THURZÓ ZOLTÁN*

100 ÉVE SZÜLETETT THURZÓ SÁNDOR - zenetudós, Nagyvárad zenetörténésze

Nagyvárad, 1920. március 17. - Nagyvárad, 2009. szeptember 6)

Thurzó Sándor

A zenére való hajlamot három testvére közül csak Sándor örökölte. A család jó barátja, Weisz Sámuel hegedűművész és zenetanár, ismerve az anyagi nehézségekkel küszködő négygyermekes apa óhaját, és a kiskorú fiúcska ambícióit, elvállalta ingyen Sándor hegedűtanítását. A család nem rendelkezett rádiókészülékkel, ezért a közelben lakó zenetanár amikor komolyzenei műsor, hangversenyközvetítés, beszélgetések mentek a zenéről, mindig áthívta a roppant fogékony, tudásszomjas fiatalt. Amikor pedig lehetőségük adódott, elmentek az egyházi-, kamarazenei-, szimfonikus hangversenyekre, operaelőadásokra. A bölcs és széles látókörű hegedűtanár a serdülő növendék figyelmét ráirányította arra, hogy azokat a hegedű- és kamarazenei darabokat vásárolja meg, amik megtetszettek neki. Így kezdődött a felcseperedett ifjú kottatárának gyűjtése, majd a műsorlapoké is.

1930-as évek elején, Sándor már Bach-szonátákat, virtuóz Ysaÿe-szonátákat, Paganini 24 Capriccióját is játszotta. A város zenei szaktekintélyeinek unszolására, meghallgatásra felvitték Budapestre, a kor egyik legtekintélyesebb professzorához, hegedűvirtuózhoz, a zeneszerző Hubay Jenőhöz. Nagy jövőt jósolt az ifjú nagyváradi fiatalnak, aki néhány alkalommal magánórákon vett részt. 1937-ben meghalt Hubay Jenő és félbemaradt a tanulás, pedig már a zeneakadémiai előkészítők is elkezdődtek. A második világháborút megelőző időkben már nehéz volt a határátlépés, majd le is zárult. A tanulás folyamata megszakadt.

Thurzó Sándor és felesége

A két világháború között a Nagyváradi Filharmonikus Társaság zenekarát Macalik Alfréd (1888 - 1979) polihisztor vezette (festőművész, karmester, nagybőgős, gordonkás, zongorista és zeneszerző egy személyben). A zenekar hangversenymestere Breuer Oszkár hegedűvirtuóz lett, aki a bécsi Zeneakadémiáról érkezett. Több alkalommal már Thurzó Sándor is besegítőként ismerkedett a zenekari munka szépségeivel. A világháborút, mint a helyi zenés színház koncertmestere, és a Filharmóniai Társaság egyik hangversenymestereként élte át. 

1949-ben állami fennhatóság alá került, az 1888 óta működő Filharmóniai Társaság. 1936-tól (még mielőtt 1949-ben államosították volna) megalapította a mai Filharmónia alapját, zenészeket összegyűjtve, és rendszeresen felléptetve a zenekart. 1941-56 között Thurzó Sándor már a nagyváradi Színház zenekarának koncertmestere, 1949-56-ig pedig az államosított Filharmónia koncertmester-helyettese, művészeti titkára.

1956-59 között a nagyváradi Bábszínház zenei vezetője, 1959-től nyugdíjazásáig pedig a Filharmónia tagja.

A Nagyváradi Filharmónia első vezetője Romulus Botto zeneszerző lett. A sokoldalú szervező zseni néhány évig volt az intézmény élén, aki hatvantagú zenekart és nyolcvantagú énekkart irányított, kitűnő érzékkel és szakmai rátermettséggel. Művészeti bizottság intézte a műsorok összeállítását és neves művészek meghívásait. Ennek a bizottságnak volt a mozgató rugója (Breuer) Boda Oszkár mellett, Thurzó Sándor.

