Mesés Zenejáték – CD-felvételen

Fehérlófia - mesés zenejáték (38:10)

A BonBon Matiné Műhely bemutatja Fehérlófia című mesés zenejátékát. Zeneszerző: Dobszay-Meskó Ilona Szövegíró: Tarr Ferenc Mesélő: Lukácsházi Győző Előadja: Ventoscala Sinfonietta (www.ventoscala.com) Hegedű: Bodó Antónia, Kuklis Gergely Cselló: Rózsa Richárd, Vámos Marcell Trombita: Horváth Bence, Winkler Balázs Kürt: Farkas Ferenc, Polyák Endre Ütőhangszerek: Varga Zoltán Mihály Zongora: Dobszay-Meskó Ilona További prózai szereplők, illetve hangok: Dobszay-Meskó Ilona, Tarr Ferenc, illetve Varga Zoltán Mihály

Fővárosunk gazdag élőzenei kínálata kiterjed a gyermekközönségre is, különböző helyszíneken, különböző címmel/műfajjal láthatók-hallhatók rendezvények, amelyek érdemben több korosztályhoz szólnak (éppen ezért gyakran „családi program”-ként hirdetik őket).

Rendkívül hasznos, ha a hallhatnivalóhoz látvány is társul, hiszen olyankor az elkalandozó tekintet is felfedezhet megjegyzésre méltó dolgokat, mozzanatokat. Nem véletlen, hogy például a Magyar Rádió 6-os stúdiójában megrendezésre kerülő Tóbiás matiné hosszú ideje életképes, és éppen ezért örvendetes, hogy a gyakorlatban sikeresként vizsgázott produkciók a Bonbon Matiné Műhely gondozásában hangfelvételen is hozzáférhetőek.

E sorozat ötödik korongja a Fehérlófia, amely a közelmúltban került rögzítésre. A kísérőszöveg tanúsága szerint „A Fehérlófia az egyik legismertebb és egyben legarchaikusabb magyar népmese”. Akár igaz, akár PR-hasznú túlzás, nem tudni, milyen széles körben ismert napjainkban – az viszont tény, hogy a mesés zenejáték nagy hatásfokkal növeli ismertségét-kedveltségét. Szövegírója Tarr Ferenc (rendező, színházpedagógus, 2013 óta a BonBon Matiné Műhely művészeti vezetője), aki elkötelezetten törekszi arra, hogy különböző fórumokon megismertesse és megkedveltesse a minőségi kultúrát a gyerekekkel. A zeneszerző Dobszay-Meskó Ilona folyamatosan tart kapcsolatot a Bobon matiné Műhellyel, az ő felkérésükre készült már 2012-ben első mesedarabja is, a Jancsi és Juliska. A zeneszerző egy személyben gyakorló muzsikus (karmester, zongorista) és tanár is (ráadásul kétgyermekes családanya), sokrétű kapcsolatban áll a gyermekekkel és fiatalokkal. Szakmai hátterét zeneirodalom ismerete adja, amely nem csupán a történeti komolyzenét foglalja magába. A felnőtt muzsikus is szívesen hallgatja a Fehérlófia hangszeres zenéjét, amely nemegyszer „összekacsintásokat” tartalmaz – „visszaköszön” Bartók, Kodály, Sztravinszkij és sokak mások néhány frappáns-hatásos fordulata, nem idézetként, hanem inkább intonáció-értékkel. Az előadó a zeneszerző-karmester által életre hívott (a mindenkori játszanivaló apparátusához rugalmasan alkalmazkodó) Ventoscala Sinfonietta, ezúttal 2-2 hegedűssel, csellistával, trombitással és kürtössel, egy ütőhangszeres játékossal – és a zongoránál a szerzővel. A mesélő Lukácsházi Győzőhöz prózai szereppel csatlakozik ő is és a szövegíró is, az ütős Varga Zoltán Mihály gondoskodott „kacajok, hangok, effektek” gazdag tárházáról, és az egyik hegedűst, Kuklis Gergelyt énekelni is halljuk.

Dobszay-Meskó Ilona (Papageno)

Közösségi produktum tehát a zenés mesejáték, amely kreatív lehetőségeket adott a közreműködőknek, akik ezáltal korántsem csupán előadnivalónak tekintik szólamukat, hanem – homo ludensként – részt vesznek a játékban.

Hangulatos az előadás, változatos a hangzásvilág, és igazi mesevilágba kalauzol a mesemondó Lukácsházi Győző.

A felvétel tartalmát tracklista tagolja, amely az epizódok tartalomjegyzéke is egyben. Említésre méltó viszont az is, hogy nem véletlen a sajátos műfajmegjelölés (nem zenés mesejáték, hanem mesés zenejáték); a hangulatilag, a karakterek megjelenítésében rendkívül kidolgozott (választékos) zenei anyag egyszerre illusztrálja a mesét, valamint sajátos dimenziójával olyan mozzanatokra is ráirányítja a figyelmet, amelyek felett – csupán prózában elmondva - könnyen átsiklana a figyelem. Bőségesen él olyan hangszínekkel, ritmusokkal, amelyek feltehetően már ismerősek a hallgatók számára, éspedig konkrét tartalomhoz társítva – ez azért rendkívül hasznos, mert rászoktatja a fiatal hallgatókat, hogyne csak passzívan hallgassák a zenét, hanem mindig keressék a „jelentését” is, azaz, nyelvként értelmezzék, amelynek sajátos kifejezési lehetőségei vannak.

A mai gyerekek, akiket néha az a veszély fenyeget, hogy összemosódik képzeletükben a reális és a virtuális, ebben a történetben is találnak képzeletbeli mozzanatokat, amelyek beindítják fantáziájukat, ugyanakkor a valóság-közeli érzések-indulatok olyan (átélt) többlettel gazdagíthatják őket, aminek felnőtté válásuk során is hasznát veszik.

Tetszetős, szórakoztató – egyszersmind kortárs. Nemcsak azért, mert élnek az alkotói, hanem azért is, mert a ma (fiatal) emberéhez szól. Időt állóan, hogy a holnap gyermek-közönsége is a magáénak érezhesse.

(LGYCD 005)

Fittler Katalin