LÁSZLÓ ZSUZSA
AZUCENA VILÁGHÓDÍTÓ ÚTJA
Budai Lívia
Négy évtizedet töltött a világ operaszínpadjain. Sikert sikerre halmozott. Már a pályája is így kezdődött, hiszen kamaszlányként Kincses Vera után megnyerte a Ki mit tud? operaénekes kategóriáját, ezután fölvették a Zeneművészeti Főiskolára, 21 éves volt, amikor első lett az Erkel énekversenyen. Egyenes út vezetett a Magyar Állami Operaházba.
Különlegesen szép, nemes, nagy volumenű, bársonyos, magasságot és
mélységet egyformán hibátlanul megszólaltató mezzo-szopránja
mellé megáldotta a természet kiváló színészi képességgel, muzikalitással. Négy
évet töltött az Operaházban, majd fogta a bőröndjét és elindult minden
kapcsolatrendszer nélkül a világba. Németországban előbb a gelsenkircheni operaházban énekelt, innen hívták Münchenbe,
ahol három évi tagság alatt bizonyított kiváló
előadásai után a világjáró művészek életformáját, a szabadúszást
választotta.
A londoni Covent Gardenben kezdődött a
világsikerek sora. Carlo Bergonzi volt a partnere
Verdi Trubadúrjában. Azucena alakítása után
megnyíltak előtte a világ legnagyobb operaházainak kapui. Franciaország,
Olaszország, Spanyolország, Finnország, majd az USA, Kanada, Japán és még ki
tudja hány ország és város közönsége ünnepelte a nagy mezzo-szerepekben.
Azucena elkíséri a mai napig, de sorozatban énekelte többek között Carment, Ebolit, Ulrikát, Delilát, Laurát, Preziosillát, Fenenát, Giuliettát, Maddalénát és persze Amnerist. A szép egyiptomi királylányt más helyszínek mellett a veronai Arénában és Münchenben is, ahol Placido Domingo volt a partnere, aki azt mondta neki az előadás után, hogy:” … ha ne adj Isten egyszer elvesztenéd ezt a gyönyörű hangod, színésznőként is megélhetnél az egész világon.”
Budai Lívia FŐSZEREPEIBŐL:
Carmen Eboli Ulrika
Az operarészletet megelőző
TV-interjút László Zsuzsa készítette
Budai Lívia Azucena szerepében
Verdi cigányasszonya, Azucena nagyon a szívéhez nőtt. Számtalan rendezésben, sokféle maszkban, parókában és ruhában formálta meg ezt a nőalakot. Repertoárja gyorsan bővült. Ahogyan teltek az évek, hangja egyre érett, s ma már a Wagner és a Richard Strauss művek hősnőiként is számontartják a legnagyobb operaházakban. Huszonöt éves operaénekesi jubileumán a Duna tv-ben készült portréfilmjében ezt mondta: „Én itt születtem, itt tanultam és ha ritkán is tudok itthon énekelni, azért ez a hazám! Nagyon büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok, és ezt a világ minden táján hangoztattam és tudják rólam a mai napig is.”
Remekül beszél németül, angolul, franciául, olaszul. Oroszul a szerepek
szövegét ugyan megérti, el is énekli kifogástalan kiejtéssel, ám az itthon
tanultak nem voltak elegendők, hogy jól kommunikáljon ezen a nyelven is. A
másik négy nyelv és persze a magyar, elég arra, hogy mindenütt a világon helyt
tudjon állni.
Pályája kezdetén rendszeresen énekelt dalokat, oratóriumokat. A Magyar
Televíziónak van egy felvétele, amin a Magyar Állami Hangversenyzenekar
kíséretével, Lukács Ervin vezényletével Kodály: Rossz feleség c. dalát énekli a
Zeneakadémián. Igazi élményt adó produkció.
A daléneklés és az oratóriumok alig-alig fértek bele a világjáró
operadíva életformájába. Ám ha felkérést kap, boldogan teljesíti, hiszen nagyon
szereti mind a két műfajt.
Negyven esztendőt töltött a világ operaszínpadjain, s szinte
mindent elért, amit csak lehetett.
Budai Lívia otthonában
László Zsuzsa
Aranytollas újságíró, szerkesztő
Függelék: