Elhunyt
Dr. Grossmann-Vendrey Zsuzsanna zenetudós
a
Frankfurti Zene- és Színházművészeti
Főiskola és a Bécsi Egyetem tanára
(Budapest, 1937. június 6. – Budapest,
2020. március 8.)
Dr. Grossmann-Vendrey Zsuzsanna (Schweitzer Katalin felvétele)
Zsuzsa Budapesten született. Mivel édesapja (Vendrey Ferenc) út-, vasút- és hídépítőmérnök volt, az ő munka megbízásai miatt a család gyakran költözött, így Zsuzsa általános iskolai tanulmányait 5 különböző városban, 5 különböző iskolában végezte. Ennek ellenére év végi bizonyítványai mindenhol jeles vagy kitűnő rendűek.
Már korai éveiben kitűnt, hogy vonzódik a zenéhez, zongorázni kisgyermekként kezdett.
1951-ben iratkozik be a Budapesti Zenei Gimnáziumba és ezzel párhuzamosan a Budapesti Állami Zenekonzervatórium zongora tanszakára. Itt boldog éveket tölt, haláláig tartó barátságokat köt.
1956 szeptemberétől a Zeneművészeti Főiskola zenetudományi szakán folytatja tanulmányait.
1956 novemberének első napjaiban – mint oly sok egyetemista akkor – elhagyja Magyarországot, barátaival Bécsbe menekül. 19 évesen kezd egy ismeretlen országban teljesen egyedül önálló életet.
1957 márciusától az Universitaet Wien (Bécsi Egyetem) hallgatója lesz, zene- és színháztudományi szakon.
Már diákként sikeres tudományos munkát végez, fiatal kutatóként hírnévre tesz szert.
Az egyetemen 1965-ben szerzi meg a doktori címet, disszertációjának címe: Die Orgelwerke von Felix Mendelssohn Bartholdy.
1966-tól
a németországi Fritz Thyssen Alapítvány ösztöndíjasaként
folytatja a kutatást, többek közt tagja lesz a „100 Jahre Bayreuther Festspiele" munkacsoportnak.
1973-tól 1997-ig Frankfurt am Main-ban a Deutsches
Rundfunkarchiv (Német Rádióarchívum) zenei
gyűjteményének szakreferense. 1989-től rádiótörténeti kutatásokkal is
foglalkozik, a giesseni és saarbrückeni
egyetemen zenetudományi és rádiótörténeti előadásokat tart.
1979-től lesz a Frankfurter
Hochschule für Musik und Darstellende Kunst,
(Frankfurti Zene- és Színházművészeti Főiskola) tanára, 1994-től
itt a zenetudomány címzetes egyetemi tanárává nevezik ki. Lelkes, odaadó tanár.
1986-ban az Universitaet Wien is egyetemi
tanárrá nevezi ki, ekkortól itt is időszakonként előadásokat tart.
2016-ban az egyetem – ahol 60 éve, 19 évesen menekült diákként kezdte el
tanulmányait – Arany Diplomával ismerte el több évtizedes tudományos kutatói és
egyetemi tanári tevékenységét a zenetudományok terén.
Fő kutatási területei: XIX. század, operatörténet, orgonazene,
Mendelssohn, Richard Wagner és a bayreuthi ünnepi játékok, fogadtatástörténet,
média történet, zenekritika, zene a rádióban, zenei programok története a német
rádióban, zenetörténeti didaktika.
Zsuzsa
életének túlnyomó részét külföldön, német nyelvterületen töltötte.
Jelentős tudományos sikereit ezen a nyelven érte el. Ugyanakkor szülőhazájával,
anyanyelvével, a magyar kultúrával kapcsolata mindvégig élő és erős
maradt. Magyar barátaival, kollégáival rendszeresen találkozott, levelezett,
zenészeket, művészeket, jótékonysági ügyeket nagyvonalúan támogatott. 1999-ben,
amikor a világ legnagyobb könyvvásárának, a Frankfurti Könyvvásárnak
Magyarország volt a díszvendége, Zsuzsát bízták meg a magyar kulturális
rendezvények szervezésével és ő volt az akkori köztársasági elnök és író,
Göncz Árpád kísérője is. Akkor kialakult barátságukra Zsuzsa élete végéig
nagyon büszke volt.
Fordítóként és független újságíróként is dolgozott. Szerb Antal
Pendragon legenda című művét a német olvasók az ő fordításában ismerhették
meg.
Publikációiból néhány:
SZERKESZTŐ: Wilheim András
FORDÍTÓ: Grossmann-Vendrey Zsuzsanna
Kortárs
Könyvkiadó, Budapest, 2002
SZERKESZTŐ: Madarász Imre
FORDÍTÓ: Schneller István
LEKTOR: Grossmann-Vendrey Zsuzsanna
Kráter Műhely Egyesület, Pomáz, 2000
■Mendelssohn und die Musik der Vergangenheit. (Mendelssohn és a múlt zenéje)
Regensburg 1969.
Felix Mendelssohn Bartholdy und
die Musik der Vergangenheit
■ Susanne Grossmann-Vendrey: Stilprobleme in Mendelssohns Orgelsonaten op. 65 (Stílusproblémák Mendelssohn orgonaszonátáiban) In: Carl Dahlhaus (Hrsg.): Das Problem Mendelssohn. Regensburg 1974, S. 185–194.
■Bayreuth in der deutschen
Presse. (Bayreuth a német sajtóban) Beiträge zur Rezeptionsgeschichte
Richard Wagners und seiner Festspiele (von 1872 bis 1945). Bd. 1-3,2. Regensburg 1976-1983.
■Im Schoß
der mater dolorosa. Gedanken
zu G. Mahlers "Kindertotenlieder”.
(A mater dolorosa ölében. Gondolatok G.Mahler
Gyermekgyászdalairól.) In: Feministische Studien 1984.
Im Schoß der mater dolorosa - De Gruyter
■Bayreuth - Geschichte einer Utopie. (Bayreuth – egy utópia története) In: NZfM 1976.
■Wagner. Von der Rezeptionsgeschichte zur Rezeptionsästhetik? (Wagner.
A fogadtatástörténettől a fogadtatásesztétikáig?) In: Rezeptionsästhetik
und Rezeptionsgeschichte. Laaber 1990
■Die Musik des 19. Jahrhunderts. (A XIX.század zenéje) In: K.H. Wörner: Geschichte der Musik. Ein Studien
und Nachschlagebuch. 8. Aufl. Göttingen 1993.
■Rundfunk und etabliertes Musikleben (Rádió és a megalapozott zenei élet).
In: Programmgeschichte des Hörfunks
in der Weimarer Republik. Bd. 1. Frankfurt 1997.
■Edison-Zylinder (Edison viaszhengerek a Német
Rádióarchívumban) (Edison Tonträgerverzeichnisse des DRA). Frankfurt 1985.
■Antal Szerb: Die Pendragon-Legende. Deutsche Erstausgabe. dtv Frankfurt 2004
szerb antal - pendragon
legende - ZVAB
További információk:
https://hfmdk-frankfurt.academia.edu/SusannaGrossmannVendrey
www.academia.edu › Susanna_Grossmann_Vendrey_1937_-_2020
(DOC) Susanna Grossmann Vendrey (1937 - 2020) |
Susanna ...
(Szerkesztette: Schweitzer Katalin)