BÚCSÚ SZŐNYI ZOLTÁNTÓL

(1942-2019)

Szőnyi Zoltán barátai között

Mélyen megrendülve állunk szeretett tanárunk, SZŐNYI ZOLTÁN zongoraművész, karmester sírja mellett. Még nem ocsúdtunk fel, még nem értjük – érezzük igazán a minket ért veszteséget.

Jelenléte biztonságot adott nekünk, a Tőle kapott tudás meghatározó volt mesterségünk gyakorlásában. Nehéz elfogadnunk, hogy zeneileg és a szakmai erkölcs tekintetében is nélkülöznünk kell segítségét, jóváhagyását vagy ítéletét.

Szőnyi Zoltán 1942. július 18-dikán született, nagynevű zenész - családban. Erkel Ferenc méltó utóda, tehetségének örököse volt, ezt a tehetséget édesanyja, Trózner Erkel Sarolta bontakoztatta ki. A kolozsvári Zeneakadémián folytatott tanulmányok után hazajött Marosvásárhelyre, hogy nagyanyja és édesanyja példáját követve, tanári munkájával gyarapítsa a Művészeti Középiskola országos elismertségét, jó hírnevét. Ez volt a cél, amelynek egész életét szentelte.

Karrierje kezdetén, mint fiatal előadóművész, több ízben fellépett a marosvásárhelyi Filharmóniával. Emlékezetes marad Mozart és Beethoven versenyműveinek kifejező tolmácsolása. - A sors kegye, hogy odaadó társa az életben, Márta társa volt a zenélésben is. - A kamarazenélés egymásra hangoltságában, gyakran a dalkíséret nehéz műfajában teremtette meg az ihletett zenélés költői élményét. Később a tanítás és a vezénylés kötötte le energiáit.

Rajongással övezett, magával ragadó zongoratanár volt. Tanítványai mindig arattak a művészeti iskolák országos versenyein, és átélhették a Filharmónia zenekarával való fellépés megtiszteltetését.

Több évtizeden át vezette a Művészeti Líceum zenekarát, hangversenyeiket a szakma elismerése és a közönség - gyakran a leckekoncertek kisiskolásainak - tetszése nyugtázta. Külföldön is többször felléptek, de a nemzetközi sikernél is fontosabbak voltak a zenekari órák mindennapjai, amikor csiszolta növendékei hangszertudását, finomította hallásukat, mélyítette zeneértésüket.

Így születhettek olyan kivételes értékű produkciók, mint Pergolesi Stabat Matere, vagy Schubert Befejezetlen szimfóniája, hogy csak kettőt ragadjunk ki abból a széles szimfonikus repertoárból, ami a diákzenekar tagjait valódi muzsikusokká avatta. Ugyanakkor ez az elhivatott munka készítette elő a Filharmónia zenekarával való - kölcsönös tiszteleten alapuló - együttműködést, sok figyelemreméltó hangversennyel ajándékozva meg a Kultúrpalota hallgatóságát.

Végül a karmesteri pálya csúcsa, a Himnusz vezénylése a gyulai, az 1994-es Zeneakadémiai emlékünnepségeken: a gyermekkor nagy álmának valóra válása, a beteljesülés.

Mi valamennyien, akár az Amerikai Egyesült Államokban, Kanadában, Hollandiában, Németországban tevékenykedő, akár a hazai zeneiskolákban oktató volt tanítványai, Szőnyi Zoltán tudásából, egyéniségének sugárzásából nyertünk elhivatottságot, sosem halványuló példaképet. Fájdalmas, hogy erről már csak múlt időben beszélhetünk.

Megőrizzük zongoraóráinak a mindennapiság, a közhelyek fölé emelkedő tartalmait, finom mosollyal kísért kutató tekintetét, amivel kereste zenei elképzeléseinek – a megnevezhetetlennek - szavakba formálhatóságát, bízó és bíztató tekintetét, amiből erőt merítettünk és túlléptünk lehetőségeink határain.

Köszönjük, hogy többek lehettünk Általa!

Tisztelt, szeretett Tanárom! Egyike vagyok legelső tanítványaidnak. Személyes gyászomat nehéz szavakba öntenem. Talán, ha eljátszhatnám Beethoven D-dúr szonátájának Largóját, amivel érettségire készítettél...

Melletted ülök a zongoránál, tizennyolc éves kislányként. Megrendülök a lelkedből átáramló zenétől. Ujjaim vigasztalóan simogatják, kétségbeesetten szaggatják a zongora billentyűit.

Isten Veled Zolitátá! Nyugodj békében!

Volt tanítványai nevében:

Kovács Zsuzsa zongoratanár

Két kép Szőnyi Zoltán temetéséről (Marosvásárhely, 2019. július 26.)