KISS ERNŐ

KORTÁRSZENEI TALÁLKOZÓ SZENTESEN – HARMINCADSZOR

Huszonkilenc éve, 1991 tavaszán nem mindennapi vállalkozásba kezdett az akkor már két éve Lajtha László nevét viselő szentesi zeneiskola: kortárszenei találkozót és versenyt szervezett Csongrád megye zeneiskolái számára. A kezdeményezés Nagy János zongora– és orgonaművész, karnagy munkásságának része volt, aki akkor már tíz éve vezette az intézményt, s 1989-ben megszervezte és lebonyolította az iskola épületének teljes felújítását, melynek során korszerű és kiválóan megtervezett hangversenytermet is sikerült kialakítani.

A kortárszenei találkozó ő és kollégái kiváló gondolataiból indult immáron csaknem három évtizedes útjára, de mindig is elismerték: a szegedi kortárszenei napok 1990-ig: Mai Magyar Zene Hete – zeneiskolai hangversenyeit tekintették eredendő mintának, vissza is hatva arra, hiszen ettől kezdve részben Szentesen válogatták ki a Szegeden – 1997-től a Vántus István Kortárszenei Napok „Törpék és óriások” című hangversenyén – fellépő növendékeket. Később a találkozó önállósult, amit a mai napig megrendeznek, és Csongrád megye zeneiskolásainak kortárs zenei seregszemléje lett.

Várkonyiné Mihály Erna intézményvezető Szentesi Lajtha László Alapfokú Művészeti Iskola

A Lajtha László Alapfokú Művészeti Iskola vezetői és kollektívája – köztük Várkonyiné Mihály Erna intézményvezető és Nagy János címzetes igazgató – minden szempontból méltó módon ünnepelte meg a harmincadik találkozót: egésznapos programot szerveztek kortárs zenéről szóló kerekasztal beszélgetéssel és jubileumi koncerttel. E jeles napra meghívták a kortárszenei versenyek művésztanár és zeneszerző zsűri tagjait, külön díszvendégnek Hollós Máté Erkel Ferenc-díjas zeneszerzőt, a Magyar Zeneszerzők Egyesülete és a Vántus István Társaság Közhasznú Egyesület elnökét és Balázs Árpád Erkel Ferenc-díjas zeneszerzőt, érdemes művészt, Szentes város díszpolgárát.

Kerekasztalbeszélgetés a Szecessziós Házban. Közepén balról jobbra: Hollós Máté, Balázs Árpád, Nagy János

A találkozóról először Nagy János címzetes igazgató úr beszélt a Szentesi Szecessziós Házban megrendezett kerekasztal beszélgetésen, aki elmondta: az első időben valóban a szegedi kortárszenei növendékhangversenyekhez próbáltak csatlakozni. Nagyon ügyeltek a műsoridőre: stopperórával mérték az egyes darabok hosszúságát. Állandó mentoruk Huszár Lajos zeneszerző volt; sajnos, ma már a „klasszikus” koncertek közönsége is fogyatkozóban van. 

Bevezetője után Balázs Árpád vette át a szót. Szomorkás hírrel kezdte: a zeneiskolai kortárszenei versenyek száma mára kettőre csökkent. A kortárszene mai megítélése, sokszor meg nem értése még azokban az időkben kezdődött, amikor a Liszt-Bartók kontinuitás megszakadt. Ezt akkor érezte meg először, amikor – fiatal zeneszerzőként – Vámosi Nagy Istvánnal elment Weiner Leóhoz, aki megkérdezte tőle: Bartók, vagy Kodály? Balázs megérezte Weiner furcsa hangsúlyát és Kodályt választotta. Kodály azonban egy kicsit „ludas” volt abban, hogy a második bécsi iskola – Schönberg, Alban Berg, Webern – műveit sokáig nem tudták befogadni, egyszerű okból: e műveket nem lehet szolmizálni... Nagy áttörés volt Szervánszky Endre Öt zenekari darabja. Ligeti György később el is mondta, hogy ha nem disszidál, akkor soha nem írhatta volna meg azokat a műveit, melyekkel Európa élvonalába került. De ugyanez vonatkozik Eötvös Péterre is, aki Boulezhez ment tanulni. Visszatérve a zeneoktatáshoz: már Sosztakovics feltette a kérdést: mit játsszanak a gyermekek? Szerencsére már rég készen állnak olyan művek, mint Kurtág Játékok sorozata és Durkó Zsolt A gömb története címet viselő 60 zongoradarabja. Huszár Lajos Erkel–díjas zeneszerző szerint egyre nehezebb válaszolni a kortárszene befogadásával felmerülő kérdésekre. A XX. századon végighúzódott egy „avantgard”, mely körülbelül Schönbergtől Jeney Zoltánig tartott. Mintegy harminc éve viszont elindult egy neo (az utótag nehezen nevezhető meg) stílus, sokan, köztük, ő maga is ezen az úton halad.

Hollós Máté felidézte, hogy első zeneakadémiai éveiben a kortárs művek hangja világszerte elütött az ő elképzeléseitől, s úgy érezte, ha olyan zenét kellene írnia, inkább más pályát kellene választania. Harmadévtől talált saját hangjára. Később több kollégája is elindult a tonalitás irányába. Nagyon kell vigyáznunk, amikor arról beszélünk: mi a kortárs zene? Hol húzható meg a határ? Mi indítja el a kortárs gondolkodást?

