PETRŐCZI ÉVA

Az alkotás áhítata

Jegyzet Radnai Zoltán A hangokra borulva című verséhez

Dr. Radnai Zoltán orvos, zeneszerző, költő

Radnai Zoltánt csaknem harminc esztendeje ismerem. Igaz, nem művészi szolgálatai, hanem végtelen gondossággal, szeretettel végzett orvosi munkája révén. Amikor kisebb, de gyötrő „zsigeri nyavalyáim” révén kezelőorvosom, első perctől megnyugtató dietétikai tanácsadóm lett, majd nem sokkal később a férjem nem éppen könnyű epeműtétét elvégző sebész, sokat beszélgettünk művészeti kérdésekről is. Elsősorban zenéről, arról, hogy ő nem amatőr, hanem képzett, tanult zeneszerző, de arról is, hogy a verseket nagyon szereti. Így – más földi javam nemigen lévén akkoriban – a kilencvenes évek elejére már megjelent versesköteteimet vittem el neki ajándékba.

Tudomásom szerint verseket jóval később kezdett írni, sejtésem szerint nagyjából akkor, amikor fokozottabban fordult a hitélet, a Biblia világa felé. Most, amikor ezeket a sorokat írom, már két, számítógépen továbbított kompozíciójában gyönyörködhettem, egy, a magyar verbunkos életteliségét, tüzét felidéző vonósötösben, illetve az épp e percekben meghallgatott, gyönyörű és megnyugtató, járványos és békésebb időkben egyaránt megnyugtató, gyógyító noktürnben.

Tom-Tom Records, 2018

CENTRUM TV Centrum Könyvklub - Dr. Radnai Zoltán ...(23.12)

A Fényes sötétség premierje alkalmából a szerzővel Martion-Kovács Miklós beszélget

A tegnapi napon, ezen az idei, fenyegetettséggel teli, baljós 2020. 03. március 14-én pedig Fényes sötétség című verseskötetét olvastam, órákon keresztül. Ebben a kötetben is – egy oratóriuménekes-sebész keresztapa neveltjeként, s mindmáig gyakran testi-lelki bajokból dallamokkal-gyógyulóként – elsősorban az itt teljes terjedelmében közölt, zenei tárgyú versekből muzsikusi műgonddal felépített fejezet legszebb darabjára (legszívesebben azt írnám: koronájára, sőt, nemes gondolatok hangvetőjeként működő szószékkoronájára!) szeretném felhívni a figyelmet. A hangokra borulva című, parainesis erejű zeneszerzői, művészi hitvallásra. Amellyel a költő bizony hadat üzen minden adys kivagyiságnak, „Én voltam úr, /a vers csak cifra szolga…” attitűdnek, s ugyanakkor minden divatos, olcsó poétai/komponistai gőgnek, napjainkban oly népszerű szlogennek.

A HANGOKRA BORULVA

Csak egy dallam volt a múltban,

mi mozdulni sem hagyott,

csak egy őrült vágy maradt utána,

a többiről nem tudok.

Kitöltve teret és minden időt,

ami adatott,

bűnt és kételyt, mindent rám hagyott.

Csak a dallam volt,

mikor a zongora lába karon fogott,

s a hangok özönében

semmi más nem hatolt olyan mélyre,

csak az a dallam,

mely nyugton többé nem hagyott.

S mikor zenévé érett,

csak úgy, ott hagyott,

elhagyva az ősi dallamot,

mely már nem volt,

se kép, se szó, se gondolat, csupán érzés,

mely máig megmaradt.

Nyers, tiszta, kristály dimenzió,

az érzetek mindent betöltő világa.

És semmi más nem hatolt olyan mélyre,

csak az a dallam, mely az életem kísérte,

s ha csak ennyi volt, és más nem lép a helyébe,

nekem már akkor is megérte.

Igen, ez itt a kettős alkotói alázat verse, egy olyan zeneszerző-költőé, aki nem önmagát csodálja és csodáltatja, hanem az Isten kegyelméből megkapott alkotást, alkotásokat. S minden sorával nem saját szobra előtt borul le, hanem a hangokat (és a szavakat!) élteti és ünnepli. Nem tekintget sandán és űzötten, magát agyvérzésig hajszolva, Siker Asszonyra, nem érdeklik a kitüntetések. Csak egyetlen, szinte nem is evilági küldetés fontos számára: hogy a rábízott HANGOKAT (és verssorokat) tovább tudja adni embertársainak.

