Avar Judit magán énektanár, 2011-ben már megjelent egy cikke a Parlando folyóiratban Az énektanulásról címmel. Csupán a cikket olvasva is nyilvánvalóvá válhat bárkinek, hogy az énektanítás számára nem csupán hivatás, hanem igazi szenvedély, művészi kifejezési forma is egyben. Képes meglelni mindenben és mindenhol a zenét, és pontosan tudja, mennyire része mindennapjainknak, mennyire meghatározó a kultúránkban. Személyesen is találkoztam vele néhányszor: egyik alkalommal a villamos után futottunk. Kifulladva ziháltam, ő pedig egyből a helyes légzést kezdte tanítgatni nekem.

A zene mellett másik nagy szenvedélye az irodalom. Nyugdíjba vonulása idején döntött úgy, hogy rendezi és közrebocsátja a felgyűlt írásait. Főként szabadverseket ír, két verseskötete jelent már meg nyomtatásban: Füred fénye, Női károgások, a harmadik pedig már előkészületben van (J’ércességek). Első regénye, A csizmaszári bolha több szempontból is különlegesnek számít.

A dokumentumregény egy Magyarországra költöző mongol asszony, Cicke történetét beszéli el. Keveset tudunk a hazánkban élő mongolokról, valószínűleg nem is ismerjük valódi származásukat. A kötet egy új és izgalmas világot tárt fel számomra is. Eddig sosem gondolkoztam el azon, hogy a metróra vagy villamosra felszálló asszony vagy idős bácsi vajon honnan jött, mikor költözött az országba? Milyen izgalmas, szomorú vagy kétségbeesett múlt űzte őket ilyen messzire Mongóliától? Vajon ismerik-e Cickét, tudnak-e arról, hogy regény született az életéről?

Kifejezetten mongol életrajzokat feldolgozó művekkel ritkán találkozhatunk Magyarországon, ennek a kötetnek születése is különleges: nehéz, fárasztó és hosszú út áll az író és az elbeszélő mögött.

Cicke akupunktúrával foglalkozott hazánkban. Sok gyógyulás köthető hozzá, kizárólag ajánlás útján tett szert újabb és újabb betegekre. Így jutott el hozzá Avar Judit is, énekléstől gyulladt torkát kezeltette nála. Cicke elmesélte neki, hogy szeretné, ha valaki leírná viszontagságokkal teli életét, Avar Judit pedig vállalkozott a feladatra. Diktafonnal rögzítette hosszú beszélgetéseiket, majd igyekezve egységes ívet adni a csapongó történetszálaknak, legépelte és regénybe rendezte őket. Nehezítő körülmény volt, hogy Cicke alig-alig beszélte a magyar nyelvet. A kézirat tíz évet várt az asztalfiókban, mire a szerző újra elővette, átdolgozta és kiadót keresett neki.

A könyv négy részre tagolódik: az első rész Cicke gyermekkorát meséli el. Felnőttkora kezdete, a második rész egy tragédiával indul. Ez zárja le gondtalan ifjúságának korát, új fejezet nyílik életében, mely ismét fontos, új fordulattal zárul: nyelvtudás és anyagi háttér nélkül Magyarországra költözik. A negyedik rész egyfajta összefoglaló, leginkább Cicke saját életéből levont tanulságait tartalmazza.

Személyes kedvencem az első rész, Cicke olykor mesébe illő, olykor szomorú és csalódásokkal teli gyermekkora. Elbeszélésein, rövid történetein keresztül a mongolok hétköznapjaiba is bepillantást nyerünk, és számomra ez a legizgalmasabb: egy teljesen más, különleges világ. Itt mindenkinek megvan a külön feladata: a férfiaknak, a nőknek és a gyerekeknek is. Megtudhatjuk, mivel ütik el a mongol gyerekek az időt, mikor más játékuk sincs, csak egy kis zacskónyi a birkák bokacsontjából, hogyan mérik óra nélkül az időt, hogyan osztják be mindennapjaikat, milyen rituálékat végeznek, milyen népi gyógymódokat alkalmaznak a pusztaságban, ahol a szomszédok is kilométerekre élnek egymástól a nagy területet bejáró legelő állatok szükségletei miatt.

A második részben odalesz a gyermekkor varázsa. Cickének rengeteg alkalommal helyt kell állnia, ezért a regény kevesebbet is foglalkozik a mongol kultúra és környezet bemutatásával és többet Cicke saját, nehézségekkel teli életével. Férjhez megy és gyerekei születnek, azonban a megoldandó gondok és problémák is sokasodnak: most már a házasság, a gyermeknevelés és a tanulás, majd a munkahellyel kapcsolatos bonyodalmak is szerepet kapnak az életében. A történetei azonban nem érnek véget, újabb és újabb különleges emberrel ismerkedik meg, újabb és újabb élettörténetet beszél el, és mindnek megvan a maga tanulsága és mondanivalója. Figyelmeztet ezeken az elbeszéléseken keresztül: mennyire könnyen tönkremegy egy élet sorozatos rossz döntések, vagy akár egy pillanat leforgása alatt. A mongol kommunizmus idejében elég egy felelőtlen döntés, némi gyermeteg szórakozás ahhoz, hogy egy életre sorsok menjenek tönkre. Cicke elbeszélésein keresztül az egész mongol társadalom tragédiája ölt formát. Nem csupán a végeredményt, az oda vezető okokat is láthatjuk, és a tanulságait magunk is levonhatjuk.

A harmadik részben Cicke végül elhagyja szülőhazáját és Magyarországra költözik. Új akadályokba ütközik, ahogy először a nyelvvel, majd a magyar bürokráciával kell megküzdenie. Orvosi diplomáját nem fogadják el, többször is költözésre kényszerül, míg végül akupunktúrával kezd foglalkozni.

Története a negyedik, összefoglaló rész fejezeteivel sem zárul le: az utószó a családja és saját jelenlegi életéről számol be.

A kötet tartalmaz egy névmutatót a mongol nevek és helyszínek jelentéseivel és kiejtésükkel, és egy rendkívül alapos történelmi összefoglalót Dr. Obrusánszky Borbála történész tollából. Ez utóbbi Cicke elbeszéléseivel összeillesztve segít pontosabb képet adni a mongol történelem főbb eseményeiről.

A csizmaszári bolha nem csupán egy lebilincselő élettörténetet tár elénk: bepillantást nyújt a mongolok mindennapjaiba, és megismerkedhetünk az emberiség történelmének egy olyan szeletével, amivel nem találkozunk az iskolai történelemkönyvekben.

Buzási Viktória