Megjegyzések
Teréz Tóth Innovation Process Emergin from the Kodály-Philopsophy and methodology in the 21st Century cikkéhez*
(Parlando 2019/6.)
Érdeklődéssel olvastam Tóth Teréz beszámolóját egy 21 századi zene, filozófiai és módszertani megújulásáról, amely Kodály elképzeléseit hivatott egy, a jövő, már a jelen, évszázadba transzportálni. Az írás Tóth Teréz egy évvel korábbi szimpózium (Malaysia) anyagát sűríti néhány gondolatba.
Tóth Teréz, egykori Kodály iskolai növendék hű marad ahhoz a gondolati anyaghoz, amit egy Kodály iskola adott neki. Így, mint már sokan mások, aggódik a Kodály koncepció vagy elvrendszer jövője miatt. Hogy gondolatait összefűzze egy angol iskolát választott: Summer School in Brisbane. Talált is egy teoretikust Lucinda Geoghegan személyében, aki megfogalmazta a jövő zenei nevelésének néhány sarkkövét: active physical movent, circle games, tapping... (aktív fizikai mozgások, kőrjátékok, érintések). The help of these children learn a musical subject with much more enjoyement, attention before intellectualization comes (ABACA). (Ezek segítségével a gyerekek egy zenei tárgyat sajátítanak el, sokkal nagyobb élvezettel és figyelemmel, mielőtt bármilyen inetellektuális magyarázatra sor kerülne) And it will last longer (Tanulásuk sokkal hosszabb évényű). Majd hozzáteszi, „this system is not closed, its processes and elements can be expanded and supplemented”. (Ez a rendszer nem lezárt, folyamatában és elemeiben bővíthető).
Mindenesetre tisztázza, hogy ezt a módszert a tudomány még nem fogadta el. „There are, for example, common sections on practical experiences that science justifies, but there ara also some that are not (yet) substantiated by evidence-based research. (De, van néhány része, amelyet a bizonyításon alapuló tudomány még nem fogadott el). Majd így folytatja, „Embodied learning is a form of learning that differs from the intellectual learning.”. (A testtel való tanulás eltér az intellektuális tanulástól). Mit is fejez ki ez a ritmikus mozgás? Mint írja” The expression of joy, sorrow, happiness in the movement of the choir”. Az öröm, a bánat, az öröm mind benne rejtezik a kórus mozgásában).
A mozdulat és a zene kapcsolata már korábban is foglalkoztatta a zeneteoretikusokat és zeneszerzőket. Egész sor gyakorlatot találunk Dimény Juditnál (1981), amelyek a zenét a gyerek mozgásával kíséri. De, talán legrangosabb képviselője a mozgás és zene pedagógiai alkalmazásának Kokas Klára (1992), de ide sorolom saját disszertációmat (2010) és könyvemet is (2018). A brisbani Summerschool felfedezte azt a gyakorlatot, amelyet már őseink is magukénak tartottak: kultikus táncok. beavatások, stb. (Diószegi 1998). Hogy mindezt Kodály „nyakába varrják”. Enyhe túlzás. Legyen az módszertani vagy egyéb innováció. A Summerschool törekvései semmiképp sem mondhatók újnak. Gyakorlataik nem tűnnek a kodályi elvrendszer és filozófia 21. századi megújításának.
Ami náluk hangsúlyozottabb, a hangszeres improvizáció, a magyar Kodály növendékek szemében nem igazán követendő, mert szerintük veszélyezteti az éneklés tisztaságát, (Szőnyi, 1988, Forrai, 1999). Ennek ellenére Magyarországon is sok kísérletező próbálkozott vele (Dimény, 1981, Burián, 2010). Dicsérendő, hogy Tóth Teréz az angol-szász országok ebbéli törekvéseit komoly empátiával fogadja. Talán még egyet szerzőnkről, nem tudom, hogy miért használ olyan műszavakat, melyeknek magyar és külhoni jelentésük sem azonos, sőt mondhatni a zene birodalmában ingoványosnak tűnik: ecosystem.
