Gilbert De Greeve Nyílt levelE
Minden
helyesen gondolkodó zenész és zeneszerető ember részére (3.)
Gilbert De Greeve
(https://www.nsa.edu/nsa-conservatory-of-music-artist-series-gilbert-de-greeve-holds-piano-masterclass-and-concert/)
Kiváló
Maestro-k, Tiszteletre méltó Elnökök, Dékánok, Zenekari, Opera- és Fesztiváligazgatók,
Kedves Kollégák és Mindenki, aki érti a zene fontosságát az ember életében!
A zeneoktatás ügye a jelen körülmények
között a legkiszolgáltatottabb
helyzetbe került. A zenepedagógiát
a szakma tudatosan vagy tudat alatt
a zeneipar kistestvérének tekinti, s nem veszi figyelembe, hogy milyen meghatározó szerepe van
az összes
többi terület minőségének alakulásában. Mindezt a tapasztalat mondatja velem, nem kis
részben, amit a Nemzetközi Kodály Társaság elnökeként 12 éven át láttam
magam körül.
Nem véletlenül használom a zeneipar kifejezést, ugyanis a „profi zene világában”
az egyes
ágazatok üzleti kapcsolatban állnak egymással, és kölcsönösen
összefonódnak. Az előadóművészi világ szereplői - a zenekarok, opera és balett társaságok, impresszáriók, fesztiválok, stb. – összefonódnak
az alkotói világgal - jutalékokkal,
kiadókkal, zeneszerzőjogokkal
foglalkozó szervezetekkel, könyvkiadással, kutatási projektek finanszírozásával.. Sokmilliós üzletág
a lemezkiadás (különösen
a könnyűzenei) valamint
a hangszer-készítés és értékesítés... Nem kétséges, hogy világszerte valamennyi ágazat megszenvedi a jelenlegi helyzetet, a megkérdőjelezhető korlátozó
intézkedések és a karantén hatásait. De számos lehetséges menekülési útvonal létezik, egyesek "kreatívabbak", mint mások ...
Meglehetősen
gyorsan jöttek létre ezen kezdeményezések. Például a zenekarok kamara-zenekarokként folytatták, és online koncertekbe kezdtek…akárcsak számos híres előadóművész. Mindannyian tudjuk. Mintha az lenne a tendencia,
hogy csak a vonósok kezdjenek újra (megfelelő távolságban ülve egymástól?), miközben egy holland kutató
azt állítja, hogy a rézfúvósok sem kockázatosabbak, ugyanis a hangszerben lévő levegő szűrt…Mindannyi jó kezdeményezés, kétség nem fér
hozzá. Minden jobb, mint
a semmi.
De legyünk őszinték. Ezek a megoldások csak gyenge pótcselekvések az igazihoz
képest. Mert egy TELJES ZENEKARNAK kell előadnia a zeneirodalom zenekarra írott remekműveit… a legelfogadhatóbb és legkényelmesebb körülmények közepette olyan koncertteremben, ahol nagy és értő
közönség élvezheti a pazar előadást. Ugyanez érvényes az opera társulatokra is
…Úgy gondolom, érthető, amit mondok.
Ami a zenepedagógiát illeti, ott más
a helyzet. Tisztában vagyok azzal, hogy
abban is van bizonyos fokú üzleti elem,
különösen azokban az országokban,
ahol a hangszeres zeneoktatás főleg „magánstúdiókban” zajlik, nem zeneiskolákban. De
ez sokkal kevésbé jellemző, illetve kevesebb az összefonódás
a zeneipar többi ágának üzleti felével.
Ez különösen az alapfokú
ének-zeneoktatás esetében
fontos, amit az oktatás szerves
részeként minden gyerek számára elérhetővé kell tenni. A zeneoktatásnak
demokratikusnak kell lennie, nem lehet
a kiváltságosoké.
