Gyermekjátékok – nemcsak
gyerekeknek
Válogatás Kemény Egon darabjaiból – CD-felvételen
A szerző
lányának, Kemény Anna Máriának a lelkes-áldozatos munkája hívja életre az
„Életmű” - sorozatot. A Magyar Rádió archívumának elfeledett kincsei kelnek
hangzó életre, mondhatni, többfunkciósan. Aktualitást a szerző halálának 50.
évfordulója jelentett, amikor is az egyidejűleg megjelent két albumot (Hatvani
diákjai, Komáromi farsang) elismerésre méltó gyorsasággal követte a harmadik,
amely a Gyermekjátékok címet kapta.
Egy-egy
korszak kulturális életéhez meghatározóan hozzátartoznak mindazok az alkotások,
amelyek a mindennapok életének kísérőjelenségei voltak, néha szinte magától
értődő természetességgel, már-már környezeti tényezőként. Természetükből
adódóan, kívül rekednek bármifajta (szociológiai, dokumentarista, stb.)
vizsgálat által feltárt tartományokból, jóllehet, a maguk idejében
akarva-akaratlanul befolyásoló tényezők voltak. Hatásuk azért nem mérhető, mert
az élet különböző területein észrevétlenül hatottak; néha hangulatkeltő
hatással, máskor azáltal, hogy „fülbemászva” kísérték
a hallgatókat, akikben tovább élt egy-egy ritmusképlet, harmóniai fordulat,
melódia, vagy szövegrészlet (mondóka jellegű ritmikus tartásával, választékos
vagy nyelvtörő fordulatával, esetenként pedig érzelmi-indulati tartalmával).
Beépülve a személyiségbe, jelentőségük eltörpülhetett, ám melléktermékként
megmaradt hatásuk eredményeképp, hogy általuk fogékonyabbá vált az akár többé,
akár kevésbé kiművelt hallás, szív, értelem.
Kemény
Egon (1905-1969)*
(mediaklikk.hu)
A
változó időben más-más környezet veszi körül a gyerekeket, értelemszerűen mások
a játékaik, másfelé nyílik az érdeklődésük. De vannak „örök emberi” érzések,
amelyek eltérő formában ugyan, de mindenkor megmutatkozhatnak. Zenére vetítve,
a száguldás öröme a gyors tempóban, a ritmikus gesztusok (nemritkán időmértékes
képletek által megjelenítve), a memorizálást megkönnyítő rímek (továbbá
alliterációk), a zene bármely összetevőjével „hangutánzó”, néha szinte
effekt-jellegű fordulatok: megannyi inspirációforrás, amelyek arra késztethetik
a hallgatót, hogy ténylegesen aktív közreműködője legyen a folyamatoknak.
A
kóruséneklés, közismert, a gyakorlatban megannyiszor vizsgázott lehetőség, hogy
„legyen a zene mindenkié”. Mégis, időről-időre háttérbe szorul, hogy később
ismét „feltámadjon”… Remélhetőleg ez a – minden bizonnyal sokakban nosztalgiát
ébresztő – válogatás is hozzájárul ahhoz, hogy ki-ki tegyen
azért, hogy környezetében (akár házimuzsikálás
szintjén) új erőre kapjon az aktív zenélés. Nem maximalista igényességgel, nem
versenyszerűen, hanem „mindösszesen” örömforrásként.
A
Gyermekjátékok műsort így részletezi a borító címlapja: óvodai – és iskolai
dalok, dalciklus, szvit gyermekkarra zenekari kísérettel. Gyermek- és felnőtt
előadók produkciójában hallhatjuk az 1952 és ’62 között bemutatott műveket
(NB., a kétszeres Erkel Ferenc-díjas szerző az egyik
Erkel-díját 1953-ban épp a gyermekkarra és zenekarra komponált műveiért kapta).
A műsor
hallgatásakor ismételten azt látom bizonyítva, hogy habár a művek megszületése akkorra
időzíthető, amikor az utolsó ütem végére kettősvonalat
ír a szerző (s teszi ezt az utolsó átdolgozást követően), hangzó életük a
bemutatóval kezdődik, és érdemben addig tart, amíg repertoáron maradnak, s az
új betanulásoknak (új interpretációknak, azaz, új előadóknak) köszönhetően
megannyi új élet lehetőségét kapják, a hangfelvételeknek köszönhetően új
dimenzió tárul fel előttük, amikor – térben-időben távoli – új közönségre
gyakorolhatnak hatást. Mert még ugyanaz az ember is másként hallgatja ugyanazt
a művet egy bizonyos idő elteltével, hiszen közben megannyi zenei tapasztalatra
tett szert. Tehát, miközben a mű és az interpretáció változatlan, a
megváltozott régi-új hallgatóság számára új élmények és
tapasztalatok-tanulságok forrása lehet.
