KISS ERNŐ

 

GYERMEKJÁTÉKOK AUSCHWITZBAN
Nagy Imre Erik operájáról

 

 

 

Auschwitz-Birkenau

 

1945. január 27–én, 75 éve a szovjet hadsereg felszabadította az auschwitz-birkenaui koncentrációs tábort, a Holocaust legnagyobb haláltáborát, megmentve ezzel néhány száz csonttá soványodott embert, véget vetve a hároméves iszonyatnak (amely azonban sokkal hosszabb ideig tartott, hiszen a KZ-táborokat már a ’30–as években elkezdték építeni). Ez az évforduló inspirálta a szegedi Vántus István Társaság Közhasznú Egyesületet és a Szegedi Közéleti Kávéházat, hogy a Szegedi Zsidó Hitközséggel összefogva komplex előadást szervezzenek Nagy Imre Erik szegedi zeneszerző Gyermekjátékok Auschwitzban c. operája bemutatása érdekében.

 

Nagy Imre Erik (1954) csaknem 50 éve van aktívan jelen Szeged zenei életében. Itt kapott zenetanári oklevelet 1976-ban, Vaszy Viktornál és Vántus Istvánnál folytatott karmesteri és zeneszerzési stúdiumokat, a Szegedi Nemzeti Színház korrepetítora és karmestere volt, többezer előadást vezényelt; bár számos operát is dirigált, rövidesen ő lett a színház musical szakértője. Zeneszerzői tevékenysége a ’70–es évek második felében és a ’80-as évek első felében bontakozott ki: hangszerelt és kísérőzenéket írt, többek között a televízió Szegedi Körzeti Stúdiója számára is. Néhány év külföldi vendégszereplés után Csongrád megye több helységében alapfokú művészeti iskolát alapított és vezetett; először a gyermekek számára komponált: furulyaiskolát írt, játékos zongoradarabokat komponált, 2012-ben Ave Maria c. művével első díjat nyert a www.free-scores.com világversenyén; 2014 novemberében pedig bemutatták Szökevény csillagok c. meseoperáját, melyet Csukás István librettójára írt. Ezt az operát 38-szor játszotta a Szegedi Nemzeti Színház; a nemrégiben elhunyt Kossuth–díjas költő kiemelt helyen tartotta nyilván életművében (erről nemrégiben a HVG–ben megjelent szép Csukás-nekrológban is olvashattunk).

 

 

Nagy Imre Erik unokájával, Rékával (Török János felvétele)


Nagy Imre Erik több évtized után jutott el az Auschwitz–témához. Többször megírta — többek között az opera partitúrájának előszavában — hogy közvetlenül az egyik franciaországi turnéja alkalmával átélt bombariadó, a kilátásba helyezett, de szerencsére meg nem valósult terrorcselekmény irányította figyelmét az emberi gonoszság zenei megjelenítése felé. Emellett látta az auschwitzi gyermek színjátszó társulatáról készített dokumentumfilmet is: a náci propagandagépezet híradóanyagot készíttetett Hans Krása Brundibar c. meseoperája bemutatójáról, a filmesek elvonulása után másnap gázkamrába vitték a gyermekeket.

 

A zeneszerző 2014-ben vetette papírra az opera első szüzséjét, melynek bemutatóját 2017-re tervezte. Nem véletlenül: ebben az évben volt a hírhedt Wansee-konferencia 75. évfordulója, melyen — január 20-án  Heydrich A zsidókérdés végleges megoldása címmel tartott félelmetes tartalmú előadást, s ugyanebben az évben, március 1-én pedig „megnyitották” az Auschwitz-Birkeanui Nagytábort.   

 

 

Dr. Josef Rudolf Mengele, az auschwitzi tábor halálorvosa és az áldozatai

 

Az első szinopszisban már benne volt az opera lényege, de a tábor életét részletesebben kívánta bemutatni a szerző. Több és naturálisabb lett volna „vérengzés”, a horrorisztikus részlet, máshogy történt volna a „végkifejlet”. A végső változatban a Börtönparancsnok, a két őr, az Anya és a versenyző gyermekek váltak főszereplőkké. Nagy Imre Erik – aki maga írta az opera szövegét – határozottan kialakította a két ellentétes szintet: a láger disszonáns hangi világát és gyermekek, az anya tiszta énekét. Az operába több zsidó motívumot is ötvözött: ilyen a többször visszatérő rituális táncmotívum és a Szól a kakas már… kezdetű haszid dallam.

 

A cselekmény karácsonyeste játszódik.  Az opera előjátékában a mű valamennyi szintje megjelenik. Visszatérő a fegyverropogás, majd megjelenik az első jellegzetes motívum. A tétel középső szakaszán újabb, játékos zsidó táncdallam bukkan föl, ám ezt is félbeszakítja a fegyverropogás, melynek jelentését később tudjuk meg. Az Előjáték a híres hászid dallam, a Szól a kakas már… feldolgozásával zárul, mely eredetileg magyar népdal, s amely drámai erővel szól. De ez is „széttörik” a fegyverropogás által. Nagyon fontos hangszerelési megoldás a hangszerként kezelt énekhang, mely újra és újra megjelenik majd az operában: a szétzúzott magyar zsidó közösségek fájdalmát ezzel sikerül igazán megjeleníteni.