Most pedig térjünk ki néhány kérdésre. Nem kapunk választ a következő dilemmára. Mint írja, „There are, for example, common sections on practical experiences that science justifies, but there are also some that are not (yet) substantiated by evidence research”.(lásd korábban). Ezek között ott fénylik a zenei kreativitás és improvizáció. Még akkor is, ha ezek a náluk említett „choir” szintjén jelennek meg.
Felmerül a kérdés, hogy mi az oka, hogy a zenei kreativitást (improvizációt) az intellektuális tudomány nem igazolja. Az intellektuális-empírista tudomány, ahogy Tóth Teréz is írja, ha nem kellő számú bizonyíték áll rendelkezésre, akkor a méréseken alapuló tudomány nem tudja igazolni. Ennek ellenére egyértelmű, hogy a zenei kreativitás is a zenei kifejezés részét alkotja, tehát foglalkozni kell vele. A zenei folyamat intellektuális részének interpretálása komoly agymunkát, figyelmet kíván. Az érzelmek jó része nem áramlik szabadon, mert az irányítottság béklyót szab neki. Ezzel szemben az improvizáció az érzelmek többé-kevésbé szabad áramlásán alapul. Az egyén felszabadul a korlátok alól, szelleme szabadon szárnyal és ez egyfajta örömérzéssel tölti el. Ez az örömérzés bizonyos akkumulációs szint elérése után katarzisba torkollik. Felfoghatjuk úgy, ahogy az Csíkszentmihályi (1997) „T” személyiségét jellemzi. Nos, ez a kétlakiság jellemzi a jó zenei interpretáció valódiságát.
Ezt a jelenséget nem a Summerschool (Vasárnapi Iskola) éneklő kórusai találták ki. Amint fent írtam, ez jellemezte az ősember, de a mai bennszülött törzsek (Sámáni énekek) szertartási és beavatási zenéit is. Az ilyen szabadság megvalósítását próbálta ki Dimény Judit, Kokas Klára és jómagam is.
A lélek szabadsága hallatlan örömmel tölti el az egyént, még akkor is, ha a mai tudomány ezzel szemben értetlenül áll. Nos, ebben látjuk a Summerschool pozitívumait, mert ha nem is tudatosan, de ezt valósítják meg. Ezekről a jelenségekről maga Kodály is nyilatkozik, amikor kilép az empíria köréből, azt mondja, „Kodály teljes emberben gondolkodott. Test-szellem, lélek harmonikus szőttetéseiben” idézi Sapszon Ferenc (1984).
Ennyit tartottunk szükségesnek kiegészítésképpen Tóth Teréz egyébként kiváló írásához hozzátenni.
Irodalom:
Burián, M. (2010): Egy új módszer körvonalai a kezdő énektanításban. Doktori disszertáció.
Burián, M. (2018): A zenei katarzis kvantumfizikai magyarázata. GlobeEdit, Interneational Book Market Service Ltd., member of OmniScriptum Publishing Group. 17. Meldrum Street, Beau Basin 71504, Mauritius.
Csíkszentmihályi, M. (1997): Flow. Áramlat. Akadémia Kiadó, Budapest, 103, 105.
Dimény, J. (1981): Hang-Játék. Zeneműkiadó. Budapest.
Diószegi, V. (1998): Sámánizmus. Terebess Kiadó, Budapest, 40-41.
Forrai, K. (1999): Hozzászólás. In: Kodály Zoltán nevelési eszméi a harmadik évezred küszöbén. (Szerk. Szőnyi Erzsébet), Kodály Intézet, Kecskemét, 32.
Szőnyi, E. (1988): Zenei nevelési irányok a XX. században. Tankönyvkiadó, Budapest, 80, 86.
Dr. Burián Miklós nyugalmazott főiskolai docens, Kecskemét.
(Parlando 2019/6.)