“A mai tanároknak természetes, hogy van iskola, fűtés, hangszer”

Ember Csaba utánpótlásról, stafétáról és hét évtizedről

Ember Csaba

(rozsavolgyi-bgyarmat.sulinet.hu)

Balassagyarmaton koncerten köszöntötték, Budapesten, a Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetségének elnökségi ülésén ugyancsak megemlékeztek az évfordulóról, emellett gratuláltak kóruspróbáján az énekesei és persze a kollégái is. Mert bármilyen hihetetlennek is tűnik, de Ember Csaba 2019. október elején a hetvenedik születésnapját ünnepelhette. Természetesen most is ugyanolyan aktivitással foglalkozik az MZMSz ügyeivel, mint az elmúlt három évtizedben, de már azt tervezi, hogy 2020 tavaszán, amikor lejár a mandátuma, átadja a stafétabotot. Ember Csabával eddigi elnöki munkájáról, a szövetség élén elért eredményekről beszélgettünk, s arról is, milyen változások várhatóak, mire kell felkészülni, és hogyan kívánja segíteni az MZMSz-t a következő időszakban.

- Tavaly ősszel annak apropóján beszélgettünk, hogy nyugdíjas lett… De azt látom, most is ugyanolyan aktivitással és lelkesedéssel dolgozik, mint az előző években. Ma is naponta bejár az Ön által korábban irányított iskolába?

- Igen, szinte mindennap. S köszönet azért, hogy elnézik nekem, hogy még mindig akadnak holmijaim, nemcsak a szobában, hanem a folyosókon is. Már elkezdtem a rendrakást, több mint négy évtizedet azonban nem könnyű feldolgozni… De igyekszem mindennek helyet találni, s közben foglalkozom a dalegylettel, az alapítványokkal, s változatlanul igyekszem részt venni az országos zeneéletben is. Viszont 2020 májusában lejár az MZMSz élén az ötéves elnöki ciklusom, s úgy döntöttem, akkor szeretnék elköszönni. Vannak ugyanis olyan kiváló, fiatal kollégák, akikből nagyszerű elnök lehet.

- Már megosztotta az elnökséggel is ezt az elképzelését?

- A legutóbbi elnökségi ülésen is elmondtam, gondolkozzanak ezen, szívesen látok minden jelentkezőt. Néhány jelenlegi kollégám is kiválóan el tudja látni ezt a feladatot. Lényeges, hogy az elnök egyben gyakorló iskolavezető is legyen. Bár ez nem előírás, úgy vélem, fontos, hogy maga tapasztalja meg a mindennapi problémákat, amelyekről én most már csak akkor értesülök, ha elmondják nekem. Hosszú korszak zárul le, hiszen alapításától részt veszek a szervezet munkájában, sokáig töltöttem be az alelnöki posztot is. Jövő tavasszal pedig már a Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetsége a harmincadik jubileumát ünnepelheti, az évforduló előtt, az alapító Nemes László örökös elnökkel március 21-én tisztelgünk.

- S gondolom, azért ez a búcsú csak a vezetői posztnak szól…

- Ma is meghívjuk a régi tagjainkat, hiszen sokszor tud az segítséget nyújtani, ha valaki olyan dolgokra emlékszik, amit a mai fiatalok nem is ismernek. Mostanra már nekem is lehetnek olyan élményeim, tapasztalataim, amit érdemes átadni. Ha leköszönök, utána sosem fogom tolakodásnak venni, ha a segítségemet, a tanácsomat kérik.

- Teendőből pedig addig is akad jócskán. Folytatják az Értéktárat?

- Nagyon jó visszhangja volt, sokan örömmel csatlakoznának, egyelőre várjuk, hogy ismét kapjunk hozzá állami támogatást. Kiváló zenepedagógusokról készültek videók, az úgynevezett „jó” gyakorlatokból két teljes kötetet töltöttünk meg, s a honlapunkon hozzáférhető a kötet, amelyben száz iskola szerepel. Az állami zeneiskolák 1952-től sorban születtek, így temérdek intézmény rendelkezik szép hagyományokkal, valódi nemzeti értékekkel, egy összetartozó hálózat.

- Milyen megoldandó feladatok várnak még a művészeti iskolákra a következő időszakban?

- A legnagyobb kérdés, amire egy-két hónapon belül választ kapunk, az az, hogy mit tartalmaz, milyen súlypontokkal bír az újragondolt ágazati stratégia. Most dolgozzák ugyanis át a nemzeti köznevelési stratégiát, s ebben az értelemben valóban végig kell gondolni újból a köznevelés egészét. Fontos, hogy megfelelő színvonalú helyre kerüljön az alapfokú művészetoktatás. Azt gondolom, hogy a mindennapos éneklés, a koncertek szabadtérre vitele, a Kodály program azt erősíti, hogy a művészeti nevelést is fejleszteni kell. Ha azonban a zeneiskolai nevelést nem erősítjük meg, akkor nem lesz, aki koncertet adjon, s ugyanígy szükség van arra, hogy értő közönséget is neveljünk. Azt pedig már régóta tudjuk, hogy a zenei nevelés mennyire hatékonyan segít minden mást is… Bízom benne, hogy a sokféle, biztató törekvés afelé vezet, hogy az alapfokú művészeti oktatást is fejleszteni fogják. Most vagyunk például a harmadik lépcsőjénél a hangszer-biztosítási tervnek, s évi közel hárommilliárd forintnyi összeg áll az iskolák rendelkezésére. Mostanra kiderült, mennyire szükség volt erre a támogatásra, hiszen rettentően elavult, elhasznált hangszereken muzsikáltak mindenütt. Csoda, hogy a zenei nevelés mégis ilyen szinten tudott maradni… Nagy kérdés, hogy mit hoz a stratégia, s maga az egész állami intézményfenntartó rendszer hogyan változik. Bízom benne, hogy stabilizálja, megtartja a jelenlegi helyzetét. Komoly változásokat várunk, hiszen a köznevelési törvényben- a kötelezettségeken felül - megjelent a kiemelkedő intézményvezetők, kiemelkedő pedagógusok elismerésének lehetősége. Várjuk ehhez a novemberben megjelenő végrehajtási kormányrendeletet. Amelyből az is kiderül, hogy ez ugyanolyan értékű munka, mint az osztályfőnöki. Ahogy azt is várjuk - erről már szóltak hírek - hogy megjelenjen egy olyan szabályozás, amely minden pedagógusra vonatkozik, s ami nem a közalkalmazotti törvény és nem a munka törvénykönyve, hanem teljesen erre a csoportra szabott szabályozás. S mivel a pedagógus életpálya értékelése továbbfejlődik, növekednek a követelmények, jogos elvárás az ehhez megfelelő bérezés is…

- Mennyire elégedettek egyébként a hangszercsere-programmal az iskolák?

- Alapvetően nagyon jónak tartják, annak ellenére is, hogy nem mindenki kapta meg, amit akart, s előfordult az is, hogy egy iskola más szeretett volna, mint amivel bővült az instrumentumparkja. Megesett, hogy becsúsztak hibák, összeségében azonban értékes hangszerekkel, kiváló pianínókkal gazdagodtak az iskolák. Kocsis Zoltán végső álma ezzel beteljesedni látszik. Ráadásul a második évben már arra is volt keret, hogy a tanárok szintén kapjanak mesterhangszereket, amelyeken egyrészt taníthatnak, másrészt részesei lehetnek a helyi minőségi hangversenyéletnek.

- S mi minden várható még a zenepedagógia területén?

- Nagyon sok mindent át kell tekinteni. Az alapfokú művészetoktatás versenyrendszerének a szabályrendszere elavult, teljesen át kellene alakítani. Több lehetőséget kellene adni ahhoz, hogy nagyobb tömegek vegyenek részt benne. Fontos lenne a fesztiváljelleget erősíteni, hogy a hatszáz iskola több ezer növendéke megjelenhessen ezeken a megmérettetéseken. Ne legyen esetleges, hogy egy iskola milyen művészeti versenyeket szervez. Jelenleg több mint hétszáz ilyen seregszemle van, közben pedig szinte csak az nevez, aki biztos benne, hogy sikeresen szerepel. Van hétezer hegedűsünk, s jelentkezik ötven-száz… Lényeges volna, hogy a gyerekek bemutassák a tudásukat, hogy a tanárok is lássák, hol tartanak. Fontos, hogy a fiatalok tapasztalatokat szerezzenek, később ugyanis zenekarokban játszanak majd…

- Sok többletteherrel jár egy versenyre való jelentkezés mind a tanárnak, mind a diáknak.

- Erről keveset beszélünk, de a művészeti iskolában nagy hagyománya van annak, hogy hétvégén a tanár különböző programokra viszi a növendékeket, vigyáz rájuk, és nem kap érte semmilyen ellenszolgáltatást. A jogszabály szerint persze járna, csak nem jut rá pénz… A magyar zenei nevelés egyik titka, hogy nem heti két órában foglalkozik a gyerekkel, hanem napi másfél órában. Vagy ahogy arról is ritkán beszélünk, hogy a Kréta rendszert különösen nehéz a művészetoktatás nyelvére lefordítani. Nem is sikerült teljesen. Nagyon jó, hogy kidolgoztak egy teljes nyilvántartási rendszert, de ez a mi struktúránkhoz nem illeszkedik, s ez sok zavart okozott. De azt is említhetem, hogy a pedagógiai asszisztens gyakornokoknak nincsen órakedvezményük, mindegy, milyen szakosak. Így kérdés, hogy a 26 órájuk mellett hogyan szereznek tapasztalatokat, mikor készülnek az órákra, hogyan tárgyalnak a mentorukkal?! Arról nem is beszélve, hogy zeneakadémiai végzettséggel, nettó 135 ezer forintos fizetésért dolgozhatnak másfél-két évig, amíg meglesz a gyakorlatuk… Ebből a pénzből elég nehéz elindítani egy életet. Sokan inkább ennek a fizetésnek a többszöröséért elmennek egy zenekarba dolgozni. Ha valaki hat-hétéves korától tanul, megszerzi a diplomát, nem akar egy zeneiskolában ennyiért tanítani. Ha ez a helyzet nem oldódik meg, akkor néhány éven belül nem lesz utánpótlás…

- Korábban a zenekarok panaszkodtak arról, hogy sokan éppen azért választják inkább a pedagógusi munkát, mert jobbak a fizetések, mint egy együttesben.

- Ez zenekaronként változik, nyilván nem vonatkozik a kiemelt státuszú együttesekre. Eleinte a pedagógusbér valóban több volt, mint a zenekari, most kiegyenlítődni látszik, s mind a kettő kevés.

- Ha visszatekint az MZMSz -ben töltött, eddigi időre, mit tart a legnagyobb eredménynek?

- Az, hogy állami fenntartású lett és maradt a zeneoktatás, s a zene mellé a többi művészeti ág is csatlakozott. Kétszer rendezhettünk meg az Európai Ifjúsági Zenei Fesztivált, ezt nagyon kevés ország mondhatja el magáról. A pedagógus-béremelésből mindenki részesült, épültek új művészeti iskolák. Korábban Budapesten is sokszor a WC-k előterében tartották az órákat… Mostanra már kiváló zeneiskolák születtek szerte az országban. A zenét tanuló gyerekek száma sok-sok éve nem változik. A művészeti nevelési kongresszusaink mindig előremutatóak. A mai tanároknak már természetes, hogy van iskola, van fűtés, világítás, bér, hangszer, miközben mi, akik több évtizede dolgozunk a területen, tudjuk, hogy mindez mekkora eredmény. Ami jelenleg még gondot jelent, az a továbbképzés, de bízom benne, hogy arra is lesz megoldás. Ahogy jó volna, ha egész napos lenne az oktatás, és nem csak délután foglalkozhatnánk a gyerekekkel. Ha visszaidézem az elmúlt évtizedeket, az motoszkál csak a fejemben, hogy milyen szép lenne önálló törvény alapján működni… Bár hozzá kell tegyem, a köznevelésen belül biztonságban vagyunk. Nagyon jó a kapcsolatunk az európai zeneiskolák szövetséggel, komoly tekintéllyel rendelkezünk. Jó magyar muzsikusként járni Európát. Vannak hangszereink, egyénileg tudunk foglalkozni a gyerekekkel, és ezt érdemes is őrizni. Számomra az a siker, hogy mindez működik. Hogy nem is kérdés, hogy erre az iskolatípusra szükség van. Nem számoltam össze, hogy a növendékeim közül hányan mentek a Zeneakadémiára, hányan lettek zenetanárok, de annak nagyon örülök, hogy a balassagyarmati iskolában egykori növendékem, Csábi István követett az igazgatói székben. Bízom abban, hogy az elnöki poszton is lesz utódom…

Réfi Zsuzsanna