Kiss Ernő ismerteti az operát

 

A szerző az Előjátékkal együtt öt tételben, ezen belül négy színpadi jelenetben bontotta ki a dráma folyamatot; valamennyi jelenetnek külön címet adott (Őrök és felügyelők; A parancsnok mosolya; Anya és gyermeke; Gyermekhalál) Az Őrök és felügyelők c. jelenet alcíme akár Hétköznapi fasizmus (Mihail Romm híres filmje után) is lehetne, hiszen a jelenetben szereplő két őr társalgása a rettenetet közömbös hétköznapisággal jeleníti meg. Látható ugyanakkor, hogy míg az Őr 2. már velejéig romlott (a cipőjét a foglyok levágott hajával akarja megtisztítani), az Őr 1. még őrzi emberségét, s megpróbálja az Őr 2-t ebben megakadályozni (tiltó szövegét zsidó melizmatikus dallammal énekli).  A következő jelenetben belép a Börtönparancsnok, aki viszont igazi náci katona; bejelenti: a karácsonyra való tekintettel énekversenyt hirdetünk! Az első díj: „az örök szabadság”. S megérkezik az első versenyző: Magyarossy Zsófi. A Börtönparancsnok parancsára vállalja az éneklést, „ha utána hazamehet”. A Börtönparancsnok gúnyosan megígéri neki. A kislány elkezdi a dalt: „Zöld fenyőfán táncol sok kis fény; de mikor minden gyertya ég, Kívánj minden szépet és jót, így angyalok szárnyán repül minden szó.” A Börtönparancsnok megdicséri. A kislány engedélyt kér, hogy második versszakot a testvérével együtt énekelhesse el. A Börtönparancsnok meglátja, hogy ikrek, Mengeléhez küldi őket… Ekkor belökik az ajtón az Anyát.  Az ötödik rész, a Gyermekhalál az Anya táncával kezdődik, melynek dallama azonos az Előjáték nyitó zsidó dallamával, fölötte az Anya szöveg nélküli énekével. Az opera befejező része a mű szubsztanciája, kiváló dramaturgiai megoldással. Először orgonakísérettel szólal meg az Anya és a gyermekek nagyon szép himnikus éneke (Szólj, égi csengő), mellyel maga a Tisztaság jelenik meg a borzalmak, bűnök birodalmában. Ez végre elnyeri a már erősen részeg Börtönparancsnok tetszését, „jutalmul” személyesen vezeti őket a halálajtó felé… Távozásuk után az Őr 1. áriája következik, aki a szeretet csillagáról énekel. S hozzák az újabb kislányt. Végigénekli az első versszakot; a Börtönparancsnok kéri a másodikat is, a kislány el is kezdi, ekkor azonban csoda történik: egy második szólam is hallatszik a kislány éneke mellett. A Börtönparancsnok félbeszakítja; de az ének folytatódik, továbbra is két szólamban; ekkor már az Anya hangját is halljuk. Ezt azonban csak a Börtönparancsnok hallja, a két Őr nem. A Börtönparancsnok pisztolyával hadonászva keresi a hangok forrását, melyek újra és újra megszólalnak; kinéz az udvarra: áldozatai csendben lógnak az akasztófákon… De az énekhangok ekkor már folyamatosan, s immár szöveg nélkül szólnak, s hiába keresi a Börtönparancsnok, nem találja őket – hiszen csak az ő képzeletében szólnak, hallucinál, ez a büntetése… Botorkálása közben megbotlik, s a kezében lévő revolverrel saját magát lövi főbe. Az Őr 2. cinikus mondata fölött: „Jön az új főnök… ki kell majd szolgálni.” az utolsó dal tiszta kvintje szól, majd ezzel a tiszta kvinttel zárul az opera. A gonoszság fölött végül győzött a Zene, a legtisztább hangközzel, a kvinttel.

 

 

Balról jobbra: Sallay Gergely (Őr 2.), Piskolti László (Őr 1.), Altorjay Tamás (Börtönparancsnok) és Klebniczki György zongoraművész.
A kép bal szélén: Varjasi Gyula karnagy)

 

A Szegedi Zsidó Hitközség nagyon szép dísztermében megtartott előadás főszereplői nagyszerű szegedi énekművészek voltak. Különösen kiváló volt Altorjay Tamás (Börtönparancsnok), a Szegedi Nemzeti Színház basszistája alakítása, ő és a két őr kapták a mű legnehezebb, atonális zenei anyagát, Piskolti László (Őr 1.) tökéletesen hozta a még jólelkű katona figuráját, pontos, muzikális volt Sallay Gergely is (az Őr 2. az opera ezen részében már szelídebb, mint korábban, bizonyára az Őr 1. hatására). Kohlmann Márta szépen énekelte a Kislány dalocskáját, s nagyon jó volt a Lassus Énekegyüttes karácsonyi, majd „égi” éneke Varjasi Gyula vezetésével. Az elhangzott részlet meghatározóan fontos szereplője volt Klebniczki György zongoraművész, aki messze többet nyújtott, mint billentyűs kíséretet: lényegében ő vezette a produkciót hangszere mellől. 

 

 

A Lassus Énekegyüttes és a közönség. Balról a második: Kohlmann Márta

 

Nagy Imre Erik nagyszerű operát alkotott, melyben kiválóan integrálódnak a különféle, sokszor többjelentésű zenei elemek, a drámai folyamatot izgalmasan, dinamikusan építette föl. S ami a legfontosabb: kőkemény vádiratot írt az egykori és a mindenkori, minden emberiből kivetkőzött bűnösök ellen, legyőzte őket a zene erejével, s megdicsőítette a tiszta lelkűeket; emlékművet emelt az ártatlanul kivégzett gyermekeknek.

 

A rendezvény szervezői – miközben köszönetet mondanak valamennyi szereplőnek és a Szegedi Zsidó Hitközségnek – kifejezik abbéli reményüket, hogy a három éve minden tekintetben készen álló opera bemutatására rövidesen sor kerül, legalább hangversenyszerűen.