Évfolyamtársam emlékére

Dudás Gyuláné Bíró Sári

(Szekszárd, 1930. június 17. – Budapest, 2019. január 30.)

Sok egymásnak ismeretlen fiatal, kisebb csoportokba verődve, ott izgult a Zeneakadémia 1-es és 2-es tanterme előtt – felvételizni jöttek 1948 szeptemberében.

Lassan oldódott a hangulat, kezdődött az ismerkedés: ki honnan érkezett? Hova járt eddig? Mivel készült a mai felvételire? Szinte mindnyájunk hangszere a zongora volt, így rögtön adódott közös téma. A lányok a Középiskolai Énektanárképző tanszakra, a fiuk legtöbbje az Egyházkarnagyképzőre jelentkezett.

Látszott, hogy két lány régi ismerősként bátorította egymást, Bíró Sári és Póczonyi Mária, ők már középiskolába együtt jártak – a Szilágyi Erzsébet Gimnáziumba, válaszolták nagyon öntudatosan a kérdezőknek. Azt is megtudtuk, hogy Szőnyi Erzsébet volt az énektanáruk, Sári zongoratanára pedig a Székesfővárosi Felsőbb Zeneiskolában Horusitzky Zoltán.

A hangszeres és az énekes vizsgáztatások után, az eredményeket késő délutánra tudtuk meg. Mindenki aki felvételt nyert fáradtan, de nagyon boldogan távozott a jó hírrel. A következő szeptemberi héten már mint évfolyamtársak újra ott nyüzsögtünk a Zeneakadémia első emeleti folyosóin, a hivatalos ügyek intézése miatt és a tanrendi beosztásunkra várva. Ezzel elkezdődött számunkra a „Tündérkert” világa. Mert valamennyien annak éreztük Zeneakadémiai éveinket. Évtizedek után is mindnyájan ezt vallottuk.

Csodálatos tanáraink voltak! Árasztották a zene szeretetét és ismeretét. Szakmailag és emberileg is felkészítettek minket az életre. A következő évben 1949-ben megszűnt az Egyházzenei Tanszék és azok az ifjak is hozzánk csatlakoztak. Nagyon közvetlen, baráti légkör uralkodott az évfolyamon, de egyre jobban szélesedett a kör a közös órák alkalmával. A Karvezetés órákon, Vásárhelyi tanár úrnál, minden évfolyam jelen volt. Kodály tanár úr Népzene óráin valamennyi tanszak első évfolyamos hallgatói, Szabolcsi Bence és Bartha Dénes zenetörténet óráin ugyancsak több tanszék hallgatói vettek részt.

Dudás Gyuláné Bíró Sári

Bíró Sári kedves, vidám egyéniségét hamar megismerte mindenki. Mégis Ő vált legelőbb „felnőtté”. 1950-ben váratlanul meghalt az édesapja. Édesanyja nem volt állásban, a két kisebb fiút nevelte. Sári vállalta a „családfő” szerepét.

1950 novemberétől énektanári állást vállalt a XXII. kerület egyik általános iskolájában.

Megjegyzendő, hogy Szőnyi Erzsébet éppen a mi évfolyamunkkal egy időben kezdte meg tanári működését a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán. Gyakorlati tanítás tárgyat tanított nekünk. Buzgón jártunk óralátogatásokra, próbatanításokat végeztünk, és volt, aki betegszabadságon lévő énektanárt helyettesített alsó tagozatban (pl. a Kosciusko Tádé utcai Általános iskolában). Így már bizonyos szakmai gyakorlattal felvértezve tudta Sári elvállalni az ének tanítását. Az iskola segítségére volt az órarendjének az összeállításával, hogy a Zeneakadémiai óráit mindenkor látogathassa. Ilyen kettős feladattal, megfeszített munkával, de mindenkor derűs kedvvel 1952-ben jeles eredménnyel végzett és vehette át diplomáját.

1953-ban férjhez ment, férje Dudás Gyula gépész-gazdasági mérnök, akit a következő évben Dorogra helyeztek. Két fiuk született, Gyula és László. Sári 1955-től Esztergomban tanított egy általános iskolában és zeneiskolában. 1963-ban kinevezték az Esztergomi Tanítóképző Intézet tanárának.

Miután újra Budapestre költöztek, Sári 1967 őszén pályázat útján nyerte el a Kaffka Margit Gimnázium énektanári állását. Nyugdíjazásáig, 1987-ig ott tanított, kórusával szép sikereket értek el. 1975-ben az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntetésben részesült.

1978-tól, 1984-ig óraadóként tantárgy-pedagógiát, szolfézs-zeneelméletet és karvezetést tanított a Budapesti Tanítóképző Főiskola esti tagozatán az Ének-zene szakkollégium hallgatóinak. Itt újra találkoztak az egykori évfolyamtársak. Mi ketten azonos időszakban tanítottunk, Anker Antal ugyanitt hosszú éveken át, főiskolai adjunktusi rangban. Póczonyi Mária azokban az években a Főiskola kinevezett tanára volt, főiskolai docens.

Az évek során ritkultak a személyes találkozások, de a kapcsolat megmaradt. 2017 év elején sűrűsödtek telefon-beszélgetéseink, mondhatom kellő buzgalommal készültünk a Vas-diploma átvételére. 2017. szeptember 3-án, a régi emlékek jegyében örömmel üdvözöltük egymást. Meghatódva vettük át a Régi Zeneakadémia dísztermében a becses diplomát Vígh Andrea rektor asszonytól.

Ez volt az utolsó személyes találkozásunk.

Szeretettel emlékezve,

Márkusné Natter-Nád Klára

Dr. Vigh Andrea rektorasszony és dr. Kutnyászky Csaba oktatási rektor-helyettes köszöntötte Dudás Gyuláné Bíró Sári tanárnőt a Régi Zeneakadémia Dísztermében Vas-diplomája átvételekor (2017. szeptember 3.)