A kerekasztal beszélgetés további részében számos izgalmas aspektus merült föl, így az is, hogy az új, kortárszenei szempontokat is érvényesítő hangszeriskolákat a tanárok nem szeretik bevezetni; hogy játékosan kell a gyermekeket a kortárs zene felé motiválni, s hogy nincsenek felkészítve a tanárok a kortárs zene oktatására. A „csúnya” zene – szép zene dilemma is felmerült, mellyel vigyázni kell: az egyes életművek megítélése sokszor szubjektív, s ez időnként olyan zsenit is elér, mint Durkó Zsolt, kinek művei világszerte elismertek. A bizonytalanság érződik a kortárszenei zeneiskolai hangversenyeken, melyek műsora időnként rendkívül „vegyes”: vajon nálunk kortárszenének számítanak–e sokszor 50-60 éve, vagy még régebben írott magyar művek (pl.: Kókai: Kis verbunkos zene, Weiner: Rókatánc) különösképpen pedig a nem is olyan régen komponált amerikai darabok, melyek tudvalevőleg az ottani, a magyarnál konzervatívabb, sőt alacsonyabb szintű helyi ízlést szolgálják ki?

Talán estig is folytatódott volna a vita, de 15.00 órakor kezdődött a Jubileumi koncert a zeneiskolában. Dicséret illeti a szentesieket, hogy a házigazda Lajtha László Alapfokú Művészeti Iskola növendékei mellett tizenegy intézmény – az SZTE Juhász Gyula Gyakorló Általános Iskola és Művészeti Iskola, a csongrádi Galli János Alapfokú Művészeti Iskola, a zsombói Szent Imre Katolikus Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola, a Csengelei Alapfokú Művészeti Iskola, a Mórahalmi Alapfokú Művészeti Iskola, a szegedi Király König Péter Alapfokú Művészeti iskola, a HAmmido Alapfokú Művészeti Iskola, a Pro Musica Alapfokú Művészeti Iskola, a hódmezővásárhelyi Péczeli Attila Alapfokú Művészeti Iskola, a Kisteleki Alapfokú Művészeti Iskola és a makói Magán Alapfokú Művészeti Iskola és Zeneművészeti Szakképző Iskola – tehetséges fiataljai is pódiumra léphettek a több mint háromórás műsorban; melyhez Hollós Máté mondott minden szempontból tartalmas ünnepi beszédet.

A koncert épp az ő Hívójel c. rövid, de igazán ideillő, minden ízében kortárs triójával kezdődött, melyet Nyíri Sára (fuvola), Szabó Zita Dóra (klarinét) és Urbancsok Kristóf (zongora) – felkészítő tanárok: Nagy János, Nánási Orsolya, Takács Gabriella, Szentesi Lajtha László Alapfokú Művészeti Iskola – adott elő. A rendkívül színes – időnként talán már túlságosan is „színes” – hangverseny 26 műsorszámát még felsorolni sincs mód a jelen írásban, azonban feltétlenül megemlítendő Király László Magyar népdalok klarinétra (Molnár Fanni, Fodor Bálint – felkészítő tanáruk: Poljak Éva, Szegedi Király König Péter Alapfokú Művészeti Iskola), Arvo Pärt Dancing of the Ducklings (Tóth Barnabás-zongora, felkészítő tanára: Elekné Sándor Szilvia, zsombói Szent Imre Katolikus Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola) és Nathan Daughtrey Drums of Moria (Tamburo Ütőegyüttes, felkészítő tanár: Mucsi Gergő, Szegedi Király König Péter Alapfokú Művészeti Iskola) műve.

Tamburo-ütőegyüttes (Szegedi Király König Péter Alapfokú Művészeti Iskola)

Nagy örömöt jelentett, hogy itt, Szentesen volt Molnár László Passacaglia piccola c. új, szépen fölépített, valóban kortárs művének ősbemutatója Dusha-Kiss Luca (gordonka), Nagy Péter (klarinét), Marič Konstatin (zongora) előadásában (felkészítő tanáraik: Bozóki Andrásné, Surján Noémi, Tornyai Jenő - Pro Musica Alapfokú Művészeti Iskola); a koncert a szentesi kortárs zene örökifjú komponistája, Balázs Árpád remekbeszabott fuvola-zongora Szvitjével zárult (Takács Gabriella zenetanár és Nagy János címzetes igazgató úr interpretálásában - Szentesi Lajtha László Alapfokú Művészeti Iskola). E műsorszám dicsérete mintegy felvezet a krónikás intelméhez: a művészeti iskolák a jövőben helyezzenek nagyobb hangsúlyt a kortárs magyar zeneszerzők alkotásainak műsorra tűzésére, mert ők valódi értékeket hoznak létre.

Nagy János és Takács Gabriella (Szentesi Lajtha László AMI)

A hangverseny befejezéseként a XXX. Csongrád Megyei Kortárszenei Találkozó emlékplakettjeinek átadására került sor. Köszönet a jubileumi nap támogatóinak; szívből és őszintén gratulálunk a szentesieknek a jubileumi nap megszervezéséért Várkonyiné Mihály Ernának és kollégáinak, bíztatva őket – a harminc találkozó sikerére alapozva – a sorozat töretlen és kitartó folytatására!