A Parlando hasábjain gyakran foglalkozunk a zenének is elkötelezett, nagybetűs Gyógyítókkal, köztük a Semmelweis vonósnégyessel, s egyik tagjával, a Radnai Zoltánhoz hasonlóan szintén gasztroenterológus Székely György hegedűművésszel és művészeti szakíróval. Jóval kevesebb szó esik azonban, mert a köztudatban kevesen vannak, azokkal a zeneszerzőkkel, akiknek a költői módon szólás képessége is megadatott. Az általam ismertek közül most csak kettőre hívnám fel a figyelmet, a tizennyolcadik századi német költőzseni remetére, Friedrich Hölderlinre, aki zeneműveket is szerzett. Az ő tiszteletére nemrég mutatták be Svájcban Karl Hollinger Turm-Musik für Flöte, kleines Orchester und Tonband című alkotását.

A másik költészetrajongó, művei prózai és verses szövegeibe rendszeresen beleíró zeneszerző Hölderlinnél jóval közismertebb, természetesen az operarajongók népes táborában: Giacomo Puccini. Aki két baráti librettistáját, Illicát és Giacosát nemritkán az őrület határára kergette többnyire hibátlan poétai ötleteivel. Neki köszönhetjük többek között tragikus szépségű hattyúdala, utolsó operája, a Turandot egyik megrázó szövegét, Liu utolsó szavait.

Visszatérve ezek után A hangok hatalma című Radnai költeményhez. Tekintettel arra, hogy ezt is teljes terjedelmében közöljük, most azt az összesen hat sort idézem itt, amelyek engem a legerősebben szólítottak meg. Az első kettő:

„Csak a dallam volt,

mikor a zongora lába karon fogott...”

Ebből a két sorból nem csupán végtelen, gyermeki játékosságot olvashatunk ki, hanem – megint csak – az „Itt nem én, a zeneszerző vagyok az úr, hanem maga az Istentől kapott egyetlen dallam” alázatos-szép üzenetét.

S nézzük ezek után a nagy ívű vers négy záró sorát:

„És semmi más nem hatolt olyan mélyre,

csak az a dallam, mely az életem kísérte,

s ha csak ennyi volt, és más nem lép a helyébe,

nekem már akkor is megérte.”

Mit is mondhatnék erre: ha egyetemi kereteken belül, vagy akár kívül, sok egyéb mellett ma is tanítanék még alkotó írást, EZT az idézetet a világért sem hagynám ki az általános, minden művészeti ágban uralkodó mohóság, hiúság és merkantilizmus szomorú korában. Tisztelet minden, nagybetűs Kivételnek, köztük a –remélhetőleg – iskolateremtő Radnai Zoltánnak, most legalább itt, a magyar zenepedagógia irodalomra is figyelő berkeiben!

Műveivel pedig örömmel találkoznék majd „élő adásban”, az otthonunkhoz közeli Budapest Music Center hangversenyein.

Függelék:

Válogatás Radnai Zoltán alkotásaiból

Két tétel Radnai Zoltán Vonósötöséből (2002):

I. tétel. Allegro (4:58) (10 MB)

II. tétel. Largo (5:08) (10 MB)

Közreműködnek:

Hegedű: Nagy Béla és Foszkolosz Péter

brácsa: Sörös Jenő és Bódi Mónika

cselló: Kántor Balázs.

Radnai Zoltán Vonósötöse 2002-ben készült, első megjelenése egy karácsonyi CD-n volt, ezt követően sokszor került előadásra különböző események alkalmával. A CD-t a Tom-Tom stúdió adta ki, amint a szerző több művét is, melyek zenei rendezője is a szerző volt.

Radnai Zoltán zeneszerzést 1982-től előszőr Madarász Ivántól (aki a mai napig is tanára és zenei mentora), és Hollós Mátétól tanult.

RADNAI ZOLTÁN

AZ ALKOTÓHOZ

Úgy árad,
mint a hegyi forrás,
üdén, tisztán, háborítatlanul,
s a hangok rendben,
önként vállalt fegyelemmel
követik az ütem öröktől való
parancsolatát.

Máskor viharként érkezik,
s mint a hegyomlás úgy zuhan alá
árkot mélyítő fergetegben.
Az akkordok összhanggá vegyülnek,
és szavak nélkül a torkodnak feszülnek.

Aztán a tenger azúrkék
tükre kacsint a csillagokra,
hol lángot fest egy égi tünemény,
és a dallam bátran ível a magasba
utat találva a sóhajok mezején.

Vezess csak nyugodtan,
s álmom, ha lesz egyáltalán,
zenéddel ringat el, ölelve
Isteni harmóniád, hol a rend honol,
s büszke trónusáról most nekem dalol.