Mátyus Aliz

„Mi is az, ami nem az ember gyerekkorában dőlne el, alapozódna meg?”

Nemes László a Pápáról elszármazott csellótanár

Kovács Zoltán országgyűlési képviselő szülővárosában köszöntötte és méltatta az idén 83 éves Nemes László csellótanárt, c. igazgatót, karmestert. Jobbra Horváth Adrián, a pápai Bartók Béla Zeneiskola intézményvezetője és Mátyus Aliz alelnök, író, szociológus, a pápai Szélesvíz c. folyóirat főszerkesztője, jelen írás szerzője (2019. 06.04.)

Nemes Lászlónak – akivel földik vagyunk – újabb adalékait emésztgettem, rakosgattam össze egy telefonhívása után, annyi minden fért bele ebbe az életbe, hogy hihetetlennek tűnik, de én nem is ezzel foglalkoznék, mert a részletek minduntalan hitelessé teszik magukat, hanem az élet gazdagsága miatti feldolgozhatatlanságával. Mert jó lenne ezt elvégezni, kéne. Több zenével foglalkozó fiatal választhatná doktori disszertációjának, a zene- és művelődéstörténészek bőven találnának benne nyersanyagot, dokumentumokat, és ami a szakemberek érdeklődési területén kívül esik, regényírók témája lehetne. Ilyen egy gazdag élet! S kéne, hogy semmi ne menjen belőle veszendőbe! Főképp, ha egy olyan időszakot ölelnek fel valakinek legaktívabb évei, amikor indulásokról beszélhetünk – ma már híres zenekaré, a zeneiskolák szebb jövőjéé, amik éppen Nemes Lászlón múltak, hozzá kötődnek. Érdekes és nagyon szép névsort láthat, aki végigolvassa, az általa alapított művészeti iskola kiket bocsátott ki a szárnyai alól, a csellista volt tanítványok közül pedig, legyenek még pápaiak, ahova mindkettőnk gyerek és fiatalkora kötődik, vagy már budafokiak, vannak, akik sokra vitték pályájukon, szólistaként vagy eljutottak világhírű zenekarokig.

Nemes László emlékezik a születésnapjára Pápán megszervezett összejövetelen. Mellette: Horváth Adrián, a pápai Bartók Béla Zeneiskolai intézményvezetője és Mátyus Aliz alelnök, író, szociológus, a pápai Szélesvíz folyóirat főszerkesztője, jelen írás szerzője (2019. 06.04.)

Hogy Nemes Lászlóval egy telefonbeszélgetésbe is mennyi minden belefér! Telefonvégi szokásos monológjában mennyi minden szóba kerül! Mert ezek kezdődnek aktualitásokkal, most éppen egy újabb volt pápai osztálytárs halálával, és várható temetése megemlítésével. Nyolcvan és kilencven között vannak, ilyenkor ez már előfordul. Nemes László minden telefonját valami olyasmivel kezdi, ami vele és családjával és barátaival, ismerőseivel foglalkozó személyes vonatkozású történés. S ezt nem jegyezném meg ilyen hangsúlyos helyzetben, ha ez az odafigyelés, figyelem, törődés nem lenne Nemes László jellemzője. És életének elemei továbbá a részvétel, a tisztesség megadása, legyen az végtisztesség vagy megbecsülés, például hangversenyeken való megjelenés. Jelen van, megtisztel, hozzá még értékel, dicsér is, azt teszi, amit ő és hasonló zenész kollégái – nekem most csak Zelinka Tamás jut azonnal eszembe, akivel azokban az induló években támogatták egymást – milyen jó, hogy tesznek. Maguk körül másoknak is kedvet csinálnak hozzá. Érdekes, mintha egymásra figyelésben valami miatt a zenészek járnának elől. A zene hatalma miatt? Kokoschka se festett véletlenül ezzel a címmel képet?