Dr. Szalay Elemér ügyvéd és zeneszerző nagy tekintélynek számított a városban. Baráti kapcsolatban állt Nagyvárad elitjeivel. Thurzóval való igazi barátságuknak köszönhetően összhangzattani, zenei ismeretek, zenekutatási témák voltak a beszélgetéseik tárgya. A zeneszerző felesége, Szalay Stefánia, Bartók növendék, aki szintén nagy lelkesedéssel támogatta Thurzó Sándor által folytatott elmélyült muzikológiai ügybuzgóságát, gyűjtést és rendszerezést. Számtalan ötlettel látták el és azok megvalósítására ösztönözte a Szalay házaspár. Minden zenei vonatkozású eseményt ezáltal pontosan lejegyzett, és élete végéig egy unikumnak számító várostörténeti dokumentum tárat hozott létre, amelyben a plakátok, műsorfüzetek, zenei írások, a napi- és heti újságokban, folyóiratokban megjelent zenei anyagok, több ezer kötetes zenei szakkönyvtár, sok ezer fénykép, kéziratok stb. megtalálhatóak. Kéziratai, vagy megjelent munkái is számottevőek, értékük felbecsülhetetlen.

Több újság, folyóirat adta ki írásait (pl. Fáklya, Művelődés, Előre, Zenetudományi Írások, Ţara Crişurilor, Bihari Napló, Reggeli Újság, stb.)

Nagy nemzetközi sikere volt a váradi éneklőkanonokokról készült hatalmas munkájának, amely a budapesti magyar szaklapokban is megjelent, de máshol is szenzációnak számított.

Kamaraopera társaságot alapított, szervezett és irányított 15 éven át, azaz 1989-es rendszerváltozásig. Olyan közismert személyeket nyert meg az ügy érdekében, mint az ünnepelt magánénekes és tanár Papp Magda, valamint növendékei: dr. Andrásy Gyula, Szél Patka Eta, Marian Boboia, Szabó Rozália. Az operaegyüttessel a Mozart: Bastien és Bastienne előadást kb. ötvenszer adták elő a Szakszervezetek Művelődési Házának Stúdió színpadán. Thurzóék készítették el a kosztümöket, vásárolták meg az anyagot a szereplők felöltöztetéséhez és ők is tárolták otthonukban. A Megéneklünk Románia egyik fesztiválján az együttes első díjban részesült a Doru Popovici: Interogatorul din zor című kétszemélyes kisopera előadásával.

Középen: Thurzó Sándor

Azon munkálkodott, hogy Váradon megteremtsen egy állandó kamaraopera-társulatot, amely a '70-es, '80-as években rendkívüli kihívásnak számított, önkéntes alapú volt, de végül sikerült. Az 1989-es események után sok énekes a kolozsvári, budapesti vagy bécsi operához szerződött, így az itteni társulat megszűnt. Ilyenek: Drimba Nóra, aki a bécsi Volksoper tagja, a Budapesten élő Pánti Anna, Báncsov Károly, Hertz Péter és mások.

Thurzó Sándor 1956 -1959 – évek között a Bábszínháznak volt a zenei igazgatója, ahol zenés bábdarabok mellett, nagy sikerrel színre vitte Pergolesi: La serva padrona (Az úrhatnám szolgáló) kisoperát, amihez kamaraegyüttest is szervezett (vonósnégyes és zongora). Az egyik nemzetközi bábfesztiválon és versenyen, Konstancán, első díjat kaptak.

Kitűnő szervezői, diplomáciai érzéke, kiváló meggyőző beszéde révén sikerült ezekkel a bemutatókkal “megtisztelni" és öregbíteni az imádott Nagyváradjának zenei hírnevét.

Hosszú éveken át szervezte a Zeneszerzői esteket, melyre elhívta az ünnepelteket (Dumitru Capoianu, Liviu Comes, Csire József, Ludovic Feldman, Vasile Hermann, Jodál Gábor, Kozma Mátyás, Márkos Adalbert, Elise Popovici-Goia, Terényi Ede, Corneliu Torsan, Dan Voiculescu, stb.)

