tusa Erzsébetnél. 1968-ban felvételt nyert a Zeneakadémiára, ahol 1972-ben Solymos Péter növendékeként diplomázott zongora és orgona szakon. 1973-tól a Zeneakadémia helyettesítő tanára később tanára. 1984-től az egyetem tanszékvezetője lett. 1986 őszétől három évig vendégtanárként tanított Japánban a Szapporoi, Kyoiku Egyetemen. 1994-től 1997-ig a Zeneakadémia rektora volt, később a zongoratanszék vezetője;

Látrányi Lajosné Hetesi Anikó (Szeged, 1949. augusztus 29.) zongoratanár (Munkaközösségi Zeneiskola, Mezőhegyes; Állami Zeneiskola, Battonya-zongora, dalosjáték, előképző; Bartók Béla Ének-Zenei Általános Iskola és Állami Zeneiskola, Makó – zongora-, előképző- és szolfézstanár);

 

Madarász Iván (Budapest, 1949. február 10.) zeneszerző, zeneakadémiai tanár. Szinte minden műfajban alkot. Legismertebbek színpadi művei, hangszeres szerzeményei közt megkülönböztetett hely illeti meg fuvolára írott darabjait. A Bartók Béla Konzervatóriumban Szelényi István növendéke volt. A Zeneakadémián 1968 és '72 között Szervánszky Endrénél (zeneszerzés) és Ferenczy Györgynél (zongora) tanult. Első munkahelye az Országos Filharmónia, majd 1973-ban a Zeneakadémia pécsi tagozatán lett zeneelmélet tanár. 1980-ban került vissza a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola budapesti központjába, ahol 2002 óta már egyetemi tanári rangban oktat a zenetudományi és -elméleti tanszéken. A Magyar Zeneszerzők Egyesületének alapító és elnökségi tagja. Több zenei alapítvány kurátora, az Artisjus elnöke;

Marnitz Zsuzsanna (Budapest, 1949. augusztus 25.) gitártanár (Állami Zeneiskola, Szentendre; Fővárosi VIII. kerületi Vándor Sándor Állami Zeneiskola);

Martos László (Zalaegerszeg, 1949. március 26.) zeneszerző, karmester, tanár (Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola ZTI Debreceni Tagozata – tanár; Kecskeméti Szimfonikus Zenekar – karmester; Machaut Kamaraegyüttes – művészeti vezető);

Maxim András (Kolozavár, 1949. szeptember 23.) zongoraművész-tanár (Dima Zeneművészteti Főiuskola- tanár; Fővárosi XVII. kerületi Állami Zeneiskola – zongoratanár);

Mérei Péter (Budapest, 1949. november 8.) zeneiskolai ütőhangszeres-művész tanár (Fővárosi Operettszínház – zenekari művész);

Mészöly Katalin (Budapest, 1949. február 16.)  operaénekesnő, tanár. Énekesi tanulmányait magánúton kezdte dr. Sipos Jenő irányításával, majd Salzburgban, a Mozarteumban folytatta. Az Operaház énekkarában kezdte pályafuutását. 1968 és 1976 között a Pécsi Nemzeti Színházban, 1976-tól 1977-ig a debreceni Csokonai Színházban, azóta az Operaházban magánénekes drámai alt-mezzo szerepkörben;

Mohácsi Ilona (1949-) ének-znetanár;

Molnár György (Budapest, 1949. szeptember 12.) gitáros, zeneszerző, az Omega együttes tagja;

 

Móricz Antal (Orosháza, 1949. április 12.,) zenekari fuvolaművész, zeneiskolai fuvola- és szolfézstanár, általános iskolai ének-zenetanár ( Szegedi Nemzeti Színház-zenekari művész);

 

Nádasi Ferenc (Celldömölk, 1949. szeptember 11.) zenekari brácsaművész-tanár (Zrínyi Miklós Katonai Akadémia Zenekara – zenekari művész; Pécsi Helyőrség Fúvószenekara; Népszínház Operatársulata, Budapest-zenekari művész);

 

Nagy Ernő ( Rákosszentmihály, 1949. február 6.) középiskolai ének-zenetanár, karnagy (Kun Béla Gimnázium, Komló; Széchenyi I. Gimnázium és Szakközépiskola, Pécs; A Pécsi Spirituálé Együttes és a Pécsi Nevelők Háza Kamarakórusa tagja);