Az említett temetésre – számára ez természetes – Nemes László 83 évesen is elmegy Budafokról Pápára. Amely utat, s ahhoz nem kell kétszáz kilométer körüli utazás, gyakran, s az időben egyre gyakrabban jár be szívesen képzeletben. Pápa az indulás, a gyerekkor, a motivációk, az éledés helyszíne. Ott alakultak ki fiatal korban az ambíciók, s erősödtek meg az ottani és a későbbi kivételes lehetőségektől. Szekeres Lajos bácsi nevét, akihez mindkettőnknek köze volt gyerekként, nem meglepő módon, máig is ismeri Pápa városa, és nem csak zenész körökben. Nemes László a hangszerét, a csellóra találását köszönheti neki. De voltak azután egy időben kórusvezetők, versenytársak – a szó legnemesebb értelmében. A Keszthelyi Helikonról a Petőfi Gimnázium és a Közgazdasági Technikum arany-díjas kórusainak vezetőiként tértek haza Pápára. Ahol ugyancsak arany minősítést kapott a Nemes László által alapított Türr István Gimnázium kamarazenekara. 1962-ban lehetett? A Petőfis kórusban ott voltam én is, emlékszem, ahogy Kodály Zoltán dicsérte, értékelte az énekválasztásunkat, énekünket. Abban az éneklő országban nem csak neki nem jutott volna eszébe, hogy nem kell hozzá sok idő, és volt, nincs az a sok ének-zenei általános iskola, ami egy országra terjesztette ki a Kodály-módszert.

Nemes Lászlót egykori tanítványai nevében Édes Lászlóné köszöntötte

Nemes László, mert Budafokon él, kell, hogy fáradjon, hogy eljusson a Zeneakadémiára, a Müpa-ba, az általa alapított zenekar, a Budafoki Dohnányi ma leggyakoribb hangverseny-helyszíneire. Akár maga vezette autóval megy, akár viszik, de ha busszal megy is, ott van. Nincs a Budafoki Dohnányi Zenekarnak olyan hangversenye, amelyiken ne ülne a nézőtéren. Hollerung Gábor, az együttest nagy hírnévre juttató jelen karmester, amennyire becsüli elődjét, talán be se intene a zenekarnak, ha nem látná ott őt.

A telefonban beszámolót hallhatok Nemes László unokájának előző heti hangversenyéről a Fészek Művészklubban, ami a nagyapa szervezésének köszönhetően népes közönség előtt zajlott. A nagyapa értékítélete szerint megérdemelte az unoka, a koncert nagyszerűre sikerült. Nem mehettem el rá, éppen Pápán voltam, a közös múltunkat adó városban, beszélgetést vezettem. Bántam, mert a nagyapja szerint: Hihetetlen, mit tud az a gyerek…

Nemes László családjában zenetudók a lányai is, Pápán is jártak úgy a még híres Jókai Kör meghívására, hogy a karmester apa mindkét zeneművészeti főiskolás lánya szerepelt szólistaként a Budafoki Ifjúsági Zenekarral. Az idő érzékeltetésére: ez még akkor volt, amikor 30 forint volt a jegyek ára. Nemes Ildikó hegedűn, Nemes Krisztina trombitán játszott. Ilyen apa hatására miből is állhatna a családja, ha nem zenészekből. Egyik lánya férje is zenész, hegedűművész, a Luganói Szimfonikus Zenekar és alapítása óta a budapesti Fesztiválzenekar egyik koncertmestere. Menni is kell gyakran a budafoki nagymamának unokákra vigyázni és jó levegőt szívni Svájcba, ha éppen mindkét zenész szülő utazik. 2019-ben Nemes László is megtette az utat.

Valakinek a közelében, valamiben felnőni, sorsdöntő tud lenni. És nem csak zenész leszármazottak esetében van így. Ma is van Nemes Lászlónak olyan tizenéves tanítványa, akit közelmúltbeli találkozására Pápa város érdeklődőivel magával hozott, az általa is szeretett Pápai Pedagógus Művelődési Házba, aki neki köszönhetően már másodéves korában a hatodévesek anyagát játssza, és egy jó zenetanár mellett megtanult dalolni a csellóján – szárnyal.