27 zeneszerzőnek 57 szerzői estet rendezett. Néhány kamaraegyüttes létrejötténél és elindításánál is bábáskodott, tanácsaival, ötleteivel ellátva őket, egyben koncertjeiket is szervezte. Ilyenek voltak: a Filharmónia Kamarazenekara (1968), Varadinum vonósnégyes, Wenzel Pichl Trió, stb. A tagok "Apukának" szólították.

A Festum Varadinum rendezvénysorozat keretében rendszeresen szervezett színvonalas komolyzenei hangversenyeket, és önzetlenül támogatta a kuratórium munkáját.

Zenei fesztiválok spiritus rectora, 2004-ben elindította a Michael Haydn, Wenzel Pichl és Carl Ditters von Dittersdorf fesztiválsorozatot, amelyet rendszeresen, évente megrendezett.

Nagyszámú zenei vonatkozású cikk és tanulmány szerzője.

Nagyváradon tevékenykedő előbb említett zeneszerzőtriász életét és munkásságát feltáró kutatásai is beírták Thurzó Sándor nevét Várad zenetörténetébe, és az egyetemes zenetudomány vérkeringésébe.        

2007-ben a Partiumi Füzetek könyvsorozatban megjelent Bartók Nagyváradon a helyi sajtó tükrében című dokumentumgyűjteménye. Munkássága elismeréseként számos oklevelet, emlékplakettet kapott:

Pro Partium díj (2003), a nagyváradi Polgármesteri Hivatal által adományozott Kiválósági Díj (2004), Bartók Béla emlékdíj (2oo6)

Magyar Kultúráért életműdíj (2007). 2008 és 2009-ben felterjesztették, hogy megkaphassa a Polgármesteri Hivatal által adományozó megtisztelő Díszpolgári címet. Nagyon boldogan várta, de a halála évében már nem adományoztak senkinek, és azóta se.

Thurzó Sándor

Nagyvárad zenei múltjának fáradhatatlan kutatója és gyűjtője volt. Munkássága sokoldalú volt. Jeles zenetörténész volt, nagyszámú zenei cikkek, tanulmányok kapcsolódnak a nevéhez. Írásai tudományos jellegűek voltak

Hegedűművész, zenetörténész, művészeti titkár, koncertmester, zenei helytörténész, és ezen kívül nem utolsó sorban említően Carl Ditters von Dittersdorf, Wenzel Pichl, Michael Haydn zeneszerzők életét és munkásságát feltáró kutatásai, ezen belül is ezen világhírű zeneszerzők Váradi tartózkodásainak krónikása. Zenetudományi munkássága jelentős volt.

Thurzó Sándor célja szeretett szülővárosa zenei életének felvirágoztatása volt. Első szempontja volt a művek váradi bemutatója, vagy ritkán játszott darabok ismételt eljátszása. Külön kutatást végzett e téren.

A zenekutató arról is adatokat gyűjtött, hogy a város melyik épületében lakott, megszállt, vagy megfordult egy-egy zenei nagyság, mint: Beleznay Antal, Pablo Casals, Bartók Béla, Kodály Zoltán, George Enescu, dr. Szalay Elemér, stb.

Több megalakuló kórusnak volt a névadója. Például, a Barátok templomában Bihari Sándor énekkar, a Szent László templomban Halmos László kórus.

Polihisztor tudású, úgy emlegették, hogy "a két lábon járó lexikon". Jártas volt a zenetudományon kívül az egyháztudományban is. Imádta a csillagászatot, a verseket, a közmondásokat, a plasztikus szólásokat, a latin és görög filozófiát. Idézte a nagy bölcseket, szellemi frissességgel élete utolsó pillanatáig.

Egy csupa-lélek, szív, segítőkész, a sértéseket is elfelejtő ember volt.

Családja és a zene volt az élete.   

Thurzó Sándor Várad művelődéstörténetének mindmáig meghatározó személyisége, szellemisége, zeneszeretete tovább él bennünk.

*Thurzó Zoltán Magyar Kultúra-díjas, nagyváradi zongoraművész