A Music Education in the Focus of Historical Concepts and New Horizons című zenepedagógiai tanulmánykötet ismertetése

2019 januárjában jelent meg Music Education in the Focus of Historical Concepts and New Horizons (A zeneoktatás a történelmi koncepciók és az új távlatok középpontjában) címmel tanulmánykötet, amelyben a megtalálható 15 írás szerzői hat ország, Ausztria, Anglia, Németország, Luxemburg, Izrael és Magyarország zenepedagógus, muzikológus kutatói. A kötet szerkesztői: Prof. Friedhelm Brusniak (Würzburgi Egyetem), dr. Buzás Zsuzsa (Neumann János Egyetem, Kecskemét), dr. Nigel Marshall (Sussexi Egyetem) és prof. Damien Sagrillo (Luxemburgi Egyetem).  A könyvet a szerkesztők az elmúlt évben elhunyt Szabolcsi Bence-díjas zenetudós dr. Ittzés Mihálynak, a  Magyar Kodály Társaság volt elnöke emlékének ajánlották, akinek valószínűleg utolsó tanulmányát tartalmazza a kötet.

A könyv első tanulmánya dr. Friedhelm Brusniak írása, amely elsősorban Leo Kestenberg (1882-1962) munkásságáról szól, illetve arról, hogy Kestenberg hogyan támogatta Fritz Vogt (1889-1939) reformpedagógiai zeneoktatási koncepciójának a Schöpferischer Gesangsunterricht (Alkotó Ének-zene Tanítás) megvalósítását a mindennapi iskolai életben, ami az ének-zene órai komponálási gyakorlatokat helyezi a középpontba.

A könyv második fejezetében dr. Buzás Zsuzsa és Maródi Ágnes a zenei írástudás, a kottaolvasás legújabb vizsgálatait mutatják be általános és zeneiskolás tanulók körében. A Kodály koncepciója alapján összeállított online kottaolvasási tesztjük segít megérteni az olvasás folyamatát. A szerzők közel ezer felső tagozatos tanuló kottaolvasási teszt eredményeit is részletesen elemzik.

Andreas Eschen, a berlini Művészeti Egyetem és a Leo Kestenberg Zeneiskola oktatója a 20. század második felében történt német általános iskolai ének-zene tantervek változásait mutatja be, például azt, hogy hogyan jelent meg a jazz, a rock vagy a popzene műfaja, illetve melyek azok a feltételek és ismeretek az zeneoktatásban, amelyek lehetővé teszik a tanulók számára, hogy kritikusan értékelni tudják a különböző zenei műfajokat.

Dr. Galuska László irodalmár tanulmányában Kodály Zoltán és Weöres Sándor munkássága áll a középpontban. A szerző vázolja a megzenésítés szempontjából lényeges különbségeket a gyermek és a felnőtteknek írt költemények között; bemutatja a jó gyermekvers jellemzőit; valamint azt, hogy a muzikalitás hogyan jelenik meg Weöres verseiben. A szerző továbbá ír Kodály és a magyar költészet, illetve Weöres és Kodály kapcsolatáról is.

Dr. Wilfried Gruhn Kodály és Kestenberg zenepedagógiai koncepcióira egyaránt jellemző egyetemességről ír. A kestenbergi filozófia a humanizmusra épül, ami többek között tanulók (zenei) egyéniségének, kulturális identitásának megerősítését is jelenti. Leo Kestenberg érdeme az 1919-ben bevezetett új német zenei tantervi reform, ami a zeneművészet komplex oktatását biztosította az addigi ’puszta énektanítás’ helyett, melyben kiemelt jelentőséget kapott a tanulók egyéni képességszintje, a differenciálás, a kreativitás és a zenei megértés folyamata. A szerző bemutatja a modern zenepedagógia általános tendenciáit, amely az egyénre és annak képességeire összpontosít. A tananyagban jellemzően az egyéni kompetenciák és képességek állnak a középpontban, és kevésbé a tényszerű tudás felhalmozása. Előtérbe kerül a problémamegoldás, az együttműködés és a csapatmunka, az önszabályozás képessége, melyek egyre inkább hangsúlyosabbá válnak a tantárgyak hagyományos elemeihez képest. A mai zeneoktatás a bizonyítékokon alapuló kutatások felé irányul, melyek segítik a megfelelő módszerek és stratégiák kiválasztását.

