Kéringer Gábor

Nem csak fejben dől el

Mozgás és sportolási szokások a zenei pályára készülő 14- 20 éves korosztályban

Jelen tanulmány címe akár megtévesztő is lehet. Elsődleges feladata ugyanis, hogy rákérdezzen: egyáltalán beszélhetünk-e „szokásról” a vizsgált korosztályban, sőt szélesebb kitekintéssel az egész zenésztársadalom aspektusában. A kérdésfelvetés már azért is érdekes lehet, mert bár hányszor hoztam föl e témát tanult zenész, zenepedagógus kollégáim körében (dacára annak, hogy a meglehetősen aktív, rendszeresen sportoló Kodály már 1959-ben rávilágított a kérdés fontosságára) a reakció legideálisabb esetben is csupán jóindulatú, ám szkeptikus elnéző mosolygás volt. Ugyanakkor a sport a zenével való számtalan rokon vonása és kapcsolódási pontja okán negyedszázados zenepedagógiai munkámban mindig komoly segítségemre volt. Kutatásom célja, hogy – akár nyilvános vitaindítóként – rámutasson nemcsak a probléma jelenlétére, hanem egyszersmind annak jelentőségére is mind a gyakorlati zene, mind pedig a zenepedagógia színterén.

A zenészek problémáinak mozgásterápiás kezeléséről – amint a vitathatatlanul nagyszerű eredményeket felmutató Kovács-módszerről – meglehetős nagyszámú tanulmány született. Ugyanakkor e helyt a zene, a zenész lét és a szó szoros értelemben vett aktív sportolás kapcsolatát vizsgálom, vagyis a muzsikus létforma és sport, mint meghatározott szabályok szerint, időtöltésként vagy versenyszerűen folytatott testedzés (Nádori, 2005), (pontosabban rendszeres testedzés!) összefüggéseit. Leegyszerűsítve: nem elsősorban a zenei munkaképességi zavarok preventív gondozására tehát nem a „regeneráló gondozásra” (Pásztor, 2017) hanem a rendszeres (életvitelszerű rutinná váló) sportolásból eredő – problémákat megelőző – életmódváltásra helyezem a hangsúlyt. A fent vázoltak tükrében korántsem meglepő, hogy ebben az irányban folytatott kutatásnak dr. Pásztor Zsuzsa 2007-es felmérésén kívül ez idáig nyomára sem akadtam. Bízom benne, hogy írásom ráirányíthatja a figyelmet e jelenségkörre, így elindíthat egy előremutató folyamatot, amely zárt zenész közösségünkön túlmutatva egy tágabb társadalmi spektrumra is pozitív hatással lehet.

A kutatás módszere

Tervem szerint egy nagyhírű budapesti középfokú zeneoktatási intézmény diákjait vizsgálva, első lépésként kérdőív összeállításába kezdtem. Az ívek évfolyamonként kerültek kitöltésre, vizsgálva egyebek között az intézményben naponta eltöltött időt, tanulási és hangszeres gyakorlási szokásokat, sportolással eltöltött alkalmak számát, idejét, jellegét, helyszínét, ennek tükrében figyelve a tanulók életmódjából eredő esetleges mentális és fizikai problémákat. Felmérésem széles körűnek mondható: az ívet a teljes, 89 fő tanulólétszám 76,4%-a, vagyis 69 fő egzakt módon, hiánytalanul kitöltötte. (Létszámok évfolyamokra bontva: 9. osztály: 27-ból 20 fő, 10. osztály: 16/12, 11. osztály: 20/19, 12. osztály: 26/17 fő.) Így reális válaszokat kaphattam kérdéseimre. Ennek alapján kijelenthető, hogy a vizsgált területek-, vagyis az életmódból eredő mentális és fizikai problémák- tekintélyes hányadában mutatható ki kapcsolat a sportolási szokások és az esetlegesen fellépő problémák között.

Kutatási eredmények

A muzsikuspalánták között végzett kutatásaim eredménye a sportolás mennyisége és intenzitása tekintetében nagyságrendileg alulmúlta a mégoly kevés testmozgást végző magyar társadalom átlagát is. 2017-ben a 15 és 29 év közti fiatalok 36%-a sportolt rendszeresen a kötelező testnevelésórákon kívül. (Keller, Dernóczy, Polyák, 2017). Kérdőívem tanúsága alapján az általam megkérdezett 14- 18 éves tanulók 47,05 százalékának válasza az egy, vagy kevesebb testmozgási alkalmat jelölte meg a kötelező testnevelési órákon kívül. (A tanórák aktivitásának és intenzitásának megítélése nem e sorok írójának feladata.) Amennyiben figyelembe vesszük, hogy többségük a sportolás időtartamára alkalmanként fél óránál kevesebbet jelölt be, párosítva a séta, mint sport opcióval, kiviláglik, hogy az említett tanulók gyakorlatilag nem sportolnak, vagyis életükből hiányzik a fizikai és szellemi erőnlét kifejezése vagy fejlesztése (Európai Sport Charta,1997).