Nemes László maga is példa rá, hogy nem kellenek feltétlenül zenész felmenők, az ő családjában se volt ez így, az egyik földműves, a másik munkáscsalád volt. Papok előfordultak a tágabb családban, egyiküktől egy harmónium is származott, de hozzájuk a hangszerek a családba egyébként is különös módon jutottak. Így egy hegedű az öccséhez. Nemes László csellótanár a hangszeréhez – amelyiken játszani kezdett, a zeneiskolaihoz, az éppen induló csellószaknak köszönhetően jutott. A hegedűt akkor még jobban el tudta volna képzelni magának, de csak cselló volt. Még később is jobban szerette volna a hegedűt, mert a csellót az első években édesanyja kellett, hogy vigye helyette a zeneiskoláig és haza. Aztán saját hangszerként már egy ösztöndíja összegéből, mert nem lett volna pénzük rá másképp, nem volt kérdéses, hogy csellót vesz. Gyerekkora a második világháború idejére esik, az 50-es években már csellót tanít.

Nemes László, ha telefonál, mindig érdeklődik, kérdez, felveszi a szálakat. Ezért jó vele együtt lenni is, jó a társaságában lenni. Nagypolgári biztonság (érdekes, hogy a jelző így kívánkozik ki belőlem, s hagyom így ezt a képtelenséget szociológus létemre is, mert a szó „nagy” előtag nélkül nem elég hangsúlyos, és biztosan nem véletlenül jött elő így belőlem), maradéktalan figyelem, reakció és gyönyörű gesztusok jutnak annak, akit elfogad. Máig ő a segítőkész, és nem őt segítik, nem ő vár segítségre.

Az ominózus telefonbeszélgetésben szóba hozza a feleségét, aki megint indul a lányukhoz Svájcba, a nagymama lesz a gyerekekkel. Nemes László, ha a felesége elutazik, azért gondolja, hogy akkor most mindenre több ideje lesz, ilyenkor a maga dolgainak az összeszedésére gondol, amire biztatom, amikor pedig a felesége megjön, akkor azért gondolja. Magára sose lenne ideje-figyelme, ezért a biztatás. Ő folytonos tevékenység-tömegben létezik, többségében másokért valóan. Elsők – a családon kívül – a tanítványai. Ettől a megállni–nem–tudástól fordulna vissza menten a jó öreg kaszás is, hiába gondolt volna már jönni érte.

Ha önmagában azt nézem, mennyi idő, hogy ismerőseit ellátja hangversenyjegyekkel! De minden bevásárlást ő végez. A kertről ő gondoskodik. Nem elég, hogy bejár a zeneiskolába csellista tanítványaihoz, együtt gyakorol velük, szervez, amire fontosnak tartja, máig is. Mint élete derekán, amikor ebben is lett gyakorlata, amíg a Budafoki Művelődési Házat is ő igazgatta. Fontos volt ez a még fiatalokból álló elődzenekarnak, amivel világot is jártak, de az volt a később belőlük létrejövő Dohnányi Zenekarnak is! Most éppen a Nádasdy Kálmán Művészeti Iskola 50. évfordulóját készíti elő, 2020-ban lesz a jubileum. És 2019-ben a pápaiak is megünnepelhetik, hogy Nemes László 1955-ben kezdett el a pápai zeneiskolában csellót tanítani. A 65. éves tanári jubileuma alkalmából Pápán, egy esten mesél a pályájáról, az életéről, családjáról. Mert mindenben a pápai éveire szokott hivatkozni. Mert mi is az, ami nem az ember gyerekkorában dőlne el, alapozódna meg?

Hogy mit jelent egy budafoki Nádasdy Kálmán Művészeti Iskola évfordulója szervezésben? Nemes Lászlónak még azt is, úgy tartja, úgy lesz az sokatmondó, ha az onnan kikerülő művészek mind felsorolásra kerülnek. Már meg is van a címlistája az iskolából kikerülő művészekről, már „csak” pontosítania kell. Köztük nem egy a Liszt-díjas.

