Fehér Anikó*
Hangról
hangra…
„Az éneklés szebbé teszi az életet, az
éneklők másokét is.”
(Kodály Zoltán)
„Aki nem
tud énekelni: bizony nagyon szegény ember, még ha tele van is forintokkal a
ládája. Kodály és Bartók feltarisznyált bennünket énekkel ezer esztendőre.
Otthon amidőn valamelyikünk hosszú és magányos útra indult, öregeink azt
kérdezték: Jól felöltöztél-e? Botod van-e? Hát éneket viszel-e magaddal? Vagyis
védelmet a sötétség s az úti veszedelmek ellen.”
(Sütő András)
Az éneklés
az egyik legtermészetesebb emberi tevékenység. A gyermeket kezében tartó
nő és a hosszú időt együtt töltő társaság egyaránt dalra fakad,
ha békén hagyják őket.
Miért is
jó énekelni? Miért akasztanak dallamot az ehhez értők az egyébként is
maradandó és szívhez szóló szövegekre, versekre? Nehéz a válasz. A zene, különösen,
ha bármilyen külső segítség, eszköz nélkül hozzuk létre, lehet, hogy valami
többet tud sok minden másnál. Ezt bizonyítja az a tény, hogy Magyarországon
mintegy 100.000 ember énekel önként, fizetség nélkül, rendszeresen
többedmagával. Ez bizony 1 %-a a teljes magyar
lakosságnak. És ennyi a tagsága a regisztrált amatőr kórusoknak és
népdalköröknek. Ha csak a népdalköröket (asszonykórus, pávakör) nézzük, minden harmadik
településen van egy belőlük, és ők valamennyien a hagyományt
őrzik, talán tovább is adják.
A közös
éneklés intézményesülésének régi hagyományai vannak. 1865-ben Ábrányi Kornél
zeneszerző, zongoraművész, zenepedagógus kezdeményezésével jött létre
az Országos Magyar Daláregyesület, amelynek 1888-ig Ábrányi vezértitkára is
volt. Első országos karnagya pedig Himnuszunk zeneszerzője, Erkel
Ferenc lett. Ezen éneklő csoportok, azaz a dalárdák hatására alakultak
aztán meg a gyári munkásénekkarok a 20. század elején. Az új magyar
kórusirodalom létrejöttének és virágzásának hatására, és nem utolsó sorban
Kodály Zoltán kezdeményezésére a férfitagokból álló dalárdák lassanként
vegyeskarokká alakultak, szintén öntevékeny formában. Később a Magyar
Dalos Egyesületek Országos Szövetsége (1949), és a vele egykorú Magyar Dolgozók
Énekkarainak Országos Szövetsége (mint jogelődök) nyomán megalakult (és egy
ideig vele párhuzamosan működött) a Bartók Béla Szövetség (Magyar Dolgozók
Ének- és Zenekarainak Országos Központja) 1945-1951-ig. Ezen jogelődök
nyomán alakult meg 1970-ben immár komoly célokkal a Kórusok Országos Tanácsa dr.
Kiss Kálmán elnökletével. A szervezet hangzatos (betűszó) neve (KÓTA) ma
is használatos, igaz, 1990-ben alaposan átalakult és néhány éve felvette a ma
is regnáló A Magyar Kórusok Zenekarok és Népzenei
Együttesek Szövetsége nevet.
A KÓTA
tehát kulturális és művelődési feladatokat ellátó szakmai szövetség,
a legnagyobb kórus- és népzenei adatbázissal rendelkező közhasznú társaság,
amely a kultúráért felelős minisztérium szakmai tanácsadó szervezete is
egyúttal. A teljes magyar nyelvterület gyermek, ifjúsági és felnőtt
énekkarait, amatőr zenekarait és népzenei együtteseit állandó szakmai
tanácsokkal látja el, minősítőket és találkozókat szervezve
folyamatos zenei naprakészségben tartja nagyszámú (közel 100.000-es) tagságát. Folyóiratot
ad ki ZeneSzó címmel, CD-ket jelentet meg. Az
1934-ben szárba szökő Éneklő ifjúság mozgalom (melynek elindítója
Bárdos Lajos és kortársai, elsősorban Kerényi György nevéhez kapcsolódó
Magyar Kórus kiadóvállalat) céljainak tovább vivője, utódja.
2015-ben a
KÓTA is fontos résztvevője volt annak a szakmai grémiumnak, amely
munkálkodik a Mindennapos éneklés c. projekten. Ennek a kezdeményezésnek a
célja az, hogy az iskolások a lelküket is pallérozzák egy kicsit, ráadásul
minden nap – egy-egy ének eldalolásával. Az együttműködés keretében
elkészült a KÓTA által összeállított és a tagok által véleményezett
énekgyűjtemény, melynek kiadása attól függ, hogy rendelkezésre áll-e a
forrás. A kiadvány elkészítésében igen nagy részt
vállalt a KÓTA jelenlegi elnöke, a Liszt Ferenc-díjas karnagy, dr. Mindszenty
Zsuzsánna.