27,94 százalékuk heti 1-2 alkalomról nyilatkozott, ám a mozgással eltöltött idő átlaga itt is meglehetős alacsony. A kategória leginkább a teljes inaktív csoport „kozmetikázott” verziójának tekinthető.

A válaszadók 16,17 %-a már aktív, a heti 3-5 alkalommal sportoló csoport tagja, végezetül a vizsgált tanulók mindösszesen 8, 82% sportol minden nap.

Vizsgált szegmensek

Fizikai panaszok

A nyolc vizsgált problémából (alvászavar, mozgásszervi probléma, gerincbántalom, testsúlyprobléma, tartásgondok, látásproblémák, állóképességi zavarok, légzésproblémák) ötben nem látható jelentős eltérés a fizikailag aktív és a nem, vagy alig sportoló tanulók viszonylatában.

- Mozgásszervi problémák

Érdekes módon csupán a napi rendszerességgel sportoló fiatalok jelezték, hogy mozgásszervi problémáik vannak. Ennek oka talán a sportolás során fellépő esetleges gondokban keresendő (pl. sportsérülések, vagy azok hatásai), illetve abban a tényben, miszerint egy rendszeresen sportoló személyt sokkal inkább foglalkoztat maga a kérdés. (Zenei párhuzammal élve: rézfúvós kollégáinkat jóval kevésbé foglalkoztatja a rekedtség kérdése, mint az énekeseket, vagy karvezetőket…)

- Gerincproblémák

Legtöbb ilyen irányú problémáról a heti 1-2 alkalommal sportolók számolnak be (47,76 százalékuk), őket a minden nap sportolók követik (33,33%), a heti egy, vagy annál kevesebbet mozgóknál ez az arány 25%. A legkevesebb panaszról a heti 3-5 alkalmat sportolók számoltak be.

- Tartásproblémák

Bár a ritkán, vagy sosem sportolók 31,25 százalékához képest a minden nap aktívak tartásprobléma arányszáma jelentős csökkenést mutat (16,60%), ugyanakkor ez a szám igen hasonló a heti 1-2-szer sportolók körében (15,78%), sőt jelentős emelkedést mutat a heti 3-5 alkalmat jelölőknél (36,36%).

- Látásproblémák

E téren valószínűsíthetően nincs, vagy alig van hatása az aktivitás mértékének. Az arányszámok egységesen 20% körüli értékben mozognak.

- Légzésproblémák

Erről furcsamód ismét a legtöbbet sportolók írtak legnagyobb arányban: 16,6%, valamint a 3-5 alkalommal mozgók (9,09%). Ennél kedvezőbb képet kapunk az inaktív társaságban (3,12%), majd a heti 1-2alkalommal mozgók között ez a szám 0. Ennek valószínűsíthető okáról a mozgásszervi problémák elemzése során már szóltam.

A vizsgált kategóriák közül egyértelműen háromban mutatható ki szignifikáns különbség az aktív és a nem sportoló tanulók között.

- Alvászavar

Az első két csoporthoz tartozó (nem, vagy alig sportoló) tanulók 42,10%-a, illetve 28,12%-a (összességében tehát 70,22 százalékuk) alvási zavarokkal küzd. (E tény valószínűsíthető hatása a későbbiekben vizsgált figyelemzavar- problémákban is megmutatkozik.) Ez a szám a heti 3-5 alkalommal sportolók körében némileg csökken (27,27%), majd a minden nap aktív fiataloknál megszűnik (0%!).

- Állóképesség zavara

Az eredmények- bár az arányok mások- a zenész munka megfelelő napi gyakorlatához oly nélkülözhetetlen megfelelő fizikai és mentális állóképesség kérdésében, nem véletlenül mutatnak hasonlóságot az előbb említett alvászavarokkal. A heti egyszer, vagy kevesebbszer mozgó tanulók 15,78%- a, a heti 1-2-szer, alkalmanként sportolók 9,74%- a említ problémát. Ezzel szemben a heti 3- 5 alkalommal mozgók között ez a szám 9,09 százalék a mindennapos aktivitást mutatók körében ismételten 0%!

