Bende Zsolt sokak szerint az egyik legelegánsabb és leginkább stílustudatosabb művésze volt a hazai operaéletnek, olyan művésze, aki operettet is tökéletesen énekelt és játszott ...

E kötetben az olvasó megismerkedhet kicsit kanyargós pályakezdésével, későbbi énekesi szárnyalásával, szerény és csendes, visszafogott alkatával. Miközben énekpedagógusként is kiemelkedőt adott: nem a saját elképzeléseit erőltette rá tanítványaira, hanem hagyta, hogy megtalálják a maguk útját, és ott irányította és kísérte őket biztos kézzel. Énekművészetét legjobban Baranyi Ferenc tudta összefoglalni: „Akit bariton hanggal áld meg a sors, annak bizony nem könnyű kitűnnie. A bariton ugyanis a férfiénekesek középső hangosztálya – és a középsők mindenütt a legészrevétlenebbek. A baritont – a középhangok- szép kiénekléséért az esetek többségében csak tisztes ünneplés, udvarias tetszésnyilvánítás honorálja. Bende Zsolt lírai bariton. Az ilyenekkel bántak mindig is eléggé mostohán a komponisták... A lírai baritonoknak is jut néhány nagyszerű főszerep... de az operák jelentős részében be kell, hogy érjék mellék vagy epizódszerepekkel.

Bende Zsolt képes volt kis szerepeket is főszereppé avatni, mert hangjának lírája van. Nemcsak azért, mert lírai bariton, hanem mert költészetet közvetít.