De, hogy mit tud a szervezésről és a motiválásról, álljon példának a pápai útja előkészítése. Amikor három hónappal jártunk a pápai út előtt, kiválasztotta a csellista tanítványait, és a darabokat is, amiket gyakorolni kezdtek, és hogy plusz kedvet csináljon nekik hozzá, a Czifra-versenyre is készülni kezdtek ezekkel a művekkel, ami két héttel a pápai utazás ellőttre időzítődik.

Az utazás összeforrasztja a mestert és tanítványt. Nemes László tudja, mit jelentett az ő Budafoki Ifjúsági Zenekarának, hogy Fertődre mehettek nyaranta táborba. És ez a már akkortól datálható lehetőség máig megvan. Kell, tartja róla, mert az utazás, együttlét, tábor, közös fellépés erősíti a zenekart, az élmény a zene melletti kitartást. És ez igaz akkor is, ha most például egyik tanítványa elhagyja és képzőművész lett, mert mit lehet tenni, ha valakinek kétféle talentumból is jutott, jó csellista, és felvételt nyert a Képzőművészeti Egyetemre.

A Czifra-versenyen gondolkodtam, amikor megszólalt a – nálam bizonyos munkák mellett mindig szóló Bartók rádióban – Mácsai János, kedvenc műsoromban. A Kritikus füllel kezdődött, és éppen egy Czifra-lemezt mutatott be Belinszky Annával és Újházi Lászlóval. Valamennyien Czifra nagyságát méltatták, a virtuozitását tartva a legkisebb erényének – mennyire érthető ez 2019-ben! –, a szabadságát, az öntörvényűségét mindenek fölé emelve. Pedig mondták, hogy a billentése finomsága is egyedülálló, és bizonyos darabjaiban a bárzongorista is – és milyen jó ez! – mondta Mácsai János – érezhető.

Én is így vagyok Nemes Lászlóval, tudom árnyalni a fontosabb mögötte állók között a még fontosabbak mellett állókat. Az, hogy csellista volt, zenekarokban játszott, karmesterkedett, hogy tanítványok jöttek ki a keze alól, ez egy tisztességes zenetanári pálya. De hogy Budafokon része van egy Művészeti Iskola létrehozásában, hogy a Budafoki Dohnányi Zenekar alakulás-történetébe beleírta magát, ez már közelíti szakmai történetét. Pedig szólni kell a művészeti iskola modell megteremtéséről, hogy a zenei mintájára kialakul az alapfokú művészeti oktatás, ami nevéhez kötődik. De a zeneiskolák ügyének rendezéséről is említést kell tenni, mert neki köszönhető, hogy a magyar közoktatás rendszerében intézményi besorolásuk lesz. A Magyar Zeneiskolák Szövetségének elnökeként ezt az ügyet minden fórumon képviselte.

Neki köszönhető, hogy az országban a művészeti iskolák közül az elsők között kapta meg 2018-ban a Magyar Örökség díjat a Budafoki Nádasdy Kálmán Alapfokú Művészeti Iskola és Általános iskola. Személyesen neki szóló kitüntetései – melyek közül álljon itt néhány – jól jelzik elismertségét: 1979-ben Budapesti Művészeti díjat kapott, Kerületi díszpolgár lett 1996-ban, Budapestért-díjat kapott 1999-ben, 2014-ben Eötvös-díjjal tüntették ki.

Életének egy olyan vonulata is van, amiket úgy említ, hogy ezekbe úgy ugrott bele, hogy vakmerőség kellett hozzá. Részt vett például a kamarazenekarával a Bécsben rendezett ifjúsági világversenyen 1984-ben, majd a következő évben, már szimfonikus zenekarral az Európai Ifjúsági Zenekari fesztiválon, és szerepeltek annak záró koncertjén Münchenben, az olimpiai csarnokban. De az igazi vakmerőség – ma már Nemes László is bevallja – az 1995-ös Európai Ifjúsági Zenekar magyarországi fesztiválja megrendezéséhez kellett, ahol 370 zenekar 11 ezer résztvevővel érkezett keletről és nyugatról.