Aki
gyermekként hallgatta Kemény Egon gyermekkórusait, olyan előadásban, amikor – hála
az érthető szövegmondásnak – hallás alapján
megtanulhatta őket, talán csak évtizedek távlatából döbben rá, hogy a
„memorizálásban” szerepet játszott a megzenésített szöveg minősége. Utólag már
sohasem derülhet ki, vajon ösztönösen lett pregnáns a ritmika, a
szöveg-ritmusból adódóan, avagy tudatos volt a felismerés: a gyermekeknek szánt
hallgatnivaló esetenként időmértékes verselésű. De akár tudatos volt ez
annakidején, akár nem – a mai gyerekek számára remek előkészítés a versformák
iránti fogékonyság fejlesztésére.
Hallgatom
a dalokat, emlékezem. Gyermekkoromra, s arra az időre, amikor az Ifjúsági Rádió
műsorszerkesztőjeként találkoztam velük, s válogattam tematikus
összeállításokba némelyiket. És néha felfedezésszámba menően tudatosítom, ez is
Kemény Egon műve. Merthogy a zenei emlékezet készlete mindenkinél sokkal
nagyobb, mint a szerzővel-címmel tudatosított zeneirodalom példatára.
Érdemes
böngészni az előadókat is, amelyeket lelkiismeretes alapossággal tüntet fel a
kísérőfüzet. A Magyar Rádió együttesein túl Andor Ilona kórusai is jeleskednek,
valamint a Lovag utcai Általános Iskola Énekkara, a gyermekkar szólistái között
felfedezhetjük Kincses Veronika nevét, de kísérő együttesként közreműködik a
Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének Szimfonikus Zenekara és a MÁV Szimfonikus
Zenekara is. A művek dirigense Beliczay Éva, Csányi
László, Gergely Pál, Lehel György, Nagy Olivér, Polgár Tibor és Róna Frigyes,
zongorakísérőként Raics István nevével találkozunk. Nevek,
amelyek feledésbe merültek az idők folyamán, amelyek adatszerűen ismertek, és
amelyekhez – legalábbis a ma élő idősebb generációknak – hangzó (koncert)
emléke fűződik.
Kaleidoszkóp-darabkák,
amelyekből, remélhetőleg, mozaikkockákhoz hasonlóan összerakható valami
jelentéssel bíró…
A
nosztalgikus kalandtúra kétségkívül kellemes – az ifjabb generációk
megnyeréséhez rendkívül hasznos lenne, ha rendelkezésre állnának
az egykor népszerű kórusok kottái, hogy a mai ízlésnek-igényeknek leginkább
megfelelőek visszakerülhessenek a mindennapi gyakorlatba, akár egy-egy intézmény
kóruséletét is aktivizálva.
Fittler Katalin
II.
KEMÉNY EGON: Gyermekjátékok
Óvodai – és iskolai dalok, dalcíklus, szvit gyermekkarra zenekari
kísérettel TARTALMÚ CD bemutatóJA
(Budapest
XVII. kerületi Gregor József Általános Iskola,
2019. december 4.)
https://www.youtube.com/watch?v=U7A7cSLJc3M&feature=youtu.be
(1:00:35)
A felvételen elhangzik: Kemény Egon-Dalos László: „Tavasz a télben” című dalciklusból
(1952, Magyar Rádió) a„Hóember” című tétel a szerző iskolai
előadásra készített kétszólamú gyermekkari változata zongorakísérettel.
Előadta:
a Gregor József Általános Iskola Kicsinyek Kórusa.
Vezényelt
Gordos Júlia, az iskola zenei alsó tagozatának ének-zenetanára, karvezetője.
*
A KEMÉNY EGON ÉLETMŰVE c. CD-sorozat 3.
kiadványának bemutatóján, amely egyben a szerző születésének közelgő 115. évfordulójára (2020.
október 13.) is emlékeztetett, közreműködött:
Kassai István Liszt Ferenc-díjas zongoraművész,
a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, Kemény Anna Mária, Kemény Egon
zeneszerző lánya
és Csányi
Valéria karmester;
Gordos Júlia, az iskola 3. és 4. osztályos tanulóiból álló kórus vezetője és Szabó Ágnes, az iskola zenei
alsó tagozatának korábbi karvezetője, az esemény moderátora;
A sikeres CD bemutató madártávlatból
Kemény Egon:
Gyermekjátékok c. CD-jén többek között felcsendül a szerző
ismert és kedvelt dalai közül a Kinyílott a pitypang; Kukták dala; Úttörővasút;
Édesanyánknak; A tanítónéni;
Köszöntsük jó tanítónkat; Hóember; Télapó-dal