A
zeneoktatás nagyon kiszolgáltatott helyzetben van, és továbbra is komolyan
aggódom amiatt, hogy az összes olyan „kreatív megoldás”, mint az online
tanítás, a hibrid oktatás, illetve más „legjobb” megoldások tovább segítik
a terület marginalizálódását még a vírus előtti időszaknál is jobban…Nagyon óvatosnak kell lennünk, és ne hagyjuk, hogy az
„alkalmazkodási hajlandóság” visszájára süljön el a jövőben…
Önök
jogosan tehetik fel a kérdést, mit értek az alatt, hogy visszájára sül el a
jövőben. Engedjenek meg nekem egy kis kitérőt. 1970-ben, amikor az Antwerpeni
Állami Zeneakadémia igazgatójává neveztek ki, a szabály így szólt: „2
növendék/ óra”. 1979-ben a nagy olajválság és az azt követő gazdasági
válság miatt a zeneoktatásra fordítható költségvetést erőteljesen
csökkentették. A kormányzat ún. „terjeszkedési stopot” szabott ki. Ennek
eredményeképpen hosszú várólisták jöttek létre a zeneiskolákban és a
zeneakadémiákon. (Csak az Antwerpeni Zeneakadémia várólistájára 800 növendék
került fel). Voltak kollégák, akik átmenetileg a két fő helyett
fogadtak 3, 4 sőt 6 növendéket is egy órán, annak
érdekében, hogy mindenki részesüljön az oktatásban. Nagyon „kreatív” megoldás,
és képzelhetik a politikai döntéshozók mennyire elégedettek voltak. Többen a
kollégáimmal együtt küzdöttünk ez ellen, és elleneztük a kormányzat költségvetési
megszorításait. Az erre adott válasz a politika és sajnos több muzsikus
társunktól az volt, hogy „ugyan nem az ideális, de működik, és egyébként
is csak ÁTMENETI”. A helyzet az, hogy ma Belgiumban az átmeneti-t
iktatták törvénybe, ez lett a szabály, és a valaha híres belga zeneoktatás mára
a múlté.
Maga a
zeneoktatás soha nem volt kiváltságos helyzetben a döntéshozók körében, és ez
alatt kérem, hogy Önök is az óvodaitól kezdődően az általános
iskolait, középiskolait és az egyetemi zeneoktatást értsék. Ennek legfőbb
oka, hogy ez a legdrágább oktatási forma az egyéni oktatás miatt. Sokan,
még a minket támogató oktatási miniszterek is megkérdőjelezték az egyéni
oktatás fontosságát, és csaknem ellehetetlenítették…
A
minőségi zeneoktatás jövője jóval nagyobb veszélynek van kitéve, mint
a zeneipar többi ágáé. Gondoljanak a második levelemben írt esetre, az ausztrál
kormány döntésére: a kormány nem engedte az elmaradt koncertek megtartását,
és duplájára emelte a művészeti képzés tandíját.
Ez is
mutatja, mennyire kiszolgáltatott helyzetben van a zeneoktatás, és minden
helyesen gondolkodó zenésznek össze kellene fogni a jövő érdekében.
Ugyanis, a nap végén, mindenki, a művészek, a karmesterek, kiadók,
hangszerkészítők és -értékesítők, sőt a lemezkiadók is hasznot
húzhatnak a zeneileg képzett tömegekből…Arról nem
is beszélve, ami Kodály Zoltán meggyőződése volt, hogy a mindennapi
oktatásba beépített jó minőségű zeneoktatás végül elvezethet ahhoz,
hogy egy jobb világban éljünk.
Mindannyiunknak fontos,
hogy visszatérjünk a „normális” kerékvágásba. Mindazonáltal, csak akkor fogunk
mi, az emberiség visszatérni oda, ha vissza AKARUNK térni, és többé nem
fogadjuk el a nem demokratikusan meghozott folytonos megszorító intézkedéseket,
amelyek hatékonysága tudományosan nem igazolt. Még 6 hónap után sem.
Az
viszont „kétségtelenül bebizonyosodott”, hogy a korlátozó intézkedések milyen
romboló, pusztító hatással vannak az emberek személyes és szakmai életére:
számos drámai következménnyel szembesülhettünk már eddig is társadalmi,
gazdasági és családi téren, nem utolsó sorban megemlítve az öngyilkosságok
600%-os emelkedését.
Sok
évvel ezelőtt, a hidegháború tetőződésének idején olvastam ezt a
mondatot: „ennek a megrokkant világnak nem atomenergiával foglalkozó
mérnökökre, hanem művészekre van szüksége…” Ma ezt így mondhatnánk: „ennek
a megrokkant világnak nem vészjósló prófétákra van szüksége, hanem zenére…”
Néhai apám gyakran mondogatta, hogy milyen nagy szüksége volt a világnak a háború
után a zene gyógyító erejére, a zene szépségére.