- Testsúlyproblémák

A heti egyszer, illetve kevesebbszer keveset mozgó csoport tagjainál kiugró adatot regisztráltam: 34,37%-nak okoz problémát súlyfölöslege. A valamivel aktívabbak között 10,52%, a heti 3-5 alkalommal sportolók, már csupán 9,09% nyilatkozott erről a zavarról. A minden nap mozgóknál ez újfent 0%! E tények mentén két irányban indulhatunk tovább. Amennyiben valós jelenségről, tehát valódi súlyproblémáról (vagyis egészségügyi kockázatot hordozó elhízásról) beszélünk, a helyzet súlyosságát csak tovább hangsúlyozza a teljes lakosságra vetített egészségügyi jelentések aggasztó statisztikája. (Az azonos korosztályos országos mérésekben a lányok között túlsúlyos (vagyis testtömeg indexe 25,0-29,9 kg/m2-30,0-39,9 kg/m2): 28,4%; elhízott (> 40,0 kg/m2 testtömegindex (Petrányi, 2009): 14, 9%. Fiúk esetében 17,75 %. illetve 13,5% (Rurik és mtsai., 2015)) Ugyanakkor nem mehetünk el szó nélkül a hibás testkép- testtudat zavarainak napjainkban élesen megfigyelhető jelensége mellett. Ez esetben a zenésznek készülők komoly önértékelési zavarai akadályozhatják későbbi munkájuk kiteljesedését.

A fent említett panaszok vizsgálata – a leírtak mellett – még egy beszédes és tanulságos adattal szolgált: a mindennap sportoló fiatalok 50%-a semmilyen panaszról nem tett említést…

A muzsikus lét mentális problémái

Kutatásomban kiemelkedően fontos szerep jutott a mentális zavarok vizsgálatának. A szorongás, izgalom és félelem háromszöge (Gyömbér, Kovács, 2012) ugyanis a sporthoz hasonlóan talán szakmánkban játszik leginkább sajátságos és kiemelkedő szerepet. Ugyanakkor, míg sportpszichológusaink e téren- érthető módon- a pszichés folyamatokban, zavarokban kutatnak, jómagam „megfordítanám” e kérdést. Úgy vélem, nem csupán „fejben dől el” (Lénárt, 2012); vagyis személyes tapasztalásból, illetve eddigi kutatásaimból valószínűsíthető, hogy e problémák pszichés vonatkozásaira igenis komoly hatással bír a fizikális háttér, hovatovább, a fizikai aktivitás háttere, elégséges, vagy elégtelen volta.

A speciálisan szakmai problémákat azok lényegi eltérései miatt két különálló csoportra osztottam. Egyrészről a gyakorlás közben, a megfelelő tanulási mechanizmusok során jelentkező, más részről a koncerteken, illetve vizsgákon fellépő problémákra. Előzetes feltételezésem szerint e panaszok többségének az életkor növekedésével, a nagyobb gyakorlási és hangversenyrutinnal javuló tendenciát kellett volna mutatnia. Ezt azonban méréseim cáfolták. Nem látható szignifikáns különbség az említett panaszok esetében az életkor előrehaladtával, így kénytelen voltam ezt is a mozgásszegény életmód rovására írni.

Tanulási fázisok, illetve gyakorlás közben fellépő problémák

A gyakorlási fázis vizsgált öt tételéből (gyakorlás közbeni fáradékonyság, figyelemzavar, memóriazavar, tanulási nehézség, fizikai fájdalom) kettőben találtam komoly eltéréseket, egyértelmű pozitív tendenciát (tízszeres, valamit közel kétszeres mértékben) a rendszeresen sportoló fiatalok között. Ezek a fáradékonyság és a figyelemzavar.

Az alig sportolók jelentős része számol be az 1-5-ig terjedő skálára vetítve enyhébb, vagy erőteljesebb fáradékonyságról, amely gátolja tanulásukat, munkájukat, míg ugyanezen adatok a rendszeres sportolók között fordított értékeket mutatnak. Míg a ritkán, vagy sosem sportoló tanulók 3,12 százaléka nyilatkozott, hogy a fáradékonyság sosem okoz problémát, ez a szám a minden nap sportolók között 34%.

A figyelemzavar esetében még kiugróbb mérési eredmények születtek. Ezen a ponton a mindennap sportoló tanulók 33 %- a semmilyen panaszról nem számol be (ellentétben a másik három csoport arányaival: 9, 15, illetve 18 százalék).

