ELHUNYT BORLÓI RFUDOLF ZENETANÁR,
A SZÉKESFEHÉRVÁRI HERMANN LÁSZLÓ ZENEMŰVÉSZETI SZAKKÖZÉPISKOLA ÉS AMI NY. IGAZGATÓJA, ZENESZERZŐ, KARMESTER

(1927-2019)

Borlói Rudolf (középen) a Zenei Nevelésért Alapítvány ünnepségén (2017. V. 23.) (Fotó:Igari Balázs) (Feol)

Borlói Rudolf 1927. október 16-án született Békésen. Középiskolai tanulmányait követően 1948-ban a Budai Zeneakadémiára, majd a következő évben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés szakára nyert felvételt. Ezt megelőzően a jelenlegi Vasas Művészegyüttes karnagya lett, s e tisztségét 1959-ig töltötte be. A Zeneművészeti Főiskolát 1954-ben fejezte be, és a Ceglédi Állami Zeneiskolában helyezkedett el. 1967. február 1-jén a Székesfehérvári Állami Zeneiskola, a mai Hermann László Zeneművészeti Szakgimnázium és AMI igazgatója lett, s ezt a feladatot látta el nyugdíjazásáig; neki köszönhető, hogy elindult az iskolában az orgona tanszak, majd az országban az elsők között a népzenei tanszak.

Az őt Székesfehérvárhoz kötő kapcsolata 1976 nyarától még szorosabb lett, hiszen ekkor költözött Budapestről a városba. Az igazgatói feladatok ellátása mellett karmesterként irányította a Székesfehérvári Szimfonikus Zenekart. Szakmai tudásának egyik jelentős elismerése, hogy 1981-től a Pécsi Zeneművészeti Főiskolán oktatott.

Mint zeneszerző rengeteg egyedi, jellegzetes stílusú művet komponált: számos kamara jellegű művet, illetve zenekari műveket is alkotott, és – mind Cegléden, mind Székesfehérváron – aktívan részt vett a város kulturális életében. Zeneszerzői és karmesteri tevékenységéért 1972-ben a Népek Barátsága Liga Ezüst fokozatát, 1973-ban Alba Regia Emlékérmet, 1986-ban Pro Urbe elismerést kapott.

Tanítványai, kollégái tisztelték, szerették őt. Elfogadó ember volt, de ha kellett, tudott határozott is lenni: egy az iskolában szükséges hangszerért céltudatosan és eltökélten lépett elő a hivatalban. Lenyűgöző zenei tudása mellett sokoldalú ember volt, kitűnt irodalmi érdeklődésével és műveltségével, foglalkozott a népzenében, néplélekben megjelenő magyarságtudattal, gyakran mélyedt el biológiai témákban, foglalkoztatta az élet keletkezése, a csillagászat, és még a műszaki szerkezetek, motorok is érdekelték, szívesen konstruált kisebb gépeket.

Művei a mai napig jelen vannak a város életében. A Szent István-székesegyház felújítását követően az épület történetét bemutató fényfestés kísérőzenéje a Missa Numerosa című művén alapult. Fiataloknak, kezdőknek komponált igényes darabokat, és a nevéhez kapcsolódik a sok évtizede működő országos kamarazenei verseny elindítása. 90. születésnapján a kiváló szellemi erőben lévő komponista személyesen részt vett Rekviem című művének előadásán: a szólistákra, vegyes karra és szimfonikus zenekarra írott öttételes alkotása az időtlen gyász gondolatát közvetíti.

/Forrás: FEOL Fejér megyei hírportál (2019.V. 14.)/

Függelék:

Borlói: Hegedűverseny, II. tétel (4:13)

Borlói: Hegedűverseny, III. tétel (5:43)

Borlói Ildikó (hegedű) és Vincze Pál (zongora)

Fasang Árpád Zeneiskola, Budapest, 2014. VI. 11.

Felvétel: Jónás Tamás (hang), Tas János (video)

Borlói: Zene négy kézre - Erzsébet Kerek, Nikolett Fehér (piano)

(I-IV. tétel) (10:47) Fasang Árpád Zeneiskola, Budapest, 2014. VI. 11.

Felvétel: Jónás Tamás (hang), Tas János (video)

Borlói: Szecessziós szonáta (10:55)

Kerek Erzsébet (zongora)

Fasang Árpád Zeneiskola, Budapest, 2014. VI. 11.

Recorded by Tamás Jónás

Borlói - Vincze: Szecessziós etűd - jazz verzió (7:35)

Somos András (fuvola) Vincze Pál (zongora) Geier Attila (basszusgitár) Horváth Péter (ütőhangszerek)

Fasang Árpád Zeneiskola, Budapest, 2014. VI. 11.

Rendezte: Jónás Tamás