Farkas Ferenc fuvolás kamarazenéje

(TOCCATA CLASSICS – TOCC 0379)

 

Örvendetes tempóban követik egymást Farkas Ferenc CD-felvételei a Toccata Classicsnál – a kamaraművek 3. válogatása fuvolás darabokat tartalmaz. Tizenkét mű, amelyek korántsem vehetők tucat-számba, már csak az apparátusok változatossága miatt sem. A főszereplő ezúttal (a 74 évét betöltött) Adorján András, hozzá tíz partner csatlakozik. A felvételek a Magyar Rádióban készültek, 2016 áprilisában.

 

A 12 mű 35 trackje* (ötnegyed órát vesz igénybe, de ha hallgató aligha észleli az idő múlását. Csakúgy, miként az egyes tételek időtartamát sem valószínű, hogy be tudná határolni. Terjedelmüket tekintve miniatűrökről beszélhetnénk, hiszen a ciklusok közül is csupán egyetlenegy terjedelme haladja meg a tíz percet (csaknem hétperces záró dalával), egyébként egy tétel sem éri el a négy percet. Mégis, még nagyvonalú műfaji besorolással sem beszélhetünk „bagatellekről” (annak ellenére, hogy zenetörténeti tény, hogy a bagatellnek nevezett darabok aligha bagatellizálhatóak).

 

Hallgatva a felvételt, észrevétlen múlik az idő, miközben a hallgató nem fárad, s legfőképpen: nem unatkozik. Még azon is csak utóbb kezd elmélkedni, hogy már megint túljárt az eszén a szerző, zenéjével önkéntes behódolásra késztetve. A titok nem feladat, amely megoldásra vár, nem is rejtvény, amelynek megfejtése esetleg kihívást jelent. Farkas Ferenc titka az a zeneiség, amely térbeli-időbeli zeneirodalom ismereten alapul, melyből gazdag szókincse származik. Hogy mikor mit használ ebből a fantasztikus készletből, az a mondandó függvénye – és még inkább a stílusé, amely korántsem csupán zenei értelemben értendő.

 

A felvétel hallgatásakor felelevenedik egyik utolsó találkozásunk, amikor a zeneszerző huncut mosollyal jegyezte meg: „nem szeretnek engem a zenetudósok”. A muzikológusokra gondolt, akiknek igencsak feladta a leckét életművével. Aligha lenne áttekinthető műjegyzéke fiának – a szintén muzsikus Farkas Andrásnak – elkötelezett közreműködése nélkül. Mert Farkas Ferenc nemcsak hogy úgy élt együtt darabjaival, hogy bármikor-bármelyiket áthangszerelve, akár a tételek átcsoportosításával, új verziót hozott belőlük létre, hanem ráadásul nem is fordított akkurátus figyelmet arra, hogy datálja a munkáit. Gyakran csak a bemutatók jelentenek segítséget a kompozíciók időbeli behatárolásához, máskor pedig az inspiráló alkalom ad támpontot.

 

Az „all round” zeneszerzőnek minden bizonnyal lehettek kedvenc apparátusai – de tény, hogy amikor konkrét előadói együttesben gondolkozott, nem foglalkoztatták más instrumentális lehetőségek. Nem szándékozott zenekarnyi mondandót belepréselni kisapparátusú darabokba, másrészt viszont az sem tartozott elsőleges céljai közé, hogy rendszeresen „magas labdát” adjon a játékosoknak. Éppen ezért „jön át” gyakran a játéköröm az interpretációkban, éreztetve, hogy az arany középút a terepe a szerzőnek, amikor az igényes mondandót sem csupán kevesek által megvalósítható formába önti. Érthető ez a zene akkor is, ha műhelytitkai közül nem egy rejtve marad, s csupán a partitúrát vagy a szólamkottát alapos analízisnek alávető vesz észre belőlük valamennyit (persze jó, ha az előadó minél több strukturális összefüggést felfedez – ily módon értőbben tudja közvetíteni a darabokat).

 

A fuvola tehát főszereplő ebben az összeállításban. Ugyanakkor, ez a központi helyzet rendkívül változatos szituációkat eredményez, hiszen a különböző apparátusokban más-más helyzetet foglal el a partnerekhez képest. Halljuk szólistaként (33 Battute per Angelica), hagyományosnak tekinthető fuvola-zongora apparátusban (a Szonatinában partnerként, az altfuvolára és zongorára komponált Meditazionéban differenciáltabb erőviszony-rendszerben), énekhang kísérőjeként egymagában (Tibicium), vagy vegyes hangszer összeállítású kamaraegyüttesben (fuvola, brácsa és cselló). Dalol a fuvola, amikor vonóskísérettel magyar népdalokat játszat vele a szerző, és nagyon gyakori, hogy hatásosan közreműködik tánc-karakterek megjelenítésében.

 

Tíz partnere van Adorján Andrásnak e műsor megszólaltatásakor, akik mindnyájan igényes kamaramuzsikusoknak bizonyulnak. Némelyikük e hangzó összkiadás egy vagy több korábbi felvételében is közreműködött, de az alkalmi partnerek is odaadóan játsszák Farkas Ferenc darabjait.

 

Dicsérhetjük Szabóki Tünde remek német nyelvű énekét (többez, mint érthető szövegmondás – az értő tolmácsolás mintapéldája), érzékeny kamaramuzsikusként Szokolay Balázst, a vonósokat (Ábrahám Márta, Stuller Gyula – hegedű, Bársony Péter – brácsa, Perényi Miklós – gordonka), a fuvósokat (Rozmán Lajos – klarinét, Horváth Andrea – fagott, Kovács Gergely – kürt), és a gitáros Csáki Andrást.

 

A kísérőfüzetben német és angol nyelven szerepel a dalok szövege, ám a nemzetközi terjesztésben legalább annyira fontos, hogy valamennyi közreműködőről tartalmaz (angolul) szakmai információkat.

 

Ami a hallgató szempontjából talán a legfontosabb információ: olyan muzsikát tartalmaz, amelyet érdemes gyakran újrahallgatni. Vagyis – habár ez nem a reklám helye – érdemes saját példánnyal rendelkezni belőle!

 

Fittler Katalin

 

Függelék:

*Ferenc Farkas: Chamber Music, Volume Three ... - Toccata Classics

Ferenc Farkas | Composer | Toccata Classics | Toccata Press