Szőnyiné
Szerző Katalin
Bach - Orgelbüchlein (complete) - René Saorgin (1:18:32)
Egykori
zenei szócikk a Magyar Rádió Zenei Népművelő Rovata számára
Sorozatcím:
„Zenei Lexikon”, 1980 körül
Minden orgonista növendék
tanulmányainak kezdetén találkozik Johann Sebastian Bach orgona koráljainak 45
darabból álló nagyszabású gyűjteményével, melyet a szerző szerényen
csak „Orgelbüchlein”-nek, azaz „Orgonakönyvecské”-nek nevezett el.
A sorozat – alcímének magyar fordítása szerint – azzal
a szándékkal készült, hogy a kötettel „...az
orgonajátékot tanuló oktatást kapjon arról, miképpen dolgozzon ki
különböző módokon egy korált, és ugyanakkor tapasztalatokra tegyen szert a
pedál használatában is...
Bach orgonaciklusa kettős pedagógiai céllal
keletkezett tehát. Műveivel egyfelől a korálfeldolgozás
műfajában elmélyülő zeneszerző érdeklődésű növendék,
másfelől a hangszerjáték egyes elemeit gyakorló orgonista tanulmányait
kívánta szolgálni. Az Orgelbüchlein ezzel a tudatosan vállalt tanító szándékkal
elindítója és példája lett a Bach életműben később is jelentős
szerephez jutó pedagógiai művek sorozatának, a billentyűs
hangszerekre írott Két- és Háromszólamú Invenciók és a Wohltemperiertes Klavier
halhatatlan remekművei opusainak.
Az orgonaciklus keletkezéstörténete meglehetősen
homályos, és a rekonstruálható adatok alapján bizonyos regénybe illő,
kalandos fordulatok sem hiányoznak a legendából. A kézirat Köthenben készült,
ennek alapján sokáig azt hitték, hogy a sorozat Bach kötheni tartózkodása
alatt, 1717 után keletkezhetett. Bachnak azonban ebben a városban nem volt
orgonája, s mint udvari karmesternek, elsősorban a zenekari muzsika terén
voltak feladatai. Albert Schweitzer ezért tételezte fel, hogy Bach korábban,
még weimari udvari orgonistaként írhatta le az Orgelbüchlein
korálelőjátékait, és Köthenben csupán a tisztázat készülhetett. Az újabb
kutatások ezt a feltevést erősítették meg.
A Bach-életrajzokból ismeretes, hogy Leopold kötheni
herceg 1717 augusztusában ajánlotta fel Bachnak az udvari karmesteri
tisztséget, de a komponista csak azév decemberében foglalhatta el az állást. A
közbeeső őszi hónapokat Bach még Weimarban volt kénytelen eltölteni. Mi
állhatott a háttérben? A weimari herceg nem akarta elengedni szolgálatából az
akkor már országosan ismert művészt, és zsarnoki módon, mint egy feudális
kényúr, egy hónapnyi szobafogsággal próbálta Bachot maradásra kényszeríteni. Az
udvari titkár így jegyezte fel az emlékezetes büntetést: „1717. nov. 6-án az addigi koncertmester és orgonista Bach, távozásának
kierőszakolása tárgyában tanúsított konok viselkedése miatt szobafogságba
került, és végül azzal a megjegyzéssel, hogy állását önkényesen hagyta el, s
ezzel magára vonta a herceg haragját, kiszabadult a fogságból.” A
Bach-kutatók véleménye szerint a zeneszerző a szobafogság heteit sem
tölthette tétlenül, és valószínűleg ekkor állíthatta össze az
Orgelbüchlein nagy részét, melyet következő szolgálati helyén, Köthenben
már csak néhány újabb darabbal kiegészítve tisztázott le.
