20 esztendő
után zöld utat kapott a lant a hazai zeneoktatásban
Lant
oktatás indul a budapesti V. kerületi Szabolcsi Bence Zeneiskolában 2020
szeptemberétől a következő típusú hangszerekkel: reneszánsz lant,
barokk lant, arciliuto, chitarrone
(theorba).
Ahhoz,
hogy a lant visszanyerje azt a tekintélyét, amit Magyarországon birtokolt a 17.
századig a hangszerek között, és a mai hazai zenei életben a méltó helyére kerüljön,
alapfeltétel, hogy a Kárpát-medencében legalább egy iskolában elindulhasson
intézményes keretek között a lantok oktatása, ami egyébként a szomszédos
országokban már régen megtörtént. A Hágai Királyi Konzervatóriumban, ahol
tanulhattam 7 esztendőt, már 45! éve önálló
lant-tanszék is működik, s jómagam azért is költöztem haza, hogy
Magyarországon is beindulhasson a lant oktatása, s majd itt is legyen egy
lant-tanszék.
Az
európai zenetörténetben a 15-18. században a lant volt az egyik
legnépszerűbb hangszer, a „hangszerek királynője”, ahogy
a reneszánszban nevezték. Évszázadokon keresztül olyan ’házi hangszer’ volt,
mint később a zongora. A 16-18. század során mintegy 200 lantkomponista
műveivel számolhatunk, ami tekintélyes szám egy hangszer történetében.
Mivel mintegy másfél évszázada (kb.1800-1960) megszűnt Európában a lant
használata és oktatása, ami addig mesterről-növendékre szállt évszázadokon
keresztül, ezt a hagyományt itthon is újra kell élesztenünk.
Fontosnak
tartjuk, hogy legalább egy zenei intézményben lehessen lantot tanulni
Magyarországon, egy olyan zenei nagyhatalomban, ami két nemzetközi
hírű lantost is adott a reneszánsz Európának. Bakfark Bálint mellett
ritkán esik szó a Sopronban született és felnőtt Hans Newsidlerről,
aki a török terjeszkedés miatt családjával Nürnbergbe menekült. Ő volt a
német reneszánsz egyik legjelentősebb lantos komponistája, 8 lantkönyvet
adott ki, lantiskolája mind a mai napig a leghasználhatóbb metódus. A magyar
zenetörténetben fontos szerepe volt a hangszernek a históriás dalok, versénekek
és egyházi népénekek kíséretében is. Gondoljunk itt első sorban Tinódi
Lantos Sebestyén munkásságára.
Az V.
kerületi Zeneiskolában több olyan neves tanár oktatott, akik támogatták és
művelték is a régi-zenét, az intézmény elindítója és most azóta szervezője az Országos Czidra
László Furulya Versenynek. Az intézmény jelenlegi igazgatója is azon fáradozik,
hogy a régi zene oktatása és művelése újra az erőssége legyen az
intézménynek. Így nem véletlen, hogy éppen az V. kerületi Zeneiskola fogadta be
a lantot, hiszen az intézmény nevének viselője, Szabolcsi Bence
(1899-1973) zenetudós talán a legtöbbet tette a magyar régi-zene történetének
felkutatása és rendszerezése ügyében, így ez az intézmény méltón lehet a
Kárpát-medence lantos központja és fellegvára.
Nemcsak
nekünk, pengetős zenészeknek, de a magyar zenei élet számára is fontos,
hogy végre ez a hangszer is újból gyökeret ereszthessen a magyar földbe. A
hazai gitártanárok és egyetemi tanszakvezetők jó része támogatja a lantoktatás
bevezetésének ügyét. Gitárosok jól tudják, hogy repertoárjuk 16-18. századi
részének java a lantirodalomból származik (L.Milan, da Milano, J. Dowland,
Bakfark Bálint, H. Newsidler, H. Kapsberger, A.
Piccinini, R. de Visée, J.S.Bach, S.L.Weiss, J.Haydn
stb.), így ebből ők is profitálhatnak.
Külföldi
példákat alapul véve ilyen hangszerrel egy lant-osztályt, vagy új tanszéket
elkezdeni csak kiskorúakra alapozva nem lehet, így azon felnőtt
lantosokkal kezdjük, akik már hangszerrel is rendelkeznek. Ahhoz, hogy gyerekek
is kedvet kapjanak a tanulásához, előbb kell, hogy egy „lantosztály”
létezzen, hogy egyáltalán a Kárpát-medencében tudjanak, halljanak róla.
A lant
oktatásához szükséges könyvek is már rendelkezésre állnak. Első sorban
kell említenem Király Péter: A lantjáték
Magyarországon a XV. századtól a XVII. század közepéig című kiváló könyvét (Balassi
Kiadó, 1995).
Kónya
István 2014-ben 3 könyvet jelentetett meg a 
gondozásában.
Kónya
István: Lantkönyvek bemutatója – YouTube (8:13)
Kónya
István lantkönyv bemutató - 2014 december 2., Budapest
Szabolcsi Bence Zeneiskola
A Lantköny (A lant
vándorútja Európában) pótolni kívánja azt a hiányt, hogy ezidáig a lant
történetéről magyar nyelven még nem született olyan összefoglaló mű,
amely a hangszernek az európai zenetörténetben játszott több mint négy
évszázadát részletesen bemutatná a hozzá kapcsolódó kultúrtörténetbe ágyazva. A
mű fő gerincét az európai lantok története teszi ki az ókortól
kezdődően, gazdag képanyaggal, korabeli metszetekkel, szépirodalmi
utalásokkal. Az európai háttérbe ágyazva behatóan foglakozik a lant
magyarországi történetével a 20. század végéig tárgyalva azt. A könyvben
bemutatandó lantábrázolások (korabeli metszetek, festmények) az egyetemes
művészettörténet kiemelkedő alkotásai mellett szinte teljességgel
felölelik a Kárpát-medencében található anyagot.
A Reneszánszlant Metodika olyan módon
épül fel, hogy használható legyen tankönyvkén az oktatásban, kurzusokon, a
klasszikus gitárosok is tudják használni, és a műkedvelők maguk is
elsajátíthassák a lantjáték alapismereteit.
A Reneszánszlant Antológia több
esztendőre elegendő lantművet tartalmaz (műkedvelők
részére is). A könyv úgy lett tematikailag a Lant Metodikához hozzárendelve,
hogy ennek elsajátítása során a hallgató megfelelő szintre juthat ahhoz,
hogy – amennyiben itthon erre később sem lesz lehetőség – külföldi felsőfokú
intézménybe bekerüljön.
Az
elmúlt 27 év során kurzusokon sokakat tanítottam
lantozni, többen nyertek felvételt külföldi felsőfokú intézménybe,
néhányan professzionista előadók lettek, sokan műkedvelőkként
játszanak, és szinte folyamatosan kerülnek elő fiatalok, akik ezen a
hangszeren szeretnének tanulni. Biztosak vagyunk benne, hogy egy lantosztálynak
csupán a ténye is elindít fiatalokat e hangszer felé. Mintegy 30 évnyi
pedagógiai és előadóművészi tapasztalataimat szeretném a lantozni
vágyók részére továbbadni.
Peltzer Ferenc gitárművész, intézményvezető
Szabolcsi Bence
Zeneiskola - Budapest