Fellépések, vizsgák során fellépő problémák

A hangversenyeken, vizsgákon előforduló jelentősebb figyelemzavar hasonló mért értékeket mutat: bár a megkérdezett fiatalok közül a nem, vagy keveset sportolók harmincöt százaléka nyilatkozta, hogy soha nem okoz problémát, ám a mindennap sportolóknál ez a szám 66%.

Mérhető elmozdulást (bár nem ennyire sarkos eltérésekkel) tapasztalhattunk a muzsikusoknál oly sok kérdést fölvető indokolatlanul nagy lámpaláz kérdésében is. Bár valószínűsíthetően mentális alkati adottságok okán az összes megkérdezett tanuló megközelítőleg 30 százaléka jelölte, hogy soha nem okoz problémát a lámpaláz (31,25-33,6% közti mérési eredmény), ám a nem sportolók közül 3,12 százalék jelölte, hogy gyakran okoz gondot lámpaláza. Ez a szám a minden nap sportolók körében 0.

Összefoglalás

A mért eltérések az esetek jelentős részében jóval túlmutatnak a véletlenszerű elmozdulásokon, így a jelentős mértékű és arányú mintavételt figyelembe véve okkal következtethetünk a problémák erősödése és a sportolási szokások között fennálló fordított arányosságra. A megfelelő mennyiségű és minőségű testmozgás jellegénél fogva sikerélményt adó mivolta elősegítheti a könnyebb tanulást, járulékos plusz motivációforrásként előmozdíthatja növendékeink fejlődését. Ennek hiányában jogosan vetődhet fel a kérdés: a rövidtávon problémát generáló panaszok milyen gondokat okozhatnak az életkor és terhelés növekedésével…?

Irodalomjegyzék:

- Gyömbér Noémi- Kovács Krisztina-Imre Tóvári Zsuzsanna-dr. Lénárt Ágota-Hevesi Krisztina-Menczel Zsuzsanna: Fejben dől el. Sportpszichológia mindenkinek (Noran Libro Budapest 2012.)

- Keller Veronika-Polyák Adrienn: Fiatalok sportolási szokásai generációs megközelítésben (Publikáció a Széchenyi István Egyetem által az EFOP 3.6.1-16-2016-00017 „Nemzetközisítés, oktatói, kutatói és hallgatói utánpótlás megteremtése, a tudás és technológiai transzfer fejlesztése, mint az intelligens szakosodás eszközei a Széchenyi István Egyetemen” című uniós projekt keretében 2017.)

- Keszei- Sándor: „Mindennapos testnevelés és testmozgás”- Magyarországi Szülők Országos Egyesülete (MSZOE) 2017. (www.mszoe.hu)

- Kodály Zoltán: A zeneművészeknek is szükségük van rendszeres sportolásra (Parlando 1960/3. szám) (Eredeti cikk: Sport és Tudomány című folyóirat 1959. december havi számából) (Kodály Zoltán: A zeneművészeknek is szükségük van rendszeres sportolásra)

- Dr. Nádori László, dr. Gáspár Mihály, dr. Rétsági Erzsébet, dr. Ekler Judit, Szegnerné dr. Dancs Henriette, dr. Woth Péter, dr. Gáldi Gábor: Sportelméleti ismeretek (Pécsi Tudományegyetem, Szegedi Tudományegyetem, Nyugat-Magyarországi Egyetem, Eszterházy Károly Főiskola, Dialóg Campus Kiadó-Nordex Kft.2011.) (Sportelméleti ismeretek | Digitális Tankönyvtár)

- Pálfi Zsuzsanna Mária (Konzulens: dr. Pásztor Zsuzsa): Kovács-módszer helye, szerepe, jelentősége, hatása a kórusiskola, az osztály, és az egyén nevelési, oktatási folyamatában (Szakdolgozat - Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Kar Budapest 2017.) (Parlando: 2017/5.: A Kovács-módszer helye, szerepe, jelentősége, hatása a kórusiskola ...)

- Dr. Pásztor Zsuzsa: Felmérés a zenei foglalkozási ártalmakról (2007.) (http://www.parlando.hu/Pasztor-Artalmak.pdf)

- Petrányi Gyula: Belgyógyászati diagnosztika (Medicina Könyvkiadó Zrt. 2009.)

- Dr. Rurik Imre, dr. Ungvári Tímea, dr. Szidor Judit, dr. Torzsa Péter, dr. Móczár Csaba, dr. Jancsó Zoltán dr. Sándor János: Elhízó Magyarország - A túlsúly és az elhízás trendje és prevalenciája Magyarországon, 2015. (Orvosi Hetilap 157. évfolyam 31. szám, 2016.) (DOI )

*Zenész, zenetanár, költő

.