Homicskóné Szalóky Ildikó

(1976 – 2020)

a Solti György Zenei Alapfokú Művészeti Iskola zongoratanára, korrepetítora volt. Még mindig nem tudjuk felfogni, hogy Ildikó, vagy ahogyan sokan hívtuk: „Babu”, elment, örökre itt hagyott minket. Hallani véljük lépteit a folyosón, fogadni szeretnénk kedves köszönését, érdeklődését, figyelmességét, amellyel zeneiskolánk tanáraihoz és növendékeihez fordult.

Babu ilyen volt. Érzékeny, figyelmes és végtelenül empatikus. Mindig kaptunk egy jó szót, egy bíztató mondatot tőle, figyelt embertársaira, szívén viselte mások problémáit, örömeit, olykor fájdalmát.

Zongoratanár-, kamaraművész diplomáját kiváló minősítéssel szerezte meg 1999-ben, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Budapesti Tanárképző Intézetében, de 1998-tól már korrepetítorként dolgozott a XII. kerületi Solti György Zeneiskolában.

Tanárairól mindig nagy tisztelettel és büszkeséggel mesélt: Peták Gizi néniről, Schweitzer Kati néniről – ahogyan ő hívta mentorait, – de Eckhardt Gáborról és Both Lehelről is alázattal beszélt.

Huszonkét év. Ennyi esztendőt dolgoztunk együtt. Korrepetítori minőségében számtalan fővárosi-, országos- és nemzetközi versenyen kísérte odaadóan, biztos szakmai tudással zeneiskolánk növendékeit, elkísérte őket a konzervatóriumi felvételikre, és közreműködésével hozzájárult ahhoz, hogy zenei pályára készült tanítványaink felvételt nyerhettek az általuk választott intézményekbe.

A korrepetítori feladatai mellett fél állásban tanított is nálunk. Zongorista növendékeinek többsége az előkészítő évfolyamoktól kezdve a továbbképző utolsó osztályáig jártak hozzá. Kiváló zongora pedagógus volt, növendékei szerették és ragaszkodtak hozzá: egyformán megtalálta a megfelelő hangot a 6 éves kis elsőssel, és az egyetemista fiatalokkal.

Huszonkét év. Babu éppen nálam volt akkor korrepetítor, amikor az esküvőjét tervezte, ruhákat nézegettünk, boldog és büszke volt, csillogott a szeme, soha nem felejtem el ezeket a pillanatokat sem. Majd születtek szépen, sorban gyermekei: Ádám 2001-ben és Fanni 2004-ben. Amint felcseperedtek, be is íratta őket a zeneiskolába, mert fontos volt számára a zenei nevelés is. Mennyi öröm, nevetés, humor és persze olykor problémák és bánat fűszerezték ezt az időszakot.

Huszonkét év. És vége, lezárult egy korszak. Tragikus hirtelenséggel itt hagyott bennünket Babu és mindannyian, a zeneiskola közössége mély fájdalmat és űrt érzünk utána még nagyon sokáig.

Azonban munkássága, embersége, kiváló szakmai felkészültsége, megbízhatósága és szorgalma példaként fog állni előttünk. Elvesztettünk egy kitűnő korrepetítort, elvesztettünk egy remek zongoratanárt, elvesztettünk egy nagyszerű kollégát és elvesztettünk egy hűséges barátot, édesanyát. Igen, ez mind egy személyben volt Babu. Fájdalmunk kimondhatatlan, gyászunk mély, de reményünk és hitünk abban, hogy megtért az örök világosságba: örök.

Dióssy Krisztina – intézményvezető

Solti György Zenei Alapfokú Művészeti Iskola