Az Orgelbüchlein korálelőjátékai meghatározott
dramaturgiai váz alapján kapcsolódnak egymáshoz. Eredetileg az volt Bach
elképzelése, hogy a sorozat – 164 korabeli protestáns népének feldolgozásával –
ünnepkörök szerint a teljes egyházi évet fogja át, kísérje végig. A nagyszabású
egyházzenei sorozatból azonban – Bach Köthenbe kerülésével – csak a ciklus
mintegy egynegyede, 45 koráldallam feldolgozása készült el. A terv
félbemaradásával magyarázhatjuk, hogy a kiválasztott dallamok többsége az
egyházi év első feléből, az adventtől nagyböjtig tartó
időszak korálanyagából származik. A húsvéti énekekből már csak 6
dallam, a húsvét utáni időszakból pedig elszórtan 13 dallam képviseli a
későbbi ünnepek vallásos népénekanyagát.
Az Orgelbüchlein egyházzenei koncepciójában tehát
torzóként maradt ránk, amely azonban még így is, torzó voltában is
remekmű, Bach korálfeldolgozó művészetének első érett
összefoglalása.
Bevezetőül a karácsonyi ünnepkörből
válogassunk három jellegzetes feldolgozást. Hallgassuk meg elsőként a
kötetből azt a karácsonyi korálelőjátékot, amely a koráldallam
jellegzetes feldolgozásmódjával a ciklusban előforduló leggyakoribb típust
képviseli: a korált – díszítetlenül és megszakítás nélkül – a 4 szólamú mű
legfelső szólamában hallhatjuk, melyhez a 3 mélyebben fekvő szólam
finom rajzolatú, karakterisztikus ellenpontozó zenei anyagot társít.
1. példa: „Der Tag, der ist so freudenreich”
J.S. Bach - BWV 605 - Der Tag, der ist so
freudenreich (1:35)
performed by Wolfgang Zerer, organ
Bach egyik weimari tanítványa 1746-ban így emlékezett
vissza mestere művészi hitvallására: „(...) ami a koráljátékot illeti (...) Bach
karmester arra tanított, hogy a népénekeket ne csak akárhogyan, hanem a szöveg
érzelmi tartalmának megfelelően játsszam.”
Bach kívánságának a megértéséhez tudnunk kell, hogy
Bach korában a korálok szövege általánosan ismert volt, s a koráldallam már
megszólalása pillanatában felidézte a hozzákapcsolódó szöveget is. A korál
gondolatvilágának a kompozíciós eszközökkel, érzékletes előadásmóddal való
zenei megjelenítése Bach számára különlegesen fontossá vált, s a feladat
megoldása izgalmas, a korálfeldolgozás műfajában eddig még kiaknázatlan
lehetőségeket jelentett.
Mint Albert Schweitzer
Bach-monográfiája feltárta, a zeneszerző sajátos zenei szimbólumrendszert
alkotott az Orgelbüchlein lapjain. A feldolgozott korálok formáját, a mű
szövésmódját, motívum- és ritmuskészletét – egyenrangú társként a koráldallam
mellett – a korál szövege ihlette.
Néhány korálfeldolgozásban a szövegnek már csupán
egy-egy tartalmi eleme elegendő volt, hogy annak beszédes megjelenítésével
Bach kialakítsa a mű jellegzetes zenei karakterét.
„Vom Himmel kam
der Engel Schaar” – „Az égből jött az angyalsereg” – mondja a
Luthertől származó karácsonyi
korál kezdősora, s a zeneszerző úgy idézi fel a karácsony örömteli
misztériumát, hogy az angyalok érkezésének festői mozgalmasságát a
koráldallamot kísérő középszólamok hol lesikló, hol felemelkedő
virtuóz skálameneteivel jeleníti meg.
2. példa: „Vom Himmel kam...”
J.S. Bach - BWV 607 - Vom Himmel kam der
Engel Schar (1:04)
performed by Wolfgang Zerer, organ
Bach szimbolikus zenei gondolkodásmódjának szép példái
az Orgelbüchlein korálkánonjai.
