Életút a folklór szavaival

Galambos Tibor a néptánc-mozgalom emlékezeti koreográfiájáról

Se könnyebb, se nehezebb publicistai feladat nincs, mint egy összefoglaló, hátratekintő, én-vallomásos kézikönyvet ismertetni, mely a szerzői személyiség szinte minden jegyét hordozza (kivagyiságtól az indokolatlan szerénységig, sikertől a dokumentációkig, fotóktól a vallomásokig, újságcikkektől a plakátokig nagyjából az összes elérhetőt), „…Történetek, közel 300 dokumentáció és fotó publikálása egy kornak és eseményeknek cselekvő tanújaként…” előhanggal. Ilyen és ekkora vállalás tornyosul Galambos Tibor vállára, midőn Magam járom… Élet- és korrajzom címen összefogja, áttekinti, megeleveníti táncos életművét. A Magyar Táncművészeti Egyetem kiadványa (A magyar táncművészet nagyjai sorozat 8. kötete, sorozatszerkesztő Bolvári-Takács Gábor. MTE, Budapest, 2019., 304 oldal), mely kiállításában is méltó a Névhez, a személyiséghez, a kiadóhoz, voltaképpen a kéziratos jelzetektől a világi plakátokig, a legnevesebb magyar fotográfusok képeiig (Korniss Péter, Reismann Mariann, Farkas Tamás, Eifert János, Mezey Béla és számos más társuk több vagy kevesebb anyagáig) lényegében mindent tartalmaz, ami egy ambiciózus élet „a mérlegelés igénye”, a világban volt dolgunk és teremtett értékeink „összegzett továbbadásához” szükséges és elegendő, „hivatásbeli és erkölcsi kötelességet” tükröző summázat lehet. A szerzői vallomás röviden úgy foglalja kulcsmondatba e kínálatot: „Saját erőből, buktatókon hogyan tud valaki átvergődni: a tehetséggel és életenergiákkal rendelkezőket még inkább megviselik, de hivatásukat fel nem adják”…

Mármost, a fentiek tükrében, mint afféle „balettos próbateremben”, ahol folytonosan az Én, a mozdulat, a kifejezés, a Többiek, a ritmus, a gesztus-kifejezte Énség honol (visszfényekkel és képzetekkel, a test formanyelvével és a lendület tájszótárával, a végenincs kitartás elszántságával és a siker derűjével), e kötet nemcsak az „önmaga” körül forgást igazolja, illusztrálja és bizonyítja, hanem épp azt az egyetemes formanyelvet, amilyen a zene is, a test és a gesztusok muzsikája, a hatás és a mutatós eredményesség összhangja, a közlés szentsége által. Nem szakrális zene ez, de oly „áldozat” a tündöklés élfényében, ami nem jut minden zenekari árokban ülőnek, sőt színpadi ünnepeltnek sem. Galambos (szerkesztő-társai, Jálics Kinga interjú-portré-készítő, Horváth Krisztina, Török Jolán, Máriáss Mihály, Farkas Petra és többen mások segítségével) végül is ha önképet, a küzdelmes életút fordulatait gyűjti egybe végtelen aprólékossággal, s ha a címlapon egymaga szerepel is magabiztos tánclépéssel, egyhamar felmérhetően sosem is volt igazán egyedül. Már a kötet előzékén körbe-karéjba fogva látható röppenő leányok és toppanó ifjak gyűrűjében, s fotók meg programképek százain szerepel vietnámi, szöuli, mallorcai, koreai, cirkuszi, legénybúcsúztató, kamaratáncos, gyöngyösbokrétás, Honvédos, Vasas, Vadrózsás, Táncfórumos, Interbalettes, Budapest Táncegyütteses és további több tucatnyi közös attrakció fókuszpontjában is. Korántsem áll a kötetcím (Magam járom), hisz nemcsak járta, de késztette is, mintegy hetven-nyolcvan koreográfiáját föl is sorolja, szó kerül a maga készítette táncfilmekről is, s a kötet hátsó borítóképe Ady Endre – Kodály Zoltán – Galambos Tibor Fölszállott a páva szituációjából kiragadott búcsúképpel szárnyal tovább az újabb nemzedékek felé…

Galambos Tibor (erkel-folklor.gportal.hu)

Fölösleges persze a látszólag értetlen „kritika”, hiszen a „magam járom” nem az elhagyatott lélek panasza, hanem tánctechnikai-tánctudományi fogalom: a „magam járom megnevezés néptánc-szó, mellyel az egyéni, szólisztikus megjelenést, megmutatkozást kívánták jelölni, hangsúlyozni, s talán ez a ’magam útját járom’ jellemző rám is” – írja a bevezető oldalakon. E vándorút egyes állomásai a kötet hat tematikus fejezetében vezetik az olvasót a családi gyermek- és diákkor, az úti élmények, a koreográfia útja, a táncos közélet vitele, az elődök-kortársak-mesterek partner-képtára és a Fészek Művészklub vitelének negyven éves etapjait követve, amit egy második részként megnevezhető „Függelék” követ, ebben pedig szakdolgozattól, zeneelméleti, összművészeti, közéleti párbeszédben megtestesülő munkásság ismertetése tölti ki a tudásteret. Az „öntevékeny néptáncmozgalom” fogalmi köre és alkalmazási megoldásai épp annyira áthatják Galambos életútját, mint a testvérmúzsák iránti alázat, elköteleződés, a rokonság vállalása, az attrakció közösségének teljessége. Érdemes észrevenni, hogy a hátsó előzék portréfotói között az utóbbi ötven év legnevesebb előadóművészei, elméleti szakemberei, zenészei, jeles személyiségei, színészei, politikusai, kultúrateremtő ikonjai és tekintélyei szerepelnek mintegy 130 felvételen – a „magam” útja tehát nemcsak nem magányos, hanem mindig is közös volt, kollektív, közösségi, együttes és kölcsönös.

A kötet anyagának végül is mintegy szerzői összefoglalása így hangzik a hátoldali szöveg révén: „Egy nemzet hagyományainak, a gyökerek természetének és sajátosságainak ismeretei nélkülözhetetlenek a progresszív életvitelhez. Így a felismerni vélt, választott alkotói utam megtételéhez is a nemzeti múltunkat, megélt történelmünket, népünk mentalitását népművészetünk is igen gazdagon őrizte meg a ma élő alkotók számára. Mindezek tudatában tevékenységemben az általam megélt korról kívántam (és szeretnék a jövőben is) a néptánc anyanyelvén fogalmazott mondanivalót közvetíteni a szélesebb értelemben vett kortársaimnak, és jelet hagyni érzéseinkről a jövő számára”.

Kívánjuk, s látva látszik is, ez sikerülni fog Galambos Tibornak.

A.Gergely András

Függelék:

https://www.libri.hu/konyv/Magam-jarom-elet-es-korrajzom.html

Galambos Tibor születésnapi üzenete (Fidelio, 2011, 09.16.)

https://fidelio.hu/tanc/galamusorral-koszontik-galambos-tibort-80-szuletesnapjan-75124.html