Azt
gondolom, ma is ezt mondaná.
Persze
ez mindössze az én véleményem, és mindenkinek szíve joga nem egyetérteni vele.
De abban bízom, hogy őszintének veszik az igyekezetet, amellyel a
problémákra igyekszem a figyelmet terelni.
Amint
azt említettem, a harmadik levélben reményeim szerint sikerült elég világosan
megfogalmazni a lényeget. Mindannyiuknak kiváló egészséget kívánok és a szó
legteljesebb értelmében vett élet folytatását, amelyet félelem és a személyes
szabadságuk, valamint a szakmai tevékenységük korlátozása nélkül élhetnek.
Őszinte
tisztelettel:
Gilbert De Greeve zongoraművész,
címzetes igazgató, Állami Zeneakadémia Antwerpen, Belgium
címzetes professzor, Királyi Konzervatórium
Antwerpen, Belgium
korábbi elnök, Nemzetközi Kodály Társaság
Antwerpen, 2020.
augusztus 31.
COVID-19
Ki
kevésbé, ki jobban érintett. Van, akinek a vállalkozása tönkrement, van, aki örömmel
nyugtázhatja, hogy otthonról is képes ugyanúgy dolgozni. Van, aki
idős, beteg szülőjét volt kénytelen a kórházban hagyni
meghalni egyedül, anélkül, hogy a kezét foghatta volna az utolsó órákban.
Többünk életét fenekestől felforgatta a COVID-19 nevű korona
vírus. És még meglehetős elbizakodottság részünkről a múlt idejű
igeidő-használat.
A
zenész, előadóművész, zenepedagógus társadalom világszerte
elsősorban a hátrányával kénytelen szembesülni: lemondott, elmaradt
koncertek, kiesett jövedelem, a közönség hiánya, elszigeteltség, kóruséneklés
digitalizált kényszerű megoldásai. A Parlando
részéről szeretettel köszöntjük a zenészeket, a zenepedagógusokat, az
előadókat és kitartást, hitet és reményt kívánunk az alábbi Malayziában készült felvétellel. A dal szövegét eredetileg
a kölni koncentrációs táborban találták meg, állítólag egy zsidó kislány
karcolta bele a pincefalba. Zenéjét Mark Miller komponálta kórusra
zongorakísérettel. A dalt előadja a
Lollapalooza Singers,
szólót énekel Shuku Kusanagi-Li.
Vezényel: Koh Tian Yi, zongorán kísér: Melanie Wong. A videót készítette: Koh Tian Yi
https://youtu.be/UTfEz5Duz0k
(2:56)
„I believe in the sun”
COVID-19
Some are less concerned, some are more. Some people have
had a broken business, some
people are happy to recognize that
they can work the same
way from home. Some elderly,
sick parents were forced to
leave in the hospital to
die alone without their beloved ones
holding their hands in the final
hours. The lives of many of us turned
upside down by the corona virus,
COVID-19. And there's still
a complacency on our part about the use of past-tense.
The music, performer and music educator society around the world is primarily
faced with its disadvantages: cancelled concerts, lost income, lack
of audience, isolation, digitised solutions for choral singing. We, the staff
of Parlando, would like to welcome
musicians, music educators, performers all over the world
and wish them perseverance, faith and hope with the
recording from Malayzia below. The lyrics of the song were originally found in the
Cologne concentration camp. A Jewish girl had scratched them into the cellar
wall. Music was composed by Mark Miller for a choir with
piano accompaniment.
The song is performed by
the Lollapalooza Singers. Conductor: Koh Tian Yi. Solo:
Shuku Kusanagi-Li. Piano: Melanie Wong. Video credit: Koh Tian Yi.
https://youtu.be/UTfEz5Duz0k (2:56)
„I believe in the sun”
Gilbert
de Greeve magánküldeményként juttatta el
három levelét az általa kiválasztott címzetteknek. A címlista nyilvánosságra
hozatalát nem engedélyezte. Ugyanakkor a Parlando olvasói
számára közreadhatjuk a harmadik levél szerkesztett változatát magyarul, és az eredetit angol nyelven az ő
tudtával és beleegyezésével. (Tóth
Teréz)