100 éve születettEK
SZESZLER TIBOR OBOAMŰVÉSZ-TANÁR
SZESZLERNÉ GÖNDÖR MÁRTA HEGEDŰMŰVÉSZ
I.
SZESZLER TIBOR
(1919-1992)
Annie
Fischer plays Beethoven: Klavierkonzert
c- moll ... (35:46)
1.
Életéről,
munkásságáról
Különleges
művész volt, aki először az angyalföldi szájharmonika, majd mandolin
zenekarban muzsikált. Miután oboista hiány volt, erre a hangszerre beszélték
rá, erre a szakra vették fel. 1942-től
Székesfővárosi Zenekarban játszott, 1952-től hosszú és
kalandos zenei pályája a Magyar Állami
Hangversenyzenekar oboa szólistájaként teljesedett ki. Míg kezdetben
kölcsön hangszeren kísérte a legnagyobbakat, Menuhin nemcsak felállította
szólójáért, hanem ezt követően egy saját hangszerrel ajándékozta meg,
amely élete végéig kísérte. Csak néhány kiemelés, akikkel játszott: Otto Klemperer, Carlo Zecchi, Ernest Ansermet, David
Ojsztrah, Fischer Annie, Zubin Mehta, Roberto
Benzi, Pablo Casals, Leopold Stokowski, Lorin Maazel,
Leonid Kogan, Leonard Bernstein, Kobayashi
Ken-Ichiro, Kocsis Zoltán, Ránki
Dezső, ... ...végül
Kurtág György, aki halálakor „Szeszler Tibor
emlékezete” című művével búcsúzott tőle.
1947-től 1987-ig a Bartók Béla Zeneművészeti
Szakközépiskola és a Liszt Ferenc
Zeneművészeti Főiskola Zenetanárképző Intézete Budapesti Tagozatának
tanára. A ma is aktív fafúvós nemzedék emlékében él, mint oboatanár, s
nagyszerű kamarazene-tanár.
Szeszler Tibor hozta létre az első magyar Oboaiskolát,
mely több kiadást ért meg. Az oboatanításban ma is használják, zenei
illusztrációiban, gyakorlataiban is sok magyar zeneművet tett közkincsé, a
zenei anyanyelv részévé.
1947-ben megalakul a Budapesti Fúvósötös. Hangszereik
legjobb előadó művészei alkottak kamarazenei együttest. A kortárs
zeneszerzőket művek megalkotására ösztönözték, a műveket a
szerzőkkel közösen finomították, bemutatták és szerte az országban, de
nemzetközi hangversenytermekben is játszották (Párizs, Brüsszel, Bécs, New
York, Tokió), számos helyen hanglemezeket is készítettek az együttessel. A
Magyar Hanglemezgyártó Vállalat is készített velük lemezt. A Budapesti Fúvósötös sajátos népművelői
tevékenységet is ellátott, az ország nagyobb városain kívül a legkisebb
falvakba is eljutottak és népszerűsítették a hangszereiket, a zenét,
sokszor társművészetekkel gazdagítva előadásaikat. Gyakran mentek el
iskolákba, sok mai felnőttnek első és gyakran egyetlen alkalmat
nyújtva a hangszerekkel, a zenével való közeli találkozásra (működésük során
több mint 3000 koncertet adtak).
Zeneszerzők, akik a
Budapesti Fúvósötös részére írtak műveket (a Bánkövi
Gyula által összegyűjtött műveken kívül): Lajtha László, Járdányi
Pál, Szervánszky Endre, Kurtág György...
Nagyszerű
humora volt, amely sok helyzetben segítette őt és környezetét.
Kiemelkedő
műszaki érdeklődése nem csak a speciális oboanád faragásában
nyilvánult meg, minden szerszámmal ügyesen bánt, sok mindent tervezett, épített
fából. Imádta a természetet, ügyesen rajzolt, sportolt, sokoldalúan tehetséges
ember volt.
2.
Tanítványai
visszaemlékezéseiből
Fenyő Gábor 2018-ban készített
interjút a külföldön élő Lencsés Lajossal. Mindketten Szeszler
Tibor növendékei voltak.
Lencsés Lajos: „Csak egy évig jártam Szeszler tanár úrhoz, de nagyon-nagyon
szerettem és tiszteltem őt. Sokat tanultam tőle, a zenéhez való hozzá-állást és ami a legfontosabb volt, hogy amikor
játszott, mindig lángolt. Bármit
játszott, az nem csak úgy parázslott, hanem lángolt. Emlékszel a szemüvegére?
Hatalmas nagy szemüvege volt és mögötte a szeme ötször akkorának látszott, mint
a valóság. De amit játszott, az is ötször átéltebb volt, mint ahogy általában
szokták. Hatalmas intenzitás volt a játékában.”
Kerényi Sándor
oboaművész-tanár, ny. főiskolai docens: „Édesapja (de a Budapesti Fúvósötös többi művésze is) úttörő
munkát végzett a háború utáni zenei nevelésben, a fúvós hangszerek
ismertetésével, az új hangszeres magyar iskolák megírásával. Óriási
kezdeményezés volt az a II. világháború befejezése után 5-6 évvel. Az én
hangszeres pályámra is nagy hatással volt Édesapja. 1950 ben
kerültem a legendás Tarhosra, mint hegedűs. Egy tanév után a rossz
funkciók beidegzése miatt hangszert kellett váltanom. Így lettem oboát tanuló
1951 szeptemberében. 1952 tavaszán a Budapesti Fúvósötös lejött Tarhosra.. A Rövid (pár hónapos) " oboista
időszakomban" csak hanglemezről és a rádióból élvezhettem az
oboa hangját. Igazi élő oboahangot megboldogult Édesapjától hallottam.
Zenei megformálása akkor is és később zeneakadémista koromban is
lenyűgözött. A Fúvósötös tagjai ott aludtak Tarhoson a vendégszobákban és
másnap órákat tartottak. Nekem nagyon szép emlék maradt Tibor bácsi órája.”
Lukács János leveléből: „Felejthetetlen emlékek fűznek három
éves „Konzis” tanulmányomhoz… Felvételt nyertem Szeszler Tibor osztályába. Ennél jobbat nem kaphattam volna
álmaim felé. Mindig a lágyabb oboa hangot szerettem volna elérni, amihez Tanár
úr segítségét meg is kaptam. Technikai tudásomat is remek pedagógiai
képességével gyarapította, fejlesztette. Mint végzős hallgató kértem a tovább tanulásomat a Tanárképző
elvégzésére, melyre azt a választ kaptam, hogy egy színházi zenésznek nincs
szüksége tanári diplomára… Ezért elkeseredésemben kértem meg Szeszler tanár urat, ismeri a
képességeimet ajánljon be valamelyik „Nagy Zenekarba”. Ő azt ajánlotta,
hogy maradjak Kecskeméten és építsem ki életem itthon. Ez akkor nagyon rosszul
esett, de a hosszú évek bizonyították, hogy a legjobb ötlet ez volt. Megszerveztem
a Kecskeméti Szimfonikus Zenekart, összehoztuk a Kecskeméti Fúvós Ötöst (ebben
is példa volt a BUDAPESTI). A Zenekar bemutatkozó koncertjén Haydn koncertjét
szólaltattam meg, majd egyre több művet adtam elő sok-sok éven
keresztül zenekari és zongora kísérettel. Ezt
kaptam Tanáromtól, hogy „küzdjek és bízva, bízzak”!
(Köszönjük Kőrösy
Miklósnak, hogy az oboisták Facebook oldalán
közzétehettük a visszaemlékezésre vonatkozó kérésünket. Köszönjük a rengeteg
gyönyörű személyes visszaemlékezést, kedves sorokat, az írásokat
megőrizzük.)
3.
Lánya,
Szeszler Anna emlékezése
„Apu,
a pedagógus. Emlékszem, milyen szeretettel beszélt tanítványairól, felismerte
és segítette a tehetségeket. Közösséget formált, minden tanév lezárásakor
nálunk volt a teljes csoportjának összejövetele sok-sok nevetéssel.
Tinédzserként imádtam elkísérni a Budapesti Fúvósötöst a legeldugottabb kis
településekre, ahová elvitték az élő muzsikát. Előttem van egy kép,
amikor egy kamaszkorú fiú a mellettem levő széken látványosan unatkozva
nagy karimás kalapját szeme elé húzva ült, - nem is ült, majdnem feküdt. Aztán
egyre feljebb, hátrébb csúszott a kalap, végül szinte előre hajolva együtt
élt a zenével. Micsoda siker! Csak felnőttként tudtam meg, hogy Apu aktív
részese volt a középfokú zeneoktatás megreformálásának. Azt tudtam, hogy
Európában Ő írta az első oboaiskolát, amelyet később számos
nyelvre lefordítottak. Annak előszavában írt gondolatai csak jóval halála
után tudatosultak bennem. „A gyakorlatok jó része duett. Örömet, szépséget
találnak benne a növendékek, a két szólamot különböző tudású növendék
játszhatja. Fejleszti az együttjátszási készséget, az intonációs és ritmikai
biztonságot.” Különleges érzés, hogy Apunak ebben a két mondatában utólag
megtaláltam életre szóló pedagógiai hitvallásom lényegét, zenében kifejezett
gyökerét. Közel 35 éve írt disszertációm témája ugyanis a páros munka; az
együttműködés, és ezek hatása a személyiség fejlődésére, a
teljesítményre, - s mindez alapjaiban a mai napig meghatározó értéke munkámnak,
életemnek.”
A
teljes írás forrása: https://www.facebook.com/search/top/?q=szeszler%20Anna&epa=SEARCH_BOX
Mi
gyerekei, tanítványai és a zeneszerető közönség csodálattal, hálával és
nagy-nagy szeretettel emlékezünk rá.
II.
SZESZLERNÉ GÖNDÖR MÁRTA HEGEDŰMŰVÉSZ
(1919-2003)
Életéről, munkásságáról
„Hegedűművész. 1919. augusztus 14-én
született Sátoraljaújhelyen. Hegedűtanulmányait szülővárosában és
Sárospatakon kezdte Szabó Ernőnél, majd 1934 és 1937 között a budapesti
Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Koncz János és Zathureczky Ede osztályában hegedűt, Waldbauer Imrétől és Weiner Leótól kamarazenét tanult.
1939-től 1944-ig az OMIKE Zenekar tagja,
1945-től az Állami Hangversenyzenekar (korábban Székesfővárosi
Zenekar) hegedűse, 1979-től nyugalomba vonulásáig
szólamvezetője. Számtalan zenekari hangverseny és rádiós szereplés mellett
vonósnégyesben és alkalmi kamaraegyüttesekben is fellépett. 2003 novemberében,
életének 85. esztendejében hunyt el.” (Muzsika c. folyóirat 47. évfolyamának 1.
száma 2004. január)
Göndör Márta szólistaként leginkább a rádió adásaiban szerepelt, évente
egy alkalommal azonban volt kamarakoncertje is. Kísérője általában Králik
János volt. Férjének, Szeszler Tibornak a sikereiben
komoly szerepe volt, igyekezett minden módon segíteni az Ő zenei karrierjének
fejlődését, Nagy élvezetet jelentett számára a házi-muzsikálás, amely
hetente egy alkalommal az élete részévé vált. Ebben kiemelt szerepet kaptak
azok a fiatal orvosok, akiknek – dr. Székely György vezetésével ma is
működő – vonósnégyesét előszeretettel segítette.
1985-től 1990-ig
nyugdíjasként operai kisegítővolt. Nagyon élvezte, hogy operairodalommal
foglalkozhatott, magabiztos hangszertudása miatt előszeretettel hívták.
Ebben az életszakaszában helyettesként sokat és örömmel tanított is.
Életéről többet
megtudhatunk unokája, Szőllős Kata által
készített interjúból, amelyben számos olyan részlet tárul fel, amelyekről
korábban soha senkinek nem beszélt. (https://www.centropa.org/hu/photo/szeszlerne-gondor-marta)