Prof. Hans Huchzermeyer a német középiskolai ének-zene oktatás problémáiról ír, illetve azok megoldási lehetőségeit keresi Kestenberg zenepedagógiai koncepciója alapján. Az első világháború előtti években Hermann Kretzschmar, Carl Thiel és Georg Rolle új lendületet adott a zenepedagógusok képzéséhez Németországban. 1910-ben új vizsgakövetelményeket javasoltak a berlini Királyi Akadémián azzal a céllal, hogy a zenepedagógusok egyenlő jogokkal rendelkezzenek a többi tantárgyat oktató tanárhoz hasonlóan. Kestenberg kortársa, Ernst Rohloff szintén arra törekedett, hogy megerősítse a zenekultúra helyzetét a német középiskolákban többek között azzal, hogy hetente két ének-zene órát kért az oktatásügyi minisztertől az addigi egy óra helyett.

Dr. Ittzés Mihály Kodály Zoltán olvasógyakorlatainak szerepéről írt, melyek szerves részét képezik zenepedagógiai koncepciójának. Mikor a gyakorlatok angol és német kiadásban is megjelentek az 1960-as évek elején, a Boosey és a Hawkes Kiadó úgy döntött, hogy címet ad a teljes sorozatnak. Ez lett a Kodály Choral method / Kodály Chorshule. A sorozat angol nyelvű katalógusának előszavában Kodály egy rövidebb írással formálisan beleegyezett abba, hogy ezt a címet használja a kiadó, de jelezte, hogy ez nem nagyon szerencsés választás. Nem tekintette ugyanis darabjait kis kórusműveknek, hanem ezekkel a gyakorlatokkal elsősorban a tanulók zenei képességeinek fejlesztését célozta meg. A zenepedagógiai célú művek különböző gyakorlati formái nélkül – mindig a megfelelő képességszinten – a Kodály koncepció alkalmazása hiányos, mivel kibővítik a tanulók zeneismereti és zenetörténeti látókörét, és sajátos módon mélyítik el a diákok zenei képességeit és tudását.

Dr. Hartmut Krones a Bécsi Zeneakadémia professzora tanulmányában Arnold Schönberg és Leo Kestenberg baráti és szakmai kapcsolatát részletezi.

Dr. Nigel Marshall, a Sussexi Egyetem zenepszichológusa a zenetanulás transzferhatásairól ír. A korábbi kutatások azt sugallták, hogy zenei képességek az időskori demenciához kapcsolódóan más kognitív képességekhez hasonlóan gyengülnek. A kutató bizonyította, hogy a demenciában szenvedők zenehallgatásának számos pozitív hatása van. Rávilágít arra, hogy a zenehallgatás jelentősen csökkenti a szorongást, enyhíti a depressziót és segíti az otthontól való elválás traumáját. A zene révén a demenciában szenvedők újra teremthetnek kapcsolatokat másokkal, érezhetik az örömüket és a fájdalom hiányát vagy annak ideiglenes csökkentését. A szerző szerint a zene egyedülálló módon ad lehetőséget arra, hogy akár ismét önállóvá váljanak.

Dr. Pethő Villő, az SZTE Zeneművészeti Kar oktatója az Éneklő Ifjúság mozgalom elterjedéséről és hatásáról ír 1934 és 1944 között. A szerző ezen a területen tanulmányozta Kodály zeneoktatással kapcsolatos elképzeléseit, és elemezte Kodály pedagógiai munkássága, az életreform mozgalmak és a reformpedagógiai mozgalmak összefüggéseit. Vizsgálta a Magyar Kórus Kiadó szerepét, az Éneklő Ifjúság mozgalom befolyását a magyar kórus és az általános zenei kultúrára.

Dr. Adena Portowitz, a tel avivi Washington Givat Egyetem ismert kutatója a hangszeres zeneoktatás, illetve a csoportos zenélés hatásairól ír, amelyek elősegítik a tanulókban az összetartozás érzését és szerepet játszanak Kestenberg és Kodály filozófiájában is. A tanulmány első része olyan kutatási projekt (Mediated Music Learning Experience) eredményeit részletezi, amelyben a bevándorló szülők gyermekei a csoportos zenei tevékenységekben való részvételük során kiemelkedő érzékenységet fejlesztettek ki a közösség tagjai iránt, mindemellett fejlődött a nyelvtudásuk is. A második részben a szerző bemutatja az újonnan alapított egyetemi tanárképzési programot, amely a 21. században működő zenepedagógusok igényeit állítja a központba. Ösztönzik azokat a kutatásokat, amelyek eredményeikkel hozzájárulhatnak a formális és informális zeneoktatás keretein belül a gyermekek általános jóllétéhez.

Dr. Christine Rhode-Jüchtern német zenetudós Maria Leo (1873-1942) munkásságát ismerteti, aki a nők zenepedagógus szakképzését szorgalmazta a 20. század elején.

Prof. Damien Sagrillo, a Luxemburgi Egyetem docense, az MTA által támogatott két hazai zenepedagógai kutatócsoport külső szakértője a kulturális örökség értelmezésének változásairól és szerepéről ír, valamint a jelen zeneoktatásáról európai kontextusban.

Dr. Sárosi-Szabó Márta, a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karának oktatója a Kodály koncepció zenetanárképzésben betöltött szerepéről, a hazai zenetanár képzés felépítéséről, jellemzőiről ír tanulmányában. A szerző a felsőoktatásban folyó zeneelmélet oktatásra is kitér. A mélyreható szakmai ismereteken, a pedagógiai és módszertani képességeken kívül fontos szempontra hívja fel a szerző a jövő zenepedagógusainak figyelmét, ahogyan Kodály is javasolta, a tanárnak ösztönzőnek kell lennie, tehát képes legyen megragadni a közönségét, és ezáltal is közelebb hozni a tanítványokat a zeneművészethez.

A kötet befejező tanulmányának szerzője dr. Szabó Ildikó, a kecskeméti Neumann János Egyetem Pedagógusképző Kar docense, a Magyar Olvasástársaság HUNRA elnöke. Írásában az AduLet európai projektet mutatja be, amely javítani kívánja a pedagógusok oktatási minőségét a digitális technológiák használatával kapcsolatos képességeik fejlesztésével. Több tanulmány szerint az alábbi akadályok jelentkeznek a legújabb technológiák felsőoktatásban történő megfelelő alkalmazásában: (1) kevés idő, (2) a motiváció hiánya (3) intézményi / kulturális tényezők és (4) önhatékonyság / önbizalom. Az AduLeT olyan támogatási rendszert nyújt a felsőoktatásban dolgozóknak, ami hatékonyan járul hozzá az európai felsőoktatási rendszerek oktatásának és képzésének korszerűsítéséhez.

Az angol nyelvű tanulmányokat dr. Csontos Tamás és dr. Andrew Chandler, a Neumann János Egyetem oktatói lektorálták.

A kötet szerzői 2017. november 17-18-án tartottak előadást a 'Kodály-Kestenberg Conference' angol nyelvű nemzetközi rendezvényén a Neumann János Egyetem Pedagógusképző Karán. https://kodalykestenbergconference.wordpress.com/

A tanulmánykötet kiadása az EFOP-3.6.1-16-2016-00006 „A kutatási potenciál fejlesztése és bővítése a Neumann János Egyetemen” pályázat keretében valósult meg. A projekt a Magyar Állam és az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával, a Széchenyi 2020 program keretében valósul meg. Köszönettel tartozunk a felelős kiadónak, Dr. Fülöp Tamásnak, a kecskeméti Neumann János Egyetem Pedagógusképző Kar dékánjának. A kötet ISBN száma: 978-615-5817-13-7

 
Dr. Csontosné Dr. Buzás Zsuzsa
A kecskeméti Neumann János Egyetem Pedagógusképző Kar adjunktusa,
a karon a Szemmozgás, Olvasás, Oktatásmódszertan Kutatóműhely és Labor vezetője;
MTA Pedagógiai Tudományos Bizottság Tantárgy-pedagógiai Albizottság titkára;
MTA-SZTE Ének-Zene Szakmódszertani Kutatócsoport tagja.
 
 
A KÖNYV LETÖLTHETŐ ITT (PDF)