A szimfonikus zenekarrá alakulásuk az Európai Fesztivált megelőző partneriskolájuk zenekara hatásának köszönhető. Testvériskolájuknak Bidefeldében szimfonikus zenekara volt, őket is szimfonikusokként várták, így megalakították a szimfonikus zenekart. Nemes László szerint nem volt nehéz, mert akkor már jó néhány zeneakadémista is került ki a tanítványaik közül, és ők szívesen jártak vissza a zenekarba.

Ilyen Nemes László élete. Ilyen egymásba érően alakulnak benne a dolgok, amik jobbnál jobbak. Talán ezért is, hogy ő sose az érdemeiről beszél, mindig egyfajta szerencséről. Például, hogy ’86-tól átlépték a kerület határait, mert megörökölték a Közalkalmazotti Szakszervezet zenekara bejáratott koncert-sorozatát a Városháza dísztermében, és még kottáikat örökölték. Ezért, hogy 1988-tól, már Dohnányi névvel rendszeressé váltak zenekari hangversenyeik, nem csak a Városházán, de a Zeneakadémián is. És zenekarukat támogatta évi 500 ezer forinttal a Budapest Bank, és abban az időben kezdődött meg a gyári patronálás, például első hanglemezüket finanszírozta a Gyufagyár, de támogatta őket a Budacolor is. A kertészeti kutatónak köszönhették, hogy a Fertődi kastélyban nyaranta táboroztak és koncerteztek. Máig is vannak patronálói a Budafoki Dohnányi Zenekarnak, és ezekkel a patrónusokkal Nemes László tartja a kapcsolatot.

A Pápán tartott születésnapi köszöntés emlékezetes része volt Nemes László tanítványainak hangversenye az általa 50 éve alapított XXII. kerületi Nádasdy Kálmán Művészeti Iskolából. A képen Márkus Luca és Simon Áron, zongorán kísért Kubinyi Zsuzsanna tanár. Fotó: Laskovics Márió

Mikor? Kérdezhetnénk, ha reggel megy az iskolába, valami adminisztrációs ügy mindig adódik. Kettőtől a zeneiskolában van a csellistáival. Ha a Dohnányi Zenekarnak koncertje van – és mennyi volt a Jubileumi évben 2018-ban, és azóta is –, Nemes László ott van és hallgatja. És ezek a koncertek kevés kivétellel a Müpa-ban, a Zeneakadémián, Budapest középpontjában vannak, ő pedig, mint már kiderült, külső kerületében, Budafokon él. Művészeti tanácsadója a zenekarnak, már csak ezért is ott kell lennie. Ott van.

Az iskolában találkozunk, az egyik hangszeres teremben ülünk le beszélgetésre. Rögzítem. De mikor nem kellene őt rögzíteni? Felfelé a lépcsőn végigmutatja a fotókat, ünnepek, versenyek, itt a tanárok az érdekesek, ott a tanítványok, átvisz az iskolából a művelődési házba, átjárás van a kettő között, a művelődési ház ugyanolyan vonzó, ötlettel és múlttal teli, mint az iskola. Amikor lebontotta az áruházlánc a szinte újonnan épült iskolát, megépítette az ország egyik legkorszerűbb épületegyüttesét Budafokon. A hosszú épületben egymást követi a három intézmény, a Nádasdy Kálmán Művészeti Iskola, a Művelődési Ház és a Sportház. És Budafokról Budapest centruma elérhető egy órán belül még busszal is, és hátránya mellett ez milyen előny! Budafokot nem a kultúrában teljesíthető színvonala különbözteti meg a főváros-közepi legjobbtól. Csak a csendes, jó fekvésű házai, amilyenben Nemes László is lakik. Feleségével, és egyik unokájával. És Lóri papagájjal, aki belekiabál, ha Laci telefonon beszél.

__________

Mátyus Aliz író, szociológus, a Szélesvíz, Pápa város folyóiratának főszerkesztője. Írásáénak első megjelenése: Szélesvíz - Pápa város folyóirata 2019. VI/2.

Az illusztrációk forrása: Nemes László csellótanárt, karmestert köszöntötték Pápán ...

(https://www.veol.hu › kozelet › helyi-kozelet › eletpalya-a-zeneoktatasert-..)

Függelék:

Szélesvíz (pdf)