 

Nagymarosy András ( Budapest, 1949) nagybőgős, geológus-tanár (Mákvirág együttes; Kalamajka együttes; Eötvös Loránd Tudományegyetem-tanár);

 

Nagyné Schulter Csilla (Szeged, 1949. február 2.) zongoraművész-tanár (Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola-tanár);

 

Niederkirchner Ágnes ( Budapest, 1949. február 7.) zongoratanár, korrepetitor (Körzeti Állami Zeneiskola, Dunakeszi-korrepetitor; Fővárosi XXI. kerületi Állami Zeneiskola-korrepetitor);

 

Novai Gábor  (Budapest, 1949. február 13.) énekes, basszusgitáros, basszus-balalajkás, zeneszerző, szövegíró, producer, menedzser;

 

Olasz Margit ( Hódmezővásárhely, 1949. március 23.) hárfaművész-tanár (Debreceni MÁV Filharmónikus Zenekar- zenekari művész; MN Művészegyüttes Szimfonikus Zenekar- zenekari művész);

 

Olt Györgyné Meződi Zsuzsa ( Nagykanizsa, 1949. június 3.) gordonka- és szolfézstanár (Kaposvári Csiky Gergely Színház – zenekari művész, szólamvezető; Állami Zeneiskola, Marcali – vonóstanszakvezető, uo. igazgató; A Dombóvári és a Szekszárdi Népi Együttes zenekarának tagja);

 

Pálfay Mária, Tarnikné (Pécs, 1949. június 26.) zenekari oboaművész-tanár (Pécsi Nemzeti Színház-zenekari művész; Pécsi Szimfonikus Zenekar – zenekari mávész);

 

Pápai István (Dombóvár, 1949. augusztus 10.) zenekari kürtművész-tanár (Állami Zeneiskola, Szigetvár; Pécsi Nemzeti Színház-zenekari művész; Állami Zeneiskola, Marcali – rézfúvós tanár és az ifjúsági fúvószenekar vezetője);

 

Papp Béla (Nyíregyháza, 1949. december 8.) zenekari hegedűművész—tanár (Debreceni MÁV Filharmoinikus Zenekar – zenekari művész; Hallesche Filharmonie – koncertmester; Hans-Otto Theater, Potsdam – koncertmester; Berliner Rundfunk Sinfonie-orchester – I. koncertmester; Remscheider Symfoniker –I.koncertmester);

 

Papp Istvánné Szabó Ella (Nyírábrány, 1949. május 1.) zenekari kürtművész-tanár (1. sz. Ének-Zene tagozatú általános iskola és Zeneiskola, Újfehértó; Állami Zeneiskola, Nyíregyháza – tanár, igazgató-helyettes; Szabolcsi Szimfonikus Zenekar – zenekari művész);

 

Papp János (Pápa, 1949. december 24.) zenekari fagottművész-tanár (Miskolci Szimfonikus Zenekar – zenekari művész; Debreceni MÁV Filharmonikus Zenekar-zenekari művész; Állami Zeneiskola, Eger – fafúvós tanár; Egri Szimfonikus Zenekar és az egri fúvósötös művésze);

 

Papp Sándor Faragó Éva (Kecskemét, 1949. szeptember 9.) zeneiskolai hegedű- és szolfézstanár, általános iskolai ének-zenetanár (Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola, Kecskemét – tanár; Fővárosi XXI. kerületi Állami Zeneiskola – tanár; Fővárosi XIV. kerületi Állami Zeneiskola-tanár);

 

Papp Zoltán (Baja, 1949. január 5.) zeneszerző, karmester, tanár (Színház és Filmművészeti Főiskola – korrepetitor; Pécsi Nemzeti Színház – karmester). 1973-ban a Budapesti Zeneakadémián zeneszerzésből diplomázott le, ahol tanára Farkas Ferenc volt. 1971-76 között a KISZ Központi Művészegyüttes Egyetemi Énekkarának korrepetitora és egyéb részlegeinek (tánckar, Irodalmi Színpad, Rajkó Zenekar) „házi"zeneszerzője, s mint ilyen, a szófiai, majd a berlini VIT-ek zenei főmunkatársa volt. 1971-77 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola óraadó tanáraként dolgozott Békés András, Kerényi Imre, valamint Horvai István osztályaiban. 1977 és 2002 között a Pécsi Nemzeti Színházban mintegy 50 operett , musical, zenés játék karmestereként dolgozott. Itt 1999-ben Nívódíjat-, a Pécsi Szimfonikus Zenekartól pedig „Amtman Prosper"-díjat kapott. 1994-98 között a Szekszárdi Deutsche Bühne zenei vezetője volt Frigyesi András, majd Dávid Zsuzsa irányítása alatt.2001 óta a New York-i Living Arts Inc. Broadway leszerződtetett karmestereként (zeneigazgatójaként) a „Porgy és Bess" című Gershwin-operát amerikai énekesek és magyar zenekar közös produkciójában - vezényli. Az eddigi 387 előadást a világ 5 kontinensének számos országában hallhatták. 2004 novembere óta a Pécsi Ifjúsági Központ Szivárvány Musical Stúdióját vezeti;

 

Puporka András (Bükkszék, 1949. december 15. – Budapest, 2017. február 7.) klarinét- és tárogatóművész. A 100 Tagú Cigányzenekar szólamvezető művész;

 

Renner Gáborné dr. Várhidi Klára ( Budapest, 1949. október 25.) zenetörténész, tanár (Országos Széchényi Könyvtár-könyvtáros; Természtettudományi Múzeum – könytáros; MTA Zenetudományi Intézet tudományos munkatárs);

 

Rohrné Szűcs Éva ( Tatabánya, 1949. december 20.) zeneiskolai zongoratanár

(Erkel Ferenc Állami Zeneiskola, Tatabánya-tanszakvezető);

 

Salgó Tamás (Budapest, 1949. január 30.) zongoraművész (Magyar Rádió énekkara – korrepetitor; Magyar Állami Operaház – szóló-korrepetitor);

 

Salomvári Lászkó ( Budapest, 1949. január 6.) operaénekes-tanár (Fővárosi Operettszínház; C. M. von Weber Theater, Bernburg; Theater, Stralsund);

 

Schulter Csilla (Szeged, 1949. február 2.) zongoraművész (Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola- tanár; Városi Konzervatórium Opera Tanszak, Bécs);

 

Schuster Lóránt (Budapest, 1949. május 20. –) a P. Mobil együttes vezetője, 1998–2002 között a fővárosi közgyűlés képviselője;

Ser János (Budapest, 1949. december 21.) klarinét-, szolfézs- és általános iskolai ének-zenetanár (Pénzügyőr Zenekar-zenekari művész; Fővárosi XVII. kerülleti Bartók Béla Zeneiskola – klarinéttanár);

 

Simonffy Katalin (Torda, 1949)zenei szerkesztő, tanár. A kolozsvári Gheorghe Dima Zenekonzervatóriumban végezte el a muzikológus szakot 1973-ban. 1974-től a Román Televízió magyar nyelvű adásának szerkesztője. Néprajzi jellegű tanulmányai a Művelődésben jelentek meg. Szerkesztője, illetve társszerkesztője a televízió magyar nyelvű adása Kaláka című műsorának, a Táncházban-sorozat;

 

Spengler József (Budapest, 1949. január 9.) zenekari mélyhegedűművész-tanár (Postás Szimfonikus Zenekar-zenekari hegedűművész; Fővárosi III. kerületi Állami Zeneiskola-hegedűtanár; Magyar Állami Operaház-zenekari mélyhegedűművész);

 

Svarda Judit Fórisné (Pécs, 1949. december 30.) orosz- és ének-zenetanár, karnagy (Vikár Béla Állami Zeneiskola, Barcs-szolfézs- és fuvolatanár; Gimnázium és Vízügyi Szakközépiskola, Barcs – ének-zenetanár, karnagy; Egyetem u. Általános Iskola, Pécs – orosz- és ének-zenetanár; Hird-Vasas Általános Iskola, Pécs-ének-zenertanár, karnagy);

 

Szalánczy Ferenc (Budapest, 1949. május 13.) zenekari harsonaművész-tanár (Magyar Állami Operaház-zenekari művész; Budapesti Filharmóniai Társaság-zenekari művész);

