BELLA MÁTÉ
A KOMOLYZENE A KATARZISHOZ
ÁLL KÖZELEBB, A KÖNNYŰZENE AZ EKSZTÁZISHOZ
Bella Máté (Fotó: Farkas Vivien)
Nagyon fontos hidakat építenünk a zenei
világok között – hangsúlyozza Bella Máté, a Zeneakadémia egyetemi adjunktusa,
aki az idei Fonogram-díjat elnyert popzenei dal
társszerzője. A komponista nem először kísérletezik különböző
műfajokkal, és mindkét oldal alkotói gondolkodását megismerte.
A Dal 2020 győztes dala ◄ ❚ 2020-as Petőfi Zenei Díj - Az év dala
kategória nyertese ❚ ❚ 2020-as Fonogram
Díj
Zene: Bella Máté - Rácz Gergő
Hangszerelés: Rácz Gergő - Bella Máté
Szöveg: Hujber Szabolcs - Rácz Gergő
Gitár: Rácz Gergő
Mastering: Deutsch Gábor
Rácz Gergő és Orsovai Reni
Mostantól című száma A Dal 2020 Petőfi Zenei
Díj Az év dala kategóriájának elnyerése után nem sokkal „az év hazai modern
pop-rock albuma vagy hangfelvétele” lett az idei Fonogram-díjátadón.
Társszerzője a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem adjunktusa, a Junior
Prima, Bartók–Pásztory- és Erkel-díjas Bella
Máté. A fiatal komponista intézményünk kérdésére, hogy szerinte van-e határ
a komoly- és könnyűzene között, illetve egyáltalán létezik-e két külön
világ, azt válaszolta: ahogy az élet számos területén kategóriákban
gondolkodunk, hiszen ilyen az emberi természet, ez a zeneesztétikában is
szükségszerű. „Mondhatjuk, hogy a komolyzene a katarzishoz áll közelebb, a
könnyűzene pedig az eksztázishoz” – mutat rá. Véleménye szerint egészséges
is az ilyen határvonal, noha kétségtelenül kár, hogy a komolyzene és a
könnyűzene alkotói nehezebben értik meg egymás művészeti
produktumait. „Aki komolyzenével foglalkozik, annak a könnyűzene csupán a
szórakoztatóipar egyik legyártott terméke, utóbbiak képviselői pedig
pusztán koncertterminek és talán elitistának is tartják a klasszikus
kompozíciókat” – teszi hozzá, hangsúlyozva, hogy a két csoport néhány
kivételtől eltekintve nem igazán ismeri egymást, neki is ez a személyes
tapasztalata a baráti körében, ebből pedig rengeteg félreértés, téves
meglátás következik.
Bella Máté vallja, hogy nagyon fontos hidakat építenünk a zenei világok
között, mert szükségszerű integrálni a könnyűzene értelemszerűen
fiatalabb közönségét a komolyzenei életbe. „Azért kezdtem el könnyűzenével
foglalkozni, mert az ezzel szerzett tapasztalatokat be tudom építeni a
komolyzenei kompozícióimba, hiszen meg kell ismerni az újabb generációk zenei
gondolkodásmódját” – mondja. És hogy mit tanulhat egy zeneszerző? Bella
Máté szerint például azt, hogy manapság már kevésbé az akkordok fontosak,
mintsem a hangszínek keresése, ez úgy tűnik, nem csak a popzenében, hanem
a kortárs komolyzenében is igaz. Emellett a koncentrációt, a művek
dramaturgiáját is segíti a popzene: azt, hogy rövid idő alatt lehessen
megragadni a közönség figyelmét, hiszen az emberek egyre kevésbé fókuszáltak.
A komponista szerint segítené a hídépítést az is, ha a „két világ” alkotói,
előadói, koncert- és fesztiválszervezői olyan tematikus eseményeket
rendeznének, ahol együtt szerepelne komoly- és könnyűzene, bemutatva a
lehetséges kapcsolódási pontokat.
Zsiray-Rummer Zoltán (lfze.hu)