Nemrégiben
a KÓTA megbízást kapott az EMMI Köznevelésért Felelős Államtitkárságától,
hogy hozzon létre egy sokszínű, értékvédő programot. A cél eléréséhez
a költségvetésből 100 millió forintos keretösszeget kapott a
kórusszövetség, amellyel felvállalta, hogy küldetésével összhangban számos
rendezvény összehangolt megszervezésével Magyarország művészeti, szellemi
és emberi fejlődését fogja elősegíteni 2019. novemberétől
2020. június 30-ig. Ezalatt az idő alatt 19 megye
36 településen, összesen 69 helyszínen lesznek szívet-lelket melengető,
közösséget kovácsoló, avagy tanító programok.
Békásmegyer
Ófalu Szent József Templomának Pikardiai kórusa énekel
Vezényel: Fehér
Anikó
A
legfontosabb események, amelyeket a program során megvalósítanak: Éneklő
Ifjúság Szakmai Napok, Éneklő Ifjúság Gálakoncert, Hangverseny a MÜPÁ-ban,
Ifjúsági Kórusünnep, Szálljon fel énekünk… de hogyan?,
XVI. Magyar Karvezető Konferencia, Hold Fast to Dreams - Ragaszkodj az
álmokhoz! - Nemzetközi Zenei Nevelési Konferencia, mintegy félszáz
Kórustalálkozó, Az „Életet az énekbe!” jelige szerepe
Bárdos Lajos és Kardos Pál pedagógiájában - országos továbbképzési nap, Szakmai
Nap Ének- és Szolfézstanároknak, Tehetséggondozás Kodály szellemében –
Továbbképzés, Bárdos Szimpózium – szakmai találkozó és továbbképzés,
Karvezető Kurzus, XIV. Kodály Tábor - óvodapedagógusok, énektanárok,
karnagyok szakmai találkozója – és sorolhatnánk.
Éneklő
Ifjúság nagyrendezvények
kiemelt
nagykoncertek
konferenciák
kórustalálkozók
szakmai napok
vándor-konferenciák
Az
eseménysorozat sajtótájékoztatóján Rónaszékiné Keresztes Mónika, az EMMI magyar
zenei nevelésért felelős miniszteri biztosa ezt mondta: „Környezetünk, a
teremtett világ védelme mindig aktuális probléma és egyre sürgetőbb
feladata az emberiségnek. Sokszor és sokat beszélünk erről és ez így
helyes. Mégis a legfontosabb, hogy
értő és érző módon cselekedjünk, mindenki a saját területén. A
teremtésben, mi emberek, alkotótársak lettünk, jó, ha ezzel tisztában vagyunk.
Csak akkor védhetjük helyesen földi otthonunkat, ha nem csak magunk, hanem
egymás számára dolgozunk érte... A személyiségnek
... a belső harmóniáját adja a
művészet, azon belül is, semmivel sem pótolható módon a klasszikus zene,
és ez a biológiai mellett, lelki klímavédelem.”
A magyar kórusszövetség,
a KÓTA kezében most hatalmas lehetőség van. A múltja a biztosíték: nem
fogja eltékozolni.
***
1. Kemény Egon: Köszöntsük jó tanítónkat! FLASH
MOB a ...(3:09)
FLASH MOB a Gregor József Általános
Iskolában Szabó Ágnes karnagy, zenepedagógus köszöntése Az Évzáró Hangversenyt
2018. május 25-én rendezték meg, a nagy érdeklődésre való tekintettel
ezúttal a megfelelő méretű iskolai tornacsarnokban. Ez évben szeretve
tisztelt Ági néni első évfolyamának egykori tanulói is felejthetetlenné
kívánták tenni a gondosan összeállított, szép műsort. Már hónapokkal
korábban elkezdődött a szervezés, először abban állapodtak meg, hogy
egykori kedvenc énekkari darabjukkal, Kemény Egon – Soltész Erzsébet:
„Köszöntsük jó tanítónkat!” című pedagógusnapi
énekkari dalával fognak fellépni, a legnagyobb titoktartás mellett
felelevenítve és az iskola valamennyi kórusával betanulva. Megtalálták a kottát
és az örökösök hozzájárulását is megkapták az előadáshoz. Végül eljött a
hetek óta feszülten várt pillanat – pisszenés nélkül figyeltek a nézőtéren
a beavatott szülők is – amikor a színpadon a bekonferált, program szerinti
műsorszám helyett váratlanul a régi és mai tanítványok együtt énekeltek és
egy szál virággal a kezükben búcsúztak meglepődött
tanárnőjüktől, aki az iskolában eltöltött negyven éves értékes és
elismert pedagógiai munkája végeztével nyugdíjba vonul.
Iskolaigazgató: Bella Tibor
Vezényelt: Dávid Krisztina
Zongorán kísért: Bolyosné
Pethő Ildikó
A iskola Jubilate
Kórusa az egyike a 2020. évi KÓTA-díjasainak
*A
szerző karnagy, népzenekutató