Az élet és a zene szeretete

(Ádám Károly gordonkaművész 80. születésnapjára)

Ádám Károly gordonkaművész-tanár

Születésnapján az egyik közösségi portálon megjelent fényképes köszöntésére rövid időn belül több mint kétszázan reagáltak. Elsősorban volt tanítványai, akik szeretettel és tisztelettel emlékeznek ma is a debreceni szakiskolás, illetve főiskolás éveikre. Gondolataik súlypontjában minden bizonnyal Ádám Károly csellóórái állnak.

Az idő telik, a vele kapcsolatos emlékek apróbb részletei meg is fakulhatnak, miközben a lényeg egyre jobban kikristályosodik. Az ő esetében ezt az emberség, a derűs életszemlélet és a zene szeretete jelenti. Csellóóráin e három dolog teremtett olyan légkört, mely biztatást adhatott bárkinek. A nehezebb pillanatokból, szorult helyzetekből is volt mindig kiút – elsősorban az arra érdemesek számára… Munkatempóját se kényelmesnek, se feszítettnek nem érezhettük. Tanítványai sikereinek őszintén örülni tudott. Esetlegesen súlyos kritikáit pedig úgy volt képes humorba ágyazni, hogy attól nem egyszer hanyatt-homlok rohantunk haza gyakorolni… („Azt ajánlom, vedd elő otthon a metronómot! Észre fogod venni, hogy kezdetben milyen össze-vissza ketyeg!”)

Ötven éves pályafutása során szakiskolai és főiskolai tanárként nemzedékeket nevelt föl. Ez életművének legnagyobb értéke. A zenei unokák megjelenése pedig ennek bizonysága. Teljes odaadással tartotta mindvégig a csellótanári továbbképzéseket is. Sőt, szaktanácsadásai alkalmával még a legkisebbeket is képes volt a saját szintjükön tanítani. Bizonyítva ezzel „a nagyságot a lehajlás szöge méri” gondolat teljes igazságát.

Mindehhez a legfőbb energiaforrás a gyakorlati muzsikálás lehetett számára. Az országos Filharmónia szólistájaként, rövidebb ideig a Debreceni Filharmonikus Zenekar szólamvezetőjeként és kamaramuzsikusként számtalan hangversenyen hallhattuk játékát. A csellóórákon kívül ezek az események is sok ösztönzést adhattak elsősorban azoknak a tanítványoknak, akik végül különböző zenekarokban, kamaraegyüttesekben, vagy szólistaként találták meg helyüket itthon és a nagyvilágban.

Két előző, kerek évfordulós születésnapját a Liszt-teremben ünnepeltük Debrecenben teltházas hangversenyek keretében. Mindkét rendezvényen csaknem félszáz tagú csellózenekar zengte neki többek között J. Klengel tizenkét szólamú himnuszát. Bár ez alkalommal az ünnepelt kérésére a nagy ívű, protokolláris ünneplés elmarad, a volt tanítványok máris törik a fejüket, hogy hol és mikor találkozhatnának „szűkebb körben” egykori mesterükkel néhány órányi beszélgetés, múltidézés és egy valódi Ádám Károly-féle babgulyás reményében…

Isten éltesse Őt még nagyon sokáig!

Ezt kívánom Neki valamennyi volt növendéke nevében is, az utóbb baráttá lett egykori tanítvány tiszteletével és szeretetével:

Molnár Zsolt

/Debrecen/