 

Szelecsényi Norbert (Debrecen, 1949. május 8.), zongoraművész. A budapesti Liszt Ferenc Zeneművészet Főiskolán Zempléni Kornél tanítványa volt.  Magyarországon a kortárs zene egyik legjobb és leghitelesebb tolmácsolójának tartják;

 

Szelezsán István (Kétegyháza, 1949. augusztus 29.) zenekari harsonaművész-tanár (Szegedi Nemzeti Színház- zenekari művész; Szegedi Szimfonikus Zenekar – zenekari művész és uo. zenekari titkár; Liszt Ferenc Állami Zeneiskola, Szeged – rézfúvóstanár; Szegedi Rézfúvóüsegyüttes vezetője);

 

Szerző Katalin /Szőnyiné/ (Sopron, 1949. április 24.) zenetörténész, zenei író. 1969-ben kezdte meg tanulmányait a Zeneakadémia zenetudományi szakán, s már felvételi dolgozatának írása során kapcsolatba került az Országos Széchényi Könyvtárral, ahol 1994 januárjától 2008. december 31-i nyugalomba vonulásáig az osztály vezetője volt. Az itt töltött éveit számos kiállítás fémjelzi: az 1991-ben a franciaországi Le Mans-ban társrendezőkkel létrehozott Haydn és az Esterházyak címűtől az 1993-as centenáriumi Erkel-kiállításon és a 2001-es bicentenáriumi Verdi és Magyarország címűn keresztül a 2007-ben a könyvtár Ereklyeterében bemutatott Himnusz-történeti tárlatig. Az Országos Széchényi Könyvtárban végzett munkája mellett Szerző Katalin 1998 és 2002 között a Magyar Könyvtárosok Egyesülete Zenei Szervezetének titkári, majd 2002 és 2006 között elnöki posztját is betöltötte.  2006 óta a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja;

 

Szigeti Ferenc ( Budapest, 1949. április 15.)gitáros, énekes, zeneszerző a Corvina, a Karthágó, és a Kenguru együttes tagja;

 

Szilágyi Judit ( Gyula, 1949. szeptember 23.) általános iskolai ének-zenetanár, zongoratanár (Általános Iskola, Okán- ének-zenetanár; Bartók Béla Állami Zeneiskola, Békéscsaba-zongoratanár);

 

Szirányi Gábor (Budapest, 1949. április 7.) zenei könyvtáros, zenei író (Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem);

 

Szücs Éva (Tatabánbya, 1949., december 20.) zongoratanár (Erkel Ferenc Állami Zeneiskola, Tatabánya-zongortatanár; Állami Zeneiskola, Tata-zongoratanár);

 

Szüts Tiborné (Pápa, 1949. december 17.) zenekari gordonkaművész-tanár (Győri Filharmonikus Zenekar – zenekari művész);

 

Tamás János (Tokod, 1949, január 27.) zenekari trombitaművész-tanár (Pécsi Nemzeti Színház-zenekari művész; Pécsi Nevelők Háza Rézfúvós kivintettjének tagja);

 

Thész Gabriella (1949. április 1.) karnagy. A budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Középiskolai Énektanár és Karvezető Tanszakán diplomázott 1973-ban. Ezzel egy időben a Tanárképző Tagozaton zongoratanári diplomát szerzett. Kezdettől fogva a tanít és a kórust vezet. 1975-től 1994-ig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola gyakorlatvezető tanára. 1992 óta a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Tanárképző Tagozat karvezetéstanára, 1985-től a Magyar Rádió Gyermekkórusának tanára és karnagya, 1995-től 2012-ig vezető karnagya;

 

Tfirstné Teiger Aliz (Tel-Aviv, 1949. szeptember 12.) zenekari hegedűművész-tanár (Magyar Állami Operaház- zenekari művész; Fővárosi VII. kerületi Állami Zeneiskola-hegedűtanár; Fővárosi XII. kerületi Állami Zeneiskola – hegedűtanár);

 

Tibay Zsolt (Budapest, 1949. szeptember 25.) zenekari gordonművész-tanár (Magyar Állami Operaház-zenekari művész, szólamvezető; Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola-gordontanár);

 

Tóth Ferenc (Budapest, 1949. február 13. – Dunakeszi, 2018. február) rézfúvóstanár, karnagy.1967-től volt a Budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hallgatója. 1970-ben szerzett rézfúvós tanár dipolomát. Két év sorkatonai szolgálat után 1972-ben kezdett tanítani a Dunakeszi Zeneiskolában egészen 2009-ig, nyugdíjba vonulásáig. Már 1972-ben megszervezte és vezette a zeneiskola fúvósegyüttesét, később fúvószenekarát. 1990-től 2017-ig a Dunakeszi Fúvószenekari Egyesület művészeti vezetője. 1999-ben fúvószenekari karmesteri diplomát szerzett.

 

Tóth Ildikó (Miskolc, 1949. december 28.) zongora- és szolfézstanár (Állami Zeneiskola, Sárospatak-zongora- és szolfézstanár; Állami Zeneiskola, Sátoraljaújhely-zongoratanár, a sárospataki kamaraegyüttes tagja);

 

Tóth Ilona (Debrecen, 1949. december 16.) gitártanár (Debreceni MÁV Filharmonikus Zenekar-zenekari művész; Simonffy Emil Állami Zeneiskola – gitártanár);

 

Dr. Tulván Gizella (Nagyszalonta, 1949. július 17.) erdélyi zongoraművész, zenetudományi szakíró. Bukarestben, a Ciprian Porumbescu Konzervatóriumban, zongora főszakon szerzett főiskolai diplomát (1972). Előbb a kolozsvári Zenelíceumban (1975-ig), majd a bukaresti Dinu Lipatti és George Enescu Zenelíceumokban tanított zongorát; 1993-tól a bukaresti Nemzeti Zeneegyetemen adjunktus, az ének tanszéken zongorakísérő;

 

Turáni Csaba (Nagypáli, 1949. november 9.) zenekari oboaművész-tanár (Budapesti MÁV Szimfonikus Zenekar-zenekari művész; Postás Szimfonikus Zenekar-oboa szólamvezető);

Turániné Hungler Ágnes (Szombathely, 1949.október 20.) zenekari fagottművész-tanár (Postás Szimfonikus Zenekar-I. fagottos);

Ugyan István (Nyíregyháza, 1949. június 8.) zenekari klarinétművész-tanár (Szabolcsi Szimfonikusok-szólamvezető; Debreeceni MÁV Filharmonikus Zenekar-zenekari művész; Theater der Altmark, Stendal-szólóklarinétos);

Uribe Reddemann,  Maria Teresa (Santiago de Chile, 1949. június 25.) chilei származású opera-énekesnő. Tanulmányait szülővárosában kezdte. 1962-ben családjával együtt az Amerikai Egyesült Államokba költöztek, ahol tovább folytatta zenei tanulmányait. 1964-ben tért vissza szülővárosába, ahol a Nemzeti Zeneművészeti Főiskola opera és énekművészi szakára iratkozott be. 1972-ben ösztöndíjasként Budapestre került, ahol 1978-ban diplomázott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Kutrucz Éva tanítványaként. Ezt követően a Magyar Állani Operaház szerződtette;

Vajda János (Miskolc, 1949. október 8.) zeneszerző, zeneakadémiai tanár. pedagógus. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán 1968 és 1973 között Párkai Istvánnál karvezetést, majd 1970-től 1975-ig Petrovics Emilnél zeneszerzést tanult. 1974–1979 között a Magyar Rádió és Televízió Énekkarának korrepetitora volt, majd 1979-től 1980-ig Ton de Leeuwnél volt posztgraduális képzésen, az amszterdami Sweelinck Konzervatóriumban. 1981-ben a Zeneakadémia tanára lett, és eleinte prozódiát oktatott, Petrovics asszisztenseként dolgozott, majd zeneszerzést tanított. Zeneszerzői munkássága a zene számos területére kiterjed: írt operákat (a kortárs magyar opera egyik legfontosabb képviselője), baletteket, nagyzenekari és kamarazenekari műveket, kórusműveket, dalokat és szólóhangszeres darabokat. Kompozícióira a tonális zene jellemző, ily módon a hagyományokhoz kötődik;

Vajna Katalin ( Sóly, 1949. augusztus 10.) középiskolai ének-zenetanár, kórusvezető (Varga Katalin Gimnázium, Szolnok-ének-zenetanár, karnagy; Szolnoki Bartók Béla Állami Zeneiskola-szolfézstanár; Szolnoki Bartók Béla Kamarakórus-karnagy; a szolnoki Vásárhelyi Pál Szakközépiskola Leánykarának karnagya; a szolnoki Varga Katalin Gimnázium leány- és vegyeskarának karnagya);

Vámossy Éva (Szeged, 1949. május 5.) énekművész, magánének- és általános iskolai ének-zenetanár (Szeged, Kiskőrös – általános iskolai ének-zenetanár, zeneiskolai tanár; Szegedi Nemzeti Színház-magánénekes);

Veres József (Gyula, 1949. október 25.) zenekari hegedűművész-tanár (Erkel Ferenc Zeneiskola, Gyula-hegedűtanár; Liszt Ferenc Zeneiskola-hegedűtanár; az Orosházi Kamarazenekar  koncertmestere; a Békéscsabai Szimfonikus Zenekar és a Gyulai Kamarazenekar II. hegedű szólamvezetője);

Vida Ferenc (Ják, 1949. szeptember 2. – Balatonfüred, 2017. január 19.) basszusgitáros, a Lord együttes alapító tagja, a szombathelyi székhelyű LMS lemezkiadó vezetője;

Vincze Teréz (Miskolc, 1949. szeptember 15.) zongoratanár (Állami Zeneiskola, Eger-zongoratanár; Tanárképző Főiskola, Eger- tanár; Egri Szimfonikus Zenekar – zenekari művész; az Építők Heves megyei Kórusának zongorakísérője, alkalmanként más kórusok kísérője);

Vock Tamás (Budapest, 1949. január 7.) zenekari fuvolaművész-tanár (Vám- és Pénzügyőrség Zenekara – zenekari művész; BM Szimfonikus Zenekar – zenekari művész);

Wilheim András ( Székesfehérvár, 1949. november 19.) zenetörténész. 1974-ben szerzett diplomát a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zenetudományi tanszakán. Ezt követően 1990-ig a Bartók Archívumban dolgozott. Szakterülete a XX. század zenéje: tanulmányait jelentek meg Bartókról, Satie-ról, Varése-ről, Webernről, Cage-ről. Az Editio Musica megbízásából gondozza Kurtág György műveinek megjelenés előtt álló katalógusát. Az Új Zenei Stúdió tagjaként rendzseresen fellépett hangversenyeken, és több lemezfelvételen működött közre szólistaként, illetve művészeti vezetőként. 1980 óta rendszeresen tart előadásokat a szombathelyi Bartók Szemináriumon;

Zempléni Mária (Budapest, 1949. február 21.)  operaénekes. 1968 és 1975 között dr. Sipos Jenő növendéke volt a Zeneakadémián. A végzés után egy évadot ösztöndíjasa, majd 1976 őszétől magénekese a Magyar Állami Operaháznak. Több kortárs magyar opera bemutatóján is részt vett;

Zubriczkyné Jablonkay Mária (Miskolc, 1949. december 27.) zongora- és szolfézstanár (Fővárosi VIII. kerületi Vándor Sándor Állami Zeneiskola; Mosonyi Mihály Állami Zeneiskola, Mosonmagyaróvár; Zeneművészeti Szakközéiskola, Győr);

 

 

NAGY köszönet a feltüntetett forrásoknak

● Brockhaus Riemann Zenei Lexikon: Szerkesztette: Carl Dahlhaus és

Hans Heinrich Eggebrecht. A magyar kiadás szerkesztője Boronkay

Antal I-III. Zeneműkiadó Budapest, 1983.

●Wikipédia

● Ki kicsoda a magyar zeneéletben? (Zeneműkiadó Budapest, 1988.,

Szerkesztette: Székely András)

●Magyar életrajzi lexikon - 1000–1990 Javított, átdolgozott kiadás.

Főszerkesztő: Kenyeres Ágnes

● Magyar nagylexikon XVI. (Sel–Szö). Főszerk. Bárány Lászlóné.

Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003.