Ezekben a kompozíciókban nem egyszer a korálszövegek közös motívuma a Krisztust
követő ember említése. Bachot a „követés” szó képszerűsége ragadta
meg e versekben és zseniális zenei megoldással – az egymást kánonban
követő szólamok játékával – érzékeltette a szöveg költői
alapgondolatát. Harmadikként a karácsonyi ünnepkörből idézzük fel az In dulci jubilo – magyarul Az angyal énekel
című magyarul is közismert népének – Bach feldolgozását.
3. példa: „In dulci jubilo” (Facsimile)
J.S. Bach - BWV 608 - In dulci jubilo (1:04)
performed by
Wolfgang Zerer, organ
„Dies sind die
heil’gen zehn Gebot” – „Ez a szent Tízparancsolat” – hirdeti az Orgelbüchlein
36. darabja, a Szentháromság Vasárnapját követő alkalomra szánt, úgynevezett
katekizmus-korál szövege. Bach az ószövetségi Tízparancsolat kemény intelmeit a
koráldallamból kialakított határozott ritmusú pedáltémával jeleníti meg: a
tízszer felhangzó konok ritmusú téma és változatai mintegy bevésik a mózesi
parancsolatokat hallgatójuk emlékezetébe.
4. példa: „Dies sind die...”
J.S. Bach - BWV 635 - Dies sind die
heil'gen zehn Gebot' (1:15)
performed by
Wolfgang Zerer, organ
A korálszöveg egy-egy jellegzetes motívumának minél
plasztikusabb zenei megjelenítése mellett Bach azt is fontosnak tartotta, hogy
azokat a szubjektív érzéseket is
megszólaltassa, melyeket számára a korál egésze, s a vele kapcsolatos
liturgikus alkalom felidézett. Az Orgelbüchlein egyik legcsodálatosabb darabja
a 40-es számú „Ich ruf zu Dir” szövegkezdetű koráldallam feldolgozása. A
mű a ciklus egyetlen 3 szólamú korálelőjátéka, mely áttetsző,
triószerű hangzásvilágával, a koráldallam gyönyörű dallamrajzú ellenpontjával,
az áhitat bensőséges csendjét
idézi.
5. példa: „Ich ruf zu Dir”…
J.S. Bach - BWV 639 - Ich ruf zu Dir, Herr
Jesu Christ (2:50)
performed by
Wolfgang Zerer, organ
A bűnbánat gondolatköréhez
– a kánonokhoz hasonlóan – egységes korálfeldolgozási típust társított Bach.
Három, bűnbánati alkalomhoz kötődő korálelőjátékában a
mű ünnepélyes komolyságát a koráldallam gazdag barokk díszítéseivel
teremtette meg. Közülük hallgassuk most meg az óévet búcsúztató korálelőjátékot, mely kromatikus
fordulataival, dallami ornamenseinek panaszos gesztikájával az óév megpróbáltatásait idézi fel:
6. példa: „Das alte Jahr vergangen ist”
J.S. Bach - BWV 614 - Das alte Jahr
vergangen ist (2:12)
performed by
Wolfgang Zerer, organ
Az óévi korálfeldolgozást követő, újévet köszöntő „In dir ist Freude”
egészen más zenei világot tár elénk. Már a zenei szövet megformálása is egyedi
a kötetben: a darabot Bach nagy elődje, a Buxtehude stílusát
felelevenítő korálfantázia
műfajában alkotta meg. A koráldallam szabad, fantáziaszerű
feldolgozására felbátoríthatta a zeneszerzőt a dallam világi eredete is,
melódiája ugyanis Giovanni Gastoldi 1591-ből származó táncos lejtésű
madrigálja. Népszerűségét és elterjedtségét bizonyítja, hogy nem sokkal
később német vallásos szöveggel a lutheránus gyülekezetek is átvették.
Bach feldolgozása, ujjongó örömöt sugárzó zenéjével,
az újesztendő küszöbén a hit és bizakodás magával ragadó zenei
megjelenítése.
7. példa: „In dir ist Freude”
J.S. Bach - BWV 615 - In dir ist Freude (2:27)
performed by
Wolfgang Zerer, organ
Függelék: